Part

   1     1|              háborúban, a Rajna mellett, és fehér strucctoll volt a
   2     1|             Rajna mellett jártunk akkor, és jöttünk, jöttünk, nagyon
   3     1|                  szenyórákat ölelgetett, és a nótám, amit dúdolgattam,
   4     1|          dúdolgattam, éjjeli gitárpengés és mór rabszolganők énekéből
   5     1|                 kocsmáiban, tagbaszakadt és tejképű német asszonyságok
   6     1|         asszonyságok voltak a szeretőim, és a nótánk egy hosszadalmas
   7     1|                 szerencsés fickó voltam, és a testem külsőleg nélkülözte
   8     1|                fogyatkoztak bajtársaim), és a szájam se volt ánizsszagú
   9     1|               tarsolyomban mór ékszerek, és a testemen ing, valódi ing
  10     1|                pénteken is hússal éltem, és a gyónásban sem voltam mindig
  11     1|                mely a torkomba harapott, és rossz ómen volt már a csuklyás
  12     1|                 el magától az eleveneket és holtakat. A város polgárai
  13     1|                  orrunk előtt a kapukat, és néhány jó pajtásomnak lyukat
  14     1|         felgyújtottuk a városbíró házát, és elcsendesítettük a lármásabb
  15     1|                 voltak ebben a városban, és naphosszant főzték a polgárnék
  16     1|                 el megszokott hatásukat, és kemény ökleink is megtették
  17     1|                Éppen tél elején voltunk, és már arra gondoltunk, hogy
  18     1|         boldogság!~Advent előtt voltunk, és nagyokat ittunk, készülődvén
  19     1|                 forgatni, mint rendesen, és boros fejjel ődöngtem a
  20     1|       tiszteletteljesen kitértek előlem, és nem mertek haragudni még
  21     1|             kiált valaki a hátam mögött, és a hangban nyomban felismertem
  22     1|           három-négy polgárral a piacon, és a polgárok ugyancsak szorongatták
  23     1|                lengyel, amikor odaértem, és szétcsaptam a polgárság
  24     1|                  felmehetsz ide a házba, és nem bánod meg, ha felmentél.~
  25     1|             megriasztott, de aztán a bor és vér gőzében megrészegülten
  26     1|                kezem utána. Ő rám nézett és sziszegett, mint a kígyó
  27     1|               közelebb, közelebb jöttem, és beszéltem hozzá, amint már
  28     1|               hordja a hamuszürke ruhát, és a hivatásuk emberi fülnek
  29     1|      legborzalmasabban hangzik: a pestis és a bélpoklosság gyógyításáért
  30     1|               fekvő öreg férfiú arcából, és én megrészegültem. Átkozott
  31     1|                 volna e leány közeléből, és én maradtam. És közelebb
  32     1|               közeléből, és én maradtam. És közelebb mentem hozzá. És
  33     1|                És közelebb mentem hozzá. És megcsókoltam.~...Azóta nincsenek
  34     1|               boritaltól szomorú leszek, és az arcomon fekete álarcot
  35     1|            arculatot. Az átok megfogant. És várom az időt, hogy elhullva
  36     1|              magával. Jó borokat ittunk, és szarvast sütöttünk a máglyarakás
  37     1|               helyen elcsúszott a havon, és messzire repült.~- Hopp,
  38     1|                  alatti barlangba értek, és a katona tüzet csiholt,
  39     1|                  a katona tüzet csiholt, és meggyújtotta a barlangban
  40     1|              nyakunkba Krisztus takácsa. És bizony elítélnek...~- Hol
  41     1|               most már vérszemet kapott, és szinte reszketett a ritkás,
  42     1|                Itt vannak!" - kiáltotta, és széles vállával, faltörőkos
  43     1|               fejével az ajtónak rohant, és a tölgyfa nagy koppanással
  44     1|           termekben medvebőrök hevertek, és ételszag érzett a levegőben.
  45     1|                  közbe a zsoldos katona, és félretolta Parka uramat
  46     1|           odalépett a zsoldos katonához, és lehajtotta előtte a fejét,
  47     1|               Veronika kézen fogta őket, és bevezette a terembe.~- Rakjatok
  48     1|                  a lángok fölé tartotta, és hirtelen így szólott a keresztleányához,
  49     1|               pengetése mellett énekelt, és az a nóta olyan szomorú
  50     1|     Giskra-várban a sánta Parka szenátor és a névtelen zsoldos katona.
