1-500 | 501-664
Part
1 1| muskétásnak már csak az a sorsa, hogy elevenen hordozza magával
2 1| mellett történt - mondom -, hogy melyik városban, már arra
3 1| polgárokat. Mondom, itt történt, hogy szerencsém elhagyott.~Igen
4 1| megtették a magukét arra nézve, hogy nyugalom legyen a városban.
5 1| és már arra gondoltunk, hogy a telet kényelmesen kihúzzuk
6 1| kihúzzuk ebben a városban, hogy tavasszal Flandriába rukkoljunk;
7 1| haragudni még azért sem, hogy sapkájukat leütöttem fejükről;
8 1| darabig azt számolgattam, hogy hány tallért is lehetne
9 1| amikor aztán eszembe jutott, hogy gyerünk haza az én öreg
10 1| aki bizonyosan nem tudja, hogy mi történt velem: amikor
11 1| megfogant. És várom az időt, hogy elhullva az országúton,
12 1| teljes bizonyossággal tudni, hogy nem húzódott-e meg a pincében
13 1| Bizonyos lehetett arról is, hogy a leányoknak sem jut eszükbe
14 1| középkori katona.~Az a fődolog, hogy bennünket nem falnak fel -
15 1| asszony. A vége az volt, hogy Kornádi széket emelt rám,
16 1| engedi, mint az elődjei, hogy a szepességiek lányokkal
17 1| ambícióval mászott felfelé, hogy sánta szenátor nem győzte
18 1| mozdulatán meglátszott, hogy nem először jár éjszakának
19 1| Bolondnak néztek tán engem, hogy hiába jöttem ide téli éjszaka,
20 1| vállatokat! Meg aztán igaz-e, hogy fenyőszaga van a szájatoknak?
21 1| lehajtotta előtte a fejét, hogy aranyszőke haja a földig
22 1| gyújtsatok tüzet. Azt hiszem, hogy még a csonka fülem is megfagyott,
23 1| kitudódik.~A zsoldos nevetett, hogy nagy, erős fogai megvillantak.~-
24 1| nóta olyan szomorú volt, hogy napestig lehetett hallgatni,
25 1| lehetett hallgatni, anélkül, hogy a hallgató vagy az éneklő
26 1| takácsához folyamodott, hogy elszöktesse a hóhér pallosa
27 1| pompásan hevert a medvén, hogy aki őt lustálkodni látta,
28 1| a jóérzésüktől függött, hogy mikor lészen vége a gyöngyéletnek.
29 1| leányasszonyok gondoskodtak arról, hogy egy percre se józanodjon
30 1| Az ördög hitte volna, hogy valamikor még így is fordulhat
31 1| játék vége rendesen az volt, hogy Parka uram térdre vetette
32 1| három zálogot, csak engedd, hogy elmehessek!~A zsoldos nevetve
33 1| kezére, lábára:~- Hogyne! Hogy majd a nyakamra hozzad a
34 1| Aztán én nem is tudom, hogy mit esztek ti? Romlott húst
35 1| ti? Romlott húst talán, hogy olyan nehéz a leheleted,
36 1| olyan volt az erkölcsük, hogy tudtak engedelmeskedni.~-
37 1| élni. Higgyétek el nekem, hogy minden kedvem elmúlott további
38 1| felé hajlott) megszokta, hogy a háborúból éljen. A koponyáját
39 1| homályosan emlékezett már arra, hogy hány embert küldött a másvilágra.
40 1| azonban megengedett magának, hogy tüzes taplót dugjon az eresz
41 1| aranyneművel, és kijelentette, hogy otthon, Lőcsén várja őt
42 1| táborból.~- No, majd megnézem, hogy szerencsét hoztak-e neki
43 1| hegyek között. (Arra gondolt, hogy Lőcsén fűtenek-e télen.)~
44 1| és kiszámította magában, hogy hány napra való eleség tellene
45 1| akkor elhatározta magában, hogy a telet a kellemes, tiszta
46 1| polgároknak. Azt ugyan észrevette, hogy a városban senki sem örül
47 1| polgár haragosan kiáltotta, hogy a szolgáló reteszelje be
48 1| az állapot, nem mondom, hogy bele nem nézek a templom
49 1| polgár ijedten fordult hátra, hogy nem hallja-e valaki a zsoldos
50 1| fogadós.~- Hát pénz dolgában hogy állunk?~- Pénzem nincs,
51 1| Lőcsén.~- Bőrcsuha, esküszöm, hogy igazat mondok - felelt a
52 1| zsoldos katona úgy nevetett, hogy a könnyei potyogtak.~- Hát
53 1| amely arról volt nevezetes, hogy az acélinget is keresztüldöfi.~-
54 1| bújjék belé. Pedig azelőtt hogy szerettek!~A potrohos fogadós
55 1| kezdett:~- Aztán bizonyos, hogy levágja a fejét a hóhér?~-
56 1| azt mondjad, ha kérdik, hogy már máskor is hóhérkodtál...
