Part
1 1| énekéből való volt, de igazában már javában hemperegtem a Rajna
2 1| el a félszigetről, de én már akkor is szerencsés fickó
3 1| voltak józanok? A muskétásnak már csak az a sorsa, hogy elevenen
4 1| seregéből?~Elbizakodottságomban már pénteken is hússal éltem,
5 1| hogy melyik városban, már arra nem emlékezem, hisz
6 1| harapott, és rossz ómen volt már a csuklyás barát is, akivel
7 1| Éppen tél elején voltunk, és már arra gondoltunk, hogy a
8 1| szólott a lengyel -, de én már nem sok hasznát veszem segítségednek.
9 1| felmentél.~A lengyel ezután már nem sokat beszélt, én pedig
10 1| és beszéltem hozzá, amint már ilyenkor beszélni szokás.~-
11 1| formára épített vár, amelyben már csupán a szél lakott. A
12 1| leányvásár Lőcsén...~Akkor már harmadszor járták körül
13 1| örvendezve felkiáltott:~- Most már emlékezem... Erre jártunk
14 1| menyecskéhez. Gyerünk most már felfelé.~Sziklába vágott
15 1| elítélnek...~- Hol leszek én már akkorára! - nevetett a tigrisszakállú
16 1| lányokat!~A zsoldos katona most már vérszemet kapott, és szinte
17 1| ölelték át egymást.~- Feni már a pallost a lőcsei hóhér,
18 1| fogai megvillantak.~- Én már attól se félek, te sánta
19 1| megtanulta... Akkor aztán már nem is tehetett egyebet,
20 1| Tizedik napja mulatott már a Giskra-várban a sánta
21 1| akkor a leányasszonyok már szaladtak a nedves bivalybőrökért.~
22 1| benneteket. Úgyis meguntalak már. Nagyon egyformák vagytok.
23 1| A szájatok sem szagos már, a vállatok sem fehér. Tűzre
24 1| szomorúan az öreg szenátor -, én már öreg ember vagyok ugyan,
25 1| Húszesztendős kora óta (most már ötven felé hajlott) megszokta,
26 1| csak homályosan emlékezett már arra, hogy hány embert küldött
27 1| pattintott ujjával. Tudniillik már akkor elhatározta magában,
28 1| senkitől sem kapott feleletet. Már éppen odalegyinteni akart
29 1| kérdezte.~De választ már nem kapott.~Erősen esteledett,
30 1| belenézett.~- Nem sokat ér már ez a süveg, cimbora - szólalt
31 1| Gadiva János! Hát nem ismersz már? Én vagyok a Bőrcsuha! -
32 1| fuldokolva a kacagástól. - Mi már csak egyformák vagyunk,
33 1| ördögnek kell a pénz. Nekem már csak barátság kell!~- Kétszáz
34 1| a fejét kell venni, akit már két hónap óta őriznek a
35 1| pici anyajegy.~- Hát ezt már honnan tudod? - érdeklődött
36 1| milyen vénség lettem. Én már nem kellek az asszonyoknak!
37 1| Mert hisz Lőcsén aztán már nem maradhatok. Hát majd
38 1| mondjad, ha kérdik, hogy már máskor is hóhérkodtál...
39 1| dörmögte Bőrcsuha. - Voltam én már minden. Lehet, hogy hóhér
40 1| szép vagy.~Az asszony most már levette a tenyerét a szeméről,
41 1| a tengerzöld szemével.~- Már akkor tetszettél, mikor
42 1| harminc év alatt csókoltam már mindenféle asszonyt, lányt,
43 1| nem tudsz majd megölni. Te már a harmadik hóhér vagy, akit
44 1| asszony sűrű, hosszú haját.~- Már megalkudtam a hajadra a
45 1| is azért öltem meg, mert már annyira szeretett, annyira
46 1| megtanítottam, hogy a végén már a halál is édes volt neki,
47 1| ültünk, és a szerelemből már csak az ismeretlen, sohasem
48 1| térni a földre, akiket pedig már magával vitt a szekerén.
