Part

6518 Alfold|                     pedig a divattal, az akkori puffos ujjakkal még nem voltak
6519 Szulof|                    tündérien hangzott a nagydob pufogása a Hársfa felől! Kucséberkosár-szaga
6520 Alfold|                      betűs és francia felírásos Pullman kocsiban még el sem fogyott
6521 Alfold|                     őrnagy lábszár csontja és a pulyka mellcsontja. Ignác napig (
6522 Alfold|                    csikóbőrrel is, de a kisörsi Purgly-kastélyban, ahol Magyarország egyik
6523 Alfold|                     nyakvédővel ellátott süveg. Puska, kulacs, elemózsia, szalma-széna,
6524 Alfold|                         nád szélén, miután az a puskacső elől először megugrott.~-
6525 Alfold|                 veszedelemben a menekülőknek, a puskagolyó sem érheti utol őket. És
6526 Dunant|                      éjjeli emberek, rövidszárú puskáját a szalmakazlakból előveszi
6527 Alfold|                     ezredes, amikor hosszúcsövű puskájával leugrott az agyonizzadt
6528 Alfold|                     ellen, amelyek a vasvillák, puskák köréből valahogy kiszabadulnának.
6529 Alfold|                         a farsang végéig száraz puskapor módjára tartogatott kedv,
6530 Alfold|                         és mások, a vármegye jó puskásai helyet foglaltak a fagyott,
6531 Alfold|                       kijelentette, hogy golyós­puskát szegez a medvére, ha még
6532 Alfold|                    bakáknak volt a legkeményebb puskatusuk az egész Tiszántúl. A nagyfalusi
6533 Alfold|                  idősebb Halászy András, amikor puskával vállán, hatvan esztendős
6534 Alfold|                        a fiamba meg a medvéjébe puskázunk bele, ha így folytatjuk.
6535 Alfold|                         lőni, de aztán mások ne puskázzanak itt kocavadászok módjára.~
6536 Tisz  |                  remélem, megkapom az ígért két puszit...” - írja valaki egyiptomi
6537 Tisz  |                       károgással űzze egymást a pusztaház körül, és a bokron kékes
6538 Alfold|                komisszáros beleegyezése nélkül, pusztán az útonjáró emberek felvidámítására.~
6539 Dunant|                    király híres vadászkastélya, Pusztapalota.~- Legalább abban a fogadóban
6540 Alfold|                         Dabasról a peszéradácsi pusztára szekerezik az ember az úttalan,
6541 Szulof|                  reménytelennek látszó nyírségi pusztaság, ahol őszidőben megáll a
6542 Szulof|                       hogyan kell a terméketlen pusztaságból gazdag termőföldet teremteni.
6543 Alfold|                        járó földre körüljárta a pusztulásra ítélt nádast. - De hát isten
6544 Szulof|                       történelem a Nyírség. Itt pusztult el a legtöbb régi uraság,
6545 Dunant|                       holnap, amely a nem­so­ká­ra beköszöntő éjszaka után
6546 Alfold|                        Klotildka előtt. A jámbo­rabbak az „irodában” alvó medvét
6547 Szulof|                   likusok esperese. (Ha a zsidó rabbinus történetesen arra járt,
6548 Alfold|                      árulná el a nádasok lompos rablóját, amely életre-halálra küzd
6549 Dunant|                        a betyár, lesben, mélán, rablókedvvel, kegyetlen szívvel. Ott
6550 Dunant|                       az ostornyelet fogta rá a rablóra, de az intett neki:~- Ne
6551 Alfold|                 sokadmagával volt bezárva, és a rabok unalmukban mindenféle nevekkel
6552 Alfold|               mindazoknak, akikre méltóságos úr rácéloz a golyóspuskájával.~Egy
6553 Alfold|                       szempontjából a vén banya rácsukta az ajtót a vándorlókra.
6554 Dunant|                       legények mozdulatlanul ma­rad­nak helyükön, evezőik mellett,
6555 Tisz  |                         amely leskelődve tekint rád egy kanyaro­dónál?...~Azt
6556 Alfold|                 betakarította a mezők kincseit, ráér tehát a Kocsma-csillag felé
6557 Tisz  |                  erejével kezdeni, meghódítani, ráerőszakolni akarná a tavaszt az elhitványult
6558 Dunant|                   század történelme, amikor még ráértek Magyarországon meséket mondani,
6559 Szulof|                         felhőkig, hogy magukkal ragadják életre-halálra az idevaló
6560 Dunant|                    nyújtogatá. A költőt magával ragadta végzete, mielőtt a vadgesztenyefák
6561 Szulof|               rozsdaszínű vadszőlőlevelek olyan ragaszkodással tapadnak a kőoszlopokhoz,
6562 Dunant|                     lyogtunk a régi szokásokhoz ragaszkodó, maradi falu­sia­kon, akik
6563 Szulof|                      sajátos, lokális hiúságból ragaszkodtak régi neveikhez, még akkor
6564 Szulof|                        a tájon, ázsiai álmosság ragaszt­ja le a csősz és a falusi
6565 Dunant|                        fráter volt, színlapokat ragasztott ki, gyászjelentést hordott,
6566 Dunant|                      előbbinél, de fényességre, ragyogásra is gyengébb. A bűvös látvány
6567 Tisz  |                      tündöklő, tündérországbeli ragyogással fut tízezer esztendős, néma,
6568 Tisz  |                     érte szép, fényes, kristály­ragyogású köveket, amelyekkel csak
6569 Szulof|                         cigányok megállottak és ragyogott az arcuk az örömtől, mert
6570 Dunant|                    tenger, szikrázva, hintázva, ragyogva húzódott el a hegy lábánál.
6571 Alfold|                   amikor az emberre mindenfelől rágyújtják a házat. Dehogyis vezette
6572 Alfold|                         az öregedő urak láb­szá­rai­ban bujkáló hasogatás, amely
6573 Dunant|                  olcsóságra már nem lehet többé ráismerni. A kis tanítónő, aki megtakarított
6574 Tisz  |                    geskedik istenigazában, ha a Rajna szőke leányzóját kellene
6575 Tisz  |          kétségeskedéséről még nem írt verset a rajnamenti költő, és régi naiv krónikások
6576 Szulof|                      van, hogy ügyvéd nélkül is rájön az igazságra. A boltba pedig
6577 Dunant|                         táncos gavallérokból és rajongó lovagokból mindig bizonyos
6578 Szulof|                Vietórisz József, hogy nem hiába rajongtunk érte ifjú diákkorunkban,
6579 Szulof|                     bármilyen unalom ásított is rajtuk valamikor, amikor mindennap
6580 Utos  |                        magához, hogy róla írva, rajzait különleges derű vonja be.