57 1| Voltam én már minden. Lehet, hogy hóhér is.~És ezután bóbiskolni
58 1| zsoldos katona arra ébredt, hogy világos reggel van, és a
59 1| kegyetlen ember volt, aki tudta, hogy mire való a város pallosa.~-
60 1| vállat vont. Megszokta, hogy a nyelvére vigyázni kell
61 1| bírói hatalmamnál fogva, hogy a fogva levő férjgyilkos
62 1| azért jöttem csupán ide, hogy láthassalak, mert hallottam,
63 1| láthassalak, mert hallottam, hogy nagyon szép vagy.~Az asszony
64 1| Te azt gondolod magadban, hogy mégiscsak levágod reggel
65 1| reggel a fejem...~- Lehet, hogy gondoltam.~- No, majd meglátod,
66 1| gondoltam.~- No, majd meglátod, hogy nem fogod levágni! Mert
67 1| amelyekre én megtanítottam, hogy a végén már a halál is édes
68 1| csak az után vágyakozott, hogy ölném meg. Szemben ültünk,
69 1| verve. Az őrök megesküdtek, hogy éjjel ébren voltak, és egyetlen
70 1| vitt a szekerén. Bizonyos, hogy néhány száz esztendő előtt,
71 1| vaskosaras ablakok alatt, hogy elvigye az alvók álmait.~...
72 1| fölkerekedett néhány ember, hogy tudósítsák Hartwigot a fejedelem
73 1| fölvették a kísértetet, hogy a lelépő polgármester mindenről
74 1| üdvösségéért, bár senki se kívánta, hogy Hartwig eltakarodjon a városból.
75 1| levetették színes ruháikat, hogy soha többé föl ne vegyék -
76 1| varratták mentéjüket. És hogy a gyász emléke örökkön megmaradjon,
77 1| parancsolatot hirdetett ki, hogy Késmárk városában két álló
78 1| mintha csak arra várt volna, hogy vele foglalkozzanak a tanácsurak.
79 1| városi tanács végre belátta, hogy a Hartwiggal okosabb lesz
80 1| egy akkora sebforradás, hogy elég lett volna három embernek.
81 1| és sokszor kijelentette, hogy a katonánál derekabb férfiút
82 1| mert a téli vihar, ahelyett hogy csillapodott volna, óráról
83 1| táblája. Nagyokat ásított, hogy egész teste megrázkódott
84 1| miatt? - firtatta a barát, hogy mesélésre bírja a katonát,
85 1| barátnak. - Most már tudom, hogy mi a bajom. Játszani szerettem
86 1| ravaszságának köszönheti, hogy szentté avatták? Az öreganyját
87 1| hamisan kockázott volna? Hogy ólmot rejtett volna a kockája
88 1| lefeküdt, és úgy horkolt, hogy harsogott belé a kocsma.
89 1| beszéltek jámbor utazók, hogy a határszéli vendégfogadóban
90 1| Lehet, könnyen lehetséges, hogy még mindig ott ülnek, mindig
91 1| tettek rendes útvonalukról, hogy biztonságban legyenek a
92 1| készülődtek, mert azt hallották, hogy ott némi csetepaté ígérkezik.
93 1| amely azt bizonyította, hogy e férfiú megjárta a Szentföldet.
94 1| olyan hatalmasan ivott, hogy a zsoldosok nem győzték
95 1| ruhájáról messziről látszott, hogy valamely apácakolostorból
96 1| darabig a kardját kereste, hogy széthasítja a szent férfi
97 1| apáca látta fél szemmel, hogy a tisztes öreg összeszedi
98 1| adta nekik tudomásukra, hogy a szentföldi zarándok Eperjes
99 1| kutya hideg megöl. Érzem, hogy nem soká bírom, pajtás...
100 1| vándor körül, most látszott, hogy a farkas elsőbben Vjukra
101 1| és a karjával integetett, hogy megvárják.~- Mindjárt ketten
102 1| Egy darabig úgy látszott, hogy olyan messzire van az a
103 1| messzire van az a feszület, hogy hármuk közül egyik sem érheti
104 1| asszonyfélére nézett, és látta, hogy annak nagy szemei lángolva
105 1| volna a célja a télnek, hogy most mindent megfagyasszon,
106 1| Úgy csattogott a kapu, hogy odabenn a halottnak is fel
107 1| dolog - mondta örvendezve -, hogy karácsony estvéjére hazakerültetek.
108 1| szolgálóleányai? Eljöttem hozzátok, hogy veletek legyek. Hiába födtétek
109 1| úgyis mindig téged kereslek, hogy szívedbe mártsam kardomat...~
110 2| hányan érjük meg a nagy időt, hogy nevünk mellé C betűt írhassunk,
111 2| a fehér holló. Mondják, hogy azelőtt több volt az öreg
112 2| akik beszélhetnének róla. "Hogy is volt csak?..." - hallom
113 2| foltocskákat. Jó szerencse, hogy a szürke szőnyeg alól itt-ott
114 2| fölkelésből azt jelentik, hogy tulajdonképpen mégse volt
115 2| fölkelőket, és tudták róluk, hogy otthon ki milyen, micsodás.
