Part

 1     2|                kigyulladt a tekintetes úr szép, aranygombos mentéje.
 2     2|           dobott parazsat a tekintetes úr mentéjére. A mente finom
 3     2|                legyintse. A tekintetes úr csendesen húzódott meg az
 4     2|                Rekty Balázs tekintetes úr farkasbőr bundája is. Bodó
 5     2|               kellett szenvednie.~- Az úr is a szabolcsi kompániából
 6     2|                óvakodjon erre járni az úr, mert betörik az oldalát.
 7     2|          megkergették. Be ne menjen az úr a faluba.~Szegény Bodó Sámuel
 8     2|             napjáig ellehet a nemzetes úr - mondogatta, ha Bodó Sámuel
 9     2|           Honnan hozta ezt, tekintetes úr?~- Nem a boltostól! - felelt
10     2|         tanításával megbíztam. Ezredes úr a helybeli magyarok vezetője.
11     2|             fiatal arcokat.~- Tábornok úr! - mondta megrendülve Selmeczi.~
12     2|       kinyújtott kezét.~- Népképviselő úr, hogyan kerül e csendes
13     2|          Selmeczi. - Remélem, tábornok úr is hazajön Magyarországba?...~
14     2|           emlékszem, hogy népképviselő úr a kormányzó legszemélyesebb
15     2|            legnagyobb alakját tábornok úr személyében látom.~- És
16     2|               Akar hazajönni, tábornok úr? - mondta Selmeczi.~A tábornok
17     2|      Rehabilitálni fogom önt, tábornok úr!~A tábornok csendesen, tétován
18     2|               Magyarországon, tábornok úr? - kérdezte Selmeczi.~A
19     2|        irányomban, kedves népképviselő úr. Nyájas érdeklődéséért szolgálok
20     2|            riasztotta föl.~- Nagyságos úr, a postakocsi korán reggel
21     2|           lovai fülével, mint az utazó úr mogorva kedély állapotával.
22     2|                viselte magát, kapitány úr.~A kiskocsmában, ahol egy
23     3|    megbocsátólag mosolygott:~- Hadnagy úr, ön valóban ártatlan! Én
24     3|            csodaszép zenét, Grossinger úr a század elejéről való aszút
25     3|               Hében-korban egy előkelő úr agyonlőtte magát, látszólag
26     3|          grófot:~- Vigyázzon, kapitány úr, ne sokat beszélgessen vele.
27     3|               mondhatnám. A tekintetes úr lovaival, amint szemügyre
28     3|            haladt a két barát. A tiszt úr néha megzörgette kardtokját
29     3|                  Nem kell félni, tiszt úr barátom. Elég csinos emberek
30     3|               térj be egy szóra, tiszt úr barátom.~Orbán gróf szótlanul
31     3|            mint egy nyugalmazott tiszt úr, aki aránylag fiatalon falura
32     3|          féltékeny voltam.~- A francia úr a kedvese volt!~- Nem, Amadé,
33     3| csiperkegombácska, hogy az altábornagy úr a Mester utcában tudomást
34     3|            Käti?~Käti, az excellenciás úr régi szakácsnője, aki a
35     3|              lettek, és az altábornagy úr nagyot sóhajtva a díványra
36     3|            napon is, midőn a kegyelmes úr a piacról fáradtan hazajött,
37     3|             ebéd ideje, és a kegyelmes úr elhelyezkedett asztalánál,
38     3|      halgyűrűcskéket nyújt a kegyelmes úr felé. Nyolc-tízféle halacskában
39     3|                emlék lett: a kegyelmes úr levest evett, amit szeretett.~
40     3|           gondolta magában a kegyelmes úr, és beleharapott a pecsenyébe.~
41     3|            nagyon elpirul. A kegyelmes úr tudja már tapasztalásból,
42     3|                  Parancsára, kegyelmes úr... - rebegi Käti. - A kegyelmes
43     3|            napra főzni.~Az altábornagy úr ámulva teszi le az evőeszközöket.
