1-500 | 501-1000 | 1001-1281
Part
501 3| tekintetet vetett az ablakra.~És néhány nap múlva, álmodozó,
502 3| ugrott a "Fehérló"-ban, és az asszony után vetette
503 3| drága szavak, a vallomások és az ígéretek. Olykor hosszasan
504 3| mit fog ez neki hazudni? És vajon boldogítani fogják
505 3| felső-magyarországi földbirtokos és gordonkajátékos telenkint
506 3| divatos helyeken, bálokon és szalonokban, ahol az akkori
507 3| Sas"-nál vett szállást, és csupán az inasával beszélt
508 3| kocsin tette meg az utat, és alkonyattal örvendezett,
509 3| táncoltatta a kormos falakon, és gyakran hangzott lódobogás
510 3| országúton, szegénylegények és pandúrok kergetőztek. Hollólendvai
511 3| fel-felhangzott a robogó posta kürtje, és a fogadókban jókedvű kereskedők,
512 3| a zsákjából hangszerét, és az érzelmes húrokon eljátszogatott
513 3| pince sárga homokjából, és Fánika álmatlanul sóhajtozott
514 3| megvegye a legújabb könyveket és ruhadarabokat a Váci utcában,
515 3| föveget vett, néha kettőt is, és a fegyverkovácsnál megtekintette
516 3| viaszosvászonba takart kisbőgőt és a kékülő, alkonyi háztetők
517 3| áhítatosan hangzottak régi és új mesterek zeneszámai.
518 3| csészékben kávét szervíroztak, és mindenféle furfangos külsejű
519 3| huszonnégy esztendős volt, és egy Mozart-indulóba volt
520 3| neve, Bátonyi Arisztid, és karját összefonva mellén,
521 3| Jeromoshoz csatlakozott, és a Krisztina-templomnál felgyűrt
522 3| hogy Jeromos meghökkent, és nem tudott mindjárt felelni.~
523 3| kérdezte Hollólendvai, és szétvetette meglehetős széles
524 3| gavallér? - szólott a tiszt, és lángoló szemével tetőtől
525 3| volna csapni.~- Aljasság és ostobaság ez a mérkőzés,
526 3| sapkájához emelte a kezét, és röviden biccentett a fejével.
527 3| Sas" ebédlőjének sarkában, és az egri bikavért nézegette
528 3| újonnan vásárolt vívótőrt, és pár mozdulatot végzett a
529 3| hónap? - kérdezte a tiszt, és a szája széle nagyon sápadt
530 3| pillanatra lehunyta a szemét, és egyszerre a fehér oszlop
531 3| temető mélyebb részein, és az örökzöld téliesen csillant
532 3| Megfogta az egyik golyót, és mint előre gondolta, valóban
533 3| mint a fal.~- Ó - dadogta, és a következő pillanatban
534 3| huszár a golyó után kapott, és lassan, ünnepélyesen a dolmánya
535 3| várta odalent az utcán, és azzal karonfogva elmentek
536 3| is elmúlott, Jeromos fel és alá járt a szobában, mintha
537 3| cselekedne. Az ablakhoz lépett, és messzi Buda felé a barna
538 3| egészségemre! - mondta, és a legény két kezével dobta
539 3| már az ablakközben állott, és a két karja össze volt fonva
540 3| húrok szomorkás zengése, és magában nagyban mulatna
541 3| Hollólendvai letette a vonót, és körülnézett. Ottília égre
542 3| árnyék támadt a homlokán, és Hollólendvai egy percig
543 3| gavallérosan húzta kezére, és sokáig lengette a kalapját
544 3| köpenyege a fülére volt hajtva, és a hangja rekedt, lázas volt:~-
545 3| kötelességemet - felelt, és hideg közönnyel továbblépkedett.~
546 3| elejéről való aszút bontott, és a holdvilág mélázva sétált
547 3| a hó, mint az emlékezet, és a hóvirágos lombok között
548 3| egyszerre nem tudtak összeadni és kivonni. A könyveik felett
549 3| őszi fákról, őszi tóról és elutazó hattyúkról, egy
550 3| boszorkány volt, éjjel lovagolt, és görögtüzet fújt a férfiak
551 3| óhajtottak ez idő tájt, és a nyárfasorban végrendeletet
552 3| nem emlegették e szavakat. És a szegény férfiak, ahelyett
553 3| kezdte rajongó férfiát, és veréssel fenyegette udvarlóit,
554 3| alulról felfelé nézett, és ajkával csalfa mozdulatot
555 3| megszorította a férfiak kezét, és suttogó szóval rejtett bájairól
556 3| barátok templomába imádkozni, és senkit sem szeret igazán,
557 3| juhász, minden nótát ismert, és a háztartása olyan rendes
558 3| francia fodrász, varrni és hímezni tudott, szép verseket
559 3| verseket mondott emlékezetből, és az elvált férjét mindig
560 3| falusi temetőben feküdni, és vadvirágot szedni tavasszal
561 3| boldogtalan szerelmesek, és takarékosságból szívesebben
562 3| egy bank fiókjában őrizte, és mikor egyedül zongorázott,
563 3| a katonatiszt életében, és Orbán körülbelül akkor örült
564 3| unottan ült a télikertben, és minden különösebb érdeklődés
565 3| asszonylevélre borulva, és a halántékból lassan csepegett
566 3| felesége volt a fővárosban, és hír szerint már több férfinak
567 3| férfiak - mormogta a kapitány, és a határszéli hegyeket bámulta
568 3| sápadt arcocska, gyöngéd áll és keleti hangulatú orr, amely
569 3| dzsinneket, a csodalámpást és az utazó Szindbádot az Ezeregyéjszaká-ból
570 3| juttatta az Orbán gróf eszébe. És a haja sűrű volt, mint az
571 3| utazóval!), az asszony elvált, és a gróf felesége lett. Hat
572 3| vetette pillangós papucsait, és a haját fonni kezdte éjszakára.~-
573 3| szobában töltötte az éjszakát, és reggelig sírt a díványon.
