Part

 501     2|                   egykori branyiszkói hős?~Az ezredes fásultan ült helyén.~-
 502     2|                gyáva! - ismételte Pásmáti.~Az ezredes talpra állott. Hohó,
 503     2|                   tehet.~A zsebei konganak az ürességtől, és a város egyik
 504     2|                párbajozni induló felekkel.~Az ezredes fekete tokban kihozta
 505     2|                     a kis tisztásra, amely az erdőcske szélén húzódott.~
 506     2|                pisztolyát. Sokáig célzott, az ezredes nyitott szemmel
 507     2|              pisztoly csütörtököt mondott.~Az ezredes "kapásból" sütötte
 508     2|                    a magyarok kávéházában. Az ezredesnek kellemetlenségei
 509     2|                 magyarok. Néhány nap múlva az ezredes fáraóbankot adott
 510     2|                  tábornok barátja~Selmeczi az "Elefánt"-hoz címzett vendégfogadóban
 511     2|            parancsoló hangok rendelték meg az előfogatokat. A nagy királynő
 512     2|                  van a leányoknak. Gyakran az "Elefánt" fogadóig eljöttek
 513     2|                    a királynő gárdistáival az olasz földről megszöktetett
 514     2|                 táncosnők vagy grófnők, és az "Elefánt"-ban, a mennyezetes
 515     2|             csipkefüggönyös szobákban vala az elbúcsúzás. A grófnő ment
 516     2|                állanak a pohárszék tetején az aranymellényes, piros fejű
 517     2|              szoktak a magasba emelni - de az üvegek manapság már üresek,
 518     2|                 sem volt szabad hajdanában az "Elefánt" libegő gázlángoktól
 519     2|               palack vöslaui bort kért, és az öreg pincér kopasz fejével
 520     2|               pohárban pirosló bort.~Abban az időben a magyar férfiak
 521     2|                 ahol utazásában megpihent, az "Elefánt" homályos tükre
 522     2|                 megérintette volna ajkával az italt.~Ebéd után sétálni
 523     2|                  vagy a régi haranglábnál, az egykori puskaporos tornyocskánál
 524     2|                    fel nem ismerheti többé az ezüstszálakkal díszített
 525     2|            díszített hajú, komor férfiúban az egykori bányásznövendéket,
 526     2|              Meglepetten, ijedten kutatták az elváltozott arcok alatt
 527     2|                   ebben a városban töltsem az időt, ahelyett hogy könnyező
 528     2|          tiszteltem, a nemzet boldogulását az ő kezében láttam. Régen
 529     2|         ünnepélyesen, mintha esküdne -, én az elmúlt idők csodaszép forradalmának
 530     2|                    személyében látom.~- És az árulás? - kérdezte hevesen
 531     2|                    S ezért nem csüggedt el az erejében még mindig tovább
 532     2|                nevem még egy darabig, hogy az elkeseredés és düh beforrassza
 533     2|              bosszú gondolata felpezsdítse az elalvó vért. Én így szeretem
 534     2|                   van, tél van mindenfelé, az erdők mozdulatlanul alusznak...
 535     2|             alusznak... Még nem ébredt fel az ország ájulásából.~A sétateret
 536     2|                    tanáccsal! Ne mondja ki az én nevemet Magyarországon,
 537     2|               nevemet Magyarországon, mert az nagy bajt fog önnek okozni.~-
 538     2|                  estén csaknem éjfélig ült az "Elefánt" kopott aranyozású
 539     2|                  volna. Mély gondolataiból az arany sapkás portás riasztotta
 540     2|                    a postakürt felhangzott az "Elefánt" előtt.~A pölteni
 541     2|            mulatságos és szórakoztató volt az utazás, csak a határig vitte
 542     2|               lehetett azonban gondolkodni az utazás alatt, mert a kocsis
 543     2|             akiknek alkotmányán hajdanában az alsó-ausztriai grófnők egyik
 544     2|             törődött a lovai fülével, mint az utazó úr mogorva kedély
 545     2|                  keretében ismét megnyitná az elnök a letűnt forradalmi
 546     2|                   ragyogó arccal beszéltek az ördöngös magyarok nagyszerű
 547     2|                 számot kereste. Itt lakott az a hölgy, aki miatt tizenkét
 548     2|            tizenkét esztendős bujdosásában az élethez ragaszkodott. (Lehet,
 549     2|                 ragaszkodott. (Lehet, hogy az úrhölgy nélkül is életben
 550     2|             életben maradt volna Selmeczi, az egykori népképviselő, de
 551     2|                   egykori népképviselő, de az akkori férfiak olyanok voltak,
 552     2|              legdivatosabb borbély Pesten.~Az egykori népképviselő legyintett.~-
 553     2|                 Josephine rajongó nő volt. Az egykori bécsi tőzsérnek
 554     2|              törvényes egybekelésüket arra az időre halasztották, midőn
 555     2|                    midőn ismét szabad lesz az elnyomott nemzet, és Selmeczi
 556     2|                    őt megillető pozícióját az ország közéletében.~- Nagy
 557     2|               szinte megadással fordította az emigráns felé:~- Mindenben
 558     2|                 emigráns felé:~- Mindenben az öné vagyok, kedvesem.~Selmeczi
 559     2|              piedesztált Magyarországon.~- Az árulót? - kiáltott fel Josephine,
 560     2|       glóriafényben, amelyet megérdemel... Az ő érdekében fogunk dolgozni
 561     2|              fórumon... Ah, mily nagyszerű az, ha elmúlik a sötétség,
 562     2|                  hazahozni és lemosni róla az árulás vádját: ez a programja -
 563     2|                     Igazolni kellett magát az elterjedt alattomos hírekkel
 564     2|                    hangosan felkiáltott:~- Az áruló tábornok barátja!~
 565     2|              kezével:~- Majd megbánják még az urak mai viselkedésüket!...~
 566     2|                    háta mögött összesúgtak az emberek. Már mindenki tudta,
 567     2|                  házhoz vitte ólomtagjait.~Az első emeleten ott van a
 568     2|               lassan, vonakodva nyílik fel az ajtó. A társalkodónő borzas,
 569     2|                     Szégyenében! - hangzik az ajtó mögül, és a kulcs kétszer
 570     2|         kísértetléptekkel lopódzott vissza az utcákon szobájába. Többé
 571     2|                   hasonlított Selmeczihez, az egykor magyar emigránshoz.
