Part

 1     1|           nyújtottam ki a kezem utána. Ő rám nézett és sziszegett,
 2     1|              fekete halál! - kiáltotta ő. - Én azok közül vagyok,
 3     1|            Ezer közül is megismerem az ő vásznát. Hejnye, a vén gázember!
 4     1|       dörmögött még egy darabig, aztán ő is odahúzódott a fellángoló
 5     1|              sem örül valami nagyon az ő megérkezésének, egy kövér
 6     1|               nem léptünk ki a házból. Ő mindig csak az után vágyakozott,
 7     1|             nem váltotta föl senki. De ő a helyén maradt, süveg a
 8     1|           tallérokat a tarsolyából. Az ő mesterségének nem árt se
 9     1|             meg a királyok. Ugyanezért ő volt a vendéglátó gazda,
10     1|            Mózes is ravasz volt, pedig ő próféta volt. És Bonifácius
11     1|           dőltek mellőle a mulatók, és ő még mindig rakta egyedül.~
12     2|             hiúság ördöge ott lapul az ő csizmaszárukban is. Később,
13     2|              megnyálazta. De már akkor ő sem emlékezett egyébre,
14     2|            kerek tatárfőre, ilyen volt ő fiatal korában is, amikor
15     2|              volt Bodó Sámuelnél, mert ő vadonatúj fegyverzetet vásárolt,
16     2|             megette már kenyere javát: ő ugyan nem sokat törődött
17     2|                amúgy, elindul maholnap ő is a frankus ellen.~De bizony
18     2|         rángatták hátulról a dókáját,6 ő bizony le nem ült. Így aztán
19     2|        Emánuelt nem zavarta meg senki. Ő beszélt virradatig. Mikor
20     2|        sarkantyút se tudtak hazahozni. Ő mindjárt egy ágyúgolyót
21     2|          Pásmátinak kedvezett.~Először ő emelhette fel pisztolyát.
22     2|               a nemzet boldogulását az ő kezében láttam. Régen volt...
23     2|               gavallért megigézett, de ő mindvégig hűséges maradt
24     2|              férfiú, mint a kormányzó. Ő lesz a nemzetnek ezentúl
25     2|               amelyet megérdemel... Az ő érdekében fogunk dolgozni
26     2|         tetszésükkel találkozik. Pedig ő nem azért ölt, hogy dicsőséget
27     3|              hogy szőke a leány, pedig ő csak a barna nőket kedvelte,
28     3|            Szívesen látjuk ma délután. O." - mondta a levélke. Végre,
29     3|              csak szeretett, és mindig ő áldozott a férfiakért. Csupán
30     3|           faluban mindig beszélnek, és ő ezért nem tud házában sem
31     3|              sokáig megszólalni, pedig ő valamelyest jobban értett
32     3| elhagyatottságában. Bár tudja, hogy az ő ideje már elmúlt, és vele
33     3|             régi parkett megmozdult az ő léptei alatt, szőnyegek
34     3|              Egyebekben nevezetes volt ő arról, hogy még tényleges
35     3|            tulajdonképpen mégiscsak az ő asszonya volna. Käti tudta
36     3|              itt van egy-két napja, és ő főz odakünn... Minden esztendőben
37     3|             köpött.)~De hát ki is volt ő? Kapitány. A régi világban
38     3|                volt. De azt is utálta. Ő nem tréfált a megvetésével.
39     3|              azért süt rám a nap, mert ő szeret. Ha játszottam, és
40     3|                 mindjárt elindul, hogy ő keresi meg a hírlapírót...
41     4|                el mindennapi sétájára.~Ő szerette Pestet, mint egy
42     4|            mint a férfiakat.~Valamikor ő volt az a rendes, előkelő
43     4|              lesznek, mint anyáinkból. Ő a nőkben az elmúltakat rajongta
44     4|            régi boldog világ, amelyben ő tiszteletre méltó, előkelő
45     4|            ezredesnek eszébe jutott az ő újságírója. Azt mondják,
46     4|               konyhai személyzetet, de ő a maga részéről sohase gondolt
47     4|            vetett az ezredesre, aki az ő korcsmájában hangosan mer
48     4|          emberismerete volt, de még az ő tekintete sem ismerte fel
49     4|                korcsmárosnét.~Jelenség ő, akit joga van minden vendégnek
50     4|               az más hely hiányában az ő asztalához telepedik. Ám
51     4|             sohase látta az újságírót, ő a Kaszinó megbízásából teend
52     4|                amúgy sem elkerülni. Az ő szekundánsai, az ezredesek -
53     4|            kezdett, hogy ezt a szót az ő bosszantására találta ki
54     4|          sehogy se jutott eszébe, hogy ő volna az a bizonyos hulla,
55     4|               már némi humorral nézett ő is a kalapra, mert vidéki
56     4|               elgondolta magában, hogy ő a legnagyobb szamár, aki
57     4|          miután amúgy is "mindenki" az ő esetéről beszél. Hogy bemutassa
58     4|               fejecskéjüket, mert most ő a legérdekesebb férfi a
59     4|         botesernyő egyszer amúgy is az ő birtokába jut? Ki tudná
60     4|             Deák Ferenc húsvéti cikkét ő szedte.) És Marich úr, egy
61     4|    Marich-asztalnál is megbeszélték az ő dolgát, mert ehhez az asztalhoz
62     4|         haszontalanságokon vitatkozni. Ő csak párbajokról szeretett
63     4|                Felvidéken, hogy akinek ő az utolsó kenetet feladta:
64     4|           mulatságos pártijukat, mikor ő már régen a föld alatt lesz,
65     4|               hírlapíró, mintha nem is ő mondotta volna e szavakat,
66     4|             ébren az éjszakát, hogy az ő életéről és haláláról vitatkozzanak.~
67     4|              előidézőjét: Munk úr volt ő, a részletkereskedő, aki
68     4|          gondolta magában, hogy tán az ő gyerekét üldözték.~Délután
69     4|           gondolkozott, tűnődött. Majd ő is odaírta, hogy "Nagyon
70     4|                itt-ott hó borította, s ő továbbgyalogolt.~~
71     5|           koccanását hallja, mintha az ő tiszteletére csörrentek
72     5|            kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália, vagy legalábbis
73     5|           bajuszát megpödörte.~- Igen, ő az! - ismételte Szindbád