  51     1|             lészen vége a gyöngyéletnek. És azután a lőcsei hóhér következik.~
  52     1|          javaiból. Reggeltől estig evett és ivott, majd a leányasszonyokkal
  53     1|              kormos testű kondérban bort és pálinkát főzött. Az apjánál,
  54     1|              aranyhaját, világító nyakát és vállát. És ha a kezét kinyújtotta
  55     1|               világító nyakát és vállát. És ha a kezét kinyújtotta az
  56     1|          fordulhat a sorsom - dünnyögte, és mikor igen jól érezte magát,
  57     1|              megtanult inni, dorbézolni, és együtt énekelte a zsoldossal
  58     1|          körülszaladgálták a hordóvárat, és alkalmasint szívesen segédkeztek
  59     1|                  vacsorához készülődött, és a kését fente a tűzhely
  60     1|               előtt hevert a medvebőrön, és álmos szemét a katonára
  61     1|             karjára támasztotta a fejét, és ásítván, megmutatta a fehér
  62     1|            csendesen kezdett káromkodni, és a derekáról lefelé oldozta
  63     1|            Gábriel Veronika előrelépett, és az öklével a katona arcába
  64     1|           csapott. A zsoldos felordított és utánakapott. A medvebőrön
  65     1|               kígyó módra elébe siklott, és a katona végigvágódott a
  66     1|                  három asszony rárohant, és sietve megkötözte. Később
  67     1|                 az erkélyhez vonszolták, és hosszabb erőlködés után
  68     1|             Gyermekeim - felelt szelíden és szomorúan az öreg szenátor -,
  69     1|           középkori zsoldos katona volt, és egyszer késő ősszel a Kárpát
  70     1|           háborúk akkoriban szüneteltek, és Bőrcsuhának igen rossz kilátásai
  71     1|                  mindig megvolt az enni- és innivalója. Végigverekedett
  72     1|                 Végigverekedett Európán, és csak homályosan emlékezett
  73     1|               álma, pompás étvágya volt, és hatalmas fogai közül alig
  74     1|                Még teljes erejében volt, és íme a királyoknak egyszerre
  75     1|           akkoriban (egy régi barátnál), és a szász háború kitörését
  76     1|                háborúból nem lett semmi, és a düsseldorfi barát szépen
  77     1|              taplót dugjon az eresz alá, és hátra sem fordulva megindult
  78     1|       hegyszorosain, eszébe jutott Lőcse és Lőcsén Gadiva János, akivel
  79     1|                 az egyházi aranyneművel, és kijelentette, hogy otthon,
  80     1|               dörmögte magában Bőrcsuha, és serényen folytatta útját
  81     1|                kaput még nyitva találta, és jókedvűen nézegette a csinos
  82     1|                figyelte a malac futását, és kiszámította magában, hogy
  83     1|               ablakain pillantgatott be, és alázatosan levette a süvegét
  84     1|                 tiszta városkában tölti, és a kovácsműhely előtt, ahol
  85     1|               megkondult az öreg harang, és a városháza felől előnyargalt
  86     1|              Elvisz a vén zsivány bácsi!~És Bőrcsuhára mutatott.~- Hm -
  87     1|             hintáztatott az esteli szél, és a nyitott ajtón át kellemetes
  88     1|               gondolta magában Bőrcsuha, és elszántan belépett a fogadó
  89     1|                  mellett foglalt helyet, és bátran zörgetett az öklével.~-
  90     1|               bort húzott le a pincében, és az nem könnyű foglalkozás.
  91     1|                   aztán a fejéhez nyúlt, és levette a bőrből készült,
  92     1|              megviselt süveget a fejéről és belenézett.~- Nem sokat
  93     1|                 tagadólag rázta a fejét, és figyelmesen nézett a zsoldos
  94     1|            vagyok! - felelt a fogadós. - És azért jó lesz, ha csendesebben
  95     1|             Bőrcsuhát egy mellékszobába, és ott rázárta az ajtót. Enni-innivalót
  96     1|          fenyegetőleg forogtak a szemei, és dühös pír borította be a
  97     1|              éppen elegendő! - dünnyögte és ásított.~A fogadós ismerte
  98     1|             Hirtelen felvillant a szeme, és a zsoldos vállára csapott
  99     1|               folytatta a kövér fogadós, és a nyelvével csettintett. -
 100     1|                felhajtott egy kupa bort, és révedezve nézett maga elé.~-
 101     1|                felhajtott egy kupa bort, és csöndesen hümmögni kezdett:~-
 102     1|            minden. Lehet, hogy hóhér is.~És ezután bóbiskolni kezdett
 103     1|         bóbiskolni kezdett az asztalnál, és durva, rőt szakállával lesodorta
 104     1|                 hogy világos reggel van, és a városi drabantok a lőcsei
 105     1|               város piacán, annak rendje és módja szerint kivégezzed! -
 106     1|                  végigtapogatta az élét, és elolvasta a rajta levő írást:
 107     1|               pallossal a kezében belép, és megáll az ajtónál.~A fogolyasszony
 108     1|                 ruhában ül az asztalnál, és riadtan takarja el a szemét.
 109     1|           levette a tenyerét a szeméről, és tetőtől talpig végigmustrálta
 110     1|               Valóban - mondta csöndesen és megnyugodva - nem látszol
 111     1|             neked? - kérdezte Schmidtné, és a katona szemébe nézett
 112     1|                én zsoldos katona voltam, és harminc év alatt csókoltam
 113     1|            csókol. Hát azért vagyok itt. És te nagyon is tetszel nekem.
 114     1|                 merően a szemébe nézett, és a két karját a nyakára fonta.~-
 115     1|                  meg az utat a vérpadig, és a lábad elbotlik a lépcsőkön.
 116     1|                  a székre vetette magát, és kigombolta a zekéjét.~-
 117     1|             előttem, megragadta a kezem, és őrjöngve kiáltozott szerelmében.
