Part

 1     1|              a Rajna mellett jártunk akkor, és jöttünk, jöttünk, nagyon
 2     1|              félszigetről, de én már akkor is szerencsés fickó voltam,
 3     1|        mindig a leányvásár Lőcsén...~Akkor már harmadszor járták körül
 4     1|            nótát, amíg megtanulta... Akkor aztán már nem is tehetett
 5     1|           jutott eszébe a katonának, akkor a leányasszonyok már szaladtak
 6     1|         szíjat hasítasz a hátunkból, akkor sem tudunk egy falat ennivalóval
 7     1|              ujjával. Tudniillik már akkor elhatározta magában, hogy
 8     1|           vállat vont:~- Ha ez igaz, akkor te voltál a gyújtogató,
 9     1|    fogcsikorgatva.~Super Mátyás volt akkor a bíró Lőcsén. Erőszakos,
10     1|           tengerzöld szemével.~- Már akkor tetszettél, mikor még nem
11     1|           Estére majd visszajövök, s akkor tovább beszélgetünk.~Este,
12     1|       lépcsőkön. Ha meg akarsz ölni, akkor ne nyúlj hozzám, mert nem
13     1|             ott maradt az őrszem még akkor is, midőn a fejedelemnek
14     1|      fejedelem halálának. A városból akkor fölkerekedett néhány ember,
15     1|          lábára húzta ezt a csizmát, akkor már annak csak a neve volt
16     1|             képű, idős zarándok volt akkor a fogadó vendége, mikoriban
17     2|            másképpen volt. No, azért akkor se volt éppen minden famíliában
18     2|         bajuszát megnyálazta. De már akkor ő sem emlékezett egyébre,
19     2|          odalenn a puha homokban - s akkor a mi fiaink, unokáink mosolyogva
20     2|           hevesi asszonyok példáját. Akkor pedig bakfittyet ér az egész
21     2|     mindennap. Persze Bodó Sámuelnek akkor még esze ágában se volt
22     2|             Hisz ha nem verekedtünk, akkor szónokoltunk. De hát nem
23     2|           harcosokra: mit csináltunk akkor? Évszázadokon át semmit.
24     2|           gallér prémes részéből, és akkor tüzet fogott a szomszéd
25     2|          bundája is. Bodó Sámuel még akkor sem mozdította a szemhéját.
26     2|            deáknyelven.~A szomszédok akkor felugráltak, életveszedelemben
27     2|          Bodó uramnak.~Mondják, hogy akkor már deres fejű, deres szakállú
28     2|       felelte nagy büszkén Bodónk.~- Akkor óvakodjon erre járni az
29     2|              verekedni jöttek ide.~- Akkor nincs baj! - kiáltott fel
30     2|              kezdett hajolni az idő. Akkor megnyergelték a lovakat,
31     2|            elveszett lassan alakjuk. Akkor lemászott Bodó Sámuel a
32     2|             soha életében.~- No, hát akkor vivát Bonaparte! - feleltek
33     2|   elszökdösött mellőle mindenki, még akkor is beszélt. Egyedül maradt
34     2|        maradt az asztalnál, a hangja akkor is recsegett még:~- Szállok
35     2|  bekopogtatott a vicispánhoz. Hívták akkor a vicispánt Kállay Ferencnek.~-
36     2|               de Pogány ezredes csak akkor dobott képessége szerint,
37     2|          szakáll, hisz ön szenvedett akkor. De most más napok, más
38     3|         érdemesnek vélték az életet. Akkor haltak meg ők, mikor üres
39     3|            némán csóválta a fejét.~- Akkor még rosszabb. Ottília tehát... -
40     3|        életében, és Orbán körülbelül akkor örült nekik legjobban, mikor
41     3|          ablak alatt. Komoróczy csak akkor jött elő a házból, mikor
42     3|        felvette a legszebbik ruháját akkor. Olyan köntöse volt, mint
43     3|            játékasztalnál, és csupán akkor harapta össze az ajkát,
44     3|        nézett barátjára.~- Hiszen te akkor...~- Csak mondd ki: becstelen
45     3|              az őrnagy.~S mi történt akkor?~Klára elnevette magát,
46     3|            annak az örömére, és csak akkor vette észre, hogy az özvegyasszony
47     3|              szájára sem vette. Csak akkor, egyetlenegyszer foglalkozott
48     3|           már többé nem titkolhatta. Akkor megfogta a gebét a hajánál
49     3| elhelyezkedhetik a tetőben.~A háziúr akkor kapta fel a piros ujjast
50     3|              zöld ruháját bizonyosan akkor csináltatta, mikor legelőször
51     3|             ha önnek jólesik. Tudja, akkor könnyebb őszintének lenni.
52     3|  találkoztunk egy kerti házban, mert akkor Bécsben laktam. Aztán egyszer
53     3|            és puskacső elé állítaná, akkor is derülten, kissé szégyenkezve
54     4|   kisasszonyt. Verbénai ellenben már akkor is unatkozott a bálokon,
55     4|             felkötni akarná önmagát, akkor sem volna szeg?~- A háború
56     4|             a szivar- vagy pipahamut akkor halászhatták ki belőle,
57     4|            megálmodják az igazat, és akkor többé nem lehet beléjük
58     4|              csak éppen a mai napon, akkor is szánalomból, szegény
59     4|            le azt a szegény ördögöt, akkor még utólag valamely szemrehányást
60     4|        álarcok. Némely embernek csak akkor látszik meg az igazi arca,
61     4|       fiatalember volna az ellenfél: akkor igen kellemetlen volna a
62     4|        betűvetésekkel, amelyek éppen akkor nem akartak sehogy sem sikerülni,
63     4|           ugyancsak nem lepődött meg akkor sem, mikor egyik-másik hírlapíróért (
64     4|             És nem csodálkozott Olga akkor sem, amidőn Széplaki nyurgán,
65     4|        minden vörös bajuszban.~- Hát akkor vedd meg nem történtnek
66     4|             feltalálni a hírlapírót, akkor nem történhetett egyéb,
67     4|        Titusz szórakozott maradt még akkor is, amidőn Lóczi kisütötte
68     4|        szertartásosan emelgette, még akkor is, ha nem volt arrafelé
69     4|       fejében, hogy ezek a komikusok akkor is tovább játsszák mulatságos
70     4|             olyan szerencséjük, hogy akkor tudnak sírni, amikor akarnak.
71     4|              érkezett a városba.~Már akkor esteledett, a városka kéményeiről
72     4|              a lyukon a világba, még akkor se, amikor a cinóberpiros
73     5|     ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is - sarkantyús legény korában -
74     5|          érez a szívében, mint talán akkor érzett, midőn sarkantyút
75     5|           milyen furcsa bajusza volt akkor, és a haj milyen hullámos,