Part

6018 Dunant|                        de van szívem. Én mondom önöknek, hogy a szerelem a legkitanul­
6019 Alfold|                        lihegve igyekezett, hogy öntestével védelmezze meg a vadászok
6020 Dunant|                     zsalugáterok mögül hosszan, öntuda­tosan nézdegéli a téli Balatont,
6021 Szulof|                mondogatta:~- Ha lehetne, már az ördöggel is szövetkezném, csak megtörjem
6022 Tisz  |                       is a pokolba rángatják az ördögök a hajánál fogva a gonoszát.
6023 Szulof|                       Éppen jókor emlegették az ördögöt. Nemsokára jött fekete fogatán
6024 Dunant|                   összegyűltek a környékről. Az öregasszonyok nyomban Petőfivel álmodtak,
6025 Szulof|                        s nem hiába szeretjük őt öregdiák korunkban, amikor az új
6026 Tisz  |                     Fekszem egy fa alatt, amely öregebb ötszáz esztendősnél. A lombjai,
6027 Alfold|                    módjára tartogatott kedv, az öregedő urak láb­szá­rai­ban bujkáló
6028 Dunant|                     ijesztgetett... De a makacs öregeken nem lehetett kifogni. Nyár
6029 Dunant|                furfangot, amellyel a zsörtölődő öregeket otthon marasztaná: kora
6030 Alfold|                        jósolt a kalendárium, az öregemberek betegségei, a varjak észak
6031 Alfold|                ugyanezért nem sokat törődtek az öregemberrel, amikor öklét, botját rázogatva,
6032 Szulof|                          a „fiatal” Krúdy, akit öregkorában is mindig ifjabbnak hívtak,
6033 Dunant|                          gondoljon gyermekeire, öregszüleire, jövőjére. Mózsin láthatólag
6034 Szulof|                 ruhánkat kúrázás közben.~Néhány öregúr, akiknek már minden nap
6035 Dunant|                  vendégeket, széles csizmaszárú öregurakat, akik együtt töltötték itt
6036 Alfold|                         aki segítségére jött az öregúrnak. Mintha füttyszóra jött
6037 Utos  |                        milyen forró szeretettel örökítette meg a magyar hazát.~K. S.~~
6038 Szulof|                           Gondold meg és igyál! Örökké a világ sem áll! Eloszlik,
6039 Tisz  |                     hallani más hangot, mint az örökkön hulló haldokló levelek,
6040 Szulof|                         ruhában, hogy osztályos örökösei között rendet teremtsen -
6041 Szulof|                         terveiért, mert az élet örökösen verejtékező hétköznapokból
6042 Szulof|                       Károlyi gróftól, mégpedig örökpénzen.~Honnan vették a „farmerek”
6043 Utos  |                         az alkotásban kielégülő örömét és boldogságát.~A „Magyar
6044 Szulof|                          a soha vissza nem térő örömök, kalandok, eliramlott érzel­
6045 Szulof|                       nyargal-e a gondlovag, az örömös, kavargó habzású, pezsgő
6046 Dunant|                        mit látnak ott e nedves, örömtelen, fájdalmas szemek? Fel,
6047 Tisz  |                     élet, mint a mécses lángja, örülni többé nem lehet a farsangi
6048 Alfold|                       helyezett. De nem kevésbé örült az állomásoknak, amelyeknek
6049 Dunant|                   tanulta:~- A nevem Sgalitzer, örvendek a szerencsének.~- Pamutkai! -
6050 Alfold|                        Halászy ugyan nem nagyon örvendezett az országos hírű céllövő
6051 Szulof|                       ívei alatt keskeny gyalog­ös­vények kanyarogtak, amely
6052 Szulof|                 szerelem­gyökérrel, de még csak összebogozott hajszállal se próbálkozott
6053 Dunant|                    világába, amelyek helyett az összeboruló lombok beszélgetnek.~- Ugyebár,
6054 Szulof|                       valami homályos alagúton, összeborult tölgyek alatt, de az alagút
6055 Szulof|                        itt szerették egymást és összebújtak az adó, a katona, a követválasztási
6056 Alfold|                       soha nem haragvó arcával, összecsapta a bokáját az ezredes előtt:~-
6057 Szulof|                 játsztok, nem tótnak - szólt és összecsücsörítve a száját, fütyülni kezdett
6058 Szulof|                         elment bujdosni, elment összeesküdni, kalan­dokba kevere­dett,
6059 Dunant|                         Most már bizonyos, hogy összeesküvést forral. De hát jöjjön, aminek
6060 Szulof|                meghódítása a karikagyűrűvel van összefüggésben.~(1941)~~
6061 Szulof|                 magisztrátusához, hogy bizonyos összegért árendába veszi a gimnázium
6062 Dunant|                       csakhamar a gavallérok is összegyülekeznek. Habár éppen az volt a legfőbb
6063 Szulof|                   Nyíregyházán tölteni, hogy az összegyülemlett lovagias ügyeket lebo­nyo­
6064 Szulof|                     születésnapi aranyak voltak összegyűjtve, amely aranyak olyan újak
6065 Dunant|                        dobogtak. A jókedvű urak összegyűltek a környékről. Az öregasszonyok
6066 Dunant|                    kizöldült a Bakony, a lombok összehajtanak, barátkoznak, tehénkét legeltet
6067 Alfold|                       se ígérkezik semmi társas összejövetel a környéken. Fújhat a hó
6068 Szulof|                         kavargó habzású, pezsgő összejövetelek után nem következik-e az
6069 Szulof|                        azt a borús, aggodalmas, összeráncolt homlokú, zordon magányú
6070 Tisz  |                         annyi bor sem terem már összesen, amennyi elegendő volna
6071 Dunant|                     muszáj.~A kísértetek halkan összesúgtak. A királyné csendes hangon
6072 Alfold|                        elhasznált patronokat is összeszedte, mert újra épségbe hegyezte
6073 Alfold|                    forróságtól, ágynak esett és összetett kézzel könyörgött, hogy
6074 Szulof|                          a cigányok nagybőgőjét összetörték a héten a „Vörös ökör”-ben...~-
6075 Tisz  |                       csirke a szomszéd udvaron összevész, a favágók munkája nagy
6076 Szulof|                        és mondavilág határainak összezsugorodását évről évre úgy érezzük,
6077 Szulof|                       vények kanyarogtak, amely ösvényeken legfeljebb a szerelmesek
6078 Dunant|                    fantáziájukat (vagy mondjuk: ösztönüket) követve eltalálnak ide
6079 Dunant|                        hogy a tekintetes úr már öt órakor lefekszik.~Honorius