 572     2|             hőstett~Hadd mondom el egyszer az imádságos Stolniczky kapitány
 573     2|                 Tizenkét szent szobor volt az ódon templom körül, és Stolniczky
 574     2|                 kanonokházak között olykor az orgona hangjához hasonlított.~
 575     2|                  egy öreg bosnyákot talált az úton, aki hangosan szidalmazta
 576     2|                   aki hangosan szidalmazta az idegen katonákat és a katonák
 577     2|                 vissza a lábát. Véres lett az.~Éjszaka azután a hegyoldalakból
 578     2|                   fulladó kiáltás hangzott az eltorzult ajakról, és az
 579     2|                   az eltorzult ajakról, és az öreg arc felejthetetlen
 580     2|                   álmából: hörgést hallott az ágy alól. Komolyan megbetegedett,
 581     2|             kétszeres figyelemmel olvasták az újságokat, és az újságokban
 582     2|                  olvasták az újságokat, és az újságokban nem csupán a
 583     2|            jobbról-balról gratuláltak neki az öreg bosnyák megöléséhez.~
 584     2|                    megszorongatták a kezét az utcán.~- Derekasan viselte
 585     2|                 szégyenkezve dugta nyakába az asztalkendőt, s többé a
 586     2|             hörgést hallott a háta mögött. Az öreg bosnyák haldokló hörgését.
 587     2|            Istennel kell kibékülni, amiért az ártatlan öregembert megölte.
 588     2|                 sértette, megszégyenítette az emberek magasztalása, mert
 589     2|           hegyoldalban, és nagyon szerette az ótemplomot. Senki sem ismerte
 590     2|                senki se kívánt szerencsét, az emberek úgy bántak vele,
 591     2|                    a gyerekek köszöntötték az utcán.~Egy vasárnap, amikor
 592     2|              kiáltották jobbról-balról, és az asszonyok őrült kétségbeeséssel
 593     2|               harmadik, egy ötéves leányka az anyja szoknyájába kapaszkodva
 594     2|                 taposták a hegyes köveket. Az asszony a kebléhez szorította
 595     2|            kisleány egyszerre elbocsátotta az anyai ruhát, és elbukott
 596     2|                   sikoltással kapott utána az anyja, most elejtette a
 597     2|                  botjával fejbe kólintotta az ebet.~Az állat meghátrált,
 598     2|                  fejbe kólintotta az ebet.~Az állat meghátrált, aztán
 599     2|           hatalmasan hadonászott botjával. Az eb dühödten támadott, a
 600     2|                 két kezével torkon ragadta az ebet. A földre nyomta és
 601     2|           halálhörgést Stolniczky kapitány az ágya alól. Sőt új ismerőseinek
 602     3|                   hölggyel~Egyszer, régen, az elmúlt század elején egy
 603     3|                    éldegélt Pesten. Vágyai az irodalmi pályára csábították,
 604     3|                 mily tökéletesen hiányzott az élettudomány és a tiszteletre
 605     3|              tiszteletre méltó gondolkozás az említett fiatalemberből,
 606     3|              amelyek osztogatásával egykor az Anjou-királyok hízelegtek
 607     3|                fekete hajú és hattyúnyakú, az Uránia című közlöny kegyes
 608     3|          rendszerint szállást szokott adni az ország fővárosába utazó
 609     3|               létére nem merészelt nyomban az ivóból az utcára kimenni,
 610     3|                merészelt nyomban az ivóból az utcára kimenni, csupán a
 611     3|                 mint Vitéz verseskönyvében az ölelkező rímek, Amadé halkan,
 612     3|                   kanyargós budai utcákon.~Az úrnő a temetőnek vette útját.~
 613     3|                 temető volt. Mindig haltak az emberek, és merő legenda
 614     3|              emberek, és merő legenda volt az a híresztelés, hogy a budaiak
 615     3|                 lehet a tegnapi eső miatt. Az úrnő lehorgasztott, ábrándos
 616     3|                   boldogtalanságban, ebben az órában mégis azt érezte,
 617     3|                     mindenét, reménységét, az arckép eleven mását, amelyet
 618     3|                   egykor azt olvasta, hogy az imádott nő értéke nagyban
 619     3|                     és Amadé nem merészelt az ablakok alatt mutatkozni.
 620     3|                     Sárga függönyök voltak az ablakokon, cifra vaskosarak
 621     3|          polgároktól óvatosan tudakozódott az érdekes hölgy után. Kitűnt,
 622     3|                    nyugtalan szívvel járta az utcát a ház előtt, ahol
 623     3|                    utcát a ház előtt, ahol az aranymívesné lakott. Egyszer
 624     3|                   hosszú tekintetet vetett az ablakra.~És néhány nap múlva,
 625     3|                 ugrott a "Fehérló"-ban, és az asszony után vetette magát.
