Part
1 1| Lőcsén várja őt a leányzó.~S egyszer csak megszökött
2 1| Estére majd visszajövök, s akkor tovább beszélgetünk.~
3 1| is másforma ruhában járt, s néha visszaengedte azokat
4 1| Játszani szerettem volna, s nem volt mivel játszani.~-
5 1| vitéz, hadd tartom meg!~S a kártyához nyúlt.~A katona
6 1| Ösmerték ők az újmódi játékot, s csak kártya híján kockáztak.
7 1| állott meg az út közepén.~S a feszület jött.~Már ott
8 1| felengedett.~- Egy véka aranyat s ezüstöt hoztunk - felelt,
9 2| hiába volt másféle világ. S így nem csuda, ha az inszurrekcióról2
10 2| odalenn a puha homokban - s akkor a mi fiaink, unokáink
11 2| Nem vagyok már gyermek, s mégis azt hiszem, hogy a
12 2| e városkában marasztalt, s önnel összetalálkoztatott...~
13 2| el nem árulja ügyünket! S ezért nem csüggedt el az
14 2| Stolniczky elfordította a fejét, s mindaddig nem tudott megfordulni,
15 2| mikor derekára kötötte, s éjjel fölriadt álmából:
16 2| Komolyan megbetegedett, s csakhamar megkapta, ami
17 2| nyakába az asztalkendőt, s többé a kiskocsmába sem
18 2| másik kicsinyt a karjából.~S e percben föltűnt a veszett
19 2| támadott, a bot eltört, s ekkor a kapitány a két kezével
20 3| pengével. A levegőbe döfött, s magában azt gondolta, hogy
21 3| dobott az öregasszonynak, s nyomban öltözködni kezdett.
22 3| asszony körme közé kerültek, s mint gyenge agyvelejű emberek,
23 3| örülésig szerelmes belém. S én nem tudtam neki ellenállani.~
24 3| beste lelke -, mondván, s ezen az alapon tovább folytatta
25 3| ment tönkre a közelében, s ez atyám volt. A tiszta
26 3| lovasnő ügetett mögöttünk. S amint bennünket megpillantott,
27 3| No, majd hazaküldöm...~S feleletet sem várva, vékonyán
28 3| ügyet, félig az őrnagy.~S mi történt akkor?~Klára
29 3| annyit kieszközölhetne, hogy S. kapitány a nyugállományban
30 3| Pajtás, kiókumláltam, hogy S. (kapitány a nyugállományban)
31 3| negyedik ezred bélyegzője volt, s egy szolgálati ügyből kifolyólag
32 3| kifolyólag került hozzám:~- "S. ny. kptny udvarias és barátságos
33 3| megtanulni. És ma már boldog pár S. (kapitány a nyugállományban)
34 3| sírhalmáról zeng a lant. S olyan előkelő volt, mint
35 3| pillantást a páholyból, s mire vége volt az előadásnak,
36 3| lenni egy finom férfiúnak, s elvonulni kell az útból,
37 3| esténkint a tűzbe bámulok, s arra gondolok, hogy maga
38 3| undorral ült otthon a házában, s egy pillanatra sem enyhült
39 3| meggyőződéssel. A halottak is. S ugyanezért még a temetőben
40 3| cigányoknak tartották magukat, s félig-meddig a hadnagy úrnak
41 3| kastélybeli szalon régi vendégei, s láthatatlan távolságban
42 3| lakható állapotba hozták, s Krisztina ide vonult társalkodónőjével -
43 3| térképeket szállítottak, s harmadik napon a toronyból
44 4| eltöltésére érkezik meg a városba, s kedves élménynél, esetleg
45 4| ruhásboltok előtt ácsorogtak, s egymást öklelő tekintettel
46 4| szépültek elég gyorsan, s így hervadtabbaknak látszottak,
47 4| alakjában, a lépéseikben, s fejtartásukban: egyetlen
48 4| helyeket, ahol jól és ízletesen s olcsón lehetett étkezni.
49 4| egymás után megbolondultak, s felkérték, hogy ne látogassa
50 4| bezúzta a suszter ablakát.~S otthon megállapította magában,
51 4| kapzsisága oka a háborúnak. S ezt néhányszor meg is mondogatta
52 4| a borbély drágább lett. S dühében lemondott a kabátja
53 4| kiment a hentesboltból, s alig vette észre, hogy már
54 4| lelki üdvösségére inna.~S az ezredesnek ízlett a sör.
55 4| mesemondásokkal beszélt. S Olga ugyancsak nem lepődött
56 4| elüldögélhet az ajtó előtt. S Munk úr egyébként korántsem
57 4| hegyeket itt-ott hó borította, s ő továbbgyalogolt.~~
|