Part

3509 Dunant|              fürdőzenekar a századeleji nótákat játssza. Nozdroviczky uram büszkén
3510 Szulof|                  Muzsikus cigányok régi nótákat játszanak az ablak alatt, míg a csecsemő
3511 Szulof|                      amelyben az ördög szerepet játszik. Hisz nagyon kevés azoknak
3512 Szulof|                        idejében az első hegedűt játszotta a nemzeti hangversenyben;
3513 Szulof|                     most ügyeljetek, mert úrnak játsztok, nem tótnak - szólt és összecsücsörítve
3514 Tisz  |                   modern” életből (amelyhez már javában közelgett), mint azok a
3515 Dunant|               fürdőzésre, hogy bízvást lehetett javasolni, hogy még az otthon maradtak
3516 Tisz  |                   álarcoknak. Elvitték a magtár javát. Az ősapák félszeg olajfestményei
3517 Szulof|                          nyíregyházi reformmal” javított Kneip-kúrával, végül csak
3518 Alfold|             csíkhalászat a Tisza mentén, vastag jegeket kellett feltörni a fejszéknek,
3519 Alfold|                    csizmámba, az eső utolért és jeges korbáccsal verte a nyakamat,
3520 Szulof|                          Téli disznó­torozáskor jéghideget harapván, amely hidegség
3521 Szulof|               lócsont-korcsolya, háromszögletes jégpatkó maradott meg...~- Van: azonkívül
3522 Tisz  |                       maradnak szentek a tokaji jégverés után. Ám meglehet, hogy
3523 Tisz  |                        a másvilági háborúság. A jégvihar tönkreverte a tokaji és
3524 Alfold|                   először látta volna őket. Meg­jegy­zéseit közölte a kútmesterrel,
3525 Alfold|                    nincsen olyan konduktor, aki jegyet merne kérni az efféle utazótól.
3526 Dunant|                             A regében csupán az jegyeztetik föl, hogy az előadás után
3527 Alfold|                        már minden ujján lehetne jegygyűrű, ha Bandira hallgat.~Persze
3528 Alfold|                         között, de nagy örömmel jegyzem fel, hogy vándorlásaimban
3529 Jegyz |                                                 JEGYZET~Ezen kötetben bemutatott
3530 Alfold|                       hiszem, valami baljóslatú jel volt ezekben a napokban
3531 Tisz  |                        várja a titokzatos ábécé jeleit. A falusi úriember úgy eltávolodik
3532 Szulof|                       embernek, midőn méhesében jelenen és múlton eltűnődik.~A magyar
3533 Dunant|                       ifjú János próféta, midőn jelenéseket lát. Ez a rongyos katona
3534 Utos  |                         benyomásainak színhelye jelenik meg. A szülőföld, ahova
3535 Alfold|                    órájában Halászy Bandi tanúk jelenlétében kivezette a ház elé a medvét (
3536 Dunant|                     tagadni a termény­kereskedő jelenlétét. Ez a rövidnyakú, vézna
3537 Szulof|                          A második az állandóan jelenlevő cigánybandáé. A harmadik
3538 Tisz  |                      őszre hajolván az idő, nem jelennek meg sem a kaftános kalmárok,
3539 Jegyz |                   alábbi könyvekben és lapokban jelentek meg:~Nyírség - Pest 1916. (
3540 Tisz  |                folyóknak, réteknek, madaraknak, jelentéktelen kis füvek­nek, egy tisztásnak
3541 Alfold|                         örök fiatalságot akarná jelenteni. De leugranak a szánokról
3542 Szulof|                  komondor. Barinkay a hivatalos jelentések margóján még mindig csak
3543 Dunant|                          mert már másnap reggel jelentették neki, hogy a Nozdroviczky
3544 Dunant|                   amelynek füstölgése többé nem jelenti, hogy a költő a zsalugáterok
3545 Szulof|                       elkódorog az országhatárt jelentő Nyírségben, ha mesemondáshoz
3546 Szulof|                     föveget, és már kezdett nem jelentősége lenni a csendbiztos komaságának.~
3547 Alfold|                   megint életre keltették, nagy jelentőségű szemlét tartott a padláson,
3548 Dunant|                          általában takarékosság jellemezte az életmódot. Jaj lett volna
3549 Szulof|                     hatóság? Külön gyalogutakat jelölt ki, ahol a ruhában járó
3550 Alfold|                           Itt alhatik őkelme” - jelölte meg a helyet Nagyfalusy
3551 Tisz  |                       munkája nagy messziségből jelt ad, míg a hajóács köznapi
3552 Szulof|                       hóna alatt, mint valamely jelvény, amely az őslakosságot példázza.~
3553 Alfold|                     kalapján a káposztagyalulók jelvénye: a zergeköröm is. A kabátja
3554 Tisz  |                     vénségüket hosszú szakálluk jelzi, amely moha alakjában benőtte
3555 Szulof|                       itt új honfoglalásba kezd­jenek. - A városoknak is vannak
3556 Tisz  |                   rosszindulatot is tudnak kife­jez­ni. Ki nem látta már a mérges,
3557 Dunant|                    hajtják evezőikkel, akik már Jézust a tengeren hajókázták, akiknek
3558 Tisz  |                       hogy egyes fatör­zsek még jó- vagy rosszindulatot is tudnak
3559 Szulof|                      felelte csendesen.~- Antul jobb.~- A cigánnyal pedig a tekintetes
3560 Szulof|                         volt egyéb, mint néhány jobbágytanya, vadvíz, erdő, meg „nyír” -
3561 Szulof|                  szalmakazlaknál is, az egykori jobbágytelep, amely csak éppen azt a
3562 Szulof|                    odament az urához Juliska és jobbról-balról megcsókolta az arcát.~-
3563 Alfold|                         ha így folytatjuk. Hadd jöjjenek ki a farkasok ide a szabad
3564 Dunant|                    összeesküvést forral. De hát jöjjön, aminek jönni kell. Az ország
3565 Dunant|                        erdőben, legalább egy őz jönne vagy madár énekel­ne! Hallgat
3566 Szulof|                       fejemel­getések után: nem jönnek-e vissza ama csendes, melankolikus
3567 Tisz  |                    pezsgőgyárak részéről. Minek jönnének? Az ő borukat már megvette
3568 Szulof|                          mert messziről kellett jönnie.~- Hát meghódította a szép
3569 Alfold|                        nagyfalusi kúria felett, jöttek-mentek a vendégek, akik az „iroda”
