Part

3008 Dunant|                    végképp elment a szerencse a háztól.~(1927) ~
3009 Alfold|                         mint ahogy már ilyenkor hazudni szoktak a cselédek a gazdájukról.
3010 Szulof|                    tekinteni arrafelé, amerre a házuk volt. Mintha csak azt kérdezte
3011 Alfold|                      azzal a nesszel meg­szökni hazulról, hogy a hóbortos Halászy
3012 Szulof|                     folyik társadalmat robbantó hecc azon, hogy ki nem hiszi
3013 Alfold|                  tücsköt odvából s az fél lábon hegedült a legényeknek. Meglehetősen
3014 Alfold|                stációkon; a tambura és a cigány hegedűje vallja a félbolond szerelmes
3015 Szulof|                      vármegyék idejében az első hegedűt játszotta a nemzeti hangversenyben;
3016 Tisz  |                    amikor kétszer szüreteltek a Hegyalján: ősszel és januárban. A
3017 Dunant|                      elől.~Mind beljebb húzódik hegyei, völgyei közé. Már nem is
3018 Tisz  |                         nem nekünk bányásszák a hegyekből, az arany az alföldi rónaságon
3019 Tisz  |                    őserdő ma is sűrűn borítja a hegyeket, völgyeket, és szívesen
3020 Dunant|                       rámutatnak a nevezetesebb hegyekre, várromokra. Kérdezősködnek
3021 Dunant|                        világítanak, a visegrádi hegyen, Nagy Lajos király várkastélyának
3022 Tisz  |                     délután felkúszik a nyárfák hegyére, mint titkolózó szerenád,
3023 Alfold|                  összeszedte, mert újra épségbe hegyezte őket. A jó, beretvaéles
3024 Szulof|                    karosszék marad meg számára. Hegyi meséink megöregedtek, mert
3025 Tisz  |                      járású, kristálytisztaságú hegyipatak itt a Tisza. Olyan csillogó
3026 Dunant|                        a parton. Hörög a szél a hegynek kapaszkodó úton. Mintha
3027 Dunant|                   fehéren kanyarodó országúton, hegynek-völgynek, amíg végre elérjük azt
3028 Dunant|                rostélyosarcú kocsisunkra, aki a hegyoldalban megjelenő öreg felé olyan
3029 Dunant|                         volna tartania valamely hegyoldali présháznál, hogy kigyönyörködje
3030 Szulof|                       végignézni lehet a tokaji hegyről. A hűs nyíriek nem szívesen
3031 Tisz  |                  mesebeli hadsereg rontana le a hegytetőkről. Mennek, mennek az őserdők
3032 Tisz  |                    szorítják a derekát.~Fönn, a hegytetőn kattog a fejsze. Az őserdőt
3033 Dunant|                    király várkastélyába értek a hegytetőre és alant észrevették a Dunát
3034 Dunant|                       Nemigen ismernék meg régi helyeiket az egykori fürdővendégek,
3035 Dunant|                      eleink, korántsem arravaló helyek voltak, hogy ott fogadós,
3036 Alfold|                      Füttyösszájú, szurokszínű, helyes legényke volt. Gyógyszerész
3037 Szulof|                     háta mögött Sobri Jóskának (helyesebben: Zsubrinak) neveztek, de
3038 Szulof|                        áldomásai, a megyei urak helyeslő vállveregetései, sőt a zsidók
3039 Alfold|                  katonák bádogkulacsa korántsem helyettesítette sohasem ezt az ősi magyar
3040 Alfold|                        keresztbe villát és kést helyezett. De nem kevésbé örült az
3041 Dunant|                         alkotmány és oly fürgén helyezkedik el az út irányában, mint
3042 Alfold|                       ablakán, mint a hivatalos helyiségekben szokás. Ott majd elheveredhet
3043 Alfold|            meggondolatlan cselekedeteit kellett helyreütni. „Körvadászatot rendezünk
3044 Szulof|                        szívesen felkeltek volna helyükről, hogy egy-kettőt forduljanak
3045 Alfold|                  vándorlása, a vadludak gyakori helyváltoztatása a szabadon maradt vizek
3046 Alfold|                       nem felejtik el; lehetnek helyzetek, amikor a legokosabb emberek
3047 Alfold|                       felém a szarvával. Kutyák hemperegtek felém a poros széllel, feketén,
3048 Szulof|              kivilágított kirakatú, idegenektől hemzsegő nagy utcák mögött... Ezekben
3049 Tisz  |                     elegáns francia borügynökök Henry IV. szakállukkal és korlátlan
3050 Alfold|                       egy-egy disznót, a falusi hentesnek csak annyi időt adván, hogy
3051 Dunant|                     szelíd és kéredző volt is a hepehupás piacról beszűrődő hang,
3052 Alfold|                     Estére megint egy városvégi herbergben pihentek le, négy-öt falun
3053 Alfold|              Negyednapra visszaérkeztek ahhoz a herberghez, amelynek be volt dőlve
3054 Alfold|                       kitűnt, hogy ért a disznó­heréléshez, káposzta-gyaluláshoz, harmonika-javításhoz,
3055 Dunant|                 felkiabáltak a kocsira. Virágok hervadozva integettek ki mély kertekből,
3056 Alfold|                      Karcsú, gavalléros külsejű hét­decis butéliákba voltak
3057 Dunant|                        vándorolhatott a be­tyár hete­kig, ha üldözték. Az országúton
3058 Alfold|                ugyanezért lovasembert küldtek a hetedik faluban lakó ismerősükhöz,
3059 Alfold|                   Klotildka töltött káposztáját hetedszer is felmelegítik a részére,
3060 Szulof|                          se kártyázni. A doktor hetekig járt a társaság nyakára,
3061 Szulof|                       nagybőgőjét összetörték a héten a „Vörös ökör”-ben...~-
3062 Dunant|            megtakarított forintocskáiból néhány hetet énekelve töltött a kárpáti
3063 Alfold|                  fogyasztásához szinte nélkülöz­hetetlen a vendég. Kinek volna kedve
3064 Szulof|                 Nyíregyházán az Ébredjünk! című hetilapban évtizedekig folyik társadalmat
3065 Szulof|                         négy lovával legföljebb hetivásárkor jön be a városba; maga hajt
3066 Szulof|                         panasz érkezett, hogy a hetivásárra igyekvő fehérnépek a sóstói
3067 Szulof|                       élet örökösen verejtékező hétköznapokból áll... Mondd, ó, mondd,
3068 Alfold|                         Mert a hírverés szerint hétországra szóló lakodalom van készülőben
3069 Szulof|                        hivataloskodást egy őszi hétre), - most már csak idő kérdése
3070 Szulof|                         bélyeges papiros, míg a hétszilvafák együtt sóhajtottak az őszi
3071 Szulof|              nyíregyházi határban? Emlék­szel a hétszilvafás kúriákra, ahol száz esztendő
3072 Szulof|                    aszútól kapott kedvet maga a hetven esztendős szőlősgazda, hogy
3073 Szulof|                         első, aki a múlt század hetvenes éveiben kiépült északkeleti
