Part

4512 Dunant|                    alatt, főnököm tisztelt neje kutyába se fogja venni érzelmemet.
4513 Tisz  |                       lók­ká lesznek. A pusztai kutyában például mindig volt valamelyes
4514 Szulof|                      Azaz, hogy az újbornak még kutyább természete van. Eszébe juttatja
4515 Tisz  |                       és a háború hosszú. A dob kutyabőre esténkint várja a titokzatos
4516 Szulof|             elszomorodása volt a bánat, amely e kutyabőrös, voksos, választó nyírségi
4517 Dunant|                        szandolinozott, a grófok kutyagoltak, és a fürdőzenekar a századeleji
4518 Tisz  |                         amely közös a juhász és kutyája fején. Hogy a lelki hasonlósággal
4519 Alfold|                       ezt megengedte, nemcsak a kutyákat segítettük megmenteni a
4520 Alfold|                      megyei várnagy is lóháton, kutyákkal; igaz, hogy agarakat is
4521 Alfold|                    legyőzte a medvét, de minden kutyamosója megszökött a medve mellől.
4522 Alfold|                          Gyakorlatlan ember tán kutyának is nézné az ilyen négylábút,
4523 Alfold|                   különös vonítás, félig-meddig kutyaugatáshoz hasonló vakkantás, panaszkodó
4524 Dunant|                        koszt gratis,[7] bevétel kvantum szátis.[8] És estére már
4525 Dunant|                      aktort a fürdői színpadon. Kvártély, koszt gratis,[7] bevétel
4526 Alfold|               társadalomban. - Az istállóba nem kvártélyozhatom a medvédet a lovaim, cselédeim
4527 Alfold|                vándorlegények néhány rézpénzért kvártélyt kaptak.~Harmadmagával vert
4528 Szulof|                megcsókolta az arcát.~- Most már kvittek vagyunk, édes, jó uram.~...
4529 Tisz  |                    beadott június 27-ike, midőn lábadnál a nyírségi paraszt már aratáshoz
4530 Alfold|                    pamlagáról, bár az íróasztal lábához volt láncolva, vasrács volt
4531 Dunant|                         ügyetlenül. Az öléből a lábaihoz gurult egy megsárgult koponya.
4532 Dunant|                    külön életet kezdenek élni a lábak, a karok, de legfőképpen
4533 Tisz  |                mindenféle alattomos karokkal és lábakkal, amelyek minduntalan el
4534 Alfold|                         gével, a szamártövis, a lábamnak, térdemnek akadálya. A kormos
4535 Dunant|                     volt rossz ember (mint álta­lában Scrooge és Marley dickensi
4536 Alfold|                     szikársága, mellének ereje, lábának szívóssága, karmossága és
4537 Dunant|                     ragyogva húzódott el a hegy lábánál. A hegyeken túl, ahol a
4538 Dunant|                        a betyárnak, a mezítelen lábára tán a tavalyi ősz szárította
4539 Szulof|                         lehúzták a kártyás urak lábáról a cipőket, lábukat pedig
4540 Alfold|                      bolond ok nélkül megütni a lábát a szalmában, arra való a
4541 Dunant|                    lehető alkalomkor körülöttük lábatlankodtak, sőt megjegyzéseket tettek
4542 Dunant|                       ne merjétek tenni többé a lábatokat, mert ez Veszprém megye”; -
4543 Alfold|                       felé, amely szánokon volt lábmelegítő tégla, lábzsák, bunda, rókafejes
4544 Szulof|                 Nyíregyháza legszebb épülete, a laboratóriumokra, könyvtárakra, felvidéki
4545 Alfold|                     trónoló nyugalmazott őrnagy lábszár csontja és a pulyka mellcsontja.
4546 Alfold|                          habos szájjal kaptak a lábszáram után. Mögöttem leültek a
4547 Dunant|                          a közelgő hegyeken már lábujjhegyen fut az alkonyat pásztorfia;
4548 Szulof|                       és a házőrző ebek az első lábuk közé temetik hóbortos, szőrös
4549 Szulof|                         urak lábáról a cipőket, lábukat pedig egy sajtár vízbe állították.
4550 Dunant|                     akiknek idegen sár szárad a lábukon, akik majd innen nemsokára
4551 Alfold|                         volt lábmelegítő tégla, lábzsák, bunda, rókafejes kesztyű,
4552 Szulof|              faggyúgyertyák kerültek elő valami ládából, amelyek talán még Mária
4553 Szulof|                    királyok pecséteit őrizték a ládafiában, a múlt vissza-visszatéregetett
4554 Dunant|                      botorkáltak utána a vár­om­ladékon. A hold, amely eközben az
4555 Dunant|                        amelyet a csalfa Velence Lajosnak adott ajándékba, de díszesebb
4556 Dunant|                      aki nem tudta, hogy melyik Lajosról is beszél a szegény kísértet.~-
4557 Dunant|                     másnapra árverést tűznek ki lakára! Vajon, voltak Mikhelini
4558 Dunant|                       versekért, költeményekért lakása és ellátása volt a fürdőn.~-
4559 Szulof|                    napot megültük, Sáriné pedig lakat alatt tartja a szívét.”~
4560 Alfold|                       legyek, ha nem tél elején lakkozták frissen ezt a szánt, lánykérőbe
4561 Szulof|                 mindenki ismeri a városban, itt laknak az atyafiai szerte, mióta
4562 Dunant|                   egyébként is inkább szeretett lakni a Stáhli utcában vagy a
4563 Alfold|                       küldtek a hetedik faluban lakó ismerősükhöz, akinek könyvtárában
4564 Alfold|                   utazik, ha csak névnapra vagy lakodalomba nincs híva valahová. Csakhogy
4565 Tisz  |                       volna egy nagyobb szabású lakodalomhoz. A borkereskedők bizonyára
4566 Alfold|                      tüzet azok, kik legigazibb lakói a nádasoknak. Sárgás, feketés -
4567 Alfold|                     emberről, a halászi ősnádas lakóiról éppen eleget tudott a mese­
4568 Szulof|                        szinte egykedvűvé válott lakosaival ott húzódik meg a kivilágított
4569 Szulof|                        Itt sokáig éltek abból a lakosok, hogy régi királyok pecséteit
4570 Szulof|                       miatt történt tán, hogy a lakosság ősibb, tehát maradibb része
4571 Szulof|                 elhagyták.~Miután e vidék többi lakosságának, így például a Kállayaknak,
4572 Szulof|                         az ötvenezret meghaladó lakosságú „határ­széli” Nyíregyháza
4573 Alfold|                     töltsék, hanem az ember nem lakta nádasban. A csendőr már
4574 Szulof|                         járt volna? Bujiban sem laktak másféle emberek, asszonyok,
