Part

 1     3|            konyhából. A boldogtalan Amadé mindig olvasott. Egy őszi
 2     3|            járhatatlan utak miatt - Amadé letette könyveit, megdörzsölte
 3     3|      Fruzsinka! - mormogta hangosan Amadé. - Hogyan kerül ide Fruzsinka?~
 4     3|  verseskönyvében az ölelkező rímek, Amadé halkan, messziről utánaszökött,
 5     3|        nőttek a halottak sírjaiból.~Amadé még sohasem járt a temetőben,
 6     3|   szórakozottan olvasta a felírást. Amadé faderekakhoz lapulva leste
 7     3|             a nádor ezredében, mint Amadé messziről megállapította,
 8     3|        régen várakoznának egymásra. Amadé szinte a kedves szavakat
 9     3| helyezkedett el a sírhantok között. Amadé sohasem hitte eddig, hogy
10     3|           csókoknak volt szemtanúja Amadé, amíg végül búcsút vettek
11     3|             messziről látja... Csak Amadé ment árnyékként utána. Egy
12     3|          belibbent végül a dáma, és Amadé nem merészelt az ablakok
13     3|           hangzottak a régi házból.~Amadé megzavarodva tért haza a "
14     3|            ajánlott lefekvés előtt. Amadé szótlanul meredt maga elé.
15     3|      szemérmetességén a boldogtalan Amadé, és öreg budai polgároktól
16     3|          télizöld megmozdult, midőn Amadé hosszú tekintetet vetett
17     3|     végigment a franciskánus utcán. Amadé talpra ugrott a "Fehérló"-
18     3|             katona...~A boldogtalan Amadé állott előtte levett kalappal,
19     3|             hallgatta a boldogtalan Amadé szavait. Majd lassan, vonakodva,
20     3|                                     Amadé téli lovaglása~Délutánonkint
21     3| fordítgatván az íróasztala számára. Amadé - másképpen nem is hívhatták -
22     3|       Esztendők múltak el azóta, és Amadé délutáni lovaglásaikor mindig
23     3|           vagy az erdei úton, ahová Amadé nyugdíjaztatása után csendesen
24     3|             is!" - gondolta magában Amadé, midőn harmincesztendős
25     3|         Eljöttem, hogy lássam újra, Amadé! - mondta a hölgy az ebédlőasztal
26     3|         tüzű gyémántok tündököltek. Amadé térdre ereszkedve csókolta
27     3|       ígérte, hogy sohasem hágy el, Amadé?~- Nagyon boldogtalan vagyok,
28     3|          elhagyom. Lám, semmi baja, Amadé. Még fiatalabb és frissebb,
29     3|           úr a kedvese volt!~- Nem, Amadé, én senkit sem szerettem
30     3|      összefogva, az ajtó felé ment.~Amadé térdre állva nézett utána.~