Part

 1     1|    bécsi takácsmesternek. Azóta megint jó barátok lettünk.~- Talán
 2     1|         Amikor elszáll a mámor, megint csak Penge vagyok, a hontalan
 3     2|      Ott mennek!...~Bodó Sámuel megint szorítja a lovat, megint
 4     2|        megint szorítja a lovat, megint csurog az izzadság fekete
 5     3|        másvilági álmokat. Aztán megint a fekete golyót vette elő
 6     3|  Éjfélre jár, tekintetes uram.~"Megint elmúlt egy nap" - gondolta
 7     3|    Sokáig nem beszéltünk ezután megint, és én otthon, titokban
 8     4|   eszmélt, hogy milyen más lesz megint a világ képe körülötte,
 9     4|    rongyokat. A piszkos suszter megint alázatosan köszön. A boltos
10     4|      falatozáshoz, amikor János megint előlépett a mérőasztal mellől.~-
11     4|  keveset tudott, és az idegszál megint fertelmes éhséget jelentett
12     4| Jánosnak arra nézve is, hogy ha megint erre lesz dolga (és kezével
13     4|    panaszkodott, miután a gazda megint elmélyedt a kártyázásban.~-
14     4|        belvárosi utcácskákon át megint csak a Ferenciek terén lyukadt
15     4|       Sz. T. névtelen hírlapíró megint abba a helyzetbe, hogy az
16     4|      fél?... Mikor veszik észre megint azokban a körökben, ahol
17     4|        komiszkodó emberi szemek megint tiszteletteljesekké körülötte,
18     4|        arról, hogy a kis pincér megint "be akarja savanyítani",
19     4|        kenyérmorzsákból, amikor megint nyílott az ajtó, mégpedig
20     4|        Szolyvai név.~- Szolyvai megint hazudott, mint már annyi
21     4|  dührohammal, amely darab időre megint visszaadta lelkierejét.~-
22     4|    volna a borús gondolatoknak, megint csak segítségére sietett
23     4|    pohár bor elfogyasztása után megint csak valamely hősi történelembe
24     4|     amikor virradni kezdett, és megint elmúlt egy éjszaka, anélkül
25     4|         tért volna vissza. Hogy megint gyermek legyen, aki méhmagzat