 626     3|                    szavak, a vallomások és az ígéretek. Olykor hosszasan
 627     3|            halotton... Szép halott volt...~Az aranymívesné megrendülve
 628     3|                   képe. Nagyasszonyom volt az, akit álmomban mindig láttam,
 629     3|                 halott fekszik, asszonyom. Az öreg polgárok hazudják nyolcvan
 630     3|                 boldog, ábrándos szerelem, az egyetlen nő elhagyta őket,
 631     3|                   akiért érdemesnek vélték az életet. Akkor haltak meg
 632     3|            asszonyom, hadd mondom el önnek az öreg Toperczer történetét,
 633     3|             gyertyát tartottak a kezükben. Az öregúr kétszáz esztendővel
 634     3|                halt meg egy ablak alatt...~Az aranymívesné megindultán,
 635     3|                   vajon boldogítani fogják az új hazugságok?~~Később,
 636     3|               történetét a budai temetőben az aranymívesnének elmondogatta.~~
 637     3|               bálokon és szalonokban, ahol az akkori előkelő fiatalság
 638     3|             fiatalság megfordulni szokott. Az "Arany Sas"-nál vett szállást,
 639     3|                   vett szállást, és csupán az inasával beszélt tótul,
 640     3|              Hollólendvai kocsin tette meg az utat, és alkonyattal örvendezett,
 641     3|             hallott esténkint a csárdában, az alföldi szél úgy zúgott
 642     3|                   úgy zúgott odakünn, mint az utolsó ítélet, a mécses
 643     3|                csövű pisztolyt tartogatott az utazóbundájában, de maga
 644     3|                    szekerek tünedeztek fel az országúton, fel-felhangzott
 645     3|                   zsákjából hangszerét, és az érzelmes húrokon eljátszogatott
 646     3|                Pilisen Grossinger uramnál; az öreg kocsmáros mindenféle
 647     3|          sóhajtozott leányszobájában, amíg az öreg Grossingerné aludni
 648     3|                    elröppent álom után néz az ember hajnaltájban: vajon
 649     3|             fegyverkovácsnál megtekintette az új veretű vívótőröket. Azonkívül
 650     3|                    Szent Cecília angyalai. Az inas áthozta a viaszosvászonba
 651     3|                   kísérte Jeromos játékát. Az öreg Heckertné ezüsthajával,
 652     3|               összefonva mellén, álldogált az ablaknál, amíg a zenélés
 653     3|                  csak beavatottak ismernek az élet rejtélyeiből. Én megesküdtem,
 654     3|                húzni. Aki a feketét húzza, az bizonyos határidőn belül
 655     3|                    Jeromosnak összeszorult az ökle. Leginkább a tiszt
 656     3|                    sokáig üldögélt egyedül az "Arany Sas" ebédlőjének
 657     3|                   ebédlőjének sarkában, és az egri bikavért nézegette
 658     3|                   hogy milyen színe is van az Ottília hajának, akiért
 659     3|               dobozzal állított be Bátonyi az "Arany Sas"-ba. A tegnapi
 660     3|                 nyúlt. Két golyócska akadt az ujja közé. Egy pillanatra
 661     3|               jelöli. Mikor elutazott, már az első gyenge hó szürkült
 662     3|                 temető mélyebb részein, és az örökzöld téliesen csillant
 663     3|          napsugárban a sírhalmon.~Megfogta az egyik golyót, és mint előre
 664     3|                  tisztnek olyan fehér lett az arca, mint a fal.~- Ó -
 665     3|                    lépcsőjén. Hollólendvai az ablakból látta, hogy egy
 666     3|                   tiszttársa várta odalent az utcán, és azzal karonfogva
 667     3|                   hogy mit cselekszik. Már az ebéd ideje is elmúlott,
 668     3|                 mintha álomban cselekedne. Az ablakhoz lépett, és messzi
 669     3|            Ráfekszik a szívére, a torkára, az agyvelejére. Most is mintha
 670     3|               érezné magát, midőn a golyót az asztal lapjára helyezi.~
 671     3|                   Öreg cselédnéni kopogott az ajtón, a kendője alatt lepecsételt
 672     3|                   adta. Egy húszast dobott az öregasszonynak, s nyomban
 673     3|                  hát meglátja, hogy milyen az a halálos szerelem.~Az inasát
 674     3|              milyen az a halálos szerelem.~Az inasát jókedvűen hátba ütötte,
 675     3|               mielőtt elindultak.~- Ihatsz az egészségemre! - mondta,
 676     3|                kisbőgőt.~A zöld huszár már az ablakközben állott, és a
 677     3|                    kell halnia. Úgy repült az idő, mintha szárnya volna
 678     3|                 egyszerre csak felhangzott az udvaron az öreg Heckert
 679     3|                csak felhangzott az udvaron az öreg Heckert bácsi köhögése,
 680     3|                 mint egy hallgatag vándor. Az országúti kocsmák, éjjeli
 681     3|              fáiról úgy hullott a hó, mint az emlékezet, és a hóvirágos
 682     3|                    lepke árnyéka repdesett az ábránd Belláról; költők,
 683     3|                     vagy szelíden daloltak az őszi fákról, őszi tóról
 684     3|                    úgy ismételgették, mint az imádságot. Ah, mikor tegezni
 685     3|             veréssel fenyegette udvarlóit, az asztal alatt a térdükbe
 686     3|                    sem szeret igazán, csak az elvált férjét.~Táncolni
 687     3|                   mondott emlékezetből, és az elvált férjét mindig koholt