6581 Utos  |                    mindig ott érezzük ezekben a rajzokban az írónak az alkotásban
6582 Szulof|                      palota, új színház alapját rakják le a Pacsirta kocsma szomszédságában,
6583 Tisz  |                     élik régi életüket. Fészket raknak, feltűnően hangosak, tojásaik
6584 Tisz  |                    esztendőben. Sárospatakon, a Rákócziak szőlőjében talán még jövőre
6585 Szulof|                      mellőzésével. No, ha már a rakoncátlan, tavaszonként a zöldárral
6586 Szulof|                    cigány, akik az urak csomóba rakott ruháit szó nélkül magukkal
6587 Dunant|                      megye”; - a betyárok tüzet raktak, és kezdődött elölről a
6588 Alfold|                         legényi párnán, a tükör rámájában, az ablakdeszkán, ahol a
6589 Dunant|                        tájképeiket, az ostorral rámutatnak a nevezetesebb hegyekre,
6590 Dunant|                  vadásztarisznya, az erezete, a ránca vén fák kérgéről van kölcsönvéve.
6591 Tisz  |                         igaz. Vele is a pokolba rángatják az ördögök a hajánál fogva
6592 Szulof|                      száját, fütyülni kezdett a rangos menyecske. A hosszúnyakú
6593 Dunant|                         tizenkét tojásból evett rántottat, és olyan ember volt, hogy
6594 Alfold|                      országút vándorlóira; csak rászegezte a szemét a kútmesterre,
6595 Dunant|                      teendőit. Mire én mogorván rátámad­tam, hogy nem szégyelli-e
6596 Alfold|                    kezébe kapta a medve láncát, rávágta a vas szájkosarat, aztán
6597 Alfold|                      felboruljanak a szánkóval, ráverték az ajtókat az útszéli bormérőkre,
6598 Alfold|                   néha-néha ártatlan fogásokkal rávették atyjukat és a vendéget,
6599 Dunant|                      egyforma kedvvel fogadja a rávonuló gályát minden evezőhúzás
6600 Alfold|                        Lehet, hogy már többször rázárták kívülről az ajtót. Bizalmatlan
6601 Dunant|                          hogy legfeljebb a szél rázogatja meg. Rövid, mocskos gatyája
6602 Alfold|              öregemberrel, amikor öklét, botját rázogatva, szakállába mormogott káromkodások
6603 Alfold|                szólongattam, hívtam, hitetlenül ráztam. Elment tőlem, itthagyott.
6604 Dunant|                    ismered. Majd megtanítunk mi reá. Viczai Piroska, kedves
6605 Tisz  |                    óriási emberi arcok bámultak reám a fák törzséből. Nini, hogy
6606 Dunant|                         a boltocska elé, mindig reánézve fontos, szinte kétségbeejtő
6607 Szulof|                mondással bízvást végigélhette a reászabott évtizedeket, tarthatott
6608 Dunant|                       hogy micsoda sors vár itt reátok, bizony nem nevetgélnétek
6609 Alfold|                        varjúhangú vénembereket, recsegő, hangos útmestereket úgy
6610 Szulof|                        gerendái életveszélyesen recsegtek-ropogtak, amikor a vándor színtársulatok
6611 Alfold|                 mellcsontja. Ignác napig (Zathu­reczky nevenapjáig, aki maga sem
6612 Szulof|                         életüket a „nyíregyházi reformmal” javított Kneip-kúrával,
6613 Dunant|                         kedvesem, én bizony már rég elfelejtettem...”~Akkor
6614 Dunant|                        nyáron, - amelyről a kis rege szól - mintha még több szép
6615 Szulof|                   leginkább akkor mondogatták a régebbi nyíregyháziak, amikor Vietórisz
6616 Dunant|                        írni. ~  ~~~      ~~~  A regében csupán az jegyeztetik föl,
6617 Alfold|                         ideig itt a vonat, mint régente. A szerencsi stáción, közvetlenül
6618 Alfold|                  Halászy Bandi a Nagyfalusy-ház regénybe illő ebédéivel és vacsoráival
6619 Tisz  |                       környékén egykor az angol regényben. A napsugár, amely déltájban
6620 Dunant|                       angol volt, akivel a régi regényekben a flegmatikus történetek
6621 Dunant|                  vidáman tanyáztak, fürödtek és regényeket szőttek! - Nemigen ismernék
6622 Szulof|                          Régi szép kalandokról, regényes hőstettekről, amelyek ifjúkorában
6623 Szulof|                      múlton eltűnődik.~A magyar regényes-időknek hősi korában mindig az első
6624 Dunant|                     belenyúlik abba a hóbortos, regényeskedő korszakba, amikor az igazi
6625 Dunant|                         írta az Aranyember című regényét, - nem csoda, hogy adósságai
6626 Szulof|                    József Senki Pál című verses regényével akadémiai jutalmat nyer.
6627 Dunant|                       annyi csodát tett maga is regényhőseivel.~~Jókai elfeledte a szenvedések
6628 Tisz  |                         mint azok a régi muszka regényhősök, akikről a halhatatlan Turgenyev
6629 Dunant|                     ajtók mögött halkan végzett regényírás a füredi villában, a legalattomosabb
6630 Dunant|                        készü­lődésben és kábító regényírásban töltött tél után, amelynek
6631 Dunant|                        hogy a legnagyobb magyar regényíróként hozza vissza ismét a világba
6632 Dunant|              őstermészeti bőségességgel, hogy a regényírónak csak kicsinyt kellett felnyitni
6633 Tisz  |              napsugárból papiros­kép lesz. Régi regénykönyvek - a nagymama olvasmányai -
6634 Alfold|                         megunja magát.~Még alig reggeledett, de az országút már népes
6635 Szulof|                      estéi, cinkefüttyös, ködös reggelei, kisvárosias gondolatai,
6636 Szulof|                       központja. Idáig sétáltak reggelenként a doktor vezénylete alatt
6637 Tisz  |                     kékes álomfoszlány maradjon reggelre a virágokkal álmodott éjszaka
6638 Szulof|                        ásítoz­va várták az őszi reggelt, amikor majd megversenyeztetik
6639 Alfold|                    amikor a még félszemmel alvó régi-régi betyárvilágot nyomban torkon
6640 Tisz  |                      élete nagyjában hasonlít a régiek életéhez, amelyről gyermekkorában
6641 Tisz  |                       borkereskedők bizonyára a régmúlt időkben is értették annyira
6642 Szulof|                         duhaj tanítványai sem a regulából, a belvizek, az úgynevezett
