1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1697
Part
1 1| selyemköpenyeg, mert éppen abban az időben raboltuk ki Homburg
2 1| volt, amelyhez a taktust az ónból készült boroskancsóval
3 1| sajátságos fekélyeket, amelyekről az igazi Wallenstein-muskétást
4 1| különös, forradásos sebhelyek az arcon. Akinek volt, az biztosan
5 1| sebhelyek az arcon. Akinek volt, az biztosan végigcsinálta a
6 1| Mint mondám, nekem ép volt az orrom, mindkét szemem is
7 1| szájam se volt ánizsszagú az örökös orvosságrágástól,
8 1| tejképű rajnai asszonyságok.~Az övemben valódi jó Fülöp-aranyak,
9 1| szerzett mór ékszereket, mintha az hozta volna betegségüket?
10 1| A muskétásnak már csak az a sorsa, hogy elevenen hordozza
11 1| rázogatva riasztotta el magától az eleveneket és holtakat.
12 1| beütött a mennydörgős mennykő az egész nyugodalmas állapotba...
13 1| nagyokat ittunk, készülődvén az adventi böjtre. Egy napon
14 1| tallért is lehetne kiszorítani az Orsolya-apácáktól, ott,
15 1| közepén levő nagy zárdából, ha az ember nagy komolyan fogná
16 1| jutott, hogy gyerünk haza az én öreg polgár bácsimhoz,
17 1| történt. Benyitok sorban az ajtókon, egy darabig senkit
18 1| a földön, mozdulatlanul, az arcán mindjárt megismertem
19 1| áldása van rajtam. Meghal az a férfi, aki engem megcsókol.~
20 1| Szent leány! Szent leány! Az ördögbe, ez kell a szegény
21 1| azok közül vagyok, akik az országúton felszedik az
22 1| az országúton felszedik az elhullott embereket. Az
23 1| az elhullott embereket. Az én szerzetem hordja a hamuszürke
24 1| nincsenek dupla aranyak az övemben, a boritaltól szomorú
25 1| boritaltól szomorú leszek, és az arcomon fekete álarcot hordok,
26 1| nyomán, hajh, eltorzult az. Cadiztól Krakkóig hordjuk
27 1| jelvényét, a torz arculatot. Az átok megfogant. És várom
28 1| átok megfogant. És várom az időt, hogy elhullva az országúton,
29 1| várom az időt, hogy elhullva az országúton, találkozhassam
30 1| le-lepislantott a tutajosokra vagy az utazó kereskedőre egy-egy
31 1| Dunajec völgyében helyezte el, az üresen maradott Giskra-várban.
32 1| Giskra-várban, ha arrafelé vitt az útja a lengyelországi vásárokra.~
33 1| mindig találhatott melegséget az elhagyott várban...~- Hejnye,
34 1| szinte szikrázó fénnyel járt az acélszürke égboltozaton
35 1| fejcsóválva a középkori katona.~Az a fődolog, hogy bennünket
36 1| balkézről való asszony. A vége az volt, hogy Kornádi széket
37 1| meg buzogányt fogtam rá. Az asszony miatt... Később
38 1| király nem engedi, mint az elődjei, hogy a szepességiek
39 1| lányokkal kereskedjenek. Az én nagyapám még Istámbulba
40 1| zsoldos.~- De itt marad az én deres fejem!~Aztán mégiscsak
41 1| holdat, amint a mély kútból az udvar közepén kimászott.~-
42 1| zsoldos szaglálódva járt körül az árkádos folyosón, bedugta
43 1| ablakon, sorban próbálgatta az ajtókat. Szinte világított
44 1| szenátornak több szerencséje volt. Az első emelet nyitott folyosóján
45 1| fehérruha darabokat csörgetett az éjféli szél.~- Asszonyruhák! -
46 1| Ezer közül is megismerem az ő vásznát. Hejnye, a vén
47 1| koponyájával nekivetette magát az ajtónak. A szenátor elképedve
48 1| vaspöröllyel. Recsegett-ropogott az ajtó - odabévülről pedig
49 1| zsoldos rettenetes fejével az ajtónak rohant, és a tölgyfa
50 1| fényességével megvilágította az erkélyt. Oda menekült a
51 1| menekült a három leányasszony az éjféli támadás elől. Egy
52 1| kétségbeesetten felkiáltott:~- Inkább az ördög maga jött volna helyetted!~
53 1| félretolta Parka uramat az útjából. - Bolondnak néztek
54 1| Tőlem ne féljetek.~Veronika (az özvegyasszony) volt a leányasszonyok
55 1| hóhér!~A katona megsimogatta az asszony nyakát.~- Vágja
56 1| asszony nyakát.~- Vágja az öreganyjáét! - zörgött. -
57 1| öreganyjáét! - zörgött. - Félre az útból, szenátor uram. Itt
58 1| katona vagyok. Ma ebben az országban vagyok, holnap
59 1| Úgyis felakasztom magam az éhségtől, ha a királyok
60 1| leányasszonyok összesúgtak odakünn az erkélyen, aztán a Veronika
61 1| pengetése mellett énekelt, és az a nóta olyan szomorú volt,
62 1| anélkül, hogy a hallgató vagy az éneklő megunta volna. Ott
63 1| hadnagytól, aki ezt a nótát az ablak alatt énekelte. Addig
64 1| hóhér pallosa elől. Eltörött az aranypecsét az övén. - Gábriel
65 1| Eltörött az aranypecsét az övén. - Gábriel Veronika (
66 1| övén. - Gábriel Veronika (az özvegyasszony) mindenféle
67 1| névtelen zsoldos katona az esztendős koplalás után
68 1| leányasszonyokkal enyelgett. Az arca, mely megérkezésekor
69 1| megérkezésekor rozsdabarna volt, mint az őszi erdő, lassanként tüzespirossá
70 1| bort és pálinkát főzött. Az apjánál, a híres bélai borovicskafőzőnél
71 1| megtanulta azoknak a pálinkáknak az elkészítését, amelyekhez
72 1| És ha a kezét kinyújtotta az álomkép után - az álom valóra
73 1| kinyújtotta az álomkép után - az álom valóra vált.~- Az ördög
74 1| az álom valóra vált.~- Az ördög hitte volna, hogy
75 1| elől, a játék vége rendesen az volt, hogy Parka uram térdre
76 1| hiszen egyedül nem is ízlene az ital.~A szenátor, aki józan
77 1| azokat a nótákat, amelyeket az hosszú vándorlásában mindenfelé
78 1| megmutatta a fehér fogait:~- Az éléskamránkat valaki kiürítette.
