Part

 1     1| szorgalmatosan kísértett Késmárkon. Soha nem volt vele semmi baj,
 2     1|    levetették színes ruháikat, hogy soha többé föl ne vegyék - a
 3     1|           közül egyik sem érheti el soha. Mintha minden lépésüknél,
 4     2|           mellett, mint a jó barát: soha el nem hagyja, búban, bajban,
 5     2|             De bizony nem indult el soha.~Ha táblabíró nagyapáink
 6     2|     mifelénk talált, még nem látott soha életében.~- No, hát akkor
 7     2|     avatkoztunk az önök dolgaiba?~- Soha - mondotta meglepődve Pogány.~-
 8     2|  találkozott a végtelen űrben, hogy soha többé el ne hagyja egymást.
 9     3|           Szerelem, szerelmeskedés! Soha annyit nem emlegették e
10     3|             dudálást, de az emberek soha. Általában nemes barátom
11     3|      Bizonyosan nem gondol már reám soha.~- Sokat szenvedek, asszonyom.~-
12     3|             volna.~Gyönyörűséges és soha el nem felejthető pillanat
13     3|            az altábornagy nem szólt soha semmit. Csak a homlokát
14     3|            és nagyszerűek maradnak, soha ráncot nem kap az arcuk,
15     4|            felelt Verbénai, és amit soha életében nem tett, felemelte
16     4|          napján elfogta. Fertelmes, soha nem érzett éhség vett erőt
17     4|        forgatta a nyelvét, szájában soha nem érzett, soha el nem
18     4|           szájában soha nem érzett, soha el nem ért ételek ízeivel.
19     4|            az órát úgysem mondja el soha senkinek, azért bizonyos
20     4|         fényes egyenruhában járnak, soha semmi dolgunk nincs velük,
21     4|             az újságok, aztán többé soha senki nem mondja ki a nevemet
22     5|     mutattak az órák, amilyen talán soha sincs. A kapuk, amelyek