3074 Alfold|                        az elszabadult medvéről.~Hetvennégy óráig azonban egyetlen posta
3075 Tisz  |                 szomorúk és voltak könnyelműek, hetykék... s lassan azt vettem észre,
3076 Dunant|               szalmakalapban (amely az egyetlen hetykeség volt rajta), dudoros nyakán,
3077 Szulof|                     kedvvel mulatni. A mulatság hevében néha belepottyantak az emberek
3078 Alfold|               Klotildkát.~A medve már döglötten hevert, a körorvos gyorsan ölő
3079 Szulof|                      folyó családi pörök írásai hevertek a töredezett lábú székeken,
3080 Tisz  |                       öreg fatörzs, amely alatt hevertem, már teljesen átalakult, -
3081 Dunant|                         anekdotákba. A napsugár hevesebb, mint valaha, de csak a
3082 Alfold|                    társaság­ban? Nem szeretem a hiábavaló lövöldözést magam körül.~
3083 Szulof|                    vizek, pocsolyák, országutak hiánya miatt. A nádasokban futóbetyár
3084 Dunant|                       és a táncosnők gavallérok hiányában otthon maradtanak. A tó
3085 Dunant|                      lovagokból mindig bizonyos hiányosság mutatkozott. A bölcsek szerint
3086 Szulof|                        mindenben kitűnő, szinte hibátlan diák. Március 15-én az ő
3087 Dunant|                     annyit láttuk vizek felett, hidak bejárásánál. Bibliai emberek
3088 Alfold|                     mesterség az a farkasordító hidegben. Ezen a napon önkéntes nádvágó
3089 Szulof|                     amikor tengerihántoláskor a hidegedő holdvilág alatt arról mesélgettek
3090 Alfold|                 vállamról. Volt forrósága, volt hideglelése, volt köhögése, volt mindenféle
3091 Szulof|                 városban, ahol még a „debreceni hideglelésen” is túltevő, áldott „nyíregyházi
3092 Szulof|                      jéghideget harapván, amely hidegség elterjedt egész testére.
3093 Dunant|                        kezek remegve tapadnak a hídhoz, izmos derekak fájdalmasan
3094 Tisz  |                           írja valaki egyiptomi hieroglifekkel. A tél és a háború hosszú.
3095 Alfold|                         de manapság, amikor oly hihetetlenül megdrágul a bor, minden
3096 Alfold|                         a vándorlegények fölött himbálózott, mintha csupán az ő kedvükért
3097 Dunant|                     aranyos palástjára liliomok hímezve, kovácsolt ezüst pajzsán
3098 Dunant|                   Mikhelini úr?~Mintha csak azt hinnék, hogy még áll valamely gömbölyödő
3099 Tisz  |                        is. De bátran el lehetne hinni azt is, hogy ott egy másik,
3100 Dunant|                       csendet, az evezők boldog hintáját, a hajó megszokott nyikor­
3101 Tisz  |              elhitványult világra, érdektelenül hintáztatja a fekete madarakat magas
3102 Dunant|                        amire a Balaton közepéig hintáztatják a kompot. A szélmarta, esőtépte,
3103 Dunant|                     álombéli tenger, szikrázva, hintázva, ragyogva húzódott el a
3104 Szulof|                         Sáriné háza előtt, és a hintóból valaki kiszállott. Az ördög
3105 Alfold|                       kiáltott. Egy darabig egy hintóra kapaszkodva tette meg az
3106 Szulof|                      még mindig csak ilyenforma híradásokkal lehetett a megyei uraknak:~„
3107 Szulof|                     írás margójáról lenyestük a híradást. Az egyiket eltette öreg
3108 Alfold|                      látogatásukkal nem akarták hírbe hozni a férjhezmenési korban
3109 Szulof|                        kemény és elszánt munkát hírből sem ismernek Magyarország
3110 Szulof|                       felé, akármilyen boldogan hirdetjük, hogy Nyíregyháza századik
3111 Szulof|                        dalt, mámort és jókedvet hirdették, végre kimentek a városból.
3112 Dunant|                       fa, útnak, tájékoztatónak híre-hamva sincs. Aki ismeretlenül
3113 Alfold|                        falujukba érkezett medve hírére az udvarukból se mozdultak
3114 Dunant|                       Bakony. Régi Magyarország híressége. Kalandok, regények, mesemondák
3115 Alfold|                       jeles asszonyság, talán a hírét sem tudja senki.~És mégiscsak
3116 Jegyz |                    nyíregyházi kalauz - Reggeli Hírlap 1924. IX. 17. sz.~A nyíregyházi
3117 Tisz  |                    vagabundok minden­féle hamis hírlelésekkel férkőztek vendégszeretetükbe.
3118 Dunant|                          eszme, hogy a fürdő jó hírnevének a megvédése érdekében egy „
3119 Dunant|                    volna már az életét, a csend hírnökei futnak szét mindenfelé a
3120 Dunant|                   szinte megkönnyebbülten adnak hírt utazásukról, mint ahogy
3121 Alfold|                         örvendezett az országos hírű céllövő megérkezésének.
3122 Alfold|                      jubileumot csapjon. Mert a hírverés szerint hétországra szóló
3123 Szulof|                   idecsalogassa Nagykállóból. A históriai múltján, gyönyörű nemességén,
3124 Alfold|                         kal szeretett traktálni hiszékeny parasztokat. A planétakereskedőtől
3125 Tisz  |                          csak az emberek voltak hiszékenyebbek. A kétszáz esztendő előtti
3126 Szulof|                 robbantó hecc azon, hogy ki nem hiszi a vármegyében, hogy Görgei
3127 Dunant|                          mert így hívták) - nem hiszik el „otthon”, hogy valaha
3128 Tisz  |                       De hát, tudja Isten, több hit volt az emberekben. „A borivó”
3129 Szulof|                      meg­győ­ződések, politikai hitek; testvérek, atyafiak, apák
3130 Dunant|                        nem beszélve a jámborabb hitelezőkről, akiknek maga a költő sietett
3131 Jegyz |                            3] épp azáltal~  [4] hitelképességű~  [5] kockás~  [6] eszköz~  [
3132 Tisz  |                    végképpen megcsökönyösödik a hitetlenségben akkor, ha aranyszínű, aromás
3133 Alfold|                     hiába szólongattam, hívtam, hitetlenül ráztam. Elment tőlem, itthagyott.
3134 Alfold|           alkalmatosságaival a múlt időkbe, azt hittük, hogy már sohasem látjuk
3135 Szulof|                       egyéb vis májorok miatt a hitüket elhagyták.~Miután e vidék
3136 Szulof|                         eszményesítette, szinte hitvallásává emelte az ősi békési telepes
3137 Alfold|               valamennyien tudták volna, milyen hitvány ember vagyok, odahaza sír
3138 Szulof|                         valami sajátos, lokális hiúságból ragaszkodtak régi neveikhez,
