Part

 1     1|        hogy szerencsém elhagyott.~Igen jó borok voltak ebben a
 2     1|      sorsom - dünnyögte, és mikor igen jól érezte magát, egy hosszú
 3     1|       szüneteltek, és Bőrcsuhának igen rossz kilátásai voltak a
 4     1|         te vagy a boszorkány...~- Igen. A férjemet is azért öltem
 5     2|         telekkönyvi viszonyok még igen zavarosak voltak hazánkban.
 6     2|           aztán a magyarok nem is igen köszöntgettek egymásnak.~
 7     2|      Vagyona, nagy műveltsége már igen sok gavallért megigézett,
 8     2|     Odautazott, mintha hazamenne.~Igen ám, de a kis kávéházban
 9     3|      beteges kedélyű, magányos és igen csöndes férfiú éldegélt
10     3|           egy vékony lábú széken. Igen jelentéktelen teremtésnek
11     3| legyintett:~- Nem értem a dolgot. Igen közönséges, mondhatni, csúnya
12     3|       szemébe."~Ezután már nem is igen ment vissza a régi állomására (
13     3|          a szemével. Ezért nem is igen tudná senki se megmondani,
14     3|        vagy német nyelven váltott igen udvarias szavakat, magyarul
15     3|         töltés szélére lépett, és igen nagy figyelemmel kezdett
16     3|    Haragszik-e vagy nem? Mert itt igen nagy baj van, pajtás, olyan
17     3|        díványra telepedett.~- Hát igen, valóban tavasz van... -
18     3|          festéstől. Arca a füléig igen fehér volt, és piros folt
19     4|     különös öltözetemben látszom. Igen rendes társadalmi állásom
20     4|        helyébe képzeljem magamat. Igen, olyan akarok lenni, mint
21     4|          a féllábú rákra. Valóban igen szép porció lett belőle,
22     4|     ezredes bizonyára nem akarta: igen sértő volt az arckifejezése,
23     4|          volna az ellenfél: akkor igen kellemetlen volna a dolog,
24     4|          a perkelt...~- A pörkölt igen jó volt - felelt türelmetlenül
25     4|         enned, amely ilyenkor már igen olcsó portéka a piacokon;
26     4|        szőlők és a diók, mert még igen újak voltak ők, hogy nappali
27     4|   pincérekkel beszélni szoktak. - Igen, János, ez csak a jövő zenéje.
28     4|         És "Csetevájó"-t iszom.~- Igen, éppen az a baj - szólott
29     5|            és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália,
30     5|         és bajuszát megpödörte.~- Igen, ő az! - ismételte Szindbád
31     5|         kezébe kerül a medaillon. Igen, megösmeri. Ez volt az,
32     5|          Férjes már? - kérdezi.~- Igen, és két gyönyörű gyermekem