1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1697
Part
1001 3| vörös személy előkerített az udvarból egy szabadságos
1002 3| Esküdjünk - türelmetlenkedett az öreg. - Mert nem sok időm
1003 3| Mert nem sok időm van.~Az anyakönyvvezető, levélhordó,
1004 3| szabadságos katona befejezték az aktust. Az öregember egyedül
1005 3| katona befejezték az aktust. Az öregember egyedül maradt
1006 3| feleségem - rebegte ellágyulva az öreg. - Sohase volt nékem
1007 3| szeretett volna. Te vagy az első és az utolsó. Te vagy
1008 3| volna. Te vagy az első és az utolsó. Te vagy az én édesanyám.
1009 3| első és az utolsó. Te vagy az én édesanyám. Add ide a
1010 3| Sohasem látta még sírni az urát. Most pedig leperegtek
1011 3| könnyek a hamuszürke arcon, és az erőtlen, vén karok átölelték
1012 3| pocakot nevel, hol helye van az óraláncnak.~A leányok -
1013 3| vallásos megnyugvással várták az öregúr kitörését. Mielőtt
1014 3| öregúr kitörését. Mielőtt az óra nyolcat ütött, Branyiszkói
1015 3| fordították, hárman, amíg ketten az öregúr vendégét kezénél,
1016 3| Maximillián, ezt tűröd?~Az öregurat azonban három erős
1017 3| leány, és kezénél fogva az ajtóig vonszolta. Az udvaron,
1018 3| fogva az ajtóig vonszolta. Az udvaron, a végtelen őszi
1019 3| égboltozat csillagai alatt az egykori hadnagy magához
1020 3| csókolt, bocsánatot kért az alkalmatlankodásért, javulást
1021 3| remélhető időjárásról beszélt az esti csillagtestek állásából
1022 3| karjaiból, barátja után kiront az udvarra, és a borozás tovább
1023 3| megmentésére sietett, visszahozta az udvarról, friss butéliákat
1024 3| udvarról, friss butéliákat tett az asztalra, és tán még mostanáig
1025 3| még mostanáig döngetnék az asztalt ökleikkel, ha végre
1026 3| télikendőket nem dobnak az elválhatatlan barátok fejére.
1027 3| Korpsz hadnagy ezentúl az udvarra való kivonszolásakor
1028 3| Branyiszkói kisasszonyoknál; Tilla az első mondatnál bekiáltott
1029 3| első mondatnál bekiáltott az ebédlőbe:~- Erősen fogjátok
1030 3| papát, amíg visszajövünk!~Az öreg hadnagy tehát tovább-ballagott,
1031 3| talál még valakit, akinek az olasz hadjáratról bőbeszéddel
1032 3| szombatonkint a kuglinál ragadt az "Okos csizmadiá"-nál, Talányi
1033 3| visszavonhatatlanul, reménytelenül az udvarra tették. Tulajdonképpen
1034 3| csak most danolja a bakter az alvégen... Megszégyenítő,
1035 3| hogy minden este kidobják az embert valahonnan. Igaz:
1036 3| kacagó kisasszonyok dobják ki az embert, a kezük olyan, mint
1037 3| és nem lehetett tudni, az ég vagy az ellenség nyugtalankodik
1038 3| lehetett tudni, az ég vagy az ellenség nyugtalankodik
1039 3| hívogatólag dörmög, mintha az éjszaka, a novemberi köd,
1040 3| mély síroknak lehelete, az utolsó lámpást már korán
1041 3| akácfák szintén azt juttatják az ember eszébe, hogy teljesen
1042 3| teljesen egyedül baktat az alvégen - ha legalább jönne
1043 3| mintha csupán ez volna az élet célja; ködben, sárban,
1044 3| a nagybőgőbe mintha maga az öreg Mátyánszki bácsi, a
1045 3| éjszaka a magányos kóborlóban az alvégen, midőn egy ködös,
1046 3| mintha bankót hamisítana, az ablakon csúfolódva pillantgatott
1047 3| a spirituszszagú ivóban. Az éj azonban megszépítette
1048 3| hajzat már régen megigézte az öreg hadnagyot. A fehér
1049 3| szerelmet vette komolyan az életben.~Hogy hívták a leányt?~
1050 3| mint a kápolna harangszava az őszi erdőn. A kezén mindenféle
1051 3| jégszürke cigány titkon az asztalához lopózott, és
1052 3| nagyon csendes hangon, mintha az kettőjük titka volna. A
1053 3| után melegen pillantottak az öreg uracskára.~A szivar
1054 3| hegedűjét a hóna alá kapta.~Az udvaron szöktek meg, régi
1055 3| Maximillián háza előtt.~- Az első szerelmet, azt a szomorút! -
1056 3| éjjel, álmukban, felserkenve az éji zenétől. Ám kisvárosban,
1057 3| Megelégedése jeléül kinyitotta az ablakot, és pisztollyal
1058 3| és búcsú nélkül eltűnt az éjszakában.~A Kacsari fiúk
1059 3| veszekedni kezdtek egymás között az ingyen muzsikálás miatt,
1060 3| kis lengyel faluhoz ért, az előreküldött Csárdás őrmester
1061 3| házánál a hadnagy urat.~Az urasági ház külseje semmiben
1062 3| sem különbözött azokétól az elhagyott, szegény nyírségi
1063 3| határszéli csavargó volt azelőtt, az éhségtől, üldözéstől, bujkálástól
1064 3| sárga csizmája enni kért, az ujján nagy, zöld köves pecsétgyűrű,
1065 3| címer volt vésve. Misleynek az jutott eszébe, hogy már