6080 Tisz  |                         Milyen fák azok, melyek öt-hatszáz esztendeje állanak az őserdőben
6081 Dunant|                          Amerikai barátom újabb ötlettel állott elő.~- Mi, Amerikában
6082 Tisz  |                         fa alatt, amely öregebb ötszáz esztendősnél. A lombjai,
6083 Szulof|                        a bérlők kezén négyszer, ötször, sőt tízszer annyit produkálnak,
6084 Szulof|                        helyen, ahol manapság az ötvenezret meghaladó lakosságú „határ­
6085 Szulof|        névmagyarosításra, a trafikosok kevesebb ötvenkrajcáros bélyeget adtak el Nyíregyházán,
6086 Szulof|                      nádasok, zordon tanyavidék övezték a betolakodott idegenek
6087 Szulof|                         mind megpróbálkozott az özveggyel. Mintha valami babonás állapot
6088 Alfold|                      hogy annyi virtus lakik az özvegyben!” - mondogatták a Felső-Tisza
6089 Alfold|                         Bandit és medvéjét. Az „özvegyet” amúgy is kárpótolták eleget
6090 Alfold|                        akit asszony módjára „az özvegynek” volt szokás nevezni a környéken,
6091 Alfold|                      vannak olyan férfiak, akik özvegységükben második legénykorukat kezdenék
6092 Tisz  |                         van az országban. És az őfelsége a király, a tarcali szőlőbirtokos.~
6093 Tisz  |                         e levelek a régi jámbor óhajtásoknál. „Bözsikém, vasárnap Pesten
6094 Alfold|                         eltűnését. Ez a németbe ojtott inzsellér arról volt nevezetes,
6095 Szulof|                         dik. Nem tudni ennek az okát, mint a fellegnek a célját,
6096 Alfold|                        hogy valamely titokzatos okból került el az emberek társaságából.
6097 Dunant|                        harmonikás csizmája volt őkelmének is, mint a régi népszín­
6098 Alfold|                       volt igazában; a boszniai okkupáció után amúgy sem lehetett
6099 Szulof|                  egyetemen megszerezze a tanári oklevelet (természetesen kitüntetéssel),
6100 Alfold|                       az „irodában” alvó medvét okolták, hogy idő előtt szíverősítésre
6101 Alfold|                 elárulják népies származásukat.~Okos ember azelőtt se indult
6102 Szulof|                       Juliska már ekkor annyira okossá lett, hogy elfutott az ablaktól,
6103 Alfold|                   csárda, amely annyi jó órákat okozott az útonjáróknak. És felvidítja
6104 Alfold|                   Persze hogy Bunczhardt mérnök okozta a nagyfalusi kúriában is
6105 Szulof|                         a mesemondó ilyenkor az októberi ködbe mutatott, amely megvonta
6106 Szulof|                 szomjúsággal inni és a májustól októberig tartó majálisokon a legduhajabb
6107 Alfold|                         akiknek bizonyosan volt okuk arra, hogy a farsangi napokat
6108 Alfold|         csárdajubileumot, hogy a kalendáriumból okuljon az a magyar, aki véletlenül
6109 Tisz  |                csirkéinek szór a gazdasszony az ól előtt.~A tavasz eljön és
6110 Tisz  |                        javát. Az ősapák félszeg olajfestményei olyan ijedten néznek alá
6111 Szulof|                     várost gyűlölő kocsisok; az olajlámpásos házak a legboldogabb hajlékok,
6112 Dunant|                   nagynevű vendég elől. Ámde az olasz hiába bujkált, apránkint,
6113 Tisz  |                     esztendővel sem volt sokkal olcsóbb a kékrókabundánál, pedig
6114 Dunant|                        a régi magyar bőségre és olcsóságra már nem lehet többé ráismerni.
6115 Alfold|                 szálldosott a szürke égboltozat oldalára a szürke füst, mint valami
6116 Alfold|                       Egyszer csak a falu egyik oldaláról fordult be egy muszkaszán,
6117 Dunant|                         társaságnak, ha barátja oldalba nem döfi.~- Siessünk Pamutkai
6118 Dunant|                     kalendárium. Liszteszsákok, oldalosok, zsírosbödö­nök, nyugalomba
6119 Dunant|                       fejek, amelyek lassankint oldalvást dőlnek a kimerültségtől.
6120 Alfold|                         eltávolodnának vadászok ólmai, parasztok vasvillái elől,
6121 Alfold|                   ordítozó, vasvillás, fejszés, ólmosbotos parasztoknak vagy éppen
6122 Alfold|                         szóra vízkeresztkor, és olvadni kezdett a hó az országutakon,
6123 Alfold|                   tanácsos este új Jókai-regény olvasásához kezdeni. Nem fújja el ott
6124 Alfold|                     zamatosodnak a Jókai-regény olvasásától.~Az „irodában” nyújtózkodó
6125 Dunant|                  nyúltak, és a pezsgős­palackok olvasatlanul durrogtak. Sőt hajnal felé
6126 Alfold|                      szobához és Jókai-regények olvasgatásához való időjárás volt odakünn;
6127 Dunant|                        röp­irata. Ezt haszonnal olvashatja.~Útitáskájába nyúlt és két
6128 Tisz  |                      regénykönyvek - a nagymama olvasmányai - lekerülnek a padlásról.~-
6129 Szulof|              voltaképpen akkoriban még nem igen olvasnak el másféle verseket. (Hiszen,
6130 Tisz  |                  gutaütés ellen használ.~      ~Olvasom az országos csapás szomorú
6131 Alfold|                      kell külön hangsúlyozni az olvasónak, hogy a Klotildka felügyelete
6132 Szulof|                        el újra a gyerekkorukban olvasott Jókai-regényt, miért néz­
6133 Szulof|                 betyárságot szolgálni, mégpedig olyanféleképpen, hogy elment bujdosni, elment
6134 Tisz  |                      Sőt ez az állandó zörej is olyanforma lesz lassan, mintha csupán
6135 Dunant|                         botorkáltak utána a vár­om­ladékon. A hold, amely eközben
6136 Dunant|                        sóvárog, mert Steinitzné őnagysága még csak észre sem vette
6137 Szulof|                       háborúban a gránicon vért ontani, itthon vihartól tönkremenni,
6138 Dunant|                      meg e nyáron. De, amint az optimisták rendesen, az öreg páter
6139 Dunant|                        az öreg páterben jó adag optimizmus volt, és egy percig azzal
6140 Utos  |                       élet nehéz vagy felhőtlen óráiban. Illő is, hogy ez a rész
6141 Alfold|                elszabadult medvéről.~Hetvennégy óráig azonban egyetlen posta se