3139 Szulof|                     fény és pompa”, a gazdagság hiúságos fitogtatása mögött nem nyargal-e
3140 Alfold|                 névnapra vagy lakodalomba nincs híva valahová. Csakhogy éppen
3141 Alfold|                     névnap, nem volt lakodalom, hívás nélkül is annyi vendég igyekezett
3142 Szulof|                    nehezebb, mint a vármegyéhez hivatalba. Sok letört úriember, elszegényedett
3143 Szulof|                  körében ismerős fogalom lesz a hivatalnoki szegénység, amely békében
3144 Dunant|                       férfiak az évek óta tartó hivatalnokoskodás alatt annyira megszokták
3145 Szulof|                    felfüggesztették a tanítást, hivataloskodást egy őszi hétre), - most
3146 Alfold|                        a huszadik századra való hivatkozással igyekeznek kedvét rontani
3147 Dunant|                        tóparton. Nyomban elő is hívatta Vinczédit, a fürdőhely öreg
3148 Szulof|                      mesterének, Kneip páternek híveivé tenni. Kúra közben nem lehet
3149 Tisz  |                        Az őserdő, hogy ebben is híven példázza az emberek társaságát,
3150 Szulof|                  ablakai mögött már csalogatóan hívogatta a pirosas lámpafény a könnyelműségükből
3151 Alfold|                  nagyfalusi kúriába, bár nem is hívogatták őket.~Egyszer csak a falu
3152 Dunant|                      mondta Kovács úr (mert így hívták) - nem hiszik el „otthon”,
3153 Alfold|                     fagyva, hiába szólongattam, hívtam, hitetlenül ráztam. Elment
3154 Dunant|                    nyugalomba vonult. Sőt még a hízásnak indult aktorok részére is
3155 Szulof|                 menyecskék költenek fel csendes hízelkedéssel a hajnali álomból; - sok
3156 Alfold|                     való időjárás volt odakünn; hó-hurka lett minden valamirevaló
3157 Alfold|                      kúriára terjeszti; a félig hóba temetkezett kerítés pedig
3158 Szulof|              wörishofeni plébános gyógymódjának hódolnak.~- Minek a felesleges ruha
3159 Dunant|                     cipelnek a gavallérok, akik hölgyük meglátogatására máskor egy
3160 Dunant|                   legények ácsorognak a parton. Hörög a szél a hegynek kapaszkodó
3161 Alfold|                 országúti csárdák, gémeskutak a hófúvásban, beszélhették, hogy Mátészalka
3162 Alfold|                GYERTYASZENTELŐ MEDVÉJE~~Pompás, hófúvásos, barátságos szobához és
3163 Dunant|                      volt, Szentgyörgy piacán a hóhér fejemet vette szerelmemért.
3164 Szulof|                    hajdanában a száznegyvenezer holdas Kállay-birodalomból szerzett)
3165 Szulof|                        magyar nyelven ugatják a holdat, és a keréknyomban ugyanaz
3166 Tisz  |              gyertyakoppantót.~~Tavaszi éj van, holdjárta utcákra bámulok, a láthatatlan
3167 Alfold|                  meghalni.~A körülbelül hatszáz holdnyi nádas égett, mégpedig az
3168 Szulof|                 láthatók olykor különös betűk a holdvilágban, és a síkság felett rengő
3169 Szulof|                    udvarán ott járt és ugatta a holdvilágot három farkasfogó komondor.
3170 Dunant|                        társaságában, aki minden holmiját egy négyszögletes skatulyában
3171 Dunant|                       és olyan ember volt, hogy holtan is hazáig tudta hajtani
3172 Alfold|                          minden jókedvű utasban holtig tartó cimboránkat véljük,
3173 Alfold|                         érezték a hátuk mögött. Holttá, dermedve kapaszkodott Szarka
3174 Jegyz |                        1] mortua aqua (latin) = holtvíz, halastó, tóviz.~  [2] egyházi
3175 Szulof|                         ban haladt, mint valami homályos alagúton, összeborult tölgyek
3176 Dunant|                        ajka, gondtól barázdás a homloka, törpe a termete, szemölcs
3177 Tisz  |                      amely az álmodó embernek a homlokára száll. A hadseregek kimeríthetik
3178 Szulof|                         elő, amelyekkel az urak homlokát bekötözték. A napbarnított
3179 Dunant|                   durvaságukat. Megnemesednek a homlokok, belső fényekben égnek a
3180 Alfold|                       volt ezekben a napokban a homlokomra írva, hogy mindenki elkerült,
3181 Szulof|                        aggodalmas, összeráncolt homlokú, zordon magányú Nyíregyházát,
3182 Szulof|                       ki Nyíregyháza a nyírségi homokból, akármint csóválja a fejét
3183 Szulof|                     merednek puszta falaikkal a homokdombok között: tudják-e önök, mily
3184 Szulof|                        házikóidat, hol századok homokján, jövő-menő ezüst nyírfák
3185 Szulof|                  vizében. Mintha a levegőnek, a homoknak, a szélnek, a víznek, a
3186 Dunant|                       meghökkenve állott meg. A homokos úton három szalmakalapos
3187 Dunant|                      néznek a messziből, szürke homokszemként perdül le az óra a többi
3188 Szulof|                   kapcsos imádságos könyv van a hóna alatt, mint valamely jelvény,
3189 Szulof|                      ilyenek is voltak a néhány hónap előtt száz esztendőt jubiláló
3190 Szulof|                        a legnagyobb verekedő.~A hónapok múltak, múladoztak és mindig
3191 Alfold|                 szorgalmasabb népe. A dáridókat hónapokig tartó munka előzi meg. A
3192 Dunant|                         régi Magyarországban. A honfiak és honleányok diadalkapukat
3193 Alfold|                    szárazán, vékonyan, mint egy honfoglalás-korbeli magyar vezér a hátaslováról
3194 Szulof|                       meg Békésből, hogy itt új honfoglalásba kezd­jenek. - A városoknak
3195 Szulof|                        önök, mily derék, szinte honfoglaláskori magyar faluk?~A nyírségi
3196 Szulof|                         szerint már idevonult a honfoglaló Balog-Semjén hadai elől
3197 Dunant|                   Magyarországban. A honfiak és honleányok diadalkapukat állítottak.
3198 Szulof|                   gróftól, mégpedig örökpénzen.~Honnan vették a „farmerek” a temérdek
3199 Szulof|                       hazáról, az ifjúságról, a honszerelemről mondott. Kisváros volt még
3200 Szulof|                  bujdosó kuruchajdú, a menekült honvéd, a szökött katona. Persze
3201 Alfold|                 énekléseket; a piactéren nyalka honvédhuszárok pedergették a bajszukat;
3202 Alfold|                   kezdte az első vadállattal.~- Hops, - kiáltott most az öreg
3203 Tisz  |                         manapság is a derekukon hordják az aranytallérokat bőrhevederben,
3204 Szulof|              kotkodácsol a női műveletlenség és hordó-basszus hangja van a férfiak intelligencia-hiányának...