 118     1|               ölném meg. Szemben ültünk, és a szerelemből már csak az
 119     1|             utoljára megöleltük egymást, és az ölelkezés közben én egy
 120     1|               keresztülszúrtam a szívét, és mámorosan, boldogan halt
 121     1|            zsoldos ledobta a bőrzekéjét, és a meztelen karját az asszony
 122     1|        tündökölve villantak meg a fogak, és vadállat módjára harapott
 123     1|             egész testében megreszketett és szinte meggörnyedt a háta
 124     1|               hevert félig öltözetlenül, és egy rövid, páncélütő tőr
 125     1|                 hogy éjjel ébren voltak, és egyetlen jajkiáltást sem
 126     1|         halottakról, kísértő királyokról és szent életű papokról, vajon
 127     1|            léptek volna. Az esőcsatornák és széles ereszek alatt úgy
 128     1|                 a harmincéves háborúban? És a várúr lengő szakállát
 129     1|               láncokat a mély pincékben? És ki fújja el a mécses lángját
 130     1|               volna el innen mindörökre, és csupán nappalra vonulnak
 131     1|              sárga, sarkantyús csizmáját és tollas kucsmáját, amely
 132     1|            késmárki házakon is behatolt, és a szélkakasok megriadva
 133     1|                  forgolódtak a tornyokon és háztetőkön. Ilyenkor jött
 134     1|                  valahonnan "a Hartwig", és végigjárta a várost, besétált
 135     1|                elfüggönyözött ablakokon, és a nyitva felejtett ajtókat
 136     1|            Hartwig éppen a vártán volt - és ott maradt az őrszem még
 137     1|                állt a vitéz a vár fokán, és lándzsájára támaszkodva
 138     1|                 el - mondja a legenda -, és Hartwigot nem váltotta föl
 139     1|                  Ekkor közeledtek hozzá, és hangosabban mondták:~- Hagyd
 140     1|               vállát az őrálló vitéznek, és Hartwig az érintésre hirtelen
 141     1|                csodálkozva néztek össze, és ettől az időtől kezdve lett
 142     1|                kószáltak a sírok között, és a harangozónak majd letörött
 143     1|          posztóból varratták mentéjüket. És hogy a gyász emléke örökkön
 144     1|             verdeste az ódon háztetőket, és a kéményekkel birokra kelt
 145     1|           kapuját elfelejtették bezárni, és a Hartwig piros mentéjében,
 146     1|                 egy csöppet sem sietett, és így könnyedén elérhették
 147     1|       meggyorsította nesztelen lépéseit, és kísérteties gyorsasággal
 148     1|                 bezárt kapuk fölnyíltak, és sarkaikból kifordultak,
 149     1|                párnát a haragvó Hartwig, és belenézett álmaikba. A zimankós
 150     1|             tornyosodtak a város felett, és a városi bakterok dehogyis
 151     1|                 okosabb lesz megbékülni, és előbbeni parancsolatához
 152     1|                 gyászruha viselete alól.~És ettől a naptól kezdve ismét
 153     1|        legszilajabb melódiáit vette elő, és a távoli erdőből, amely
 154     1|                   Bejárta a fél világot, és most hazafelé igyekezett,
 155     1|                 A köpenyege rongyos volt és fakó, mint a vénember kedve.
 156     1|                  büszke volt a tollaira, és gondtalan jókedvvel húzogatta
 157     1|                 volt a vendéglátó gazda, és minden jóval traktálta az
 158     1|                ember volt, aki módfelett és nem minden céltudatosság
 159     1|             mókáin. Rengeteget kacagott, és sokszor kijelentette, hogy
 160     1|                  néhány latin imádságból és mondásból állott. A katona
 161     1|            kandalló mellett bort főztek, és nagyokat ittak a kupákból.
 162     1|                fal mellett álló padokra, és jóízűt aludtak. Felébredvén,
 163     1|                 ekkor a csuhájába nyúlt, és onnan egy csomag kerek szélű
 164     1|             lovagok, barátok, fejedelmek és apácák voltak föstve. Ott
 165     1|                  kihúzta széles kardját, és a meztelen pengét az asztalra
 166     1|              volt, pedig ő próféta volt. És Bonifácius vajon nem a ravaszságának
 167     1|            máglyán, amelyet neki raktak. És Bonifácius másnap megjelent
 168     1|               Keverd a kártyákat, barát, és vigyázz a kezedre - mondta
 169     1|               kezedre - mondta a katona, és nagy figyelemmel fogott
 170     1|                csuha mélyéről. Sarkantyú és breviárium, karneol mentegomb
 171     1|            breviárium, karneol mentegomb és ezüsttükör kerültek napvilágra.
 172     1|              játékból - mondta a katona, és vitézi öltözete fölé öltötte
 173     1|               rejthette - a pénzdarabot, és a szerencse Petrus felé
 174     1|           Fortuna elpártolt a katonától, és a papi férfiú mellé szegődött.
