Part

501     4|                 egy haldoklóról mondják, hogy végső erejével még elsütötte
502     4|                már némileg restelkedett, hogy ennyire azonosítja magát
503     4|                 sem akarta észrevétetni, hogy a kocsispálinka kissé elkábította.
504     4|          ezredesnek. Elgondolta magában, hogy milyen jó tréfa volna, ha
505     4|                elő. Az ezredes, hálából, hogy asszonnyal van dolga, a
506     4|                 mert gyanakodni kezdett, hogy ezt a szót az ő bosszantására
507     4|                néha hetekig tartogatott, hogy kellő, illendő alkalommal
508     4|              Miután megállapította róla, hogy azért ejtette el a pálinkáspoharat,
509     4|                ezredes feltette magáról, hogy őt az egész városban ismerik.
510     4|      leszakította róla. Mily balga volt, hogy csak egy délutánra is el
511     4|                és megszokott életmódját, hogy "leereszkedjen" egy ismeretlen
512     4|           mintegy kiengesztelésül azért, hogy estére agyonlövi - megszabadítván
513     4|              ösztönzésük volt. Bizonyos, hogy a klinikai szolgák végtére
514     4|                 öltözött a halála előtt, hogy nekünk is legyen vele dolgunk.
515     4|               vele dolgunk. Azt mondták, hogy párbajban lelőtték őt a
516     4|             Mostanáig gondolkoztak azon, hogy hová szállítsák. Végre is
517     4|                 sehogy se jutott eszébe, hogy ő volna az a bizonyos hulla,
518     4|                  a hegedűket és fúvókat, hogy azokkal is ütlegeljék egymást.
519     4|          előleggel zsebében elhatározta, hogy úriember módjára fog meghalni.
520     4|               azzal az ürüggyel távozik, hogy csak "idemegy a szomszédba".
521     4|              ellenben sohasem árulta el, hogy valamely különösebben érdeklődik
522     4|              komolyságával közölte vele, hogy balsorsa többé elkerülhetetlen,
523     4|                 reményteljesen, anélkül, hogy befejezhette volna azt a
524     4|             fogott, bár azt híresztelte, hogy hajnalonkint a művön dolgozik.
525     4|              hagyta itt, aki azt ígérte, hogy a kávéházból egyenesen a
526     4|               így beszélt.~- Sajátságos, hogy ebben a kalapban egyszerre
527     4|       megfosztani. - Biztosítom, Titusz, hogy egyetlen kollégájának sincs
528     4|           vadászkalapot, mert azt hitte, hogy dzsentriembernek látszik
529     4|             nyomást már órák óta érzett, hogy szinte megfulladt tőle.
530     4|           születésnapokon, évfordulókon, hogy már mindenük van, még dohányzó-felszerelésük
531     4|               jutott az az eshetőség is, hogy véletlenül élve marad a
532     4|             magát annak az eshetőségnek, hogy az epebajos szerkesztő éppen
533     4|              szerkesztőségben üldögélne, hogy ott nyüzsögve, hemzsegve
534     4|                 kérjen, munkát találjon, hogy mindenáron hasznavehetővé
535     4|                 hezrd. után tudakozódna, hogy beszéljen is végre azzal
536     4|                 lehet odáig lesüllyedni, hogy egy hitvány életért kegyelmet
537     4|                  az elegáns Szép utcába, hogy tekintélyre tegyen szert
538     4|                  szolga eltalálta volna, hogy a hírlapíró miért sétálgat
539     4|                Ugyan elgondolta magában, hogy ő a legnagyobb szamár, aki
540     4|              valamely előkelő étterembe, hogy megmutogassa magát a világnak,
541     4|          mindenki" az ő esetéről beszél. Hogy bemutassa félelmetelenségét,
542     4|               van a kellő megjelenéshez. Hogy kiélvezze a közérdeklődés
543     4|                 megint abba a helyzetbe, hogy az emberek mutogassanak
544     4|                 a Bristolba kell menned, hogy észrevegyenek, te is a világon
545     4|              feléd a pincér. Gondold el, hogy a szerkesztődnek volna olyan
546     4|                  csak annyi eszed sincs, hogy egy kíváncsi, előkelő hölggyel
547     4|                 még igen újak voltak ők, hogy nappali emberek sajnálták
548     4|       megörvendeztek láttukra. Széplaki, hogy megengedjen magának valamely
549     4|            akikről feltehető a józanság, hogy csak táplálkozás szempontjából
550     4|                Nem kerülte el figyelmét, hogy Kersántz, egy vörös bajuszú,
551     4|             Talán arra gondolt Kersántz, hogy ez a botesernyő egyszer
552     4|                pénztelen emberek hiszik, hogy a korcsmáros mindig őket
553     4|             korcsmáros mindig őket lesi, hogy fizetség nélkül meg ne ugorjának
554     4|                  szóval figyelmeztetett, hogy vendég érkezett. Ezt sem
555     4|                  látna.~- Azt hallottam, hogy a tekintetes urat párbajban
556     4|          beszélték éjszaka a nyomdászok, hogy a tekintetes úr élete nem
557     4|                aki azzal dicsekedhetett, hogy Deák Ferenc húsvéti cikkét
558     4|                  megjelent az asztalnál, hogy az elnökséget átvegye.~Tituszunknak
559     4|                  Tituszunknak hízelgett, hogy íme a Marich-asztalnál is
560     4|          homályosan emlékezett volna rá, hogy Titusz korcsmai megjelenései
561     4|                 mormogott valamit arról, hogy a kis pincér megint "be
562     4|               Titusz, miután észrevette, hogy ez az eledel a legdrágább
563     4|               vörös bajusz megérdemelte, hogy tulajdonosa nagyra növelje,
564     4|              pályára lépett volna.~- Jó, hogy itt talállak, Titusz - kezdte
565     4|         kiskorcsmába, mint monda, azért, hogy egy kis nyomdaszagot élvezhessen.