 688     3|                     Fekete szeme villogott az elképzelt szenvedélytől,
 689     3|                vadvirágot szedni tavasszal az erdőn: úgy szeretett volna,
 690     3|             aranyszínű vagy fekete hajszál az atillája gombjára csavarodott,
 691     3|             kefével esett neki a kabátnak. Az úgynevezett rózsaszínű posták
 692     3|               itt-ott elmaradoztak mellőle az élet folyamán, a szolgálati
 693     3|        főhadnagyokat találtak reggelenként az asztaluk felett egy-egy
 694     3|                 beszélgessen vele. Elveszi az a lelkét az embernek. Eszét,
 695     3|                  vele. Elveszi az a lelkét az embernek. Eszét, szívét,
 696     3|               életét. Én - pedig három éve az esetnek - nem merek a fővárosba
 697     3|              dzsinneket, a csodalámpást és az utazó Szindbádot az Ezeregyéjszaká-ból
 698     3|        csodalámpást és az utazó Szindbádot az Ezeregyéjszaká-ból juttatta
 699     3|                Ezeregyéjszaká-ból juttatta az Orbán gróf eszébe. És a
 700     3|                  És a haja sűrű volt, mint az álom, amely erős lengyel
 701     3|                   gondolta -, mi van ebben az asszonyban! Majd én belenézek
 702     3|             találkozik a bécsi utazóval!), az asszony elvált, és a gróf
 703     3|                  Hat hónap múlva egy estén az ágy szélére ült. Keresztbe
 704     3|                 szomszéd szobában töltötte az éjszakát, és reggelig sírt
 705     3|                várost a szőke katona után. Az asszony hízelkedve simult
 706     3|                   hozzá.~- Csak kitaláltam az egészet. Kíváncsi voltam,
 707     3|                 hónap múlva megismétlődött az eset hajfonás közben. Most
 708     3|              rendőrséget is mozgósította - az állatorvosnak se híre, se
 709     3|               negyedszer is megismétlődött az eset bizonyos időközökben.
 710     3|               egyszer Orbán gróf elmondta. Az egykor daliás gróf őszülni
 711     3|            külvárosi házmestert emlegetett az asszony mint szerelme alanyát.
 712     3|                  Most itthagylak! - mondta az asszonynak.~Visztula Bella
 713     3|                  kastélyba. Hiába írta meg az asszony, hogy szerencsétlen
 714     3|                   volt, sohasem csalta meg az urát, csak kínozni akarta.
 715     3|                  és térden állva imádkozik az elvált uráért, Orbánért.
 716     3|             városkában kikötött, és Orbán, az egykori katonatiszt elfoglalta
 717     3|              katonatiszt elfoglalta helyét az "Oroszlán" ebédlőjében.
 718     3|              Oroszlán" ebédlőjében. Mindig az ebédlőbe ült, és már úgy
 719     3|               meghitt sarokban; künn dudál az őszi szél, régi újságpapirosok
 720     3|                    zörögnek a padláson, és az ecetfák a ház körül a sötétség
 721     3|                 magányos házától: valahol, az országúton tán egy kocsma
 722     3|           cimbalmos zenéjére táncolnak, és az ecetfák bekandikálnak a
 723     3|              elszökdöstek éjszaka a házból az unatkozó edények, fémből
 724     3|           megvilágított házban mulatják át az éjszakát, bort öntenek nők
 725     3|                 hogy üresen maradjanak. És az elhalt asszonyok csipkés
 726     3|              mondanak egymásnak életükből, az úrnő kövirózsa fenn a várfalon,
 727     3|             akiknek tán nincsen ingük. Még az óra is megáll estefelé,
 728     3|                   kis harangot megkondítja az óra kunyhójában - vállára
 729     3|                    volt arra szükség, hogy az ember a néma könyvtárszoba
 730     3|                   poros levegőjét szívja - az útszéli fogadókban annyi
 731     3|              bánatát feledve andaloghatott az utazó a hallott történeteken,
 732     3|                 szeretőkön és megholtakon.~Az "Oroszlán" fogadósa egy
 733     3|                   a gyertyát megigazította az utas asztalán, és a boroskancsót
 734     3|                  mintha most látná először az olajnyomaton a Brenta színes
 735     3|                  elpattant kerekét javítja az utazókocsinak, odabent a
 736     3|               kalapban, mint préselt virág az imakönyvben, a rövid mellényes,
 737     3|                  többé nem rajzolt betűket az asztal lapjára, elfojtott
 738     3|                Ámbátor, ha messzebb volna, az sem volna nagy baj...~Orbán
 739     3|                   lelke -, mondván, s ezen az alapon tovább folytatta
 740     3|                    alapon tovább folytatta az elbeszélést.~Bizonyos özvegy
 741     3|                 közeli atyafiságot tartott az akkori váci püspökkel. Mindig
 742     3|                 tanácsára cselekedte, mert az a híre volt, hogy akire
 743     3|            megmondani, hogy milyen is volt az Áprilisné szeme. Egy ember
 744     3|                   megkötötte a juharfánál, az asszonyság ablaka alatt,
 745     3|                éhen döglött a szegény pára az ablak alatt. Komoróczy csak
 746     3|                   kisétált a régi temetőbe az asszonyság, és felvette
 747     3|              lovadat, mint engem! - mondta az asszonyság. - A lovad jutott
 748     3|                 lovad jutott eszedbe, amíg az én két karom ölelte a fejed.
 749     3|                 engem elhagytál, nem pedig az én mélységes bánatomat miattad.