116 2| bizony nem rajtuk múlott, hogy Napóleon gránátosaival meg
117 2| az ura után. Félő volt, hogy az ország többi vármegyéi
118 2| ér az egész inszurrekció. Hogy verekedne már az ember jóízűen,
119 2| A lustaság olyan dolog, hogy csak addig jó, amíg az ember
120 2| búvói tán azt mondhatnák, hogy a harcias vitézség a mi
121 2| joggal tűnődhetik tehát azon, hogy mit csináltak a mai hivatalnokok
122 2| egyszer megyei gyűlésben, hogy, hogy nem, kigyulladt a
123 2| megyei gyűlésben, hogy, hogy nem, kigyulladt a tekintetes
124 2| aranygombos mentéje. Lehet az is, hogy valami pajkos kancellista
125 2| benne Bodó uramnak.~Mondják, hogy akkor már deres fejű, deres
126 2| jegyezve. De én azt hiszem, hogy ez a nagy könyv éppen olyan
127 2| fiskálisok abból éltek, hogy megkeressék. Keresték is:
128 2| császárról.) De már mondtam, hogy a szájhagyományokra mit
129 2| szájhagyományokra mit se adjunk. Lehet, hogy a bisztrai nemesi birtok
130 2| püspökség; de az is meglehet, hogy csak amolyan apró nemesi
131 2| palotában születni azért, hogy kitűnő hazafi legyen az
132 2| elfeledte, és szívesen vallotta, hogy a Bodók az első emberek
133 2| apjától (a híres háborúzótól), hogy a Gaálok a legelső emberek
134 2| ország első embereinek. (Hej, hogy csikorgatta a fogát az a
135 2| pedig akkorákat durrantak, hogy tán még Bisztrán is meghallotta
136 2| tudhatta a vármegyében, hogy a karddal, amelyet Bodó
137 2| vagdostak le a régi Bodók. Igaz, hogy a háborúk elmúltával disznóöléshez
138 2| nemesurak. Ha azt mondanám, hogy a világ fönállása óta olyan
139 2| minden épkézláb nemese. Hej, hogy csörögtek a fegyverek! Délelőttönkint
140 2| ragyogtak. A jó ég tudná, hogy micsoda az összefüggés az
141 2| utol, Bodó uram!~~Persze hogy nem érte utol. De hát bánta
142 2| Majd meg azt hozták hírül, hogy nem bántja a frankus a magyart.
143 2| Sámuel már nagyon hánykódott, hogy így, amúgy, elindul maholnap
144 2| szerették a tréfát. Higgyük, hogy csak Bodó Sámuel volt az
145 2| Mondják Bodó uramról, hogy már ebben az időben is oly
146 2| időben is oly lusta volt, hogy a legyet nem szívesen kergette
147 2| megmutatom én nektek, szájhősök, hogy mi az igazi vitézség.~Az
148 2| ólomkalamárisa nem rendelkezik. Hogy egy szegény asszony sírdogált
149 2| magyar nemzetet. Azt mondta, hogy olyan vitéz gyerekeket,
150 2| is van a világon? Lehet, hogy ezelőtt volt, de hát régen
151 2| aki arról volt nevezetes, hogy ha elkezdett egyszer beszélni
152 2| úgy segítettek magukon, hogy koccintgattak derűre-borúra,
153 2| jött a megyeház felé. Hej, hogy nevettek az asszonyszemek
154 2| Hagyjátok el. Ha tudtam volna, hogy ennyire megörültök neki,
155 2| szempárokat látott... Szerencséje, hogy olyan lusta ember volt:
156 2| jelenleg azzal foglalkozik, hogy magányában kismadarakat
157 2| magyaroknak az a hírük volt, hogy amint egymás között vannak,
158 2| a kerek márványasztalt, hogy a vitatkozásban érve legyen.~
159 2| oroszlánról mindenki tudni vélte, hogy kisegítés céljából néhány
160 2| indulatos szó kellett csupán, hogy a lámpa lerepüljön a mennyezetről,
161 2| vonult. Nem csoda tehát, hogy ilyen körülmények között
162 2| nemegyszer kénytelen volt tűrni, hogy megverjék saját fegyvereivel.~
163 2| hírlapot addig a részletig, hogy nyomatott Heckenast Gusztáv
164 2| után nem lehet csodálatos, hogy a józan svájciak messzire
165 2| mindig volt kedve ahhoz, hogy a különböző figurákat egy
166 2| illesztgette olyanformán, hogy a legköznapibb angol szó
167 2| Annál meglepőbb volt tehát, hogy e komoly és mindenképpen
168 2| vagyunk figyelmeztetni önöket, hogy a svájciak vendégszeretetének
169 2| van határa. Attól félek, hogy áldozata vagyok annak a
170 2| Szíveskedjék intézkedni, hogy a sértés ne maradjon megtorlatlanul,
171 2| mögött, és azt vette észre, hogy Pásmáti egy miniatűr képecskét
172 2| csak abban reménykedett, hogy a nyertes bankár megkönyörül
173 2| abbahagyta a játékot. (Mondják, hogy még aznap továbbemigrált.)
174 2| lépett.~- Kíváncsi vagyok, hogy elintézhetem-e végre-valahára
175 2| A tanúk azt vallották, hogy Pásmáti vigyázatlanságból
176 2| Tagepostot, mintha attól félne, hogy valamit elmulaszt kiolvasni;
177 2| külsejükkel is elárulják, hogy víg tiszt urak és szarvasbokájú
178 2| hercegnő nem utazik erre, hogy megérkezésére Champagne-bor
179 2| mind azt juttatták eszébe, hogy három óra járásnyira van
180 2| a borospohárba, anélkül hogy hosszú ideig megérintette
181 2| esztendeig vártam erre a napra, hogy szabadon átléphessem hazám
182 2| kiszámíthatatlan sors azt akarta, hogy ebben a városban töltsem
183 2| töltsem az időt, ahelyett hogy könnyező szemmel sietnék
184 2| gyermek, s mégis azt hiszem, hogy a sorsnak különös célja
185 2| különös célja volt azzal, hogy engem e városkában marasztalt,
186 2| szemét.~- Úgy emlékszem, hogy népképviselő úr a kormányzó
187 2| volt... Ma már azt hiszem, hogy sokat hibáztunk.~A tábornok
188 2| határt, már tudnia kell, hogy engem hazámban árulónak
189 2| neveznek. Sőt talán megbánja, hogy velem szóba állott mint
190 2| mélységes elkeseredését. Hogy el ne veszítse a jövőbe
191 2| volt szüksége a nemzetnek, hogy életben maradhasson, hogy
192 2| hogy életben maradhasson, hogy bele ne haljon a rémületes
193 2| átkozzák nevem még egy darabig, hogy az elkeseredés és düh beforrassza
194 2| népképviselő leszek, ígérem önnek, hogy mindent elkövetek, hogy
195 2| hogy mindent elkövetek, hogy önt ismét visszafogadja
196 2| Nekünk azt írták Genfbe, hogy már eljött a tavasz.~- Én
197 2| hiszem: senkit... Köszönöm, hogy szíves volt irányomban,
198 2| Selmeczi -, én szavamat adtam, hogy tisztázom tábornok urat
199 2| borospohárba nézett, anélkül hogy egyetlen kortyot ivott volna.