574 3| híre, se hamva.~Harmadszor és negyedszer is megismétlődött
575 3| gyötörte, végrendeletet írt, és kékesszürke szemében többnyire
576 3| visszajössz! - felelte.~És a gróf csakugyan elutazott,
577 3| barátok templomába jár, és térden állva imádkozik az
578 3| határszéli városkában kikötött, és Orbán, az egykori katonatiszt
579 3| Mindig az ebédlőbe ült, és már úgy ismerte a fogadók
580 3| kicsavarta a pisztolyt a kezéből, és inkább a fejét törette be,
581 3| újságpapirosok zörögnek a padláson, és az ecetfák a ház körül a
582 3| cimbalmos zenéjére táncolnak, és az ecetfák bekandikálnak
583 3| fémből vert boroskorsók és karcsú kristálypoharak,
584 3| le magukba a káromkodást és a nők hűtlenségét. A nagymama
585 3| hogy üresen maradjanak. És az elhalt asszonyok csipkés
586 3| asszonyok csipkés ingei és éji kabátjai vajon nyugodhatnak-e
587 3| farka vonaglik valahol, és a tündéri ingek bizonyosan
588 3| kunyhójában - vállára veti, és ellohol a kocsmába. Csak
589 3| a kocsmába. Csak a róka- és farkasbőrök gunnyasztanak
590 3| házban, mint egykor a nedves és hideg erdőn volt.~Orbán
591 3| ezrednél a legjobb lovas és pisztolylövő volt ifjúkorában,
592 3| ecetfái példájára útra kelt, és a fogadók ebédlőinek sarkából
593 3| hallgatta a kupecek hazugságait és jámbor vásáros népek babonás
594 3| történeteken, szeretőkön és megholtakon.~Az "Oroszlán"
595 3| vidrabőr sapkás, zöld hajú és korán elfonnyadt emberke
596 3| egymáshoz dörzsölgette, és barátságos, szinte biztató
597 3| megigazította az utas asztalán, és a boroskancsót szinte korholó
598 3| jobbik boromból -, mondván, és a falon végigjártatta a
599 3| Brenta színes tájvidékét és a két kormos kovácsot, amely
600 3| nézi a kovácsok munkáját, és a nyerges ló furcsán hátrafordítja
601 3| vetette hátát a falnak, és a fogadós nyomban megszólalt
602 3| Április Zsuzsannának hívták, és közeli atyafiságot tartott
603 3| Mindig fekete ruhát hordott, és a szemét lesütötte. Ez utóbbit
604 3| kiáltotta Komoróczy, és elment a várhegy alá, a
605 3| nem volt idevalósi ember, és éppen arra a sírra talált
606 3| temetőbe az asszonyság, és felvette a legszebbik ruháját
607 3| Így szólt a menyecske, és a lepkés cipőjével belerúgott
608 3| a hosszú, meleg csókjára és a harapására, és siratta,
609 3| csókjára és a harapására, és siratta, hogy újra nem lehet
610 3| fametsző repkedő pacsirtát és szántóvető parasztot rajzolt,
611 3| ugrással künn termett a sírból, és hazáig üldözte a hűtlen
612 3| Megpiszkálta a hamut a kályhában, és felsóhajtott:~- Éjfélre
613 3| gondolta magában Orbán gróf, és fekvőhelyét lassan felkereste.~~
614 3| utaztak az olasz határ felé, és az útba eső fogadósnéknak
615 3| mutatkoztak esőverte mezők között, és a szélkiáltó madár éles
616 3| Schwarzenberg téri palotából, és fölkereste azokat a helyeket,
617 3| emelkedések termése hűlt, és öreg inasok vállra vetett,
618 3| öreg hercegnő palotájában és a zeneteremben, a napsütéses
619 3| megbocsátólag mosolygott, és midőn tekintélyes nyereséggel
620 3| visszavonult az első kakasszónál, és a tiszt urak bortól, játéktól
621 3| tiszt urak bortól, játéktól és táncosnőktől felhevültén
622 3| lődörgött a játékasztalnál, és csupán akkor harapta össze
623 3| hercegnőnek oratóriumokat, és járok papucsban vastag szőnyegeken,
624 3| földesúr leszek a Nyírben, és agarakat tartok. A megyei
625 3| volt szolgáló. Változatos és gyönyörű életet élt. Gyermekkoromban,
626 3| életéről, a magyar pusztákról és komoly, fehér ebekről, ahol
627 3| ebekről, ahol született, és a nyírségi borús égboltozat
628 3| hogy mindig csak szeretett, és mindig ő áldozott a férfiakért.
