Part

 1     4|            hírlapíró és a halál~Széplaki Titusz hírlapírót halálra ítélte
 2     4|              Dunának megy. Próbálja meg, Titusz.~Széplaki fejére helyezte
 3     4|               megfosztani. - Biztosítom, Titusz, hogy egyetlen kollégájának
 4     4|              nyújtotta feléje.~- Mondja, Titusz, volt valaha ilyen esernyője,
 5     4|            persze tele van dohányporral.~Titusz nem beszélt minden felindulás
 6     4|                Olga - mondogatta magában Titusz, mikor a Ferenci kávéházból
 7     4|            kegyelmet kérjen az ember. És Titusz, mintha csakugyan arra volna
 8     4|          sétálgat a Kaszinó környékén... Titusz befordult a Szép utcába,
 9     4|                sem érte még meg Széplaki Titusz. Hiába, a korcsmárosok belátnak
10     4|               zenéje - felelt felnevetve Titusz, mint amilyen nyelven a
11     4| legtekintélyesebb nyomdászok jártak - de Titusz mégis olyanformán viselkedett,
12     4|                emlékezett volna rá, hogy Titusz korcsmai megjelenései alkalmával
13     4|                  átfőni kellő mértékben.~Titusz oda sem hallgatott János
14     4|             Kakast ennék! - kiáltott fel Titusz, miután észrevette, hogy
15     4|                   Jó, hogy itt talállak, Titusz - kezdte szavait az egykori
16     4|                 tartozni sehová - felelt Titusz, és megvető pillantást vetett
17     4|               Azt mondják, hogy Széplaki Titusz nem várja be a párbaj óráját,
18     4|                 félelmes szemöldökeivel. Titusz szórakozott maradt még akkor
19     4|           életmód volt divatban - miután Titusz "öregedni" kezdett, és kevesebb
20     4|                ruhatári számot, amellyel Titusz felszerelését majd zálogba
21     4|                 komolyságot öltött volna Titusz arculata e festett, kifejezéstelen
22     4|                  jó darab ideig figyelte Titusz kalapját, valamint botesernyőjét,
23     4|               ifjabb Ábrányi Kornél, aki Titusz ifjúságában ideálja volt
24     4|                madmazell! - kiáltott fel Titusz, miután a szépségbálványt
25     4|                     kérdezte nagy hangon Titusz. - Remélem, halálos esettel
26     4|                  az a valaki, aki eladja Titusz nadrágját, és a handléval
27     4|          Olgácskám - beszélt lelkendezve Titusz, mintha eldorbézolt éjszakáját,
28     4|                  emlékül akarná eltenni.~Titusz lelkendezve gurgulázott,
29     4|               Holnap beszélünk tovább. - Titusz pálinkarekedten felelt: -
30     4|                  sem hoztam magammal.~De Titusz még inkább elbújt a paplan
31     4|               gyakran esett csodálkozóba Titusz, hogyan vihették le vala
32     4|           amelyek olyanformán közeledtek Titusz ajtaja felé, mintha legalábbis
33     4|           kárörvendők - gondolta magában Titusz borúsan, ott a gyászjelentés
34     4|              ilyen dolgokban. Ám viszont Titusz az órák hosszáig tartó szenvedés
35     4|           ismeretlen vendég kedvéért, és Titusz hálából két porciót rendelt
36     4|                  katona módjára meghalt. Titusz kocsiját, amelyen a párbaj