1066 3| érintkeztek.~- Livinszky! - mondta az öregúr, és nyájaskodva,
1067 3| fürdőhelyen bemutatkozott az ismeretleneknek. - Tessék,
1068 3| bevezetés ilyenformán sikerült, az alacsony, egyszárnyú ajtóban,
1069 3| Nem ismeri véletlenül?~Az öregúr egy darabig még tologatta
1070 3| körülményes hangulatban ért véget. Az öregúr mindenféle pókhálós
1071 3| Johanna odavetőleg, mire az öregúr egy palackkal hóna
1072 3| regénykönyveknek már nem hiszek, az apám csupán a nőcselédeinkről
1073 3| Három esztendeig voltam az árnyéka. Mindig mellette,
1074 3| zöldnek, és gyönyörű pirosnak az életet, mint a császárok
1075 3| nagy rongy volt!~- Én is az vagyok! - kiáltotta boldogan,
1076 3| kisasszony. - Tudja, mi az, "La Traviata"? Nos, én
1077 3| fájjon a szíve utánam, mint az én szívem fog fájni maga
1078 3| karjaiból kimenekült. Megkerülte az asztalt, és pityergő bánattal,
1079 3| mondta, hogy mást szeret?~Az éjszakában hirtelen trombitaszó
1080 3| reccsent fel, a hadnagy az ablakhoz ugrott, a falu
1081 3| csákóját. A viharszíjat az álla alá nyomta.~Johanna
1082 3| hadnagyot:~- Isten veled, az Isten oltalmazzon, te kedves,
1083 3| meg - mondta a háttérben az öregúr, és egy pohos butykost
1084 3| csendjében, hol égve maradt az örökmécses enyhe, rubinszerű
1085 3| enyhe, rubinszerű lángja, és az orgona halkan végiglélegzik,
1086 3| hogy a mulatság hevében az asztal tetejére ugorjanak.
1087 3| oly finoman hervatag, mint az alapítványi hölgyek, a társalkodónője
1088 3| precízen játszotta Haydnt az orgonán, mintha szívében
1089 3| tartaná együtt, nem pedig az ószilvórium, melyet napjában
1090 3| tunyán nyújtózkodott, és az ebédlőben, a régi lovas
1091 3| jó magaviseletű nő haja, az almák piros egészséggel
1092 3| meztelen lábú parasztmenyecskék az almafa gallyain, a szőlők
1093 3| szőlők enyhén kékültek, mint az erdészház fedele a messzeségben,
1094 3| távoli fasor tetőzetén, hol az ősz furcsa ködsapkákkal
1095 3| szarvasagancsok, amelyek az elmúlt időkben szinte korlátlan
1096 3| és nekünk szükségünk van az ön kastélyára. Bizonytalan
1097 3| harcoló sereg nevében - felelt az öreg katona.~A kastély egyik
1098 3| azon, hogy miféle lehet az, aki a fűzőjét elfelejti,
1099 3| Vezérkari tisztek mutatkoztak az udvaron, telefon- és távíróvezetéket
1100 3| hegyi patak vizében, és az automobilok éjjel-nappal
1101 3| párolgó lovak nyergéből, az ablakok mögött reggelig
1102 3| vetett lábánál, mialatt az írómappáján írogatott a
1103 3| próbált jelt adni, füttyenteni az agárnak a toronyból, de
1104 3| agárnak a toronyból, de az ügyet sem vetett rá. Áhítatosan
1105 3| elborították a szemhatárt, az égtől a földig húzódott
1106 3| toronyba Krisztinának, ha az úrnő boldog mosollyal körülnézett
1107 3| mosollyal körülnézett a tájon. Az agár ellenben tetten ért
1108 3| csillogott, és talán ha az ellenség elfogná, és puskacső
1109 3| Tudtam, ezt fogja kérdezni. Az önhöz hasonló hölgyek mindig
1110 3| élni. Ugyanezt gondolják az elkényeztetett, kedves,
1111 3| maradnak, soha ráncot nem kap az arcuk, és a férfiak csak
1112 3| arcának finom bánata, mint az üveg alá zárt virágoké,
1113 3| keresztjére, és kedves gyümölcse az őszi som... De a cipője
1114 3| terelték.~Pontosan látta, hogy az úrnő a kastély melléklépcsőjén
1115 3| melléklépcsőjén eltűnik, de az eltűnés után még egy perc
1116 3| nézegette. Már elbúcsúzott az ezredes, a tót szobalányok
1117 3| beszélgetett, szinte elállva az automobil útját. Az a neveletlen
1118 3| elállva az automobil útját. Az a neveletlen ember még talán
1119 3| talán el sem búcsúzik? Pedig az eldobott virág azóta a kertből
1120 3| Kétszer-háromszor kinyitotta az ajtót, mindjárt elindul,
1121 3| keresi meg a hírlapírót... De az már jött, rövid, zöld suba
1122 3| mondani, hogy vigyázzon az agarára. A kutyának az a
1123 3| vigyázzon az agarára. A kutyának az a rossz tulajdonsága van,
1124 3| Krisztina sokáig őrizte az őszi virágot. Gyakran, midőn
1125 3| ostobaság volt várni, míg az őszi virág elhervad. A hosszú
1126 4| Utolsó szivar az Arabs Szürkénél~
1127 4| a háború alatt is csak az esti órákban hagyta el Koronaherceg
1128 4| hódsapkában vagy panama kalapban (az időjárás szerint), mindennap
1129 4| belépett a virágosboltba, és az ősz hajú és rózsapiros arcú
1130 4| Legfeljebb annyit tudott az új világról, hogy mostanában
1131 4| tolakodóbban viselkednek az utcán az emberek, mint azelőttiben.
