Part
1 1| sivalkodás hallatszott.~- No még, katona! - biztatta
2 1| hízelkedve lépett előre:~- No, gyertek be a hóból, a fagyból.
3 1| megszökött a táborból.~- No, majd megnézem, hogy szerencsét
4 1| Lehet, hogy gondoltam.~- No, majd meglátod, hogy nem
5 1| a város kísértetének?~- No, ezt már magam is szeretném
6 2| azelőtt minden másképpen volt. No, azért akkor se volt éppen
7 2| fegyverkovács tudta elsütni... No, de hát mindegy. Táblabíró
8 2| Kérem jegyzőkönyvbe venni.~No, be is vették a jegyzőkönyvbe.
9 2| vidéken, a váradi püspöké. No, meg a Serény Gaál N. Frigyesé
10 2| hallotta a Teréz dicsekvését.)~No de mindegy. Ma már aligha
11 2| látott soha életében.~- No, hát akkor vivát Bonaparte! -
12 2| kiabáltak. - A színét se láttuk.~No de már ezt senki se hitte
13 2| növése.~Josephine rajongó nő volt. Az egykori bécsi tőzsérnek
14 2| háztetőkön, nagyon nevezetes nő volt. Vagyona, nagy műveltsége
15 3| egy sírdombra lépett, és a nő kezét kezébe véve, csengő
16 3| jól átgondolt magában. A nő epedve, szomjasan hallgatta
17 3| hogy ily szép tud lenni e nő, akit idáig csak lugasban,
18 3| olvasta, hogy az imádott nő értéke nagyban emelkedik,
19 3| ábrándos szerelem, az egyetlen nő elhagyta őket, akiért érdemesnek
20 3| lőjön éjszakára bizonyos nő miatt - ecetfái példájára
21 3| Nem volt feltűnően szép nő a lovagló, de csúnya sem.
22 3| céllövő puskád még nálam van. No, majd hazaküldöm...~S feleletet
23 3| sokat lovagol a füzes körül. No, gondoltam, nyomára járok
24 3| nyeregből.~- Vendég. Egy idegen nő - mondta varjúbajusza alatt
25 3| kegyed ez idegen városba?~A nő hangtalanul zokogott.~Bánáti
26 3| hadnagy kezét. - Megcsalta a nő?~- Elhagyott.~- Nagyon szerette? -
27 3| Traviata"? Nos, én bukott nő vagyok. Nyáron mindig szeretőim
28 3| hamvasak, mint jó magaviseletű nő haja, az almák piros egészséggel
29 4| Terézia unokái - egy mai nő arcképéről el sem képzelhette,
30 4| elvegyült a "nép" között. No hiszen csak az kellene,
31 4| szenvedélyes, epekedő... No, ezért a pénzért lehetne
32 4| ízlene az ezredesnek is.~- No most már mehetünk - mond
33 4| barátságot tudott mutatni ez a nő! Mégis, midőn átgondolta
34 4| halálraítélt.~Olga délvidéki nő volt, gyorsan változtak
35 4| is a kalapra, mert vidéki nő létére ismerte azokat a
36 4| birkózva a sétányra vetődött. A nő belekapaszkodott, mint megmentőjébe.
|