Part

1501     4|                  tovább is megtartotta azt az irányt, amely az Athenaeum-épületben
1502     4|           megtartotta azt az irányt, amely az Athenaeum-épületben levő
1503     4|               belőled úriember, ha még ezt az alkalmat is elmulasztod.
1504     4|                    napok óta beharangoznak az újságok! Micsoda sikereket
1505     4|                  Széplaki már-már engedett az unszolásnak, amely folytonosan
1506     4|                  aki át akarta virrasztani az éjszakát. Kersántzban költekezni
1507     4|                botesernyő egyszer amúgy is az ő birtokába jut? Ki tudná
1508     4|                 nyelven a hírlapírók abban az időben a pincérekkel beszélni
1509     4|              hosszú asztal állott, amelyre az asztal látogatói, a betűszedők
1510     4|              minden éjfélutánkor megjelent az asztalnál, hogy az elnökséget
1511     4|               megjelent az asztalnál, hogy az elnökséget átvegye.~Tituszunknak
1512     4|           Marich-asztalnál is megbeszélték az ő dolgát, mert ehhez az
1513     4|                    az ő dolgát, mert ehhez az asztalhoz a legtekintélyesebb
1514     4|                   Fél citromot kért mindig az ételhez, és megdicsérte
1515     4|                   eléggé savanyú a gyomra, az élete, a foglalkozása és
1516     4|                 miután észrevette, hogy ez az eledel a legdrágább a szerény
1517     4|                    színe miatt nem érdemes az ápolásra. Ám a mi vörös
1518     4|                   szemüveg csontkeretével, az orrhegyen való billegésével,
1519     4|                    Titusz - kezdte szavait az egykori hírlapíró, aki közeli,
1520     4|                   felejteni. - Azt olvasom az újságokban, hogy neked most
1521     4|             grófokkal. Ajánlom figyelmedbe az én régi Salon-Naptáramat,
1522     4|            Salon-Naptáramat, amelyet abban az időben szerkesztettem, amikor
1523     4|                    vagyok.~Ám Aranyosi nem az az ember volt, aki ilyen
1524     4|                 vagyok.~Ám Aranyosi nem az az ember volt, aki ilyen könnyedén
1525     4|              kedvéért Bástya utcai házából az éj e késői órájában eltávozott.~-
1526     4|                 Nem jó nyomokon halad most az irodalom. Csete Lajos, mióta
1527     4|                 lesz magyar irodalom, amíg az irodalmi világ nem kompariálódik15
1528     4|                     t iszom.~- Igen, éppen az a baj - szólott Aranyosi,
1529     4|                    baj - szólott Aranyosi, az egykori Salon-Naptár szerkesztője,
1530     4|                 helyes irányba kormányozni az irodalmat. Kiütöttétek a
1531     4|              vagyok, szemben a Kaszinóval, az egész mágnásvilággal.~Tituszunk
1532     4|                 parádi, egy rész szódavíz.~Az irodalmi vadkereskedő, e
1533     4|                  fel, mert szerződésem van az uradalommal.~- Megvoltam
1534     4|                kalapodról ítélne, testvér, az nyilván hihetne, hogy az
1535     4|                   az nyilván hihetne, hogy az úri társadalomhoz tartozol -
1536     4|                  megvető pillantást vetett az árulkodó kalapra, valamint
1537     4|            becsinált jércével. Talán éppen az utolsó alkalmat mulasztotta
1538     4|                szolgálják ki kedve szerint az embert. Ilyen körülmények
1539     4|               nyargal, és a kép aláírása: "Az élet eliramlik." Vajon nem
1540     4|             galacsint gyúrt már maga körül az abroszon a kenyérmorzsákból,
1541     4|    kenyérmorzsákból, amikor megint nyílott az ajtó, mégpedig Széplaki
1542     4|                   magában Széplaki, amikor az érkezettekben felismerte
1543     4|                 tarthatta vissza gyomrában az imént elfogyasztott ételt.