 175     1|                  tollas fövege, csizmája és vitézi öltözete. Csupán
 176     1|                 folyamán hozzája került, és a barát nem akarta többé
 177     1|                barát a játék végeztével, és a csuha alá felkötötte Lőcsei
 178     1|              pőrén húzódott a tűz mellé, és a lyukas lázsiást markába
 179     1|                 a fogadóból. Ott maradt, és bibliai idézetekkel vigasztalta
 180     1|                semmit. A barát lefeküdt, és úgy horkolt, hogy harsogott
 181     1|                  lett végül a lázsiással és a többi hozzátartozó dolgokkal? -
 182     1|                  egy öreg zsoldos katona és egy vén barát Landsknechtet
 183     1|                  mellett állott, Eperjes és Bártfa között, amely országút
 184     1|              látta elvonulni. Kereskedők és koldusok, katonák és barátok,
 185     1|          Kereskedők és koldusok, katonák és barátok, haramiák és zarándokok,
 186     1|             katonák és barátok, haramiák és zarándokok, akik északról
 187     1|                  az országutat taposták, és a "Jámbor utazó" várszerű
 188     1|                 utazó" várszerű falaival és kapujával biztonságot nyújtott
 189     1|                 elfért a fogadó udvarán, és a merénylő haramiák, akik
 190     1|      tagbaszakadt fogadós nagy kutyáival és zömök, széles vállú legényeivel
 191     1|               volt a "Jámbor utazó"-nak, és a kereskedők gyakran kerülőt
 192     1|                 háborút végigverekedték, és Milánóba készülődtek, mert
 193     1|            békeidőben. Azonkívül jó cseh és lengyel aranyak is rejtőznek
 194     1|              rejtőznek a széles övekben, és Hircs uram figyelmét a vastag
 195     1|           Befogadta tehát a zsoldosokat, és a konyhában, a tűzhely mellett
 196     1|                 kezd a bor a tűz fölött, és a fűszerszámok bódító illata
 197     1|                 A zsoldos katonák: Penge és Vjuk a zsúpszalmán heverészve,
 198     1|           szimatolni kezdtek a bor után, és fölkeltek fektükből. Csupán
 199     1|                  tagadó mozdulatot tett, és a jégvirágos ablak felé
 200     1|                öltöny volt a zarándokon, és a vállán a kereszt alakú
 201     1|       Szentföldet. Kampós botján olvasók és érmek csörögtek, és a szakálla
 202     1|              olvasók és érmek csörögtek, és a szakálla az övét verte.~-
 203     1|              dolmányt a vállára vetette, és összeszabdalt, durva arcán
 204     1|         bealkonyult, Nürnbergben leszek, és egy hófehér, szőke, imádságos
 205     1|                 illik, a fejét csóválta, és az olvasóját zörgette. A
 206     1|         leterített köpenyegén. Az arany- és ezüstpénz látása különös
 207     1|                katonák mellé telepedett, és többé nem vetette meg kínálásukat.
 208     1|            letörülte szakálláról a bort, és így szólott:~- Az Odera
 209     1|                  a pápa, a római császár és különböző királyok és fejedelmek
 210     1|            császár és különböző királyok és fejedelmek arcképe volt
 211     1|                rajt volt piros csizmában és tollas fövegben, és azt
 212     1|            csizmában és tollas fövegben, és azt mindenkinek ütni kellett.~
 213     1|          mindenkinek ütni kellett.~Penge és Vjuk nem is lettek volna
 214     1|                 Landsknecht"-nek hívtak, és annyit lehetett a játék
 215     1|              ügyesen forgatta a kártyát, és a zsoldosok csakhamar kardot
 216     1|              amely ólommal volt bélelve, és jól helybenhagyta a zsoldosokat.~-
 217     1|                csillogott a jövevénynek, és kezéből hiányzott a szent
 218     1|            nyilván megszökött rendjétől, és most bujdosik a büntetés
 219     1|       megpillantotta:~- Apage! - mondta, és keresztet vetett.~De a katonák
 220     1|       szorítottak az apácának a szalmán, és borral kínálták.~- Honnan
 221     1|          jövevény pártjára keltek. Penge és Vjuk kardot rántottak, és
 222     1|                és Vjuk kardot rántottak, és csaknem véres verekedésre
 223     1|          alázatosan - jó Krakkoviánkák - és Ferenc-tallérokkal rendelkeznek.
 224     1|                  már számos Krakkoviánka és Ferenc-tallér csörgött.~-
 225     1|            dicsőség, úgy látom - mondta, és megveregette a tisztes férfi
 226     1|                  besötétedett, az arany- és ezüstpénzek a zarándok tarisznyájába
 227     1|                Vjuk lassan megnyugodott, és a bográcsot vette szemügyre.
 228     1|                  bort öntött a tűz fölé, és a zsoldosoknak hatalmas
 229     1|                támadt. Táncolni kezdtek, és lerúgták nehéz csizmáikat.
 230     1|              apáca dalolt a tűz mellett, és a zarándok is lángra kapott.
 231     1|                dőltek mellőle a mulatók, és ő még mindig rakta egyedül.~
 232     1|                 abbahagyta a mulatozást, és fölcihelődött. A katonák
 233     1|           katonák már aludtak a szalmán, és csupán az apáca látta fél
 234     1|                   lehányt ruhadarabjait, és búcsú nélkül elhagyja a
 235     1|                bort az ördög találta ki, és a zsoldosok átkozták magukban
 236     1|                   félig öltözötten, kard és süveg nélkül találták magukat
 237     1|          országúton, a térdig érő hóban, és a rettentő hidegben még
 238     1|                út a hegynek kanyarodott, és a hegyi út közepén kőfeszület
 239     1|          cimborája karjába kapaszkodott, és húzta, tolta előre a hóban.
 240     1|                  Az apáca jött mögöttük, és a karjával integetett, hogy
 241     1|              fejéről levette a kendőjét, és a megdermedt Vjuk vállára
 242     1|            Nagyon bűnös vagyok.~Az apáca és a zsoldos ketten húzták-tolták
 243     1|                  meztelen mellét, hátát, és csodálatos bizalommal suttogta
 244     1|               fejű asszonyfélére nézett, és látta, hogy annak nagy szemei
 245     1|           lecsúszott a hamuszínű köntös, és a kar bizalommal, hívogatólag
 246     1|                  hívogatólag integetett.~És a feszület mintha megmozdult
 247     1|             volna lefelé a hegyoldalról, és jött-jött közelebb azokhoz,
 248     1|                könnycsepp pergett végig, és naiv hit sugárzott a szeméből:~-
 249     1|                  sóhajtotta tompán Vjuk, és dermedten állott meg az
 250     1|                 előttük, jobbra az úton, és a két zsoldos katona tágra
 251     1|               alá. Már félig megfagyott, és szeme lezárult. Álmában
 252     1|            csizma! Aranypatkó van rajta, és berlini zsinórral van hímezve...~
 253     1|                  leakasztotta a csizmát, és nehezen, erőlködve a Vjuk
 254     1|            boldogtalant, szerencsétlent, és az egyiket közülük magához
 255     1|                 álom~Az erdőn szél járt, és a hold az ég közepén úszott.