3570 Alfold|                    reménylem, nem egy-két napra jöttél.~- Ami azt illeti, elég
3571 Szulof|                gondolkozhatik az ember magáért, jövendőjéért, család­jáért, terveiért,
3572 Szulof|                          hol századok homokján, jövő-menő ezüst nyírfák alatt, szinte
3573 Alfold|           megsodorgatták a bajuszukat, mintha a jövőbe akarnának pillantani, bizonyos
3574 Dunant|                         volt.~- A „bankáromtól” jövök - mondogatta elégedetten,
3575 Dunant|                      gyermekeire, öregszüleire, jövőjére. Mózsin láthatólag fogtak
3576 Szulof|               nyugodtabban beszélgettek a város jövőjéről.~~      ~~A nyíregyházi
3577 Szulof|                       kócsag madár. Régi szokás­jog alapján terpeszkedtek itt
3578 Szulof|                     jutott, miután halászbérlői jogánál fogva előbb kifogta a vadvizekből,
3579 Dunant|                       sőt negyven éves szerzett jogok alapján követelték minden
3580 Szulof|                  kárpótoltak a nevezetes pár­ba­jok, amelyek olyan gyakoriak
3581 Dunant|                 kanászok legfeljebb arra voltak jók, hogy elvezetgessék a betyárokat
3582 Dunant|                         a nagy tó környékére, a Jókai-kert csendes, emberhangtalan
3583 Szulof|                         gyerekkorukban olvasott Jókai-regényt, miért néz­nek hosszasabban
3584 Dunant|                       kertben, amely az egykori Jókai-villát körülvéve, mint mondják,
3585 Dunant|                        valaha is gondolt többet Jókaira, miután házába beköltözött.~
3586 Dunant|                         egyedülvalóságot kereső Jókait. (Róza asszony e télen Pesten
3587 Szulof|                       az örökös dalt, mámort és jókedvet hirdették, végre kimentek
3588 Alfold|              benyomakodott. Hát ne irigyeljék a jókedvét azoknak, akik 1927-ben elandalognak
3589 Alfold|                         furfangos mesteremberek jókedvükben csináltak. Már Csokonaiból
3590 Szulof|                 asszonynak a makacsságát.~Éppen jókor emlegették az ördögöt. Nemsokára
3591 Szulof|                   atlasszal díszítve; - Sztárek Jolán rózsaszín ruhában, kárpáti
3592 Szulof|                         a vándor színtársulatok jóllakás céljából a „Peleskei nótárius”-
3593 Szulof|                         a koporsó­üzlet mellett jónak látja virágkereskedést is
3594 Dunant|                  Mikhelini úr?~Egyszerre minden jóra fordult, mint a mesemondásban, -
3595 Szulof|                  szemérmesen felelt:~- Köszönöm jóságát, főbíró uram. Én nem igen
3596 Szulof|                        Gencsyeknek, Jármyaknak, Jósáknak, Dessewffyeknek, Mezőssyeknek,
3597 Szulof|                        akit a háta mögött Sobri Jóskának (helyesebben: Zsubrinak)
3598 Szulof|                    olyan nagy baj, hogy Geszten Jóskát, a híres betyárt, aki lopott,
3599 Alfold|                     napok járták, kemény fagyot jósolt a kalendárium, az öregemberek
3600 Szulof|                         midőn a napok elmúlását jósolta.~~A magyarságnak, a nemzeti
3601 Szulof|                       esőnek kopogása, a télnek jószaga, a falusi harangok hangja:
3602 Szulof|                    Dessewffy grófok teljhatalmú jószágigazgatója, Liptay Béla, sok jó szabolcsi
3603 Szulof|                 kiművelt földjeiket, tanyáikat, jószágukat és szabadságukat Károlyi
3604 Alfold|                         vaskereskedő névnapján, jósze­rencse, ha a szívünk nyugalmát
3605 Dunant|                        lesz többé megkérdezni a jószívű írnokot, az ál-Brazovicsnak
3606 Alfold|                     tollra méltó eszme, amelyet jótékonynak is lehetne mondani, mert
3607 Szulof|                     nyíregyházi határban, amely jóval Császárszállás alatt kezdődik
3608 Alfold|                eléldegéltek valahogy a közönség jóvoltából még az én fiatal korom­ban
3609 Szulof|                   ősöknek, amikor a maguk bölcs józanságával oly igen nagyon lekicsinyelték
3610 Alfold|                  kondorosi csárda százesztendős jubileumáról többet beszélnek mostanában
3611 Szulof|                  kétkerekű taligákat, amelyek a jubileumi forgatagban most éppen úgy
3612 Alfold|                     kocsmárosnak, hogy országos jubileumot csapjon. Mert a hírverés
3613 Tisz  |                    másik fele megriadva várja a július és augusztus viharait, viszontagságait.
3614 Tisz  |                bejáratánál, néked ugyan beadott június 27-ike, midőn lábadnál a
3615 Dunant|                         tó partján, a másik egy jurista-bál Pesten. Ha a szép leány
3616 Szulof|                       több pohárköszöntőben van jutalmam, mint amennyire valaha is
3617 Szulof|                     verses regényével akadémiai jutalmat nyer. Nini, a mi fiúnkat,
3618 Szulof|                      amelyek ifjúkorában eszébe juthatnának egy tunya, elcsitult falusi
3619 Dunant|                   amelyek olyan pírhoz, fényhez jutnak, mint a szentek fejei, amelyeket
3620 Szulof|                  kutyább természete van. Eszébe juttatja az embernek - némely új
3621 Alfold|                      kis ablakai, keskeny ajtói juttatnak valami különös dolgot az
3622 Utos  |                  örökítette meg a magyar hazát.~K. S.~~
3623 Alfold|                    jelvénye: a zergeköröm is. A kabátja alatt mindenféle drótokkal
3624 Alfold|                    emberek. A kilincs letépte a kabátomat, a kerítés a nadrágomat,
3625 Dunant|                       halálra­készü­lődésben és kábító regényírásban töltött tél
3626 Alfold|                      vándorlegényeket, nagyokat kacagtak, hogy még a halált is felvidították,
3627 Dunant|                       és azzal annyi mindenféle kacérkodást művelt, amiről köteteket
3628 Szulof|                       hangtalan országúton és a kacsázó vadászok fegyvere csak néha
3629 Szulof|                         közben hamisan egymásra kacsintottak.~- Gyertyát! Százat! - kiáltotta
3630 Szulof|                     magányú Nyíregyházát, amely kacskaringós, zegzugos utcácskáival,