200 2| Győrött szállott fel Selmeczi, hogy Pestig utazzon. Magyar ruhás
201 2| élethez ragaszkodott. (Lehet, hogy az úrhölgy nélkül is életben
202 2| férfiak olyanok voltak, hogy szerettek ürügyet keresni
203 2| ürügyet keresni arra nézve, hogy élnek.) A fehér előszobaajtót
204 2| találkozott a végtelen űrben, hogy soha többé el ne hagyja
205 2| rehabilitálom a nemzet előtt, hogy elfoglalhassa a piedesztált
206 2| homlokát.~- Mindig tudtam, hogy kegyed szent és nemes férfiú,
207 2| pesti kortes hozta a hírt, hogy Selmeczit agyba-főbe püfölték
208 2| könyörgésnek nem engedett, hogy ágyba feküdjék. Nagy hazafias
209 2| A szolgája azt mondta, hogy reggeltől estig jár fel-alá.
210 2| emberek. Már mindenki tudta, hogy áruló lett.~A négyes számú
211 2| sem látta Pesten.~Mondják, hogy a Garibaldi seregében később
212 2| csatamezőn. És így, higgyük el, hogy Selmeczi örökre elveszett
213 2| őt. Gyakran mondogatta, hogy egyetlen vágya volna tizenharmadiknak
214 2| megborzongott. Most látta, hogy mily vadállatok a civilek,
215 2| Pedig ő nem azért ölt, hogy dicsőséget keressen. Részeg
216 2| hagyta el a kis kávéházat, hogy oda többé be ne tegye a
217 2| ismerőseinek bevallotta, hogy részt vett a boszniai hadjáratban.~
218 3| hízelegtek a magyar uraknak -, hogy majd íróságból tartja fenn
219 3| legenda volt az a híresztelés, hogy a budaiak örökké élnek.
220 3| módfelett csodálkozott azon, hogy mi keresnivalója van a Fruzsinkának,
221 3| órában mégis azt érezte, hogy szerencsétlenebb férfi nincs
222 3| között, mert azt remélte, hogy jelenléte, rejtett tekintete
223 3| Amadé sohasem hitte eddig, hogy ily szép tud lenni e nő,
224 3| amelyből egykor azt olvasta, hogy az imádott nő értéke nagyban
225 3| reménysége sem lehetett arra, hogy a katona messziről látja...
226 3| többször megkérdezte tőle, hogy miért vörösek szemhéjai.
227 3| papiros fölé nem hajolt, hogy arra sűrű betűket írogasson.
228 3| Kercsiknét megkérdezte, hogy melyik templomban lehet
229 3| érdekes hölgy után. Kitűnt, hogy a dáma egy gazdag aranymíves
230 3| vigasztaló szót a kegyed számára, hogy megvigasztalódjon a halotton...
231 3| beszélgettem... Engedje meg, hogy a halott katona helyére
232 3| történetek. Okulni lehet belőlük. Hogy hajdanában mennyit szenvedtek
233 3| Magában talán azt gondolta, hogy új férfival ismerkedvén
234 3| utazott minden télen Pestre, hogy megvegye a legújabb könyveket
235 3| megszólalt:~- Kérem önt, hogy parancsot adjon szolgájának,
236 3| érzés vibrált a hangjában, hogy Jeromos meghökkent, és nem
237 3| Uram, ön nemesember. Tudja, hogy ilyenkor mi a tennivalója.
238 3| ahol fogadalmat tettem, hogy nem ontok vért.~- Őfelsége
239 3| fegyverkovácsok, ám ne mondja, hogy gyáva vagyok. Húzok önnel
240 3| Tulajdonképpen azon gondolkozott, hogy milyen színe is van az Ottília
241 3| Éjfélfelé abban állapodott meg, hogy szőke a leány, pedig ő csak
242 3| s magában azt gondolta, hogy a tiszt szívét szúrta keresztül.
243 3| mintha arra gondolt volna, hogy már csak két hónapig tart
244 3| Hollólendvai az ablakból látta, hogy egy tiszttársa várta odalent
245 3| csomagolni kezdett, anélkül hogy tudta volna, hogy mit cselekszik.
246 3| anélkül hogy tudta volna, hogy mit cselekszik. Már az ebéd
247 3| a szeme. Két hónap alatt hogy megnő majd a kis semmiség
248 3| Végre, végre megtudja, hogy miért kell meghalnia, ma
249 3| szívében, ah, hát meglátja, hogy milyen az a halálos szerelem.~
250 3| magában nagyban mulatna azon, hogy nemsokára meg kell halnia.