44     3|            hasuk! - mondta Branyiszkói úr, és a meztelen kardot a
45     3|             nyolcat ütött, Branyiszkói úr talpra ugrott, estéli borivásból
46     3|            egérutat talált Maximillián úr odabent, és gondolkodás
47     3|         csizmadiá"-nál, Talányi ügyvéd úr egyedül üldögélt néha a "
48     3|            hadnagy, miután Maximillián úr kisasszony lányai visszavonhatatlanul,
49     3|        éjszakán a fehér köpenyes tiszt úr ölébe hajtotta a fejét hajnal
50     3|      messziségben? Szegény Maximillián úr - aki egész életében katona
51     3|             kezét csókolom, tekintetes úr". - A hadnagy csak néma
52     3|               alatt.~Előbb Maximillián úr ébredt fel.~Megelégedése
53     3|                kötelességemet, ezredes úr. A kastéllyal ezennel rendelkezhetnek.
54     4|               meg az árát a tekintetes úr - kiáltott az üvegajtó mögül.~-
55     4|     intelligencia, a műveltség lesz az úr a világon. Ha elmúlik a
56     4|             Talán lovat akar eladni az úr? A fiákeresgazdák csak úgy
57     4|             hogy egy életpáholyban ülő úr durrantotta le, hanem egy
58     4|          nyomdászok, hogy a tekintetes úr élete nem ér egy fakovát
59     4|                 Marich-asztal. (Marich úr volt akkoriban a legtekintélyesebb
60     4|            cikkét ő szedte.) És Marich úr, egy tekintélyes, magas
61     4|              hallott mesemondást Lóczi úr a legyek új momentumával
62     4|          sohase beszélt a legyekről L. úr, amely legyek a párbajozókat
63     4|           fejére a kalapot, szerkesztő úr, mert megfázik a feje -
64     4|             kezével.~~Mire Toronygombi úr társával a belső kávéházból
65     4|               látni akarom, szerkesztő úr. Csak szerencsét jöttem
66     4|                be, drága jó szerkesztő úr, esküszöm, hogy számlát
67     4|              lépések előidézőjét: Munk úr volt ő, a részletkereskedő,
68     4|          vevőivel, mint a pokróc. Munk úr tagbaszakadt, nagydarab,
69     4|               fizessen részletet. Munk úr hallhatólag gúnyosan felkacagott,
70     4|               van, tisztelt szerkesztő úr - mondotta -, ez nagyon
71     4|   behallatszott a szobába, mintha Munk úr a várakozás alatt is abban
72     4|            újságpapír is csörgött Munk úr kezében, aztán pedig jegyzőkönyvecskéjében
73     4|           szíve fölé hengeredett. Munk úr nagy teher volt.~A hírlapíró
74     4|                a reménysége, hogy Munk úr a legjobb esetben elhiszi,
75     4|             pisztolya előtt, mint Munk úr őrizete alatt. A pisztoly
76     4|             éppen az éjszaka), de Munk úr órák hosszáig elüldögélhet
77     4|     elüldögélhet az ajtó előtt. S Munk úr egyébként korántsem unatkozott,
78     4|   elfoglaltságot a testükkel, így Munk úr is, mikor már nem tudott
79     4|        Ilyenforma esemény volt az Munk úr életében, hogy egy közeli,
80     4|                hívják az illetőt. Munk úr előbb csendesen szitkozódott,
81     4|                 hogy meddig bírja Munk úr az ostromot. Igaz, hogy
82     4|          közeledett. Mire odakünn Munk úr az átkozódásokig ért mondanivalóiban:
83     4|        üldögélt, mert tudta, hogy Munk úr végre megsiketül a maga
84     4|                dürrögő átkaitól.~~Munk úr elment csatavesztesen, meg-megállva