49 1| változások, amilyeneket már nem látunk. Az a rengeteg
50 1| Elkésett asszonyok arcára már sohasem leheli többé hideg
51 1| nyughatatlanjai, akiknek saruján már ugyan nem csörgött a sarkantyú,
52 1| szepességi polgár volt, akire már a legöregebb emberek is
53 1| egyszer-kétszer ne látta volna már "a Hartwig"-ot - ahogyan
54 1| is, midőn a fejedelemnek már régen híre-hamva sem volt
55 1| mozdulatlanul most is a helyén, mint már annyi esztendő óta.~- Hartwig -
56 1| Hagyd itt őrhelyed, nincs már semmi szükség reád.~Hartwig
57 1| a nemes várostól. Talán már a város vagyoni leltárába
58 1| kísértetének?~- No, ezt már magam is szeretném látni -
59 1| húzta ezt a csizmát, akkor már annak csak a neve volt csizma.
60 1| nevét tán maga is elfeledte már.~A nyitott kandalló mellett
61 1| napon, amikor Lőcsei János már mindent elmondott, amit
62 1| is felelt erre. Megunta már a kérkedést a rongyos barát
63 1| neki a barátnak. - Most már tudom, hogy mi a bajom.
64 1| csuhát. Nem talált abban már semmit, mint egy lyukas
65 1| katona nyert, a barátnak már nem volt csuhája sem.~-
66 1| csuhája sem.~- Elég is volt már a játékból - mondta a katona,
67 1| többé elfogadni.~- Megyek is már az utamra - mondta a barát
68 1| zarándok iszákját. Abban már számos Krakkoviánka és Ferenc-tallér
69 1| fölcihelődött. A katonák már aludtak a szalmán, és csupán
70 1| tolta előre a hóban. Vjuk már öreg legény volt, de sohasem
71 1| közepén.~S a feszület jött.~Már ott állott előttük, jobbra
72 1| hanyatlott a feszület alá. Már félig megfagyott, és szeme
73 1| dörzsölte a bajtársát, de az már aludt, halálos dermedtséggel
74 1| ebben az esztendőben, pedig már karácsony felé járt az idő.
75 1| odabévülről az előbbeni hang. - Az már más. Nyitom már.~A szövetnek
76 1| hang. - Az már más. Nyitom már.~A szövetnek eltűnt a kapus
77 1| volt vetve. A fordulónál már hallatszott valamely vad
78 1| börtönbe vetettek. De íme, most már itt vagyok...~- Álé, Mitrovics! -
79 1| között, a Dunajec mellett, már régen rom és törmelék. De
80 2| fölkelés" történetét csupán már a levéltáras ládák őrzik -
81 2| beszélnek a bölcsek, de mi már inkább csak tudatlan gyarlók
82 2| százesztendős ember is ritka már, mint a fehér holló. Mondják,
83 2| inszurrekcióról2 élő embertől már nem hallhatunk. Régen a
84 2| bajuszát megnyálazta. De már akkor ő sem emlékezett egyébre,
85 2| egyedül otthon. Hisz Hevesből már a táborozás első hónapjában
86 2| inszurrekció. Hogy verekedne már az ember jóízűen, ha odahaza,
87 2| nem is szenvedély: az maga már az ember.~Haj, a lustaságra
88 2| felsóhajtunk: annak is vége van már, mint sok mindenféle magyar
89 2| magyar virtusok. A kardot már rég letettük, csak szóval
90 2| kíváncsian nézték, mikor mozdul már meg a híres lusta ember.~
91 2| mozdította a szemhéját. Pedig tán már a nyakát is csiklandozta
92 2| ünnepélyes ember volt - erre már kijött a sodrából a főispáni
93 2| uramnak.~Mondják, hogy akkor már deres fejű, deres szakállú
94 2| Magyarország térképét alkotta, ma már rég eltűnt. Tűz fel nem
95 2| Hová lettek az iskolák? Azt már a legöregebb levéltárosok
96 2| generáció.~Azért ne keressük ma már a bisztrai nemesi birtokot
97 2| a porosz császárról.) De már mondtam, hogy a szájhagyományokra
98 2| dicsekvését.)~No de mindegy. Ma már aligha lehetne eldönteni,
99 2| lett egyszer. A vármegyéből már összegyűlt mindenki, akiben
100 2| ragyogva tapadnak a közeledőre. Már látszik kunkorgós fekete
101 2| ahol az asszonyok testét már föltörte a vállfűző a sok
102 2| öreg ember volt, megette már kenyere javát: ő ugyan nem
103 2| mondogatta, ha Bodó Sámuel már nagyon hánykódott, hogy
104 2| oldalán.~Tavasz felé járt már az idő, midőn egyszer nagy
105 2| Mondják Bodó uramról, hogy már ebben az időben is oly lusta
106 2| de hát régen volt az. Ma már nincs is meg.~Dehogyisnem
107 2| beszélt virradatig. Mikor már elszökdösött mellőle mindenki,
108 2| uram gyerekeinek.~Tyű, ez már nem volt tréfadolog.~Az
109 2| színét se láttuk.~No de már ezt senki se hitte el. Honnan
110 2| svájci városka polgárai már ismerték azokat a ropogó,
111 2| az órás pompás konyháján, már nem mindig volt kedve ahhoz,
112 2| anyát, mint leányait. Később már csak őszibaracknak merte
113 2| vendégszeretetét élvezik már esztendők óta. Mi nem kértünk
114 2| vette útját.~A kávéházban már javában állott a játék.