79 1| A katona megcsördítette az ostort, hanem a leányasszonyok
80 1| Szisszenés nélkül tűrték az ostorcsapásokat, a vér kiserkedt
81 1| megunta a dolgot, leeresztette az ostort. - Helyes. Tehát
82 1| katona a földre köpött:~- Az ördögbe veletek. Legalább
83 1| ördögbe veletek. Legalább az orcátokat mostátok volna
84 1| Veronika előrelépett, és az öklével a katona arcába
85 1| sietve megkötözte. Később az erkélyhez vonszolták, és
86 1| hosszabb erőlködés után az erkélyről kivetették az
87 1| az erkélyről kivetették az éjszakába az ordító zsoldost.
88 1| kivetették az éjszakába az ordító zsoldost. A katona
89 1| akkoriban még olyan volt az erkölcsük, hogy tudtak engedelmeskedni.~-
90 1| felelt szelíden és szomorúan az öreg szenátor -, én már
91 1| ujjat, de mindig megvolt az enni- és innivalója. Végigverekedett
92 1| düsseldorfi barát szépen kiadta az útját az ingyenélő zsoldos
93 1| barát szépen kiadta az útját az ingyenélő zsoldos katonának.
94 1| hogy tüzes taplót dugjon az eresz alá, és hátra sem
95 1| teleszedte a tarisznyáját az egyházi aranyneművel, és
96 1| felügyelet nélkül látott szaladni az utcán. Egy darabig önkéntelenül
97 1| Barátságosan nézegetett az utcán futkározó gyerekekre,
98 1| senki sem örül valami nagyon az ő megérkezésének, egy kövér
99 1| amikor a toronyban megkondult az öreg harang, és a városháza
100 1| zsoldos -, ha soká tart ez az állapot, nem mondom, hogy
101 1| sekrestyéjébe! Hol lehet az a huncut Gadiva János?~Egy
102 1| régi kocsma terpeszkedett az út mentén, hatalmas boltívei
103 1| egy mécsest hintáztatott az esteli szél, és a nyitott
104 1| helyet, és bátran zörgetett az öklével.~- Hej, kocsmáros!~
105 1| bőrkötényes férfi jött elő. Az arca vörös volt, mert éppen
106 1| húzott le a pincében, és az nem könnyű foglalkozás.
107 1| szemébe nézni, hátha kiolvassa az arcából az üres zsebeket.
108 1| hátha kiolvassa az arcából az üres zsebeket. Lehorgasztott
109 1| Itt nincs háború, aztán az idegen frátereket a tömlöcbe
110 1| valaki a zsoldos szavait. Az pedig nyugodtan folytatta:~-
111 1| polgár lettél Lőcsén?~- Az vagyok! - felelt a fogadós. -
112 1| mellékszobába, és ott rázárta az ajtót. Enni-innivalót hordott
113 1| fogadós. - Tavaly csaknem az egész város a tűz martaléka
114 1| vagyok, Bőrcsuha. Ami volt, az elmúlt. Minden héten gyónni
115 1| nyugtalankodva nézegetett az ajtó felé. Aztán aggodalmasan
116 1| testi izomzatát. Nem, ezzel az emberrel egyedül nem bír
117 1| arról volt nevezetes, hogy az acélinget is keresztüldöfi.~-
118 1| hallgatsz.~A zsoldos ásított.~- Az ördögnek kell a pénz. Nekem
119 1| mézeskalácsosnéról. Megölte az urát, ez a bűne. Aztán az
120 1| az urát, ez a bűne. Aztán az utolsó éjszakát vele töltheted.
