Part

 1     1|          ómen volt már a csuklyás barát is, akivel a városon kívül
 2     1|           semmi, és a düsseldorfi barát szépen kiadta az útját az
 3     1|            Az útitárs egy rongyos barát volt. Nagy fejű, nevetős
 4     1|           Afféle kopott, csavargó barát volt, akit minden kolostorból
 5     1|           verték ki? - kérdezte a barát a fogakra mutatva, amikor
 6     1|       szoknya miatt? - firtatta a barát, hogy mesélésre bírja a
 7     1|         már a kérkedést a rongyos barát előtt.~A barát ekkor a csuhájába
 8     1|          a rongyos barát előtt.~A barát ekkor a csuhájába nyúlt,
 9     1|            Minek az? - kérdezte a barát.~- Hm, mi így szoktunk játszani
10     1|     egykor!~- Keverd a kártyákat, barát, és vigyázz a kezedre -
11     1|   kedvezett.~Hamarosan elnyerte a barát garasait, később ezüstolvasó,
12     1| ezüsttükör kerültek napvilágra. A barát kegyetlenül veszített.~-
13     1|          Petrus, azt megtartom.~A barát habozás nélkül levetette
14     1|           öltözete fölé öltötte a barát ruháját, míg az dideregve
15     1|     utánuk.~- Tedd be a lázsiást, barát - mondta -, megtartom.~Petrus
16     1|     folyamán hozzája került, és a barát nem akarta többé elfogadni.~-
17     1|          már az utamra - mondta a barát a játék végeztével, és a
18     1|    lázsiást markába szorította.~A barát elment volna, ha a zivatar
19     1|            de nem szólt semmit. A barát lefeküdt, és úgy horkolt,
20     1|          horkolt.~Másnap mondja a barát.~- Az a lázsiás Magdeburgba
21     1|          lett ismét a csuha is. A barát ült a tűz mellé, papucsában
22     1|         zsoldos katona és egy vén barát Landsknechtet játszanak.
23     1|     szakállú, vörös csuhás, óriás barát állott, akinek hosszú kard
24     1|     Tegnap óta lovagolunk.~A nagy barát ezalatt lecsatolta a nyergek
25     1|           lovakat. A négy vitéz a barát vezetése mellett belépett
26     1|           vad ének visszhangja. A barát betaszított egy faragott
27     1|          éjszakáján.~Tíz-tizenkét barát ült az asztal körül és ugyanannyi
28     1|          harangkötél lógott, és a barát megragadta a kötelet. Fönn
29     1|          ajkán. Később egy jámbor barát képre föstötte a jelenést,
30     2|          ember mellett, mint a jó barát: soha el nem hagyja, búban,
31     3|      tájékán, sietve haladt a két barát. A tiszt úr néha megzörgette