Part

 1     1|       most is a helyén, mint már annyi esztendő óta.~- Hartwig -
 2     1|       maradt azon a helyen, ahol annyi esztendeig állott. Az emberek
 3     2|      utolsó nemesi fölkelésnek - annyi az idő végtelenjében, mint
 4     3|       huszár keserű fájdalommal. Annyi érzés vibrált a hangjában,
 5     3|            az útszéli fogadókban annyi tanulságos történetet, szép
 6     3|      fogadósnéknak egyetlen este annyi mindenfélét hazudoztak,
 7     3| leveleket? Nem lehet tudni. Csak annyi bizonyos, hogy nem válaszolt
 8     3|      felelt szigorúan az öreg. - Annyi Nagy Jánosné él a világon,
 9     4|       dolgot, legalább nem eszik annyi húst a nép. Beköszöntött
10     4|    nagyon megéhezett. Éppen csak annyi volt izgalma, amely a halálos
11     4|  nagyvendéglőben azért ittak meg annyi pezsgőt, mert a puszta vacsorakontót
12     4|        Ismétlem, asszonyom, csak annyi az egész, hogy idő előtt
13     4|     hosszú házaséletük alatt már annyi mindenféle apró ajándékban
14     4|     előre őkelme! Neked még csak annyi eszed sincs, hogy egy kíváncsi,
15     4|        megint hazudott, mint már annyi sokszor - kiáltott fel a
16     4|          elköltötte, és most már annyi pénze sincs, hogy megebédelhessen.