1132 4| tolakodóbban viselkednek az utcán az emberek, mint azelőttiben.
1133 4| ismeretségre kényszerítik azok az elszánt arcú, amerikainak
1134 4| Vajon hol nevelték ezeket az urakat, hogy semmi udvariasság,
1135 4| belvárosi utcákon meglökdösték az atléták.~Nagy megkönnyebbülése
1136 4| midőn a háború kitörésével az erőszakos fiatalemberek
1137 4| férfiakat.~Valamikor ő volt az a rendes, előkelő fiatalember
1138 4| a házi estélyeken azokat az asszonyokat tisztelte, akik
1139 4| asszonyokat tisztelte, akik az édesanyjának voltak barátnői.
1140 4| mint anyáinkból. Ő a nőkben az elmúltakat rajongta körül
1141 4| bódorgó öreg gavallért, hogy az keresztet vetett utánuk,
1142 4| közben azt tapasztalta, hogy az utolsó évtizedben a zsidó
1143 4| fehér szegélyű gyűrűvel az ujjukon itt valamikor a
1144 4| férfiakat bolondították, az első áldozásnál nyakukban
1145 4| házikenyér illata volt, és az ujjak között morzsákat,
1146 4| keveset értenek belőle; az utcán angolul beszélnek
1147 4| kalandot. A legboldogabb még az közöttük, aki vágyai kielégülését
1148 4| megbízottja, szemügyre vette az új toaletteket és kalapokat:
1149 4| valódi antik tárgyakat, az elmúlt korok divatjait,
1150 4| lehajtotta fejét, és megérezte az élet hiábavalóságát. Egy
1151 4| és apránkint elfelejtette az alant fojtogatott várost,
1152 4| Verbénai lefekvés előtt, midőn az elképzelt világokból, regényírók,
1153 4| elgondolkodva vetett pillantást az alant elsötétülő városra.
1154 4| mielőtt elnépesítették az új emberek, a lármás, kocsikerékbe
1155 4| aludni ment a lakosság. Még az első kenyérjegynek és hústalan
1156 4| Beköszöntött a tél, és az öreg gazdasszony nemegyszer
1157 4| piacról. Mindent megvettek az orra előtt a gazdag emberek.
1158 4| és gúnyosan pillantott ki az elsötétülő városra. "Megérdemelték!" -
1159 4| hogy többet forgolódik az utcákon, hadd lássa saját
1160 4| megválogatott virzsinia szivart és az esti lapot.~Verbénái csalódása
1161 4| boltját.~- Úgysem fizeti meg az árát a tekintetes úr - kiáltott
1162 4| tekintetes úr - kiáltott az üvegajtó mögül.~- Kutya! -
1163 4| meg is mondogatta azoknak az ezüstfejű belvárosi kereskedőknek,
1164 4| kereskedőknek, ahol már az apja is vette az ingét és
1165 4| ahol már az apja is vette az ingét és a szárnyas kabátját.~
1166 4| de még azt hitte, hogy az emberek nem veszik észre
1167 4| virágjáról, mert felemelték az árát. Elhatározta, hogy
1168 4| löveti Hentzi generális, és az ablakokat nem szabad kivilágítani.
1169 4| Ez apró ajándékokat már az első háborús áremelkedésnél
1170 4| hajadonfővel?" - kérdezgette, midőn az újságban azt olvasta, hogy
1171 4| szállodába, és ha nem öntötte el az epe az étlapon található
1172 4| ha nem öntötte el az epe az étlapon található áraktól,
1173 4| bűntől fülledtek voltak ezek az éttermek. A nők csaknem
1174 4| éttermek. A nők csaknem az asztalra rakták kétszáz
1175 4| kétszáz koronás lábbelijüket, az urak selyembélésű frakkban
1176 4| háború csalói. Verbénai az ékszerektől ragyogó, festett
1177 4| sóhajtozva vette kezébe reggel az újságot: még mindig háború
1178 4| tolakodó Nagykörútra, és Az Újság kirakatában megnézte
1179 4| összeveszett. A Józsefvárosba, majd az Erzsébetvárosba járt vaskereskedésekbe,
1180 4| fogva érdemelt helyükre, az asszonyokról letépik a selymet,
1181 4| alázatosan köszön. A boltos az ajtóban várja. A vendéglős
1182 4| ismét összeszedi magát. Az intelligencia, a műveltség
1183 4| intelligencia, a műveltség lesz az úr a világon. Ha elmúlik
1184 4| háború.~Érezte, hogy itt van az idő, amikor szemlélődő,
1185 4| Megcsókolta őket, mint az anya a háborúba induló fiát.~-
1186 4| keltek, édeseim - mondta az agglegény remegő fájdalommal,
1187 4| cselekedne.~Reggel megjelent az újságokban a hirdetés, hogy
1188 4| Utolsó szivar az Arabs Szürkénél~Az ezredesnek
1189 4| szivar az Arabs Szürkénél~Az ezredesnek aznap agyon kellett
1190 4| Angol szobában így döntöttek az urak.~A párbajt délután
1191 4| meg a kaszárnyában, annak az embernek, aki a Kaszinót
1192 4| eljönni a hely színéről. Az ezredes vállat vont. Jó,
1193 4| Jó, hát majd belelövök az újságíróba - mondta egykedvűen.