6142 Szulof|                   szerint az életnek kedves-bús óráit azzal töltötte, hogy kifogástalanul
6143 Alfold|                  Gyertyaszentelő napfényes déli órájában Halászy Bandi tanúk jelenlétében
6144 Dunant|                  magával a fürdővendég, mert az órák nem mindig megbízhatók.~
6145 Alfold|                      egy csárda, amely annyi jó órákat okozott az útonjáróknak.
6146 Dunant|                     hogy a tekintetes úr már öt órakor lefekszik.~Honorius atya
6147 Tisz  |                         a kék égből. Dél van az órámon, s itt mégis alkonyi félhomály
6148 Tisz  |                         szomorúságra beállított óramutatók a családi órán: - mind idejüket
6149 Tisz  |                 beállított óramutatók a családi órán: - mind idejüket múlták,
6150 Alfold|                      egymás bátorítása céljából ordítozó, vasvillás, fejszés, ólmosbotos
6151 Alfold|                   füstölgő bundájában, égetten, ordítva futamodott az mellette,
6152 Dunant|                        mendemondával ezekről az orgazdákról. Sok meggazdagodott, Pesten
6153 Dunant|                atyafiait szégyenbe ejti. Még az orgazdasággal is csak suttyomban mertek
6154 Tisz  |               tisztásnak a fenyveserdőben s egy orgonabokornak a kedvéért. Eljött, mert
6155 Szulof|                 kezdődik és csaknem „Dessewffy” őrháznál végződik. Az igazi nyíregyházi
6156 Alfold|                       fogva, mint valami fáradt óriás: a „gazdasági iroda” vasrácsos
6157 Tisz  |                   mondjuk a törpék vagy akár az óriások világa.~Mindenek elmúltak
6158 Tisz  |                    pincekulcsot a párnája alatt őrizte és a borairól olyanféle
6159 Szulof|                         régi királyok pecséteit őrizték a ládafiában, a múlt vissza-visszatéregetett
6160 Tisz  |                      többi királyok féltékenyen őrködtek a messzi országban termő
6161 Tisz  |                       szellemet egy-egy vastag, ormótlan fatörzs alakjában, amely
6162 Alfold|                      végén trónoló nyugalmazott őrnagy lábszár csontja és a pulyka
6163 Szulof|                  Vayaknak, Péchyeknek, csicseri Oro­szok­nak, pazonyi Elekeknek
6164 Szulof|                     híres Balczár kolbászon, az orosi nyilasok borán kívül van
6165 Tisz  |                    Tokajból a boroshordókat. Az orosz cárok és a többi királyok
6166 Szulof|                        lenni, mint a régi szent Oroszországban?... (A város poétája, Vietórisz
6167 Szulof|                 lecsüngesztett lombú fák alatt, oroszosan mozdulatlan ködben, apatikus
6168 Dunant|                    vannak, és a szeme tüzes, az orra keleti, és áttört harisnyái
6169 Dunant|                      nak egy másodpercre a hajó orrába, mint elvonuló színészek
6170 Dunant|                     szemölcs szemölcsre nőtt az orrán, állán. Reszketeg a keze,
6171 Dunant|                  közepét kell kettévágni a hajó orrának, ha céljához egyenes vonalban
6172 Tisz  |                       fatörzs vonalai közül egy orrnak, egy szemöldöknek, állnak
6173 Tisz  |                   legdrágább rendjelét a hegyek orszá­gában) a másvilági háborúság.
6174 Dunant|                         kovácsolt ezüst pajzsán országcímer ragyog, - és a neve Lajos,
6175 Szulof|                    magyar fantázia elkódorog az országhatárt jelentő Nyírségben, ha mesemondáshoz
6176 Utos  |                         tapasztalt, észlelt.~Az országjáró Krúdy Gyula ha nem is vándorolt
6177 Szulof|                       nyíregyháziakkal, hogy az országosan híres Balczár kolbászon,
6178 Alfold|                     többet beszélnek mostanában országszerte, mint a bogarászok elmúlt
6179 Alfold|                         majd farsang végéig. Az országutakat kegyes búcsújárók lepik
6180 Szulof|                      hanem azt a végtelen sáros országutat (a Kállai utcát), amelynek
6181 Dunant|                         áll és már ki is lép az országútra.~Zöld, rongyos, mohos mente
6182 Dunant|                         riadt vásáros szeme, az országútról egyenesen az erdőbe lehet
6183 Alfold|                     kakaskukorékoláskor kezdett orvosság után keresgélni, amikor
6184 Dunant|                         legfeljebb Róza asszony orvosságai töltik meg zápult fenekét.
6185 Tisz  |              megállapította az öreg gróf féltve őrzött borairól, a családi kincsekről,
6186 Szulof|                       alapítottak így várost az ős-Moszkva nyakára, mint Nyíregyháza
6187 Szulof|                        Nyíregyháza meg­lepte az ős-Nagykállót, amikor vár, nemesi kúria,
6188 Dunant|                    Anna-bálra megtanul­hatjátok ősanyáink táncát, mert nálunk másfélét
6189 Tisz  |                     Elvitték a magtár javát. Az ősapák félszeg olajfestményei olyan
6190 Dunant|                       hallgatták a fürdőmuzsika ósdi melódiáit és a táncteremnek
6191 Szulof|                     járó csizmáidat, eltemetted őseidet anélkül, hogy valaha is
6192 Szulof|                          a nemzeti gondolatnak, őseink tiszteletének tájképe, ezüstös
6193 Szulof|                  kiáltoztak. Úgy éltek, mint az ősemberek.~A hatóságokhoz mind több
6194 Tisz  |                   hegytetőn kattog a fejsze. Az őserdőt bontják, vágják. Néha-néha
6195 Szulof|                      amíg a város némileg is az ősfoglalkozásának élt?~Hiszen az csak nem
6196 Szulof|                    történt tán, hogy a lakosság ősibb, tehát maradibb része eltávolodott
6197 Tisz  |                      való tükörben, mint valami őskori legendában, állanak a partokon
6198 Szulof|                      valamely jelvény, amely az őslakosságot példázza.~Tagadhatatlan,
6199 Szulof|                foglalásból maradott földeken az ősmagyarok ivadékai születtek, szokásokat
6200 Alfold|                        járó emberről, a halászi ősnádas lakóiról éppen eleget tudott
6201 Szulof|                   szorosok felől fújt, amely az ősök lovainak fejét e tájra irányította,
6202 Szulof|                      igazuk volt a játékosszavú ősöknek, amikor a maguk bölcs józanságával
6203 Szulof|                  harangok hangja: az apákra, az ősökre emlékeztet, akiknek hagyományait
6204 Dunant|                          mint mondják, néha oly őstermészeti bőségességgel, hogy a regényírónak
