Part

 1     1|       lassan-lassan elkomorodott, míg végül tökéletesen megmérgesedett:~-
 2     1|           üres, fehér országút... Míg egy napon híre jött a messze
 3     1|          öltötte a barát ruháját, míg az dideregve húzódott a
 4     1|          kalapot is fejére tette, míg a katona pőrén húzódott
 5     1| nyikorgott, mozdult a nehéz kapu, míg lassan leereszkedett. A
 6     2|   termett-e bor a honi hegyekben, míg karácsonykor elborult arccal,
 7     2|       nagy erőfeszítésébe került, míg a vérig sértett ifjút le
 8     3|          ostobaság ez a mérkőzés, míg jó acélokat vernek a fegyverkovácsok,
 9     3|      életet élt. Gyermekkoromban, míg hajammal játszadozott, gyakran
10     3|  küszöbölni az emberi életből.~És míg így szóval tartott, a folyóparti
11     3|         őrnagy sem szólt, én sem. Míg végre, hosszas megbeszélések
12     3|          a páholyok mellvédjének, míg túlról, egy páholy jobb
13     3|          könyökük érintkezésére - míg egy napon a katonának önkéntelenül
14     3|        botorkált a temetőkertben, míg egy homokkőből való sírangyal
15     3|          az asztalra helyezte, és míg a szobában fel és alá sétált,
16     3|    elbúsulva hajtja fejét álomra, míg a hadnagy, a régi tiszti
17     3|        Mily ostobaság volt várni, míg az őszi virág elhervad.
18     4|       végleg el lehetett temetni, míg másokéra talán holnap is
19     4|    száguldozni látták a városban, míg a bennfentesebb pestiek
20     4|      egyik oldalára köszöngetett, míg Toronygombi cilinderkalapját
21     4|    látszott kipödrött bajuszával, míg itt kedélyesen csupán azt
22     4| felnyúlott a pálinkásüvegek felé, míg másik kezével egy kis pohárkát
23     4|        korcsmát is meglátogatott, míg végre olyan helyre érkezett,
24     4|    gyermekek szoktak játszadozni, míg estenden titkos szerelmesek
25     4| vándorkatona nagyot gondolkozott, míg az öreg bolond ember elkészült
26     5|  fürtöcskékben libeg a barna haj, míg a finom, fehér orr tájékán,