4575 Szulof|                         azokra a lelkes meg­szó­lalásokra emlékeznek, amelyeket Vietórisz
4576 Szulof|                 csalogatóan hívogatta a pirosas lámpafény a könnyelműségükből még
4577 Dunant|                      éjben a szentjánosbogárkák lámpásai álmokra világítanak, a visegrádi
4578 Dunant|                      ünnepeltük meg e helyen. A lampionos esték már csak a múltban
4579 Alfold|                         eltévesztené az utat. A lánc a földön csörgött a medve
4580 Alfold|                    házat. Dehogyis vezette most láncán medvéjét; - füstölgő bundájában,
4581 Alfold|                     megint kezébe kapta a medve láncát, rávágta a vas szájkosarat,
4582 Alfold|                        kocsijának saroglyájához láncolta a medvét. Majd felugrott
4583 Alfold|                       az íróasztal lábához volt láncolva, vasrács volt az ablakon,
4584 Alfold|                          persze szájkosárral és láncon). Klotildka derekához illesztett
4585 Alfold|                felemelte, gyalogszerrel utazott láncrakötött medvéjével.~- Kiparancsolt
4586 Alfold|                         minden kocavadász, hogy láncravert medvét lőtt életében. (Halászy
4587 Alfold|                        meneküljenek a füst és a láng elől. Gyakorlatlan ember
4588 Alfold|                         jelentkezett a füsttel, lánggal megtelő nádas felől. Kriptai
4589 Dunant|                          mint a gyufa ellobbant lángjából a vak éjszakában.~      ~
4590 Alfold|                      Nem fújja el ott a gyertya lángját egykönnyen az a száj, amelynek
4591 Dunant|                     pecsenyéket, kenyérnek való lánglisztet. A kényesebb menyecske magával
4592 Alfold|                       nyugalmát hazahozhattuk a lángoló pillantású, megtermett menyecskék
4593 Szulof|                         pattogó hasábokon piros lángra lobban? Miért hosszabb az
4594 Szulof|                    Vietórisz József éppen olyan lángralobbantóan tudott énekelni a fehér
4595 Dunant|                        nyári éjszakán, amikor a langyos éjben a szentjánosbogárkák
4596 Dunant|                         rajta), dudoros nyakán, lankadt fülén, préposti tokáján
4597 Utos  |                         az olvasó előtt a nyíri lankáktól kezdve az alföldi rónákon,
4598 Szulof|                    ablakkal és tunya moz­du­lat­lanságában. Mintha az idevaló emberek
4599 Dunant|                        nagy... Időt kell adni a lantnak, hogy kellően felajzhassam.~
4600 Tisz  |                      terem bor, amelyet a kuruc lantos „sárkányvérnek” nevezett.
4601 Szulof|                        miután a gróf egy Kállay lány elvétele révén megalapítja
4602 Alfold|                  lakkozták frissen ezt a szánt, lánykérőbe járnak ilyen cájglival[6],
4603 Dunant|                   eltöltendő éjszaka varázsa. A lányok, különben igen rendes erkölcsű,
4604 Dunant|                      alatt annyira megszokták e lányokat, hogy csupán megvetni tudták
4605 Szulof|                       bennszülött asszonyoknak, lányoknak, amikor azok a nőszemélyek,
4606 Szulof|                  erdőirtvány vagy a kiszárított láp, nádas helyén keletkezett
4607 Dunant|                  evezősök izmos karjai húzzák a lapátokat. A bíborvitorla alatt pedig
4608 Dunant|                       meghúznák a hosszú, nehéz lapátot, felemelkednek a deszkáról,
4609 Jegyz |                         az alábbi könyvekben és lapokban jelentek meg:~Nyírség -
4610 Szulof|                          Szerették ezt a nádas, lapos, zsombékos, sásos, vadregényes
4611 Szulof|                    Általában a város történetét lapozgatván, úgy tűnik fel, mintha Nyíregyháza
4612 Szulof|                nádasokban futóbetyár meg farkas lappangott. Emberlakta hely legfeljebb
4613 Dunant|                        messzi, biztos megyékben lappangtak. A régi világ tele volt
4614 Alfold|                    medve.~- Nem kell olyan nagy lármát ütni - morogta a medve tulajdonosa,
4615 Tisz  |                         maradékai hajtották föl lármázva, csattogva fekhelyéről,
4616 Szulof|                    felgyűrt nadrágban, mezítláb lássák mendegélni a harmatos fűben.~
4617 Dunant| milliomos-kisasszonyokkal tartották a kézfogót!~Lassan-lassan az egész fürdőhelynek mintha
4618 Dunant|                    legfőképpen a fejek, amelyek lassankint oldalvást dőlnek a kimerültségtől.
4619 Alfold|                         hogy annál mérgesebbnek lássék, ha fejét felemelte, gyalogszerrel
4620 Dunant|                          Várja a kocsit.~Mintha lassítana ez a bojnyik-képű kocsis.
4621 Dunant|                  vidéken, ahol a lovak amúgy is lassítanak, huzamosabb időig tartózkodott
4622 Dunant|                       kislány mosta fehérre.~No lássuk, tudja-e még kend a régi
4623 Szulof|                  egy-egy alispán- vagy követ­vá­lasz­táson, és az elkövetkezett
4624 Szulof|                       Emlékszel az öreg Mezőssy Lászlóra, akinek hegyaljai szőlőjében
4625 Szulof|                        ablakkal és tunya moz­du­lat­lanságában. Mintha az idevaló
4626 Dunant|                  márciusi borongón bús estéken, láthatatlanabbal, mint a felhők fátylai,
4627 Dunant|                    veszprémi boltban, és nem is láthatatlanok, mint a vándormadarak hangjai:~-
4628 Dunant|                       mente gyanús! Bő zsebében láthatatlanul megfér a revolver. Hej,
4629 Alfold|                         Ellenben annál sűrűbben láthatjuk azokat az egyemberes vagy
4630 Dunant|                         még egy másik Duna volt látható, valamivel kisebb az előbbinél,
4631 Dunant|                  öregszüleire, jövőjére. Mózsin láthatólag fogtak szavaim. Lehorgasz­
4632 Szulof|                      amely gondolat szerint nem láthatott tovább a háztetőnél, amelyre
4633 Dunant|           nevezetességét: Sobrit a két szemével láthatta volna. Pedig a mostani vénembereket
4634 Alfold|                        darabig csak múzeumokban láthattunk, valamint ama vidéki úriházakban,
4635 Jegyz |                                 1] mortua aqua (latin) = holtvíz, halastó, tóviz.~  [
4636 Tisz  |                       Az emberek legfeljebb nem látják meg az új rügyeket, ifjú