 750     3|                    a sírhalomra, nem pedig az én megholt szívem miatt,
 751     3|                   sír mélyében, mint annak az asszonynak a megverő szemére,
 752     3|                amelyeket elfelejtett, hisz az asszony csak víg dalokat
 753     3|                    Áprilisné hamar bezárta az ajtókat, a nagy kutyákat
 754     3|                   kapura írta: "Verjen meg az Isten, te cudar!"~Aztán,
 755     3|                 gyalogosan továbbvándorolt az országúton.~A vidrasapkás
 756     3|                   eleji tiszt urak utaztak az olasz határ felé, és az
 757     3|                    az olasz határ felé, és az útba eső fogadósnéknak egyetlen
 758     3|               mindenfélét hazudoztak, hogy az asszonyoknak egész életükre
 759     3|                   egykor orgonamester volt az öreg hercegnőnél, éjjelente
 760     3|                    azokat a helyeket, ahol az előszobában tisztek fehér
 761     3|                   selyem reverendában járt az öreg hercegnő palotájában
 762     3|                 harisnyát göngyölített ki, az újonnan vert aranypénzek
 763     3|                   a játék esélyeit, mintha az előtte heverő pénzhez semmi
 764     3|                   nyereséggel visszavonult az első kakasszónál, és a tiszt
 765     3|                  másolták volna a pózokat, az orgonista mindig magával
 766     3|                 csupán akkor harapta össze az ajkát, ha nem tetsző játékos
 767     3|                tetsző játékos felé fordult az ingadozó szerencse. A fajtalan
 768     3|                     hoz címzett házban sem az orgonistát, sem Orbánt.
 769     3|               bécsi utcákon, amelyek ebben az időben még csaknem a dalos
 770     3|                    csinos emberek vagyunk.~Az orgonista valóban oly erős
 771     3|                    Talán meg is házasodol?~Az orgonista erre nem felelt
 772     3|                  tért vissza a dologhoz.~- Az atyám hatvanesztendős koráig
 773     3|           hatvanesztendős koráig muzsikált az Esterházyaknál. Kegyelmesek
 774     3|          valamelyik királyságban, majd meg az ausztriai ház egy fiatal
 775     3|                csakhamar közbelépett, hogy az éjjeli sétáknak örökre végük
 776     3|                    egy éjszakán megragadta az orgonista kezét, és hamis
 777     3|                   vagy kardot? - kérdezte.~Az orgonista vállat vont.~-
 778     3|                  vagyok - felelt nyugodtan az orgonista. - Ám nem szándékozom
 779     3|              vagyonom van, és arám sürgeti az esküvőt.~Orbán gróf komoran,
 780     3|              mélységes keserűséggel nézett az orgonistára.~- A "Párizsi
 781     3|                  szótlanul hátat fordított az orgonistának. Néhány nap
 782     3|                  nyomtalanul Bécsből, mint az orgonamester.~Orbán gróf
 783     3|                   a városkától, ahol abban az időben tartózkodtam, de
 784     3|                szerette a magányt, kereste az egyedülvaló csöndességet,
 785     3|                    puszta kert közepén, és az ablakán legföllebb a holdvilág
 786     3|             alkalmatos.~- Nagyon szeretném az őszt, ha nem volna olyan
 787     3|               velem - folytatta barátom. - Az őszt megnézhetjük odakünn
 788     3|                   a faluban. Egész nap jár az emberek szája. Az ördög
 789     3|                  nap jár az emberek szája. Az ördög tudja, miről fecsegnek
 790     3|                    mennyire gyűlöli azokat az embereket, akik folyton
 791     3|                 elhallgat néha, ha megunja az örökös dudálást, de az emberek
 792     3|             megunja az örökös dudálást, de az emberek soha. Általában
 793     3|              amelyet ki kellene küszöbölni az emberi életből.~És míg így
 794     3|             állandó "mozgalomban tartotta" az aranysugáros őszi délután
 795     3|                   Kérlek, ne nézz hátra... Az én kedvemért... Sohasem
 796     3|                   a folyón, hátat fordítva az országúinak. Még a kezét
 797     3|           megtermett úrihölgyeket, akikről az ember az első pillanatban
 798     3|             úrihölgyeket, akikről az ember az első pillanatban nem tudja
 799     3|                amely szinte kétfelé osztja az esztendőt) még a lenge Grétékből
 800     3|         pillantással mért végig engem, aki az útból félreálltam, mint
 801     3|              csakhamar eltűnt lovasnőjével az út kanyarulatánál.~Sándori
 802     3|                   nihilizmussal traktálják az embert, ahelyett hogy valami
 803     3|                    főznének a konyhájukon. Az én kedves korszakomban -
 804     3|           egyszerre vissza szeretném tenni az egész világot -, a középkorban
 805     3|           hölgyecskék. Nem hisznek ezek se az Istenben, se a vallásban.
 806     3|             függesztette a tekintetét abba az irányba, amerre az amazon
 807     3|                    abba az irányba, amerre az amazon elvágtatott, majd
 808     3|                derék misszionáriusokat nem az emberevő vadak közé kellene
 809     3|         másodpercig hallgatagon ballagtunk az őszi délutánban, hol a távoli
 810     3|                  gránátosai lehettek, akik az oroszországi mars után is
 811     3|              tanította meg Klárát, a többi az jött magától. Azaz, a könyvekből
 812     3|              könyvekből jött a többi. Azok az átkozott könyvek! Mindig
 813     3|                   üldögéltünk házában vagy az én kunyhócskámban: "égesd
 814     3|         elgondolkozva a hosszú estéken, és az őrnagy sem szólt, én sem.
