Part

1001     4|                  is - mondta a hentesné, és már elgondolkozva nézett
1002     4|                korcsma vendége lehessen. És íme, most itt ül; veres
1003     4|               mellett, fekete nyelű kést és villát, valamint porcelán
1004     4|              mellé állíthatták a székre, és a szivar- vagy pipahamut
1005     4|                  sörök elfogyasztásához, és a sörök mellett szokásos
1006     4|                 szelt a barna kenyérből, és azon a ponton volt már,
1007     4|              tegnap megcsapolt hordóban. És már indult is a csap felé,
1008     4|                 A hullaszállító kocsisok és más alkalmi vendégek az
1009     4|      pillongtanak, aminthogy a söntésben és szalonokban egyformán szórakozásuk
1010     4|        elmélyedve. - Gib im - kiáltotta, és a kezében tartott kártyával
1011     4|    erőművészettel kirántotta a hordóból, és a csap alatti maradékot
1012     4|          bizonyosan megörvendeznek neki, és beváltják ígéretüket, amelyeket
1013     4|             gondolta magában az ezredes, és eszébe jutottak a mindenféle
1014     4|                  garnizonokban szolgált, és tisztiszolgájával a hónap
1015     4|                megemelte a söröskancsót, és gyanakodva az ablak felé
1016     4|               sem tudja egyszerre senki? És az igazi sörivók, a rendes
1017     4|                 nem volt utolsó élvezet. És a barna kenyér majdnem olyan
1018     4|                egy hadgyakorlaton evett, és a prófunton megérződött
1019     4|          prófunton megérződött a nyergek és lószerszámok szaga. Most
1020     4|                 délutáni szendergéséből, és töntörögve végighaladt az
1021     4|                közeledését ama hangtalan és örök életű posztópapucsokban
1022     4|               nem emelt meg senki előtt, és meglengette azt a levegőben. -
1023     4|              Néha megálmodják az igazat, és akkor többé nem lehet beléjük
1024     4|                  üzleti tevékenységében? És a korcsmárosnék a világ
1025     4|                   Helyes volna, ha a nép és a polgárság asszonyai sok
1026     4|              idáig vajmi keveset tudott, és az idegszál megint fertelmes
1027     4|              ezen a környéken elintézem.~És az ezredes ekkor valamely
1028     4|                 a köténye zsebébe nyúlt, és türelmetlenül megcsörgette
1029     4|                 egészségesen az asszony, és már távozóban is volt posztópapucsaiban.
1030     4|                  a fazék fenekén maradt, és jól összefőtt a maga levével.
1031     4|                jó, amely legtovább főtt. És pénzem is van.~- A mi vendégeink
1032     4|                  az úriembernek - szólt, és becsapta az ablakot.~Hát
1033     4|              paradicsomé. Kozmás a húsa, és többnyire csak olyan csontos
1034     4|                  megforgatta a húsneműt, és a stílszerűség kedvéért
1035     4|                 hintett a pörköltzaftba, és azt villájára tűzdelte:~-
1036     4|                   Az odasült zöldpaprika és krumpli is megteszi a magáét.