3631 Tisz  |                          nem jelennek meg sem a kaftános kalmárok, akik ősi szokás
3632 Szulof|                       danolásán, cigányok muzsi­káján át meghallotta a Zellmanovicsné
3633 Dunant|                     fürdői fogadóban nemegyszer kakas kukorékolt hajnalban, amelyet
3634 Alfold|         szódabikarbónátát és éjfél után az első kakaskukorékoláskor kezdett orvosság után keresgélni,
3635 Alfold|                     szidták vénségéért. Babonák­kal szeretett traktálni hiszékeny
3636 Szulof|                  bujdosni, elment összeesküdni, kalan­dokba kevere­dett, szabadcsapatba
3637 Dunant|              naptárakban olvasni szokta az esti kalandokat. Elhatároztam, hogy felvidítom.
3638 Szulof|                       vitézi életről. Régi szép kalandokról, regényes hőstettekről,
3639 Dunant|                      diák, leégett zsellér vagy kalandor úrféle, kóborló cigány,
3640 Dunant|                  érkezett néhány borotváltképű, kalandos ruházatú férfiú, egy vörösszeplős,
3641 Dunant|                    ismeretlen part felé tétován kalandozik az utazó szeme, erősödik
3642 Alfold|                hörpintett, mikor ezen a tájékon kalandozott. „Hát, kié volt ez a ház?” -
3643 Alfold|               szakállával, halottfehér arcával, kalap, kabát, csizma nélkül, bomlott
3644 Tisz  |              kerékszöget szeretne csinálni az a kalapács.~A falusi ember élete nagyjában
3645 Tisz  |                    étvágyát és utazókabátját, a kalapálás oly fáradtan hangzik, mintha
3646 Alfold|                        mentében, vadkacsatollas kalapban embermegvetéstől szinte
3647 Tisz  |                      szomszédos faluba, amelyet kalapja alá rejtett a cigány postás.
3648 Dunant|              falevelében a betyár árvalányhajas kalapját, a szarka tarkaságában a
3649 Dunant|               asszonyságok, fejkötőben vagy kis kalapkában, férjhez-menendő hajadonok
3650 Dunant|                       belsejében. Lomb, fa, fű, kalapnagyságú kék égboltozat. Aztán megint
3651 Dunant|                     mindenféle drága toalettek, kalapok érkeztek Bécsből és Párisból,
3652 Dunant|                        csókkal, szép szavakkal, kalapokkal ellátni a nőt, amiért a
3653 Alfold|                     ország­úti nagy fa, amely a kalapom után nyúlkált, a felhő,
3654 Dunant|                          amint megbillentette a kalapot.~      ~- Elvtárs, - mondja -
3655 Szulof|                     gubás emberek, félrecsapott kalapú földesurak, pengő tisztek
3656 Tisz  |                       fülei. Csodálatos, hogy a kalendáriumban még maradnak szentek a tokaji
3657 Alfold|                        csárdajubileumot, hogy a kalendáriumból okuljon az a magyar, aki
3658 Alfold|                      kérdezett semmit. A vasúti kalendáriumot esze ágában sem volt fölnyitni,
3659 Tisz  |                    beszélni. A kutya, ló, sőt a kalitkába zárt mátyásmadár is idővel
3660 Szulof|                    végtelen sáros országutat (a Kállai utcát), amelynek mentében
3661 Szulof|                        a száznegyvenezer holdas Kállay-birodalomból szerzett) Nyíregyháza városának,
3662 Szulof|                      népe is. (Hiába izgatják a Kállayakat ama régi mondással, hogy: „
3663 Szulof|                     lakosságának, így például a Kállayaknak, Mikeczeknek, Gencsyeknek,
3664 Szulof|            nyíregyháziakat.~      ~Rózsakertiné Kalló Manyi, egy világszép asszonyság
3665 Szulof|               vadvizekből, tavakból (a mai Nagy­kállói utca helyén elterülő nádasokból)
3666 Tisz  |                     jelennek meg sem a kaftános kalmárok, akik ősi szokás szerint
3667 Tisz  |             szégyenpadra tett, a becstelenségek kalodájába zárt emberiség még mindig
3668 Szulof|                században: a közeli Debrecen („a kálvinista Róma”) mellett elnevezik
3669 Szulof|                         esperes, Lukács Ödön, a kálvinisták papja, valamint Fekete István,
3670 Alfold|                 életfogytiglani börtönt ígért a kályhafűtőnek, a szoknyáját is letépte
3671 Dunant|                  amelyben valaha a ház egyetlen kályhája állott és a hosszú téli
3672 Szulof|               Visszavonult kereskedők, vagyonuk kamataiból éldegélő idősebb urak csatlakoztak
3673 Alfold|                   szemlét tartott a padláson, a kamrában, a pincében, a kicsorbult
3674 Dunant|                        a tekintetes asszony egy kamrára való elemózsiát hoz magá­
3675 Alfold|                     kedve egymagában csíklevest kanalazni, ha nem ülne ott a hozzáértő
3676 Dunant|                      orgazdái között.~A bakonyi kanászok legfeljebb arra voltak jók,
3677 Szulof|                            de egyelőre még ez a kancarúgás sem árt a Rózsakerti-pár
3678 Alfold|                         ha az utasember vállára kanyarítja a kulacsot, megtöltve a
3679 Tisz  |                       leskelődve tekint rád egy kanyaro­dónál?...~Azt merném mondani,
3680 Dunant|                     darab ideig halad a fehéren kanyarodó országúton, hegynek-völgynek,
3681 Alfold|                   tiszteletére tehát napokon át kanyarognak a kémények füstjei (nagyokat
3682 Szulof|                        keskeny gyalog­ös­vények kanyarogtak, amely ösvényeken legfeljebb
3683 Dunant|                         Zichy-kastély, amelynek kanyarulatos folyosóin letettem vala
3684 Alfold|                         bor terem, dolgos kezek kapálgatják. Félig-meddig kupecnek születik
3685 Dunant|                       fütyörésző szegény­legény kapaszkodik fel a kocsira az első emberi
3686 Dunant|                          Hörög a szél a hegynek kapaszkodó úton. Mintha a boldogságos,
3687 Alfold|                         Egy darabig egy hintóra kapaszkodva tette meg az utat, aztán
3688 Szulof|                          férfinak egyaránt nagy kapcsos imádságos könyv van a hóna
3689 Dunant|                     grófok, sem a színészek nem kapnak meghívót.~S a bál aztán
3690 Alfold|                        ért a disznó­heréléshez, káposzta-gyaluláshoz, harmonika-javításhoz, táncmesterséghez,