 815     3|    főhercegasszonnyal én táncoltam a bálon az udvarnál, és Rácsky valóban
 816     3|            tervünkkel. Félig én mondtam el az ügyet, félig az őrnagy.~
 817     3|                 mondtam el az ügyet, félig az őrnagy.~S mi történt akkor?~
 818     3|                 nem tanul már táncot, mert az a bakfisoknak való!~Elámultunk
 819     3|                    Elámultunk erre, és még az őrnagy sem tudott sokáig
 820     3|         locsogáshoz, tereferéhez, mint én.~Az őrnagy aztán nemsokára meg
 821     3|           táncleckéket idejében elkezdjük, az őrnagy okvetlen bevárja
 822     3|                    azóta még rosszabb lett az állapot. Öreg koromban kell
 823     3|                újra hallgatagon kullogtunk az őszi tájon, amely hasonlított
 824     3|                    fák alatt ismét föltűnt az amazon alakja. Sándori láthatólag
 825     3|             Nemrégen azonban észrevettem - az ember nem vak -, hogy sokat
 826     3|                   kívánságaikat, amelyeket az öreg fűzfa üregébe dobnak,
 827     3|            fölkeresi Sivót, a töltés őrét. Az megtanulta az írást a katonaságnál.~
 828     3|                 töltés őrét. Az megtanulta az írást a katonaságnál.~Sok
 829     3|                   mennyországba. De hát én az írásról megismertem, hogy
 830     3|        elhagyatottságában. Bár tudja, hogy az ő ideje már elmúlt, és vele
 831     3|                   környéken vitt keresztül az utam, midőn is hallottam,
 832     3|              könnyű hó fedte be a réteket. Az útszéli szent kápolnájában
 833     3|                angol verseket fordítgatván az íróasztala számára. Amadé -
 834     3|            olvasott Childe Harold-ban vagy az Anyegin-ben, és a tekintete
 835     3|             helyezkedett a nyeregben, hogy az erdőszélről, egy bokor mögött
 836     3|                   sétát tesz a faluba vagy az erdei úton, ahová Amadé
 837     3|                páholyból, s mire vége volt az előadásnak, az elrobogó
 838     3|                   vége volt az előadásnak, az elrobogó fogatban a lámpások
 839     3|                 évekkel előbb kedvese volt az előkelő hölgy, ám a végzet
 840     3|                férfiúnak, s elvonulni kell az útból, midőn a hölgy tekintete
 841     3|           nagyvárosban most gyulladnak föl az ezernyi lángok, szánok és
 842     3|                  szánok és kocsik robognak az utcák faburkolatán, rózsaszínű
 843     3|                fejjel belovagolt udvarába, az ebédlőből szokatlan világosság
 844     3|                    havannaszivar illata és az expresszvonat füstje csapódott
 845     3|                    Amadé! - mondta a hölgy az ebédlőasztal mellett, ahol
 846     3|                 csupán széjjelnyitotta, és az orosz sapka fején fátyollal
 847     3|                napom gyönyörű ragyogása ez az óra.~- Már két esztendeje,
 848     3|                esztendeje, hogy nem látom. Az első évben nyugodt voltam.
 849     3|           álmatlanság gyötör. Hiába mondom az imádságomat esténkint, álom
 850     3|           esténkint, álom nem jő szememre, az operában a helyet nézem,
 851     3|                    mindig-mindig én leszek az oltárképe, nélkülem már
 852     3|                   be gyakori fenyegetését, az öngyilkosságot. Örömömre
 853     3|                hogy egészséges, rózsaszínű az arca, fiatal cselédasszony
 854     3|                   amelyeket nem ismerek.~- Az anyáméi.~- Most láttam és
 855     3|                  aludni esti imádság után.~Az előkelő hölgy fölemelkedett
 856     3|                    és bundáját összefogva, az ajtó felé ment.~Amadé térdre
 857     3|                 térdre állva nézett utána.~Az ajtó kinyílott, majd bezárult.~
 858     3|                    száncsörgés hallatszott az országúton az udvarház előtt.~
 859     3|                  hallatszott az országúton az udvarház előtt.~A katona
 860     3|                    gondolta, és tenyerével az ingét tapogatta. A bal oldalán
 861     3|                   igénybe kezelése.~Bánáti az utazókocsi ernyője alá húzódott,
 862     3|             bástyasétányra pillantva, ahol az őr, mint egy esőverte, rozsdavörösre
 863     3|                   városkapu kősárkánya már az utazókocsi mögé került.
