Part

 1     1|  Krakkóig meg lehetett ismerni. Szinte jelvények voltak azok a
 2     1|      fázós tagjait.~A téli hold szinte szikrázó fénnyel járt az
 3     1|         próbálgatta az ajtókat. Szinte világított a két gömbölyű,
 4     1|        már vérszemet kapott, és szinte reszketett a ritkás, szürke
 5     1|    katona vérbe boruló szemmel, szinte önkívületben látta a körötte
 6     1|       testében megreszketett és szinte meggörnyedt a háta a harapás
 7     2|       legköznapibb angol szó is szinte elfojtott szenvedélytől
 8     2|       fekete köpenyeges alakját szinte idegenkedve pillantotta
 9     2|            A tábornok idegenül, szinte ridegen csóválta a fejét.~-
10     2|        porcelánfényű kék szemét szinte megadással fordította az
11     2|     Kállóban, vacsorázás közben szinte félholtra verték.~Josephine
12     2|        öregembert. A hegyes vas szinte észrevétlenül szaladt bele
13     2|         hajnalban csomagolt, és szinte szökve távozott el a barátságos
14     2|        mezítelen lábai tipegve, szinte fájdalmas sietséggel taposták
15     3|    várakoznának egymásra. Amadé szinte a kedves szavakat is hallotta,
16     3|   folyóparton látott merengeni. Szinte igazat kezdett adni magában
17     3|       bombassinselyem ruhájában szinte átszellemült arccal ült
18     3|        rajta, mintha nem látná. Szinte fejedelmi bőkezűséggel játszotta
19     3|      puskaporos, vasderes arcon szinte gyermekes bánat tükröződött,
20     3|         Hatalmas, tagbaszakadt, szinte rendkívüli jelenség volt
21     3|    dörzsölgette, és barátságos, szinte biztató pillantást vetett
22     3|     asztalán, és a boroskancsót szinte korholó tekintettel szemügyre
23     3|       napsütéses erkélyablaknál szinte imádkozásra hajtott fejjel
24     3|         Selyemfrakkja béléséből szinte végtelen hosszúságú, fehér
25     3|        meg vándorútjukat, amint szinte mohó vággyal tolongtak előre
26     3|     tenyerével a zöld asztalon. Szinte átszellemült arckifejezéssel
27     3|       munka, sok pihenés (amely szinte kétfelé osztja az esztendőt)
28     3|         béreslegényt.~A lovasnő szinte típusa volt a gazdálkodónőnek.
29     3|         másképpen rendelkezett, szinte búcsú nélkül váltak el egymástól,
30     3|         léptei alatt, szőnyegek szinte felsóhajtottak, amint cipősarkával
31     3| köszöntő előtt, szertartásosan, szinte hivatalosan. "Visszaköszönök
32     3|     fésülve. Ez a fekete, sűrű, szinte egzotikus hajzat már régen
33     3|       kérdezte a kisasszony, és szinte önfeledten, hangosan lélegzett.~-
34     3|       amelyek az elmúlt időkben szinte korlátlan tiszteletben részesültek
35     3|         a hegyi úton. A kastély szinte sarkaiból kifordult, ordonánctisztek
36     3|   halkan, angolul beszélgetett, szinte elállva az automobil útját.
37     4|    amely oly halkan szólt, hogy szinte csak egyedül hallotta a
38     4|     hangosak, cigánymuzsikások, szinte bűntől fülledtek voltak
39     4|        az asszony? Pedig, ugye, szinte a lehetetlenséggel határos,
40     4|    szólalt meg most az ezredes, szinte akarata ellenére, mert most
41     4|        fanyar mosolyt, amellyel szinte a saját sorsa felett is
42     4|       már órák óta érzett, hogy szinte megfulladt tőle. Olga most
43     4| látszott megfelelő hallgatónak, szinte a neveletlenségig figyelmetlen
44     4|    bérkocsiban. A hintó paripái szinte kéznyomásra állottak meg
45     4|   amelyeket eldugdosni szokott, szinte önmaga elől. Természetesnek
46     4|      miatt. A szabó sóhajtozása szinte hallható volt az ajtó előtt,
47     4| Veszedelmet hirdető, felhevült, szinte rohamozó lépések voltak
48     4|       érezte magát, hogy ez már szinte jólesett neki, mert legalább
49     4|        hírlapíró a gyötrelemtől szinte már félholtan feküdt ágyában,
50     4|      mellőle a halál gondolata. Szinte belegörnyedt a félelembe -
51     5|   hozzájuk.~Szindbád csöndesen, szinte visszafojtott lélegzettel