1194 4| Azt mondták neki, hogy az az újságíró, akit a Kaszinó
1195 4| Azt mondták neki, hogy az az újságíró, akit a Kaszinó
1196 4| szobájában halálra ítéltek, és az ítélet végrehajtását rábízták,
1197 4| végrehajtását rábízták, az ország legjobb céllövője:
1198 4| ország legjobb céllövője: az újságíró olyan koldusszegény,
1199 4| tartogatja, és a retek, hagyma az íróasztala fiókjában várja,
1200 4| löttyenthet égő gyomrába.~Az ezredes, aki legfeljebb
1201 4| annyit szokott gondolkozni az élet és halál dolgai felett,
1202 4| morfondírozott magában az ezredes.~Civilben volt,
1203 4| előtt némi bolyongást tett az esős városban. Ezt az órát
1204 4| tett az esős városban. Ezt az órát úgysem mondja el soha
1205 4| egykedvűen köszönt a hentesné - az a mindenkori hentesné, a
1206 4| ruhájú, pállott karjaival. Az ujján a karikagyűrű már
1207 4| hentesné apró orra előtt, és az ezredes a tepertős tálra
1208 4| Egy fél kilóval - mondja az ezredes.~- Az sok lesz,
1209 4| kilóval - mondja az ezredes.~- Az sok lesz, uram - szólalt
1210 4| uram - szólalt meg most az asszony olyan intelligens
1211 4| intelligens hangon, hogy az ezredes meghökkent. - Ebből
1212 4| árát - felelte mogorván az ezredes, aki nem szerette
1213 4| nem szerette maga körül az okoskodásokat. A hentesné
1214 4| staniclit formáljon belőlük. Az ezredesnek eszébe jutott
1215 4| ezredesnek eszébe jutott az ő újságírója. Azt mondják,
1216 4| újságírója. Azt mondják, az is verseket ír.~- Miféle
1217 4| Ismerem - felelt elpirulva az ezredes, most nem mondott
1218 4| burkolt csomagokat átnyújtotta az ezredesnek, hogy az esőköpenyege
1219 4| átnyújtotta az ezredesnek, hogy az esőköpenyege belsejében
1220 4| belsejében elhelyezze azokat. Az ezredes maga sem tudta,
1221 4| leereszkedéssel.~- Itt van a közelben az Arabs Szürkéhez címzett
1222 4| mintha újabb vevőket várna.~Az ezredes vadászkalapjához
1223 4| hogy már odabent is ül az Arabs Szürkéhez címzett
1224 4| Szürkéhez címzett kiskorcsmában. Az embernek csak az első lépést
1225 4| kiskorcsmában. Az embernek csak az első lépést kell megtennie
1226 4| természetszerűleg következik. Az ezredes, a Kaszinó tagjai
1227 4| gondolhatta, hogy valaha az Arabs Szürke vendége legyen.
1228 4| Kaszinó társalgójában, abban az ünnepélyes teremben, ahol
1229 4| gondolt arra, hogy ebben az életben valaha egy ilyen
1230 4| hívnak, fiam? - kérdezte az ezredes atyai hangon.~-
1231 4| talán nem is értette meg az ezredes szavait, mert voltaképpen
1232 4| megérkezését várta. Ezeknek az egyenruhás embereknek a
1233 4| A lókereskedőknek, akik az egyik sarokasztalnál kártyáztak
1234 4| belőle, amikor éppen akarták. Az a néhány "futó" vendég,
1235 4| bort, mert a borban több az érték, mint a sörben. Csak
1236 4| befejeződött a mindennapi boncolás, az életunt tanár véglegesen
1237 4| holnap is szükség lehet, hogy az ördög vinné el a szokásukat.