629 3| öreg hercegnők nagyon fehér és hűvös kezét csókolta meg
630 3| akinek vér, csatamezők füstje és a kontinentális országutak
631 3| pompával árasztotta el anyámat, és legrégibb emlékeim csodálatos,
632 3| székek aranyos lábaihoz és asztalterítők aranyból és
633 3| és asztalterítők aranyból és selyemből szőtt rojtjaihoz.
634 3| lehet, hogy csak álmodtam -, és egyszer egy hamvas hajú,
635 3| atyám megzavarodott fejjel és tépett lélekkel hirtelen
636 3| lélekkel hirtelen elbujdosott, és utoljára a Grác felé vezető
637 3| úrnőm megtér a teremtőhöz, és felvettem a végrendelkezésben
638 3| megbízható öreg cselédeket és egy jó barátot, esetleg
639 3| megragadta az orgonista kezét, és hamis játékkal gyanúsította.
640 3| meg, elég vagyonom van, és arám sürgeti az esküvőt.~
641 3| lesz a bécsi vámvonalon, és majd földesasszonyként támad
642 3| egyedülvaló csöndességet, és a vadászaton kívül semmi
643 3| nagy puszta kert közepén, és az ablakán legföllebb a
644 3| Mondom, őszi nap volt, és nemes barátomat éppen vadászatra
645 3| odakünn a hervadt réteken. És ami a legfőbb, emberrel
646 3| Megindultunk a kopár kertből, és félkörben kerültük meg a
647 3| faluban mindig beszélnek, és ő ezért nem tud házában
648 3| küszöbölni az emberi életből.~És míg így szóval tartott,
649 3| kuvasz a mezőkön szaladgált, és néha hangos ugatással jelentette,
650 3| Sohasem szabadulunk meg tőle.~És néhány lépéssel a töltés
651 3| a töltés szélére lépett, és igen nagy figyelemmel kezdett
652 3| kezét is a szeme elé emelte, és a világért sem fordult volna
653 3| közvetlen mögöttünk trappolt, és hangosan kiáltotta:~- Szervusz,
654 3| falusi élet egyszerűsége és a sok munka, sok pihenés (
655 3| gömbölyű menyecskék lesznek, és a zárdában nevelt kisasszonyok,
656 3| lovassági sarkantyú volt verve, és rövid, zsemlyeszínű bőrkabátjából
657 3| volt a kalapjára kötve, és nagy, barna szeme olyan
658 3| Nemes barátom megfordult, és elvörösödve emelte meg kis
659 3| Sándori még pulykavörös volt, és mint általában mindig, most
660 3| térítés munkájára.~Így szólt és elhallgatott, és én nem
661 3| Így szólt és elhallgatott, és én nem kérdeztem semmit,
662 3| délutánban, hol a távoli erdők és rétek mintegy vászonra festve
663 3| Sándori lecsillapodott, és így szólalt meg:~- Különben
664 3| mert már nyugalomban volt, és szolgálati teendője nem
665 3| Mondom, egy öreg katona, és semmi más. A világért sem
666 3| vívni, célba lőni, úszni és birkózni tanította meg Klárát,
667 3| Rácsky nem hallgatott rám, és szentimentálisan védte fiatal
668 3| miatt nem tudok táncolni, és így Klára sem tud. Ez a
669 3| elgondolkozva a hosszú estéken, és az őrnagy sem szólt, én
670 3| táncoltam a bálon az udvarnál, és Rácsky valóban rossz néven
671 3| beszéltünk ezután megint, és én otthon, titokban néhány
672 3| Rácsky tudott fuvolázni, és titokban megtanult néhány
673 3| Klára elnevette magát, és nevetett sokáig. Végül kijelentette,
674 3| bakfisoknak való!~Elámultunk erre, és még az őrnagy sem tudott
675 3| kisasszony egyedül maradt, és azóta még rosszabb lett
676 3| nők nem tudtak olvasni, és azért volt jó a középkor...~...
677 3| szünetet tartott nemes barátom, és újra hallgatagon kullogtunk
678 3| kanyarodott a távolban, és a füzesek, törpe fák alatt
679 3| láthatólag összerezzent, és halkan fölkiáltott:~- Most
680 3| Most jön vissza a Máriától, és már megkapta a levelet.