121 1| szakállamat nem nyírattam. Az ördög bújjék belé. Pedig
122 1| lettem. Én már nem kellek az asszonyoknak! Meg aztán
123 1| asszonyoknak! Meg aztán ennél az asszonynál, a mézeskalácsosnénál,
124 1| esztendeje üli a tömlöcöt. Az megörülne még a mi öreg
125 1| ezután bóbiskolni kezdett az asztalnál, és durva, rőt
126 1| rőt szakállával lesodorta az elébe akadó cinpoharakat.~~
127 1| pengéjű, egyenes kard volt az, a zsoldos végigtapogatta
128 1| a zsoldos végigtapogatta az élét, és elolvasta a rajta
129 1| fejével.~A városháza pincéjét az ítélet óta hármas pecsét
130 1| van joga letépni onnan. Az eledelt a fogolynak egy
131 1| egy felhúzó géppel küldik az emeletről. Sűrű vasrácsos
132 1| kezében belép, és megáll az ajtónál.~A fogolyasszony
133 1| fogolyasszony fekete ruhában ül az asztalnál, és riadtan takarja
134 1| harmatosságát. A zsoldos az asszony füléhez hajolt:
135 1| pirosas fülkagylót öveznek az aranysárga fürtök.~- Ne
136 1| megölni! - dörmögi Bőrcsuha.~Az asszony az egyik kezével
137 1| dörmögi Bőrcsuha.~Az asszony az egyik kezével a pallosra
138 1| hogy nagyon szép vagy.~Az asszony most már levette
139 1| hóhérnak, inkább katonának.~- Az voltam. Sok asszonyt láttam,
140 1| zsoldos katona visszajött, az asszony merően a szemébe
141 1| felemelni, nem látod meg az utat a vérpadig, és a lábad
142 1| magam is.~Aztán kezébe vette az asszony sűrű, hosszú haját.~-
143 1| is édes volt neki, amely az én kezemtől származik. A
144 1| a házból. Ő mindig csak az után vágyakozott, hogy ölném
145 1| és a szerelemből már csak az ismeretlen, sohasem próbált
146 1| utoljára megöleltük egymást, és az ölelkezés közben én egy
147 1| meg a két fehér karomban. Az volt a legboldogabb ölelésünk...~
148 1| kimeredő szemmel hallgatta az asszony szavait, aztán kiszáradt
149 1| meg a nőket ilyenformán.~Az asszony a rőt szakállára
150 1| bőrzekéjét, és a meztelen karját az asszony elé tartotta:~-
151 1| lássam, tudsz-e harapni?~Az asszony szájában tündökölve
152 1| tőr volt a szívébe verve. Az őrök megesküdtek, hogy éjjel
153 1| Hartwig~Ez a történet abból az időből való, amikor még
154 1| középkor századaiban vagy az emberek voltak mások, mint
155 1| amilyeneket már nem látunk. Az a rengeteg középkori legenda,
156 1| birodalmába léptek volna. Az esőcsatornák és széles ereszek
157 1| kísértetek, mint odahaza. Az éjjeliőrök megsüvegelték
158 1| lángját széltelen éjszaka? Az ablak nem zörög, ajtó zára
159 1| nyikordul, a régi tornyok alatt, az ódon, kikoptatott kövezeten
160 1| ablakok alatt, hogy elvigye az alvók álmait.~...De abban
161 1| alvók álmait.~...De abban az időben a kísértetek még
162 1| legnevezetesebb kísértet ebben az időben Késmárkon egy Hartwig
163 1| Kárpátokról süvöltő szél még az öles falú késmárki házakon
164 1| felejtett, midőn elbujdosott az országból. Hartwig éppen
165 1| vártán volt - és ott maradt az őrszem még akkor is, midőn
166 1| a kezében, a lába alatt az üres, fehér országút...
167 1| valaki megérintette a vállát az őrálló vitéznek, és Hartwig
168 1| őrálló vitéznek, és Hartwig az érintésre hirtelen összeomlott.
169 1| annyi esztendeig állott. Az emberek csodálkozva néztek
170 1| csodálkozva néztek össze, és ettől az időtől kezdve lett a Hartwigból
171 1| mindenről elszámolhasson az utódjának, az esztendő egy
172 1| elszámolhasson az utódjának, az esztendő egy napján pedig
173 1| nélkül való harangozásba. Az asszonyok levetették színes
174 1| főbíró.~Poprádi szenátor - az előbbi kérdező - csúfolódva
175 1| A főbíró hevesen ütött az asztalra:~- Késmárk város
176 1| idő, jeges eső verdeste az ódon háztetőket, és a kéményekkel
177 1| jéghideg kárpáti szélvihar. Az emberek ijedten menekültek
178 1| emberek ijedten menekültek az öles falú házakba, a temető
179 1| kísértetet.~A dárdák belefúródtak az üres levegőbe, a Hartwig
180 1| labanc száguldozott volna az alvó házak között. Az ablakok
181 1| volna az alvó házak között. Az ablakok csörömpölve zúzódtak
182 1| sarkaikból kifordultak, az alvó polgárokat láthatatlan
183 1| a földre dobták. Sőt még az asszonyok feje alatt is
184 1| csizmáját. Viszont nem törte be az ablakokat.~Talán még most
185 1| fogadó a hegynyeregben, azon az úton, amely Lengyelhonba
186 1| szokott lenni a kis tanya az utazók, vásárosok lármájától,
187 1| vásárosok lármájától, ebben az istenítélet-időben, amely
188 1| vendége volt a csárdának. De az a kettő fölért egy tucattal.