1238 4| János tehát mit sem felelt az ezredesnek.~De talán az
1239 4| az ezredesnek.~De talán az ezredes nem is várt feleletet,
1240 4| jó korsó sört - felelte az ezredes, pedig a szívbillentyűi
1241 4| Nem, mégsem adhatja oda az ezredesnek ezt a tegnapi
1242 4| mondta János visszakiáltozva az ezredeshez.~Az ezredes felfortyant:~-
1243 4| visszakiáltozva az ezredeshez.~Az ezredes felfortyant:~- Volt
1244 4| és más alkalmi vendégek az ezredes asztala felé pillongtanak,
1245 4| szalonokban egyformán szórakozásuk az embereknek a hangos szót
1246 4| Aki hangosan mer beszélni, az nem lehet mindennapi ember.~-
1247 4| kártyára, amely véletlenül az asztalra, a kék abroszra
1248 4| a kék abroszra került. Az ütés után fürkésző pillantást
1249 4| fürkésző pillantást vetett az ezredesre, aki az ő korcsmájában
1250 4| vetett az ezredesre, aki az ő korcsmájában hangosan
1251 4| emberismerete volt, de még az ő tekintete sem ismerte
1252 4| talán mégiscsak megmenthet az ellenséges házmester részére,
1253 4| mintha arra többé ebben az életben semmi szükség nem
1254 4| volna. Hiszen ott volt már az új hordó a mérőasztal alatt,
1255 4| majd gondjaikba veszik.~Az ezredes pedig ezalatt a
1256 4| omlott el a szájában. Mint az élet - gondolta magában
1257 4| élet - gondolta magában az ezredes, és eszébe jutottak
1258 4| idegen kezet nem ereszt közel az arcához. A sámfákat maga
1259 4| is hajlandók voltak, hogy az orvosságot bevegyék a gazdájuk
1260 4| skatulyának ellenállni nem tudtak.~Az ezredes evés közben megemelte
1261 4| söröskancsót, és gyanakodva az ablak felé fordította:~Bizonyosan
1262 4| felé fordította:~Bizonyosan az a kófic is, akit ma a másvilágra
1263 4| neki! - gondolta magában az ezredes, behunyt szemmel
1264 4| lelki üdvösségére inna.~S az ezredesnek ízlett a sör.
1265 4| tudná megmondani, hogy mi az íz, amely az állott sörből
1266 4| megmondani, hogy mi az íz, amely az állott sörből fakad. Mintha
1267 4| mérsékelne, jóllakatna ízével. Az állott sörnek éppen úgy
1268 4| tudja egyszerre senki? És az igazi sörivók, a rendes
1269 4| Ilyenféléket gondolt magában az ezredes, miközben a keserű
1270 4| olyan tüneményes volt, mint az egykori prófunt, amelyet
1271 4| barátságosabban tekintett körül az Üllői úti kiskorcsmában,
1272 4| éppen elegendő ideje volt.~Az élet furcsa - gondolta magában
1273 4| és töntörögve végighaladt az ivóban, hogy elsősorban
1274 4| a kezében levő kártyával az asztallapján, mint a nyerők
1275 4| akarta helyreigazítani, mert az asszonyok délutáni álmai
1276 4| veszedelmesek is. Néha megálmodják az igazat, és akkor többé nem
1277 4| Féltékenység szokta kínozni az ilyen délután alvó korcsmárosnékat,
1278 4| éppen most kapják rajta az urukat a szolgálóval való
1279 4| veszi el este a pénztárcát az asszony? Pedig, ugye, szinte
1280 4| durrantott kártyáival akkorát az Arabs Szürkéhez címzett
1281 4| megpillantotta feleségét.~Az ezredes szemügyre vette
1282 4| gondolatok kíséretében. Az ezredes a következőket gondolta
1283 4| tartalmaznának...~Tudniillik az ezredesben még néha-néha
1284 4| kivégeznie, aki megsértette az újságban a Kaszinót... A
1285 4| vajmi keveset tudott, és az idegszál megint fertelmes
1286 4| babonás ember lett volna az ezredes, még tán valami
1287 4| szolgálójával csalja meg őt az ura. A korcsmárosné jó kedélyhangulatban
1288 4| kedélyhangulatban tehát vállalta, hogy az ismeretlen vendég fejbólintásait,
1289 4| kérdezte a korcsmárosné, amikor az ezredes körülbelül tizedszer
1290 4| körülbelül tizedszer is köszönt. Az ezredes, mintha álmában
1291 4| mintha álmában beszélne, itt, az Arabs Szürke bolthajtása
1292 4| asszonyom, hogy valóban az vagyok, aminek különös öltözetemben
1293 4| Ismétlem, asszonyom, csak annyi az egész, hogy idő előtt fel
1294 4| környéken elintézem.~És az ezredes ekkor valamely irányba
1295 4| aligha találhatta ki, hogy az irány az Üllői úti kaszárnyát
1296 4| találhatta ki, hogy az irány az Üllői úti kaszárnyát jelenti.
1297 4| van - felelt egészségesen az asszony, és már távozóban
1298 4| volt posztópapucsaiban. De az ezredes felélénkült:~- Ez
1299 4| felélénkült:~- Ez a dolog, az én ügyem pedig csak egyedül
1300 4| asszonyra tartozik - mond az ezredes hirtelen elhatározással. -
1301 4| véleményem szerint egyedül az Arabs Szürkében található.~-
1302 4| Szürkében található.~- Mi legyen az?~- Kérem, hogy ne nevessen
1303 4| Délben marhaperkelt volt.~Az ezredesnek villogni kezdett
1304 4| konyhaablakon:~- János, add oda ezt az úriembernek - szólt, és
1305 4| úriembernek - szólt, és becsapta az ablakot.~Hát valóban pörköltmaradék
1306 4| valóban pörköltmaradék volt az, amelyet János otromba ujjaival
1307 4| úriembert amúgy sem látja többé az életben. Az ezredes nagy
1308 4| látja többé az életben. Az ezredes nagy delíciával
1309 4| étel volt ez, amelyet még az erre tévedő konfertáblisok
1310 4| kocsisok is a frisset szerették az ételben. Az ezredes, miután
1311 4| frisset szerették az ételben. Az ezredes, miután kiválasztott
1312 4| szopogatása közben -, én az osztrigát is szeretem, de
1313 4| táplálkozni szokott, hogy annak az embernek a helyébe képzeljem
1314 4| Én előre figyelmeztetem az úriembert, hogy rossz vége
1315 4| gazda nagyon erős ember.~Az ezredes mosolygott a bajsza
1316 4| nem mindenütt szokásos. Az odasült zöldpaprika és krumpli
1317 4| megteszi a magáét. De mégiscsak az a legérdekesebb, hogy az
1318 4| az a legérdekesebb, hogy az egész ételnek olyan íze
1319 4| kocsisok? - tudakozódott az ezredes.~A csaposlegény
1320 4| tudta, hogy miért felel az idegennek, aki semmi körülmények
1321 4| között se állná meg helyét az idevaló vendégek között.