4637 Tisz  |                         ahonnan figyelőn, mozdu­latlanul nézett ki. Nagyorrú, igen
4638 Dunant|             fátyolképeire szegeződik: vajon mit látnak ott e nedves, örömtelen,
4639 Dunant|                       csupán a búza ára érdekli látogatásai alatt, hanem egyéb, fontosabb
4640 Alfold|                        kisasszonyos házát, mert látogatásukkal nem akarták hírbe hozni
4641 Szulof|                        ki lehetett a titokzatos látogató. Mert, hogy nem az ördög
4642 Tisz  |                         a hegyek elmerengenek a látóhatáron, mint terhes fiatal nők;
4643 Szulof|                        az a bús, reménytelennek látszó nyírségi pusztaság, ahol
4644 Dunant|                        egykor régi templomokban láttunk. Nem lehet leírni azt a
4645 Dunant|                        Azt hiszem, kísérteteket látunk, Sgalitzer úr!~A férfiú,
4646 Dunant|                        nézve, földet, vizet nem látva, közelgő partot nem érezve,
4647 Dunant|                     ország legszebb asszonyain, leányain jártatta a szemét az öreg
4648 Dunant|                        midőn az ország legszebb leányait a tóparton sétálni látta.
4649 Dunant|                        a szerelem?~Sugár, barna leányalak emelkedett fel a körből.
4650 Alfold|                     nőtlenségre, amelyért annyi leánykönny elhullott Magyarországon.~
4651 Tisz  |                         király vésett be valami leánynevet.~      ~...Fekszem egy fa
4652 Dunant|                   bámulatára még csak azokkal a leányokkal sem ismerkedtek meg, akiket
4653 Dunant|                         Ebben az idő­ben a szép leányoknak a sorsát két motívum pecsételte
4654 Szulof|                        Ha nem volt kártya, volt leányszöktetés vagy velencei éj a tavon.
4655 Dunant|                       ijedten intette csendre a leányt:~- Hallgasson, maga liba!~
4656 Szulof|                       úgy növekedett a mesebeli leányzó, akit többé nem lehet véka
4657 Tisz  |                 istenigazában, ha a Rajna szőke leányzóját kellene meglátnia a habzó
4658 Dunant|                       mintha valami ezüst felhő lebegett volna a vár alatt, a rekettyebokrok
4659 Szulof|                összegyülemlett lovagias ügyeket lebo­nyo­lítsa. (Egyébként is
4660 Dunant|                         hordott, a fogadó körül lebzselt, a cigányokért szaladt,
4661 Dunant|                    kifogni. Nyár első napjaiban lecsaptak a fürdőhelyre, elfoglalták
4662 Szulof|                  állapotban, holt vizek között, lecsüngesztett lombú fák alatt, oroszosan
4663 Szulof|                       mellé), vajon felépítik-e ledöntött házikóidat, hol századok
4664 Szulof|                       az a sorsa, hogy végül is leégjen; a polgárnak pedig az, hogy
4665 Szulof|              rohamlépésekben haladó Nyíregyháza leend a duzzogó Nagykálló mellőzésével.
4666 Alfold|                 közelünkbe jönnek.~Elek Gusztáv leeresztette a golyóspuskáját, amellyel
4667 Alfold|                felsőbbsége: meghízott néhány év leforgása alatt, mint egy disznókereskedő.
4668 Szulof|                      marad, mint volt, a puszta lég.” Vietórisz József éppen
4669 Alfold|                       hosszan lépkedett, mintha legalábbis üzleti ügyben vagy hivatalos
4670 Dunant|                 regényírás a füredi villában, a legalattomosabb hitelező is minden furfangosság
4671 Szulof|                         az olajlámpásos házak a legboldogabb hajlékok, ahol fehér­lábú
4672 Szulof|                        a legjobb, legmagyarabb, legderekabb új birtokos osztály, itt
4673 Tisz  |                         kincset (a földkerekség legdrágább rendjelét a hegyek orszá­
4674 Szulof|                   októberig tartó majálisokon a legduhajabb kedvvel mulatni. A mulatság
4675 Alfold|                      meg nem kóstolom” - volt a legegyszerűbb kifogása az ebédlőbe vetődő
4676 Alfold|                         kiemelkedik a körülötte legelésző majorsági házak közül. Az
4677 Szulof|                          a szélnek, a víznek, a legelőnek volna itt olyan varázsa,
4678 Dunant|            összehajtanak, barátkoznak, tehénkét legeltet buja füvén egy katonasapkás
4679 Szulof|                       se tudtak eltalálni, de a legenda szerint már idevonult a
4680 Tisz  |                    tükörben, mint valami őskori legendában, állanak a partokon a fák,
4681 Szulof|                      Emlékszel a nyíri pajkosok legendájára, amely szerint a XIX. század
4682 Alfold|                    kilépni. Csak a rosszhiszemű legendákban vannak olyan férfiak, akik
4683 Alfold|                        a koruk azoknak a vasúti legendáknak, amelyek szerint bizonyos
4684 Szulof|                        Vietórisz József annak a legendává, álommá válott régi magyar
4685 Alfold|                         az fél lábon hegedült a legényeknek. Meglehetősen felhős volt
4686 Alfold|              búcsúlevelet hagyott otthon az agg­legényi párnán, a tükör rámájában,
4687 Alfold|               Füttyösszájú, szurokszínű, helyes legényke volt. Gyógyszerész nem sokáig
4688 Alfold|                     akik özvegységükben második legénykorukat kezdenék élni. A jóravaló
4689 Szulof|                         a legszebb volt ő, de a legerényesebb is. Véleményem szerint sohase
4690 Dunant|                        némely állomás mellett a legfélénkebb utazók is felvidámodnak, -
4691 Dunant|         összegyülekeznek. Habár éppen az volt a legfőbb baja a tóparti fürdőnek,
4692 Dunant|                       élni a lábak, a karok, de legfőképpen a fejek, amelyek lassankint
4693 Utos  |                       hogy ez a rész képviselje leggazdagab­ban az álomlátó Krúdy művészetét.~
4694 Alfold|             számjegyeknek a sorozata a Fiastyúk leghalványabb csillagáig elért volna.)
4695 Dunant|                        kisasszony nyerte vissza leghamarabb a hangját. Halkan így susogott:~-
4696 Alfold|                         észre a tüzet azok, kik legigazibb lakói a nádasoknak. Sárgás,
4697 Alfold|                 napokban félretették Wohl Janka legigézőbb szabásmintáit, pedig a divattal,
4698 Alfold|                       ezeknek a bakáknak volt a legkeményebb puskatusuk az egész Tiszántúl.