6205 Szulof|                         minek is születik ilyen ostoba ember? - elcserélte meleg,
6206 Dunant|                        arcú kocsisunk persze az ostornyelet fogta rá a rablóra, de az
6207 Dunant|                        Dicsérik tájképeiket, az ostorral rámutatnak a nevezetesebb
6208 Tisz  |                        tűrte a magasságból jövő ostromot, derekadról, testedről lesodort
6209 Dunant|                     rövidnyakú, vézna arculatú, őszbajuszú, borivásra hajlamos talián
6210 Szulof|                      Zellmanovicstól a faluvégi oszlopos kúriában, ahol a rozsdaszínű
6211 Szulof|                        úgy élnék a nyarat és az őszt, mint a természet: belsejükben
6212 Szulof|                         legderekabb új birtokos osztály, itt nem vágatta ki a kőrisfát
6213 Szulof|                        szál fehér ruhában, hogy osztályos örökösei között rendet teremtsen -
6214 Alfold|                  halászokhoz a csíkok végett, ő osztotta ki a szükséges pofonokat,
6215 Dunant|                      esett mesterlegény, aki az osztrák katonai törvényszékek vagy
6216 Szulof|               hajszállal se próbálkozott meg.~- Ottan vigyen el az ördög! - mormogta
6217 Szulof|                     amerikai telepesek, akik az ottani nagyvárosokat építették.
6218 Szulof|                       nyíregyháziak azonban már otthagyogatták aluszékony otthonaikat,
6219 Dunant|                       fürdőhelyet; szűzdohányt, ottho­ni bort, kisüstönfőttet,
6220 Dunant|                Elemózsiával megrakodva indul el otthonából az útra, mert az útszéli
6221 Szulof|                       otthagyogatták aluszékony otthonaikat, sőt messzi tanyáikat is,
6222 Alfold|                 medvéjével.~- Kiparancsolt vele otthonról az apám, azt mondta, vigyem
6223 Szulof|                     kerüljön. Mikor is fél lába ottmaradt.~Még az hozzá, hogy más
6224 Dunant|                csillagos égboltozatot, betyárok óvakodó tüzet kereste az éjben a
6225 Dunant|                      mély erdőben, legalább egy őz jönne vagy madár énekel­
6226 Dunant|                         valahol a pozsonyi Kár­­pá­toknál kezdődött a Bakony
6227 Szulof|                     színház alapját rakják le a Pacsirta kocsma szomszédságában,
6228 Szulof|             panaszkodnak a papok ott a plébánia padján. De hiába prédikálnak az
6229 Alfold|                   jelentőségű szemlét tartott a padláson, a kamrában, a pincében,
6230 Tisz  |                      olvasmányai - lekerülnek a padlásról.~- Pesten tán másképpen
6231 Szulof|                         zöldre festett, kulcsos padocskáról számítandó az új, a mai
6232 Dunant|                          Csókolóznak még a régi padokon, amelyekbe szívek és betűk
6233 Szulof|                        ember is letele­pedjen a padra.) Itt ült Verzár István,
6234 Dunant|                         szél sír végig a kopasz pagonyon, olyan volt a nevetésük.
6235 Dunant|                         magasban ültek, mintegy páholyból nézték odalenn, a vár régi
6236 Szulof|                 méltányolták. Emlékszel a nyíri pajkosok legendájára, amely szerint
6237 Szulof|                         nagyon lekicsinyelték a pajkosokat és a furkósokat!~(1924)~
6238 Szulof|                 meggyőző érveiről. Nos, a nyíri pajkost a nyíri furkóval viszonyítva
6239 Alfold|                     utasnak, ha az éppen katona­pajtása volt a vendéglősnek.~Úgy
6240 Dunant|                      hallatszott a vörösszeplős pajzán éneke.~Néhány nap múlva
6241 Dunant|                        hímezve, kovácsolt ezüst pajzsán országcímer ragyog, - és
6242 Alfold|                         Bothmer volt, aki három pakli svájci kártyát is kettétépett
6243 Tisz  |                        derült ki, hogy nyolcvan palack tokaji bor hiányzik a pincéből.
6244 Tisz  |                         állapította meg egy-egy palacknak az értékét. Matematika szerint
6245 Dunant|                  hajnalba nyúltak, és a pezsgős­palackok olvasatlanul durrogtak.
6246 Tisz  |                  nyitotta föl a nyolcvanegyedik palackot és megkóstolván a bort,
6247 Dunant|                    fekete sastoll leng, aranyos palástjára liliomok hímezve, kovácsolt
6248 Dunant|                     következő pillanatban ezüst palástos, hatalmas lovag állott a
6249 Alfold|                       téllett a neve („itt járt Pálcza János”) a falon, ahová felírta...
6250 Szulof|                     akadémiai díjat nyert Senki Pálhoz, az egykori, de még ma sem
6251 Dunant|                      megbízhatók.~Parád, Füred, Palics, Bikszád, Sóstó: a régi
6252 Szulof|            Trestyánszkyak mellett a Burgerek, a Paliczok, Sutákok, Szmolárok, Záborszkyak,
6253 Alfold|                      szolgálják fel a különböző pálinkákat, - a kondorosi csárdában
6254 Szulof|                     városban ugorkával, borral, pálinkával kereskedtek, sőt a paradicsomot
6255 Dunant|                         lehetne - még egyszer a pallos alá hajtanám asszonyfejemet
6256 Alfold|                   felfegyverkezve jelent meg (a pallósnyi széles huszárkardján kívül),
6257 Dunant|                    érdekelte, hogy mit főznek a palotai konyhákon, de némi kis pénzért
6258 Szulof|                        értékül a város legszebb palotáját építi fel a mai Nyíregyházán.~(
6259 Szulof|                esztendőben új házak, később már paloták emelkednek a nyíregyházi
6260 Dunant|                   megállítja az utazókocsit ott Palotán túl, ahol megint kezdődik
6261 Dunant|                        velem senki sem elszökni Palotáról. Amerikai barátom újabb
6262 Alfold|                     minden ember, akár a világi pályán működik, akár egyházi teendői
6263 Dunant|                        megy valamely becsületes pályára, gondoljon gyermekeire,
6264 Szulof|                      mindig a pénzeserszényükre pályázik Vietórisz, amikor már ilyen
6265 Alfold|                   megszökött a medve az „iroda” pamlagáról, bár az íróasztal lábához
6266 Szulof|                        A hatóságokhoz mind több panasz érkezett, hogy a hetivásárra
6267 Szulof|                        egykori zsellértelepet - panaszkodnak a papok ott a plébánia padján.