1322 4| kérdésére felelt (miután az a házmester sörét megitta).~-
1323 4| Talán lovat akar eladni az úr? A fiákeresgazdák csak
1324 4| akinek merre van dolga.~Az ezredes csaknem megpukkadt
1325 4| álruhába öltözködni, hogy az ember megismerkedjen a "
1326 4| között. No hiszen csak az kellene, hogy Lucziánovics,
1327 4| fiákeresei közül itt találná az Arabs szürkénél. Volna másnap
1328 4| resztlije, a csonkja marad meg - az "abgesnitesz", mint mondják.
1329 4| komplett porciónak eladni, de az ilyen magamfajta délutáni
1330 4| szívesen eszi. - Bizonyosan az a halálra ítélt lurkó is
1331 4| ilyesmit szokott enni, amikor az éjszakai korhelykedés után
1332 4| vagy a menedékhelyen, ahol az ilyenfajta emberek lakni
1333 4| most a barátja kabátjáért.~Az Arabs szürke vendégének
1334 4| ezen a napon elképzeltek. Az ezredes gyomra, amelynek
1335 4| amelyek befolyásolták még az ezredes szigorú gondolkozását
1336 4| olyan ételeket, amelyeket az ezredes sohasem vehetett
1337 4| egyenletes részeit szeretik, de az ezredes mindenben hasonlatos
1338 4| éppen retket és hagymát kért az ételhez, pedig ezektől a
1339 4| jónak mondható - magyarázott az ezredes a csaposlegénynek,
1340 4| megtudtam a kisasszonytól, hogy az apró, levesnek, tölteléknek
1341 4| ritka példányok voltak. De az öreggel egyik sem vetélkedhetett.
1342 4| egyik sem vetélkedhetett. Az embernek szemesnek kell
1343 4| jutni. Igazam van, János?~Az ezredes szavaitól talán
1344 4| jelentékenyebb ember, mint az Arabs szürke csaposa, is
1345 4| zavarba jöhetett volna. Az ezredes vagdalta, majd csontjairól
1346 4| van neki pénze ennivalóra. Az ezredes jó ember volt, és
1347 4| valóban jól át volt sülve, az ezredes evés közben valamiféle
1348 4| mulasztja el látogatását az Arabs szürkénél.~- Sajnos,
1349 4| megmondani a napot - mondta az ezredes, amikor a keze ügyébe
1350 4| hogy szakemberek látogatják az Arabs szürkét, mert kifogástalannak
1351 4| legbecsületesebb gyümölcs is. Az ezredes retkei nem csaltak.
1352 4| külsejükkel ígértek. Egészséget.~Az ezredes ropogtatott - retket,
1353 4| adott alkalmat bizonyára az Arabs szürkében és más előkelő
1354 4| előkelő fogadókban is.~- Az osztrigát is nagyon szeretem -
1355 4| nagyon szeretem - szólalt meg az ezredes a retekevés ceremóniái
1356 4| végleg falhoz állítani ez az idegen ember. - De ma csak
1357 4| vezeklés kosztja, mert ennek az embernek valahogy mégiscsak
1358 4| bátraké a szerencse. Mondom, az osztrigát is nagyon szeretem,
1359 4| ültében. Huszonnyolc darabot, az igaz, hogy a kisebb fajtából.
1360 4| ártatlan eledelek, mint akár az angolna. Nincs itt maguknak
1361 4| hirtelen nyugtalankodva az ezredes, mintha szalámiszagot
1362 4| megrágni, de hál'istennek az én fogaim egészségesek,
1363 4| csaposlegény immár teljesen az ezredes szolgálatában állott,
1364 4| mert volt valami varázslat az idegen szavaiban, amelyet
1365 4| zsebéből. Így jutott el az ezredes különös étvágyában
1366 4| helyezkedett el a sóskiflin, mert az igazi sajt kemény szokott
1367 4| készült étkezését, amikor az Arabs Szürke előtt gyors
1368 4| fiatalember szállott ki.~Ha az ezredesnek lett volna érzéke
1369 4| fehér mellény volt - mintha az összes ruhadarabokat valamely
1370 4| kérte volna kölcsönbe. De az is lehet, hogy örökbe. Olyan
1371 4| halovány arccal lépett be az ajtón, mintha segítséget
1372 4| muzsikus is - gondolta magában az ezredes, akinek figyelmét
1373 4| se bánta volna talán, ha az más hely hiányában az ő
1374 4| ha az más hely hiányában az ő asztalához telepedik.