6643 Alfold|                       táncoltatja, mulattat­ja, rejtegeti, félelmesíti a kíváncsi
6644 Alfold|                      régi Beleznay nagyságos úr rejtegette itt a szeretőit. Cigánybarnát,
6645 Dunant|                        a vaskályhából (vagy más rejtekhelyről) a költő elé, meg­nyálazza
6646 Alfold|                   környékén mindig előfordulnak rejtel­mes dolgok, - olyankor is,
6647 Alfold|                         őket. A nádasnak vannak rejtelmei, akármint bebaran­golják
6648 Dunant|                         lehet tekinteni az erdő rejtelmeibe, a faderekak hangtalan világába,
6649 Alfold|                  nádassal: nem lehet elképzelni rejtelmek, titkok nélkül.~~Ám most
6650 Szulof|                 rejtelmes könyvtárat, benne még rejtelmesebb professzorral, aki a líceum
6651 Szulof|                        többé nem lehet véka alá rejteni, mint ahogy Nyíregyháza
6652 Dunant|                         lott a Dráváig. Erdőben rejtőzve, akár ember­rel sem találkozva
6653 Dunant|                       nem is tudjuk gonosz embe­rek­nek elképzelni ezeket az
6654 Szulof|                Zellmanovicsné hangja volt kissé rekedtebb az italtól, fáradtságtól,
6655 Dunant|                   lebegett volna a vár alatt, a rekettyebokrok felett, és az ezüst felhőből,
6656 Dunant|                 községházán, a „direktóriumnál” rekvirál előfogatot), a forspont
6657 Alfold|                        a kulacsnak nevezett ősi rekvizitummal, amelyet jó darabig csak
6658 Dunant|                    Erdőben rejtőzve, akár ember­rel sem találkozva vándorolhatott
6659 Dunant|                     szavát senki sem érti. Hogy remegett a baljóslatú erdőségtől
6660 Tisz  |                         vasárnap Pesten leszek, remélem, megkapom az ígért két puszit...” -
6661 Dunant|                  szenvedések telét és alig némi reménnyel beköszöntő tavaszát, a füredi
6662 Tisz  |                   Tavasz van, ifjúság, új élet, remény és friss kedv van, ha a
6663 Tisz  |              fiatalságot, új boldogságot, drága reményt, szita­kötő-szárnyú terveket
6664 Dunant|                        komor az ég, zord a víz, reménytelen a csillag, amely a felhők
6665 Szulof|                          meg „nyír” - az a bús, reménytelennek látszó nyírségi pusztaság,
6666 Dunant|                          amelyek miatt a füredi remeteséget választotta, és Mikhelini
6667 Szulof|                    Bach-huszárok korának mond a reminisz­cen­cia: minden nyírségi
6668 Alfold|                     bomlott ingben, mint valami rémületes kísértet, tört elő a nádasból.
6669 Dunant|                 kisasszonynak vacogott a foga a rémülettől.~- A szerelem - felelt reszketeg
6670 Dunant|                   nélkülözni. A furmányos szeke­ren a tekintetes asszony egy
6671 Alfold|                   vaskereskedő névnapján, jósze­rencse, ha a szívünk nyugalmát
6672 Alfold|                   kemecsei nádasok dolgát hozta rendbe, kipusztítván onnan kártékony
6673 Tisz  |                      eljön és drága, erőszakos, rendbontó ölelkezését az emberek helyett
6674 Dunant|                     olyan nyugal­masan adták ki rendelkezéseiket az öreg fürdőszolgáknak
6675 Alfold|                          ahogyan megbeszéltük - rendelkezett idősb Halászy András, mintha
6676 Szulof|                      sokkal hálásabb memóriával rendelkeznek, mint a hölgyek: bizonyára
6677 Alfold|                        hivatalnok, akit e tájra rendelt felsőbbsége: meghízott néhány
6678 Szulof|                       osztályos örökösei között rendet teremtsen - és a mesemondó
6679 Szulof|                     felejtsük el végül a Sóstón rendezett diák-majálisokat se, amelyeknek
6680 Szulof|                          ahol kölcsönkönyvtárat rendeznek be (bár vásárkor erősen
6681 Dunant|                 érdekében egy „kontrabált” kell rendezni, amelyre sem a grófok, sem
6682 Alfold|                      helyreütni. „Körvadászatot rendezünk a medvére, hogy a nép megnyugodjon” -
6683 Tisz  |                   mintha ez volna a természetes rendje az életnek. A nagypénteki
6684 Tisz  |                         földkerekség legdrágább rendjelét a hegyek orszá­gában) a
6685 Szulof|                holdvilágban, és a síkság felett rengő csillagtábor miért nem vidít
6686 Dunant|                         gömbölyű tárgy az ölébe repül. Utána kapott, de ügyetlenül.
6687 Dunant|                   szinte megérintve alacsonyodó repülésükben, amikor immár harminc lépésnyire
6688 Dunant|                   pihenni a deszkapadon.~      ~Repülni, utazni, utolérni az este
6689 Dunant|                         idegen megye területén. Respektálták is szívesen ezt a törvényt
6690 Alfold|                       ispánnal, cseléddel kellő respektussal gorombáskodhassék az ember.
6691 Alfold|               találkoztál véletlenül egy vasúti restaurációban és egy hétig nem tudtatok
6692 Alfold|                  nimbuszát a füzesabonyi stáció restaurációja is. Püspökladányban jóformán
6693 Szulof|                         eladni jön valamit. Nem restelli befogni a négy lovát, hogy
6694 Utos  |                     óráiban. Illő is, hogy ez a rész képviselje leggazdagab­ban
6695 Dunant|                       útjában, hogy a csendőrök részegeskedés miatt megbüntetik, holott
6696 Alfold|                       álmos udvaroslegényekkel, részegeskedő fuvarosokkal.~- Nem mennénk
6697 Tisz  |       meghatalmazásokkal a francia pezsgőgyárak részéről. Minek jönnének? Az ő borukat
6698 Dunant|                    ezért a somlai átalagban nem részesült.~(1908)~~
6699 Alfold|                        mert a kezem nem szokott reszketni: de vajon így cselekszik-e
6700 Dunant|                        ég közepéig ért útjában, reszkető sugaraival megvilágította
6701 Alfold|                         maga ezerholdas nádasát reszkírozta, hogy a medvét és elsőszülött
6702 Szulof|                       kezébe adja. Igaz, hogy a részleteiben ma is érthetetlen tiszaeszlári
6703 Tisz  |                         országos csapás szomorú részleteit. Tokaj, Sátoraljaújhely,
6704 Dunant|                    akinek villája felépítéséért részletekben kellett volna fizetnie.~