681 3| nekivágott a néma mezőknek, és elnyargalt.~Sándori elszontyolodva
682 3| vagyok magamon könnyíteni, és beszélni róla. Pedig a beszéd
683 3| elfelejtené.~Megyek hát a múltkor, és nézelődöm, hogy mit is keres
684 3| üregből kandikál elő. Kihúzom és elolvasom, bár nem nekem
685 3| hogy az ő ideje már elmúlt, és vele már a Boldogságos nem
686 3| nyugállományban barátságosabb és udvariasabb legyen a jövőben,
687 3| Szokásom szerint hallgattam és gondolkoztam. Gondolkoztam
688 3| gondolkoztam. Gondolkoztam sokáig, és figyeltem Rácsky kisasszonyt,
689 3| naponkint ellovagolt a füzesbe. És mondom, gondolkoztam. Tegnapig
690 3| S. ny. kptny udvarias és barátságos lesz eztán, ha
691 3| barátom nagyon elpirosodott, és ismét sok figyelemmel meresztette
692 3| volt táncolni megtanulni. És ma már boldog pár S. (kapitány
693 3| kapitány a nyugállományban) és R. C.~~
694 3| Délutánonkint lóra ült, és csendes ligetessel járta
695 3| a múzsáknak hódol, német és angol verseket fordítgatván
696 3| is hívhatták - a varjakat és kopár mezőket félig lehunyt
697 3| bánatosan félrehajtott fejjel és bús fütyörészéssel nézegette
698 3| mindennap fényesítette, és a kamáslija hófehér volt
699 3| Harold-ban vagy az Anyegin-ben, és a tekintete mindig oly elmélázó
700 3| színház nézőterén álldogálna, és félvállal hanyagul támaszkodik
701 3| Esztendők múltak el azóta, és Amadé délutáni lovaglásaikor
702 3| megerősítteti a hintó kerekét, és ezalatt kis sétát tesz a
703 3| kell tehát a mozdulatokra és a beszédekre, hisz a látcsöves
704 3| lépéseket, a zenében Mozartot és a költészetben a helyet,
705 3| jegesmedvebőrt, a főhadnagy szíve és kedve szerint lehorgaszthatta
706 3| Piros almá"-nál korsó sörét és kolbászát elfogyasztotta.~
707 3| helyeken karonfogva sétáljanak, és nyaranta a fürdőhely játékasztalánál
708 3| többnyire nagyapja ültette, és a templomban külön padja
709 3| eperfán, mint gyermekkorában, és a nagy cserépkályhákban
710 3| bükkfa hasáboknak recsegése és a láng piros lobogása mit
711 3| szavakra tanította. Halkan és álmodozva ment lovával estefelé
712 3| az ezernyi lángok, szánok és kocsik robognak az utcák
713 3| velencei tükre előtt ül a dáma, és púderrel takarja be a kis
714 3| szaga, havannaszivar illata és az expresszvonat füstje
715 3| csupán széjjelnyitotta, és az orosz sapka fején fátyollal
716 3| messze a tűz előtt ül, és a parazsakat nézi. Hisz
717 3| nélkülem már nem élhet, és szívébe golyót küld, ha
718 3| baja, Amadé. Még fiatalabb és frissebb, mint azelőtt.
719 3| szert váratlanul, a finom és előkelő francia úrra, aki
720 3| szerettem igazán, csak magát. És most két év után újra eljöttem,
721 3| cselédasszony fűti a kályhát, és hímzések vannak itt, amelyeket
722 3| Az anyáméi.~- Most láttam és megnyugodtam. Azt hiszem,
723 3| kezét a katona kezéből, és bundáját összefogva, az
724 3| lekapott egy pisztolyt, és habozás nélkül a szívének
725 3| a szemét, fölsóhajtott, és megnyomta a ravaszt.~A pisztoly
726 3| már kávédaráló pöfögött és füstölgött, felfuvalkodott
727 3| hol a szívem? - gondolta, és tenyerével az ingét tapogatta.
728 3| háromszáz esztendős volt, és hosszadalmas időt vett igénybe
729 3| serházszag áramlott. Nyár volt, és kék karikák szállongtak
730 3| fehér tisztikabát felett, és így akadály nélkül folytatta
731 3| pipázgató öregembereknek és más álmatlanoknak. A köveken
732 3| jóvátenni, hogy a koldusok és búcsúsok tanyájára, a templomkertbe
733 3| mint a napraforgó virága. És a sötétségben kis, szív
734 3| Signora - szólalt meg Bánáti, és valamely különös, megvesztegető
735 3| zsibbadást érzett a nyelvén és a szívében -, hogyan kerül
736 3| Bánáti közelebb lépett, és most már megérezte a hölgy
737 3| visszacsúsztatta hüvelyébe, és a vas zörgése megállította
738 3| ide? - sóhajtotta Bánáti, és a szemére szorította a kezét,
739 3| való sírangyal útját állta, és visszairányította az elhagyott
740 3| vér színe volt a pohárban, és a kocsmáros egyik kezével
741 3| szál gyertya világított, és a háziasszony éldelgő sóhajtással
742 3| bólogat az óra tetején, és csendesen hull a por a szürke
743 3| fekete szemek kancsalítottak, és csókra csucsorodott egy
744 3| láttak volna.~Gyönyörűséges és soha el nem felejthető pillanat
745 3| futottak ki az ágy alól, és kimenekültek a nyitott ajtón.