4699 Dunant|                          szólalt meg hirtelen a legkínosabb feltűnést keltve. - Óh,
4700 Dunant|                      önöknek, hogy a szerelem a legkitanul­hatatlanabb valami. Látom,
4701 Szulof|                        a régi helyét a legjobb, legmagyarabb, legderekabb új birtokos
4702 Szulof|                   étvággyal volt szokás enni, a legmohóbb szomjúsággal inni és a májustól
4703 Alfold|                    lehetnek helyzetek, amikor a legokosabb emberek is elvesztik darab
4704 Alfold|                        se moccant az éjszaka. A legőszintébben még a sok között Halászy
4705 Tisz  |                         név: Tokaj. Kár, hogy a legrégibb arany is megkopik idővel,
4706 Alfold|                      szülőiháztól, azonban csak legritkábban vándor­színésszel, hanem
4707 Szulof|                   sokára így dünnyögött:~- Az a legsajátságosabb, hogy közöttünk senkinek
4708 Dunant|                      akiket a sok szép között a legszebbnek tartott a fürdői közvélemény.
4709 Dunant|                   hozatott alpesi ibolyái még a legszelídebb mamákban is fölkavarta a
4710 Alfold|                        magyar anekdota-kincstár legszínesebb darabjai termettek e tájon,
4711 Utos  |                       tájak” is tanúsítja, hogy legszínesebben álmodozó költőnk, akit a
4712 Dunant|                      halászoknak is tartozott a legutóbbi halküldeményért, nem beszélve
4713 Dunant|                    színészek a színpadon. Aztán legvégül a fejek maradnak csupán
4714 Alfold|                    felett a lovak hátán, akármi legyek, ha nem tél elején lakkozták
4715 Dunant|                   birkózni az ellenálló vízzel, legyőzni a vasvillásszelet, küzdeni,
4716 Alfold|                       jókora esontropogtatással legyőzte a medvét, de minden kutyamosója
4717 Dunant|                    piszok, rossz esztendő jön a legyűrt karimás kalapján. Csak a
4718 Alfold|                        hallgattam rá. Elmentem, lehajtott fejjel, mérgesen és mentem
4719 Tisz  |                     ismerkedni, és kíméletlenül lehántják kérgét, amelybe tán egy
4720 Alfold|                      kötelessége szerint utolsó leheletig üldözni kellett őket.~Alighogy
4721 Tisz  |                       szagú könyvek és vénséget lehelő pincegádorok, régi hordódongák
4722 Alfold|                         végéig nem felejtik el; lehetnek helyzetek, amikor a legokosabb
4723 Szulof|                 süveggel állott előtte:~- Miben lehetnék szolgálatára a tekintetes
4724 Dunant|                     öreg urak elől, akik minden lehető alkalomkor körülöttük lábatlankodtak,
4725 Szulof|                     volt, mint a többi. Sőt, ha lehetséges, még közönségesebb valamivel.
4726 Dunant|                      láthatólag fogtak szavaim. Lehorgasz­totta a fejét és szótlanul
4727 Tisz  |                       fa alatt fekszem és félig lehunyom a szemem, arra gondolva,
4728 Szulof|                         véget vessenek. Gyorsan lehúzták a kártyás urak lábáról a
4729 Dunant|                    műveiben a legszebb kerteket leírhassa: itt a kertben még soká
4730 Utos  |                       elmélázó darvadozásain, s leírja mindazt, amit látott, tapasztalt,
4731 Dunant|                 templomokban láttunk. Nem lehet leírni azt a változást, amelyen
4732 Alfold|                         bátor kisasszonynak. A „lejárt özvegy” pedig pipával kínálta
4733 Alfold|                bedughassa a csíkfogó nádkévét a lékbe: rendszerint árvíz követ­
4734 Alfold|                         vágják a kiöntésekben a lékeket a csíkfogáshoz, mert ugyan
4735 Tisz  |                        a nagymama olvasmányai - lekerülnek a padlásról.~- Pesten tán
4736 Alfold|                        ágynak esve, hogy mindig lekerült a tarisznya a vállamról.
4737 Alfold|                     sínek közé állván, ha netán lekésett volna valahonnan. De az „
4738 Dunant|                           Siessünk Pamutkai úr, lekéssük a hajót! - kiáltotta fülébe
4739 Dunant|                         szél, elbeszéli az eső, lekiabálta a magasból a vándormadár,
4740 Dunant|                         az ég vándorló diákjai, lekiáltanak kertjébe, hogy gyorsan tovább
4741 Szulof|                    józanságával oly igen nagyon lekicsinyelték a pajkosokat és a furkósokat!~(
4742 Dunant|                 hanyatlanak, bajuszok hallgatva lekonyulnak, szemek megmerevedve a vízre
4743 Szulof|               magányosság, amelyben Nyíregyháza leledzett, amikor környékét még vadvizek,
4744 Dunant|                    hullámon...~Fütyülve venni a lélegzetet, próbára tenni a szívet,
4745 Dunant|                  elfárasztott testből kiválik a lélek és kiül a szemekbe, mintha
4746 Szulof|                        belsejükben virítanak és lélekben elhervadnak, sárga nyírfalevél
4747 Szulof|               felettetek csakhamar megszólalt a lélekharang, amikor a megye közönsége
4748 Alfold|                      száz esztendő életriasztó, léleksötétítő, elmeháborító eseményei
4749 Szulof|                     sokat, amelyeken a magyarok lelke elmerengett. Manapság, amikor
4750 Alfold|                        e tájon, amikor az ember lelkében még élénk képecskékben éldegélnek
4751 Szulof|                  Ezekben az utcákban, házakban, lelkekben még mindig bűvösen szomorúak
4752 Dunant|                        öreg urak kimondhatatlan lelkességgel táncoltak, Nozdro­viczkyt
4753 Dunant|                         akasztófáját ilyen vén, lelketlen haramia, mint az a sok ponyvaregénytől
4754 Dunant|                         A szerelem az, amit még lelkiatyánknak sem szabad meggyónni, csak
4755 Dunant|                  titoktartó, láb­nyo­mot, bűnt, lelkiismeretet altatgató Bakony.~Sobri
4756 Dunant|                       hallgatott, mint a gonosz lelkiösmeret. Talán csak nem cimboráskodik
4757 Alfold|                       egészséges férfiak, derűs lelkületű nők. Legjobb fiatalkorban
4758 Szulof|                      vén csárdás mégis nevetett lelógó, deres bajsza alatt.~- A
4759 Tisz  |                     telivér lovairól. Számozva, leltározva, anyakönyvelve volt ott
4760 Szulof|                     fellegnek a célját, amely a lemenő napot eltakarja. Nem tudni,