1544     4|                    és arca jegessé dermedt az úriemberek láttára, akik
1545     4|              történhetett egyéb, mint csak az, hogy Széplaki megszökött
1546     4|             Szolyvai Aladár mondta - szólt az egyik párbajsegéd.~Ez a
1547     4|              Sajnos, ezt hiába tenné, mert az ezredes barátai, a katonatisztek
1548     4|       kötelességszerűleg összekaszabolnák.~Az a segéd, aki ezt mondta,
1549     4|               megnézte:~- Egyetlen ütéssel az én botommal: ketté tudnám
1550     4|                   helyet foglalt: elővette az egyik pisztolyát a nadrágzsebéből,
1551     4|             villogtak. - Nem tételezek fel az urakról semmi lovagiatlanságot,
1552     4|                   alatt ördöngösen csíptek az őszi legyek, mert a párbaj
1553     4|               jöttek utánam a legyek, mint az ördögök...~- Ördöngös legyek -
1554     4|              párbajozókat csípni szokták.~~Az urak ezután rövidesen befejezték
1555     4|                szökött meg a városból. Nem az igazi korhelyek közül valók
1556     4|                  Felvidéken, hogy akinek ő az utolsó kenetet feladta:
1557     4|                    utolsó kenetet feladta: az sohasem halt meg.~(- Te
1558     4|                 párbajsegéd.)~...Ám amikor az urak szórakozott hallgatójuk
1559     4|                    kedves barátunk. Nekünk az Orfeum kávéházban van találkozásunk
1560     4|          korcsmahelyiség előtt, mert abban az időben a párbajsegédek kétlovas
1561     4|                   tennivalójuk a városban. Az utcai járókelők tán keresztet
1562     4|                  kezdték, hogy vajon kinek az ügyében hajt Manó oly eszeveszettséggel
1563     4|                    himlőhelyes festőművész az utca egyik oldalára köszöngetett,
1564     4|                  sokat törődtek vele, hogy az alázatos hírlapíró fürgén
1565     4|                akarta kényelmetlenné tenni az urak üldögélését odabent
1566     4|                  de tiszta levegő volt már az előcsarnokban, amely levegőben
1567     4|            megfordult ezen a helyen, mikor az "élet iskoláját" tanulgatta
1568     4|            öltözékére -, Széplaki elmaradt az előkelő helyiségből. Ugyan
1569     4|         estélyekről, ahol megfordult volna az est folyamán? Kezdő hírlapírónak
1570     4|                   Ebben a kávéházi részben az orfeumi színészek biliárdoztak,
1571     4|                     mondta immár másodszor az estén Széplaki a sarokasztalnál,
1572     4|            komikusok biliárdjátszmáját, és az járt a fejében, hogy ezek
1573     4|                éppen kedve van célba venni az ezredesnek.~De ekkor váratlanul
1574     4|                   a tennivalót választotta az éji unalmi órák elmulasztására,
1575     4|                  akinek készülő drámájából az újságokban olvasott.~Turf
1576     4|       felszerelését majd zálogba veszi, de az asztalra fektetett botesernyőhöz
1577     4|                   amerre megfordult benne. Az aranyrámás tükrökben többfelé
1578     4|                mégis viszem valamire ebben az életben - gondolta magában
1579     4|               huszonnégy óráig se tart már az életem, ha jól meggondoljuk
1580     4|                  meg annál a falnál, amely az előkelő világot elválasztotta
1581     4|         bábuarculat láttára, de most, ezen az éjszakán kalapjához nyúlt,
1582     4|                    volt ez, akit még abból az időből ismert a hírlapíró,
1583     4|                   mosogatólánynak nevezték az "éjszakai életben". Azóta
1584     4|                    ember, segítségére volt az orfeumi dáma szereplésének
1585     4|             mellénye felső zsebében hordta az ezüstpénzt, nyilván azért,
1586     4|                   a műveletet, mert hiszen az ilyesmit minden éjszaka
1587     4|           eléréséhez, hogy magának egyszer az életben valóban jókedve
1588     4|          kerekednék, és engem megcsókolna?~Az orfeumi hölgy sután felelt:~-
1589     4|                   lehajtogatta, mint abban az időben ez divat volt - diófehérre
1590     4|                   a külsőbe visszaérkezett az elhagyott baráthoz, az Orfeum
1591     4|      visszaérkezett az elhagyott baráthoz, az Orfeum kávéház sztárja,
1592     4|                 lehet egészen utolsó ember az, aki Mágnás Elzával ül együtt
1593     4|                 voltaképpen számít valamit az életben.~- Elvégeztétek
1594     4|           pisztolyodat, féloldalvást állva az ellenfelednek, hogy kevesebb