6268 Alfold|                     előlem az éj sötétjében, ha panaszkodni kezdtem. A mezőre tévedtem
6269 Alfold|               kutyaugatáshoz hasonló vakkantás, panaszkodó állati hang szűrődött a
6270 Dunant|              holdvilágos esték elmaradása miatt panaszkodott éppen körülötte levő barátainak,
6271 Alfold|                        előttem sírva, jajgatva, panaszkodva, árulkodva; amerre mentem:
6272 Dunant|                    hallott, mint szemrehányást, panaszokat az unalmasan eltöltött nyár
6273 Dunant|                       egy elhomályosodott ezüst páncél valamely ezer évek óta eltemetett
6274 Dunant|                    pandúrral is barát­kozott. A pandúr nem haragudott a betyárra,
6275 Dunant|                         új vármegye kezdődik. A pandúrnak meg kell állni, nem üldözheti
6276 Dunant|                   elindul az új bandába. Máskor pandúrrá lett betyárok esnek bele
6277 Dunant|                     szeretője volt. A csárdás a pandúrral is barát­kozott. A pandúr
6278 Dunant|                 Veszprémből az üzlettelenség és pangás elől s füredi házába beköltözött?
6279 Alfold|                          csíkhalász remete, aki panyókára vetett ócska mentében, vadkacsatollas
6280 Dunant|                        állítólag baranyai volt. Pap Andor sem született a Bakonyban.
6281 Alfold|                        elemózsiás kosarakkal, a pápaszemes Szarka doktorral...~- Ne,
6282 Alfold|                     elválni, Nemes-Militicsen a paphoz betértél egy szóra vízkeresztkor,
6283 Dunant|              boltocskába, hogy Mikhelini urat a papírkosárból előbujtassa és nagy bugyellárisa
6284 Dunant|                        kidagasztotta mindenféle papirosaival a Róza asszony által adott
6285 Szulof|                  amelynek udvarán állt a színes papírrongyokkal teliragasztott faszínház,
6286 Szulof|                      Lukács Ödön, a kálvinisták papja, valamint Fekete István,
6287 Szulof|                        emberek szájából, úrnak, papnak, parasztnak új törvényeket
6288 Dunant|                   elébük kopott házikabátjában, papu­csaiban a barna begyű vadgesztenyefák
6289 Alfold|                         alatt, amint a felesége papucsai alatt nyögé haszontalan
6290 Dunant|                         nem mindig megbízhatók.~Parád, Füred, Palics, Bikszád,
6291 Szulof|                      kereskedelemhez is, mint a paradi­csom vagy az ugorka. Ez
6292 Dunant|                      parancsának, amely főnö­ki parancs szerint a balatonfüredi
6293 Dunant|                  engedelmeskedni kellett főnöke parancsának, amely főnö­ki parancs szerint
6294 Alfold|                       égett, mégpedig az uraság parancsolatára; boldog ember, aki vághatott
6295 Szulof|                         Bort ide! És cigányt! - parancsolja komoly hangon Juliska, de
6296 Szulof|                        a cigány azt szereti, ha parancsolnak neki.~A gyűrűs, kis, fehér
6297 Szulof|                        szájából, úrnak, papnak, parasztnak új törvényeket kellett tiszteletben
6298 Alfold|                  vasvillás, fejszés, ólmosbotos parasztoknak vagy éppen a távolabb álló
6299 Alfold|                   kakastollas fövege alá szúrós parasztszemek nézegettek. Már suttogták,
6300 Szulof|                Tagadhatatlan, hogy a nagyszerű, páratlan népi erények mellett valódi „
6301 Alfold|                      Guszti szavainak (ama régi párbaj óta), felcsattanó hangon
6302 Szulof|                        város nyugalmát, halálos párbajok kerekednek (Vay csendbiztos),
6303 Szulof|                         idő tájt az ország első párbajsegédje volt, egy egész nyarat kénytelen
6304 Dunant|                      levonultak, a vörösszeplős parfümjét elfájta a tóparti szél,
6305 Dunant|                       kísértetek nem használnak parfümöt.~~III.~~A kísértetek társasjátékkal
6306 Szulof|                         lettek a világ legszebb paripái, miután már nem gázolhattak
6307 Dunant|                         felhőből, mint egy légi paripáról egymás után szálltak le
6308 Dunant|                     kalapok érkeztek Bécsből és Párisból, és a hímzett gallérka végleg
6309 Tisz  |                         meg hatszögletű mennyei parittyakövek paskolták végig öreg hátadat,
6310 Tisz  |                 háztetőket, friss harmatokkal a park bokrait, új nedvekkel a
6311 Alfold|                         szűrve a borok az ablak párkányán, mert még a nyíri vinkót
6312 Tisz  |                      öreg gróf a pincekulcsot a párnája alatt őrizte és a borairól
6313 Alfold|                   hagyott otthon az agg­legényi párnán, a tükör rámájában, az ablakdeszkán,
6314 Szulof|                         angyalom - mégse lett a párom” - fújta Juliska, hogy még
6315 Dunant|                  retúrjegye volt a gőzhajóra. A páros fák elpirultak az örömtől,
6316 Dunant|                   csillogó ruhában, a nők arany pártában és főkötőben.~      ~A díszmagyar-ruhás
6317 Dunant|                       homályba az eddig fehérlő parti házikók, vadkacsa-pár vonul
6318 Tisz  |                     Őserdők szegélyezik a Tisza partjait, és a folyóra dehogy ismerne
6319 Dunant|                    fáradt legények ácsorognak a parton. Hörög a szél a hegynek
6320 Dunant|                        vizet nem látva, közelgő partot nem érezve, fel, le, mint
6321 Dunant|                  ernyedten zuhannak le a karok, partra fut a nehéz alkotmány és
6322 Tisz  |               hatszögletű mennyei parittyakövek paskolták végig öreg hátadat, és míg
6323 Szulof|                        folyamon se kelhetnek át passzus nélkül a mesemondások: -
6324 Szulof|                     szlávos hangulatok, istenek pászolnak.)~...Most mi tagadás benne,
6325 Dunant|                    lábujjhegyen fut az alkonyat pásztorfia; ásítozva buknak be az esti
6326 Szulof|                       szép szónoklatok gyöngyös patakaival az emlékezeté­ben, a dicsérő
6327 Dunant|                       talál érkezni! De az öreg páterben jó adag optimizmus volt,
6328 Szulof|              krajcárukba került volna. Bizonyos patinára tettek szert ezek a szlávosan
6329 Tisz  |                         a fegyverek készítését; patkót, kerékszöget szeretne csinálni
6330 Alfold|                        létére még az elhasznált patronokat is összeszedte, mert újra