6705 Alfold|                       rajta levő évszám szerint részt vett azon a nevezetes 1836-
6706 Tisz  |                      felé azonban mégis szomorú részvéttel kell, hogy forduljon a szívünk.
6707 Tisz  |                         bokrait, új nedvekkel a réteket és jó szaggal a magános
6708 Tisz  |                     eljött a fáknak, folyóknak, réteknek, madaraknak, jelentéktelen
6709 Tisz  |                      Napközben fotografáltunk a réten, mint a színészeket „felveszik”
6710 Dunant|                         pedig egész télen előre rettegett. Nozdroviczky erre diadalmasan
6711 Dunant|                       vigasztalta magát, hogy a rettentő Nozdroviczky talán nem is
6712 Dunant|                     volt sürgős az utazás, mert retúrjegye volt a gőzhajóra. A páros
6713 Tisz  |                         a vének, szakállasak, a revesek ott az erdei félhomályban
6714 Dunant|                        embereket, mint az evező révészeket.~Bús taktusa a munkának
6715 Dunant|                 zsebében láthatatlanul megfér a revolver. Hej, hogy csattan, vakít,
6716 Szulof|                      végül maga alá gyúrja. Van rezes biblia minden háznál, amelyet
6717 Szulof|                  ezüst-fákat, makkos tölgyeket, rezgő nyárfákat, jószagú akácokat,
6718 Alfold|                    posztóból volt varrva s apró rézgombokkal felpiperézve. De ott volt
6719 Alfold|                mindenféle vándorlegények néhány rézpénzért kvártélyt kaptak.~Harmadmagával
6720 Tisz  |                        mintha elvarázsolt em­be­ri lények lennének, akik itt
6721 Alfold|                       hosszáig csak a nádiveréb riasztó füttyentését hallhatja?
6722 Dunant|              Tudatlanságában ugyanis a jámbor a rigmusos névsorban Virághalmi kisasszonyról
6723 Dunant|                    országút porában, a réti sas rikoltását, éjszakában koppanó lépést
6724 Alfold|                       Farkas! - mondta valamely rikoltó vadmadárhangon, valamerről
6725 Dunant|                      egy emberfölötti tánc, ősi ringatása a testnek, megfeszülő és
6726 Dunant|                 Adriai-tengernek azúrkék habjai ringatják a gályát, és bronzarcú evezősök
6727 Dunant|                       evezőket a vízbe merítik: ringatóznak a testek, külön életet kezdenek
6728 Dunant|                         Hubay Miklós naphosszat ringatta szandolinját a tó hullámain.
6729 Alfold|           golyósfegyverei, a jeles Bothmer báró rinocerosz-ostora között, - amikor a rókák,
6730 Alfold|                       aki ezen a vadászaton egy rinocerosz-ostorral felfegyverkezve jelent meg (
6731 Szulof|                    amelyben manapság már nem is ritka a háromemeletes palota.~      ~
6732 Dunant|                  elérjük azt a dombot, amelynek ritkás hajzatát messziről látni.~      ~
6733 Szulof|                     lakott a Magyarországon már ritkaságszámba menő kócsag madár. Régi
6734 Dunant|                         Későbben, amint a felhő ritkult, az alakokat mindinkább
6735 Szulof|                        az egész Nyírség elszomo­ro­dik. Nem tudni ennek az
6736 Dunant|                   ruhadarabok a gavallérok gard­rób­jában, és a fürdőzenekar
6737 Dunant|                         széles fenekét, a lovak robajjal rontanak le a könnyű kocsival
6738 Szulof|               Magyarország. A kis sóstói fürdőn robbant ki minden virtus a magyarból,
6739 Szulof|                  évtizedekig folyik társadalmat robbantó hecc azon, hogy ki nem hiszi
6740 Tisz  |                         a gyorsvonat szédületes robogása. A varjak élnek és céltalanul
6741 Alfold|                     menyecskék Szabadkájáról, a robogó vonaton, a szomszéd kocsiban
6742 Dunant|                    betyáréletre?~A kocsi tovább robogott, az amerikai megelégedetten
6743 Tisz  |               telerajzolt haditérképek, tavalyi rögeszmék és vég nélküli szomorúságra
6744 Szulof|                 áthallatszott a férfi hangja:~- Rögtön gyere haza!~- Holnapután.
6745 Dunant|                 antialkoholista mozgalomnak egy röp­irata. Ezt haszonnal olvashatja.~
6746 Szulof|                     bevándorolt tirpákok bizony rövi­de­sen kifizették a grófokat,
6747 Dunant|                legfeljebb a szél rázogatja meg. Rövid, mocskos gatyája van a betyárnak,
6748 Dunant|                      kereskedő jelenlétét. Ez a rövidnyakú, vézna arculatú, őszbajuszú,
6749 Dunant|                       figyelnek éjjeli emberek, rövidszárú puskáját a szalmakazlakból
6750 Dunant|                dolgoznak a végkimerülésig, inuk rogytáig, az égre nézve, földet,
6751 Szulof|                       központja természetesen a rohamlépésekben haladó Nyíregyháza leend
6752 Tisz  |                      fatörzs villámgyorsasággal rohan végig a folyó medrében.
6753 Szulof|                        megint csak szószékeikre rohannak.~- Nem kell civilizáció,
6754 Alfold|              lábmelegítő tégla, lábzsák, bunda, rókafejes kesztyű, fül-, áll- és nyakvédővel
6755 Szulof|                     valami „zug”-nak neveznek a rókáról vagy az angyalról, amelyeken
6756 Dunant|                      hallgatva fogadja őket nap­ról napra, nem mondja nekik,
6757 Szulof|                        valaha is megfeledkeznél róluk, akik az első csodákat elkövették
6758 Jegyz |                            2] egyházi elöljáró (román)~  [3] épp azáltal~  [4]
6759 Szulof|                        elnevezik őt „lutheránus Rómának”, ahol vasár­naponkint asszonynak,
6760 Szulof|                     amely majd véget vet a szép romantikának, de ellen­értékül a város
6761 Alfold|                     Gereben-figurákat, a betyár romantikát: midőn 1927-ben egyszerre
6762 Szulof|                   tudtál megbolondulni ennyire, romba döntöd a falut, amely a
6763 Dunant|                     Lajos király várkastélyának romjai között pesti kirándulók
6764 Dunant|                         látott országút, csárda romján szél sivít, de szavát senki
6765 Utos  |                     lankáktól kezdve az alföldi rónákon, a dunántúli dombok szelíd
6766 Tisz  |                  hegyekből, az arany az alföldi rónaságon és a vén hegyek ősszel pirosló
6767 Alfold|                  Farkasról, betyárról, bujdosó, rongyban járó emberről, a halászi