4761 Szulof|                   érkeztek, nyomukban hallatlan lendületet vett a földmívelés, Popper
4762 Szulof|                        hazafias időhullámok itt lendülnek a felhőkig, hogy magukkal
4763 Dunant|                         szél, a betyárok szele, lengenek a fák, a menyét bozontos
4764 Dunant|                  keletkezett, mint mikor a szél lengeti a faleveleket. Csakhamar
4765 Szulof|                   korában mindig az első sorban lengett Zabolch zászlaja: a vármegyék
4766 Alfold|                       üstökével, fáklyafüstként lengő, pörkölt, kormos szakállával,
4767 Dunant|                         nyaralnak a házasulandó Lenkeházyak is... Terka pedig ügyes
4768 Dunant|                      Megyünk benne, mintha sose lenne vége. A veszprémi országút
4769 Tisz  |                     elvarázsolt em­be­ri lények lennének, akik itt némán várják a
4770 Szulof|                       azért kellett öngyilkossá lennie, mert „nem volt kinek eladni
4771 Tisz  |                 csempészeké volt. A madár egész lényében benne volt a huncutság,
4772 Szulof|                       hivatalos írás margójáról lenyestük a híradást. Az egyiket eltette
4773 Dunant|                    toknál kezdődött a Bakony és lenyú­lott a Dráváig. Erdőben
4774 Dunant|                        utazni, utolérni az este lenyúló köpenyegét, vagy a napsugár
4775 Alfold|                         szépnevű csárdát. Azzal lep meg, amint a messziségben
4776 Dunant|                   szívvel. Ott áll és már ki is lép az országútra.~Zöld, rongyos,
4777 Alfold|                        kezében egy görbe bottal lépdelt ki a nádasból a puskás urak
4778 Alfold|                      legyen. Az ablakpárkányhoz lépdeltek tehát, ha a kisebb fajtájú,
4779 Tisz  |                    aranyszínű, aromás és duplán lepecsételt tokaji bort állítanak elébe.
4780 Alfold|                        csak hagyta maga mellett lépegetni Gyógyszerészt. Majd elmarad,
4781 Alfold|                         Aztán nagyon csendesen, lépésben ment el egy kocsi az úton,
4782 Alfold|                       kulcsaival, fáradhatatlan lépéseivel elsietett a disznó kiválogatásához. -
4783 Alfold|                        nekem mindegy, hogy hány lépésről kell lőni, de aztán mások
4784 Dunant|                        közeledtek a vár felé, a lépésük nem hallatszott, az arcuk
4785 Dunant|             fáradalmaknak e kemény deszkájától. Lepihennek a szíjas, vadmadár-csontú
4786 Tisz  |                 terjesztette gallyait, midőn az lepihent a rengeteg mélyén, csattogva
4787 Alfold|                  országutakat kegyes búcsújárók lepik el, akik pihenésül szeretnek
4788 Dunant|                        ember csak szelíden áll.~Lepittyedt az ajka, gondtól barázdás
4789 Alfold|               mondanivalóira. Komolyan, hosszan lépkedett, mintha legalábbis üzleti
4790 Dunant|                       egyenesen az erdőbe lehet lépni. Bár két lépésnyire esik
4791 Szulof|                   nyakára, mint Nyíregyháza meg­lepte az ős-Nagykállót, amikor
4792 Dunant|                         látszott, a fű, amelyre léptek, ezüstösen fénylett. Már
4793 Szulof|                        ember, aki mind kevesebb lépteket tud tenni a háza tája körül, -
4794 Alfold|                          katonás, fáradhatatlan léptekkel ment. Gyógyszerész titokban
4795 Szulof|                         orkán, amely e falvakat lerombolta az elmúlt napokban, a valóságos
4796 Alfold|            felvidították, amely halál pedig ott leskelődik a téli utazók mellett.~-
4797 Alfold|                Gyógyszerész, szeret szimatolni, leskelődni, az orrát mozgatja, mindenbe
4798 Tisz  |                        fatörzs alakjában, amely leskelődve tekint rád egy kanyaro­dónál?...~
4799 Tisz  |                 ostromot, derekadról, testedről lesodort minden királyi ékességet,
4800 Dunant|                      kövér bársonytáskával és a lesoványodott költővel. ~      ~De itt
4801 Szulof|                   kísérjék haza.~A csárda előtt lesunyt fővel állott a férje, de
4802 Dunant|                         meg nem állása, álomnak leszállhatatlan kerengése, a munkának elhallgatás
4803 Szulof|                        ben. Még az agarászok is leszállnak lovukról némely esztendőben,
4804 Tisz  |                      ugyanazok maradtak.~Az est leszállott, az arcok eltűntek a sötétben,
4805 Dunant|                         az apátsági kolostorból leszállva, először sétált végig a
4806 Alfold|                         az volt a kedvére, hogy leszoktasson engem a vándoréletről. Úgy
4807 Alfold|                         minden második reggelen leszúrhatott egy-egy disznót, a falusi
4808 Utos  |                     svindlerei, akiket sorsuk a lét perifériáira dobott.~A „
4809 Szulof|                mindenféle oda nem való ember is letele­pedjen a padra.) Itt ült
4810 Szulof|                        zsidóknak is szabad volt letelepedniök. Ezek a földmívelő zsidók,
4811 Szulof|                    mellett a Steinerek (az első letelepült zsidók), a Baruchok, Haas
4812 Szulof|                          jó uram.~...A krónikás leteszi a tollat. Mert, ami aztán
4813 Dunant|                 amelynek kanyarulatos folyosóin letettem vala iskoláskönyveimet,
4814 Szulof|                      vármegyéhez hivatalba. Sok letört úriember, elszegényedett
4815 Dunant|                      egy nő és egy férfi között létrejött kölcsönös szerződés. A férfi
4816 Szulof|                          mondd, emlékezet: hová lettél, hogy felhúztad mérföld­
4817 Szulof|                       ki magát utoljára a régi, letűnt Magyarország. A kis sóstói
4818 Alfold|                        lábszáram után. Mögöttem leültek a halomra és addig vonítottak,
4819 Alfold|                fiatalságot akarná jelenteni. De leugranak a szánokról aranyos, fehérprémes
4820 Dunant|                        víz alól bukkannak fel a levegő után nyíló szájak, ernyedten
4821 Szulof|                       vett is valaha a nyírségi levegőből. Senki Pál, Vietórisz József
4822 Szulof|                         Tisza vizében. Mintha a levegőnek, a homoknak, a szélnek,
4823 Szulof|                     ruha csak elzárja előlünk a levegőt. Vessük le ruhánkat kúrázás
4824 Tisz  |                      napsugár, szagos a fenyőfa levele, fehér a réti virág, és
