Part
1 1| szótlanul engedelmeskedett.~Midőn szabaddá lett a szenátor,
2 1| zimankós időt szerette, midőn a Kárpátokról süvöltő szél
3 1| Thököly-várban felejtett, midőn elbujdosott az országból.
4 1| az őrszem még akkor is, midőn a fejedelemnek már régen
5 1| kérdezte a fogadós szigorúan, midőn a jövevényt megpillantotta.~-
6 2| Tavasz felé járt már az idő, midőn egyszer nagy zajgás verte
7 2| messze Magyarországban, midőn egykor követet választottak
8 2| a magyarok kávéházában. Midőn hírlap érkezett Magyarországról.
9 2| valamennyien a helyükön maradtak, midőn a lord Byron-fejű Pásmáti
10 2| levette a hálósüveget fejéről, midőn a köztiszteletben álló polgárt
11 2| amellyel kitüntettem őt, midőn házam női tagjai tanításával
12 2| igazi forradalmár! Tavaly, midőn Genfben meglátogattam, divatos
13 2| Bécsből Pestre költözött, midőn Henczi bombái csapkodtak
14 2| arra az időre halasztották, midőn ismét szabad lesz az elnyomott
15 2| mindnyájan olvasták, és midőn letelepedett a régi, kis
16 3| említett fiatalemberből, midőn nem okulva Kármán József
17 3| azután is a budai utcákon, midőn már reménysége sem lehetett
18 3| máskor a télizöld megmozdult, midőn Amadé hosszú tekintetet
19 3| negyvenesztendős korukban, midőn a bús, boldog, ábrándos
20 3| zenélés tartott. Estefelé, midőn Hollólendvai elindult inasával
21 3| könnyebben érezné magát, midőn a golyót az asztal lapjára
22 3| tunyán legyintett kezével, midőn hölgyismerősei a halálra
23 3| volt, mint Zrínyi Ilonának, midőn a kis magzatait siratta
24 3| megbocsátólag mosolygott, és midőn tekintélyes nyereséggel
25 3| mondta Szegilongi magyarul, midőn előbb körülnézett a sötét
26 3| őszi délután levegőjét), midőn egyszerre lódobogás hangzott
27 3| szereti a sok beszédet. Midőn néhány másodpercig hallgatagon
28 3| vétettem-e a Boldogságos ellen, midőn nevében levelet hamisítottam,
29 3| vitt keresztül az utam, midőn is hallottam, hogy a Rácsky
30 3| lehorgaszthatta a fejét, midőn a "Piros almá"-nál korsó
31 3| elvonulni kell az útból, midőn a hölgy tekintete úgy kívánja. "
32 3| gondolta magában Amadé, midőn harmincesztendős korában
33 3| katona emlékére.~Egy este, midőn lehajtott fejjel belovagolt
34 3| asszonyom.~- Emlékezik, midőn elhagytam, midőn elhagyott,
35 3| Emlékezik, midőn elhagytam, midőn elhagyott, egy kedves jó
36 3| kérdezte magában Bánáti, midőn elhagyta a várost, utazókocsin,
37 3| pecsenye sem ártott meg. Midőn az ágyat elhagyta, egy negyed
38 3| egyébként is az ezredesnek, midőn ismét egészséges lett, nem
39 3| altábornagynak - ez lett, midőn nyugalomba vonult - sejtelme
40 3| és nem felejtő emlékező, midőn már a szív régen pergamenné
41 3| módjára.~Azon a téli napon is, midőn a kegyelmes úr a piacról
42 3| Ah, éjszaka, tél felé, midőn a köd szagából még hiányzik
43 3| magányos kóborlóban az alvégen, midőn egy ködös, párás, düledező
44 3| november végi éjszakán, midőn a szív hiába eped, és a
45 3| tán fiatal kora óta nem, midőn valamely külföldi fürdőhelyen
46 3| elgondolkozhattak a régmúlt időn, midőn deres bajuszú, dércsípte,
47 3| kendőjét - ez volt rajta, midőn a virágot kapta. Kétszer-háromszor
48 3| az őszi virágot. Gyakran, midőn hátrafont kézzel sétálgatott
49 3| A hosszú téli estéken, midőn csakugyan gyönyörűen zúgott
50 4| morfondírozott magában Verbénai, midőn a keskeny belvárosi utcákon
51 4| Nagy megkönnyebbülése volt, midőn a háború kitörésével az
52 4| tapasztalt utcai sétáiban. Midőn májusi est volt, és a budai
53 4| Verbénai lefekvés előtt, midőn az elképzelt világokból,
54 4| Keserű kortyokat nyelt, midőn észlelte, hogy a szoknyák
55 4| hajadonfővel?" - kérdezgette, midőn az újságban azt olvasta,
56 4| ellen - gondolta magában.~És midőn ez elhatározása kialakult
57 4| mutatni ez a nő! Mégis, midőn átgondolta a helyzetet,
58 5| Negyedik út)~Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát,
59 5| olvasott a kassza mellett, és midőn a tekegolyók futkározásukban
60 5| mint talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán,
61 5| kép...~Az ujja reszket, midőn némi erőlködéssel felnyitja
|