566     4|               Azt olvasom az újságokban, hogy neked most bizonyos érintkezésed
567     4|                  a grófnőkről kell írni, hogy valami értelme legyen a
568     4|             testvér, az nyilván hihetne, hogy az úri társadalomhoz tartozol -
569     4|               átmenet nélkül megmutatta, hogy alattomos düh rejtőzködik
570     4|           bizonyára elpanaszolta otthon, hogy milyen hálátlanok a magyar
571     4|                 alkalmat mulasztotta el, hogy ellenfelével kibéküljön...
572     4|               holnapi napnál?~- Mondtam, hogy kakas legyen - szólt Széplaki
573     4|               csodálkozni látszott azon, hogy a holt ember egyik harapás
574     4|                csak annyit jegyzünk meg, hogy e gondolatok között sűrűn
575     4|                rekeszizma is megfájdult, hogy csak kemény akarattal tarthatta
576     4|        kedélyesen azzal köszöntöttek be, hogy Széplakit már "mindenfelé"
577     4|    szerkesztőségben azt mondotta valaki, hogy ha ebben a korcsmában sem
578     4|        történhetett egyéb, mint csak az, hogy Széplaki megszökött a városból.~-
579     4|       Széplakinak, mert kifogásolta azt, hogy Széplaki neve többször jelenik
580     4|              párbajsegéd. - Azt mondják, hogy Széplaki Titusz nem várja
581     4|                őt, és hivalkodott azzal, hogy ezt a nem mindennapi nevet
582     4|                jobbra-balra körülnézett, hogy mely oldalról érhetné őt
583     4|            mindig el volt készülve arra, hogy valahol, valamerre megverik.
584     4|                   és meggyőződött arról, hogy a gyutacsok a helyükön vannak.~-
585     4|                  kocsisnak eszébe jutna, hogy bosszút álljon uraiért?...
586     4|             megkezdett:~- Mondom, Pista, hogy halálosnak látszott a sebesülés.
587     4|                 Papot kellett keresnünk, hogy legalább Pincsi gróf igaz
588     4|                haljon meg... Mert tudod, hogy én mindig nagyon sokat adtam
589     4|               akartak volna meggyőződni, hogy Széplaki nem szökött meg
590     4|            amidőn Lóczi kisütötte végül, hogy Pincsi gróf szerencsés meggyógyulását
591     4|                  nevezetes a Felvidéken, hogy akinek ő az utolsó kenetet
592     4|                  akarná felszerelésével, hogy külsejében valódi úri társaságba
593     4|              nyomban találgatni kezdték, hogy vajon kinek az ügyében hajt
594     4|                 nem sokat törődtek vele, hogy az alázatos hírlapíró fürgén
595     4| biliárdjátszmáját, és az járt a fejében, hogy ezek a komikusok akkor is
596     4|              unalmi órák elmulasztására, hogy fekete táblára jegyezgette
597     4|                 tündérvilágból jött elő, hogy Széplakit üdvözölje, akinek
598     4|           elfogadásakor azt vette észre, hogy kalapban ül a kávéházban,
599     4|              segítségére sietett a sors, hogy darab időre elfelejtse bánatát.
600     4|           bánatát. Ez pedig úgy történt, hogy egy szőke, púderezett női
601     4|                Elzának ezt a körülményt, hogy a halálra ítélt hírlapíró
602     4|          divathölgy érdemesnek tartotta, hogy pávaságából megmozduljon.~
603     4|      botesernyőjét, amíg elszánta magát, hogy a hírlapíró asztalához közeledjék.
604     4|               ezüstpénzt, nyilván azért, hogy azt el ne lophassák a megtermett
605     4|               tehetnék annak eléréséhez, hogy magának egyszer az életben
606     4|           segített a hírlapírónak abban, hogy kalapját betyárosan, félrecsapva
607     4|               mégpedig pezsgővel telten, hogy a takarítóasszonynak kellett
608     4|               most kezdtek rájönni arra, hogy felük voltaképpen számít
609     4|          viselkednie. Már csak azért is, hogy ne hozzon szégyent a fejünkre!~
610     4|                  állva az ellenfelednek, hogy kevesebb célpontot adjál.