1037     4|                  azoknak a fiákereseknek és más vendégeknek a részére,
1038     4|            bámulniok a járókelők arcába, és privát mulatságként ki kell
1039     4|               rajta némi konyhakorom is, és csontok szerepeltek, mint
1040     4|             falatokra. Csak éppen retket és hagymát kért az ételhez,
1041     4|          konyhájának szokta liferálni,13 és ebéd előtti sétáimban a
1042     4|                 Kaszinóba siettem tehát, és bejelentettem igényemet
1043     4|                Az ezredes jó ember volt, és szívesen látta volna vendégül
1044     4|                  megint erre lesz dolga (és kezével hátrafelé mutatott),
1045     4|                  került retket felvágta, és figyelmesen szemügyre vette
1046     4|                  retkek, a külszín csal, és pudvás lehet belülről a
1047     4|             bizonyára az Arabs szürkében és más előkelő fogadókban is.~-
1048     4|           egyenlő fegyverekkel. Én vidám és bátor voltam, tehát okvetlenül
1049     4|       perdüléssel állott meg egy fiáker, és a kocsiból egy halvány,
1050     4|                Kihajtós inggallérja volt és csipkés kézelője. Fehér
1051     4|                  volt a nyakán megkötve, és a mellénye teremtuccse hímzett,
1052     4|            voltak, mint egy komédiásnak. És lábszárai karcsúságát még
1053     4|           ujjaival pénzdarabot vett elő, és alkoholista mohósággal kopogtatott
1054     4|           csendesen megcsóválta a fejét, és arra gondolt, hogy mi lesz
1055     4|                poharat a szájához kapta, és már éppen felhajtani készült
1056     4|              kicsusszant az ujjai közül, és sikoltva törött el a görbe
1057     4|         felemelte a kezét a fiatalember, és eltakarta a két szemét,
1058     4|                  imbolyogva fordult meg, és szellemlépéssel szökkent
1059     4|    hüvelykujjával az ezredes felé bökve. És tovább folyt a játék, mert
1060     4|               felhevültén állott helyén, és az ezredesnek panaszkodott,
1061     4|                 földhöz vágja a poharat, és azután fizetés nélkül megszökik!~
1062     4|                  elsütötte a pisztolyát, és talált. Bolondság, ez egy
1063     4|             kihajtott, fehér gallérjával és hosszú, fehér mandzsettáival
1064     4|                  de lassan észbe kapott, és pálinkát öntött egy pohárkába,
1065     4|         konyhából, mégpedig palatáblával és krétával, ami nagy mulatságot
1066     4|            főpincére is táblán számolna, és a visszajáró pénzt ezüsttálca
1067     4|                  ezredes megpillantotta, és felismerte, az ezredes feltette
1068     4|               ellenfele arcára.~Komolyan és ünnepélyesen gyújtotta meg
1069     4|         társadalmi állását, baráti körét és megszokott életmódját, hogy "
1070     4|          végeztünk is az Arabs Szürkével és mindazokkal az urakkal,
1071     4|                bekövetkezik némi szünet. És estefelé a ház elé állottak
1072     4|                 lett a mérőasztal körül, és a nyíló konyhaajtón át új "
1073     4|              Jánosnak, a korcsmárosnénak és még másoknak éppen elég
1074     4|         jelentkezett a mérőasztal előtt, és ott mogorván megállott,
1075     4|            megvakarta a másik lábszárát, és mindaddig egy szót sem szólt,
1076     4|      zsebkendővel megtörölte a bajuszát, és Jánosnak is volt ideje az
1077     4|            akinek itt sok ismerőse volt, és vigyázni kellett a rendelésére,
1078     4|               szekrény sarkának vetette, és a délutáni vendég furcsaságain
1079     4|                              A hírlapíró és a halál~Széplaki Titusz
1080     4|                  kirántották a hegedűket és fúvókat, hogy azokkal is
1081     4|                  a hírlapírót az élettel és a halállal.~A hírlapíró
1082     4|                rosszat feltételezni Olga és Széplaki barátságáról. A
1083     4|              kávéházban töltötte. Állott és beszélgetett Olgának mindenféle
1084     4|          rántották, sonkacsontok, ecetes és olajos párizsiak, szardíniák,
1085     4|          hírlapírók táplálkozni szoktak.~És nem csodálkozott Olga akkor
1086     4|     borotválatlanul, szilvaszínű szájjal és fátyolozott tekintettel
1087     4|                  egy zöld vadászkalappal és egy úgynevezett botesernyővel
1088     4|                  porolta le. Kecskeköröm és zergeszakáll volt a kalap
1089     4|               fejére helyezte a kalapot, és darab ideig nézegette magát
1090     4|         miskájerek! - kiáltott fel Olga, és most már némi humorral nézett
1091     4|                  kipróbálta az esernyőt, és kalapja fölé tartotta.~-
1092     4|                élve marad a párbaj után, és még viheti valamire a nagy,
1093     4|              valamire a nagy, zöld kalap és a botesernyő birtokában.~
1094     4|             Ferenci kávéházból kilépett, és esze ágában sem volt a Bodzafa
1095     4|               ezen az estén, az új kalap és a boternyő birtokában dolgozni,
1096     4|                 át behajtottak a kocsik, és döngve állottak meg a hintókerekek
1097     4|                   nagy lámpás megingott, és a kocsik az udvaron álló
1098     4|               Kaszinó ablakai homályosak és zártak, mintha itt nem volna
1099     4|                  ahol nem számít az élet és a halál, mintha élni és
1100     4|                  és a halál, mintha élni és meghalni is másképpen tudnának
1101     4|                  átlépdelne a kocsiúton, és a meggypiros huszárnál P.