6768 Tisz  |                    mintha egy mesebeli hadsereg rontana le a hegytetőkről. Mennek,
6769 Dunant|                       fenekét, a lovak robajjal rontanak le a könnyű kocsival a veszedelmes
6770 Alfold|                 hivatkozással igyekeznek kedvét rontani mindenkinek ebben az országban,
6771 Szulof|                         kúra az egészségnek, de rontja a kártyajátszást - monda
6772 Szulof|           templomszentelésről. Gyere haza és ne rontsd az egész­ségedet e cefrével,
6773 Dunant|                         úr? - kérdezték fontos, ropogós, porzós, stemplis hangok
6774 Dunant|                    felett éji tanyára, lomposan roppanva száll egy nagy madár, mintha
6775 Alfold|                         egymaga kilépni. Csak a rosszhiszemű legendákban vannak olyan
6776 Tisz  |                         fatör­zsek még jó- vagy rosszindulatot is tudnak kife­jez­ni. Ki
6777 Alfold|                       kocsma, ahová jókedvében, rosszkedvében benyomakodott. Hát ne irigyeljék
6778 Dunant|                        aki emelni merte volna a rostélyos árát negyven krajcárról,
6779 Dunant|                        nyugtalankodva pislogott rostélyosarcú kocsisunkra, aki a hegyoldalban
6780 Alfold|                  Tiszalucnál, a bevágásoknál is rostokolniok kell az utazóknak, Kisvárdáról
6781 Alfold|                    politikai okokból sok volt a rovásán a régi csendőrségnek, de
6782 Dunant|                   országúton. Mintha valamennyi rózsa, amely Magyarországon kinyílott,
6783 Szulof|                   szegény pincérből lett gazdag Rózsakerti úr a kártyát keveri ugyanezeknek
6784 Szulof|                       ez a kancarúgás sem árt a Rózsakerti-pár népszerűsé­gének.~- Nem
6785 Szulof|                         nyíregyháziakat.~      ~Rózsakertiné Kalló Manyi, egy világszép
6786 Szulof|                      rózsaszín ruhában, kárpáti rózsákkal díszítve; Kratovánszky Ida
6787 Szulof|                       díszítve; - Sztárek Jolán rózsaszín ruhában, kárpáti rózsákkal
6788 Szulof|                        nehezen nyomakodnak be a rozsdás kapu-kilincsű házakba. A
6789 Szulof|                       oszlopos kúriában, ahol a rozsdaszínű vadszőlőlevelek olyan ragaszkodással
6790 Szulof|                         alatt, nappal eltűnni a rozsvetésben.~A buji ördög másféle volt.
6791 Dunant|                     magukat, amidőn meghúzzák a rudat. Előrevetik magukat, hátradőlnek,
6792 Szulof|                     gépgyárossal, bizonyos Zaak Rudolffal, hogy Turán (lám, már akkor
6793 Tisz  |                  utcákra bámulok, a láthatatlan rügyek kibújnak a gallyak tetejéből,
6794 Tisz  |                 legfeljebb nem látják meg az új rügyeket, ifjú füveket, zsendülő
6795 Tisz  |               megfiatalodás, kiszellőzködés, új rügyezés és szerelem felé; bármit
6796 Tisz  |                       oly halkan, észrevétlenül rügyeznek, mint a gyermekszerelem),
6797 Szulof|                        kiáltott fel:~- A macska rúgja meg! Ha egy pár esztendőcskével
6798 Dunant|                   részére is akadtak kimustrált ruhadarabok a gavallérok gard­rób­jában,
6799 Szulof|                    doktor tanácsára. Levetették ruháikat, amikor a sétát megkezdték
6800 Szulof|                     akik az urak csomóba rakott ruháit szó nélkül magukkal vitték.
6801 Dunant|                        Lenkeházy grófok turista ruhájuk­ban, szeges cipőjükben,
6802 Dunant|                   elvonultságából. A leányok új ruhákat varrattak, és az apák, midőn
6803 Alfold|                       sarkantyújával kopírozott ruhamustrák és a Jókai-regények közé.~      ~
6804 Szulof|                      amíg mindenkinek megfelelő ruhaneműt hoztak.)~De a „nyíregyházi
6805 Szulof|                    előlünk a levegőt. Vessük le ruhánkat kúrázás közben.~Néhány öregúr,
6806 Szulof|                gyalogutakon sem találkoztam már ruhátlan úriemberekkel. Akármennyire
6807 Dunant|                        venni az előkelő hölgyek ruházatát, egyszerre csak azt érezte,
6808 Dunant|                         borotváltképű, kalandos ruházatú férfiú, egy vörösszeplős,
6809 Alfold|                   szakállas, félig-meddig úrias ruházkodású Kriptairól amúgy is azt
6810 Szulof|             színésznőket azon kellett táplálni, ruházni!~Nagy megkönnyebbülése volt
6811 Szulof|                         búskomor magyar szomorú­sá­gunk tükröződött a holt
6812 Alfold|                        őszi éjszakában. Viszont Saáry doktor, a híres nyíregyházi
6813 Dunant|                       nem segített a komp vo­ná­sában, a legények mozdulatlanul
6814 Tisz  |                  kellett volna fizetni a hűtlen sáfárnak. Aztán nem fizetett egy
6815 Dunant|                       férfiú, egy vörösszeplős, sáfrányszínű hajú hölgy társaságában,
6816 Alfold|                     mivolta még mostani rongyos­ságában is látszik külsején, aminthogy
6817 Alfold|                        zavarhatja az urak mulat­ságát, hadd lövöldözzenek kedvökre,
6818 Alfold|                        emberek itt mindig mulat­sággal foglalkoznak, a nőknek táncokon,
6819 Alfold|                 viselhetné az esetleges szomorú­ságot. A lóhajtó muszkabundája
6820 Alfold|                   akarta elfogni a medvét, mert saját bevallása szerint állatot
6821 Dunant|                         a következő esztendőre. Sajátjuknak tekintették a fürdőt, és
6822 Szulof|                         is foglalkoztak, valami sajátos, lokális hiúságból ragaszkodtak
6823 Alfold|                    könyv van Magyarországon, de sajátságos véletlen folytán: soha nincs
6824 Alfold|                        a szalmán, mintha nem is sajnálná az álmatlan éjszakát. Gyógyszerész
6825 Szulof|                      cipőket, lábukat pedig egy sajtár vízbe állították. Ugyanekkor
6826 Alfold|                        volt.~A kútmester száraz sajtot evett. Becsattantotta a
6827 Szulof|                     felvirradni; de néhány üveg sámpányi is maradt a pincében a templomszentelésről.
6828 Dunant|                        nyikor­gását felváltja a sanda országúti élet; a fájdalom
6829 Alfold|                       amelyekből tán még Petőfi Sándor hörpintett, mikor ezen a