6331 Alfold|                        arról, hogy még egyetlen patront sem sütött el eredmény nélkül,
6332 Szulof|             hosszasabban az első tűzbe, amely a pattogó hasábokon piros lángra lobban?
6333 Alfold|                       emberfeletti szörnyetegre pattogtak esténként a Nagyfalusy-kúriában
6334 Szulof|                       családi neveik mellett. A Pauluszok mellett a Hartsteinok, a
6335 Alfold|            huszárezredes.~- Sohase tudtam, hogy Pazony ilyen messzire van a Tiszától -
6336 Szulof|                   magyar nép igazmondása nyalka peceknek. Bizony, csak pecek volt
6337 Alfold|                         segítettük megmenteni a pecér elől, hanem az amúgy is
6338 Szulof|               távolságából azt is hihetne, hogy Péchy Sári (Beregből) csak azért
6339 Szulof|                         Mezőssyeknek, Vayaknak, Péchyeknek, csicseri Oro­szok­nak,
6340 Dunant|                    befőtteket, hideg és füstölt pecsenyéket, kenyérnek való lánglisztet.
6341 Alfold|                       kenyeres kofákat, jószagú pecsenyés asszonyokat, fürge koldusokat,
6342 Szulof|                     lakosok, hogy régi királyok pecséteit őrizték a ládafiában, a
6343 Tisz  |                        le a cári és más királyi pecséteket a boroshordókról, amelyeket
6344 Dunant|                 leányoknak a sorsát két motívum pecsételte meg. Az első motívum a nyári
6345 Alfold|                 piactéren nyalka honvédhuszárok pedergették a bajszukat; a vendég drágalátos
6346 Szulof|                        nem való ember is letele­pedjen a padra.) Itt ült Verzár
6347 Szulof|                       megmaradt a régi farmerek példaadása mellett: dolgozni, takarékoskodni
6348 Szulof|            megházasodjék - és mások is követték példáját az öregek közül, akik a
6349 Alfold|                      fejét; ezzel a nyíregyházi példánnyal, amelyet háromemberesnek
6350 Szulof|                    idegen embernek ezt a tréfás példaszót kimondani abban a határban,
6351 Dunant|                     hogyan igazodtak el ebben a példát­lan erdőségben a betyárok?~
6352 Alfold|                       egymásra ne lőjünk.~És jó példával járván elöl: már a nádas
6353 Szulof|             színtársulatok jóllakás céljából a „Peleskei nótárius”-t tűzték ismét
6354 Tisz  |                  nyírségi paraszt már aratáshoz pendítette a kaszát. Lúdtojás nagyságú,
6355 Szulof|                 félrecsapott kalapú földesurak, pengő tisztek és grófok - amíg
6356 Tisz  |                    Matematika szerint nyolcezer pengőt kellett volna fizetni a
6357 Szulof|                        tanári állást.~~„Aztán a pennát is jól forgatja Vietórisz
6358 Alfold|                         disznóölés napját éppen péntekre tette. Azt talán nem is
6359 Dunant|                         bujkált, apránkint, kis pénzekért, apró kölcsönökért, elmulaszthatatlan
6360 Alfold|                        nem ért el; máskor drága pénzen kell felfogadni a nádvágókat,
6361 Dunant|                       meggazdagodjék a vendégek pénzén. Bár kártyánál, cigánynál,
6362 Szulof|                      meghökkennek, még mindig a pénzeserszényükre pályázik Vietórisz, amikor
6363 Szulof|                       törvényszéki bírák és más penzionált emberek, akiknek tudvalevőleg
6364 Szulof|                       elbaktatott a bandáért.~A pénznek volt-e varázsa, vagy a cigányok
6365 Dunant|                      megrendelte a fiákert és a pénzre szüksége volt.~- A „bankáromtól”
6366 Szulof|                         a „farmerek” a temérdek pénzt, amelyre a megváltáshoz
6367 Dunant|                        is majd a szigorú főnök. Pénzük sem igen volt bőven, hogy
6368 Alfold|                         A táncmesterséget tán a pepita nadrág jelentette. A kútmester
6369 Dunant|                     árát negyven krajcárról, de perbe fogják azt is, aki nem dúsan
6370 Dunant|                         megállás nélkül attól a perctől kezdve, amint az evezőket
6371 Dunant|                 messziből, szürke homokszemként perdül le az óra a többi közé,
6372 Szulof|                 nyíregyházi ember lehetőleg nem pereskedik, mert annyi józan esze van,
6373 Dunant|                        helyett kerekek egykedvű pergése viszi gondolatunkat. Az
6374 Szulof|                         a Tisza kiöntött, a dob pergett: ebből vette észre, hogy
6375 Utos  |                 svindlerei, akiket sorsuk a lét perifériáira dobott.~A „Magyar tájak”
6376 Dunant|                       Hej, hogy csattan, vakít, perzsel majd a pisztoly lángja a
6377 Jegyz |                         jelentek meg:~Nyírség - Pest 1916. (1917)~Nyíri virtus -
6378 Alfold|                       hangok)~~Amint Dabasról a peszéradácsi pusztára szekerezik az ember
6379 Dunant|                        Az öregasszonyok nyomban Petőfivel álmodtak, ha egy vándorköltő
6380 Szulof|                         a friss, eleven életben pezsdülő Nyíregyházába.~Az öreg Bencs
6381 Szulof|                        örömös, kavargó habzású, pezsgő összejövetelek után nem
6382 Tisz  |                    meghatalmazásokkal a francia pezsgőgyárak részéről. Minek jönnének?
6383 Dunant|                        a hajnalba nyúltak, és a pezsgős­palackok olvasatlanul durrogtak.
6384 Dunant|                      szerelem volt, Szentgyörgy piacán a hóhér fejemet vette szerelmemért.
6385 Dunant|                     kéredző volt is a hepehupás piacról beszűrődő hang, a termény­
6386 Alfold|                       csodálatos énekléseket; a piactéren nyalka honvédhuszárok pedergették
6387 Szulof|                         arra, hogy szabad, nagy piacterük legyen?)~Erről a helyről
6388 Alfold|                       búcsújárók lepik el, akik pihenésül szeretnek a kocsmával is
6389 Dunant|                         egy szempillantást, nem pihenhet egyik sem egy másodpercet,
6390 Dunant|                       időben napi fáradalmaikat pihenik ágyukban, mind a négyen
6391 Dunant|                       az öröm, nem pedig tunyán pihenni a deszkapadon.~      ~Repülni,
6392 Alfold|                    fiatal merengők hallgatták a pihenő hajókról hangzó csodálatos
6393 Tisz  |                 királyhoz volt szerencséje. Itt pihent, itt aludt talán a király,