115 2| felállottak néhányan, akik már elveszítették a pénzüket.~-
116 2| ezredes elveszítvén a pénzét, már csak abban reménykedett,
117 2| piros fejű palackok, amelyek már külsejükkel is elárulják,
118 2| de az üvegek manapság már üresek, a hercegnő nem utazik
119 2| A magyarok nem ismernek már engem, elfelejtettek. Én
120 2| rokonaim karjaiba. Nem vagyok már gyermek, s mégis azt hiszem,
121 2| láttam. Régen volt... Ma már azt hiszem, hogy sokat hibáztunk.~
122 2| átlépte a magyar határt, már tudnia kell, hogy engem
123 2| Nekünk azt írták Genfbe, hogy már eljött a tavasz.~- Én jobban
124 2| ájulásából.~A sétateret már régen elhagyták. A folyóparton,
125 2| Alkonyodott, a fedett hídból már a sötétség leselkedett kifelé.
126 2| csakhamar tájékozódott, és most már biztonsággal vágott neki
127 2| Vagyona, nagy műveltsége már igen sok gavallért megigézett,
128 2| tetszik, kedvesem...~- És most már többé szó se legyen monsieur
129 2| programja - szólt a kortes, és már elszelelt.~Néhány nap múlva
130 2| elszelelt.~Néhány nap múlva már Pesten volt ismét Selmeczi.
131 2| összesúgtak az emberek. Már mindenki tudta, hogy áruló
132 2| kapitányi rangot kapott, de már nem tudott ennek igazában
133 2| szentjei körül járkálva, már kiszemelte magának a tizenharmadik
134 3| A fiatal férfiak, akik már katonának sem kellettek,
135 3| vette útját.~A budai temető már ez idő tájt is régi temető
136 3| mosolyogva kezet fogtak, mintha már nagyon régen várakoznának
137 3| vallomásokat, amelyeket bizonyára már jól átgondolt magában. A
138 3| is a budai utcákon, midőn már reménysége sem lehetett
139 3| Dobogó szívvel követte a már ismert úton, befelé a budai
140 3| önt nem ismerem...~- De én már nagyon régen ismerem, asszonyom.