 864     3|                 szörnyetegre sújtott, mire az állati fájdalmat üvöltve
 865     3|                   mint a szent szív ragyog az olasz templomokban.~A katonának
 866     3|              kardszúrással végezni kellene az éji fantommal.~- Utánad
 867     3|             csendes éjben... Most hirtelen az jutott eszébe, hogy az est
 868     3|            hirtelen az jutott eszébe, hogy az est folyamán többször hallotta
 869     3|                     Most ismét felhangzott az előbbi sikoltás, csakhogy
 870     3|                   szívére a gondolat, hogy az éji szörnyeteg tán elragadta
 871     3|                állta, és visszairányította az elhagyott fogathoz.~A postakocsis
 872     3|               aludt. Bánáti hiába kérdezte az éj eseményeiről. Mit sem
 873     3|              eseményeiről. Mit sem hallott az éjféli történetből.~~Másnap
 874     3|             lugasaiból merengett napközben az alant csillámló völgyi folyóra,
 875     3|               feküdt a mennyezetes ágyban, az öreg hölgy olykor jeges
 876     3|               álmoskönyvszaga volt, mintha az egyiptomi nagy könyvben
 877     3|                   nagy fejű bagoly bólogat az óra tetején, és csendesen
 878     3|                   nagy robajjal felnyílott az ajtó, mintha szél vágta
 879     3|                bagoly egyetlen lendülettel az óra tetejéről kisuhant az
 880     3|                  az óra tetejéről kisuhant az ablakon, a kutyák veszettül
 881     3|              kutyák veszettül ugattak lenn az udvaron, mintha álmot láttak
 882     3|                    régi parkett megmozdult az ő léptei alatt, szőnyegek
 883     3|               Dudorászva, dédelgetve, mint az öngyilkosok lelkeit ringatják
 884     3|                  ringatják át a túlvilágra az angyalok, simogatta a hang
 885     3|                    szemű rókák futottak ki az ágy alól, és kimenekültek
 886     3|                     mint egy elhangzó ének az erdőn.~~
 887     3|                                     Tavasz~Az altábornagy szokása szerint
 888     3|                 végig a havas förgeteg, és az altábornagy folyton a piacokat,
 889     3|                  őszibarackért bekóborolja az egész várost. Amióta pedig
 890     3|          természete, hogy kevésbé szerette az üvegházban termelt gyümölcsöket,
 891     3|                   ki rózsaszín fejecskéjét az első csiperkegombácska,
 892     3|                    csiperkegombácska, hogy az altábornagy úr a Mester
 893     3|                   nyoma. Talán nem is lesz az idén?... Mit gondol, Käti?~
 894     3|                    Mit gondol, Käti?~Käti, az excellenciás úr régi szakácsnője,
 895     3|                  tavasz valóban késlekedik az idén.~Az altábornagy azután
 896     3|                valóban késlekedik az idén.~Az altábornagy azután a kalendáriumot
 897     3|               tavasz-elő!... Mit jelentsen az: tavasz-elő, ha nem a csirkét
 898     3|                jelenti?~Roppant haragudott az altábornagy, ha tőle függött
 899     3|                 volna, vasra verette volna az egész időjárást. Nem kisebb
 900     3|                   kisebb okból, mint abból az okból, hogy csirke nem termett
 901     3|                 átadta Käti kisasszonynak, az almafavirágot az asztalra
 902     3|            kisasszonynak, az almafavirágot az asztalra helyezte, és míg
 903     3|                    nyugodtabbak lettek, és az altábornagy úr nagyot sóhajtva
 904     3|                 volt haja és bajusza, mint az aggastyánoké. Ilyen volt
 905     3|                 sem ismert egyéb földi jót az őszibaracknál. A nőket,
 906     3|                 nők is volnának a világon, az altábornagy úrnak erre nézve
 907     3|               magát varrni. Naponta főzött az akkori ezredesnek olyan
 908     3|                 francia szakácskönyv-ben - az altábornagy mindenkori legkedvesebb
 909     3|                  sem voltak feltalálhatók. Az ezredes el volt ámulva,
 910     3|               ámulva, és csaknem mindennap az özvegynél ebédelt. Ugyanakkor
 911     3|                    hogy régi sebe, amelyet az olasz hadjáratban szerzett,
 912     3|                  fájdalmakat okozott neki. Az ezredes úgy feküdt ágyában,
 913     3|                  hangon felolvasta urának. Az akkori ezredes megtörten
 914     3|                 Tehát már csak így ebédelt az ezredes, amikor az a bizonyos
 915     3|                 ebédelt az ezredes, amikor az a bizonyos kicsi és kacér
 916     3|              ellássa a megfelelő helyeken. Az ezredes azon az éjszakán
 917     3|                  helyeken. Az ezredes azon az éjszakán mélyen aludt, és
 918     3|                    étvágyat érzett, mintha az egész Nagy Szakácskönyv-et
 919     3|               tojáskával. Estefelé, amikor az özvegy ismét megjelent,
 920     3|                  felrakta a borogatásokat, az ezredes nem mulasztotta
 921     3|                  úgy intézni a gyógyítást.~Az özvegy mosolyogva bólintott,
 922     3|           bólintott, és másnapra teljesült az ezredes óhajtása: már egy
 923     3|         megbirkózni, és a legénynek csupán az étlapok alsó részét kellett
 924     3|                  napról napra a gyógyítás. Az ezredes ott tartott, hogy
 925     3|                    szakácskönyv-ből azokat az ebédeket állította össze,
 926     3|                 alkalmatosak télidőben. De az ezredesnek már a legzsírosabb
 927     3|             pecsenye sem ártott meg. Midőn az ágyat elhagyta, egy negyed
 928     3|                   angol ürüt ebédelt annak az örömére, és csak akkor vette
 929     3|                    akkor vette észre, hogy az özvegyasszony itt van a
 930     3|            özvegyasszony itt van a nyakán. Az ezredes lovagias ember volt.
 931     3|                ember volt. Nem is lehetett az másképpen: a "burazzai hős",
 932     3|                    a "burazzai hős", ahogy az ezredest a hadseregben nevezték,
 933     3|           áthelyeztette magát Innsbruckba. Az özvegy ott maradt, ahol
 934     3|                volt, mert megtiltotta neki az akkori ezredes után menni,
 935     3|                  lakásán - de egyébként is az ezredesnek, midőn ismét
 936     3|             lelkéből megutálta. De nem úgy az özvegy. Az asszony állandóan
 937     3|           megutálta. De nem úgy az özvegy. Az asszony állandóan irkálta
 938     3|                 állandóan irkálta leveleit az ezredesnek, amelyekben egészségére
 939     3|                  foglaltatnak. Elolvasta-e az ezredes a leveleket? Nem
 940     3|                  hogy nem válaszolt rájuk. Az asszony megunta végtére
 941     3|                    asszony megunta végtére az egyoldalú levelezést, és
 942     3|                   tulajdonképpen mégiscsak az ő asszonya volna. Käti tudta
 943     3|       engedelmeskedett asszonyának, mintha az a konyhán pattogott volna.