1102     4|              előtt, mondják a szabályok, és Széplaki csúf megaláztatásnak
1103     4|              Inkább elment a leshelyről, és a Kerepesi útnál a Hatvani
1104     4|             lehetett akasztani. Ringott, és néha térden csapta a botesernyő
1105     4|               kegyelmet kérjen az ember. És Titusz, mintha csakugyan
1106     4|                vacsoránál ülnek az urak, és az ezredest úgy bámulják,
1107     4|                 miután megfelelő kalapja és botesernyője van a kellő
1108     4|                  mindig csak neki húzza, és a színházi öltözékes nők
1109     4|                  kopogott.~- Van pénzed, és nem tudsz úriember lenni -
1110     4|     észrevegyenek, te is a világon vagy, és a becsület mezején készülsz
1111     4|                levében babérlevél úszik, és szerencséd lesz párbajodban,
1112     4|              voltak ez idő tájt a szőlők és a diók, mert még igen újak
1113     4|                 egy papírzacskóba szőlőt és diót méretett, és alkuvás
1114     4|                 szőlőt és diót méretett, és alkuvás nélkül fizetett.~~
1115     4|                 éjjel dolgozó betűszedők és más éjjeli emberek kedvéért
1116     4|        Kersántznak hívták a korcsmárost, és a kávéházi életet élő hírlapírók
1117     4|          Kersántzban költekezni kellett, és hitelük csak a nyomdászoknak
1118     4|                húsvéti cikkét ő szedte.) És Marich úr, egy tekintélyes,
1119     4|                  kért mindig az ételhez, és megdicsérte a szakácsnőt,
1120     4|                 az élete, a foglalkozása és kedve.~- Kakast ennék! -
1121     4|                   nem beszélve a májáról és zúzájáról -, amikor a korcsma
1122     4|            lavaliér" nyakkendő volt, kék és fehér pettyekkel ellátva,
1123     4|            egyelőre halálraítélt vagyok. És "Csetevájó"-t iszom.~- Igen,
1124     4|             vadászkalapot, a zergetollal és saskörömmel díszítve, amelyet
1125     4|                  sehová - felelt Titusz, és megvető pillantást vetett
1126     4|                  a te érdekedben tettem.~És a vadkereskedő fontossága,
1127     4|                amelyet a magyar irodalom és mágnásvilág kibékítésére
1128     4|                  sarokasztalnál Jánossal és a becsinált jércével. Talán
1129     4|              Salon-Naptárt szerkeszteni, és tovább élni a holnapi napnál?~-
1130     4|           megállott a hírlapíró mellett, és csodálkozni látszott azon,
1131     4|              Puff. - kiáltotta Széplaki, és a kezében tartott sóskiflit
1132     4|                  ismételte a kis pincér, és eloldalgott a vendég mellől,
1133     4|                cilinderes lovag nyargal, és a kép aláírása: "Az élet
1134     4|               futamodott végig a testén, és arca jegessé dermedt az
1135     4|             híven mindenütt megtalálnák, és kötelességszerűleg összekaszabolnák.~
