Part
1 1| rabszolganők énekéből való volt, de igazában már javában hemperegtem
2 1| hoztak el a félszigetről, de én már akkor is szerencsés
3 1| arcukon közeledtek nőkhöz, de ritkán voltak józanok? A
4 1| pajtás - szólott a lengyel -, de én már nem sok hasznát veszem
5 1| szívemnél ezek a kutyák. De te felmehetsz ide a házba,
6 1| darabig senkit sem találok. De a legutolsó szobában fekszik
7 1| Leány!~Sok szép nőt láttam, de ilyent még nem. Hamuszürke
8 1| egy percre megriasztott, de aztán a bor és vér gőzében
9 1| Pyrenneken, ha reátaposnak. De én csak közelebb, közelebb
10 1| férfi, aki engem megcsókol.~De én csak nevettem. Szent
11 1| utaztak el a másvilág felé: de a várak itt-ott megmaradoztak.
12 1| akad a két királyságban, de Parka... Parka csak egy
13 1| férfinemen levő embert. De hát bolond volna, ha eresztene...
14 1| tigrisszakállú zsoldos.~- De itt marad az én deres fejem!~
15 1| fésületlenül repked a szélben. De a válluk együtt világít
16 1| királyi pincéből loptak. De kis, erősen megvasalt hordócskákban
17 1| a fehér fogaival rágta, de a szeme úgy ragyogott, mint
18 1| Bácsi, ma nem vacsorázol, de holnap se.~- Megbolondultál?~
19 1| kiserkedt fehér vállukból, de nem mozdultak. A katona
20 1| öreg ember vagyok ugyan, de még szerettem volna soká
21 1| elhagyogatott néhány ujjat, de mindig megvolt az enni-
22 1| ereszkedni a kovácsműhely előtt, de senkitől sem kapott feleletet.
23 1| Miféle kivégzés? - kérdezte.~De választ már nem kapott.~
24 1| meglátjuk. Hej, öreg cimbora, de régen is találkoztunk egymással!~
25 1| faragott székben.~- Van, de öreg - felelt visszafojtott
26 1| meg a fegyvereim közül. De ez éppen elegendő! - dünnyögte
27 1| Bolond törvényeitek vannak. De hát van valami igazság benne.~-
28 1| megkeserüli ezt János, de még a város is - mormogta
29 1| asszonyt láttam, megcsókoltam, de te vagy a legszebb...~-
30 1| nem csörgött a sarkantyú, de fénylett? Ki zörgeti a láncokat
31 1| elvigye az alvók álmait.~...De abban az időben a kísértetek
32 1| nem váltotta föl senki. De ő a helyén maradt, süveg
33 1| vendége volt a csárdának. De az a kettő fölért egy tucattal.
34 1| szép lovagcsizma lehetett, de mikor a zsoldos katona a
35 1| tallérokat csalogatván elő. De a katona nem is felelt erre.
36 1| volna, ha a zivatar engedi. De a hófúvás nem engedte egy
37 1| csak a fogát csikorgatta, de nem szólt semmit. A barát
38 1| azt nem tudom megmondani, de még az a középkori legendás
39 1| volt békés országokban. De Hircs nem az az ember volt,
40 1| sem emészt el életében, de három-négy generáció is
41 1| izgul föl a bográcstól, de a zsoldos katona elveszíti
42 1| zarándokot is kínálták a borból, de az tagadó mozdulatot tett,
43 1| Odera mellett nem jártam, de megfordultam Düsseldorfban.
44 1| rohanták meg az öreget, de az sem volt rest: előkapta
45 1| mondta, és keresztet vetett.~De a katonák helyet szorítottak
46 1| Pusztulj innen! - kiáltotta.~De a zsoldosok váratlanul a
47 1| széthasítja a szent férfi fejét, de a kardokat elrakta a fogadós.
48 1| Lassan tüzesedéit neki, de aztán soká égett. Jobbra-balra
49 1| a hóban valami nyomokat. De az lehetett farkasé is.~
50 1| Vjuk már öreg legény volt, de sohasem látszott meg rajta.