6830 Dunant|                     hagyjon már fel búskomollyá sápasztó gondolataival (ebben az
6831 Dunant|                       utasaikat, akiknek idegen sár szárad a lábukon, akik majd
6832 Dunant|                    tavalyi ősz szárította meg a sarat, olyan sárga, száraz az
6833 Dunant|                      hasonlatos zsalugáterei és sárgára meszelt falai voltak tanúi,
6834 Alfold|                  legigazibb lakói a nádasoknak. Sárgás, feketés - a futamodásban
6835 Szulof|                         tököket szokták kirakni sárgulás szempontjából - és mégis
6836 Szulof|                    szemével oly keményen nézett Sárinéra, mintha mindjárt vasra akarná
6837 Szulof|                        Vörös ökör”-ben...~- Hát Sárinéval mi van bátyám?~A főbíró
6838 Szulof|                 domboldalból egy napkeleti főúr sarkan­tyúja vagy kardja... Bolondos,
6839 Dunant|                          vagy a napsugár utolsó sarkantyúját elkapni a hullámon...~Fütyülve
6840 Alfold|                         szabásmintái, a derelye sarkantyújával kopírozott ruhamustrák és
6841 Alfold|                       azok eszük nélkül, mint a sárkányok, amikor a medvét érezték
6842 Tisz  |                         amelyet a kuruc lantos „sárkányvérnek” nevezett. A tokaji kávéházban,
6843 Szulof|                miniszterelnök fiát; a főhadnagy sarkon fordul, szállására megy
6844 Alfold|                   kerülvén, a doktor kocsijának saroglyájához láncolta a medvét. Majd
6845 Dunant|               közvélemény. Csöndesen elvonulva, sarok­aszta­luk­nál szótlan hallgatták
6846 Dunant|                       iskoláskönyveimet, hogy a sarokablakhoz állva arról ábrándozzak,
6847 Dunant|                   bandát foglalta le. A csöndes sarokasztalhoz e naptól fogva nagy, csattogó
6848 Dunant|                    elfájta a tóparti szél, és a sarokasztalnál újra elcsendesedett minden.
6849 Szulof|                   felelt Juliska és az üveget a sarokba vágta.~A muzsikaszón, pohártörésen
6850 Tisz  |                    ebben a naptári esztendőben. Sárospatakon, a Rákócziak szőlőjében
6851 Alfold|                     sólyomtekintettel, zúzmarás sas-szakállal, csontosán, szárazán, vékonyan,
6852 Szulof|                        nádas, lapos, zsombékos, sásos, vadregényes tájat, ahol
6853 Dunant|                    Ezüst sisakja mellett fekete sastoll leng, aranyos palástjára
6854 Szulof|                    egyszer arra nem vetődik egy sátoralja cigány, akik az urak csomóba
6855 Tisz  |                      szomorú részleteit. Tokaj, Sátoraljaújhely, Kistornya nem szüretel
6856 Szulof|                         mi van bátyám?~A főbíró savanyúan mosolygott:~- Hát te is
6857 Dunant|                  cselédkenyerek, tejespalackok, savanyúvizek, evőeszközök, esetleg egy
6858 Szulof|                      vörösképű, kövér férfiú és savószínű szemével oly keményen nézett
6859 Szulof|                         selyem kivágott ruhában scotisch[5] virágokkal, és mindazok
6860 Dunant|                    rossz ember (mint álta­lában Scrooge és Marley dickensi írnok
6861 Szulof|                   magyarság eleven testén ütött sebet, midőn vagyon- és életpusztító
6862 Dunant|                        ezer esztendőinek messzi­ségében és a zamárdi kompon. A fárasztó
6863 Dunant|                        mintha megérkeztek volna segédei az alkonyattal, mély vízből
6864 Szulof|                      haza és ne rontsd az egész­ségedet e cefrével, mit itten mérnek.~
6865 Dunant|                      termény­kereskedő egyetlen segédje, aki az irodai asztal mellett
6866 Szulof|                       úgy érezzük, mint a beteg­ségektől elszerencsétlenedett ember,
6867 Szulof|            boszorkánykodások bármelyike nyomban segítene, ha megpróbálná, és nyomban
6868 Alfold|                  megengedte, nemcsak a kutyákat segítettük megmenteni a pecér elől,
6869 Dunant|                         hogy az idén egy fiatal segítőtársat is szerződtessen maga mellé,
6870 Alfold|                      éppen ama történelmi könyv segítségével akarta bizonyítani igazát.~  ~~~      ~~~
6871 Utos  |                varázsolja. Akár a tóparti füzek sejtelmes zúgására figyel, akár a
6872 Tisz  |                         körvonalai, inkább csak sejteni lehet, hogy az erdő ott
6873 Szulof|                        az asztalra dobta a zöld selyemerszénykét.~- Én jobban megfizetem
6874 Dunant|                       aranyrojtos nyakravalója, selyemmel kivarrott szűre, harmonikás
6875 Szulof|                      magyarul. Daliás zsidók és selyemruhás szlávok vére keveredett
6876 Tisz  |                     tavasz... Az évszak azonban semmibe sem veszi az embereket,
6877 Dunant|                  világon mindenütt vannak ilyen semmire se jó emberek, akik valamely
6878 Alfold|                       büdi boszorkány” jóformán senkit se közelített meg a vadászok
6879 Alfold|                      büdi boszorkány” is, amely seprűnyélen kilovagolt a tűzből és nagy
6880 Utos  |                 szülőföld, a nyíri világ mint a serdülőkor első benyomásainak színhelye
6881 Tisz  |                elköltöztek a bajuszos cincérek, serény harkályok és életteljes
6882 Szulof|                        munkabírásukkal, bibliai serénységükkel megvessék alapját annak
6883 Dunant|                        két Lenkeházy fivér nagy sétákat tett a környéken, míg Hubay
6884 Alfold|                     hogy Halászy Bandi medvével sétál az országúton és jár vendégségbe
6885 Szulof|                   nyíregyháziak a mezítláb való sétálgatásban.~~      ~~~~  ~~~      ~~~
6886 Dunant|                    legszebb leányait a tóparton sétálni látta. De a fürdőház felől
6887 Szulof|                     kneipisták központja. Idáig sétáltak reggelenként a doktor vezénylete
6888 Szulof|                   Levetették ruháikat, amikor a sétát megkezdték és anyaszűz mezítelenül
6889 Dunant|                        nyáron ott káromkodott a sétatér kellős közepén.~Most is,
6890 Dunant|                          viszi őket, evezőiket, setét hajóikat, messzejáró utasaikat,
6891 Dunant|                         ragaszkodó, maradi falu­sia­kon, akik a töltés mellett