141 3| sírköveken. Meghaltak ők már húsz-, harminc- vagy negyvenesztendős
142 3| arra gondolt volna, hogy már csak két hónapig tart fiatal
143 3| jelöli. Mikor elutazott, már az első gyenge hó szürkült
144 3| volna, hogy mit cselekszik. Már az ebéd ideje is elmúlott,
145 3| kisbőgőt.~A zöld huszár már az ablakközben állott, és
146 3| fővárosban, és hír szerint már több férfinak kitekerte
147 3| megverő szemébe."~Ezután már nem is igen ment vissza
148 3| Mindig az ebédlőbe ült, és már úgy ismerte a fogadók mindenféle
149 3| elutazott a régi házból, ahol már azt remélte, hogy idővel
150 3| volt.~Orbán gróf - akiről már egyszer megírtam valahol,
151 3| a régi temetőbe, ahová már ötven év óta nem temettek
152 3| búsult, hogy a kalendáriumban már átfordított a lapon, amelyre
153 3| Isten, te cudar!"~Aztán, már se lova, se szíve nem volt
154 3| fajtalan mulatozás tehát már nem találta a "Velencei
155 3| a feleségemet...~- Talán már van is menyasszonyod? -
156 3| holnap vagy tán egy óra múlva már túl lesz a bécsi vámvonalon,
157 3| találkozhatunk, a gazdasági munkának már vége.~Megindultunk a kopár
158 3| negyed mérföldnyire voltunk már a falutól (a falusiak folytonos
159 3| volna meg. Pedig a lovasnő már közvetlen mögöttünk trappolt,
160 3| hétszámra nem szólt, mert már nyugalomban volt, és szolgálati
161 3| fuvolán. Minden készen volt már a táncleckék elkezdéséhez,
162 3| vénleány korában nem tanul már táncot, mert az a bakfisoknak
163 3| jön vissza a Máriától, és már megkapta a levelet. Talán
164 3| megkapta a levelet. Talán már el is olvasta...~A lovasnő
165 3| csodatévő Mária-kép, amely már nagyon sokban megsegítette
166 3| Bár tudja, hogy az ő ideje már elmúlt, és vele már a Boldogságos
167 3| ideje már elmúlt, és vele már a Boldogságos nem tehet
168 3| akit egy vers kínoz.~Most már tudsz mindent. Most már
169 3| már tudsz mindent. Most már tudod, hogy attól függ minden,
170 3| táncolni megtanulni. Most már várni kell a fejleményeket.~...
171 3| táncolni megtanulni. És ma már boldog pár S. (kapitány
172 3| gyönyörű ragyogása ez az óra.~- Már két esztendeje, hogy nem
173 3| leszek az oltárképe, nélkülem már nem élhet, és szívébe golyót
174 3| azelőtt. Bizonyosan nem gondol már reám soha.~- Sokat szenvedek,
175 3| várost, utazókocsin, holott már kávédaráló pöfögött és füstölgött,
176 3| pisztoly, amelyet e célra már évek előtt megszerzett,
177 3| a városkapu kősárkánya már az utazókocsi mögé került.
178 3| közelebb lépett, és most már megérezte a hölgy hajának
179 3| elragadta a legdrágább nőt. Már fehéredett a torony csúcsa,
180 3| értem a dolgot... A levegő már oly lágy, oly szelíd és
181 3| aggastyánoké. Ilyen volt már húsz esztendeje, de amíg
182 3| villámsújtotta tuskó, és már a legrosszabbra is felkészült.
183 3| felkészült. Enni sem tudott már, és hetekig abból táplálkozott,
184 3| olvasd még egyszer.~Tehát már csak így ebédelt az ezredes,
185 3| el megjegyezni:~- Holnap már foglyot szeretnék enni,
186 3| teljesült az ezredes óhajtása: már egy foglyocskával tudott
187 3| télidőben. De az ezredesnek már a legzsírosabb oldalas pecsenye
188 3| felejtő emlékező, midőn már a szív régen pergamenné
189 3| ezúttal lemond a halacskákról.~Már jön a párolgó leves. Jakab
190 3| elpirul. A kegyelmes úr tudja már tapasztalásból, hogy mit
191 3| keserves ember!~Mai világunkban már elképzelhetetlen, mert az
192 3| asszonyt, aki anyai örömét már többé nem titkolhatta. Akkor
193 3| Komolyan: elfelejtette már az emberek nevét is, akik
194 3| való ideje, az öregembernek már többször gyanúsan a mellén
195 3| valamely gondolat, amelyet már nem volt ideje tárgyalás