1136     4|            benőtt arca, örökös zsakettje és magas tetejű kürtőkalapja,
1137     4|                  állított botesernyőjét, és azt fitymálva megnézte:~-
1138     4|              illik ez a kezükbe - monda, és a maga céltól zörgő botját
1139     4|                Toronygombinak hívták őt, és hivalkodott azzal, hogy
1140     4|          nadrágzsebéből, majd a másikat, és meggyőződött arról, hogy
1141     4|                hangon a kis párbajsegéd, és mellbajos szemei rejtélyesen
1142     4|              pedig kocsisverekedésekről. És Lóczi a maga totós akcentusával
1143     4|                 akik szótlan merengéssel és csendes iddogálással órákig
1144     4|          kedvéért mentek be a korcsmába, és ott voltaképpen arra sem
1145     4|           akárhová mentek - mond Sz. T., és feltette zöld vadászkalapját,
1146     4|        társaságba is beillik.~A kalapnak és botesernyőnek volt is valami
1147     4|               többször is a Koronaherceg és Váci utcákon át, miközben
1148     4|            megnyílott, ahol fesztelenebb és kedélyesebb életmód volt
1149     4|               Titusz "öregedni" kezdett, és kevesebb súlyt helyezett
1150     4|            mindennap frakkba öltözködni, és hazudozni különféle estélyekről,
1151     4|                  színészek biliárdoztak, és többen feltett kalappal
1152     4|                   mint odabent a plüssök és bársonyok világában, ahol
1153     4|          elgondolkozva nézegette Baumann és Gyárfás orfeumi komikusok
1154     4|             komikusok biliárdjátszmáját, és az járt a fejében, hogy
1155     4|                 a grófok szeretője volt, és most öregségére azt mondta
1156     4|              civilbe öltözött főhadnagy, és olyan mélyen hajolt meg
1157     4|             elválasztotta a köznapoktól, és a női fej olyan mosollyal
1158     4|               éjszakán kalapjához nyúlt, és szalutált, mint egy katonatiszt.
1159     4|                  divat" felirattal. Buta és gonosz női személyiség volt
1160     4|         asztalosmester kitartottja lett, és mint divathölgy érdeklődött
1161     4| megkönnyebítésére, felállott asztalától, és Mágnás Elza felé közeledett,
1162     4|             illemtudóan levette fejéről, és lépéseit olyanformán igazgatta,
1163     4|           karonfogva asztalához vezette, és kalapjával seperte a márványról
1164     4|              valóban jókedve kerekednék, és engem megcsókolna?~Az orfeumi
1165     4|     túlvilágiasan ostoba orfeumi angyal, és segített a hírlapírónak
1166     4|     százesztendősnek mondott életkorával és kéznél levő kártyacsomagjával.
1167     4|                  huszonhárom... harminc, és most öt lépés avansz. Kérlek,
1168     4|          felemelkedett a poharak mellől, és Széplakit vállon ragadta.~-
1169     4|              parkettjén -, itt megállsz, és a vezényszavakat várod.