 256     1|               csonttá fagy a föld kérge, és a fák nagyokat roppannak
 257     1|                össze a kemény gallyakat, és az erdő felett még a telihold
 258     1|           ügettek nehéz paripákon. A vas és acél csörgött rajtuk, fehér
 259     1|                 Négyen voltak a vitézek, és amint tovaügettek a holdfényes
 260     1|            lőréses falak, tömzsi bástyák és széles mellvédek, amelyek
 261     1|            megértették a rekedt morgást, és megsarkantyúzták lovaikat.
 262     1|                határolt. A kapu bezárva, és a kapu ablakán nem szűrődött
 263     1|             vitéz lemászott a nyeregből, és a falnak dőlve nyújtóztatta
 264     1|             nyergek mellől az iszákokat, és a hátára vette. Bizony görnyedt
 265     1|          betaszított egy faragott ajtót, és kivilágított, nagy terembe
 266     1|                falai csúcsban végződtek, és a terem közepén hosszú asztal
 267     1|                 A sarokban tűz lobogott, és pálinka kékes lángja csapott
 268     1|              borsóféle magocskák sültek, és fojtó ámbraillattal töltötték
 269     1|                 párolgott ezüstkupákban, és széles tölgyfa székeken
 270     1|                barát ült az asztal körül és ugyanannyi apáca. Az apácákon
 271     1|               szerzetes megszólaltatott, és az orgona zúgására vadul
 272     1|                dér leolvadt szakálláról, és a hangja is felengedett.~-
 273     1|                ezüstöt hoztunk - felelt, és a közelében ülő apáca fonnyadt,
 274     1|                 apáca fonnyadt, arannyal és piros festékkel kiföstött
 275     1|            katonákkal ittam a csárdában, és a részeg zsoldosok megfosztottak
 276     1|                 megfosztottak ruháimtól, és ruha nélkül tettek az utcára.
 277     1|                  fátyolomat hagyták meg. És a fehér fátyolom miatt megismertek
 278     1|               fátyolom miatt megismertek és börtönbe vetettek. De íme,
 279     1|                  ledobálták köntöseiket, és vad táncba fogtak a tűz
 280     1|                 a tűz körül, amelyen rum és pálinka égett. A kék láng
 281     1|         kecskeduda nyekergett táncukhoz, és az asztalnál ülő barátok
 282     1|                 a vitézek hoztak. Arany- és ezüstpénzek gurultak ki
 283     1|              asztalra. Keresztek, gyűrűk és láncok. Egy türkizköves
 284     1|                  órát. Az óra ketyegett, és mutatója a holdat és a napot
 285     1|          ketyegett, és mutatója a holdat és a napot érintette egyszerre.~-
 286     1|             sarokban harangkötél lógott, és a barát megragadta a kötelet.
 287     1|           toronyban megszólalt a harang, és idelenn az asztalnál vad
 288     1|               hátravetette magát székén, és ocsmány szavakat kiáltott.~
 289     1|       négykézlábon. Tizenkét szarva volt és három ágú farka.~- Itt van,
 290     1|                    kiáltották a barátok, és valamennyien felugráltak.~
 291     1|                ugrálták körül az apácák, és szemérmetlen mozdulatokat
 292     1|              vérvörös gőzök gomolyogtak, és a kecskeduda sikoltott.~
 293     1|            termen, felpattantak az ajtók és ablakok.~A középső ajtó,
 294     1|            faragva, kifordult sarkaiból, és a küszöbön egy nyúlánk termetű,
 295     1|                  vértje, arany a sisakja és arany a sarkantyúja. Átlépte
 296     1|         sarkantyúja. Átlépte a küszöböt, és nyomában tizenkét ezüstpáncélú
 297     1|                 a látományra szerzetesek és apácák. Még a törpe gnóm
 298     1|                gnóm is két lábra állott, és meredten nézett állatszemével
 299     1|                  megérintette az asztalt és az asztal, amely kőcölöpökön
 300     1|           ajkatokra a szó, Jézus szolgái és szolgálóleányai? Eljöttem
 301     1|             folyosón. Itt vagyok, rablók és paráznák. Mert én mindenütt
 302     1|                nehéz, bivalybőr ruháját, és vörös csuhát húzott, mint
 303     1|         felkapott egy kardot a sarokból, és vakmerően az aranypáncélos
 304     1|              pillanatban megtántorodott, és holtan a földre zuhant.~
 305     1|      aranypáncélos -, menj előlem, bűnök és szenvedélyek, sötét halálok
 306     1|              szenvedélyek, sötét halálok és végzetes születések okozója,
 307     1|               kútforrása, asszonyi test. És menjetek ti mind, mind,
 308     1|           szarvas ember ledobta szarvát, és kézen fogva az apácát, menekült
 309     1|                nők letépték köntöseiket, és a férfiak letaposták fehér
 310     1|           testüket. Menekültek megőrülve és kétségbeesve... Az undok,
 311     1|           Dunajec mellett, már régen rom és törmelék. De a legenda Jézus
 312     1|               képre föstötte a jelenést, és ez a kép, a krakkói múzeumban,
 313     1|                  képen ábrázolják Jézust és a tizenkét tanítványt középkori
 314     2|         letűnteket - a lepörgött napokat és ó, a gyorsan múló éveket
 315     2|              múló éveket számon tartjuk, és dehogy engednénk el egyet
 316     2|                 köztünk a kemény öregek, és hőstetteiket emlegetik,
 317     2|           meghasad imitt-amott a kárpit, és alóla ismeretlen képek bukkannak
 318     2|                  régi művészek freskóit. És ezek a fölfedezett freskók
 319     2|             ismerték a vitéz fölkelőket, és tudták róluk, hogy otthon
 320     2|               meg otthon az udvarházban. És a rozsdás kardok se valának
 321     2|          élcelődtek a nemesi fölkelésen, és a két magyar hazában minden
 322     2|                inszurgensek3 Győr alatt, és bizony nem rajtuk múlott,
 323     2|            István országának határairól, és erre vége lett a víg, muzsikás,
 324     2|               Szabolcs, Szatmár, Zemplén és Bihar leglustább embere
 325     2|                 járt jó idő a szónokokra és harcosokra: mit csináltunk
 326     2|                  forgácsolódott széjjel, és az anyák erős, szívós magyaroknak
 327     2|                  gallér prémes részéből, és akkor tüzet fogott a szomszéd
 328     2|            bisztrai nemesi birtoknak ura és birtokosa.~A múlt század
 329     2|                az összes magyar birtokok és birtokosok be voltak jegyezve.