3691 Alfold|                        De ott volt a kalapján a káposztagyalulók jelvénye: a zergeköröm is.
3692 Alfold|                          amíg Klotildka töltött káposztáját hetedszer is felmelegítik
3693 Alfold|                    gyékényes kosárból a gőzölgő káposztalébe! Hogy síránkoztak darab
3694 Alfold|                       ugyan kinek volna kedve a káposztás csíkleveshez, ha egyetlen
3695 Alfold|                  amelyet bocs korában ajándékba kaptam. Vonatra nem ülhetek a medvével,
3696 Szulof|                        nyomakodnak be a rozsdás kapu-kilincsű házakba. A történelem (amelyet
3697 Alfold|                         a tetője, a vén banya a kapuban állott, a hold megint csak
3698 Szulof|                       az égboltozat vilá­goskék kapuja mutatkozott a messziségben,
3699 Dunant|                        a várat és annak egykori kapuján sorban belépegettek. A pestiek,
3700 Dunant|             szemrehányások miatt már a kolostor kapuját sem merte átlépni. Hubay
3701 Szulof|                        megszomjazottnak. Azon a kapun túl feküdt a sóstói fürdőcske
3702 Dunant|                       azon, hol ebédelnek, de a kapunak egyszer mégiscsak fel kellett
3703 Tisz  |                    vesző Kopasz, vén történelmi kapuőr a magyar Kánaán bejáratánál,
3704 Alfold|                   amelyekhez elővették azokat a kapuszárnyakat is, amelyeknek tulajdonosát
3705 Dunant|                   láthatatlanná válik. Tizenkét kar látszik csupán a hat evezőn.
3706 Alfold|                    behavazott utat. - De jöttek karcos-hangú, pödrötten is fagyos bajszú,
3707 Alfold|                             Vén juhászné méri a karcost a földszinti konyhában olyan
3708 Tisz  |                     bölényt űzték kelevézzel és karddal. A Tisza ezüst tükörében
3709 Szulof|                napkeleti főúr sarkan­tyúja vagy kardja... Bolondos, zizegő, fáradhatatlan
3710 Dunant|                        a kérdésre:~A szerelem a kárhozat és a gyönyör. A szerelem
3711 Szulof|                      asszonynak a meghódítása a karikagyűrűvel van összefüggésben.~(1941)~~
3712 Dunant|         emeletmagasságba nőtt tölgyekkel; ahány karikája volt a fának, annyi esztendeje
3713 Alfold|                      amelyeket a vadásztáskájuk karikájára akaszthatnak. Még ha látták
3714 Dunant|                    rossz esztendő jön a legyűrt karimás kalapján. Csak a szeme ég,
3715 Dunant|                        bronzarcú evezősök izmos karjai húzzák a lapátokat. A bíborvitorla
3716 Alfold|                      ereje, lábának szívóssága, karmossága és vérszomjas tekintete
3717 Tisz  |                  növendékleány, a varjú jajgató károgással űzze egymást a pusztaház
3718 Szulof|                      koldusságot vállal­janak a Károlyi- és Dessewffy-uradalmakban.
3719 Alfold|                 rázogatva, szakállába mormogott káromkodások közepette elindult valamerre
3720 Alfold|                 kúriában legfeljebb a kutyáival káromkodik az ember, a kisasszonyokat
3721 Dunant|                tudakozódó levelet írt például a káromkodó Nozdroviczky után, akitől
3722 Dunant|                   vonult be és egész nyáron ott káromkodott a sétatér kellős közepén.~
3723 Szulof|                    végül már csak az ágy vagy a karosszék marad meg számára. Hegyi
3724 Szulof|                     tavon. A kártya izgalmaiért kárpótoltak a nevezetes pár­ba­jok,
3725 Alfold|                          Az „özvegyet” amúgy is kárpótolták eleget házasélete alatt,
3726 Alfold|                      rendbe, kipusztítván onnan kártékony állatokat, hogy minél több
3727 Tisz  |                     szőrén-szálán. Az öreg gróf kártérítési port indított tisztje ellen.
3728 Szulof|                      birtoka.)~~Egy hétig tartó kártyacsaták~~De mégiscsak többnyire
3729 Szulof|                        egészségnek, de rontja a kártyajátszást - monda az egyik úriember
3730 Dunant|           meggazdagodjék a vendégek pénzén. Bár kártyánál, cigánynál, majálisnál mélyen
3731 Szulof|                      földön nem volt képzelhető kártyaparti. Itt kártyázott a megyei
3732 Szulof|               túlhajtásai: a duhaj mulatozások, kártyázások, színházasdik miatt történt
3733 Szulof|                       megint csak együtt volt a kártyázó társaság a Sóstón, amikor
3734 Szulof|                         ott elég szoknya - és a kasfarban telepedve, százszor is meggondolja,
3735 Szulof|                        gazdagságának a központi kasszája van. Hatvanforintos köblös-bérletek
3736 Szulof|              hatóságokkal), kinyitották a város kasszáját és a gimnázium előtt olyan
3737 Alfold|                       úr a nagy melegben, itt a kastélyban akad egy pohár hideg ital.~
3738 Szulof|                         könyvtárakra, felvidéki kastélyokra emlékeztető ablakokkal.~(
3739 Alfold|                     maga vezette reggelenkint a kaszárnyába a medvét, hogy addig is
3740 Tisz  |                      már aratáshoz pendítette a kaszát. Lúdtojás nagyságú, meg
3741 Szulof|                         város vályogházai közé, kaszinói életet teremtenek, ahol
3742 Szulof|                           eltü­ne­dezőben volt. Kataszter, Nyírvíz-szabályozás, telekjegyző­
3743 Dunant|                    mesterlegény, aki az osztrák katonai törvényszékek vagy megyei
3744 Dunant|                      melyik királynak vagytok a katonái? - kérdezte most a szellem.~
3745 Alfold|                     szót vesztegetni. Egyforma, katonás, fáradhatatlan léptekkel
3746 Dunant|                         legeltet buja füvén egy katonasapkás gyerek, azonkívül aztán
3747 Alfold|                      lőjenek agyon mint szökött katonát” - mondták a legények, de
3748 Tisz  |                      derekát.~Fönn, a hegytetőn kattog a fejsze. Az őserdőt bontják,
3749 Alfold|                         bizonyossággal együtt a kaució, amiért annyi férfibánat
3750 Szulof|                         a gondlovag, az örömös, kavargó habzású, pezsgő összejövetelek
3751 Szulof|                 csinálja meg azt az érthetetlen kavarodást az agyban és a szívben,
3752 Alfold|                       óta nem találja az utat a kávédaráló, de Tiszalucnál, a bevágásoknál
3753 Dunant|                     levelet írt Pestre a költők kávéházába...~Ahol szép asszonyok,
3754 Szulof|                 pincérek télen Pestre mentek és kávéházat nyitottak. - Hát ide lett