746 3| nyíltak fel a sarokban, és mint női hajszálak lebegtek.~-
747 3| spárga, újhagyma, földieper és néhány gallyacska rózsaszínű
748 3| végig a havas förgeteg, és az altábornagy folyton a
749 3| kirakatait számon tartani. És mert olyan volt a természete,
750 3| már oly lágy, oly szelíd és illatos, mint a költők verseiben
751 3| kalendáriumot vette elő, és azt forgatta, tanulmányozta,
752 3| udvarokban.~A spárgát, hagymát és földiepret átadta Käti kisasszonynak,
753 3| almafavirágot az asztalra helyezte, és míg a szobában fel és alá
754 3| helyezte, és míg a szobában fel és alá sétált, a rózsaszínű
755 3| lépések nyugodtabbak lettek, és az altábornagy úr nagyot
756 3| de ezüstfehér volt haja és bajusza, mint az aggastyánoké.
757 3| halászok a zajló Tiszán fogtak és a spárga, amelyet gondos
758 3| Azazhogy egyszer, egy kicsi és kacér özvegy még ezredes
759 3| ezredes el volt ámulva, és csaknem mindennap az özvegynél
760 3| hadjáratban szerzett, kiújult és nagy fájdalmakat okozott
761 3| egy villámsújtotta tuskó, és már a legrosszabbra is felkészült.
762 3| felkészült. Enni sem tudott már, és hetekig abból táplálkozott,
763 3| városi kocsmák étellapjait, és azokat vigyázzállásban és
764 3| és azokat vigyázzállásban és szolgálati hangon felolvasta
765 3| ezredes megtörten figyelt, és csak néha villant meg keselyűszeme:~-
766 3| amikor az a bizonyos kicsi és kacér özvegy bátorságot
767 3| ezredest lakásán meglátogassa, és mindenféle jeges borogatásokkal
768 3| az éjszakán mélyen aludt, és reggel olyan étvágyat érzett,
769 3| özvegy ismét megjelent, és felrakta a borogatásokat,
770 3| özvegy mosolyogva bólintott, és másnapra teljesült az ezredes
771 3| foglyocskával tudott megbirkózni, és a legénynek csupán az étlapok
772 3| ahol a sajtok, tészták és gyümölcsök vannak felsorolva.~
773 3| szerint csupán vadászatokon és pusztai összejöveteleken
774 3| ebédelt annak az örömére, és csak akkor vette észre,
775 3| dicsekedhetett. A kicsi és kacér özvegyet, belátta,
776 3| az egyoldalú levelezést, és titokban Käti leányasszonnyal
777 3| szalmaözvegy asszony szerelmét, és hűségesen és kellő tisztelettel
778 3| szerelmét, és hűségesen és kellő tisztelettel válaszolt
779 3| tudta a szubordinációt9, és a távolból éppen úgy engedelmeskedett
780 3| Kätinek a méltóságos asszony, és Kätinek be kellett számolni
781 3| terjedelmes levél jött a kérdésre, és a "katonai körökben" nemhiába
782 3| volt arról, hogy a "kicsi és kacér" asszony olyannyira
783 3| amelyeket hajdanában a kicsi és kacér asszony főzött, amidőn
784 3| valamit - mert a gyomor hálás és nem felejtő emlékező, midőn
785 3| szedte szigorú ráncokba, és Käti lesütötte a szemét
786 3| piacról fáradtan hazajött, és a dívány közepén üldögélve,
787 3| rándult meg minden behatásra, és most is nyomban a szag után
788 3| ajtót, felemelte a harangot, és hosszasan gyönyörködött
789 3| pástétomban. Kis kést vett elő, és egy picike darabot lemetszett
790 3| ráncok támadtak homlokán, és haragosan elmordult:~- Käti
791 3| falatot kóstolt a pástétomból, és nem tagadhatta el, hogy
792 3| elkövetkezett az ebéd ideje, és a kegyelmes úr elhelyezkedett
793 3| asztalon. Ragyogó porcelán és ezüst hirdeti, hogy aki
794 3| kanalazni kezdi a levest, és ettől a perctől fogva az
795 3| megszűnt, nem létezik, por és hamu, történelmi emlék lett:
796 3| poharak is munkába állnak, és csillog a bor a kristályüvegben...
797 3| magában a kegyelmes úr, és beleharapott a pecsenyébe.~
798 3| hang.~Käti lesüti a szemét, és nagyon elpirul. A kegyelmes
799 3| Másról kezd beszélni:~- És az a pástétom ott az erkélyen?~
800 3| erkélyen?~Käti csak pirul, és a szemét a földre süti.