1595     4|            megszűnt élni. - Szoktatni kell az ipsét a fegyverdörgéshez -
1596     4|               mikor a főpincér megérkezett az ezüsttálcára helyezett számlával,
1597     4|             krajcár maradt a tulajdonában, az is csak olyanformán, hogy
1598     4|                   a toalett felé elsuhant. Az urak kocsijukba ültek, és
1599     4|              József laktanyában.~~Széplaki az elfogyasztott pezsgő hangulatában
1600     4|             helyzetet, amelybe keveredett. Az Andrássy úton ballagva,
1601     4|                    halála után találja meg az a valaki, aki eladja Titusz
1602     4|                  kipottyan a nadrágzsebből az ezüstforintos. Ennélfogva
1603     4|              bizonyosan azért töltik ébren az éjszakát, hogy az ő életéről
1604     4|                    ébren az éjszakát, hogy az ő életéről és haláláról
1605     4|              Olgácskám, lelkem, felvirradt az utolsó nap, amikor határozni
1606     4|                    egy-két napig emlegetik az újságok, aztán többé soha
1607     4|                  mondja ki a nevemet ebben az országban. Még csak véletlenül
1608     4|             odalent a sírban. Azt mondanák az emberek, mégse volt utolsó
1609     4|                    mégse volt utolsó ember az a Széplaki, halála előtt
1610     4|                   amelyet megvalósítottam.~Az érzelmes szavaknak valóban
1611     4|          meggyőződött.~Azt hiszem, hogy ez az a bizonyos húsvéti szilvórium,
1612     4|                  felelt: - Azt hiszi? - Ez az érzésem - felelt Olga. És
1613     4|                   feje mellé volt akasztva az alvónak. Ez a gyászjelentés -
1614     4|            gyászjelentés - vagy mint ebben az időben mondják: párté-cédula
1615     4|             Széplaki szobáját? Akkora volt az, mint egy lyukas mogyoró.
1616     4|           rongydarabbal volt eldugaszolva. Az ajtó külső részén egy papírcédulát
1617     4|           lobogtatott állandóan a léghuzam az ódon, belvárosi ház folyosóján. "
1618     4|                   Mindjárt jövök!" - monda az írás, de a lakó sohasem
1619     4|                   Darab ideig bámulva állt az ajtó előtt, mintha először
1620     4|                  kísért házról házra abban az időben. - A hírlapíró ismerte
1621     4|                  óta, és ha besurranhatott az ajtón: mindig azzal kezdte
1622     4|           sóhajtozása szinte hallható volt az ajtó előtt, leguggolt a
1623     4|                  Utóvégre nemhiába írta ki az ajtóra, hogy mindjárt jön.
1624     4|                összekötötte a földszinttel az emeletet, amely csigalépcsőnek
1625     4|                   a cédulát megpillantotta az ajtón.~- Jól van, tisztelt
1626     4|                  szerzett, és letelepedett az ajtó előtt.~A hírlapíró
1627     4|                    nem remélhetett semmit? Az emberek gonoszak és kárörvendők -
1628     4|                gyászjelentés alatt, mintha az a saját gyászjelentése volna.
1629     4|                    sem segít, letelepedett az ajtó elé, és szuszogása,
1630     4|                    ilyen rettenetes percei az életnek: az ember nem tud
1631     4|              rettenetes percei az életnek: az ember nem tud megszabadulni
1632     4|             merészkedett, mert így megvolt az a reménysége, hogy Munk
1633     4|               szívesebben állott volna már az ezredes pisztolya előtt,
1634     4|               alatt dörren (hallotta éppen az éjszaka), de Munk úr órák
1635     4|                 órák hosszáig elüldögélhet az ajtó előtt. S Munk úr egyébként
1636     4|                    Ilyenforma esemény volt az Munk úr életében, hogy egy
1637     4|                    ha Munk úrnak is hívják az illetőt. Munk úr előbb csendesen
1638     4|                 hangos káromkodással verte az ajtót öklével, lábával,
1639     4|                  hogy meddig bírja Munk úr az ostromot. Igaz, hogy Munk
1640     4|                  megfelelő gyakorlata volt az ilyen dolgokban. Ám viszont
1641     4|               dolgokban. Ám viszont Titusz az órák hosszáig tartó szenvedés
1642     4|                 alatt ugyancsak felkészült az utolsó rohamra, és ostobaságnak
1643     4|           közeledett. Mire odakünn Munk úr az átkozódásokig ért mondanivalóiban:
1644     4|              mondanivalóiban: Széplaki már az ágy szélén üldögélt, mert
1645     4|                voltak ezek a dolgok, habár az éj folyamán jobban imponáltak
1646     4|             nagyurak is új cipőiket mindig az inasukkal tapostatják ki.