3205 Tisz  |                       lehelő pincegádorok, régi hordódongák és a téli estéken százszor
3206 Tisz  |                         amelyeket szüret után a hordókra ütöttek a fejedelmi udvarok
3207 Szulof|                   extraszobában letelepedett. A hordószag, amely talán még az inszurrekció
3208 Szulof|                     egyik-másik még görbe fésűt hordoz a hajában, mint ez Rákóczi
3209 Alfold|                      elegyedtek vele. Nem hiába hordozta a cókmókjában a vasúti menetrendet.
3210 Alfold|                   Gyógyszerész mindenét magával hordta, mint a csiga.~Többnyire
3211 Tisz  |                         otthon, vagy vadászaton hordtak. S ebben a pillanatban világos
3212 Alfold|                      ablakán át megszemlélték a horkoló medvét, kezet fogtak a házigazdával
3213 Szulof|                      tavaszonként a zöldárral a Hortobágyig is kijáró Tiszát kezdik
3214 Szulof|                     annak köszönhette, hogy egy Horváth baronesz beléje szeretett.
3215 Dunant|                       Kellerről, a fűszeresről, Horváthról, a veszprémi kőművesről,
3216 Alfold|                     csárda virágait”, a „csárda hőseit”, a Vas Gereben-figurákat,
3217 Szulof|                         magyar regényes-időknek hősi korában mindig az első sorban
3218 Szulof|                      piros lángra lobban? Miért hosszabb az ősz, mint a nyár, miért
3219 Dunant|                       festett, a széllel mindig hosszadalmasan beszélgető Zichy-kastély,
3220 Tisz  |                   határon; csatában járt katona hosszadalmasán lefekszik szülőföldje mezőjére,
3221 Alfold|                    megnyugodott abban, hogy óra hosszáig csak a nádiveréb riasztó
3222 Alfold|                        ott búvóhelyet keresett. Hosszant lobogó barna üstökével,
3223 Szulof|                    Jókai-regényt, miért néz­nek hosszasabban az első tűzbe, amely a pattogó
3224 Tisz  |                        ezután. Az öreg cselédek hosszasan bámulnak az estébe. A fák
3225 Dunant|                         a többiek, akik egy óra hossznyira úgy megszépültek, megnemesedtek
3226 Tisz  |                     írta... Az esték végtelenül hosszúak, úgy halkul el az élet,
3227 Alfold|                 kiáltott fel az ezredes, amikor hosszúcsövű puskájával leugrott az agyonizzadt
3228 Szulof|                      szép kalandokról, regényes hőstettekről, amelyek ifjúkorában eszébe
3229 Tisz  |                         a szélben, mint a Bleak House környékén egykor az angol
3230 Dunant|                      kamarás naponként Svájcból hozatott alpesi ibolyái még a legszelídebb
3231 Alfold|                   kezett tavaszra.)~~- Csak már hozna valakit az ördög, akinek
3232 Dunant|               kisüstönfőttet, esetleg szalonnát hoznak magukkal, mert az idegenben
3233 Alfold|                látogatásukkal nem akarták hírbe hozni a férjhezmenési korban levő
3234 Dunant|                  megfelelő hozománya van. Amely hozomány a férfi önállósításához
3235 Dunant|               házassággal, ha a nőnek megfelelő hozománya van. Amely hozomány a férfi
3236 Dunant|                       küldtek, megjegyzésképpen hozzáfűzték: „Annál is inkább kérem
3237 Alfold|                 mesemondó Jókai népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek hajlamosak
3238 Dunant|                      gabonás, miután potom áron hozzájutott Jókai füredi házához (igaz,
3239 Szulof|                         asszony, csak forduljon hozzám. Tudja, a hatóság sok mindent
3240 Alfold|                        Az angyalok vezé­nyeltek hozzánk” - mondogatta, amikor Klotildka
3241 Alfold|                     fölött, járván légi táncát, huhogott a bagoly az erdő szélén,
3242 Szulof|                       sóstói erdőben céltalanul hull a makk, és a házőrző ebek
3243 Dunant|                      ringatta szandolinját a tó hullámain. A Lenkeházy grófok turista
3244 Dunant|                         belevágódni a szélbe, a hullámba, a baljóslatú Balatonba:
3245 Dunant|                         tihanyi tanító mindig a hullámok közepének irányítja a kormányrudat,
3246 Dunant|                         vagy a halak, odalent a hullámokban. Az ifjú János apostol,
3247 Dunant|                   utolsó sarkantyúját elkapni a hullámon...~Fütyülve venni a lélegzetet,
3248 Szulof|                         de lobogó sötét szemei, hullámzó hajfürtjei, sodrott bajusza,
3249 Tisz  |                         hangot, mint az örökkön hulló haldokló levelek, meghalt
3250 Tisz  |                       nedvesítik meg a Hegyalja humusát. Vajon fakad-e esztendőre
3251 Utos  |                      nyelv nagy művésze a hazai humusz ihletéséről, az áldott anyaföld
3252 Tisz  |                     egész lényében benne volt a huncutság, titkolózás, alattomosság.~...
3253 Szulof|                        ideje, a megyei székhely hurcolkodása valóban rövidesen bekövetkezett.~~
3254 Szulof|                       asztaltársaihoz:~- Inkább hurka szakadjon, mint kolbász
3255 Szulof|                       lehet a tokaji hegyről. A hűs nyíriek nem szívesen emlékeztek
3256 Dunant|                      ellátni a nőt, amiért a nő hűséget szállít.~- Liba! - dörmögött
3257 Tisz  |                      idő tájt, mint egyébkor. A húsvéti fák (amelyek oly halkan,
3258 Szulof|                      nem találna az ember már a húsz-harminc év előtt történteken! Egy
3259 Alfold|                         fanyarok, akik mindig a huszadik századra való hivatkozással
3260 Alfold|                         kocsis mellé telepedett huszár, még hátasló is a szánka
3261 Alfold|                     Gusztáv, szolgálaton kívüli huszárezredes.~- Sohase tudtam, hogy Pazony
3262 Alfold|                   Pserer veje, az a nyíregyházi huszárkapitány, bánna el vele.~- Bothmer
3263 Alfold|                        Bothmer báró nyíregyházi huszárkapitánynál volt nevelőbe, és a kapitány
3264 Alfold|                         meg (a pallósnyi széles huszárkardján kívül), mosolygós kék szemeivel,
