Part

 1     1|        ismerem ezt a várat, Kornádi uram saját magán kívül nemigen
 2     1|            van - kiáltott fel Parka uram. - Nyomon vagyunk.~A megfagyott
 3     1|            Félre az útból, szenátor uram. Itt most én beszélek. Ne
 4     1|             levágni.~Parka szenátor uram még egy utolsó kísérletet
 5     1|      vacsorát főzök.~Parka szenátor uram dörmögött még egy darabig,
 6     1|        rendesen az volt, hogy Parka uram térdre vetette magát a katona
 7     1|         látni - gúnyolódott Poprádi uram.~A Hartwig pedig mintha
 8     1|            széles övekben, és Hircs uram figyelmét a vastag ezüstkarika
 9     1|            mégy?~- Nem tudom!~Hircs uram kinyitotta az ajtót.~- Pusztulj
10     1|          haragudni az Asszonyra, én Uram? Hiszen nem vétkezem, csak
11     2|            bundája, Bodó tekintetes uram! - kiáltott rá.~- Maradjunk
12     2|        kapujában. Azt megkérdi Bodó uram:~- Hol vannak a fölkelők,
13     2|            Sose éri őket utol, Bodó uram!~~Persze hogy nem érte utol.
14     2|            De hát bánta is azt Bodó uram. Ment-mendegélt mindenütt
15     2|      erőtlenül lehanyatlottak. Bodó uram nagyokat horkolt a kemence
16     2|             föl az országutat. Bodó uram kipillantott az ablakon.
17     2|            deres, nagy fejével Bodó uram dörmögésére, és segített
18     2|        hiányzott közülük, csak Bodó uram. De hát ki törődött volna
19     2|            volna Bodó Sámuelt.~Bodó uram pedig ment fel, egyenesen
20     2|           Itt volnék! - kezdte Bodó uram, megigazítva nyakában a
21     2|              felelt foghegyről Bodó uram. - Onnan, ahol az ilyenféle
22     2|       valami játékszerük a vicispán uram gyerekeinek.~Tyű, ez már
23     2|           meresztette a szemét Bodó uram. - Hát olyanok is voltak?
24     2|          akarja kétségbe vonni Bodó uram a szabolcsiak vitézségét?
25     2|  kényszeríteni akarta az ezredes.~- Uram, ön és honfitársai a mi
26     2|            hűvösen.~- Szolgálatára, uram.~- Nos, mi, mérnökök, nemigen
27     2|      megragadta a tábornok kezét.~- Uram, Magyarországon egy választókerület
28     2|          tavasz.~- Én jobban tudom, uram - felelt bosszúsan a tábornok. -
29     2|       kegyed szent és nemes férfiú, uram!~...Egy hét múlva a választókerületből
30     3|       spanyol szenyórák öltöznek.~- Uram, én önt nem ismerem...~-
31     3|   megragadta Hollólendvai karját.~- Uram, ön nemesember. Tudja, hogy
32     3|        hangja rekedt, lázas volt:~- Uram, bocsásson meg... kérem...
33     3|             Éjfélre jár, tekintetes uram.~"Megint elmúlt egy nap" -
34     3|            Parancsára, excellenciás uram... A tavasz valóban késlekedik
35     3|            lépett be aggódó arccal. Uram Istenem, vajon mi nem tetszik
36     3|            Megbolondult, tekintetes uram? Hisz felesége van, akitől
37     3|          ezt a hajadont, tekintetes uram? - kérdezte az anyakönyvvezető,
38     3| ismeretleneknek. - Tessék, százados uram, nálam vendégszerető otthont
39     3|      legelőször menyasszony volt.~- Uram! - mondta, és kisleányos
40     4|             ezredes.~- Az sok lesz, uram - szólalt meg most az asszony
41     5|     elpirult.~- Anyámtól örököltem, uram. Megboldogult édesanyámtól...~-