Part
1 1| találtuk a csapóajtót - mondta izzadó üstökét törülgetve.~
2 1| módja szerint kivégezzed! - mondta szigorúan a bíró.~- Elégessem? -
3 1| végigmustrálta Bőrcsuhát.~- Valóban - mondta csöndesen és megnyugodva -
4 1| aztán kiszáradt ajakkal mondta:~- Hallottam valaha erről...
5 1| és vigyázz a kezedre - mondta a katona, és nagy figyelemmel
6 1| is volt már a játékból - mondta a katona, és vitézi öltözete
7 1| Tedd be a lázsiást, barát - mondta -, megtartom.~Petrus előkereste
8 1| Megyek is már az utamra - mondta a barát a játék végeztével,
9 1| pedig játszhatunk tovább - mondta a zarándok a verekedés lecsillapultával.~
10 1| megpillantotta:~- Apage! - mondta, és keresztet vetett.~De
11 1| fogadóst.~- A katona urak - mondta alázatosan - jó Krakkoviánkák -
12 1| a dicsőség, úgy látom - mondta, és megveregette a tisztes
13 1| tornyok.~- Megfagyunk odáig - mondta alig hallhatólag Penge.~-
14 1| megfagyunk a szabadban - mondta suttogássá rekedt hangon.~
15 1| vitézek elé.~- Derék dolog - mondta örvendezve -, hogy karácsony
16 2| egész magyar nemzetet. Azt mondta, hogy olyan vitéz gyerekeket,
17 2| felé.~- Ezért meghalsz! - mondta, és a képet a szíve fölé
18 2| ügyét.~- Tehát gyerünk - mondta némi élénkséggel. - A pisztolyok
19 2| arcokat.~- Tábornok úr! - mondta megrendülve Selmeczi.~A
20 2| Amnesztiát kaptam. Hazamegyek - mondta elborult hangon Selmeczi. -
21 2| tábornok kezét.~- Monsieur - mondta meleg, kissé remegő hangon. -
22 2| tette a kezét.~- Monsieur - mondta egykedvűen -, ön talán nem
23 2| ezüstszálas fejéről.~- Én - mondta olyan ünnepélyesen, mintha
24 2| hazajönni, tábornok úr? - mondta Selmeczi.~A tábornok csendesen
25 2| Szegje meg a szavát! - mondta egykedvűen a tábornok, aztán
26 2| megy Magyarország felé - mondta figyelmeztetésül.~Erre szobájába
27 2| borultak.~- Mon cher ami - mondta Josephine, a férfit tetőtől
28 2| és halkan, titokzatosan mondta:~- A tábornokot haza fogom
29 2| szájára tette a kezét. Susogva mondta:~- A tábornokot akarja hazahozni
30 2| nyitott ajtót.~A szolgája azt mondta, hogy reggeltől estig jár
31 2| városba került? Senkinek sem mondta el. Kis házat talált a hegyoldalban,
32 3| pecsétjeit.~- Tessék, húzzon ön - mondta.~Jeromos a dobozba nyúlt.
33 3| látjuk ma délután. O." - mondta a levélke. Végre, végre
34 3| Ihatsz az egészségemre! - mondta, és a legény két kezével
35 3| farkaskalandok sem újak.~- Istenem! - mondta magában Hollólendvai Jeromos. -
36 3| kalapját.~- Most itthagylak! - mondta az asszonynak.~Visztula
37 3| a lovadat, mint engem! - mondta az asszonyság. - A lovad
38 3| derül, hogy zenész voltam - mondta Szegilongi magyarul, midőn
39 3| olyan sajátságosan csöndes - mondta öreg barátom. - A végtelen
40 3| Vendég. Egy idegen nő - mondta varjúbajusza alatt a hajdú,
41 3| hogy lássam újra, Amadé! - mondta a hölgy az ebédlőasztal
42 3| Mindenki gazember!" - mondta meggyőződéssel. A halottak
43 3| kételkedett hűségében.~- Linka - mondta az öreg -, hívd el az anyakönyvvezetőt.
44 3| vagabundoknak nincs hasuk! - mondta Branyiszkói úr, és a meztelen
45 3| volt a tekintetes úrnak - mondta, és a fülelő Kacsariak öregapjuk
46 3| dolgot.~- Gyertek, fiaim - mondta a hófödte kontrás, és hegedűjét
47 3| többitől.~- Helyben vagyunk - mondta a hadnagy a Maximillián
48 3| szerelmet, azt a szomorút! - mondta a banda apja a legényeknek,
49 3| leányért egy.~- Mehetünk! - mondta a hadnagy, és búcsú nélkül
50 3| érintkeztek.~- Livinszky! - mondta az öregúr, és nyájaskodva,
51 3| menyasszony volt.~- Uram! - mondta, és kisleányos bókot vágott,
52 3| a régi uralkodóháznak - mondta Misley, könnyedén felemelkedve. -
53 3| sarkában.~- Mily régi kép? - mondta a hadnagy.~- Ez? - mormogta
54 3| szabad levegőre, papa - mondta Johanna odavetőleg, mire
55 3| én is őszinte leszek - mondta Johanna, és melegen megragadta
56 3| nézett a hadnagyra:~- Miért mondta, hogy mást szeret?~Az éjszakában
57 3| Még egyszer csókold meg - mondta a háttérben az öregúr, és
58 4| Holnap útra keltek, édeseim - mondta az agglegény remegő fájdalommal,
59 4| belelövök az újságíróba - mondta egykedvűen. De közben nagyon
60 4| adnak sót is, bort is - mondta a hentesné, és már elgondolkozva
61 4| Tessék inkább bort inni - mondta János visszakiáltozva az
62 4| zülleni...~- Tudja, János - mondta a pörköltcsont szopogatása
63 4| tudom megmondani a napot - mondta az ezredes, amikor a keze
64 4| Valószínűleg a bácsikája! - mondta hüvelykujjával az ezredes
65 4| megbocsátásról amúgy sem lehet szó - mondta az ezredes, kis, bunkós
66 4| ezredest kellett fuvaroznom - mondta, miután piszkos zsebkendővel
67 4| magát.~- Van savanyú tüdő - mondta, mintha homályosan emlékezett
68 4| megszökött a városból.~- Ki mondta ezt? - kérdezte szórakozottan
69 4| gondolatával.~- Szolyvai Aladár mondta - szólt az egyik párbajsegéd.~
70 4| összekaszabolnák.~Az a segéd, aki ezt mondta, magas, himlőhelyes, nagy
71 4| ördögök...~- Ördöngös legyek - mondta elismerőleg Toronygombi,
72 4| meghalnom, mint egy úrnak - mondta immár másodszor az estén
73 4| és most öregségére azt mondta a hírlapírónak: - Adok egy
74 4| nagyon boldoggá tenne! - mondta a hírlapíró, mintha nem
75 4| ipsét a fegyverdörgéshez - mondta később Toronygombi, aki
76 4| Özvegy Széplaki Tituszné - mondta Olga, és a ceruzát elővette,
|