3755 Dunant|                  Császárhúst, füstölt kolbászt, kávét, teát cipelnek a gavallérok,
3756 Dunant|                         mindennap megkínálhatta kávéval, mint a füredi téli zordonságban.) ~      ~-
3757 Dunant|               vándormadarak kiáltására, a kerti kavicsok csikordulására, a gesztenyebimbók
3758 Dunant|                       fürdőhelyre érkeztek és a Kecskeköröm-villában megszállottak. Honorius
3759 Utos  |                    számkivetettjei vagy az élet kedélyes svindlerei, akiket sorsuk
3760 Alfold|                         több kedvre, duzzadtabb kedélyre volna szüksége a mai magyarnak
3761 Alfold|                       felügyelete alatt megnöve­kedett Nagyfalusy kisasszonyok
3762 Alfold|                          de még ilyen nagyszerű kedvcsinálás senkinek sem jutott eszébe,
3763 Szulof|                    mozdulatlan ködben, apatikus kedvében, újságpapirossal beragasztott
3764 Alfold|                     elheveredhet a medvéd, amíg kedved van nálunk maradni. Mert
3765 Alfold|                         kútmester.~Gyógyszerész kedvelője volt a barátkozásnak útközben.
3766 Alfold|                         már aztán vándorolhatok kedvemre. Nem szabad megnősülni az
3767 Szulof|                    hagyomány szerint az életnek kedves-bús óráit azzal töltötte, hogy
3768 Tisz  |                       próbálja meg. Néki mindig kedvesebb lehetett egy vadrózsabokrot
3769 Szulof|                  csárdásgazda markába. (Hej, be kedvesek voltak valaha ezek az aranykák!
3770 Dunant|                      talán jobban emlékszel rá, kedvesem, én bizony már rég elfelejtettem...”~
3771 Alfold|                        hivatkozással igyekeznek kedvét rontani mindenkinek ebben
3772 Szulof|                      köztisztviselők kaptak ott kedvezményes ellátást a jubiláló Nyíregyháza
3773 Alfold|                       ságát, hadd lövöldözzenek kedvökre, medvére vagy emberre, ők
3774 Alfold|                         mulatságon. Mintha több kedvre, duzzadtabb kedélyre volna
3775 Szulof|                         magam ebben a felajzott kedvű városban, amelynek szomorúsága,
3776 Szulof|                         hát a vizeknek nem volt kedvük arra folyni, amerre a miniszter
3777 Alfold|                 himbálózott, mintha csupán az ő kedvükért mászott volna az égre. Gyógyszerész
3778 Szulof|                   napkeletről jött, változékony kedvünk, búskomor magyar szomorú­
3779 Alfold|                      lehetett venni az öregnek, kegyelemkenyeret evett - felelt Nagyfalusy,
3780 Dunant|                        futnak szét mindenfelé a kegyelemlevéllel, - csak a révészlegények
3781 Dunant|                   uralkodó királyunk édesanyja, kegyelmesen megengedi, hogy a lovagteremben
3782 Alfold|                         végéig. Az országutakat kegyes búcsújárók lepik el, akik
3783 Dunant|                         megköszönte az igazgató kegyességét és nyomban levelet írt Pestre
3784 Dunant|                    lesben, mélán, rablókedvvel, kegyetlen szívvel. Ott áll és már
3785 Tisz  |                       kellene meglátnia a habzó kehely­ben, hanem végképpen megcsökönyösödik
3786 Dunant|                törvényszékek vagy megyei úriszé­kek elől bújt el a Bakonyba;
3787 Tisz  |                    pusztaház körül, és a bokron kékes álomfoszlány maradjon reggelre
3788 Dunant|                       beszedi az útiköltséget a kéknadrágos susz­terkétől, aki nem segített
3789 Tisz  |                       sem volt sokkal olcsóbb a kékrókabundánál, pedig akkor még több termett
3790 Szulof|                   szemét, a kocsi­kerék bánatos kelepeléssel vonult át a hangtalan országúton
3791 Alfold|                       dalolni, minden vízimalom kelepelt a Dunán, a harangok hangjai
3792 Szulof|                       meseforrásaink, északról, keletről már a Tisza folyamon se
3793 Tisz  |                         itt még a bölényt űzték kelevézzel és karddal. A Tisza ezüst
3794 Szulof|                         már a Tisza folyamon se kelhetnek át passzus nélkül a mesemondások: -
3795 Dunant|                        festményt akar látni, az keljen át Zamárdi és Szántód között
3796 Alfold|                      hangokat, amelyeknél nincs kellemesebb hangzat a falusi úrilakban.
3797 Dunant|                    Füredig, ahol kénytelen volt kellemetlen utasát a Balatonba dobni -
3798 Szulof|              meghallotta a Zellmanovicsné céda, kellemkedő, csábító hangját. Azt hogy: „
3799 Dunant|                   halküldeményért, nem beszélve Kellerről, a fűszeresről, Horváthról,
3800 Szulof|                  dalolni, se táncolni, se magát kelletni, amihez ez a cudar Zellmanovicsné
3801 Dunant|                       voltak, hogy ott fogadós, kellner vagy bárki meggazdagodjék
3802 Dunant|                       kell adni a lantnak, hogy kellően felajzhassam.~Honorius atya
3803 Dunant|                       ott káromkodott a sétatér kellős közepén.~Most is, midőn
3804 Szulof|                       búcsújáráshoz. És a korán kelő környékbeli parasztok, vincellérek
3805 Alfold|                         gépezetét megint életre keltették, nagy jelentőségű szemlét
3806 Dunant|                         a legkínosabb feltűnést keltve. - Óh, én tudom, nagyon
3807 Alfold|                         elfelejtető cimborák, a kemence odújából kimászott a rongyos,
3808 Alfold|              folyosójáról fűthető szobái, búbos kemencéi szép kényelemről beszélnek:~-
3809 Dunant|                        vándorai, amikor az árva kéménybe húzódott mesemanóktól is
3810 Alfold|                        napokon át kanyarognak a kémények füstjei (nagyokat puffanó
3811 Szulof|                  eregeti ki füstjeit a düledező kéményekből, tyúk módjára kotkodácsol
3812 Szulof|                       és savószínű szemével oly keményen nézett Sárinéra, mintha
3813 Alfold|                   magával, de hát az ő agarai a kéményen is kibújtak, ha a gazdájuk
3814 Alfold|                     volt ilyenkor a kakastollas keménykalpag, a kincstári köpenyeg, a
3815 Alfold|                         bajuszkeféjét, amelynek keménysége, szőrzete, formája miatt
3816 Dunant|                       szemekből. No vén betyár, kendnek se volt mindig ilyen szennyes
3817 Szulof|                  férfiak olyanok voltak a fehér kendők alatt, mint a beduinok.