611     4|                  Tituszunk arra eszmélt, hogy a számla kifizetése után
612     4|                  az is csak olyanformán, hogy a pincér borravalójából
613     4|              elől. Természetesnek vélte, hogy valamely zsebében ráakad
614     4|              egymást a szerkesztőségben, hogy a zsebeket kikutassák... -
615     4|              eldugta még önmaga elől is, hogy azt majd csak halála után
616     4|                töltik ébren az éjszakát, hogy az ő életéről és haláláról
617     4|              elmúlt egy éjszaka, anélkül hogy történt volna valami. A
618     4|            amikor határozni lehet arról, hogy akar-e a feleségem lenni.~
619     4|                  csak olyan formában is, hogy egy özvegy asszony viselné
620     4|                 jutnak olyan alkalomhoz, hogy magukról is beszélhessenek.~-
621     4|           nimbusz venné körül emlékemet, hogy nem éltem léhán, percről
622     4|                meggyőződött.~Azt hiszem, hogy ez az a bizonyos húsvéti
623     4|                 pálinka felelevenítette, hogy még mindig beszélni szeretett
624     4|           másvilágról tért volna vissza. Hogy megint gyermek legyen, aki
625     4|            párté-cédula azt tartalmazta, hogy Széplaki Róbertné harminckét
626     4|             azzal kezdte mondanivalóját, hogy csak véletlenül járt erre,
627     4|              megnyugtatás végett jöttem, hogy előbb-utóbb rám kerül a
628     4|                 szerkesztő úr, esküszöm, hogy számlát sem hoztam magammal.~
629     4|              nemhiába írta ki az ajtóra, hogy mindjárt jön. Várjon a szabó,
630     4|                  azt tűzte ki életcélul, hogy a főváros minden lakója
631     4|                 azt számolgatta magában, hogy melyik ellensége adhatott
632     4|               érzett magában arra nézve, hogy Munk úrral megmérkőzzön;
633     4|              tehetetlennek érezte magát, hogy ez már szinte jólesett neki,
634     4|                  abban gyakorolná magát, hogy legyen minél utálatosabb.
635     4|                 megvolt az a reménysége, hogy Munk úr a legjobb esetben
636     4|                 legjobb esetben elhiszi, hogy alszik, és nem szólaltatja
637     4|                volt az Munk úr életében, hogy egy közeli, belvárosi toronyban
638     4|                  feltette volna magában, hogy okvetlenül botrányt rendez
639     4|               mert kiszámította magában, hogy meddig bírja Munk úr az
640     4|               Munk úr az ostromot. Igaz, hogy Munk sokáig bírta a dörömbölést,
641     4|             szélén üldögélt, mert tudta, hogy Munk úr végre megsiketül
642     4|                 azzal vigasztalta magát, hogy a vadonatúj dolgoknak voltaképpen
643     4|               amely oly váratlanul jött, hogy csaknem visszazuhant az
644     4|                  van olyan szerencséjük, hogy akkor tudnak sírni, amikor
645     4|                   akinek az volt a híre, hogy senkinek se tudja megtagadni
646     4|                azt akarná bebizonyítani, hogy mennyire nem törődik a pénzzel,
647     4|            bevallotta a főszerkesztőnek, hogy a tegnap kapott előleget
648     4|              most már annyi pénze sincs, hogy megebédelhessen. A "bevágásnak"
649     4|              Széplaki sorsa olyanformán, hogy talán még manapság is él
650     4|               Olyan öreg és olyan őrült, hogy már csak hideglelősen ült
651     4|          meglátogatni, megkérdezni tőle, hogy mekkora a gyerekük, és nem
652     4|              katona) sokszor elgondolta, hogy szentképek alatt előbb megesketi
653     4|                előbb megesketi a leányt, hogy hű volt... hű lesz. Oláhországban,
654     4|            húzzák a kocsit, elhatározta, hogy ezentúl nem dolgozik, majd
655     4|            boldogságok: csak arra valók, hogy az ördögnek legyen min nevetni
656     4|              szerette volna megkérdezni, hogy mi volt: nagyon jó. De az
657     4|       vándorkatona azt gondolta magában, hogy tán az ő gyerekét üldözték.~
658     4|             tűnődött. Majd ő is odaírta, hogy "Nagyon jó volt".~Reggel
659     5|             érezte halálát, elhatározta, hogy még egy utolsó utazásra
660     5|              ismét odatéved a tekintete, hogy a városka megrázkódjon és
661     5|                Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy huszonöt év előtt sötét
662     5|               hajdanában... Hátranézett, hogy miért nem csörögnek a sarkantyúk
663     5|                 áll a cukrászbolt előtt, hogy vajon bemenjen-e dicsősége,
664     5|                 helyén, és csodálkozott, hogy a piros és fehér golyócskák