3265 Alfold|                  szánokról aranyos, fehérprémes huszármenték is, amelyek ebben a korszakban
3266 Szulof|               NYÍREGYHÁZA~~...Nagyra nőtt, hogy huszonöt, harminc esztendő múltával,
3267 Alfold|                         házba, mert az éjszakák hűvösödnek, a kocsmaajtó nyikorgása
3268 Alfold|                       felvidítja még manapság a hűvösödő őszi melankóliát, mikor
3269 Dunant|                      lovak amúgy is lassítanak, huzamosabb időig tartózkodott a nagyapja
3270 Dunant|                     bőven, hogy talán fogadóban húzhatták volna meg magukat, másrészről
3271 Dunant|                    ijedt ez a nyugalom. Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem
3272 Szulof|                       vásárosok keresztet vetve húzódtak keresz­tül szekereikkel
3273 Szulof|                      sarokban.~A cigányok pedig húzták és közben hamisan egymásra
3274 Szulof|                    kiáltotta magából kikelve.~- Húzzad, cigány, a pilátusát! -
3275 Dunant|                        Svájcból hozatott alpesi ibolyái még a legszelídebb mamákban
3276 Szulof|                rózsákkal díszítve; Kratovánszky Ida fekete selyem kivágott ruhában
3277 Szulof|          Kossuth-gimnázium szabadságünnepélyén. Ideális hangja volt, a nők Nyíregyházán
3278 Szulof|               férfiideálok közé sorozták, amely ideálok kedvéért a nagymamák is
3279 Szulof|                      hogy a megyei központot is idecsalogassa Nagykállóból. A históriai
3280 Szulof|                   századok óta produkált. És az idegei egyszer sem mondták fel
3281 Dunant|                     főzet vala a messzi földről idegenbe került magyaroknak.~Lisznyai
3282 Dunant|                        hoznak magukkal, mert az idegenben sem akarnak nélkülözni.
3283 Szulof|                        a kivilágított kirakatú, idegenektől hemzsegő nagy utcák mögött...
3284 Szulof|                     kicsinynek bizonyul a város idegenforgalmához. Mégis olyan valami szegény-szag
3285 Dunant|             kibontakozott, megfeszítette minden idegüket: mintha valami ezüst felhő
3286 Dunant|                  Magyarországon kinyílott, mind idegyülekezett volna valamely varázslat
3287 Szulof|                        a tölgyfák cincéreit. Az idei nyáron éppen a fürdőzésre
3288 Tisz  |               óramutatók a családi órán: - mind idejüket múlták, midőn a konok, háborúba
3289 Tisz  |                         visszarepült az égbe, s idelenn újra sötét lett: az arc,
3290 Szulof|                        KALAUZ~~      ~Könnyű az idevetődő idegennek, aki a városban
3291 Szulof|                        de a legenda szerint már idevonult a honfoglaló Balog-Semjén
3292 Szulof|                      táncmozdulatával szakadást idézett elő trikóján és ezzel felborította
3293 Szulof|                  divatot; politikai és hazafias időhullámok itt lendülnek a felhőkig,
3294 Dunant|                       is lassítanak, huzamosabb időig tartózkodott a nagyapja
3295 Alfold|                        valamit az ember a külső időjárásból is, az ebédlőbeli pipafüstön
3296 Alfold|                       alkalmatosságaival a múlt időkbe, azt hittük, hogy már sohasem
3297 Alfold|                    velük a száz esztendő előtti időket, amikor a közhiedelem szerint
3298 Alfold|                   csakhogy a történelmi könyvet időközben kölcsönadták, talán a tizedik
3299 Szulof|                      szolgálatot (talán csak az időkszülte tiszaeszlári pör idejében,
3300 Dunant|                  elgondolkozva a vitéz. - Az én időmben ilyen mesteremberek még
3301 Tisz  |                   korukban láttak. Mint­egy úgy idomult a törzsük, mint az em­berek
3302 Alfold|                       jó alkalomnak kínálkozott időnkben azzal a nesszel meg­szökni
3303 Szulof|                politizáljanak, amelynél nagyobb időrablás nincs a világon.~- Van aztán
3304 Szulof|                       hallottam más szavakat az idős emberek szájából, úrnak,
3305 Alfold|                Lukácshoz, amely névnapok a téli időszakra esnek, a fővárosból is érkeznek
3306 Szulof|                       rossz: - a színtársulatok időzése idején a legelső bonitású[
3307 Szulof|                      akit öregkorában is mindig ifjabbnak hívtak, mert még mindig
3308 Tisz  |                 krónikások följegyezték, hogyan ifjodtak meg öreg császárok, elaggott
3309 Szulof|                  regényes hőstettekről, amelyek ifjúkorában eszébe juthatnának egy tunya,
3310 Szulof|                 helybeli hatosztályos gimnázium ifjúsága tartott inspekciót). A könnyű
3311 Tisz  |                   életet, megújhodást, gyönyörű ifjúságot a németek gránátjainál hatalmasabb
3312 Szulof|                  Vietórisz József a hazáról, az ifjúságról, a honszerelemről mondott.
3313 Szulof|                felrakták a kendőket.~- Nos, hát igaza volt Kneip páternek. Használ
3314 Alfold|                      már manapság, hogy is volt igazában; a boszniai okkupáció után
3315 Szulof|                      hogy a kalendárium valóban igazat mondott, midőn a napok elmúlását
3316 Alfold|                 segítségével akarta bizonyítani igazát.~  ~~~      ~~~  Így hát
3317 Dunant|                       táncosnő.~  ~~~      ~~~  Igazgatja, illegeti széles fenekét,
3318 Dunant|                         szemrehányással az öreg igazgatónak. - Szent atyám, tebenned
3319 Dunant|                       búcsúzgattak az ezüsthajú igazgatótól.~- Nem kell búsulni, szent
3320 Szulof|                viszonyítva nevezte a magyar nép igazmondása nyalka peceknek. Bizony,
3321 Dunant|                                   De hát hogyan igazodtak el ebben a példát­lan erdőségben
3322 Dunant|                 szerszámot vesz elő zsebéből és igazolásul megpattogtatja a szerkezet
3323 Dunant|                        maga sem hitte e percben igazságát mondásának, - a látvány,
3324 Szulof|                       ügyvéd nélkül is rájön az igazságra. A boltba pedig már csak
3325 Dunant|                    meghibbant, vagy a törvények igazságtalanságától elbujdosott fiatal legény,