 330     2|           tornácú házzal, tágas udvarral és lustán kapargáló tyúkokkal.
 331     2|                született Bodó Sámuel is, és innen kísérték örök nyugodalomra
 332     2|               kedvéért azt is elfeledte, és szívesen vallotta, hogy
 333     2|                  asszonyszemek ragyogása és a sarkantyúk pengése között!
 334     2|         összegyűlt mindenki, akiben szív és lélek volt: indulni kellett
 335     2|                  lóra kaptak a fölkelők, és táncoló paripáikat kifelé
 336     2|      asszonyszemek még jobban ragyogtak, és az öreg toronyban kongott
 337     2|                Kongott-kongott a harang, és a fölszálló por elfödte
 338     2|              sarkantyú az ablakok alatt, és csak a csendbiztos nyargalt
 339     2|              szájából, hegyeset koppint, és a távolba mutat:~- Ott mennek!...~
 340     2|               hazán vonult a hős csapat, és semmitől nem ijedt meg útközben.~
 341     2|                  híreket az elmentekről, és az üres asztalok mellett
 342     2|                  De szorította kancáját, és nem sokat törődött a szidalmakkal,
 343     2|                kiáltott fel Bodó Sámuel, és visszadugta a kardját hüvelyébe.~
 344     2|                 megnyergelték a lovakat, és továbbmentek. A tavaszi
 345     2|           fejével Bodó uram dörmögésére, és segített neki támasztani
 346     2|                  ragyogtak, mint valaha. És a sarkantyúk pengéséhez
 347     2|                Bonaparte! - feleltek rá, és a cigány húrja szakadozott.~
 348     2|              valahol nemes Sári Emánuel, és emelte poharát a hazatért
 349     2|                    Benyúlt a tarsolyába, és egy irtó nagy ágyúgolyót
 350     2|                 Egyet elkaptam reptiben, és a tarsolyomba dugtam. Hadd
 351     2|                ők messzi Magyarországon, és a sötét szakállas, sápadt
 352     2|                 tanít különös füttyökre, és fehér egerekből koronázási
 353     2|                gyűlöletek lobbannak fel, és a hangban tompa indulat
 354     2|                  kezek ökölbe szorulnak, és a legjobb barátok halálos
 355     2|                  meg a bútorok helyükön, és a nagy erejű Pogány Pál,
 356     2|               teher volna nekik az élet, és sohasem merték teljes biztonsággal
 357     2|                 kis birtokát, ősei házát és szegény elárvult feleségét,
 358     2|                elmesélte a nagy folyókat és a hűséges fehér kutyákat;
 359     2|                  az ég felé, arcukon gőg és megvetés honolt, mintha
 360     2|                  lenézték volna egymást, és senkit sem találnának elég
 361     2|            kabátja belsejébe van rejtve, és Tűzi, a híres ágyús nyomban
 362     2|               lerepüljön a mennyezetről, és parázs verekedés keletkezzék,
 363     2|                 fodorítandó hajfürtöket, és a tanítvánnyal a hátulsó
 364     2|                 vesztek a volt-ok terén, és nemegyszer kénytelen volt
 365     2|                rejtettek hirtelen ólmot, és a sakkfigurák valamennyien
 366     2|        kifejezésére berendezett arcokra. És a francia borbély kebelbarátja,
 367     2|                 játszott honfitársaival, és ha lehetséges volt, hamis
 368     2|              nyomatott Heckenast Gusztáv és fiainál. Később bort hozattak
 369     2|                  hozattak a padronéval,7 és reggelig ittak, eleinte
 370     2|                  svájci magyarok között, és félszegségén nemegyszer
 371     2|           hölgytagjait tanította Shelley és Byron verseire. Az órásék
 372     2|           táncolni tanította az órásnét, és ezért ellátásban volt része,
 373     2|       karosszékében szeretett üldögélni, és a szemét a szőke asszonyra
 374     2|            pontosan mutatták a perceket, és a kis faházikóból a kakukk
 375     2|                Tell Vilmos barátja volt, és a szövetséges kantonokban
 376     2|                volt tehát, hogy e komoly és mindenképpen kifogástalan
 377     2|            akarta az ezredes.~- Uram, ön és honfitársai a mi szabad
 378     2|                  felajánlottuk házainkat és barátságunkat a bujdosó
 379     2|       jóhiszeműségével - felelt az órás, és eltávozott.~Estefelé az
 380     2|              ellen indított hadjáratnak, és játékmodorát a legkorrektebb
 381     2|                   háttal a játszók felé, és kezére támasztotta fejét.~
 382     2|                 megállott a háta mögött, és azt vette észre, hogy Pásmáti
 383     2|           Byron-fejű ifjú talpra ugrott, és az ezredesre vetette magát.