189 1| Egy zsoldos katona volt az egyik, aki a harmincéves
190 1| vállas ember volt a katona; az arcán egy akkora sebforradás,
191 1| tallérokat a tarsolyából. Az ő mesterségének nem árt
192 1| és minden jóval traktálta az útitársát, akit ugyancsak
193 1| vihar vert ebbe a kocsmába.~Az útitárs egy rongyos barát
194 1| dobták, onnan magától elment. Az egész tudománya néhány latin
195 1| látott, Petrus is kifogyott az istentelenségekből, parázna
196 1| kibámult a förgeteges tájra az ablakból, amely nem volt
197 1| A pápa elütött mindent, az volt a legnagyobb kártya.~
198 1| kardját, és a meztelen pengét az asztalra fektette.~- Minek
199 1| asztalra fektette.~- Minek az? - kérdezte a barát.~- Hm,
200 1| köszönheti, hogy szentté avatták? Az öreganyját égettette el
201 1| Bonifácius másnap megjelent az emberek között.~A zsoldos
202 1| kegyetlenül veszített.~- Az ördög tréfál velem! - kiáltott
203 1| öltötte a barát ruháját, míg az dideregve húzódott a tűzhely
204 1| A kártyák ott feküdtek az asztalon. A katona unatkozva
205 1| katona birtokában, mert az a játék folyamán hozzája
206 1| elfogadni.~- Megyek is már az utamra - mondta a barát
207 1| Másnap mondja a barát.~- Az a lázsiás Magdeburgba való,
208 1| tudom megmondani, de még az a középkori legendás könyv
209 1| ülnek, mindig játszanak. Az ördög megtréfálta őket,
210 1| talán a kártyalapokban lakik az ördög?~~
211 1| kocsmáros szolgái segítségével. Az útszéli fogadó ama nagy
212 1| északról délnek tartottak, ezt az országutat taposták, és
213 1| kapujával biztonságot nyújtott az országút vándorainak. Harminc
214 1| legyenek a pihenés napjaiban.~Az a két vendég, akit az említett
215 1| napjaiban.~Az a két vendég, akit az említett havas, téli reggelen
216 1| országokban. De Hircs nem az az ember volt, aki megijedt
217 1| országokban. De Hircs nem az az ember volt, aki megijedt
218 1| volna a vitézektől, amikor az egyiknek aranyos markolatú
219 1| ezüstkarika sem kerülte el, amely az egyik vendég fülében lógott.
220 1| fölé pedig fölakasztotta az öblös bográcsot, amelyben
221 1| a szobát. A főtt borhoz az ördögnek is van némi köze.
222 1| ördögnek is van némi köze. Az ördög szerelemgyökeret szokott
223 1| szokott dobni a borba, amikor az forrni kezd; hiába zárják
224 1| forrni kezd; hiába zárják be az ajtót, az ördög beveti a
225 1| hiába zárják be az ajtót, az ördög beveti a fűszerét
226 1| is kínálták a borból, de az tagadó mozdulatot tett,
227 1| csörögtek, és a szakálla az övét verte.~- Nem iszom -
228 1| zarándok -, mert a borban az ördög lakik.~A zsoldosok
229 1| kiáltott föl Penge -, a bor az Úristen adománya. Adta pedig
230 1| a hontalan katona. Pedig az atyám becsületes szűcsmester
231 1| illik, a fejét csóválta, és az olvasóját zörgette. A katonák
232 1| egy leterített köpenyegén. Az arany- és ezüstpénz látása
233 1| jártál valaha Frankfurtban, az Odera mellett? A "Jó Landsknecht"-
234 1| Hánz, akit mindenki ismert az Odera mellett.~A tisztes
235 1| bort, és így szólott:~- Az Odera mellett nem jártam,
236 1| szoktak játszani: nézzétek!~Az iszákjából egy pakli ócska
237 1| volt föstve. Egy kártyán az ördög is rajt volt piros
238 1| nem ismerik. Ösmerték ők az újmódi játékot, s csak kártya
239 1| ordítással rohanták meg az öreget, de az sem volt rest:
240 1| rohanták meg az öreget, de az sem volt rest: előkapta
241 1| katonák helyet szorítottak az apácának a szalmán, és borral
242 1| megpillantotta.~- Nem tudom! - felelt az a kendő alatt.~- Hová mégy?~-
243 1| tudom!~Hircs uram kinyitotta az ajtót.~- Pusztulj innen! -
244 1| darabig, aztán megrázta az öreg zarándok iszákját.