51 1| kő-Krisztus vala hóval befödve. De a lábakon, amelyeket szög
52 1| hóval dörzsölte a bajtársát, de az már aludt, halálos dermedtséggel
53 1| hó, csökkenne a hideg is. De a havat megették a farkasok.~
54 1| medve, káromkodni kezdett, de berekedt hangja értelmetlen
55 1| Sorban kezelt a vitézekkel, de nem mulasztotta el megtapogatni
56 1| megismertek és börtönbe vetettek. De íme, most már itt vagyok...~-
57 1| már régen rom és törmelék. De a legenda Jézus megjelenéséről
58 2| így beszélnek a bölcsek, de mi már inkább csak tudatlan
59 2| kilencvenesztendős se volt még az öreg. De hát az öreg emberekből se
60 2| öreg ember, mint manapság. De hát azelőtt minden másképpen
61 2| miközben bajuszát megnyálazta. De már akkor ő sem emlékezett
62 2| hőstetteiket emlegetik, de majd egyszer ők is elhagynak
63 2| fegyverkovács tudta elsütni... No, de hát mindegy. Táblabíró apáink
64 2| egész anekdotakör fűződött. De azért mégiscsak ott voltak
65 2| verekedtünk, akkor szónokoltunk. De hát nem mindig járt jó idő
66 2| Hivatalnok minden ember. De hajdanta nem voltak hivatalnokok.
67 2| lehetett volna oltani a tüzet, de nem volt, aki a kezét legyintse.
68 2| vették a jegyzőkönyvbe. De nem sok köszönete volt benne
69 2| lustaság pálmáját elnyerte - de ne tekintsünk a deres, kerek
70 2| birtokosok be voltak jegyezve. De én azt hiszem, hogy ez a
71 2| iskolákra, kolostorokra hagyott. De hová lettek a milliók? Hová
72 2| fiát a porosz császárról.) De már mondtam, hogy a szájhagyományokra
73 2| mint a váradi püspökség; de az is meglehet, hogy csak
74 2| ilyen volt Magyarországon. De kell-e palotában születni
75 2| Teréz volt a leánykori neve. De még Bodó kedvéért azt is
76 2| a Teréz dicsekvését.)~No de mindegy. Ma már aligha lehetne
77 2| használták a becses acélt. De hát a disznót is le kellett
78 2| tánc vitéz emberhez való.~De hát ennek a szép életnek
79 2| végig a piacon kesely lován.~De nyomakszik ám valaki fekete
80 2| süvege; szorítja a lovat, de hiába szorítja. A fekete
81 2| Persze hogy nem érte utol. De hát bánta is azt Bodó uram.
82 2| a kakasokat is megették.~De szorította kancáját, és
83 2| Valóságos tatárjárás az útjuk.~De minden szenvedésnek vége
84 2| maholnap ő is a frankus ellen.~De bizony nem indult el soha.~
85 2| elbujdosott ott, ahol lehetett. De hát nagyapáink szerették
86 2| közülük, csak Bodó uram. De hát ki törődött volna Bodó
87 2| Lehet, hogy ezelőtt volt, de hát régen volt az. Ma már
88 2| sarkantyúja a csizmájáról; de jött, jött a megyeház felé.
89 2| Grácia szegény fejemnek, de én nem emlékszem semmire.~
90 2| elhinni a csodálatos dolgokat.~De legjobban mérgelődtek a
91 2| A színét se láttuk.~No de már ezt senki se hitte el.