251 3| Bella híres volt arról, hogy a legkeményebb férfiakat
252 3| mérget lehetett rá venni, hogy Visztula Bella miatt hasogatta
253 3| szegények szégyelltek megírni, hogy Visztula Bella adta kezükbe
254 3| szegény férfiak, ahelyett hogy közös erővel eltaposták
255 3| legtöbb okos férfi tudta, hogy a Rudolf szobránál hiába
256 3| koráig úgy bánt a nőkkel, hogy néha megengedte nekik a
257 3| mondanivalója volt. Bevallotta, hogy örülésig szerelmes belém.
258 3| Hiába írta meg az asszony, hogy szerencsétlen beteg teremtés,
259 3| Holott fél esztendeje csupán, hogy a tót inasa egy hajnalon
260 3| házból, ahol már azt remélte, hogy idővel pókhálóvá válik valamelyik
261 3| madárszárnyakon repül ki a kéményen, hogy valahol nászozó párt találjon
262 3| ágyakat nem arra építették, hogy üresen maradjanak. És az
263 3| kibújnak néha a kulcslyukon, hogy szegény leányok szolgálatára
264 3| egyszer megírtam valahol, hogy egy krakkói ezrednél a legjobb
265 3| pisztolyairól lefújta a lőport, hogy szívébe ne lőjön éjszakára
266 3| nemigen volt arra szükség, hogy az ember a néma könyvtárszoba
267 3| hallgatni utasemberek szájáról, hogy továbbutazván a postakocsival,
268 3| megállapította magában, hogy nemigen kell kinyitni a
269 3| gróf bizonyos volt arról, hogy a vidrasapkás tud egy nagyon
270 3| miután levette sapkáját.~- Hogy messzire van ide Váralja?
271 3| gróf elfelejtette kérdezni, hogy miért... A csárdás ezért
272 3| cselekedte, mert az a híre volt, hogy akire ránézett, azt megverte
273 3| tudná senki se megmondani, hogy milyen is volt az Áprilisné
274 3| amely olyan horpadt volt, hogy beszakadt a lovag terhe
275 3| cipőjével belerúgott a sírba, hogy a göröngyök bőven omladozni
276 3| harapására, és siratta, hogy újra nem lehet elölről elkezdeni
277 3| elkezdeni a fiatalságot, búsult, hogy a kalendáriumban már átfordított
278 3| megrázta két széles vállát, hogy lehullott róla a sírhalom.~
279 3| mindenfélét hazudoztak, hogy az asszonyoknak egész életükre
280 3| beszélt, aki azt ígérte, hogy a tiszti kabát levelese
281 3| fiamból, hacsak ki nem derül, hogy zenész voltam - mondta Szegilongi
282 3| megtekinteni. Ugyanezen időbe esik, hogy a "Kék dobos"-hoz címzett
283 3| vizeiben tükröződik. Elmondta, hogy mindig csak szeretett, és
284 3| kis kocsi előtt - lehet, hogy csak álmodtam -, és egyszer
285 3| azonban csakhamar közbelépett, hogy az éjjeli sétáknak örökre
286 3| tovább erősítette állítását, hogy igenis a faluban mindig
287 3| elevenséggel magyarázta, hogy mennyire gyűlöli azokat
288 3| hangos ugatással jelentette, hogy talált valami szimatot.
289 3| nem tudja megállapítani, hogy hajadonok-e vagy férjezettek.
290 3| traktálják az embert, ahelyett hogy valami jóféle vacsorát főznének
291 3| kérdeztem semmit, mert tudtam, hogy nemes barátom nem szereti
292 3| penzióban azt követelnék, hogy értsen a leányneveléshez!
293 3| megbeszélések után, elhatároztuk, hogy a táncra majd én fogom megtanítani
294 3| sokáig. Végül kijelentette, hogy vénleány korában nem tanul
295 3| magamban néha úgy gondolom, hogy ha a táncleckéket idejében
296 3| újságokat, könyveket elővennem, hogy megérthessem a Klára beszélgetéseit
297 3| mindenről. Pajtás, jegyezd meg, hogy a középkorban a nők nem
298 3| leszállott a töltésről, hogy nemes barátom ijedten fölkiáltott.
299 3| pajtás, olyan nagy baj, hogy kénytelen vagyok magamon
300 3| a halálom.~Tudnod kell, hogy van itt a füzesben egy csodatévő
301 3| észrevettem - az ember nem vak -, hogy sokat lovagol a füzes körül.
302 3| dolognak.~Szokásban van, hogy kis cédulákra írják föl
303 3| a múltkor, és nézelődöm, hogy mit is keres Rácsky kisasszony
304 3| az írásról megismertem, hogy kitől származik a levél...