196 3| lehelete, az utolsó lámpást már korán estve ellopták helyéről,
197 3| szinte egzotikus hajzat már régen megigézte az öreg
198 3| volt a lengyel ház, mintha már semmiben sem reménykednék,
199 3| Misleynek az jutott eszébe, hogy már látott hasonló urakat, valaha
200 3| vendégszerető otthont talál. Hisz már nagyon régen mondja a dal,
201 3| lenni. A regénykönyveknek már nem hiszek, az apám csupán
202 3| mindig hazudoztak. Amint már a nőknek szokás. Maga csatázni
203 3| parfümjét is kiszellőztették már a házból.~A kastélyban egy
204 3| csavargok, amerre háború van. Már több háborúban vettem részt.~
205 3| gyors készülődést nézegette. Már elbúcsúzott az ezredes,
206 3| meg a hírlapírót... De az már jött, rövid, zöld suba volt
207 4| a magaviseletükön? Vajon már bezárták Kalocsán a Jézus-társaságbeli
208 4| Verbénai éppen úgy nem értett már, mint a férfiakat.~Valamikor
209 4| kisasszonyt. Verbénai ellenben már akkor is unatkozott a bálokon,
210 4| örökös nyugtalanítása. Ők már nem a Gyapjú utcai német
211 4| keményebbeket markolt a háború. Már csak egy óráig volt szabad
212 4| vacsoráról; Anton, a csaposlegény már hozta a trafikból a megválogatott
213 4| belvárosi kereskedőknek, ahol már az apja is vette az ingét
214 4| megszokta. Nem borotválkozott már mindennap, mert a borbély
215 4| foltot foltra hányt.~Ha már azelőtt embergyűlölettel
216 4| délutánokon. Ez apró ajándékokat már az első háborús áremelkedésnél
217 4| jókedvű vendégekről, akik már leülték büntetésüket, vagy
218 4| természetesen elkerülte, hisz azzal már régen összeveszett. A Józsefvárosba,
219 4| boldogan sietett hazafelé, és már arra eszmélt, hogy milyen
220 4| valamit.~Egy terv motozott már régen a fejében, amelytől
221 4| Az ujján a karikagyűrű már elég mélyen be volt nőve,
222 4| mondta a hentesné, és már elgondolkozva nézett ki
223 4| s alig vette észre, hogy már odabent is ül az Arabs Szürkéhez
224 4| züllés útján, a második lépés már természetszerűleg következik.
225 4| szavait, mert voltaképpen már hosszabb idő óta várakozott
226 4| megcédulázta a hullákat, amelyeket már végleg el lehetett temetni,
227 4| kenyérből, és azon a ponton volt már, hogy hozzákezdjen a falatozáshoz,
228 4| megcsapolt hordóban. És már indult is a csap felé, amikor
229 4| nem volna. Hiszen ott volt már az új hordó a mérőasztal
230 4| hentestől, otthon maradt, mintha már hadnagy korában is törzstiszti
231 4| lószerszámok szaga. Most már barátságosabban tekintett
232 4| egészségesen az asszony, és már távozóban is volt posztópapucsaiban.
233 4| pedig a szemöldökbozontok már régen nem voltak ehhez hozzászokva.
234 4| ételnek olyan íze van, mintha már nagyon régen készült volna
235 4| éppen egy falatnyit, amelyet már nem is lehet egy komplett
236 4| mintha arra gondolnának, hogy már nincsenek a világon tisztességes
237 4| végét gondolom, amelyet már félretettek, mert a kicsinysége
238 4| sajt kemény szokott lenni. Már éppen befejezni készült
239 4| lesz az ilyen emberből, aki már kora fiatalságában korcsmák
240 4| poharat a szájához kapta, és már éppen felhajtani készült
241 4| kártyázásából, mert ilyen dolog már régen fordult elő korcsmájában,
242 4| De valószínűleg nem lő már vissza. Habár egy haldoklóról
243 4| akarata ellenére, mert most már némileg restelkedett, hogy
244 4| ezredesnek is.~- No most már mehetünk - mond az ezredes,
245 4| a helyiségben.~Nem, most már semmi körülmények között
246 4| másoknak éppen elég idejük volt már elfelejteni az ezredest,
247 4| fuvarozni mindenkit. Ott van már a Szvetenay utcában.~A csaposlegény
248 4| Nyugodtan elajándékozhatta már életében földi javait, ha
249 4| reájuk.~Széplaki, mint az már a koholt családi szerencsétlenségek