245 1| lehet.~Mire besötétedett, az arany- és ezüstpénzek a
246 1| király nagy mester, sajnálja az aranyat a talléraitól.~Vjuk
247 1| lángra kapott. Vén cser volt az öreg. Lassan tüzesedéit
248 1| aludtak a szalmán, és csupán az apáca látta fél szemmel,
249 1| Amint mondám, a forralt bort az ördög találta ki, és a zsoldosok
250 1| zsoldosok átkozták magukban az ördögöt, amidőn reggel a "
251 1| reggel a "Jámbor utazó"-ból az útszélre vettettek. Mezítláb,
252 1| zarándok Eperjes felé vette az útját. A zsoldosok találtak
253 1| hóban valami nyomokat. De az lehetett farkasé is.~Az
254 1| az lehetett farkasé is.~Az út a hegynek kanyarodott,
255 1| emelkedtek ki a látóhatárból az eperjesi tornyok.~- Megfagyunk
256 1| hallottak a hátuk mögött. Az apáca jött mögöttük, és
257 1| Nagyon bűnös vagyok.~Az apáca és a zsoldos ketten
258 1| hogy olyan messzire van az a feszület, hogy hármuk
259 1| volna messzebb a hegyen. Az apáca hóval dörzsölgette
260 1| csizmáját.~Vjuk vacogva nézett az apácára:~- Hát van a Jézuskának
261 1| szegény Vjuk! - így szólt az apáca, aztán szabadon levő
262 1| és dermedten állott meg az út közepén.~S a feszület
263 1| ott állott előttük, jobbra az úton, és a két zsoldos katona
264 1| ismertek a magukéra. Pedig az övék volt. A tolvaj nem
265 1| zsinórral van hímezve...~Az apáca leakasztotta a csizmát,
266 1| dörzsölte a bajtársát, de az már aludt, halálos dermedtséggel
267 1| boldogtalant, szerencsétlent, és az egyiket közülük magához
268 1| Középkori álom~Az erdőn szél járt, és a hold
269 1| erdőn szél járt, és a hold az ég közepén úszott. Fagyos
270 1| fagytól. Hó nem esett ebben az esztendőben, pedig már karácsony
271 1| már karácsony felé járt az idő. Csak hideg volt, rettenetesen
272 1| rettenetesen hideg, mintha az lett volna a célja a télnek,
273 1| havat megették a farkasok.~Az erdőn, ahol szél verte össze
274 1| össze a kemény gallyakat, és az erdő felett még a telihold
275 1| megfagyás ellen. Amikor az erdőből kiértek, a szél
276 1| elmaradt mögöttük, mintha az erdő megtartotta volna magának
277 1| egy tucat jegenye meredt az égnek. Csillogtak a deres
278 1| amelyek komoran rajzolódtak az épületre a holdfényben.
279 1| vitézek követték példáját. Az ércfejű botok döngve, zúgva
280 1| Nyughassatok, mert kieresztem az ebeket. Menjetek tovább
281 1| idekünn! - kiáltotta most az egyik vitéz, aki legjobban
282 1| Mitrovics - felelte odabévülről az előbbeni hang. - Az már
283 1| odabévülről az előbbeni hang. - Az már más. Nyitom már.~A szövetnek
284 1| akinek hosszú kard volt az oldalán. A szövétnekkel
285 1| lecsatolta a nyergek mellől az iszákokat, és a hátára vette.
286 1| töltötték meg a levegőt. Az asztalnál forró bor párolgott
287 1| Tíz-tizenkét barát ült az asztal körül és ugyanannyi
288 1| körül és ugyanannyi apáca. Az apácákon is vörös köntös
289 1| vörös köntös volt. Erre az éjszakára ellátogattak ide
290 1| Igazi középkori orgia volt.~Az asztalfőn ülő férfiúnak
291 1| szerzetes megszólaltatott, és az orgona zúgására vadul ordítottak
292 1| vadul ordítottak mindnyájan.~Az újonnan érkezetteket nagy
293 1| medvekülsejű vitéz nagyot húzott az egyik kupából. A dér leolvadt
294 1| akartak égetni Szandicon?~Az apáca büszkén nézett körül.~-
295 1| ruháimtól, és ruha nélkül tettek az utcára. Csupán fehér fátyolomat
296 1| kiáltották jobbról-balról.~Az apácák, mintegy adott jelre,
297 1| nyekergett táncukhoz, és az asztalnál ülő barátok a
298 1| egymás után ürítették ki az iszákokat, amelyeket a vitézek
299 1| ezüstpénzek gurultak ki az asztalra. Keresztek, gyűrűk
300 1| remekművű óra hullott ki az egyik iszákból. A szarvas
301 1| kapzsi tekintettel vizsgálta az órát. Az óra ketyegett,
302 1| tekintettel vizsgálta az órát. Az óra ketyegett, és mutatója
303 1| megszólalt a harang, és idelenn az asztalnál vad üvöltéssel
304 1| kupákat.~- Most vajúdik az asszony! - kiáltották.~A
305 1| rikoltozva ugrálták körül az apácák, és szemérmetlen
306 1| üvöltéssel telt meg a terem.~Az égő pálinka patakban folyt
307 1| végig a termen, felpattantak az ajtók és ablakok.~A középső
308 1| állatszemével a fénylő alakokra.~Az aranyvértes vitéz meztelen
309 1| meztelen kardjával megérintette az asztalt és az asztal, amely
