Part

 1     1|               dörrent fel a sánta Parka szenátor, amikor képzeletében feltünedezett
 2     1|              falnak fel - vigasztalta a szenátor. - Paripa még csak akad
 3     1|                kirántott a hóból. Parka szenátor legyintett a kezével:~-
 4     1|            talált szurokfenyőt.~A sánta szenátor örvendezve felkiáltott:~-
 5     1|             mászott felfelé, hogy sánta szenátor nem győzte eleget inteni:~-
 6     1|            fejem!~Aztán mégiscsak Parka szenátor pillantotta meg legelőször
 7     1|         nekivetette magát az ajtónak. A szenátor elképedve nézte a katona
 8     1|               még, katona! - biztatta a szenátor. A zsoldos rettenetes fejével
 9     1|            féljetek. Én vagyok, a Parka szenátor!... Ezennel elfoglak benneteket.~
10     1|                 jött volna helyetted!~A szenátor hízelkedve lépett előre:~-
11     1|              zörgött. - Félre az útból, szenátor uram. Itt most én beszélek.
12     1|                 hóhérnak levágni.~Parka szenátor uram még egy utolsó kísérletet
13     1|              majd vacsorát főzök.~Parka szenátor uram dörmögött még egy darabig,
14     1|             Giskra-várban a sánta Parka szenátor és a névtelen zsoldos katona.
15     1|           valamint a sánta szenátort. A szenátor a rossz lábával nehezen
16     1|          rakosgatta fel a bilincseket a szenátor kezére, lábára:~- Hogyne!
17     1|                nem is ízlene az ital.~A szenátor, aki józan életű ember volt
18     1|       elhelyezte volna a láncokat Parka szenátor kezén, odakívülről, a halottcsendességű
19     1|                farkasok üvöltése.~Parka szenátor csendesen nézte végig a
20     1| engedelmeskedett.~Midőn szabaddá lett a szenátor, sorban megérintette a leányasszonyok
21     1|           szelíden és szomorúan az öreg szenátor -, én már öreg ember vagyok
22     1|                szólt közbe egy kíváncsi szenátor.~- Őrá is vonatkozik a parancsolat -
23     1|                felelt a főbíró.~Poprádi szenátor - az előbbi kérdező - csúfolódva