6394 Alfold|                        egy városvégi herbergben pihentek le, négy-öt falun is keresztülmentek.
6395 Szulof|                    kikelve.~- Húzzad, cigány, a pilátusát! - felelt Juliska és az
6396 Dunant|                    csupán a hat evezőn. A másik pilla­natban: a karok válnak levegővé
6397 Dunant|                       mozgás következtében. Egy pillanat­ban csak hátrafeszülő karok
6398 Alfold|                       mintha a jövőbe akarnának pillantani, bizonyos elgondolkozás
6399 Tisz  |                          és ilyenformán egy-egy pillantásra ragyogó nyári napsugár suhant
6400 Alfold|                       talpai után. Az pedig egy pillantást sem vetett rá.~Negyednapra
6401 Alfold|                         hazahozhattuk a lángoló pillantású, megtermett menyecskék Szabadkájáról,
6402 Alfold|                        a Kocsma-csillag felé is pillantgatni, amely csillag az ősi magyar
6403 Szulof|                          jó uram! Otthon tele a pince egri bikák vérével, kora
6404 Tisz  |                    palack tokaji bor hiányzik a pincéből. Eltűnt szőrén-szálán. Az
6405 Tisz  |                      könyvek és vénséget lehelő pincegádorok, régi hordódongák és a téli
6406 Tisz  |                  bortolvaj volt. Az öreg gróf a pincekulcsot a párnája alatt őrizte és
6407 Tisz  |                     fejedelmi udvarok kiküldött pincemesterei. És úgy csinálta meg a bort,
6408 Szulof|                         grófok - amíg a szegény pincérből lett gazdag Rózsakerti úr
6409 Szulof|                     pohár volt a vendéglősé, és pincéré. A második az állandóan
6410 Dunant|                  találta kérdezni a fölszolgáló pincértől, vajon a fürdői színházépület
6411 Dunant|               zsírosbödö­nök, nyugalomba vonult pincetokok, cselédkenyerek, tejespalackok,
6412 Szulof|                        asztalon, amely pohárnak pinka volt a neve. Az első számú
6413 Szulof|                   cimbora vonogatta az életét a pinkapénzeken.)~A poharak persze minden
6414 Dunant|                    pipám. Elfogyott a tűzkövem. Pipa nélkül pedig nem megy a
6415 Alfold|                   időjárásból is, az ebédlőbeli pipafüstön kívül. Már ebéd után meg
6416 Dunant|                    gyújtót. Tegnap óta alszik a pipám. Elfogyott a tűzkövem. Pipa
6417 Alfold|                       szép utazások történetét, pipára gyújtani se volt tanácsos
6418 Alfold|                         A „lejárt özvegy” pedig pipával kínálta meg a Halászy medvéjét:
6419 Tisz  |                         nyugalmazott kereskedők pipáznak csupán, őszre hajolván az
6420 Szulof|                         hogy: „Mi az ambitusról pipázva néztük, amikor ti ide bevonultatok.”)
6421 Dunant|                    nélküli fejek, amelyek olyan pírhoz, fényhez jutnak, mint a
6422 Dunant|                      Bakonyban megint szalonnát pirítanak a betyárok, vásáros szekér
6423 Szulof|                         csalogatóan hívogatta a pirosas lámpafény a könnyelműségükből
6424 Alfold|                         a mezőn felém bődült, a pirosfoltos tehén megvadulva kergetett
6425 Dunant|                       kiderült, a skatulyában a pirosító nyúllábon kívül egy hímzett
6426 Dunant|                      megtanítunk mi reá. Viczai Piroska, kedves udvarhölgyem, mondd
6427 Tisz  |                rónaságon és a vén hegyek ősszel pirosló derekán terem számunkra.
6428 Szulof|                        kora téli hajnalok arany­pirosságával, amilyen hajnalok a hegyaljai
6429 Alfold|                         az előszobában és még a pislákoló hajnali csillagok világánál
6430 Dunant|                öregember láttára nyugtalankodva pislogott rostélyosarcú kocsisunkra,
6431 Dunant|                       odvas fatuskó előre; eső, piszok, rossz esztendő jön a legyűrt
6432 Dunant|                  Balatonba dobni - egyszer csak pisztolylövés dördül el az erdőben, és
6433 Alfold|               megmutatja, hogy érti a módját, a pitvarba loccsantja a poharak fenekén
6434 Szulof|                     nevek; a Bencsek, Szohorok, Pivnyikek, Nikelszkiek talán még le
6435 Alfold|                        hiszékeny parasztokat. A planétakereskedőtől üzlete felől tudakozódott.
6436 Szulof|                         a világ a sarak, vizek, pocsolyák, országutak hiánya miatt.
6437 Jegyz |                     1910. 85. sz.~Őserdőben - A podolini takácsné (1911) ~Néma Magyarország -
6438 Alfold|                       ők, a bennszülöttek gyara­podtak, gazdagodtak, hallatlan
6439 Alfold|                         De jöttek karcos-hangú, pödrötten is fagyos bajszú, nyitott
6440 Dunant|                         aranyszínű kikötői felé pöfögött el a Kisfaludy a kövér bársonytáskával
6441 Alfold|                üstökével, fáklyafüstként lengő, pörkölt, kormos szakállával, halottfehér
6442 Szulof|                      esztendő óta folyó családi pörök írásai hevertek a töredezett
6443 Szulof|                tiszaeszlári pör idejében, amely pört éppen ebben a városban tárgyalták),
6444 Dunant|               megcsúfoltatott...” Csak a fiatal poéta - a kisegítő - járt rosszul.
6445 Szulof|                     Oroszországban?... (A város poétája, Vietórisz József nem hiába
6446 Dunant|                     Vinczédit, a fürdőhely öreg poétáját, akinek nyaranta a szükséges
6447 Dunant|                       fürdőt.~- Lesz mit írni a poétáknak! - kiáltott föl Honorius
6448 Dunant|                  mindenütt a nyári unalomban. A poétázgató ember bízvást elindulhatott
6449 Alfold|                         nádas részen két fekete pofa bújt elő elsőnek a nádasból.
6450 Alfold|                 amelynek égett bundáján, kormos pofáján messziről látszott, hogy
6451 Alfold|                         osztotta ki a szükséges pofonokat, amelyek az eltunyult háztartás
6452 Szulof|                 szokás-jog (amelyet e falvakban pogány-tiszteletben tartottak): eltü­ne­dezőben
6453 Alfold|                   mindenféle barátságos külsejű poggyászokat is cipelnek magukkal egyéb
6454 Alfold|                        a kicsorbult tányérokat, poharakat, evőeszközöket sorozás alá
6455 Alfold|               földszinti konyhában olyan csorba poharakban, amelyekből tán még Petőfi