310 1| megérintette az asztalt és az asztal, amely kőcölöpökön
311 1| hangzott a csengő hang az aranysisak alól. - Miért
312 1| a sarokból, és vakmerően az aranypáncélos elé ugrott.~-
313 1| Te vagy a Jézus, én pedig az Ördög vagyok. Gyer, vívjuk
314 1| vakító teste.~- Én pedig az Asszony vagyok - rebegte
315 1| akarod... Tudsz-e haragudni az Asszonyra, én Uram? Hiszen
316 1| szerelem.~- Menj - kiáltotta az aranypáncélos -, menj előlem,
317 1| szarvát, és kézen fogva az apácát, menekült az oldalajtón
318 1| fogva az apácát, menekült az oldalajtón át. Nyomába a
319 1| megőrülve és kétségbeesve... Az undok, tizenkét szarvas
320 1| vörösbarátok kolostorát az Úrnak 1491-i esztendejében,
321 2| Az ágyúgolyó~Az utolsó "nemesi
322 2| Az ágyúgolyó~Az utolsó "nemesi fölkelés"
323 2| éppen száz esztendeje az utolsó nemesi fölkelésnek -
324 2| nemesi fölkelésnek - annyi az idő végtelenjében, mint
325 2| gyarlók szeretünk lenni az időszámításban: az órákat -
326 2| lenni az időszámításban: az órákat - a letűnteket -
327 2| C betűt írhassunk, mint az öreg Bodó Sámuel az én gyerekkoromban. (
328 2| mint az öreg Bodó Sámuel az én gyerekkoromban. (Erre
329 2| Erre a C betűre büszke volt az egész família, pedig a rossz
330 2| kilencvenesztendős se volt még az öreg. De hát az öreg emberekből
331 2| volt még az öreg. De hát az öreg emberekből se költözött
332 2| hiúság ördöge ott lapul az ő csizmaszárukban is. Később,
333 2| hogy azelőtt több volt az öreg ember, mint manapság.
334 2| világ. S így nem csuda, ha az inszurrekcióról2 élő embertől
335 2| hallom gyerekkoromban az öreg Bodó Sámuelt, miközben
336 2| Félig legenda, félig való ez az egész nemesi fölkelés, amilyen
337 2| esztendő ködén át látjuk. Az idő, e nagy dekoratőr, eltakarta
338 2| ugyan szürke szőnyegével az apró, színes foltocskákat.
339 2| félve lapulnak meg otthon az udvarházban. És a rozsdás
340 2| azért mégiscsak ott voltak az inszurgensek3 Győr alatt,
341 2| gránátosok... Mintha bizony az inszurgensek tehetnének
342 2| Hazament mindenki. Utóvégre az asszonyok se maradhatnak
343 2| egy szekérderék menyecske az ura után. Félő volt, hogy
344 2| ura után. Félő volt, hogy az ország többi vármegyéi is
345 2| Akkor pedig bakfittyet ér az egész inszurrekció. Hogy
346 2| inszurrekció. Hogy verekedne már az ember jóízűen, ha odahaza,
347 2| hányta magára fegyvereit! Az őrállás se házasembernek
348 2| Pörgették a menyecskéket, mint az orsót, pörgették mindennap.
349 2| mellé.~Bodó Sámuel abban az időben - még a vármegyei
350 2| hogy csak addig jó, amíg az ember maga tud róla. A lustaság
351 2| tud róla. A lustaság olyan az ember mellett, mint a jó
352 2| hagyja, búban, bajban, még az örömben is mellette van.
353 2| örömben is mellette van. Az igazi lusta ember búsulni
354 2| nagy kutya megtűri a háznál az ölebet. Csak a lustaság
355 2| lustaság nem is szenvedély: az maga már az ember.~Haj,
356 2| szenvedély: az maga már az ember.~Haj, a lustaságra
357 2| akikről mit se olvasunk az egykori feljegyzésekben.
358 2| egykori feljegyzésekben. Az új idők történetírója a
359 2| nem voltak hivatalnokok. Az ember joggal tűnődhetik
360 2| forgácsolódott széjjel, és az anyák erős, szívós magyaroknak
361 2| szóval győzzük - tán mert az a legkönnyebb.~A Bodó Sámuel
362 2| király passzív rezidenciáját az öregek nem felejtették még
363 2| nem felejtették még el. Az volt a nekünk való forradalom!
364 2| volna szusszal.) Nem volt az akármilyen kis dolog, négy
365 2| aranygombos mentéje. Lehet az is, hogy valami pajkos kancellista
366 2| úr csendesen húzódott meg az égő mentében - kemény téli
367 2| életveszedelemben forgott ott mindenki, az elősiető hajdúk pedig egy
368 2| életében:~- Injuria!4 - dörögte az asztalra csapva. - A vármegye
369 2| amely könyvbe állítólag az összes magyar birtokok és
370 2| volt: volt, ha nem volt: az se baj. Az a sok apró nemesi
371 2| ha nem volt: az se baj. Az a sok apró nemesi birtok,
372 2| nemesi birtok, amely abban az időben Magyarország térképét
373 2| nyoma veszett. Most jó volna az a nagy könyv, ha megvolna
374 2| família milliomos volt. Az én nagyapám is sokáig kereste
375 2| lettek a milliók? Hová lettek az iskolák? Azt már a legöregebb
376 2| tudják tán. Így veszett el az egész régi Magyarország.