 944     3|              lényeges változtatásokat tett az étlapon. Máskor egyes ételek
 945     3|               számolni a sikerről, amelyet az étel keltett - a "katonai
 946     3|                   katonai körökben", amint az ezredest, majd később vezérőrnagyot
 947     3|              lencsével. Erdélyből érkeztek az utasitások a rendezendő
 948     3|               legnagyobb titokban történt. Az altábornagynak - ez lett,
 949     3|                    valamit magában, amikor az asztalára kerültek némely
 950     3|                    még mindig visszatérnek az ifjúkori emlékezések egy-egy
 951     3|                    ízre, egy-egy szagra -, az altábornagy nem szólt soha
 952     3|                milyen semmiséggel tölti el az ember az életét, hirtelen
 953     3|              semmiséggel tölti el az ember az életét, hirtelen valami
 954     3|            hirtelen valami szag ütötte meg az orrát töprengésében. Vastag,
 955     3|                  szag után nyomult. A szag az erkélyajtóhoz vezette. A
 956     3|                   üvegharanggal leborítva. Az altábornagy kinyitotta az
 957     3|                  Az altábornagy kinyitotta az ajtót, felemelte a harangot,
 958     3|                    nem tagadhatta el, hogy az remek. Olyan remek, amilyen
 959     3|                    Csakhamar elkövetkezett az ebéd ideje, és a kegyelmes
 960     3|                 pohár, ugyanannyiféle ital az asztalon. Ragyogó porcelán
 961     3|                 hogy aki most enni készül, az ismeri az evés fortélyait.
 962     3|                most enni készül, az ismeri az evés fortélyait. Jakab,
 963     3|           halacskában lehet választani, de az altábornagy, aki az erkélyen
 964     3|                     de az altábornagy, aki az erkélyen elkövetett torkosságáért
 965     3|                 olyan szertartásosan emeli az Altwien-porcelán tálat,
 966     3|              lelkész a keresztelőmedencét. Az altábornagy csendesen kanalazni
 967     3|                   és ettől a perctől fogva az egész osztrák-magyar hadsereg
 968     3|                Jakab egymásután hordja fel az ételeket.~A poharak is munkába
 969     3|                majd meglepetten nyomta meg az asztalon álló ezüstharangot.~
 970     3|                   Käti! - mondja szigorúan az altábornagy. - Ez nem béka.~
 971     3|                 Másról kezd beszélni:~- És az a pástétom ott az erkélyen?~
 972     3|                       És az a pástétom ott az erkélyen?~Käti csak pirul,
 973     3|                rárivall:~- Miféle pástétom az?~- Parancsára, kegyelmes
 974     3|               titokban néhány napra főzni.~Az altábornagy úr ámulva teszi
 975     3|             altábornagy úr ámulva teszi le az evőeszközöket. A fejét csóválja,
 976     3|                  Meghatottan emelkedik fel az asztaltól, és az asztalkendővel
 977     3|             emelkedik fel az asztaltól, és az asztalkendővel a nyakában,
 978     3|                                 Egy árnyék~Az volt csak a keserves ember!~
 979     3|                 már elképzelhetetlen, mert az emberek nem tisztelnek sem
 980     3|        tekinteteket. Pedig jobban megvetni az embereket azóta sem tudta
 981     3|               kokott megvetően végignézett az utcán egy szegény asszonyt,
 982     3|                  gebét a hajánál fogva, és az arcába köpött.)~De hát ki
 983     3|                 Komolyan: elfelejtette már az emberek nevét is, akik az
 984     3|                  az emberek nevét is, akik az utcájában vagy a városban
 985     3|                    éltek. Néha ráköszöntek az utcán:~- Jó napot, Maximilián
 986     3|                   napot, Maximilián bácsi!~Az öregembernek eszébe sem
 987     3|                fejét. Megemelte a kalapját az ismeretlen vagy ismerős
 988     3|               ismerjük egymást!" - Ez volt az öregember kalapemelése.~
 989     3|                  gazdasszonyát rajtacsípte az unokájával. A gazdasszonyt
 990     3|              Ugyanezek a nők üdvözölték őt az utcán. Közömbösen elfordította
 991     3|                   bort ivott, szivarozott, az emésztésre vigyázott, sokszor
 992     3|           vigyázott, sokszor földhöz vágta az újságot, amíg elolvasta. "
 993     3|                   hogy néhanapján megverte az öregembert, amiért ez kételkedett
 994     3|                hűségében.~- Linka - mondta az öreg -, hívd el az anyakönyvvezetőt.
 995     3|                  mondta az öreg -, hívd el az anyakönyvvezetőt. Megesküszöm
 996     3|                     Annál inkább! - felelt az öreg a halál küszöbéről.~
 997     3|                    vesztegetni való ideje, az öregembernek már többször
 998     3|                   gyanúsan a mellén maradt az álla. Kendőt kapott magára,
 999     3|                tekintetes uram? - kérdezte az anyakönyvvezető, aki éppen
1000     3|                    van! - felelt szigorúan az öreg. - Annyi Nagy Jánosné