3818 Szulof|                 muzsikuscigányok is felrakták a kendőket.~- Nos, hát igaza volt Kneip
3819 Tisz  |                 annyinak számít, mint az utolsó kenet. Nélküle is üdvözül az igaz.
3820 Alfold|                     szobái, búbos kemencéi szép kényelemről beszélnek:~- Valami régi
3821 Szulof|                 táncolnak a szüreti mustban, és kenyérdagasztó illatot árasztó menyecskék
3822 Utos  |                          maga a lüktető élet. A kenyérért harcoló parasztok napbarnította
3823 Alfold|                   keszeg vámszedőket, tulipiros kenyeres kofákat, jószagú pecsenyés
3824 Dunant|                   kenyérnek való lánglisztet. A kényesebb menyecske magával hozta
3825 Szulof|                        szülőföldjére visszatér. Kényeztetnék, ünnepelnék a szelíd, komoly
3826 Szulof|                       alapján terpeszkedtek itt kényükre-kedvükre a vadvizek. Kiismerhetetlen
3827 Alfold|                        ember lelkében még élénk képecskékben éldegélnek a népdalok, a
3828 Tisz  |                        lássa szerelmese búcsúzó képmását a napnyugati határon; csatában
3829 Utos  |                         Illő is, hogy ez a rész képviselje leggazdagab­ban az álomlátó
3830 Alfold|                       jó hazai kulacs állott... Képzelhetni a fogadós feleletét, mikor
3831 Szulof|                  nélküle messze földön nem volt képzelhető kártyaparti. Itt kártyázott
3832 Szulof|                 emlékező nyíregyházi öregdiákok képzelmében: ne felejtsük el végül a
3833 Alfold|                     medvéje miatt. A történelmi kérdés, amely a forrásmunka nélkül
3834 Alfold|                       Bandi a parasztok dörmögő kérdésére.~Mielőtt azonban a medve
3835 Dunant|                      Tompa síri hangon felelt a kérdésre:~A szerelem a kárhozat és
3836 Alfold|                       Gyógyszerész most már nem kérdezett semmit. A vasúti kalendáriumot
3837 Dunant|                      Itthon van Mikhelini úr? - kérdezik a másvilágias hangok az
3838 Dunant|                 vacsorázó-asztalnál azt találta kérdezni a fölszolgáló pincértől,
3839 Alfold|                       egy kutya. Elfáradt már a kérdezősködésben, találékonysága megállott,
3840 Dunant|              nevezetesebb hegyekre, várromokra. Kérdezősködnek az utazótól, mi újság a
3841 Dunant|                        éjszakánkint nyugtalanul kérdezősködő szívvel a magányba meg­érkezett:
3842 Dunant|                        úr?~Mintha a másvilágról kérdeztetné ezt a ház egykori gazdája,
3843 Dunant|                        tavasz jöttével végre ne kérdezzen többé semmit a kertje felett
3844 Alfold|                      Hát, kié volt ez a ház?” - kérdi az utazó, amikor már megnézte
3845 Szulof|                    fogadó tornácán megállani és kérdő várakozással tekinteni arrafelé,
3846 Dunant|                     szürke zsalugáteres ablakot kere­sem, amelyben valaha a ház
3847 Dunant|                   mögötte. De bármily szelíd és kéredző volt is a hepehupás piacról
3848 Dunant|                          kövér férfiú volt, kis kerek szalmakalapban (amely az
3849 Szulof|                    földesuraság szemét, a kocsi­kerék bánatos kelepeléssel vonult
3850 Alfold|                         is gyújthatta, ha kedve kerekedett hozzá. Nyugalma­zott főispánja
3851 Szulof|                     nyugalmát, halálos párbajok kerekednek (Vay csendbiztos), de a
3852 Alfold|                      úton, hogy alig zörögtek a kerekei. Vajon mit visznek azon
3853 Dunant|                        A balatoni zúgás helyett kerekek egykedvű pergése viszi gondolatunkat.
3854 Dunant|                  megpattogtatja a szerkezet kis kerekét. Valóban nincsen annak szikrája.~
3855 Szulof|                  nyelven ugatják a holdat, és a keréknyomban ugyanaz a magyar nap ragyog,
3856 Dunant|                    férjhez-menendő hajadonok és kerekszemű gyermekek érkeznének meg
3857 Tisz  |                   fegyverek készítését; patkót, kerékszöget szeretne csinálni az a kalapács.~
3858 Tisz  |                 szakértő bizottság kiküldetését kérelmezte, amely bizottság aztán megállapította
3859 Dunant|                   hozzáfűzték: „Annál is inkább kérem ezt a csekélységet megszavazni,
3860 Dunant|                         álomnak leszállhatatlan kerengése, a munkának elhallgatás
3861 Tisz  |                       az életnek. A nagypénteki kereplőt forgatja ily egyhangúsággal
3862 Alfold|                     bizonyos történelmi könyvet keresi faluról falura: sokfelé
3863 Szulof|                      között a régi Nyíregyházát keresik az emlékezetek.~~De hát
3864 Szulof|                        szabolcsi zsidók, akik a kereskedelem mellett a földmíveléssel
3865 Szulof|                 érintette - kedvet kapott egyéb kereskedelemhez is, mint a paradi­csom vagy
3866 Szulof|                   ugorkával, borral, pálinkával kereskedtek, sőt a paradicsomot is mindig
3867 Dunant|                   szoktatta az egyedülvalóságot kereső Jókait. (Róza asszony e
3868 Szulof|                        keresztet vetve húzódtak keresz­tül szekereikkel e vadregényes
3869 Szulof|                        nagyszakállú nagybácsik, keresztapák és nénik szoktak adogatni.
3870 Alfold|                        amelyek mellé a nyomdász keresztbe villát és kést helyezett.
3871 Alfold|               úriházakban, ahol a zöld posztóra keresztbetett vívókardokat szokás felakasztani,
3872 Szulof|                          Itt kártyázott a híres Keresztessy, a Dessewffy grófok teljhatalmú
3873 Szulof|                   debreceni, miskolci vásárosok keresztet vetve húzódtak keresz­tül
3874 Alfold|                        régi könyvügynökök, akik keresztül-kasul bejárták Magyarországot
3875 Alfold|                   pihentek le, négy-öt falun is keresztülmentek. A kútmester sehol se próbálkozott
3876 Tisz  |                         erre, midőn a fatörzsek kérge még fiatal, hajlékony és
3877 Tisz  |                    világosabb lett az orca a fa kérgében. Valamely belülről jövő
3878 Tisz  |                 közelben, távolban levő vén fák kérgein, törzsein ugyanolyan változásokat
3879 Tisz  |                    észrevehető mozgások az öreg kérgeken, ahol sűrű moha volt eddig
3880 Dunant|                        erezete, a ránca vén fák kérgéről van kölcsönvéve. Mozog az
3881 Tisz  |                       már megláttam girbe-gurba kérges vonalai között a testszínű