305 3| Bizonyos R. C. írja benne, hogy gondoljon rá a Boldogságos
306 3| elhagyatottságában. Bár tudja, hogy az ő ideje már elmúlt, és
307 3| annyit kieszközölhetne, hogy S. kapitány a nyugállományban
308 3| volt.~Pajtás, kiókumláltam, hogy S. (kapitány a nyugállományban)
309 3| ennyit írtam... Nem tudom, hogy eltaláltam-e a stílust,
310 3| eltaláltam-e a stílust, nem tudom, hogy nem vétettem-e a Boldogságos
311 3| mindent. Most már tudod, hogy attól függ minden, hogy
312 3| hogy attól függ minden, hogy hajlandó-e tőlem a Rácsky
313 3| utam, midőn is hallottam, hogy a Rácsky kisasszony hajlandó
314 3| helyezkedett a nyeregben, hogy az erdőszélről, egy bokor
315 3| egymástól, holott megszokták, hogy naponkint gyönyörködjenek
316 3| önkéntelenül eszébe jutott, hogy hölgyeknek nem illik terhükre
317 3| korában nyugdíjazását kérte, hogy végképp eltűnjön a dáma
318 3| dobbant a szíve. Úgy érezte, hogy a téli estének nagyon drága
319 3| dámával délre...~- Eljöttem, hogy lássam újra, Amadé! - mondta
320 3| óra.~- Már két esztendeje, hogy nem látom. Az első évben
321 3| bámulok, s arra gondolok, hogy maga is valahol, messze
322 3| parazsakat nézi. Hisz azt ígérte, hogy sohasem hágy el, Amadé?~-
323 3| szívemre helyezve kezét, hogy mindig-mindig én leszek
324 3| Én küldtem őt magának, hogy ne legyen egyedül. Én legalább
325 3| legalább mindig tudtam, hogy mit csinál, mit gondol,
326 3| két év után újra eljöttem, hogy lássam, hogy a hangját halljam...
327 3| újra eljöttem, hogy lássam, hogy a hangját halljam... Örvendek,
328 3| hangját halljam... Örvendek, hogy nem váltotta be gyakori
329 3| öngyilkosságot. Örömömre szolgál, hogy egészséges, rózsaszínű az
330 3| bűneiket úgy vélték jóvátenni, hogy a koldusok és búcsúsok tanyájára,
331 3| dobogott elveszett szíve, hogy csaknem megtántorodott lábán.
332 3| hirtelen az jutott eszébe, hogy az est folyamán többször
333 3| ereszkedett szívére a gondolat, hogy az éji szörnyeteg tán elragadta
334 3| szenvedsz? Mily boldog vagyok, hogy érettem szenvedsz. Mindig
335 3| nevezetes volt ő arról, hogy még tényleges tábornok korában
336 3| restellte a fáradságot, hogy egy őszibarackért bekóborolja
337 3| olyan volt a természete, hogy kevésbé szerette az üvegházban
338 3| első csiperkegombácska, hogy az altábornagy úr a Mester
339 3| földhöz csapta:~- Azt mondja, hogy tavasz-elő!... Mit jelentsen
340 3| okból, mint abból az okból, hogy csirke nem termett a falusi
341 3| olyan nők, akik betegápolók. Hogy másféle nők is volnának
342 3| ebédelt. Ugyanakkor történt, hogy régi sebe, amelyet az olasz
343 3| villant meg keselyűszeme:~- Hogy mondtad? Hideg fogoly áfonyával?...
344 3| bátorságot vett magának arra, hogy a tehetetlen ezredest lakásán
345 3| Az ezredes ott tartott, hogy a Nagy francia szakácskönyv-ből
346 3| csak akkor vette észre, hogy az özvegyasszony itt van
347 3| tudni. Csak annyi bizonyos, hogy nem válaszolt rájuk. Az
348 3| csináljuk meg a lencsét, hogy a katonai körök meg legyenek
349 3| sejtelme sem volt arról, hogy a "kicsi és kacér" asszony
350 3| elgondolkozott hirtelen azon, hogy milyen semmiséggel tölti
351 3| pástétomból, és nem tagadhatta el, hogy az remek. Olyan remek, amilyen
352 3| porcelán és ezüst hirdeti, hogy aki most enni készül, az
353 3| akarja magát azzal büntetni, hogy esetleg ne ebédeljen a legjobb
354 3| tudja már tapasztalásból, hogy mit jelent ez a bűnös pirulás,
355 3| embereket azóta sem tudta senki! Hogy lenézte, hogy utálta, hogy
356 3| tudta senki! Hogy lenézte, hogy utálta, hogy megvetette
357 3| Hogy lenézte, hogy utálta, hogy megvetette mindazt, ami
358 3| kisváros ritka járókelőit, hogy szemügyre vegye őket. A
359 3| annyiban volt jobb a többinél, hogy néhanapján megverte az öregembert,
360 3| Nagy Jánosné él a világon, hogy egészen mindegy: eggyel
361 3| ide a két karod, vállad, hogy csendesen letehessem a fejem.~
362 3| magához tért, megígérte, hogy otthon felporozza pisztolyát,
363 3| abban reménykedett volna, hogy Maximillián kiszabadul a
364 3| alvégen... Megszégyenítő, hogy minden este kidobják az
365 3| sarak mind azért volnának, hogy a bőgő öreg húrja kellő
366 3| juttatják az ember eszébe, hogy teljesen egyedül baktat
367 3| nyomta, és elkeseredésében, hogy borbélynak kell muzsikálni,
368 3| vette komolyan az életben.~Hogy hívták a leányt?~Csekély
369 3| nyugdíja nem engedélyezte, hogy ezt a hadnagy valaha megkérdezhesse.
