Part

 1     5|               A hídon~(Negyedik út)~Szindbád, a hajós, midőn közeledni
 2     5|            egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya mellől
 3     5|             kívánkozott még egyszer Szindbád, mielőtt utolsó pipáját
 4     5|            a boltocska felett, ahol Szindbád egykor sarkantyúját pengette,
 5     5|             regényből. Ezért állott Szindbád dákójára támaszkodva minden
 6     5|         él-e még Amália? - kérdezte Szindbád a sztambuli bazárban, és
 7     5|          látni.~A városka (amelyben Szindbád egykor katonáskodott) mintha
 8     5|    haragudtak arra a városra, ahová Szindbád elutazott, mert a toronyórák
 9     5|          homályba borult a szoba... Szindbád így bandukolt végig a csendes
10     5|            katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot,
11     5|        piros szalag van a nyakában. Szindbád tűnődve áll a cukrászbolt
12     5|           sem nyúlt volna hozzájuk.~Szindbád csöndesen, szinte visszafojtott
13     5|         hiányzik - gondolta magában Szindbád.~És a kassza mellett a piros
14     5|            lépésekkel hozta a kávét Szindbád asztalához, és barna szemében
15     5|             tetszik önnek városunk?~Szindbád csendesen mosolygott, és
16     5|             Igen, ő az! - ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség
17     5| észrevétlenül az újságlepedő mögül. Szindbád egyedül maradt a cukrásznéval.~-
18     5|          nyakában visel? - kérdezte Szindbád egy darab idő múlva.~A cukrászné
19     5|         volt.~Némi vonakodás után a Szindbád kezébe kerül a medaillon.
20     5|       mondja a barna kis cukrászné.~Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva
21     5|         Kérem - mondja a cukrászné.~Szindbád egy másodpercig fogva tartja
22     5|             gyönyörű gyermekem van.~Szindbád szeretné a gyermekeket látni,
23     5|    homlokkal ül kézimunkája fölött.~Szindbád tehát ezután nemsokára elbúcsúzott