3882 Tisz  |                       és kíméletlenül lehántják kérgét, amelybe tán egy fiatal
3883 Alfold|                    pirosfoltos tehén megvadulva kergetett föl a fára, járomából az
3884 Dunant|                         segített veszett kutyát kergetni. Azt hiszem, az egész világon
3885 Alfold|                    kiáltozással, meg­zava­rodva keringenek a varjak, a csókák, a téli
3886 Szulof|                         egymásba épített házak, kerítések, udvarok között, melyek
3887 Alfold|                       szolgálni, kijavítottam a kerítést meg a tetőt. Jó volt-e?
3888 Alfold|                        bár ezzel a tudományával kérkedett; komolyan hitte, hogy van „
3889 Dunant|                             Elvtárs, - mondja - kérnék szépen egy szál gyújtót.
3890 Alfold|                     konduktor, aki jegyet merne kérni az efféle utazótól. Szekéren
3891 Dunant|                    Vajon, figyelt-e valaha is a kert felett elrepülő vándormadarak
3892 Alfold|                        tücsök már beszökdösik a kertből a házba, mert az éjszakák
3893 Szulof|                         sokan éjjel kóborolni a kertek alatt, nappal eltűnni a
3894 Dunant|                   hervadozva integettek ki mély kertekből, hogy megállítsák néhány
3895 Dunant|                        hogy műveiben a legszebb kerteket leírhassa: itt a kertben
3896 Szulof|                       múladoztak és mindig több kertész akadt volna, aki a virágszálat
3897 Szulof|                    árván itt maradt.~No, hiszen kertésze akadt volna elég, mindjárt
3898 Dunant|                      nézegetem a megkisebbedett kertet, a megnagyobbodott épületet,
3899 Dunant|                        kérdezzen többé semmit a kertje felett kiáltozó vadludaktól.
3900 Dunant|                   vándorló diákjai, lekiáltanak kertjébe, hogy gyorsan tovább szálljanak, -
3901 Szulof|                        a szekérről a szekér alá kerüljön. Mikor is fél lába ottmaradt.~
3902 Dunant|                        felelt:~- Én csak jövőre kerülök sor alá és reménylem, hogy
3903 Szulof|                       magukkal vitték. Az erdei kerülők késő estig járták a várost,
3904 Alfold|                  meg-megállott, nézelődött, meg­kerülte a házat, krákogott, dünnyögött,
3905 Alfold|                        szájkosarat, aztán hátra kerülvén, a doktor kocsijának saroglyájához
3906 Szulof|                   tréfacsináló is Vietórisznak. Kérvényt adott be a város magisztrátusához,
3907 Alfold|                 eszeveszett paraszt beledöfné a kését vagy vasvilláját. Állatvédők
3908 Dunant|                      izom volna valamennyi. Nem késhet senki egy szempillantást,
3909 Dunant|                    egyik-másik régi fürdővendég késlekedett.~- Talán már meg is halt
3910 Alfold|                    nyomdász keresztbe villát és kést helyezett. De nem kevésbé
3911 Dunant|                        fürdőnek, hogy a nősülni kész fiatal urakból, táncos gavallérokból
3912 Alfold|                    lobogóhajú vándorcigányokat, keszeg vámszedőket, tulipiros kenyeres
3913 Szulof|                 rövidesen beadja a kulcsot. Sőt készen vannak a tervei is az emeletes
3914 Tisz  |                       megunta volna a fegyverek készítését; patkót, kerékszöget szeretne
3915 Alfold|                       tüzesítettek, forró vizet készítettek, csalóvasakat állí­tottak
3916 Alfold|                  állítólag vaddisznó sörtéjéből készítik a bajuszkeféket. Ámde megjött
3917 Dunant|                    csizmahúzó volt az ágy mellé készítve, amelyet a múlt század elején
3918 Alfold|                       lábzsák, bunda, rókafejes kesztyű, fül-, áll- és nyakvédővel
3919 Dunant|                      kínban, magányban, halálra­készü­lődésben és kábító regényírásban
3920 Dunant|                  kérdezte - mit gondol, mikorra készülhet el a szokásos versbe szedett
3921 Dunant|                      szemekbe, mintha elrepülni készülne. Régen láttam szebb embereket,
3922 Alfold|                 hétországra szóló lakodalom van készülőben a kondorosi csárdában.~~
3923 Alfold|                         már a fecskék is nagyon készülődnek arra, hogy itthagyogassák
3924 Dunant|                       estére a legújabb valcere­ket muzsikálta.~A forrongás
3925 Alfold|                      egyemberes vagy legfeljebb kétemberes kulacsokat az utasok vállán
3926 Szulof|                         az új Nyíregyháza (hogy kétfelől is küzdjön a konkurrenciával),
3927 Szulof|                         mint szokatlan, furcsa, kétkerekű taligákat, amelyek a jubileumi
3928 Alfold|              háziasszonyok, akár négylábú, akár kétlábú vendégek érkeztek hozzájuk.
3929 Tisz  |                       és a borivó már nem akkor kétsé­geskedik istenigazában,
3930 Dunant|                         reánézve fontos, szinte kétségbeejtő ügyekben kereste Mikhelini
3931 Alfold|                       hogy a nádasban rekedt és kétségbeesetten futkározó farkasokkal is
3932 Alfold|                         és az állat menekedése, kétségbeesettsége, tűztől űzetése, hogy jóformán
3933 Tisz  |                       az emberekben. „A borivó” kétségeskedéséről még nem írt verset a rajnamenti
3934 Alfold|                         pakli svájci kártyát is kettétépett egy kézfogásával. Ám mit
3935 Dunant|                      mert a hullám közepét kell kettévágni a hajó orrának, ha céljához
3936 Dunant|                         Dobjuk le a köpenyeget. Kettőnk közül valaki itt marad a
3937 Alfold|                        veregetni Halászy Bandi „kétvékás” vállát. „Az angyalok vezé­
3938 Szulof|                       összeesküdni, kalan­dokba kevere­dett, szabadcsapatba lépett
3939 Szulof|                        selyemruhás szlávok vére keveredett a honfoglalók vérével. Muzsikus
3940 Szulof|                         Rózsakerti úr a kártyát keveri ugyanezeknek a vendégeknek (
3941 Alfold|                     automobilistáknak „amerikai keverők” szolgálják fel a különböző
3942 Dunant|                 megindult előre, a pestiek kézt kézbe fogva, remegve botorkáltak
3943 Alfold|            özvegységükben második legénykorukat kezdenék élni. A jóravaló özvegyember
3944 Dunant|                    kikalkulált summával? Hogyan kezdi a dolgot? Az a vén mente
3945 Szulof|                    Hortobágyig is kijáró Tiszát kezdik móresre tanítani, nem maradhatnak