370 3| vitte a nehéz hangszert, hogy el ne maradjon a többitől.~-
371 3| Lavotta-nóta. Lehetséges, hogy a szívek és érzések nem
372 3| Csárdás őrmester jelentette, hogy barátságos emberek laknak
373 3| Misleynek az jutott eszébe, hogy már látott hasonló urakat,
374 3| nagyon régen mondja a dal, hogy a magyar és lengyel testvérgyerek.~
375 3| fordult: - Mily meglepő, hogy maguk még jól beszélnek
376 3| álmomban is... Azt hittem, hogy azért süt rám a nap, mert
377 3| hadnagyra:~- Miért mondta, hogy mást szeret?~Az éjszakában
378 3| városokból jöttek a táncosnők, hogy a mulatság hevében az asztal
379 3| Krisztina elgondolkozott azon, hogy miféle lehet az, aki a fűzőjét
380 3| azzal mulattatták magukat, hogy Krisztina fehér agarait
381 3| kimozdulni a toronyból, látta, hogy a legkedvesebb kutyája,
382 3| oly bőséggel füstöltek, hogy elborították a szemhatárt,
383 3| börtönbüntetést elkerülniök, hogy örökké fognak élni. Ugyanezt
384 3| elkényeztetett, kedves, ifjú nők is, hogy mindvégig hódítók és nagyszerűek
385 3| terelték.~Pontosan látta, hogy az úrnő a kastély melléklépcsőjén
386 3| ajtót, mindjárt elindul, hogy ő keresi meg a hírlapírót...
387 3| sóhajtott.~- Azt akarom mondani, hogy vigyázzon az agarára. A
388 3| rossz tulajdonsága van, hogy nagyon szeret csavarogni.
389 3| vadászkastély termeiben, elgondolta, hogy és miképp lehetett volna...
390 4| annyit tudott az új világról, hogy mostanában lármásabban,
391 4| nézegettek. Verbénai úgy vélte, hogy többnyire a Krisztus vallásában
392 4| inkább lettek volna zsidók, hogy Verbénai régi pesti patrícius
393 4| nevelték ezeket az urakat, hogy semmi udvariasság, szerénység
394 4| barátnői. Nem merte elhinni, hogy valcerozó, jégre járó, huszártiszt
395 4| arcképéről el sem képzelhette, hogy azt férfiú a szíve felett
396 4| bódorgó öreg gavallért, hogy az keresztet vetett utánuk,
397 4| közben azt tapasztalta, hogy az utolsó évtizedben a zsidó
398 4| könyvet forgatnak, igaz, hogy keveset értenek belőle;
399 4| megtalálja abban a tényben, hogy a József utcai vörös torony
400 4| amely oly halkan szólt, hogy szinte csak egyedül hallotta
401 4| hangokat hallatott a városban, hogy jól elzárt lakásán is meg
402 4| hallani, Verbénai elhatározta, hogy többet forgolódik az utcákon,
403 4| Végigjárta a Belvárost, hogy felfedezze azokat a paradicsomi
404 4| megbolondultak, s felkérték, hogy ne látogassa többé őket,
405 4| megállapította magában, hogy a kereskedők kapzsisága
406 4| előtt, de még azt hitte, hogy az emberek nem veszik észre
407 4| felemelték az árát. Elhatározta, hogy megküzd a kereskedők kapzsiságával.
408 4| kortyokat nyelt, midőn észlelte, hogy a szoknyák mind rövidebbek
409 4| büszkeséggel vallotta be önmagának, hogy nem ismer olyan nőt Pesten,
410 4| az újságban azt olvasta, hogy egy női ruha ötszáz pengőbe
411 4| kalap száz forintba.) Néha, hogy kínzó éhségét csillapítsa,
412 4| de nem ment ki a fejéből, hogy miért nem katonák a hadimilliomosok?~
413 4| hadimilliomosok?~Napról napra érezte, hogy ez a háború, melynek kezdetben
414 4| kell vetni a háborúnak, hogy visszatérjen a régi boldog
415 4| Kora délután elindult, hogy a festmények felfüggesztéséhez
416 4| járt vaskereskedésekbe, hogy szeget vásároljon. És mindenütt
417 4| mindenütt azt felelték, hogy a háború alatt elfogyott
418 4| ebben a percben érezte, hogy céltalanná, reménytelenné
419 4| hazafelé, és már arra eszmélt, hogy milyen más lesz megint a
420 4| elmúlik a háború.~Érezte, hogy itt van az idő, amikor szemlélődő,
421 4| napig idegenkedett. Tudta, hogy a műtárgyak, a képek ára
422 4| fájdalommal, de érezte, hogy belehalna, ha másképpen
423 4| az újságokban a hirdetés, hogy Verbénai István (IV. Koronaherceg
424 4| ízeivel. Azt mondták neki, hogy az az újságíró, akit a Kaszinó
425 4| újságíró olyan koldusszegény, hogy tepertőt vacsorázik esténként,
426 4| fiákerekbe, mert azt hitte, hogy álruhájában onnan nem ismeri
427 4| olyan intelligens hangon, hogy az ezredes meghökkent. -
428 4| kiszakított néhány lapot, hogy staniclit formáljon belőlük.
429 4| átnyújtotta az ezredesnek, hogy az esőköpenyege belsejében
430 4| hentesboltból, s alig vette észre, hogy már odabent is ül az Arabs
431 4| álmában sem gondolhatta, hogy valaha az Arabs Szürke vendége
432 4| kandalló díszei, hallotta is, hogy a fiatal grófok milyen mulatozásokat
433 4| részéről sohase gondolt arra, hogy ebben az életben valaha
434 4| voltaképpen csak azért él, hogy a söröshordót fél kézzel
435 4| korcsma látogatókkal.~- Hogy hívnak, fiam? - kérdezte
436 4| Mohát, János fiam, tudd meg, hogy én még ma agyonlövök egy
437 4| adatott meg arra nézve a jel, hogy érdemes a hordót a szokott
438 4| holnap is szükség lehet, hogy az ördög vinné el a szokásukat.