1375 4| csaposlegény féloldalt elfordult az ezredestől, hogy végigmérje
1376 4| szilvaszeszt kell innia.~Az ezredes, bár második "fröccsét"
1377 4| arra gondolt, hogy mi lesz az ilyen emberből, aki már
1378 4| még mindig nem törődött az ezredes kötekedésével, amint
1379 4| ezredes kötekedésével, amint az kihívólag nézegette őt.
1380 4| készült azt, amikor váratlanul az ezredes gunyoros, lenéző,
1381 4| szembe a tekintete. Bár az ezredes bizonyára nem akarta:
1382 4| akarta: igen sértő volt az arckifejezése, mint közönségesen
1383 4| embernek csak akkor látszik meg az igazi arca, amikor a halál
1384 4| azt.~A fiatalember, amint az ezredest megpillantá, oly
1385 4| ki a tekintetével, mintha az ördöggel vagy a halállal
1386 4| volna. A pohár kicsusszant az ujjai közül, és sikoltva
1387 4| szellemlépéssel szökkent ki az ajtón. - Gyerünk a laktanyába -
1388 4| ezen a környéken, pedig itt az Arabsnál minden valamirevaló
1389 4| a laktanyáig is amikor az ezredes, a másik idegen,
1390 4| pohárkát majd én fizetem.~Az ezredes szavai, bár azok
1391 4| volt a fiatal idegennek az idősebb idegenhez? Vajon
1392 4| mondta hüvelykujjával az ezredes felé bökve. És tovább
1393 4| napokon több a boncolás.~Az ezredes most nagyon elcsendesedve
1394 4| gondolkozása férfiúnak: még az a különös ötlet is felbuggyant
1395 4| felbuggyant benne, hogy ez az a fiatalember volna az az
1396 4| ez az a fiatalember volna az az újságíró, akivel a mai
1397 4| az a fiatalember volna az az újságíró, akivel a mai nap
1398 4| párbajt kell vívnia. Hiszen az ezredes sohase látta az
1399 4| az ezredes sohase látta az újságírót, ő a Kaszinó megbízásából
1400 4| akár halállal is végződjön az. János, a csaposlegény az
1401 4| az. János, a csaposlegény az iménti jelenettől még felhevültén
1402 4| felhevültén állott helyén, és az ezredesnek panaszkodott,
1403 4| fizetés nélkül megszökik!~Az ezredes csak bólongatott
1404 4| a laktanya.) Tudniillik az ezredes egészen feleslegesnek
1405 4| lehet amúgy sem elkerülni. Az ő szekundánsai, az ezredesek -
1406 4| elkerülni. Az ő szekundánsai, az ezredesek - orvosa, Kosztka
1407 4| tett kézzel várni, hogy az ellenfél tud-e még visszalőni.
1408 4| pisztolya elébe - ha valóban az a nyavalyás, beszámíthatatlan
1409 4| beszámíthatatlan fiatalember volna az ellenfél: akkor igen kellemetlen
1410 4| sem változtatna. Utóvégre az ezredesnek semmi köze sincs
1411 4| ezredesnek semmi köze sincs az illető személyéhez, se rokonságához,
1412 4| a Kaszinó döntött ebben az értelemben, a Kaszinó döntése
1413 4| én is - szólalt meg most az ezredes, szinte akarata
1414 4| talán éppen abba, amelyet az imént az ismeretlen fiatalúr
1415 4| éppen abba, amelyet az imént az ismeretlen fiatalúr elejtett.
1416 4| ismeretlen fiatalúr elejtett. Az ezredes rövid szagolás után
1417 4| róla - mindenki kedvelte az Arabs szürke híres pálinkáját
1418 4| környéken -, miért ne ízlene az ezredesnek is.~- No most
1419 4| most már mehetünk - mond az ezredes, miután titokban
1420 4| tintafaló helyett.~A fizetéshez az asszony jött elő a konyhából,
1421 4| nagy mulatságot szerzett az ezredesnek. Elgondolta magában,
1422 4| szoknyazsebéből adogatná elő. Az ezredes, hálából, hogy asszonnyal
1423 4| nyugdíjból maradt volna meg. Az asszony számolt, a pénz
1424 4| dolgot művelné, amelyre az élettől megbízást kapott.~-
1425 4| minden jó volt? - kérdezte az aprópénz visszaadása után,
1426 4| volt - felelt türelmetlenül az ezredes, mert gyanakodni
1427 4| kezdett, hogy ezt a szót az ő bosszantására találta
1428 4| bosszantására találta ki az asszony.~Majd szivartárcájában
1429 4| választása, amilyen szivarra az Arabs Szürke fennállása
1430 4| a pálinkáspoharat, mert az ezredes megpillantotta,
1431 4| megpillantotta, és felismerte, az ezredes feltette magáról,
1432 4| feltette magáról, hogy őt az egész városban ismerik.