3326 Szulof|                      Lónyai Menyhért, a sokszor igazságtalanul támadott minisz­ter megépíttette
3327 Szulof|                         mondások felett. Milyen igazuk volt a játékosszavú ősöknek,
3328 Szulof|                 gyermeket. De Juliska nem vette igénybe a boszorkánykodást. Se szóval,
3329 Szulof|                    túladhasson. Egyébként semmi igénye nincs, semmi köze a városi
3330 Dunant|                    vizén az egyszerű, szótalan, igénytelen víziemberekkel, akik nem
3331 Alfold|                         időben megfordultam. Az ígéretet meg kell tartani.~Amikor
3332 Dunant|                     mozdulat­lan a kö­ves part, ígérettelen a holnap, amely a nem­so­
3333 Dunant|                     valamely jóravaló költőt... ígérheti neki a szokásos somlai átalagot.
3334 Alfold|                      farsangos napjáig amúgy se ígérkezik semmi társas összejövetel
3335 Tisz  |                     szita­kötő-szárnyú terveket ígérő tavasz... Az évszak azonban
3336 Alfold|                   vásárolt. - Eleven farkasokat ígértem néhány vendég­szerető háznak,
3337 Alfold|                         úriemberek, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy útközben
3338 Alfold|                    Másszor a falu másik végéből igyekeztek terjedelmes, bőséges családi
3339 Szulof|                    érkezett, hogy a hetivásárra igyekvő fehérnépek a sóstói erdőn
3340 Szulof|                      semmi baja, mert a tó vize ihatatlanul sós volt.~No, ez a sóstói
3341 Utos  |                     nagy művésze a hazai humusz ihletéséről, az áldott anyaföld szeretetéről
3342 Utos  |                        innen erőt, biztatást és ihletet az élet nehéz vagy felhőtlen
3343 Dunant|                      valamit? - kérdezte komoly ijedséggel a fürdőszolgát.~- Semmit
3344 Dunant|                         egy megsárgult koponya. Ijedtében csaknem elájult a kisasszony,
3345 Dunant|                    vendégszobák nedves­sé­gével ijesztgetett... De a makacs öregeken
3346 Dunant|                        gyermekkorukban Sobrival ijesztgették. Sobri­nak néztek minden
3347 Tisz  |                         ugyan beadott június 27-ike, midőn lábadnál a nyírségi
3348 Tisz  |                    külföldi kereskedők, akiknek ikertestvérük a nyizsnij-novgorodi vásáron
3349 Tisz  |                         püspökök a tokaji bor - illatától. Bűvös erejű, varázslatos
3350 Szulof|                      mustban, és kenyérdagasztó illatot árasztó menyecskék költenek
3351 Alfold|                       szükségük, holott a medve illedelmes vendég létére meg se moccant
3352 Dunant|                       kíváncsiság központjai és illedelmesen kitértek a mérges öreg urak
3353 Dunant|                                      Igazgatja, illegeti széles fenekét, a lovak
3354 Alfold|                        csendőr pedig ott állott illendő távolságban, ahonnan nem
3355 Alfold|                    láncon). Klotildka derekához illesztett két kézzel állott az ámbituson,
3356 Alfold|                         napra jöttél.~- Ami azt illeti, elég cudar idő van ahhoz,
3357 Alfold|                    Tiszántúlra, ahol a medvének illetőségi helye volt. De még a félfüllel
3358 Szulof|                          derékot s efféle fehér illusiont fehér nárciszcsokrokkal
3359 Szulof|                     emlékszem Tiszainé Ellinger Ilonkára, egy gömbölyű, madárfészek-melegsé­
3360 Szulof|               nyíregyházi reform~~Beduinok! Hát ilyenek is voltak a néhány hónap
3361 Dunant|                       voltak Mikhelini úrnak is ilyenfajta gondolatai, amikor nyáron
3362 Dunant|                 mesemondó hagyományokban vannak ilyenféle történetek. A veszprémi
3363 Szulof|                        margóján még mindig csak ilyenforma híradásokkal lehetett a
3364 Szulof|                  Zellmanovics már hozzá volt az ilyesmihez szokva. Betyárvilágbeli,
3365 Szulof|                  férfinak egyaránt nagy kapcsos imádságos könyv van a hóna alatt,
3366 Dunant|                      nem járnak postakocsik, és íme, a feredőző közönség ismét
3367 Dunant|                alacsonyodó repülésükben, amikor immár harminc lépésnyire feltűnik
3368 Szulof|                         őt amaz egykori urasági inas, aki szerencséjét annak
3369 Dunant|                   tudott ellentmondani az ördög incselkedésének, magában vala­mely könnyebb
3370 Alfold|                        halászi erdőben, mint az indiánok.~No de most már mindegy,
3371 Dunant|                  nevezetes gyilkosság történt - indítványozta az amerikai.~A szállásnak
3372 Dunant|                         Elemózsiával megrakodva indul el otthonából az útra, mert
3373 Dunant|               bársony-útitáskát, hogy a gőzhajó indulása előtt kisfiút kellett fogadni,
3374 Tisz  |                       látta már a mérges, rossz­indulatú és alattomos erdei szellemet
3375 Dunant|                         az első reggeli hajóval indulnak csak Pestre, bármit szól
3376 Szulof|                         itten mérnek.~Már éppen indulóban volt a tudatlan menyecske,
3377 Alfold|                          csizma nélkül, bomlott ingben, mint valami rémületes kísértet,
3378 Dunant|                          Talán valamikor selyem inge, gatyája, aranyrojtos nyakravalója,
3379 Szulof|                     zöld selyem­erszénykéjét az ingei alól a szekrényből. Az erszénykében
3380 Tisz  |                        nedves réteken, mint egy ingesgyermek. ~      ~Az emberek legfeljebb
3381 Dunant|                   szarka tarkaságában a haramia ingét. Ott, ahol sűrűbb az erdő,
3382 Jegyz |                       kockás~  [6] eszköz~  [7] ingyen~  [8] számlálatlan~
3383 Alfold|            vasút-restaurációban adnak megfelelő innivalót a tikkadt utasnak, ha az
3384 Szulof|                      gimnázium ifjúsága tartott inspekciót). A könnyű múzsa jöttével
3385 Szulof|                   hordószag, amely talán még az inszurrekció korából maradt e szobában,
3386 Dunant|                     kocsira. Virágok hervadozva integettek ki mély kertekből, hogy