377 2| Serény Gaál N. Frigyesé is. (Az apja Nagy Frigyes ellen
378 2| mint a váradi püspökség; de az is meglehet, hogy csak amolyan
379 2| hogy kitűnő hazafi legyen az emberből? Itt született
380 2| Ide temették a Bodókat - az atyafiakhoz, mint a Bodók
381 2| volna el erről a tájról? Az ilyen komposszesszorátusban5
382 2| felesége? Olyan, mint abban az időben minden embernek volt.
383 2| szívesen vallotta, hogy a Bodók az első emberek Magyarországon,
384 2| otthon mindennap azt hallotta az apjától (a híres háborúzótól),
385 2| a legelső emberek ebben az országban. Teréz másképpen
386 2| másképpen nem szerethette az urát, mintha a Bodókat vallja
387 2| mintha a Bodókat vallja az ország első embereinek. (
388 2| hogy csikorgatta a fogát az a csontkoponya ott, ötlábnyi
389 2| lehetne eldönteni, kik voltak az elsőbb emberek: a Bodók-e
390 2| vásárolt, mikor elkövetkezett az ideje a nemesi fölkelésnek.
391 2| Sámuel. A Bodó fegyvereit se az útszélen találták. Mindenki
392 2| jártak-keltek. Némelyik még az öregapja fegyvereit is elhozta.
393 2| Pengtek a sarkantyúk, amire az asszonyszemek mindjárt jobban
394 2| jó ég tudná, hogy micsoda az összefüggés az asszonyszemek
395 2| hogy micsoda az összefüggés az asszonyszemek ragyogása
396 2| irányították a városból. Az asszonyszemek még jobban
397 2| még jobban ragyogtak, és az öreg toronyban kongott egy
398 2| nem pengett most sarkantyú az ablakok alatt, és csak a
399 2| sárga úton. Vajon ki lehet az elkésett vitéz? A megyeház
400 2| vitéz? A megyeház ablakából az asszonyszemek ragyogva tapadnak
401 2| terhét a piacra. Ki volna más az elkésett lovas, mint Bodó
402 2| szorítja a lovat, megint csurog az izzadság fekete üstökéről,
403 2| volt tudni, merre jártak az inszurgensek. Ahol a cigánynak
404 2| csupán seprő maradt, ahol az asszonyok testét már föltörte
405 2| vállfűző a sok viselésben: az inszurgensek arra jártak.
406 2| Sámuel hallgatta a híreket az elmentekről, és az üres
407 2| híreket az elmentekről, és az üres asztalok mellett a
408 2| el kellett szenvednie.~- Az úr is a szabolcsi kompániából
409 2| Akkor óvakodjon erre járni az úr, mert betörik az oldalát.
410 2| járni az úr, mert betörik az oldalát. Itt jártak a hősök,
411 2| megettek, megittak mindent. Az asszonyokat elcsábították,
412 2| megkergették. Be ne menjen az úr a faluba.~Szegény Bodó
413 2| Valóságos tatárjárás az útjuk.~De minden szenvedésnek
414 2| alig volt útszéli fogadó az időben hazánkban, hol egy-egy
415 2| hogy csak Bodó Sámuel volt az egyetlen, aki táborba nem
416 2| oldalán.~Tavasz felé járt már az idő, midőn egyszer nagy
417 2| egyszer nagy zajgás verte föl az országutat. Bodó uram kipillantott
418 2| Bodó uram kipillantott az ablakon. Jöttek ám lovasok
419 2| ablakon. Jöttek ám lovasok az úton: a szabolcsi inszurgens
420 2| leghíresebb verekedő volt abban az időben. Csajkos, Kisignácz,
421 2| uramról, hogy már ebben az időben is oly lusta volt,
422 2| kergette el orráról, ám ekkor az egér fürgeségével menekedett
423 2| dalolását, kulacsok döngését az asztalon, nehéz sarkantyús
424 2| sarkantyús lépések dobogását az ivó pallóján.~Tele voltak
425 2| kulacsok fenekei döngtek az asztalon, a paripák nagyokat
426 2| a kenyérsütő kemencéből. Az verte a toborzót. Az inszurgensek
427 2| kemencéből. Az verte a toborzót. Az inszurgensek táncra perdültek.
428 2| amíg estére kezdett hajolni az idő. Akkor megnyergelték
429 2| padlásról.~- Nem addig van az! - dörmögte. - Bodó Sámuelt
430 2| nektek, szájhősök, hogy mi az igazi vitézség.~Az öreg
431 2| hogy mi az igazi vitézség.~Az öreg korcsmáros bólongatott
432 2| estén.~Történt, történt... Az inszurgensek mind hazatértek.