4825 Alfold|                     magával (Halászy Bandi kérő levelére), hogy a medvéjét megölje.~-
4826 Tisz  |                    írással, amellyel nagyapáink leveleztek, midőn a vagabundok minden­
4827 Szulof|                         Az egyiket eltette öreg levéltárosunk Gaál Endre, a másikat pedig
4828 Alfold|                    medve, Gyertyaszentelő előtt lévén az időjárás: régi szokása
4829 Szulof|                       tartani, új emberek előtt levenni a föveget, és már kezdett
4830 Dunant|                          A komáromi Arany­ember leverte a veszprémi gabonást, -
4831 Szulof|                  hallgatott a doktor tanácsára. Levetették ruháikat, amikor a sétát
4832 Szulof|                  megriadt volna.~A csárdásgazda levett süveggel állott előtte:~-
4833 Szulof|                      városalapításról éppen úgy levizsgáznak az egykori nincstelen telepesek,
4834 Dunant|                    Néhány nap múlva a színészek levonultak, a vörösszeplős parfümjét
4835 Alfold|                        Minden úriházban találsz lexikont és Arany-könyvtárt. Az állami
4836 Dunant|                         őriz az öreg fa, száját lezárja a sok mindent látott országút,
4837 Dunant|                 felnyitni a zsalugáter valamely lezárt szemét, hogy műveiben a
4838 Alfold|                        szájtátókkal, az udvaron lézengőkkel, álmos udvaroslegényekkel,
4839 Alfold|                 Menyecskék mellé ódalgott, akik liba-lábbal kosarat vittek a fejükön
4840 Alfold|                   kalendárium; a Sugovica körül liget volt, ahol a fiatal merengők
4841 Alfold|                       lábon ügető állat mellett lihegve igyekezett, hogy öntestével
4842 Szulof|                Nyíregyházára, miután itt evangé­likus gimnáziumot alapítanak.
4843 Szulof|                      Fekete István, a görögkato­likusok esperese. (Ha a zsidó rabbinus
4844 Dunant|                        leng, aranyos palástjára liliomok hímezve, kovácsolt ezüst
4845 Alfold|                 közvetlenül a tokaji hegy alatt limonádét kért egy járatlan utas,
4846 Alfold|             aranygyapjat, Mária Terézia-rendet, Lipót-rendet, vaskorona-rendet viselt
4847 Szulof|                   teljhatalmú jószágigazgatója, Liptay Béla, sok jó szabolcsi földnek
4848 Dunant|                    idegenbe került magyaroknak.~Lisznyai Tóth Kálmán, Náray Iván,
4849 Dunant|                     időt mutatna a kalendárium. Liszteszsákok, oldalosok, zsírosbödö­nök,
4850 Alfold|             Népszínház-beli Cigánybáróhoz hason­lítottak külsejükben, a bajai kikötőben
4851 Szulof|                       lovagias ügyeket lebo­nyo­lítsa. (Egyébként is a szomszédban
4852 Szulof|                  pattogó hasábokon piros lángra lobban? Miért hosszabb az ősz,
4853 Alfold|                        és mindenki érdekelte. A lobogóhajú vándorcigányokat, keszeg
4854 Alfold|                        hol kendőt, hol nádbugát lobogtatva, futamodott a nádas szélén
4855 Alfold|                       érti a módját, a pitvarba loccsantja a poharak fenekén maradt
4856 Szulof|                     jégen használatos fapapucs, lócsont-korcsolya, háromszögletes jégpatkó
4857 Szulof|                    emelkedése, a város civilizá­lódása miatt dörmögő gazdákat,
4858 Dunant|                        magányban, halálra­készü­lődésben és kábító regényírásban
4859 Szulof|                    jobban megfizetem a cigányt! Lóduljon kend a bandáért!~Néhány
4860 Alfold|                  kocsikerék az országúton nekem lódult és az árokba taszított.~
4861 Tisz  |              fölszántják a föld hátát a kietlen lövegek, mindenáron gyönyörűséges
4862 Alfold|                   vadász - vigyázni kell minden lövéssel, hogy egymásra ne lőjünk.~
4863 Alfold|                        aki elmulasztaná az első lövést.~- Vencel, gyújtsátok fel
4864 Szulof|                  szüreteken csak a szőlőpásztor lövöldöz bolondjában, a sóstói erdőben
4865 Alfold|                        Nem szeretem a hiábavaló lövöldözést magam körül.~Az öreg Halászy,
4866 Alfold|                       az urak mulat­ságát, hadd lövöldözzenek kedvökre, medvére vagy emberre,
4867 Alfold|                     szokás hajtani. Fehér-piros lófark az ezüsthangú csengő felett
4868 Alfold|                      esetleges szomorú­ságot. A lóhajtó muszkabundája derékban karcsú,
4869 Alfold|                     Henter, a megyei várnagy is lóháton, kutyákkal; igaz, hogy agarakat
4870 Tisz  |                         végső erejét, forgáccsá lőhetik az ágyúk csövét, meghalhat
4871 Alfold|                        szoktak cicázni. „Inkább lőjenek agyon mint szökött katonát” -
4872 Alfold|                      lövéssel, hogy egymásra ne lőjünk.~És jó példával járván elöl:
4873 Tisz  |                    egymás tulajdonságait, hason­lók­ká lesznek. A pusztai kutyában
4874 Szulof|                   foglalkoztak, valami sajátos, lokális hiúságból ragaszkodtak régi
4875 Alfold|                        színésszel, hanem inkább lókereskedővel vagy birtokos úrral.~~      ~ ~
4876 Szulof|           szegénylegényekre, akik útonállásból, lókötésből élve, a nádak-erek mentén
4877 Alfold|                        alig szüremlő téli hajna­lokon csillapítószerek után kutattak
4878 Tisz  |                  öregebb ötszáz esztendősnél. A lombjai, gallyai szétterülnek a
4879 Alfold|                      fagallyból, amely nyaranta lombjait a falusi kúriára terjeszti;
4880 Dunant|                       fák vére megduzzasztaná a lombokat, ott bizonyosan áll a betyár,
4881 Szulof|                    vizek között, lecsüngesztett lombú fák alatt, oroszosan mozdulatlan
4882 Dunant|                        a tó felett éji tanyára, lomposan roppanva száll egy nagy
4883 Szulof|                         dörgik mind a négy temp­lomukban.~~Az érzéki színjátékba
4884 Dunant|                         Ősz felé andalogtunk. A Loncsos nevű szőlőhegynek már olyan
4885 Szulof|                       az úgynevezett Nyírvizek. Lónyai Menyhért, a sokszor igazságtalanul
4886 Szulof|                    Jóskát, a híres betyárt, aki lopott, úgynevezett éjjeli marhával
4887 Alfold|                         kibújtak, ha a gazdájuk lóra ült. Bolond dolog történt