6456 Alfold|                      fajtájú, egy nyelésre való poharakból inni akartak, legalább látott
6457 Alfold|                   kereskedők ütnek össze baráti poharat a stációkon; a tambura és
6458 Dunant|                        az öröm, bánat, betegség poharát nyújtogatá. A költőt magával
6459 Szulof|                         felől, amiért most több pohárköszöntőben van jutalmam, mint amennyire
6460 Alfold|                         a Nagyfalusy-kúriában a pohárköszöntők, különösen azóta, hogy Gyertyaszentelő
6461 Szulof|                        a kártya­asztalon, amely pohárnak pinka volt a neve. Az első
6462 Alfold|                         után kutattak az ebédlő pohárszékében. „Nem tudok aludni, amíg
6463 Szulof|                   sarokba vágta.~A muzsikaszón, pohártörésen áthallatszott a férfi hangja:~-
6464 Alfold|                         házak közül. Az ablakai pókhálósak, mint a remete szeme. Egyébként
6465 Tisz  |                      üdvözül az igaz. Vele is a pokolba rángatják az ördögök a hajánál
6466 Dunant|               bolyongott itt a néma éjben, akik polgári foglalkozásuknál fogva megszokták,
6467 Szulof|                     öreg Bencs, a város esze és polgármestere, aki nem nyugodott addig,
6468 Szulof|             vándorszínésznők nevét, mint akár a polgármesterét. Még magam is emlékszem
6469 Szulof|                        hogy végül is leégjen; a polgárnak pedig az, hogy elfoglalja
6470 Szulof|                         időben szokásos nemzeti politika miatt visszaküldik a más
6471 Szulof|                         deréktörő munka helyett politizáljanak, amelynél nagyobb időrablás
6472 Szulof|                     Nyíregyháza akkor sem sokat politizált, mint manapság sem, hanem
6473 Szulof|                       mind valódi ez a „fény és pompa”, a gazdagság hiúságos fitogtatása
6474 Dunant|                lelketlen haramia, mint az a sok ponyvaregénytől meghibbant, vagy a törvények
6475 Szulof|                        a gazda, az asszonynép a por, meleg vagy eső ellen a
6476 Dunant|                       futó árnyékát az országút porában, a réti sas rikoltását,
6477 Szulof|                     anélkül, hogy ezeresztendős porra nem találna az ember már
6478 Tisz  |                        Az öreg gróf kártérítési port indított tisztje ellen.
6479 Tisz  |                        nap elfogy valamely régi portéka, amit többet nem lehet kapni.
6480 Szulof|                        ne bántsa senki, mert az pórul jár - és felkapta a széket,
6481 Dunant|                      kérdezték fontos, ropogós, porzós, stemplis hangok a kapu
6482 Alfold|               Hetvennégy óráig azonban egyetlen posta se érkezett Halászy Bandiról,
6483 Dunant|                            Már régen nem járnak postakocsik, és íme, a feredőző közönség
6484 Dunant|                        volt, mint az a dickensi postakocsis, aki mindig attól fél útjában,
6485 Alfold|                        Klotildka tudott nyomban postát küldeni a halászokhoz a
6486 Alfold|                        egy mellénye, amely zöld posztóból volt varrva s apró rézgombokkal
6487 Alfold|                        úriházakban, ahol a zöld posztóra keresztbetett vívókardokat
6488 Dunant|                     meghívta asztalukhoz a trup­pot, Hubay kamarás pedig a cigány
6489 Alfold|                        akármilyen jóravaló, nem pótolhatja a mindent megértő asszonyt.~
6490 Dunant|                       veszprémi gabonás, miután potom áron hozzájutott Jókai füredi
6491 Szulof|     intelligencia-hiányának... Ott túl a fénylő potrohú nagy utcákon éjszakánkint
6492 Dunant|                        Jóska idejében valahol a pozsonyi Kár­­pá­toknál kezdődött
6493 Szulof|                       csinálniuk, hogy a doktor prédikálásának véget vessenek. Gyorsan
6494 Szulof|                       plébánia padján. De hiába prédikálnak az asszonyba bújt ördög
6495 Alfold|                        őket - mondta és a fehér prémes mentéje zsebéből valóban
6496 Dunant|                  dudoros nyakán, lankadt fülén, préposti tokáján látszott, hogy nem
6497 Dunant|                    tartania valamely hegyoldali présháznál, hogy kigyönyörködje magát
6498 Szulof|                     Nyíregyházának. A különböző primadonnák pedig egész természetesnek
6499 Szulof|                          madárfészek-melegsé­gű primadonnára, aki egy frivol táncmozdulatával
6500 Alfold|                        mellől. Nem, még Bothmer privát-dinerei se bírták ki a medvét, habár
6501 Dunant|                 hitelező a kerti kapu kilincsét próbálgatta.~- Itthon van Mikhelini
6502 Tisz  |                         nyelvén beszélő vizeken próbálja meg. Néki mindig kedvesebb
6503 Dunant|                    Fütyülve venni a lélegzetet, próbára tenni a szívet, birkózni
6504 Szulof|                      ötször, sőt tízszer annyit produkálnak, mint régi birtokosaik kezelésében,
6505 Szulof|                        Kisvárda is századok óta produkált. És az idegei egyszer sem
6506 Alfold|                         félt volna, hogy a szép produkcióhoz más puskások is érkeznek,
6507 Szulof|                  Ér-folyó vizes partján termett proestákat[2], a tirpákok és a zsidók
6508 Dunant|                        vagyonkát hagyott hátra. Professzio­nátus volt. Bizonyosan nem
6509 Szulof|                          benne még rejtelmesebb professzorral, aki a líceum körüli nagy
6510 Dunant|                      legény, ott, az ifjú János próféta, midőn jelenéseket lát.
6511 Szulof|                          A botos színészek és a proporcióra dolgozó kóbor színtársulatok
6512 Tisz  |                  kóstolta.~      ~Költeményben, prózában és tudományos könyvben kevés
6513 Alfold|                   megjegyezte:~- Talán a bogáti Pserer veje, az a nyíregyházi huszárkapitány,
6514 Dunant|                     vándorprimadonnát.~A fürdői publikum eleinte szent borzalommal
6515 Alfold|                  élvezettel ejtette ki a száján Püspökladány és más állomások nevét,
6516 Tisz  |                        öreg császárok, elaggott püspökök a tokaji bor - illatától.
6517 Alfold|                      kémények füstjei (nagyokat puffanó akácokból) a nagyfalusi