801 3| asszony itt van egy-két napja, és ő főz odakünn... Minden
802 3| evőeszközöket. A fejét csóválja, és a gyomrában különös jó ízek
803 3| emelkedik fel az asztaltól, és az asztalkendővel a nyakában,
804 3| érdemeket, fehér hajakat és megvető tekinteteket. Pedig
805 3| a gebét a hajánál fogva, és az arcába köpött.)~De hát
806 3| mint a farkas. Pedig számos és nagy családja volt. De azt
807 3| álla. Kendőt kapott magára, és a jegyzőért inalt.~- Tehát
808 3| szeretett volna. Te vagy az első és az utolsó. Te vagy az én
809 3| könnyek a hamuszürke arcon, és az erőtlen, vén karok átölelték
810 3| mondta Branyiszkói úr, és a meztelen kardot a szoba
811 3| felállította két leány, és kezénél fogva az ajtóig
812 3| otthon felporozza pisztolyát, és véget vet csúf életének,
813 3| után kiront az udvarra, és a borozás tovább folyik,
814 3| Maximillián úr odabent, és gondolkodás nélkül barátja
815 3| butéliákat tett az asztalra, és tán még mostanáig döngetnék
816 3| tehát tovább-ballagott, és mivel agglegény volt, bekukucskált
817 3| néha a "Fehér rózsá"-nál, és régi képeslapok rejtvényeit
818 3| cikázott, utána dörgött, és nem lehetett tudni, az ég
819 3| világosság szűrődik át, és a nagybőgő messziről hívogatólag
820 3| novemberi köd, lábtörő árkok és mély sarak mind azért volnának,
821 3| illata, csupán a nedvesség és ólmos levegő érezhető, mint
822 3| estve ellopták helyéről, és a vizes kerítések, bezárt
823 3| mozdulnak meg istállóikban, és csak messziről hangzik egy
824 3| kinyílik egy kocsmaajtó, és cigányok muzsikája szűrődik
825 3| tekintettel hazudnak a nők, és lelket vagy szívet lopnak
826 3| lett virágoknak a lehelete és a gyönyörű hit a jövendőben
827 3| A hadnagy is így tett, és lépteit gondolkozás nélkül
828 3| mindig Isten áldását várta, és lemondó szomorúsággal üldögélt
829 3| lámpások tündökölve ragyognak és sült almahéj szaga birkózik
830 3| szaga birkózik a cigányok és a tél szagával. A falusi
831 3| kellett dobni a segédet, és a borbély ily napokon a
832 3| helyiségben megjelent. Savanyú bor és szolyvai víz került a töredezett
833 3| bajuszát a falnak nyomta, és elkeseredésében, hogy borbélynak
834 3| pengetett a vastag húrokon, és titkon átszólt: - "kezét
835 3| cigánypiros zubbonyka volt rajta, és fekete haja féloldalra volt
836 3| gyöngédek, álomba ringatók, és a mélyen fekvő fekete szemekből
837 3| eltöltött, részeg napok és csatába indulás vágya ismeretlen
838 3| katonaember létére csupán a bort és a szerelmet vette komolyan
839 3| az asztalához lopózott, és régi katonakorból való emlékeket
840 3| vénember a században szolgált, és ismerte a hadnagyot víg
841 3| ismerte a hadnagyot víg és derűs ifjúkorából.~- Akkoriban
842 3| tekintetes úrnak - mondta, és a fülelő Kacsariak öregapjuk
843 3| álmát, a fekete hajú leányt és a borbélyt, akinél krétára
844 3| mondta a hófödte kontrás, és hegedűjét a hóna alá kapta.~
845 3| szöktek meg, régi kocsikerekek és dohos, savanyúvizes ládák
846 3| banda apja a legényeknek, és a Lavotta-nóta egyszerre
847 3| alatt.~Tán vannak szebb és mulatságosabb dalok, mint
848 3| Lehetséges, hogy a szívek és érzések nem mindig csupán
849 3| midőn a szív hiába eped, és a hideg sár úgy tapad a
850 3| jeléül kinyitotta az ablakot, és pisztollyal a levegőbe lőtt.
851 3| Mehetünk! - mondta a hadnagy, és búcsú nélkül eltűnt az éjszakában.~
852 3| Misley Pál nyírségi birtokos és tartalékos hadnagy a szakaszával
853 3| faluban, kaftános zsidók és szegény lengyelek, a falusi
854 3| léceket tüzelőnek elhordták, és foghíjas öregemberként szunyókált
855 3| bujkálástól félig megtébolyodott, és mindenféle ócska pléhdarabokat,
856 3| képzelhetetlen rongyokat és rozsdás hordóabroncsokat
857 3| fel a piros ujjast ingére, és miután ez mindjárt nem sikerült,
858 3| Öreges, fáradt külsejű és petyhüdt magatartású férfiú
859 3| hetvenesztendős is. A szakálla és haja valamikor - talán még
860 3| Livinszky! - mondta az öregúr, és nyájaskodva, finoman meghajolt,
861 3| mondja a dal, hogy a magyar és lengyel testvérgyerek.~A
862 3| gerendák faragottak voltak, és mindenféle sárkányok és
863 3| és mindenféle sárkányok és nagy bajuszú vitézek fejei
864 3| szomszéd szoba ajtaját, és karácsonyi kedvvel bekiáltott: -
865 3| ház kisasszonya. Nyúlánk és meglehetősen érett teremtés
866 3| hadnagy), de hosszú szempillái és szemöldöke erősen kormozódtak
867 3| füléig igen fehér volt, és piros folt tündöklött, mint
868 3| rengeteg apróság zörgött, és uszályos, zöld ruháját bizonyosan