1170     4|                  előrántotta pisztolyát, és lőtt. Egy lámpa a csörömpölés
1171     4|                Az urak kocsijukba ültek, és a kocsiablakból kiáltották
1172     4|                 eladja Titusz nadrágját, és a handléval való alkudozás
1173     4|             éjszakát, hogy az ő életéről és haláláról vitatkozzanak.~
1174     4|                 amikor virradni kezdett, és megint elmúlt egy éjszaka,
1175     4|               kasszírnői trónus mellett, és így szólt:~- Olgácskám,
1176     4|           eldorbézolt éjszakáját, pénzét és pénztelen jelenét akarná
1177     4|                  Tituszné - mondta Olga, és a ceruzát elővette, amellyel
1178     4|                özvegy Széplaki Tituszné, és bekarikázta a nevet, mintha
1179     4|                  Olga komolyan ránézett, és hazaküldte, mielőtt Széplakit
1180     4|                az érzésem - felelt Olga. És Széplakinak kezét nyújtá.~~
1181     4|                volt Titusznak édesanyja, és a gyászjelentés volt egyetlen
1182     4|              tévedt fénymázas tekintete, és csatlakozott ahhoz a menethez,
1183     4|             látogatta már esztendők óta, és ha besurranhatott az ajtón:
1184     4|                leguggolt a kulcslyukhoz, és mindenféle kedveskedő szavakat
1185     4|              inkább elbújt a paplan alá, és a legravaszabb szavaknak
1186     4|                majd hirtelen visszajött, és indignálódva kiáltott be
1187     4|              amelyet ajtajára akasztott.~És Széplaki (mert végeredményben
1188     4|                    ez nagyon is jól van!~És hallani lehetett, amint
1189     4|                fogait csikorgatta, fújt, és verejtékező homlokát törölgette
1190     4|               Skandalum! - ismételgette, és valahonnan egy széket szerzett,
1191     4|          valahonnan egy széket szerzett, és letelepedett az ajtó előtt.~
1192     4|              semmit? Az emberek gonoszak és kárörvendők - gondolta magában
1193     4|                  megadja magát sorsának, és legfeljebb a csodatételben
1194     4|                letelepedett az ajtó elé, és szuszogása, krákogása, böfögése
1195     4|            esetben elhiszi, hogy alszik, és nem szólaltatja meg ama
1196     4|           letolta lábáról a cúgos cipőt, és harisnyában üldögélt.~Szerencsére
1197     4|            felkészült az utolsó rohamra, és ostobaságnak tartotta most
1198     4|                 vette szemügyre kalapját és botesernyőjét. Nappal is
1199     4|                  öltöznie tetőtől talpig és sírás nélkül kellett elmennie
1200     4|                  elmennie a nagyvilágba.~És mégis szerencséje volt,
1201     4|             utolsó krajcárig elköltötte, és most már annyi pénze sincs,
1202     4|                 volt, vagy talán a kalap és a botesernyő tette meg a
1203     4|                 délutáni események felé. És három korcsmát is meglátogatott,
1204     4|         Mérlegelik, méltatják, irigylik, és ízét érzik. A hírlapíró
1205     4|           lemondott róla a vadászkalapos és botesernyős ismeretlen vendég
1206     4|              ismeretlen vendég kedvéért, és Titusz hálából két porciót
1207     4|        szerkesztőségi szolga fizette ki. És ezért nem tett szemrehányást.~~
1208     4|            felesége kenyeret dagasztott, és friss lángost sütött. Brúnó
1209     4|           bajtársainak.~Végül elnyomták, és megbilincselve a börtönbe
1210     4|                börtön lakója. Olyan öreg és olyan őrült, hogy már csak
1211     4|                két kezét feje alá tette, és elbámészkodott a sötétben.
1212     4|                 hogy mekkora a gyerekük, és nem volna-e célszerű összekötni
1213     4|                 kotort elő a rongyaiból, és írni kezdett a börtön falára.~
1214     4|               vándorkatona felkönyökölt, és nézte az öreget, amint lassan
1215     4|                  szénnel, késsel, foggal és körömmel számtalan élettörténet
1216     4|                 lábak, kezek, nagy botok és tüskés szempillájú szemek
1217     4|               sündisznócskák, akasztófák és pápaszemes bírák, háromlábú
1218     4|               hosszú sorba mennek. Betűk és nevek ágaskodnak, összekeverednek,
1219     4|                 szaguk van. Aztán férfi- és női név egymás mellett,
1220     4|                   katonásan félreállott, és katonásan tisztelgett a
1221     4|                   Itt vót Ferencz Józsep és Örzsébet királyné. Nagyon
1222     4|              naphosszat az ajtónál állt, és a szelelőlyukon át a bástyasétányt
1223     4|                 egy rongyos kisfiú után, és együtt visítottak a széllel:~-
1224     4|                  végig a sétatéren. Jött és ment, mint egy őrkatona,
1225     4|                veresen, gőzölögve bűntől és gyönyörtől. De Andimandit