4888 Dunant|                         vagyon máma a kézfogója Lóránt fia Lóránttal. Gyertek az
4889 Dunant|                     máma a kézfogója Lóránt fia Lóránttal. Gyertek az ünnepélyre.~
4890 Szulof|                    uraknak:~„Semmi nevezetes. A Lőrinc napot megültük, Sáriné pedig
4891 Dunant|                        ezüst palástos, hatalmas lovag állott a remegő pestiek
4892 Szulof|                         hogy az összegyülemlett lovagias ügyeket lebo­nyo­lítsa. (
4893 Szulof|                        csizmaszárát veregette a lovaglóostorával.~- Tulajdonképpen az volt
4894 Dunant|                        gavallérokból és rajongó lovagokból mindig bizonyos hiányosság
4895 Dunant|                   kegyelmesen megengedi, hogy a lovagteremben megjelenjetek. Csáki Krisztinának,
4896 Alfold|                    kvártélyozhatom a medvédet a lovaim, cselédeim miatt, de majd
4897 Szulof|                       felől fújt, amely az ősök lovainak fejét e tájra irányította,
4898 Tisz  |                  Szemere Miklós vezet a telivér lovairól. Számozva, leltározva, anyakönyvelve
4899 Szulof|                     cédulaháznál etesse-e meg a lovait?~ ~~II.~~Ilyenformán mérhetetlenül
4900 Alfold|                     gyeplőt, aztán belevágott a lovakba. Mentek azok eszük nélkül,
4901 Szulof|                        fa­ekével, de szemrevaló lovakkal érkeztek meg Békésből, hogy
4902 Szulof|                      gazdák a maguk büszke négy lován ugyan még oly dacosan hajtanak
4903 Alfold|                  megvilágosításához, ugyanezért lovasembert küldtek a hetedik faluban
4904 Dunant|                       tartalékos tiszt leszek a lovasságnál. De Pamutkai már volt sorozás
4905 Szulof|                         restelli befogni a négy lovát, hogy egy pár beteg csirkén
4906 Szulof|                       maganevelt, gyönyörű négy lovával legföljebb hetivásárkor
4907 Szulof|                         agarászok is leszállnak lovukról némely esztendőben, a szüreteken
4908 Szulof|                 megvásárolt minden szükségest a Luca napi vásárkor. Ha bejön
4909 Tisz  |                  aratáshoz pendítette a kaszát. Lúdtojás nagyságú, meg hatszögletű
4910 Utos  |                Baedecker, hanem valóság, maga a lüktető élet. A kenyérért harcoló
4911 Dunant|                Csöndesen elvonulva, sarok­aszta­luk­nál szótlan hallgatták a
4912 Szulof|                    János, a lutheránus esperes, Lukács Ödön, a kálvinisták papja,
4913 Alfold|                   Arzénhez, Zakariáshoz, ifjabb Lukácshoz, amely névnapok a téli időszakra
4914 Szulof|                     Bencs a kezét dörzsölgette, lutheránus-mosollyal várakozott, - az ő ideje,
4915 Szulof|            nagyvárosokat építették. A felvidéki lutheránusok szivárognak apránkint Nyíregyházára,
4916 Dunant|                   néhány év előtt gúnyosan moso­lyogtunk a régi szokásokhoz ragaszkodó,
4917 Dunant|                          a harmadik vármegyében lyukad ki, ami ugyan nem valami
4918 Szulof|                       régi direktorok a kortína lyukain át csakhamar észreveszik
4919 Szulof|                 jártában, így kiáltott fel:~- A macska rúgja meg! Ha egy pár esztendőcskével
4920 Dunant|                    fürdőkádját; a vénkisasszony macskáját és madarát. Egy-egy régi
4921 Tisz  |               érdektelenül hintáztatja a fekete madarakat magas állomásaikon. Az elcsöndesedett,
4922 Tisz  |                    fáknak, folyóknak, réteknek, madaraknak, jelentéktelen kis füvek­
4923 Alfold|                     történt. Otthon üldögéltem, madarat neveltem, kutyát tanítottam
4924 Dunant|                      vénkisasszony macskáját és madarát. Egy-egy régi fürdői fogadóban
4925 Szulof|                         Ilonkára, egy gömbölyű, madárfészek-melegsé­gű primadonnára, aki egy
4926 Alfold|                       olyan gyönge volt, mint a madártoll. És csak akkor gyógyult
4927 Dunant|                     kamrára való elemózsiát hoz magá­val, drágalátos befőtteket,
4928 Szulof|                        mi dolog ez? - kiáltotta magából kikelve.~- Húzzad, cigány,
4929 Szulof|                        a földet kívánta álmában magáénak mondhatni, amely darabka
4930 Szulof|                         gondolkozhatik az ember magáért, jövendőjéért, család­jáért,
4931 Utos  |                   hangulata olyan erővel vonzza magához, hogy róla írva, rajzait
4932 Szulof|                       igazi nyíregyházi ember a maganevelt, gyönyörű négy lovával legföljebb
4933 Dunant|              nyugtalanul kérdezősködő szívvel a magányba meg­érkezett: sovány volt
4934 Dunant|                    Jókai e szenvedéses, kínban, magányban, halálra­készü­lődésben
4935 Alfold|                    írogatja alá, hanem csak úgy magányosan billeg-ballag be, ténferkedik,
4936 Alfold|                     mondhatja el erős szívvel a magányt, amelyet olyankor érzett,
4937 Szulof|                    összeráncolt homlokú, zordon magányú Nyíregyházát, amely kacskaringós,
4938 Dunant|                        üldögélt, mint a legtöbb magára hagyatott, dologtalan írnok,
4939 Dunant|                  elbeszéli az eső, lekiabálta a magasból a vándormadár, hogy a Bakonyban
4940 Tisz  |                         fejed nyugodtan tűrte a magasságból jövő ostromot, derekadról,
4941 Szulof|                  láthatatlan volt. A ház ajtaja magától kitárult, az ördög besétált
4942 Dunant|                        lám, a kocsis egész úton magaúntan hallgatott, mint a gonosz
4943 Szulof|                       Kérvényt adott be a város magisztrátusához, hogy bizonyos összegért
4944 Tisz  |                 farsangi álarcoknak. Elvitték a magtár javát. Az ősapák félszeg
4945 Alfold|                         két lépésnyire eresztik magukhoz a farkast, anélkül hogy
4946 Szulof|                      robbant ki minden virtus a magyarból, ami még megmaradott benne
4947 Szulof|                      főorvos szerint kár minden magyarért, aki mezítláb hal meg. A
4948 Dunant|                         földről idegenbe került magyaroknak.~Lisznyai Tóth Kálmán, Náray
4949 Dunant|                          Bikszád, Sóstó: a régi magyarországbeli fürdőhelyek, ahol boldog,