869 3| volt.~- Uram! - mondta, és kisleányos bókot vágott,
870 3| előterjeszteni! - szólott, és ártatlan cselfogással, mintha
871 3| Ez? - mormogta Livinszky, és a karos gyertyatartóval
872 3| időtől megbarnult butykosokat és vesszőfonatú edényeket szedett
873 3| szedett elő rejtekhelyről, és a közelgő szabadság örömére
874 3| mozdulattal Misley felé fordult, és melankolikusan megszólalt:~-
875 3| mormogta a lengyel kisasszony, és elmerengett. - Kedvese? -
876 3| Kedvese? - kérdezte hirtelen, és világos tekintetét a hadnagy
877 3| leszek - mondta Johanna, és melegen megragadta a hadnagy
878 3| kérdezte a kisasszony, és szinte önfeledten, hangosan
879 3| ő szeret. Ha játszottam, és reá gondoltam, mindig nyertem -
880 3| nyertem - neki. Férje volt, és nagyon féltékeny. Badenben
881 3| házamban éjszaka felébredek, és levelet írok neki, amelyet
882 3| Nótákat dalolt a fülembe, és ha megérintett a fehér kezével,
883 3| láttam, a folyókat zöldnek, és gyönyörű pirosnak az életet,
884 3| szeretőim vannak. Néha kettő is. És most menjen, ne fájjon a
885 3| Johanna felemelkedett, és a tiszt kitárt karjaiból
886 3| Megkerülte az asztalt, és pityergő bánattal, mint
887 3| hirtelen a nyakába ugrott, és kétszer vadul szájon csókolta
888 3| mondta a háttérben az öregúr, és egy pohos butykost akart
889 3| király fejével díszítve, és a lámpások benne úgy világítottak,
890 3| enyhe, rubinszerű lángja, és az orgona halkan végiglélegzik,
891 3| orgona halkan végiglélegzik, és mint egykori sóhajtások
892 3| királyfi ütött tanyát vidám és egészséges étvágyú főúri
893 3| cigányok hajnalig muzsikáltak, és messze nagy városokból jöttek
894 3| királyfi tollas vadászkalapja, és ha hébe-hóba egy régi főúr
895 3| agár tunyán nyújtózkodott, és az ebédlőben, a régi lovas
896 3| erdészház fedele a messzeségben, és a kökénygallyacskán hegyvidéki
897 3| bozontos fejét.~A medvebőrök és szarvasagancsok, amelyek
898 3| heverészni, téljáró bagariák és vadvértől foltos subák a
899 3| szobaleányok mezítláb futkostak, és széles vállú, szélmart arcú
900 3| érkeztek a hegyek közül, és a vezetőjük, egy ősz hajú
901 3| Asszonyom, háború van, és nekünk szükségünk van az
902 3| Bécsi firma volt a fűzőben, és selyemmel gazdagon kivarrva.
903 3| mutatkoztak az udvaron, telefon- és távíróvezetéket építettek,
904 3| építettek, tömérdek kocsi és automobil jött a hegyi utakon,
905 3| automobil jött a hegyi utakon, és oly sürgés-forgás keletkezett,
906 3| ruhát a hegyi patak vizében, és az automobilok éjjel-nappal
907 3| égett a tömérdek lámpás, és hajnalhasadtával füstölni
908 3| katonákon csupán sajnálkozott, és nem féltette tőlük szőnyegeit.
909 3| bakancsa körül szaglászódott, és híven hevert keresztbe vetett
910 3| a földig húzódott a köd, és a sötét fenyves alján, mint
911 3| földre sütötte a fejét, és nem merészelt a toronyba
912 3| kérdezte a kastély úrnője, és hangjában szeretett volna
913 3| szeretett volna közvetlen és egyszerű lenni, sajnos,
914 3| gyermekes naivság csillogott, és talán ha az ellenség elfogná,
915 3| ha az ellenség elfogná, és puskacső elé állítaná, akkor
916 3| derülten, kissé szégyenkezve és ábrándosan nézne a szürke
917 3| Megnyugtatom, mind a három van.~- És nem búsul utánuk?~A hírlapíró
918 3| Keresztültört a vadmálna bokrokon, és a sárga virágot elhozta
919 3| hogy mindvégig hódítók és nagyszerűek maradnak, soha
920 3| ráncot nem kap az arcuk, és a férfiak csak térden állva
921 3| málnabokrok közé vetette, és elbúcsúzott Nyirfaitól.~
922 3| után nézett. Olyan finom és törékeny volt a hölgy, mintha
923 3| alakjában. A kankalinszínű haja és arcának finom bánata, mint
924 3| gesztenyefák illatát szívná magába, és ajka, amely mintha sohasem
925 3| csókolt volna, csak szép és drága és jóságos szavakat
926 3| volna, csak szép és drága és jóságos szavakat mondott
927 3| rózsafüzér keresztjére, és kedves gyümölcse az őszi
928 3| bokája különös metszete és a szalag a lábán, amelynek
929 3| teaszínű nagykendőjéből. És mintha gyöngén rizsporozott
930 3| rövid, zöld suba volt rajta, és báránybőr sapka a fején.~-
931 3| elbúcsúzom. Szép volt, és jó volt minden, nagyon sokat
932 3| rokonok? - felelt Krisztina, és sóhajtott.~- Azt akarom
933 3| gazos helyeken hemperegni, és bebújni minden rókalyukon,
934 3| valaha? - kérdezte Krisztina, és a sárga virágra nézett,
935 3| Gyönyörűen hangzik a szélvihar. És most isten önnel, asszonyom.~~
936 3| termeiben, elgondolta, hogy és miképp lehetett volna...