92 2| meghívták őket a házigazdáik, de mindig csak egyenként. Hisz
93 2| valamely muszka játék járta, de Pogány ezredes csak akkor
94 2| kellemetlenségei támadtak a hatósággal, de egy helybeli tekintélyes
95 2| utaztak éjszaka, és halk, de parancsoló hangok rendelték
96 2| szoktak a magasba emelni - de az üvegek manapság már üresek,
97 2| ön talán nem tudja még, de holnap reggel, amidőn átlépte
98 2| szobájába vonult Selmeczi, de bizony nem hunyta le a szemét
99 2| új utcák támadtak Pesten. De egy régi kesztyűüzletről
100 2| az egykori népképviselő, de az akkori férfiak olyanok
101 2| hisz ön szenvedett akkor. De most más napok, más divatok
102 2| sok gavallért megigézett, de ő mindvégig hűséges maradt
103 2| Selmeczi. A feje be volt kötve, de semmi könyörgésnek nem engedett,
104 2| bűvészetből élt Genfben, de ha bódéját becsukta, szívesen
105 2| vidoran kondul meg.~Ah, de mily lassan, vonakodva nyílik
106 2| kapitányi rangot kapott, de már nem tudott ennek igazában
107 2| mintha hazamenne.~Igen ám, de a kis kávéházban a hadjárat
108 3| bolyongott a sírhantok között, de a cifra hadnagy nem mutatkozott.
109 3| én önt nem ismerem...~- De én már nagyon régen ismerem,
110 3| kényelmes házába visszatért, de mindvégig a halottakról,
111 3| tartogatott az utazóbundájában, de maga sem bízott valami nagyon
112 3| aludni küldte a társaságot. De hetek múlva is a kanyarodó
113 3| szeretett volna valamit mondani, de a torka nem adott hangot.
114 3| akart Jeromos szemébe nézni, de Hollólendvai keresztültekintett
115 3| másik után. Mintha végtelen, de titkos jókedvre ingerelné
116 3| jelentéktelen teremtésnek látszott, de most a zene hatása alatt
117 3| egykor jómódú kereskedő volt, de Visztula Bella miatt öngyilkosságot
118 3| is volt egészen özvegy, de leány sem volt, férje sem
119 3| sem volt, férje sem volt, de szeretője sem volt... Április
120 3| onnan a nedvesség miatt, de hát Komoróczy nem volt idevalósi
121 3| tiszta szemű hercegnő hűvös, de jóságos tekintete reátapadt
122 3| az időben tartózkodtam, de mégse láttuk egymást gyakran.
123 3| kelepelt a folyón egy malom, de ezt csak inkább sejteni
124 3| minden valamirevaló ember. De öreg barátom csak tovább
125 3| megunja az örökös dudálást, de az emberek soha. Általában
126 3| talált valami szimatot. De Sándori rá sem ügyelt.~Körülbelül
127 3| feltűnően szép nő a lovagló, de csúnya sem. Fiatal sem,
128 3| csúnya sem. Fiatal sem, de öreg sem. Elhagyott falukban
129 3| huszár, alig fogta a szárat, de a vastag lovaglóvessző a
130 3| megmondhatnám nekik a véleményemet! De, mondom, nem szeretem a
131 3| éjjel-nappal azokat bújja!" De Rácsky nem hallgatott rám,
132 3| minden másképpen volna. De a porosz golyó miatt nem
133 3| is halt.~Nem éppen ezért. De magamban néha úgy gondolom,
134 3| ügetett a töltés tetején, de egyszerre - tán mert bennünket
135 3| Boldogságos a leányok patrónusa, de Rácsky Klára eddig sohasem
136 3| Boldogságosnak, a mennyországba. De hát én az írásról megismertem,
137 3| Boldogságos nem tehet csodát, de annyit kieszközölhetne,
138 3| semmit sem tudok, pajtás, de ezt a pár sort meg kellett
139 3| néhány hó leforgása előtt, de különös véletlen folytán
140 3| köpeny burkolta alakját, de a kellő állomásokon szétvetette
141 3| volt túlságosan öreg ember, de ezüstfehér volt haja és
142 3| volt már húsz esztendeje, de amíg fekete volt, addig
143 3| végig tudta volna enni, de aztán jóllakott egy híg
144 3| alkalmatosak télidőben. De az ezredesnek már a legzsírosabb
145 3| magát a beteg hős lakásán - de egyébként is az ezredesnek,
146 3| nemet lelkéből megutálta. De nem úgy az özvegy. Az asszony
147 3| halacskában lehet választani, de az altábornagy, aki az erkélyen
148 3| fogva, és az arcába köpött.)~De hát ki is volt ő? Kapitány.