 384     2|                 Vadul ropogtak az izmok, és az egykori branyiszkói oroszlánnak
 385     2|                 eltörött a dulakodásban, és a drága arc beszennyeződött.
 386     2|                Ezért meghalsz! - mondta, és a képet a szíve fölé csúsztatta.~
 387     2|                Pásmáti egész éjszaka fel és alá járt a kávéházban. K.
 388     2|                  konganak az ürességtől, és a város egyik leggazdagabb
 389     2|               házából. A hóna alá vette, és nyugodtan megindult előre,
 390     2|          fáraóbankot adott a kávéházban, és tekintélyes összeggel vonult
 391     2|              kocsiközlekedés Olaszország és Ausztria között. Köpenyegbe
 392     2|                 tisztek utaztak éjszaka, és halk, de parancsoló hangok
 393     2|                hanem a kék egű Velencébe és Flórencbe, ahol madonnaszemük
 394     2|                  táncosnők vagy grófnők, és az "Elefánt"-ban, a mennyezetes
 395     2|              Elefánt"-ban, a mennyezetes és csipkefüggönyös szobákban
 396     2|                gárdisták mind elutaztak, és a kis kávéházban csupán
 397     2|           elárulják, hogy víg tiszt urak és szarvasbokájú táncosnők
 398     2|               táncosnők asztalára valók, és a Rajna gyöngyöző csöppjei
 399     2|                palack vöslaui bort kért, és az öreg pincér kopasz fejével
 400     2|             amelynek kárpitján táncosnők és virágfüzérek foglaltak helyet,
 401     2|           virágfüzérek foglaltak helyet, és Selmeczi zavartalan elgondolkozással
 402     2|                  a szabad Svájcban komor és sötét pillantású magyarok
 403     2|                után végre hazatérhetett, és a kis osztrák városka, ahol
 404     2|                  Elefánt" homályos tükre és megkopott porcelánjai mind
 405     2|              amely a folyócskán átvezet, és két oldalán kék köpönyeges
 406     2|            cselekedett; ment, mendegélt, és szomorú arcát, amelyet sötét
 407     2|                  sötét szakáll borított, és bő, fekete köpenyeges alakját
 408     2|                   Szürkülő szakálla volt és nagy, fénylő, szürke szeme.~
 409     2|              kalapja, amilyent kopaszodó és fázós fejű öreg tisztek
 410     2|                  szemek egy hosszadalmas és szörnyű évtized romjai alól
 411     2|                   a hazafelé való utazás és a váratlan, meglepő találkozás
 412     2|               átléphessem hazám határát. És a véletlen, a kiszámíthatatlan
 413     2|             csalhatatlanságában hisznek, és nem a véletlenekben.~Selmeczi
 414     2|             fejét. A tábornok ridegségén és gőgös zárkózottságán átal
 415     2|          zárkózottságán átal valami nagy és keserves fájdalomnak a zöngését
 416     2|                  Nos? - kérdezte gyorsan és erőteljesen.~Selmeczi leemelte
 417     2|                  úr személyében látom.~- És az árulás? - kérdezte hevesen
 418     2|                  tovább bizakodó nemzet, és tíz év alatt elfelejti halottait...
