Part

 1     3|                                Bánáti útja~A szívem? - kérdezte
 2     3|     szívem? - kérdezte magában Bánáti, midőn elhagyta a várost,
 3     3|     csövű pisztolyból ide lőtt Bánáti néhány hó leforgása előtt,
 4     3|    időt vett igénybe kezelése.~Bánáti az utazókocsi ernyője alá
 5     3|       járt a szívem - gondolta Bánáti, a vadszőlős bástyasétányra
 6     3|        utazókocsi mögé került. Bánáti akkorát sóhajtott, mintha
 7     3| legboldogabb idejét töltötte?~~Bánáti természetesen katonai egyenruhában
 8     3|       fala mellől hallatszott, Bánáti kardját kivonva arrafelé
 9     3|          Signora - szólalt meg Bánáti, és valamely különös, megvesztegető
10     3|       nő hangtalanul zokogott.~Bánáti közelebb lépett, és most
11     3|      kerülsz ide? - sóhajtotta Bánáti, és a szemére szorította
12     3|   körül elfutna a katona elől.~Bánáti megdöbbenve nézett szét
13     3|        torony túlsó oldaláról. Bánáti őrült módjára rohant a hang
14     3|      postakocsis mélyen aludt. Bánáti hiába kérdezte az éj eseményeiről.
15     3|        egykor barátnői voltak. Bánáti félig behunyt szemmel feküdt
16     3|      szegény, ősz hajú katona.~Bánáti tehetetlenül feküdt. Fénylő
17     3|      lebegtek.~- Gyere vissza, Bánáti, máshol úgysem lehetsz boldog -