937 3| a szél, ollót vett elő, és sárga virágokat vágott papirosból.~~
938 4| lakását, ahol műtárgyai, képei és választékos könyvei között
939 4| mindennap más nyakkendőben és más nyakkendőbe való tűvel,
940 4| belépett a virágosboltba, és az ősz hajú és rózsapiros
941 4| virágosboltba, és az ősz hajú és rózsapiros arcú boltosné
942 4| lármásabban, kihívóbban és tolakodóbban viselkednek
943 4| udvariasság, szerénység és finomság nem észlelhető
944 4| után bolonduló, raccsoló és előkelősdi Tricsikből, Pancsikból,
945 4| a szíve felett viselje.~És még egy különös dolgot tapasztalt
946 4| Midőn májusi est volt, és a budai orgonák illata átszállott
947 4| üdvözletének haranghangján, és a pesti tornyokban is oly
948 4| piroslottak át a gázlámpák és a boltok villanyos fényei,
949 4| metélték a konyhaszéken, és olyan megvetéssel nézték
950 4| otthon varrt fehérneműben és ruhában, valamint kék, fehér
951 4| holtuk napjáig viselték, és a legtisztább nőnek is némi
952 4| házikenyér illata volt, és az ujjak között morzsákat,
953 4| friss, éppen most élni vágyó és ruganyos, városi zsidó nők,
954 4| kisvárosból kerültek Pestre, és a patrícius nőket lepipálták
955 4| mint a régi nők lovagja és hátrahagyott megbízottja,
956 4| vette az új toaletteket és kalapokat: a háború alatt
957 4| vásárolni kezdték a hamis és valódi antik tárgyakat,
958 4| szekrényeit, oltárterítőit és krinolinrongyait.~Mindaddig
959 4| fáradtan lehajtotta fejét, és megérezte az élet hiábavalóságát.
960 4| szilvából is - kanapéjára dőlt és apránkint elfelejtette az
961 4| sorsukat átkozva, lumpok és cigányok káromkodva vonultak
962 4| patríciusok voltak urak a városon, és kilenc órakor aludni ment
963 4| Még az első kenyérjegynek és hústalan napnak is örült.
964 4| nép. Beköszöntött a tél, és az öreg gazdasszony nemegyszer
965 4| emberek. A szén elfogyott, és a lakás hideg volt. Verbénai
966 4| Verbénai befőttet vacsorázott, és gúnyosan pillantott ki az
967 4| dörmögte.~Amint a nyomor és nélkülözés erősebb hangokat
968 4| paradicsomi helyeket, ahol jól és ízletesen s olcsón lehetett
969 4| mértek. Törzsasztalok voltak és muzsikáló órák. A vendéglőssel
970 4| vendéglőssel kezet fogott, és összeráncolt homlokkal tudakozódott
971 4| megválogatott virzsinia szivart és az esti lapot.~Verbénái
972 4| ehetetlen ételek, rossz sörök és borok fogadták. Fizetésnél
973 4| lett Pesten? - kiáltozott, és felindulva ért szállására.~
974 4| Kutya! - felelt Verbénai, és amit soha életében nem tett,
975 4| velencei faragású sétapálcáját, és bezúzta a suszter ablakát.~
976 4| az apja is vette az ingét és a szárnyas kabátját.~Verbénai
977 4| lábbelijét otthon javítgatta, és foltot foltra hányt.~Ha
978 4| löveti Hentzi generális, és az ablakokat nem szabad
979 4| szoknyák mind rövidebbek és mind költségesebbek lesznek
980 4| járnak a régi ruháikban és ódon kalapjaikban! Vagy
981 4| egy előkelő szállodába, és ha nem öntötte el az epe
982 4| mögé sompolyogva, halkan és elkeseredetten adott felvilágosítást
983 4| ékszerektől ragyogó, festett hajú és alig felöltözött nőket elfelejtette
984 4| úriember volt, nyugodtan és finoman élt, páholyból nézte
985 4| lármás, tolakodó Nagykörútra, és Az Újság kirakatában megnézte
986 4| eddig a padláson hevertek, és most kitisztította őket.
987 4| lett, szélmalmos tájképeket és régen elment emberek arcvonásait.
988 4| a boldogok világa volt.~És ezen a napon történt vele
989 4| hogy szeget vásároljon. És mindenütt azt felelték,
990 4| hátát mutató kereskedőtől:~- És ha valaki felkötni akarná
991 4| ellen - gondolta magában.~És midőn ez elhatározása kialakult
992 4| boldogan sietett hazafelé, és már arra eszmélt, hogy milyen
993 4| áron a hadimilliomosoknak. És a befolyó pénzen - békét
994 4| utca **) eladja műtárgyait és képeit. Található egész
995 4| szobájában halálra ítéltek, és az ítélet végrehajtását
996 4| mellénye zsebében tartogatja, és a retek, hagyma az íróasztala
997 4| szokott gondolkozni az élet és halál dolgai felett, mint
998 4| fertelmesen megéhezett, és olyan gusztusok vettek rajta
999 4| végül csak elszánta magát, és beugrott egy külvárosi hentesüzletbe.
1000 4| hentesné apró orra előtt, és az ezredes a tepertős tálra
1-500 | 501-1000 | 1001-1281 |