1226     4|           börtönfalra, az eljegyzésekhez és emlékekhez, a vándorkatona
1227     4|                volt Harras Rudolf katona és jegyese Andimandi". Darab
1228     5|               korából egy város völgyben és piros háztetőkkel, ahol
1229     5|             vágtat egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya
1230     5|            erdőket látni a messziségben, és a híd lusta ívei alatt serényen
1231     5|            egykor sarkantyúját pengette, és a háromlábú biliárdasztal
1232     5|         támaszkodva, kecsesen, könnyedén és ábrándosan álldogált, mert
1233     5|               olvasott a kassza mellett, és midőn a tekegolyók futkározásukban
1234     5|                délután a biliárd felett, és dús, puha haját titkon megigazította
1235     5|           Szindbád a sztambuli bazárban, és nemsokára útra kelt a piros
1236     5|                szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó erdőket
1237     5|                  megharagudtak a helyre, és kegyes, termékeny pillantásukat
1238     5|                  rá? Bánatában elalszik, és álomba merülve várja, amíg
1239     5|              hogy a városka megrázkódjon és felébredjen. A királyok
1240     5|                 az ajtók, amelyek halkan és csendesen nyílnak sötétes
1241     5|                csurog alá az ereszekről, és a kis boltok előtt ugyanazon
1242     5|                 egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt,
1243     5|               egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel,
1244     5|                  sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a
1245     5|            halott fekszik ott ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt,
1246     5|                alszik odabenn csendesen, és valakiről hosszasan és édesdeden
1247     5|                   és valakiről hosszasan és édesdeden álmodik. Vagy
1248     5|                 végig a csendes városon, és egy utcasarkon hirtelen
1249     5|                 pohos toronyka harangja, és mély hangon beleszólt a
1250     5|            beleszólt a délutáni csendbe. És mindjárt ezután valahol,
1251     5|          valamerre katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint
1252     5|                  kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel
1253     5|                régi híd felé kanyarodik, és a hídon csendesen gurul
1254     5|                  bandukol a kordé előtt, és piros szalag van a nyakában.
1255     5|                  a kilincset.~Szivarfüst és pörkölt kávé szaga fogadja
1256     5|                volna össze a golyócskák, és egy fiatal tiszt nyurgán,
1257     5|             kávéfoltos újságlepedő fölé, és kis kalitkában valamely
1258     5|                kis kassza a régi helyén, és a Makart-csokrok ott állanak
1259     5|                  lélegzettel ült helyén, és csodálkozott, hogy a piros
1260     5|               csodálkozott, hogy a piros és fehér golyócskák mily fürgén
1261     5|                fiatal tiszt sarkantyúja, és a kályha mellett halkan
1262     5|               gondolta magában Szindbád.~És a kassza mellett a piros
1263     5|                 varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben,
1264     5|                volt, de a szalagja friss és széles, a köténye pirossal
1265     5|                  pirossal volt beszegve, és frissen fésült barna hajában
1266     5|               kávét Szindbád asztalához, és barna szemében kellemes
1267     5|               kérdezte Szindbádot:~- Nos és hogyan tetszik önnek városunk?~
1268     5|           Szindbád csendesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen,
1269     5|                  kis kézimunkakosár áll, és amint a cukrászné elfoglalja
1270     5|        elfoglalta helyét úrnője lábánál, és bajuszát megpödörte.~- Igen,
1271     5|              ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig
1272     5|          melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas örömet
1273     5|            sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először
1274     5|               barna nőcske kezében piros és kék rózsákkal hímzett szövetdarab
1275     5|               hímzett szövetdarab mozog, és a frissen fésült hajból
1276     5|                 szerteszéjjel. A kicsiny és rózsaszínű fül mellett göndörkés
1277     5|                  alatt lágyan emelkedik, és a finom nyakon vékony aranylánc
1278     5|               furcsa bajusza volt akkor, és a haj milyen hullámos, mint
1279     5|                  már? - kérdezi.~- Igen, és két gyönyörű gyermekem van.~
1280     5|               húzódik az öreg idegentől, és borús homlokkal ül kézimunkája
1281     5|               Marchali cukrászboltjából, és a régi hídra ment, ahonnan