1647     4|                  hogy csaknem visszazuhant az ágyba. A délutáni párbaj
1648     4|                    ideje kellően gondolni. Az ember néha megfeledkezik
1649     4|                sírást közelegni érezte. De az nem akart sehogy se beköszönteni.
1650     4|         szerencséje volt, mert belépdelvén az újságja kiadóhivatalába,
1651     4|          főszerkesztőt találta ott, akinek az volt a híre, hogy senkinek
1652     4|               árveréseket tűztek ki ellene az ügyvédek. Széplaki huszáros "
1653     4|                   a tegnap kapott előleget az utolsó krajcárig elköltötte,
1654     4|            Különben is ez a vendéglői étel az, amelyet a legközömbösebb
1655     4|               vendéglősnek volt eltéve, de az végül lemondott róla a vadászkalapos
1656     4|               porciót rendelt a mártásból. Az ecetes tormából.~~Tulajdonképpen
1657     4|                     ha ugyan meg nem halt. Az ezredes golyója nem találta
1658     4|                   igenis eltalálta golyója az ezredest, aki sebesülésébe
1659     4|                   múlva hivatták is Brúnót az "Arany Csillag"-hoz, kulcsaival,
1660     4|                pedig ilyenkor a rabok mind az ajtóhoz tódultak.~A vándorkatona (
1661     4|                volna-e célszerű összekötni az életük sajkáit? Vándorlásaiban (
1662     4|             dolgozik, majd eltartja otthon az a leány, majd kiszolgálja
1663     4|                    hírt hallott a leányról az "Arany Csillag"-nál ("ott
1664     4|                 lehunyt szemmel, amint már az ilyen rongyos vándorló szokta,
1665     4|                   nyitja ki a szemét, mert az egész világból, a szépséges
1666     4|                    a világosságtól felkelt az öregember, járkálni kezdett
1667     4|        vándorkatona felkönyökölt, és nézte az öreget, amint lassan vezette
1668     4|                 koszorúcska rajzolva, mint az eljegyzési kártyákon szokás.
1669     4|         boldogságok: csak arra valók, hogy az ördögnek legyen min nevetni
1670     4|                ördögnek legyen min nevetni az északi szélben.~A vándorkatona
1671     4|                   nagyot gondolkozott, míg az öreg bolond ember elkészült
1672     4|                hogy mi volt: nagyon jó. De az öregemberrel nemigen lehetett
1673     4|                doktor.~A katona naphosszat az ajtónál állt, és a szelelőlyukon
1674     4|                 gondolta magában, hogy tán az ő gyerekét üldözték.~Délután
1675     4|              félrefordított fejjel figyelt az erre tévedő férfiakra, amíg
1676     4|               mintha a katonát mulattatná. Az pedig nem bánta volna, ha
1677     4|                időre a hold a börtönfalra, az eljegyzésekhez és emlékekhez,
1678     5|                 Valami olyan időt mutattak az órák, amilyen talán soha
1679     5|                többnyire a falba vésettek, az ajtók, amelyek halkan és
1680     5|                  felmondták a szolgálatot, az esővíz másfelé csurog alá
1681     5|                  esővíz másfelé csurog alá az ereszekről, és a kis boltok
1682     5|                 estéken ugyanígy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő
1683     5|                   zsalukra. Vajon mi lehet az ilyen ablakok mögött? Talán
1684     5|                 lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt
1685     5|                   a dohány színű függönyök az ablakon még a régiek. A
1686     5|                  koccanását hallja, mintha az ő tiszteletére csörrentek
1687     5|          zubbonyban áll dákóra támaszkodva az asztal felett. Öreg, pápaszemes
1688     5|            valamely fekete madár gunnyaszt az ablak mellett. A kis kassza
1689     5|                    mily fürgén száladoznak az új posztóval bevont biliárdasztalon.
1690     5|              kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália, vagy legalábbis
1691     5|             bajuszát megpödörte.~- Igen, ő az! - ismételte Szindbád magában,
1692     5|                 előbb eltűnt észrevétlenül az újságlepedő mögül. Szindbád
1693     5|                   Igen, megösmeri. Ez volt az, amit a cukrásznénak egykor
1694     5|                  benne van-e a régi kép...~Az ujja reszket, midőn némi
1695     5|               mosolygó katona arcképe...~- Az apám képe. Katona korából
1696     5|             idegenkedve, haragosan húzódik az öreg idegentől, és borús
1697     5|                 sokáig elgondolkozva nézte az alkonyaiban álmodozó, messzi