250 4| kalapot amúgy sem látja senki) már olyan állapotú kezdett lenni,
251 4| füstölt kolbászok dolgában, már amilyen eledelekkel a pénztelen
252 4| vette. - Valóban kiszolgált! Már vasaltatni se lehet - mond,
253 4| kiáltott fel Olga, és most már némi humorral nézett ő is
254 4| ebben a kalapban meglátják. Már az Egyetértés szerkesztője
255 4| volna róla, amely nyomást már órák óta érzett, hogy szinte
256 4| hosszú házaséletük alatt már annyi mindenféle apró ajándékban
257 4| születésnapokon, évfordulókon, hogy már mindenük van, még dohányzó-felszerelésük
258 4| a "miskájerkalap", amint már magában nevezgette, bizonyos
259 4| szamár, aki most, miután már "az egész város" amúgy is
260 4| rákot enned, amely ilyenkor már igen olcsó portéka a piacokon;
261 4| türelmetlenül folytatta:~- Már Kersántznál sem szolgálják
262 4| Temérdek kis galacsint gyúrt már maga körül az abroszon a
263 4| köszöntöttek be, hogy Széplakit már "mindenfelé" keresték a
264 4| szórakozottan Széplaki, mintha már megbarátkozott volna a szökés
265 4| Szolyvai megint hazudott, mint már annyi sokszor - kiáltott
266 4| azt a történetet, amelyet már bizonyára sokszor elmondott
267 4| vendéglőben), amely történetet már valahol útközben megkezdett:~-
268 4| neveletlenségig figyelmetlen volt már Lóczi előadása alatt, hiába
269 4| langyos, de tiszta levegő volt már az előcsarnokban, amely
270 4| mulatságos pártijukat, mikor ő már régen a föld alatt lesz,
271 4| konfidensül16 előkészítette már szájába a gombostűt, kezébe
272 4| huszonnégy óráig se tart már az életem, ha jól meggondoljuk
273 4| katonatiszt. Erre a hölgy most már teljes alakjában megmutatkozott.
274 4| biztatására Mágnás Elza már egy hártyavékony pohárkát
275 4| a két úriemberre, mintha már régen ismerné őket rettenthetetlen
276 4| holnapi párbajnál viselkednie. Már csak azért is, hogy ne hozzon
277 4| traktusa a hajnali órákban már elég néptelen volt. A színészek,
278 4| feleségem lenni.~Olga ezt már nyilván többször hallotta
279 4| szorongatott a kezében, mintha már ezzel a cédulával jött volna
280 4| szerelmes módjára látogatta már esztendők óta, és ha besurranhatott
281 4| Széplaki meg se moccant, pedig már magában bánkódni kezdett
282 4| tehetetlennek érezte magát, hogy ez már szinte jólesett neki, mert
283 4| bizakodik. De Munk úrral szemben már a csoda sem segít, letelepedett
284 4| hírlapíró a gyötrelemtől szinte már félholtan feküdt ágyában,
285 4| szívesebben állott volna már az ezredes pisztolya előtt,
286 4| testükkel, így Munk úr is, mikor már nem tudott egyéb szórakozást
287 4| napján". De a hírlapíró most már mind könnyebbülten lélegzett,
288 4| mondanivalóiban: Széplaki már az ágy szélén üldögélt,
289 4| úrtól megszabadulván, most már nappali világításnál vette
290 4| jobban imponáltak ők. Most már látszott rajtuk némi kopás,
291 4| krajcárig elköltötte, és most már annyi pénze sincs, hogy
292 4| nyújtott Széplakinak, aki most már valóban vidámabban nézett
293 4| vándorkatona érkezett a városba.~Már akkor esteledett, a városka
294 4| öreg és olyan őrült, hogy már csak hideglelősen ült egy
295 4| lehunyt szemmel, amint már az ilyen rongyos vándorló
296 4| rongyos vándorló szokta, aki már csak azért sem nyitja ki
297 5| ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is - sarkantyús legény
298 5| zsalugáterek foglaltak helyet. Már akkoriban eltűnődött ezeken
299 5| friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt
300 5| faházikóba rejtett óra.~- Most már csak Amália hiányzik - gondolta
301 5| kopasz, pápaszemes emberke már előbb eltűnt észrevétlenül
302 5| kezét a kezében.~- Férjes már? - kérdezi.~- Igen, és két
|