149 3| számos és nagy családja volt. De azt is utálta. Ő nem tréfált
150 3| mert te köszöntél nekem. De azért még nem ismerjük egymást!" -
151 3| történtek a családjában, de ez nem zavarta meg.~A fiatal
152 3| férfiú volt, lehetett ötven-, de hetvenesztendős is. A szakálla
153 3| testvérgyerek.~A szoba gerendás, de a gerendák faragottak voltak,
154 3| arkangyal. Egy Chevalier de Saint Louis, egy magyar
155 3| gondolta Misley hadnagy), de hosszú szempillái és szemöldöke
156 3| szemébe vetette.~- Nincs. De régen, egyszer, volt.~-
157 3| arcának fiatalkori mását, de még a táncosnők parfümjét
158 3| féltette tőlük szőnyegeit. De a hűtelen agarat sajnálta.
159 3| az agárnak a toronyból, de az ügyet sem vetett rá.
160 3| gyümölcse az őszi som... De a cipője hegyes, franciás
161 3| melléklépcsőjén eltűnik, de az eltűnés után még egy
162 3| keresi meg a hírlapírót... De az már jött, rövid, zöld
163 4| Krisztus vallásában születtek, de bár inkább lettek volna
164 4| beszélnek a társalkodónővel: de szívből csak a Wertheimer
165 4| hittérítő páter fejére. De a legtöbb még Debussy zenéjében
166 4| vallott be a tükör előtt, de még azt hitte, hogy az emberek
167 4| vette föl a gyűrött inget, de később megszokta. Nem borotválkozott
168 4| elfelejtette otthonában, de nem ment ki a fejéből, hogy
169 4| arcvonásait. Névtelen festő művei, de a világ, amelyet rajzolt,
170 4| agglegény remegő fájdalommal, de érezte, hogy belehalna,
171 4| újságíróba - mondta egykedvűen. De közben nagyon megéhezett.
172 4| most nem mondott igazat. De csak nem állhat sokáig diskurzusban
173 4| a konyhai személyzetet, de ő a maga részéről sohase
174 4| sem felelt az ezredesnek.~De talán az ezredes nem is
175 4| elcsapott a kezéről egy leányt, de azért minden este ideküldözgeti
176 4| elég jó emberismerete volt, de még az ő tekintete sem ismerte
177 4| bevegyék a gazdájuk helyett, de a bajuszpedrős skatulyának
178 4| intésre is gyanakodott volna. De nem volt babonás ember,
179 4| volt posztópapucsaiban. De az ezredes felélénkült:~-
180 4| az osztrigát is szeretem, de ma ilyen fura gusztusom
181 4| rossz vége lesz a dolgainak. De most, halála küszöbén leereszkedem
182 4| krumpli is megteszi a magáét. De mégiscsak az a legérdekesebb,
183 4| mindig rangjához méltóan, de íme kiderül, hogy a királyfinak
184 4| a Kaszinóban! Nevetett, de tisztára törölte a tányért
185 4| ismerem őnagysága természetét. De mindenesetre szeretném tudni,
186 4| komplett porciónak eladni, de az ilyen magamfajta délutáni
187 4| egyenletes részeit szeretik, de az ezredes mindenben hasonlatos
188 4| ritka példányok voltak. De az öreggel egyik sem vetélkedhetett.
189 4| mutatkozott hófehér hasukon, de nyoma sem például annak
190 4| állítani ez az idegen ember. - De ma csak ez a koszt járja,
191 4| osztrigát is nagyon szeretem, de sohasem ettem meg többet
192 4| mindenki tudja megrágni, de hál'istennek az én fogaim
193 4| színházból kérte volna kölcsönbe. De az is lehet, hogy örökbe.
194 4| ellenfél tud-e még visszalőni. De valószínűleg nem lő már
195 4| kellemetlen volna a dolog, de a helyzeten ez mit sem változtatna.