3387 Szulof|              hordó-basszus hangja van a férfiak intelligencia-hiányának... Ott túl a fénylő potrohú
3388 Dunant|                    érkezett meg az elöljárósági intéssel, amely szerint másnapra
3389 Dunant|                       fogta rá a rablóra, de az intett neki:~- Ne bántsuk egymást,
3390 Dunant|                         voltak intézve, ijedten intette csendre a leányt:~- Hallgasson,
3391 Szulof|                        hosszú és meleg beszédet intéz hozzá, amikor az érettségi
3392 Alfold|                     Magyarországon minden olyan intézmény megérdemli az ünneplést,
3393 Dunant|                       akihez ezen szavak voltak intézve, ijedten intette csendre
3394 Dunant|                     dolgoznak a végkimerülésig, inuk rogytáig, az égre nézve,
3395 Alfold|                  eltűnését. Ez a németbe ojtott inzsellér arról volt nevezetes, hogy
3396 Szulof|                       kölcsönért jön, az már eo ipso[3] rossz: - a színtársulatok
3397 Tisz  |                 földesúr titkos írással levelet ír egy ismeretlen nőnek.~És
3398 Alfold|                         volt a vadregényességek iránt? Mi végre „özv.” Nagy­falusy
3399 Dunant|                     mindig a hullámok közepének irányítja a kormányrudat, mert a hullám
3400 Szulof|                     ősök lovainak fejét e tájra irányította, és az ekevas nyomán olykor
3401 Alfold|                      Halászy, aki mindig ellene irányuló, ellenséges értelmet tulajdonított
3402 Szulof|                         óta folyó családi pörök írásai hevertek a töredezett lábú
3403 Utos  |                         nagy számmal tűnnek fel írásaiban a társadalom számkivetettjei
3404 Utos  |                         áradó fény, amely Krúdy írásait is elbűvölővé varázsolja.
3405 Szulof|                   jobban érdekeltek a hivatalos írásnál.~Egyszer ezt jelentette
3406 Dunant|             antialkoholista mozgalomnak egy röp­irata. Ezt haszonnal olvashatja.~
3407 Alfold|                    ítélt nádast. - De hát isten irgalmazzon mindazoknak, akikre méltóságos
3408 Alfold|             rosszkedvében benyomakodott. Hát ne irigyeljék a jókedvét azoknak, akik
3409 Alfold|                     ment. Gyógyszerész titokban irigykedett is. Milyen jó dolga van
3410 Tisz  |                       az ígért két puszit...” - írja valaki egyiptomi hieroglifekkel.
3411 Tisz  |                        és szerelem felé; bármit írnak is az újságok. Tavasz van,
3412 Dunant|                     többé megkérdezni a jószívű írnokot, az ál-Brazovicsnak nincs
3413 Alfold|                       iroda” pamlagáról, bár az íróasztal lábához volt láncolva, vasrács
3414 Dunant|                        függönnyel takart üveges irodaajtó előtt, amely irodaajtóra
3415 Dunant|                   üveges irodaajtó előtt, amely irodaajtóra az volt festve, hogy Mikhelini
3416 Alfold|                        amióta az az özvegyember irodájában alszik.~Klotildka körülnézett
3417 Szulof|                       de az elszaporodó ügyvédi irodákból, különböző üzletekből hiába
3418 Utos  |                   költőnk, akit a Nyírség adott irodalmunknak, milyen forró szeretettel
3419 Alfold|                    látszott megijedni, hogy az „irodával” szomszédos vendégszobában
3420 Alfold|                          Kiskállói Ernesztinnel írogatja alá, hanem csak úgy magányosan
3421 Szulof|            kölcsönkönyvtárból merítette e sorok írója is, sajnos soha elmélyülni
3422 Utos  |                  érezzük ezekben a rajzokban az írónak az alkotásban kielégülő
3423 Szulof|              versformáját a régi Nyíregyházáról írott költeményéhez, az akadémiai
3424 Szulof|                        mindig, úriemberek, akik irtóztak a korai felkeléstől. Legfeljebb
3425 Szulof|                        főgimnáziummá emelkedett iskolában, úgy bámulják, mint valami
3426 Szulof|                  megépítették első templomukat, iskolájukat, folytatódnak a csodák.
3427 Dunant|                         folyosóin letettem vala iskoláskönyveimet, hogy a sarokablakhoz állva
3428 Dunant|                  szerelmet te, úgy látszik, nem ismered. Majd megtanítunk mi reá.
3429 Szulof|                   fejlődött, szépült, kijött az ismeretlenségből. Ó, mondd, mondd nekem,
3430 Dunant|            tájékoztatónak híre-hamva sincs. Aki ismeretlenül elbódorog benne, a harmadik
3431 Dunant|                    tudja a járást: - ők a vizet ismerik csupán, amely hallgatva
3432 Szulof|                        ajtón.~- Mától fogva nem ismerjük egymást - szólt vissza nagy
3433 Alfold|                          akikkel mindenfelé meg­ismerkedett, előbb-utóbb beszélgetésbe
3434 Tisz  |                  helyett tót napszámosokkal fog ismerkedni, és kíméletlenül lehántják
3435 Dunant|                        azokkal a leányokkal sem ismerkedtek meg, akiket a sok szép között
3436 Tisz  |                   partjait, és a folyóra dehogy ismerne rá az, aki például Szegednél
3437 Dunant|                   regényeket szőttek! - Nemigen ismernék meg régi helyeiket az egykori
3438 Dunant|                    valódi bakonyi betyár, akkor ismernie kellett még Sobrit is, hisz
3439 Dunant|                         régi, kitanult, Bakonyt ismerők, a nyugalmazott betyárok
3440 Szulof|                        városi polgárság körében ismerős fogalom lesz a hivatalnoki
3441 Dunant|                        hozzá az Aranyember-beli ismerősök is? Nem, akárhogy nézegetem
3442 Dunant|                      Jóska? - kérdezte amerikai ismerősöm. - Az amerikai magyarok
3443 Dunant|                          Megnyugtattam amerikai ismerősömet, hogy Sobri Jóska már nagyon
3444 Alfold|                  küldtek a hetedik faluban lakó ismerősükhöz, akinek könyvtárában az
3445 Szulof|                      válni, amelyet ezelőtt nem ismertek a nyíregyháziak.~~      ~~
3446 Dunant|               verbuválódott. A helybeli emberek ismerték egymást. Nemigen mert betyárok
3447 Dunant|                     csak hosszas hallgatás után ismételte azt, amit este állandóan