433 2| volt dicsőséggel, mámorral az egész vármegye. A nagyfogadóban
434 2| húzta a cigány szakadásig. Az asszonyszemek jobban ragyogtak,
435 2| most azzal? Zengett a dal az inszurgensek tiszteletére.~-
436 2| Bonaparte? - kérdezgették az otthonmaradottak.~- Tisztelteti
437 2| otthonmaradottak.~- Tisztelteti az egész magyar nemzetet. Azt
438 2| volt, de hát régen volt az. Ma már nincs is meg.~Dehogyisnem
439 2| fehérasztalnál, kibeszélte az egész éjszakát. Beszélt,
440 2| nagyapákat, dédapákat, meg még az ezután jövendő nemzedéket
441 2| beszélt. Egyedül maradt az asztalnál, a hangja akkor
442 2| recsegett még:~- Szállok az Úrhoz!...~Tehát még álldogált
443 2| fegyvere rozsdás. Ki volt ez az elátkozott vitéz?~Senki
444 2| felé. Hej, hogy nevettek az asszonyszemek arrafelé,
445 2| Bodó uram. - Onnan, ahol az ilyenféle golyóbis úgy hullott,
446 2| már nem volt tréfadolog.~Az ágyúgolyó itt volt. Az ilyent
447 2| Az ágyúgolyó itt volt. Az ilyent nem lehet a kovácsnál
448 2| Honnan hozta volna hát az ágyúgolyót? Az ilyesmit
449 2| volna hát az ágyúgolyót? Az ilyesmit nem lehet csak
450 2| ilyesmit nem lehet csak úgy az úton találni. Nem bitang
451 2| találni. Nem bitang marha az.~Nőtt, nőtt az ágyúgolyó
452 2| bitang marha az.~Nőtt, nőtt az ágyúgolyó híre. Aki még
453 2| híre. Aki még nem látta, az többet tudott róla, mint
454 2| korzikai neve van vésve az oldalára. Itt járt Bonaparte!
455 2| uramnak is felment egyszerre az ázsiója. Ha kérdezték az
456 2| az ázsiója. Ha kérdezték az ágyúgolyó felől, kicsinylőleg
457 2| egy egész szekérderékkal.~Az asszonyszemek pedig ragyogni
458 2| megöregedett a dicsőség közepette.~Az ágyúgolyó pedig ma is ott
459 2| tisztelnie kellett tehát az egykori hősöket, azonban
460 2| városka lakói. A magyaroknak az a hírük volt, hogy amint
461 2| aki kedves fehér egerét, az egérkirályt a mellényzsebében
462 2| székek nemegyszer elérték az olajlámpásokat. A falat
463 2| mintha teher volna nekik az élet, és sohasem merték
464 2| osztották meg svájci barátaikkal az ünnepi kalácsot. Ám egymás
465 2| fejek büszkén szegeződtek az ég felé, arcukon gőg és
466 2| borbélynak, hátulról kerültek az officinába, titokzatos jelt
467 2| csengő szóval olvasta fel az újság híreit. Ilyenkor úgy
468 2| francia borbély kebelbarátja, az ezredes a márványasztalra
469 2| A zúgást túlsüvöltötte az ifjú Pásmáti hangja, amíg
470 2| Shelley és Byron verseire. Az órásék komoly, rendes emberek
471 2| jutott eszébe féltékenykedni az ábrándos magyarra, aki csupa
472 2| előtt táncolni tanította az órásnét, és ezért ellátásban
473 2| gróf alaposan meghízott az órás pompás konyháján, már
474 2| szőke asszonyra meresztette. Az órásné egy darabig csodálkozott
475 2| cherry blossomnak nevezte úgy az anyát, mint leányait. Később
476 2| ismerték a hölgyek, amely szó az angolok között a legdrágább,
477 2| leggyöngédebb megszólítás.~Az órás árulta óráit, a kronométerek
478 2| kevés szavú férfiú volt az órás, a nagyapja Tell Vilmos
479 2| álló polgárt házában látta. Az órás nem ivott sem szilvóriumot,
480 2| mindenáron kényszeríteni akarta az ezredes.~- Uram, ön és honfitársai
481 2| Ugyebár, sohasem avatkoztunk az önök dolgaiba?~- Soha -
482 2| történt? - kérdezte ijedten az ezredes.~- Visszaélés egy
483 2| jóhiszeműségével - felelt az órás, és eltávozott.~Estefelé
484 2| és eltávozott.~Estefelé az ezredes a magyarok kávéházának
485 2| fáraóbankot adott K. gróf, aki az elmúlt napokban Párizsból
486 2| Mindenkit lebilincselt az izgalmas játék, csupán egy
487 2| nemegyszer volt diadalmas vezére az ifjú ember a játékbank ellen
488 2| gavallérok is elismerték.~Az ifjú most egy félhomályos
489 2| kezére támasztotta fejét.~Az ezredes megállott a háta
490 2| földöntúli boldog szerelem volt az arcocskán, amelynél finomabb,
491 2| gyöngédebb arc nem volt az Alpesek között. Az ezredes
492 2| volt az Alpesek között. Az ezredes megismerte a képet.
493 2| ezredes megismerte a képet. Az órásné arcképe volt.~Egyetlen
494 2| kézmozdulattal kiütötte a képecskét az ábrándozó ifjú kezéből.~-
495 2| Byron-fejű ifjú talpra ugrott, és az ezredesre vetette magát.
496 2| vetette magát. Vadul ropogtak az izmok, és az egykori branyiszkói
497 2| Vadul ropogtak az izmok, és az egykori branyiszkói oroszlánnak
498 2| vérbe borult szemmel fordult az ezredes felé.~- Ezért meghalsz! -
499 2| maradtak ülve helyükön.~Pásmáti az asztalhoz lépett.~- Kíváncsi
500 2| hamiskártyássá lett volna az egykori branyiszkói hős?~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1697 |