 419     2|             darabig, hogy az elkeseredés és düh beforrassza a sebeket,
 420     2|               düh beforrassza a sebeket, és a bosszú gondolata felpezsdítse
 421     2|                 a szíve kellős közepébe, és térden állva kérjen bocsánatot
 422     2|           Hetenkint felmegyek a csúcsra, és jó messzelátómmal kelet
 423     2|            vagyunk! - felelt a tábornok, és eltűnt a magános ház kapujában.~
 424     2|               aranyozású kis éttermében, és a borospohárba nézett, anélkül
 425     2|                  hegyi utakon mulatságos és szórakoztató volt az utazás,
 426     2|               alatt, mert a kocsis süket és hallgatag férfiú volt, mint
 427     2|            utazzon. Magyar ruhás férfiak és úrhölgyek töltötték meg
 428     2|          fedélzetét. Elhízott táblabírók és a borissza bús magyarok
 429     2|            polgárok németül diskuráltak, és ragyogó arccal beszéltek
 430     2|          keresztültörte magát a tömegen, és sietve vágott neki a pesti
 431     2|                  csakhamar tájékozódott, és most már biztonsággal vágott
 432     2|           következő percben... Josephine és Selmeczi egymás karjába
 433     2|                divatos volt ez a frizura és a nagy szakáll, hisz ön
 434     2|                  aki a magyar forradalom és általában a forradalom iránti
 435     2|                valamely külső országban, és csupán azért nem maradtak
 436     2|                lesz az elnyomott nemzet, és Selmeczi elfoglalhatja őt
 437     2|                 haját, piros-fehér arcát és porcelánfényű kék szemét
 438     2|                 mélyen a szemébe nézett, és halkan, titokzatosan mondta:~-
 439     2|                  kiáltott fel Josephine, és szarvastermete megborzongott.~-
 440     2|               így tetszik, kedvesem...~- És most már többé szó se legyen
 441     2|                   ha elmúlik a sötétség, és felkel ismét a tavaszi nap
 442     2|                tudtam, hogy kegyed szent és nemes férfiú, uram!~...Egy
 443     2|             szemmel, emelkedett lélekkel és dobogó szívvel várt haza
 444     2|              tábornokot akarja hazahozni és lemosni róla az árulás vádját:
 445     2|              programja - szólt a kortes, és már elszelelt.~Néhány nap
 446     2|                 Amerika déli államaiban, és a rabszolga-kereskedés ellen
 447     2|               börtönben ültek tollukért, és volt honvédtisztek, akik
 448     2|                 Bezárkózott a szobájába, és még Josephine-nek sem nyitott
 449     2|              illatát. A nők keblén virág és kokárda.~Selmeczi lehajtott
 450     2|               ajtó, a rézkilincs ragyog, és a csengő vidoran kondul
 451     2|                   hangzik az ajtó mögül, és a kulcs kétszer fordul a
 452     2|            elesett valahol a csatamezőn. És így, higgyük el, hogy Selmeczi
 453     2|               régi püspöki város fölött, és olyan erős volt, mint a
 454     2|              volt az ódon templom körül, és Stolniczky mindegyikkel
 455     2|                reggel meglátogatta őket, és néha még a délutáni litánia
 456     2|              tájékán, a girbegurba utcák és pohos kanonokházak között
 457     2|          szidalmazta az idegen katonákat és a katonák császárját. Stolniczky
 458     2|           rövidet pukkantak a fegyverek, és apró lángok csaptak föl
 459     2|           hangzott az eltorzult ajakról, és az öreg arc felejthetetlen
 460     2|       figyelemmel olvasták az újságokat, és az újságokban nem csupán
 461     2|           hőstettét mindnyájan olvasták, és midőn letelepedett a régi,
 462     2|                 Részeg volt a pálinkától és a vértől. - Sietve hagyta
 463     2|          Stolniczky hajnalban csomagolt, és szinte szökve távozott el
 464     2|                 budai kertek tavaszában, és esténkint együtt zenélt,
 465     2|             házat talált a hegyoldalban, és nagyon szerette az ótemplomot.
 466     2|               kiáltották jobbról-balról, és az asszonyok őrült kétségbeeséssel
 467     2|        vonszolták magukkal gyermekeiket. És a kapukat ijedten becsukták
 468     2|             elbocsátotta az anyai ruhát, és elbukott a köveken. Síró
 469     2|                  előlépett a fal mellől, és botjával fejbe kólintotta
 470     2|                 az ebet. A földre nyomta és megfojtotta, mintha valamely
 471     2|                  valamely csodálatos erő és ügyesség szállottá volna
 472     3|                beteges kedélyű, magányos és igen csöndes férfiú éldegélt
 473     3|                  volt, mint a csepűrágók és színészek mestersége. A
 474     3|                hiányzott az élettudomány és a tiszteletre méltó gondolkozás
 475     3|               egy meglehetősen kényelmes és pincével, éléstárral felszerelt
 476     3|               Amadénak nevezi a férfiút, és természetesen a szerelmesek
 477     3|              Fruzsinka nevű, fekete hajú és hattyúnyakú, az Uránia című
 478     3|             közlöny kegyes megrendelője, és Vitéz verseinek vevője;
 479     3|              iránt érzett leküzdhetetlen és reménytelen vonzalom kergette
 480     3|             bajuszú, meggondolt, csendes és jószívű férfiú volt Kercsik,
 481     3|                még áldottabb asszonyság, és foglalkozásuknál fogva minden
 482     3|               fél messzely bora mellett, és mindenféle kis könyveket
 483     3|                   megdörzsölte a szemét, és borát egyetlen hajtással
 484     3|            vasrudak védték a falnyílást, és odakünn egy ágaskodó fehér
 485     3|                  messziről utánaszökött, és a házak fala mellé lapulva,
 486     3|                Mindig haltak az emberek, és merő legenda volt az a híresztelés,
 487     3|             örökké élnek. Volt ott sírkő és fakereszt bőven a nedves
 488     3|                sohasem járt a temetőben, és módfelett csodálkozott azon,
 489     3|              között, holott a fű nedves, és a sírokon megpihenni sem
 490     3|          megállott néha egy sírkő előtt, és szórakozottan olvasta a
 491     3|               közelgett egymáshoz a dáma és a katona. Boldogan, mosolyogva
 492     3|              mendegéltek a barna, esővíz és felejtés sötétítette sírkövek
 493     3|               néha egy sírdombra lépett, és a nő kezét kezébe véve,
 494     3|           csigába fodorított fekete haja és halovány, sápadkás arca
 495     3|                  belibbent végül a dáma, és Amadé nem merészelt az ablakok
 496     3|              ablakokon, cifra vaskosarak és téli növények. A leereszkedő
 497     3|                  gyúltak fel a gyertyák, és zenehangok hangzottak a
 498     3|                  többé nem vigasztalták, és a lúdtollat is csak időtöltésből
 499     3|                  jutott beteg édesanyja, és Kercsiknét megkérdezte,
 500     3|    szemérmetességén a boldogtalan Amadé, és öreg budai polgároktól óvatosan