439 4| azon a ponton volt már, hogy hozzákezdjen a falatozáshoz,
440 4| János bólintott, mert tudta, hogy még egy korsóval kell lenni
441 4| Jánosnak tettek arra nézve, hogy falusi sógorasszonyát, aki
442 4| vizsgára készülődne, ahelyett hogy követte volna bajtársai
443 4| arra is hajlandók voltak, hogy az orvosságot bevegyék a
444 4| Isten tudná megmondani, hogy mi az íz, amely az állott
445 4| töntörögve végighaladt az ivóban, hogy elsősorban megnézze a férjét,
446 4| éberlaszting cipőikben, hogy éppen most kapják rajta
447 4| elszökni a maga otthonából, hogy méltatlan szenvedélyeknek
448 4| lehetetlenséggel határos, hogy egy ismert korcsmáros szerelmi
449 4| kedélyhangulatban tehát vállalta, hogy az ismeretlen vendég fejbólintásait,
450 4| kell azt hinnie, asszonyom, hogy valóban az vagyok, aminek
451 4| körülmények kényszerítenek arra, hogy olyan ruhában mutatkozzam,
452 4| asszonyom, csak annyi az egész, hogy idő előtt fel ne ismerjenek,
453 4| korcsmárosné aligha találhatta ki, hogy az irány az Üllői úti kaszárnyát
454 4| Mi legyen az?~- Kérem, hogy ne nevessen ki furcsa ötletemért.
455 4| Én ugyanis azt hiszem, hogy minden ételnek a vége jó,
456 4| korcsmárosné. Majd utánanézek, hogy van-e valami maradék a konyhán.
457 4| volna oda. Hiszen valószínű, hogy a különös úriembert amúgy
458 4| ilyen fura gusztusom van, hogy olyan ételeket egyek, mint
459 4| valaki táplálkozni szokott, hogy annak az embernek a helyébe
460 4| figyelmeztetem az úriembert, hogy rossz vége lesz a dolgainak.
461 4| azt akarta volna mondani, hogy álöltözete nagyon sikerült;
462 4| villájára tűzdelte:~- Látom, hogy itt értenek a pörköltalj
463 4| elkészítéséhez, úgy érzem, hogy paradicsom is volt a lében,
464 4| mégiscsak az a legérdekesebb, hogy az egész ételnek olyan íze
465 4| mulatságként ki kell számítaniok, hogy ki állna be vendégnek a
466 4| jóformán maga sem tudta, hogy miért felel az idegennek,
467 4| Azt se lehetne rá mondani, hogy a rendőrségtől jött, hogy
468 4| hogy a rendőrségtől jött, hogy itt valami után nyomozzon,
469 4| néhanapján álruhába öltözködni, hogy az ember megismerkedjen
470 4| kárhoztatták a Kaszinóban, hogy nem viselkedik mindig rangjához
471 4| méltóan, de íme kiderül, hogy a királyfinak volt igaza,
472 4| hiszen csak az kellene, hogy Lucziánovics, Wampetics,
473 4| a célra.~- Azt mondják, hogy a mágnások sokat esznek -
474 4| csaposlegényhez. - Nem tudom, hogy kimehetnék-e a nagyságos
475 4| mindenesetre szeretném tudni, hogy nincs-e odakint valami kis
476 4| Meg vagyok győződve arról, hogy ég a gyomra, fáj a feje,
477 4| odáig akart leereszkedni, hogy pusztán gavallériából, szegényes
478 4| utánozni. Ne mondhassa, hogy egy életpáholyban ülő úr
479 4| ellenfeléhez, mert azt hitte, hogy annak a bizonyos újságírónak
480 4| figyelmeztetni szokott, hogy miféle rákokat szállított
481 4| megtudtam a kisasszonytól, hogy az apró, levesnek, tölteléknek
482 4| rágicsálta a hideg disznóhúst, hogy minden tekintetben hasonlatos
483 4| Jánosnak arra nézve is, hogy ha megint erre lesz dolga (
484 4| húsát. A retken látszott, hogy szakemberek látogatják az
485 4| mintha arra gondolnának, hogy már nincsenek a világon
486 4| gyanúsan nézegetett vendégére, hogy vajon nem akarja-e őt végleg
487 4| szemrehányást tehetnék magamnak, hogy nem küzdöttünk egyenlő fegyverekkel.
488 4| ugyanis abba halt bele, hogy huszonnyolc osztrigát evett
489 4| Huszonnyolc darabot, az igaz, hogy a kisebb fajtából. Más dolog
490 4| miatt nem alkalmas arra, hogy belőle vágjanak. A szalámirúdnak
491 4| kölcsönbe. De az is lehet, hogy örökbe. Olyan vékony lábszárai
492 4| elfordult az ezredestől, hogy végigmérje a kopogtatót.~-
493 4| önmaga felett gúnyolódnék, hogy olyan helyzetbe került:
494 4| második "fröccsét" mérette ki (hogy talán ezzel is hasonlatos
495 4| fejét, és arra gondolt, hogy mi lesz az ilyen emberből,
496 4| akarta parancsolni Jánosnak, hogy futamodjon a bérkocsi után,
497 4| ötlet is felbuggyant benne, hogy ez az a fiatalember volna
498 4| feleslegesnek tartotta, hogy a civilekkel, a párbajsegédekkel,
499 4| senkinek, feltételezni, hogy P. E. G. szolgálaton kívüli
500 4| zsebre tett kézzel várni, hogy az ellenfél tud-e még visszalőni.
1-500 | 501-664 |