196 4| egy ezredes gondolatait, de lassan észbe kapott, és
197 4| kocsispálinka kissé elkábította. De hát megitta a nyavalyás
198 4| mint valami érdemrendet, de a maga számára nem tudott
199 4| forgatta délután kerek szemeit, de voltaképpen kedélyes ember
200 4| meg kell halni - mond.~- De ilyen lyukas kalapban! -
201 4| Tetszett neki a kalap, de ezt csak nem árulhatta el
202 4| Egyetértés szerkesztője is kérte, de nem adtam oda. Valami tehetséges,
203 4| akartam vele megkoronázni, de mostanában nincsenek tehetséges
204 4| Bár borult volt az arca, de szemében valami reménység
205 4| kelthetne új felszerelésével, de viszont kitenné magát annak
206 4| ezt meg is tette volna, de a "miskájerkalap", amint
207 4| kellő angol helyesírással, de ugyancsak értik a böftök
208 4| gusztusos fogyasztásához. De egyél például valamely frissensültet,
209 4| sajnálták értük a pénzt, de a könnyelmű éjszakai emberek
210 4| legtekintélyesebb nyomdászok jártak - de Titusz mégis olyanformán
211 4| fehér pettyekkel ellátva, de a nyakkendőben mégis tű
212 4| felelte a hírlapíró. - De egyelőre halálraítélt vagyok.~
213 4| életben festőművész volt, de neve gyakrabban szerepelt
214 4| nézve gyorsírótanár volt, de nemigen ért rá a tanításra,
215 4| semmi lovagiatlanságot, de hátha valamely szolgának,
216 4| kell előzni a köszönésben.~De most éjszaka volt, a párbajsegéd
217 4| érkeztek volna.~Itt langyos, de tiszta levegő volt már az
218 4| iskoláját" tanulgatta Pesten, de mióta a Ferenci kávéház
219 4| célba venni az ezredesnek.~De ekkor váratlanul megfordultak
220 4| hírlapírónak: - Adok egy virágot, de pénzt nem fogadok el érte. -
221 4| felszerelését majd zálogba veszi, de az asztalra fektetett botesernyőhöz
222 4| kifejezéstelen bábuarculat láttára, de most, ezen az éjszakán kalapjához
223 4| hírlapíró asztalához közeledjék. De Széplaki, mint nobilis ember,
224 4| mai napig - lábujjhegyen, de kellő férfiassággal lépett
225 4| ideálja volt a hírlapírónak. De ugyanakkor Déri Gyula is
226 4| belekezdeni szokása szerint, de Toronygombi, a törpe, nem
227 4| Még csak véletlenül sem. De ha maradna egy özvegy Széplakiné
228 4| pillanatról pillanatra, de volt valamelyes célom is
229 4| beszélni szeretett volna. De Olga komolyan ránézett,
230 4| Titusznak. Nem nagy gazdagság, de ilyen érzelmes férfiúnak
231 4| mint egy lyukas mogyoró. De a kulcslyuk, amelyen a szobába
232 4| jövök!" - monda az írás, de a lakó sohasem jött.~A hírlapírót
233 4| számlát sem hoztam magammal.~De Titusz még inkább elbújt
234 4| be nyomban!~A szabó várt, de Széplaki meg se moccant,
235 4| megbántani a jó embert, de nem tehetett vele kivételt.~
236 4| tehetett vele kivételt.~De most házrengető lépések
237 4| csodatételben bizakodik. De Munk úrral szemben már a
238 4| hallotta éppen az éjszaka), de Munk úr órák hosszáig elüldögélhet
239 4| hírlapíró "utolsó napján". De a hírlapíró most már mind
240 4| még törné valamiben fejét, de végül is elhangzott utolsó
241 4| sírást közelegni érezte. De az nem akart sehogy se beköszönteni.
242 4| vendéglősnek volt eltéve, de az végül lemondott róla
243 4| hogy mi volt: nagyon jó. De az öregemberrel nemigen
244 4| más városba, más börtönbe, de a katonának még egynapi
245 4| gőzölögve bűntől és gyönyörtől. De Andimandit többé nem láthatta.~
246 5| aranyozása persze lekopott régen, de a dohány színű függönyök
247 5| félcipőcskéje némileg kopott volt, de a szalagja friss és széles,
248 5| szeretné a gyermekeket látni, de nem merészeli. A barna nőcske
|