3448 Dunant|                       Az urak és hölgyek tompán ismételték:~- Halljuk, mi az a szerelem?~
3449 Alfold|                 kúriában volt, hogy árendással, ispánnal, cseléddel kellő respektussal
3450 Alfold|                   hasznát a társadalomban. - Az istállóba nem kvártélyozhatom a medvédet
3451 Szulof|                    világra emlékeztető állások, istállós vendégfogadók, a girbe-gurba
3452 Szulof|                    mélabús, szlávos hangulatok, istenek pászolnak.)~...Most mi tagadás
3453 Tisz  |                        nem akkor kétsé­geskedik istenigazában, ha a Rajna szőke leányzóját
3454 Tisz  |                         a nagyatyjától. A tüzes istennyilának éjjel-nappal csapkodni kellene
3455 Szulof|                        után nem következik-e az istenverte farkas­magányosság, amelyben
3456 Alfold|                 kastélyban akad egy pohár hideg ital.~Hát nézzük meg ezt a szépnevű
3457 Szulof|                         volt kissé rekedtebb az italtól, fáradtságtól, de Juliska
3458 Dunant|                        síri hangon mondta ki az ítéletet:~- A játékban az idegen
3459 Alfold|                   nagyon készülődnek arra, hogy itthagyogassák a magyarokat.~(1927)~~
3460 Alfold|                hitetlenül ráztam. Elment tőlem, itthagyott. Most már aztán vándorolhatok
3461 Szulof|                 maradott földeken az ősmagyarok ivadékai születtek, szokásokat és
3462 Dunant|                     Lisznyai Tóth Kálmán, Náray Iván, Bartók Lajos, Komócsy József,
3463 Szulof|                  százesztendős tölgyek templomi ívei alatt keskeny gyalog­ös­
3464 Alfold|                  egykönnyen az a száj, amelynek ízei zamatosodnak a Jókai-regény
3465 Szulof|                       is a városban a bankettek ízeivel a szájban, a kiállítások
3466 Szulof|                   velencei éj a tavon. A kártya izgalmaiért kárpótoltak a nevezetes
3467 Szulof|                       katona, a követválasztási izgalmak elől... Könnyű az idegennek,
3468 Szulof|                      Szvatopluk népe is. (Hiába izgatják a Kállayakat ama régi mondással,
3469 Tisz  |                   Pesten, pattant a kis masina, izgatott volt a lencse előtt a nő
3470 Dunant|                       most a szellem.~Sgalitzer izgatottan felelt:~- Én csak jövőre
3471 Dunant|                         meg magukat, másrészről izgatta őket a szabadban eltöltendő
3472 Szulof|                         táncmozdulatai, kitartó izmai mindig azon férfiideálok
3473 Dunant|                         a kemény, csontot törő, izmokat végsőkig megfeszítő munka
3474 Dunant|                       akik a víz közepén minden izmuk megfeszítésével dolgoznak
3475 Tisz  |                         hadseregek kimeríthetik izomzatuknak végső erejét, forgáccsá
3476 Dunant|               ruhadarabok a gavallérok gard­rób­jában, és a fürdőzenekar estéről
3477 Szulof|                   magáért, jövendőjéért, család­jáért, terveiért, mert az élet
3478 Dunant|                        jellemezte az életmódot. Jaj lett volna annak a fogadósnak,
3479 Alfold|                       járt volna előttem sírva, jajgatva, panaszkodva, árulkodva;
3480 Tisz  |                egytől-egyig - hamisított borok.~Jajszótól hangos Hegyalja felé azonban
3481 Alfold|                   frisseségű Klotildka előtt. A jámbo­rabbak az „irodában” alvó
3482 Dunant|              dolgozószobájába, - nem beszélve a jámborabb hitelezőkről, akiknek maga
3483 Szulof|                zsellérséget, koldusságot vállal­janak a Károlyi- és Dessewffy-uradalmakban.
3484 Alfold|                       napokban félretették Wohl Janka legigézőbb szabásmintáit,
3485 Tisz  |              szüreteltek a Hegyalján: ősszel és januárban. A kis szőlőbogár aztán
3486 Alfold|                         a medve felébredt volna januári álmából: egészen más történt
3487 Szulof|                   esztendőben meghozták a maguk járadékát, minden esztendőben új házak,
3488 Dunant|                         partokon a szél tudja a járást: - ők a vizet ismerik csupán,
3489 Tisz  |                         látta. Egy vidám, gyors járású, kristálytisztaságú hegyipatak
3490 Alfold|                           Lehet, hogy farsangot járat velünk az öreg méltóságos!” -
3491 Alfold|                        alatt limonádét kért egy járatlan utas, de aztán megelégedett
3492 Szulof|                      férfi. Még Simkó Mihály is járkált utána, pedig annak csak
3493 Szulof|                       Mikeczeknek, Gencsyeknek, Jármyaknak, Jósáknak, Dessewffyeknek,
3494 Alfold|                         vagy hivatalos dologban járna.~Gyógyszerész szeretett
3495 Alfold|                      nőtlen ember lányos házhoz járogat. Senki se bolond ok nélkül
3496 Dunant|                        vidéki városba a pénzért járogató költő elől: hirtelen szerencsétlen
3497 Szulof|                        főbíró uram. Én nem igen járok a kocsmába verekedni.~-
3498 Alfold|                megvadulva kergetett föl a fára, járomából az ökör piros szemmel döfött
3499 Szulof|                         akár a végre­hajtó. Úgy járt-kelt, mintha körülbelül ezekhez
3500 Szulof|                        öreg alispánunk is, arra jártában, így kiáltott fel:~- A macska
3501 Szulof|                       idegennek, aki a városban jártában-keltében nem lát mást, mint szokatlan,
3502 Alfold|                   figurái még eleven állapotban jártak-keltek Magyarországon, vagy pedig
3503 Dunant|                         otthon”, hogy valaha is jártam a Bakonyban, ha még betyárkalandom
3504 Dunant|                   legszebb asszonyain, leányain jártatta a szemét az öreg páter,
3505 Dunant|                tüdőbetegségéhez szívbetegség is járult), amelyek miatt a füredi
3506 Szulof|                      nem fizettek adót, nemigen járultak komolyan a közterhek elviseléséhez,
3507 Dunant|                      mondta ki az ítéletet:~- A játékban az idegen hölgy lett a vesztes.
3508 Szulof|                    felett. Milyen igazuk volt a játékosszavú ősöknek, amikor a maguk