1433 4| se illett volna más arcra az emberfeletti rémület, csak
1434 4| emberfeletti rémület, csak az ellenfele arcára.~Komolyan
1435 4| gyújtotta meg kis bunkóját az ezredes, miután az aranypiros
1436 4| bunkóját az ezredes, miután az aranypiros papírszalagot
1437 4| földi élet gyötrelmeitől. - Az a legnagyobb szamár, aki
1438 4| amúgy sem lehet szó - mondta az ezredes, kis, bunkós szivarja
1439 4| rágyújtása közben. Hátrább az agarakkal annak, aki az
1440 4| az agarakkal annak, aki az életét félti: pöffentette
1441 4| életét félti: pöffentette az első füstgomoly, amelyet
1442 4| első füstgomoly, amelyet az ezredes szétfújt maga körül,
1443 4| valóban ízletes volt, mint az utolsó szivarhoz illik.~
1444 4| körülbelül végeztünk is az Arabs Szürkével és mindazokkal
1445 4| Szürkével és mindazokkal az urakkal, akik oda a város
1446 4| a környéken volt valahol az istállójuk. Dolog lett a
1447 4| idejük volt már elfelejteni az ezredest, aki itt félelmetesen
1448 4| pohárkával le nem eresztett az erős pálinkából.~- Valami
1449 4| és Jánosnak is volt ideje az odahallgatásra. - Ezek az
1450 4| az odahallgatásra. - Ezek az urak egész életükben fényes
1451 4| egyenruhában halnak meg. Az én fuvarom persze civil
1452 4| jutott eszébe, hogy ő volna az a bizonyos hulla, amelyet
1453 4| pezsgősüvegekkel mentek egymásnak az urak, a cigányok kezéből
1454 4| szobák életei, mint akárcsak az embereké, akik a szobákban
1455 4| A Kaszinó tagjai közül az ítélet végrehajtására kijelölte
1456 4| szüksége reájuk.~Széplaki, mint az már a koholt családi szerencsétlenségek
1457 4| előleget kért a lapjától. Az előleg békíti ki a hírlapírót
1458 4| előleg békíti ki a hírlapírót az élettel és a halállal.~A
1459 4| akarta megírni. Széplaki az előleggel zsebében elhatározta,
1460 4| beleöregedik. Nagyon ritka az olyan vendég, aki valaha
1461 4| kalapjáért, amikor azzal az ürüggyel távozik, hogy csak "
1462 4| szerkesztőségben hallott. Ezekből az előadásokból Olga megismerhette
1463 4| Olga megismerhette akár az egész politikai vagy irodalmi
1464 4| mert megérezték ezeken az embereken az állatvért.~-
1465 4| megérezték ezeken az embereken az állatvért.~- A miskájerek! -
1466 4| a vándorlegényeket, akik az állatokat nemüktől szokták
1467 4| Kiütéseket kapnak irigységükben az arcukra, mikor magát ebben
1468 4| kalapban meglátják. Már az Egyetértés szerkesztője
1469 4| mintha ebben a percben az a szívnyomás is elmúlott
1470 4| előhúzni. Mindjárt kipróbálta az esernyőt, és kalapja fölé
1471 4| dohányzó-felszerelésük is. Az én mellényzsebem persze
1472 4| forgatta. Bár borult volt az arca, de szemében valami
1473 4| csillogni, mert eszébe jutott az az eshetőség is, hogy véletlenül
1474 4| csillogni, mert eszébe jutott az az eshetőség is, hogy véletlenül
1475 4| Mégiscsak derék asszony ez az Olga - mondogatta magában
1476 4| viszont kitenné magát annak az eshetőségnek, hogy az epebajos
1477 4| annak az eshetőségnek, hogy az epebajos szerkesztő éppen
1478 4| Inkább meghalni, mint ezen az estén kőnyomatost látni!
1479 4| látni! Inkább veszítse el az állását, mint ezen az estén,
1480 4| el az állását, mint ezen az estén, az új kalap és a
1481 4| állását, mint ezen az estén, az új kalap és a boternyő birtokában
1482 4| akik még mit sem próbáltak az életben - még csak pisztolypárbajuk
1483 4| Aztán behajtottak a kocsik az udvarba, miután uraságaik
1484 4| lámpás megingott, és a kocsik az udvaron álló szökőkutat
1485 4| épületet, ahol nem számít az élet és a halál, mintha
1486 4| másképpen tudnának azok az úriemberek, akik e zárt
1487 4| beszéljen is végre azzal az úrral, aki holnap őt agyon
1488 4| felismerné, mert hiszen az ilyen régi kaszinószolgák
1489 4| a párbajszabályokat is. Az ellenfeleknek nem szabad
1490 4| életért kegyelmet kérjen az ember. És Titusz, mintha
1491 4| arra volna dolga: befordult az elegáns Szép utcába, hogy
1492 4| nyilván most vacsoránál ülnek az urak, és az ezredest úgy
1493 4| vacsoránál ülnek az urak, és az ezredest úgy bámulják, mint
1494 4| szamár, aki most, miután már "az egész város" amúgy is tudta
1495 4| miután amúgy is "mindenki" az ő esetéről beszél. Hogy
1496 4| megint abba a helyzetbe, hogy az emberek mutogassanak utána,
1497 4| mutogassanak utána, íme, itt megy az a hírlapíró, aki a hivatása
1498 4| tiszteletteljesekké körülötte, ha még ezen az estén sem - az utolsó estén,
1499 4| még ezen az estén sem - az utolsó estén, amelyet előlegpénzzel
1500 4| aki szembeszállni készül az oroszlánnal - a bizonyos
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1697 |