Part

 1     2|        a következő percben... Josephine és Selmeczi egymás karjába
 2     2|         Mon cher ami - mondta Josephine, a férfit tetőtől talpig
 3     2|       is olyan fontos, kedves Josephine, hisz a lelkünk a régi maradt,
 4     2|  lelkünk! - felelt ábrándosan Josephine. - Amely a forradalom szent,
 5     2|      a szakállamnak a növése.~Josephine rajongó nő volt. Az egykori
 6     2|   célokkal, tervekkel jöttem, Josephine - ismételte elborulva Selmeczi.~
 7     2| ismételte elborulva Selmeczi.~Josephine finoman fésült, szőkésbarna
 8     2|    kedvesem.~Selmeczi ekkor a Josephine két vállára tette a kezét,
 9     2|     Az árulót? - kiáltott fel Josephine, és szarvastermete megborzongott.~-
10     2|   nemzetnek ezentúl a vezére.~Josephine lehajtotta gyöngéd fejét.~-
11     2|       nap a magyar földön!...~Josephine megcsókolta a Selmeczi homlokát.~-
12     2|      szinte félholtra verték.~Josephine egyik ájulásból a másikba
13     2|  reggeltől estig jár fel-alá. Josephine hiába kopogtatott...~Egy
14     2| megrendülve kap homlokához.~- Josephine elutazott?...~- Szégyenében! -