3946 Szulof|                        messziségben, mintha ott kezdődne a paradicsom. Hiszen paradicsom
3947 Dunant|                         akkor sehol sem - szólt kézdörzsölgetve az amerikai. - Mi, Amerikában
3948 Szulof|                     muzsika, mintha éppen akkor kezdték volna. Csak a Zellmanovicsné
3949 Alfold|                      sötétjében, ha panaszkodni kezdtem. A mezőre tévedtem el, ahol
3950 Szulof|              produkálnak, mint régi birtokosaik kezelésében, a meggazdagodó bérlők mind
3951 Alfold|                 lépésnyire is a farkast, mert a kezem nem szokott reszketni: de
3952 Alfold|                        A tűz nem gyulladt meg a kezemben, az elszabadult kocsikerék
3953 Szulof|                    szabolcsi uradalmak a bérlők kezén négyszer, ötször, sőt tízszer
3954 Alfold|                         rendszerint árvíz követ­kezett tavaszra.)~~- Csak már hozna
3955 Alfold|                      kártyát is kettétépett egy kézfogásával. Ám mit csinál az „özvegy”
3956 Dunant|                    udvarhölgyének vagyon máma a kézfogója Lóránt fia Lóránttal. Gyertek
3957 Dunant|           milliomos-kisasszonyokkal tartották a kézfogót!~Lassan-lassan az egész
3958 Alfold|               bepillantott a bőrtarisznyájába a kézibilincsek után, aztán kezébe kapta
3959 Szulof|                  szomorúsága, csillagtalansága, kézilámpásos őszi estéi, cinkefüttyös,
3960 Alfold|                    véletlen folytán: soha nincs kéznél egy se, ha szükség van rá. „
3961 Dunant|                      megindult előre, a pestiek kézt kézbe fogva, remegve botorkáltak
3962 Alfold|                         farkast, anélkül hogy a kezük célt tévesztene.~- Jól van, -
3963 Dunant|                       csúzt kívánva egyik-másik kiállhatatlan szeszélyű öreg vendégének,
3964 Szulof|                  bankettek ízeivel a szájban, a kiállítások pompás szivárványaival a
3965 Dunant|                      árulkodik, sas a magas­ban kiált, nyomasztó magányosság a
3966 Tisz  |                    futnak, a kakasok más hangon kiáltanak, a csendességnek hangja,
3967 Dunant|                        szelíd, vándormadár halk kiáltásához hasonlatos hang a veszprémi
3968 Dunant|                   felett elrepülő vándormadarak kiáltására, a kerti kavicsok csikordulására,
3969 Alfold|                    tulajdonosa, amikor a mérnök kiálto­zására a többi vendéggel
3970 Alfold|                     füstölgő nádas felett riadt kiáltozással, meg­zava­rodva keringenek
3971 Alfold|                   haddelhadd, a vén banya tüzet kiáltozik a negyedik vendég láttára.)~-
3972 Dunant|                    többé semmit a kertje felett kiáltozó vadludaktól. Ne kérdezze
3973 Szulof|                        urát is csapzott hajjal, kibomlott nyakkendővel a fogadó tornácán
3974 Tisz  |                 csúsznak, - s egyszerre itt-ott kibontakozik a fatörzs vonalai közül
3975 Dunant|                     amely előttük a nyári éjben kibontakozott, megfeszítette minden idegüket:
3976 Tisz  |                   bámulok, a láthatatlan rügyek kibújnak a gallyak tetejéből, a földből
3977 Alfold|                       az ő agarai a kéményen is kibújtak, ha a gazdájuk lóra ült.
3978 Dunant|                    gyorsan tovább szálljanak, - kicsalogatják a költőt a maguk megkeresésére
3979 Dunant|                        szegény, szökött katona, kicsapott diák, leégett zsellér vagy
3980 Dunant|                       alatt, még a hangászok is kicserélődtek. A magyar fürdők a háború
3981 Szulof|                         már az Európa szálló is kicsinynek bizonyul a város idegenforgalmához.
3982 Dunant|                        hogy a regényírónak csak kicsinyt kellett felnyitni a zsalugáter
3983 Dunant|                        a fürdőzéssel. Egykedvű, kicsit talán unott mosollyal haladtak
3984 Alfold|                         kamrában, a pincében, a kicsorbult tányérokat, poharakat, evőeszközöket
3985 Dunant|                        élettörténete lassan úgy kidagasztotta mindenféle papirosaival
3986 Dunant|                    hozta a kezében. Mint utólag kiderült, a skatulyában a pirosító
3987 Alfold|                      tájékon kalandozott. „Hát, kié volt ez a ház?” - kérdi
3988 Utos  |                         az írónak az alkotásban kielégülő örömét és boldogságát.~A „
3989 Alfold|                       ház, dupla francia tetője kiemelkedik a körülötte legelésző majorsági
3990 Szulof|                      felpattant az asztaltól és kieresztette a hangját.~- De az árgyélusát!
3991 Dunant|                      énekelve töltött a kárpáti kies fürdő­helyen, a hivatalnok,
3992 Tisz  |                      fölszántják a föld hátát a kietlen lövegek, mindenáron gyönyörűséges
3993 Szulof|                          cigányok, beduinok~~Ha kifáradt Benczi Gyula, a nyíregyházi
3994 Tisz  |                        rosszindulatot is tudnak kife­jez­ni. Ki nem látta már
3995 Tisz  |                         arc és főúri gőgösséget kifejező tekintet. Egy király vadászott
3996 Dunant|               emlegették őt a magányos esték, a kifizetett hitelezők, sőt maga a veszprémi „
3997 Dunant|                         idejében minden számlát kifizettek ebben a házban - morogták
3998 Szulof|                     tirpákok bizony rövi­de­sen kifizették a grófokat, megvette a zsellér
3999 Alfold|                            volt a legegyszerűbb kifogása az ebédlőbe vetődő vendégnek
4000 Szulof|                      óráit azzal töltötte, hogy kifogástalanul énekelte a „Bordalt”, ha
4001 Dunant|                    makacs öregeken nem lehetett kifogni. Nyár első napjaiban lecsaptak
4002 Szulof|                halászbérlői jogánál fogva előbb kifogta a vadvizekből, tavakból (
4003 Dunant|                        tó vizének: az öreg urak kifogyhatatlanok voltak. Mintha soha-soha
4004 Szulof|                    őszre hajlott s az újbor már kiforrt. Bár sohase is forrt volna
4005 Dunant|                   vándorolhatott a be­tyár hete­kig, ha üldözték. Az országúton
4006 Szulof|                   politikai okokból meg­vetnek, kigolyóznak hazafiakat, Nyíregyházán
4007 Dunant|                     hegyoldali présháznál, hogy kigyönyörködje magát a régi szép Magyarország
4008 Dunant|               gyilkosság történt. Hoszter Fülöp kiirtotta a vendégfogadóst tíztagú