4950 Alfold|                        keresztül-kasul bejárták Magyarországot és régi könyvekkel árasztották
4951 Szulof|                   wörishofeni tanok persze némi magyaros túlzással érkeztek el a
4952 Szulof|                  vidéken, Kisvárdán az egy Wind magyarosította meg Szélre a nevét, amiről
4953 Szulof|                     napok elmúlását jósolta.~~A magyarságnak, a nemzeti gondolatnak,
4954 Alfold|                       ember van a világon, hogy maholnap helye se lesz valamennyinek.~
4955 Dunant|                       Bár kártyánál, cigánynál, majálisnál mélyen benyúlt a bugyellárisába
4956 Szulof|                        májustól októberig tartó majálisokon a legduhajabb kedvvel mulatni.
4957 Szulof|                       József volt a főrendező a majálison! Farbaki Gizella, kék tarlatánban,
4958 Szulof|                    nagyot változtak azóta, hogy majálisrendező voltam a Sóstón, Eisenberger
4959 Szulof|                 kisasszonyok, akik a farsangot, majálist Nyíregyházán töltötték!
4960 Szulof|                ugyanezeknek a vendégeknek (hogy majdan egyszer koldusszegényen
4961 Szulof|                         házasság vagy egyéb vis májorok miatt a hitüket elhagyták.~
4962 Szulof|                legmohóbb szomjúsággal inni és a májustól októberig tartó majálisokon
4963 Dunant|                      gével ijesztgetett... De a makacs öregeken nem lehetett kifogni.
4964 Szulof|                 megtörjem ennek az asszonynak a makacsságát.~Éppen jókor emlegették
4965 Szulof|                        tarthatott ezüstlako­dal­makat, aranymenyegzőket, végül,
4966 Szulof|                       erdőben céltalanul hull a makk, és a házőrző ebek az első
4967 Szulof|                     szél, amely az ezüst-fákat, makkos tölgyeket, rezgő nyárfákat,
4968 Tisz  |                        annyi sem, mint a visító malacoknak a kukoricához, amelyet kis
4969 Dunant|                  királyné udvarhölgyének vagyon máma a kézfogója Lóránt fia Lóránttal.
4970 Dunant|                      amint tudjátok.” A leányos mamák régi barátnőikhez írtak
4971 Dunant|                      ibolyái még a legszelídebb mamákban is fölkavarta a vért.~A
4972 Dunant|                         Honorius atya a leányos mamáktól egyebet sem hallott, mint
4973 Szulof|                       szülővárosomban a mostani mámoros napokban körülnézek: - vajon,
4974 Szulof|                      férfiaknak az örökös dalt, mámort és jókedvet hirdették, végre
4975 Alfold|                         medvét, amely fejét két mancsa közé fogva, mint valami
4976 Dunant|                    Öngyújtót, fénylő kis acélt, Mannlicher-töltény alakú szerszámot vesz elő
4977 Szulof|                              Rózsakertiné Kalló Manyi, egy világszép asszonyság
4978 Alfold|                Nagyfalusy, aztán segített bekor­mányozni a vándormedvét az „irodába”,
4979 Tisz  |                  királyi medvét Zalán bocskoros maradékai hajtották föl lármázva,
4980 Szulof|                        rendkívüli diák „itthon” maradhasson: előbb hatosztályossá, később
4981 Szulof|                    kezdik móresre tanítani, nem maradhatnak ki e régi duhaj tanítványai
4982 Dunant|                         szokásokhoz ragaszkodó, maradi falu­sia­kon, akik a töltés
4983 Szulof|                         a lakosság ősibb, tehát maradibb része eltávolodott a várostól.
4984 Alfold|                         kézzel könyörgött, hogy maradnék otthon.~De ez egyszer nem
4985 Alfold|                         simogattam, ha mellette maradtam. Elszállott a forrósága,
4986 Dunant|                     gavallérok hiányában otthon maradtanak. A tó és az erdő, egy pár
4987 Szulof|                 Barinkay a hivatalos jelentések margóján még mindig csak ilyenforma
4988 Szulof|                       szívét.”~A hivatalos írás margójáról lenyestük a híradást. Az
4989 Dunant|                    Sohasem csinálok többé ilyen marhaságot!~Feleletet azonban nem kapott,
4990 Szulof|                      lopott, úgynevezett éjjeli marhával évtizedeken át ellátta a
4991 Szulof|                   aranyat dobott a csárdásgazda markába. (Hej, be kedvesek voltak
4992 Dunant|                      mint álta­lában Scrooge és Marley dickensi írnok óta nem is
4993 Dunant|                         akarnának, olyan nyugal­masan adták ki rendelkezéseiket
4994 Dunant|                   ősanyáink táncát, mert nálunk másfélét nem ismernek... ~Így sóhajtott
4995 Alfold|              kijózanodjon egyik disznóöléstől a másikig: „Majd felelek én kend helyett
4996 Dunant|                    pesti kisasszony ezt súgta a másiknak fülébe:~- Igen finom társaság
4997 Alfold|                  mindegyik jobban akart tudni a másiknál. Egy történelmi könyvre
4998 Dunant|                 lépésnyire esik egyik fatörzs a másiktól, mégis olyan sűrű ez az
4999 Tisz  |                felveszik” Pesten, pattant a kis masina, izgatott volt a lencse
5000 Tisz  |                         padlásról.~- Pesten tán másképpen éltek, - mondja a falusi
5001 Dunant|                         intéssel, amely szerint másnapra árverést tűznek ki lakára!
5002 Dunant|                       ülnek, aztán ugyanabban a másodpercben vetik hátra magukat, amidőn
5003 Dunant|                      nem pihenhet egyik sem egy másodpercet, nem takarékoskodhat a munkával
5004 Dunant|                        amelyek átrin­ga­nak egy másodpercre a hajó orrába, mint elvonuló
5005 Dunant|                    húzhatták volna meg magukat, másrészről izgatta őket a szabadban
5006 Alfold|                       elhullott Magyarországon.~Másszor a falu másik végéből igyekeztek
5007 Tisz  |                      alá a falról, mintha ők, a másvilágiak sem tudnák, hogy mi következik
5008 Dunant|                       kérdezgette egy fáradozó, másvilágiasan szelíd, vándormadár halk
5009 Dunant|                     elhallgatás nélküli bugása, másvilágig érő evező­csapása... Amíg
5010 Alfold|                       felelek én kend helyett a másvilágon” - mondotta nagy bátran
5011 Szulof|                  betegeknek a Nyírségben, amely másvilágra megjelölteken már az orvos­
5012 Dunant|                      van Mikhelini úr?~Mintha a másvilágról kérdeztetné ezt a ház egykori