6892 Dunant|                     barátja oldalba nem döfi.~- Siessünk Pamutkai úr, lekéssük a
6893 Dunant|                       harmónikás bugyellárissal siet ki a vaskályhából (vagy
6894 Dunant|              hitelezőkről, akiknek maga a költő sietett elébük kopott házikabátjában,
6895 Dunant|                          A kocsis, meg magam is siettünk tűzzel szolgálni az álbetyárnak.
6896 Dunant|                      amerikainak minden kedvére sikerüljön, az öreg útkaparó valóban
6897 Dunant|               elégedetten, mikor Mikhelini urat sikerült előkotorászni a fás- vagy
6898 Szulof|                      betűk a holdvilágban, és a síkság felett rengő csillagtábor
6899 Alfold|               amelyeknek neve mellett üvegpohár silbakolt; évekig, változatlanul,
6900 Szulof|                      minden épkézláb férfi. Még Simkó Mihály is járkált utána,
6901 Szulof|                         édes volt, mint az apák simogatása), a szokás-jog (amelyet
6902 Alfold|                       Ha karomba vettem, ha meg­simogattam, ha mellette maradtam. Elszállott
6903 Szulof|                            Ez a hang, amely úgy simult az ura hangja mellé, mint
6904 Dunant|                       tájékoztatónak híre-hamva sincs. Aki ismeretlenül elbódorog
6905 Alfold|                       vonatot is megállította a sínek közé állván, ha netán lekésett
6906 Dunant|                     Amíg felsivít a révészgazda sirályhangja. Állj. S akkor szökkenve,
6907 Alfold|                      gőzölgő káposztalébe! Hogy síránkoztak darab ideig, amíg meg nem
6908 Szulof|                 folytatni. Elhanyagolta az apák sírdombját, és tunyán üldögélt a falusi
6909 Szulof|                    bálrendező foroghatott volna sírjában. Ha pedig kártyázni kezdtek
6910 Dunant|                  elvetemedett mihaszna hangosan sírni kezdett, a füzeteket forgatva
6911 Dunant|                   fogadó, vasrácsos ablakokkal, síró-rívó ajtókkal.~- No hát, ha itt
6912 Alfold|                    feleségem járt volna előttem sírva, jajgatva, panaszkodva,
6913 Dunant|                 öltözetekben a színészek, ezüst sisakban, csillogó ruhában, a nők
6914 Dunant|                       ott áll a Szerelem. Ezüst sisakja mellett fekete sastoll leng,
6915 Alfold|                          bajszos, fekete csíkok sivalkodását, amikor az egyébként galambszívű
6916 Szulof|                        dolgozni. És e mellett a sivár, szinte reménytelenül józan
6917 Dunant|                    országút, csárda romján szél sivít, de szavát senki sem érti.
6918 Dunant|               ígérettelen a holnap, amely a nem­so­ká­ra beköszöntő éjszaka
6919 Dunant|                    vénembereket gyermekkorukban Sobrival ijesztgették. Sobri­nak
6920 Szulof|                   Barinkay és olyan fenyegetően sodorta gyér bajuszát, mintha az
6921 Szulof|                    szemei, hullámzó hajfürtjei, sodrott bajusza, méltóságteljes
6922 Dunant|                         nem nézte le a boros és sörös edényeket sem, amelyeket
6923 Alfold|                        ahol állítólag vaddisznó sörtéjéből készítik a bajuszkeféket.
6924 Alfold|                         megszökött előlem az éj sötétjében, ha panaszkodni kezdtem.
6925 Alfold|                árulkodva; amerre mentem: komor, sötétlő arcaikat fordították felém
6926 Dunant|                        út mélyein: elmaradnak a sötétségben. A bibliai csendet, az evezők
6927 Tisz  |                  bontakozott ki a mohos fatörzs sötétségéből.~...Sokáig feküdtem ott
6928 Dunant|                 kifogyhatatlanok voltak. Mintha soha-soha meghalni nem akarnának,
6929 Tisz  |                         estébe. A fák különöset sóhajtanak. A földesúr titkos írással
6930 Szulof|                          amikor a szilvafák már sóhajtani is elfelejtettek.~~Valamikor
6931 Tisz  |                        ember, egy álombéli szél sóhajtását, zörgését a messziségben.~
6932 Szulof|                       míg a hétszilvafák együtt sóhajtottak az őszi széllel... Akkor
6933 Szulof|                    beállítanak az őszi ködök, a sóhajtozó esők, a kopasz fák között
6934 Szulof|                        gyerekkoromban és nagyot sóhajtva a nyíregyházi gazdák.~  ~~~      ~~~
6935 Dunant|                    leírhassa: itt a kertben még soká emlegették őt a magányos
6936 Alfold|                 valamely tömlöcben kapta, ahová sokadmagával volt bezárva, és a rabok
6937 Szulof|                     főbíró elgondolkozott. Majd sokára így dünnyögött:~- Az a legsajátságosabb,
6938 Alfold|                  könyvet keresi faluról falura: sokfelé eldicsekedett a ház vendégével,
6939 Alfold|                       hatvan esztendős korában, sólyomtekintettel, zúzmarás sas-szakállal,
6940 Alfold|                      két szemével látta, amikor sombefőttet fogadott el Klotildka kisasszony
6941 Alfold|                    gondoskodott ősszel elegendő sombefőttről, mert meggyőződése szerint
6942 Szulof|                         azt is, hogy a közönség soraiban már vannak olyan úriemberek,
6943 Alfold|                     hirtelen eltávozottak búcsú­sorait keresgélni szokás. Nagyon
6944 Dunant|                   nélküli alak emelkedett fel a sorból. Tompa síri hangon felelt
6945 Dunant|                        nélküli alakok ültek ott sorjában. Antik csipke a nőkön, ragyogó
6946 Szulof|                  kölcsönkönyvtárból merítette e sorok írója is, sajnos soha elmélyülni
6947 Alfold|                  fejében, amely számjegyeknek a sorozata a Fiastyúk leghalványabb
6948 Szulof|                   mindig azon férfiideálok közé sorozták, amely ideálok kedvéért
6949 Tisz  |                         emberi arcok erdejében. Sorra vettem az arcokat, az elbűvölt
6950 Szulof|                         a nádfödelű háznak az a sorsa, hogy végül is leégjen;
6951 Dunant|                        egykönnyen nyugszik bele sorsába. Most már bizonyos, hogy
6952 Dunant|                         ben a szép leányoknak a sorsát két motívum pecsételte meg.
6953 Utos  |                     kedélyes svindlerei, akiket sorsuk a lét perifériáira dobott.~
6954 Alfold|                     amíg meg nem nyugodnak vala sorsukban.~~Hát a medve mit csinált
6955 Szulof|                      mert a tó vize ihatatlanul sós volt.~No, ez a sóstói fürdő
6956 Dunant|                  erdővel. Megyünk benne, mintha sose lenne vége. A veszprémi
6957 Dunant|                        a magányba meg­érkezett: sovány volt a táska, legfeljebb
6958 Dunant|                         aki reménytelenül eped, sóvárog, mert Steinitzné őnagysága
6959 Dunant|                       ha nem katonák vagytok?~- Speditőrök vagyunk - felelt egyszerre
6960 Szulof|                          mert az úriemberek nem spóroltak az erkölccsel.~~Híres régi
6961 Dunant|                         Hubay Miklós, az ismert sportférfiú - mindhárman nőtlen gavallérok -
6962 Alfold|                         nimbuszát a füzesabonyi stáció restaurációja is. Püspökladányban
6963 Alfold|                       mint régente. A szerencsi stáción, közvetlenül a tokaji hegy
6964 Dunant|                    bolonddá szokás tenni minden stációnál, hanem amerikai magyar,
6965 Szulof|                alkalmával nyilvánosan arcul üti Stádion gróf dragonyos főhadnagyot,
6966 Dunant|                        inkább szeretett lakni a Stáhli utcában vagy a Svábhegyen,
6967 Szulof|                         András­csikok mellett a Steinerek (az első letelepült zsidók),
6968 Dunant|               reménytelenül eped, sóvárog, mert Steinitzné őnagysága még csak észre
6969 Dunant|                  szoktak mondani és már a vörös Steinitzot is megunták szapulni, csúfolni, -
6970 Dunant|                        fontos, ropogós, porzós, stemplis hangok a kapu előtt, amikor
6971 Szulof|                         Baruchok, Haas Móricék, Stern Emanuelék, a Klárok, a Bleierek,
6972 Dunant|                        halad. Nincs bokra, csak sudár fatörzse. Egyforma, egykorú,
6973 Alfold|                       ungvári bakák ezredesének sürgönyözött, miután ezeknek a bakáknak
6974 Alfold|                   bujkáló hasogatás, amely mind sürgősebben követelte a magáét, de még
6975 Tisz  |                      színes mellénykéjét. A nap süt. Erőszakosan, tavaszt, életet,
6976 Dunant|                        amelyeket a fogadósnék a sütőből előkerítettek, amikor kocsiját
6977 Alfold|                        még egyetlen patront sem sütött el eredmény nélkül, szegényember
6978 Dunant|                 öltözetet, cifra szűrt, gatyát, süveget. Sült arcú kocsisunk persze
6979 Szulof|                    volna.~A csárdásgazda levett süveggel állott előtte:~- Miben lehetnék
6980 Szulof|                       esők, a kopasz fák között süvöltöző zimankós idők, amelyek itt
6981 Szulof|                   emberek, asszonyok, mint akár Süvöltőn vagy Geszteréden, ahol az
6982 Dunant|                       nékünk, mi az a szerelem?~Sugár, barna leányalak emelkedett
6983 Dunant|                  közepéig ért útjában, reszkető sugaraival megvilágította a vár mélyében
6984 Alfold|                       mutatott a kalendárium; a Sugovica körül liget volt, ahol a
6985 Dunant|                      egyik pesti kisasszony ezt súgta a másiknak fülébe:~- Igen
6986 Tisz  |              pillantásra ragyogó nyári napsugár suhant a félhomályba. Ahová a napsugár
6987 Alfold|                       kell ünnepelni. Groteszk, sujtásos kortesgondolat ez, akárkinek
6988 Szulof|            hangversenyben; verekedés, vitézség, sújtásos és kortes években a Nyírség
6989 Szulof|                      vihartól tönkremenni, adók súlya alatt nyögni! Most lehet
6990 Dunant|                        elégszik-e a kikalkulált summával? Hogyan kezdi a dolgot?
6991 Dunant|                        haramia ingét. Ott, ahol sűrűbb az erdő, mintha a fák vére
6992 Dunant|                         csendes, emberhangtalan sűrűségeire még ötven esztendő múlva
6993 Tisz  |                        volna, hogy kikémlelje a sűrűséget, s ekkor úgy láttam, mintha
6994 Dunant|                       betűk vannak vésve? Miről susognak holdfényben a platánok,
6995 Dunant|               leghamarabb a hangját. Halkan így susogott:~- Azt hiszem, kísérteteket
6996 Dunant|                      útiköltséget a kéknadrágos susz­terkétől, aki nem segített
6997 Alfold|              bevilágított a szalmazsúpra, a kis suszternek ott feke­téllett a neve („
6998 Szulof|                         a Burgerek, a Paliczok, Sutákok, Szmolárok, Záborszkyak,
6999 Dunant|                   fogalmazni a vörös Steinitz - suttogta gúnyosan Sgalitzer a háttérben.~-
7000 Alfold|                   parasztszemek nézegettek. Már suttogták, hogy a megyei alispán az
7001 Dunant|                        az orgazdasággal is csak suttyomban mertek foglal­kozni a bakonybeliek.
7002 Dunant|                         a Stáhli utcában vagy a Svábhegyen, ahol a barátnőit mindennap
7003 Dunant|                         Hubay kamarás naponként Svájcból hozatott alpesi ibolyái
7004 Alfold|                   Bothmer volt, aki három pakli svájci kártyát is kettétépett egy
7005 Utos  |           számkivetettjei vagy az élet kedélyes svindlerei, akiket sorsuk a lét perifériáira
7006 Alfold|                       kedv, az öregedő urak láb­szá­rai­ban bujkáló hasogatás,
7007 Dunant|                       másrészről izgatta őket a szabadban eltöltendő éjszaka varázsa.
7008 Szulof|                        kalan­dokba kevere­dett, szabadcsapatba lépett a „német ellen”,
7009 Alfold|               pillantású, megtermett menyecskék Szabadkájáról, a robogó vonaton, a szomszéd
7010 Alfold|                      gyakori helyváltoztatása a szabadon maradt vizek után, a falu
7011 Szulof|                      tudott a Kossuth-gimnázium szabadságünnepélyén. Ideális hangja volt, a
7012 Szulof|                        tanyáikat, jószágukat és szabadságukat Károlyi gróftól, mégpedig
7013 Dunant|                      egy testvér itt minden fa. Szabályosak, mint a katonák. Ember legyen,
7014 Utos  |               boldogságát.~A „Magyar tájak” nem szabályszerű Baedecker, hanem valóság,
7015 Alfold|                        szobájukban a divatlapok szabásmintái, a derelye sarkantyújával
7016 Alfold|               félretették Wohl Janka legigézőbb szabásmintáit, pedig a divattal, az akkori
7017 Tisz  |                      elegendő volna egy nagyobb szabású lakodalomhoz. A borkereskedők