Part
1 1| amitől nem undorodtak, sem nem féltek a tejképű rajnai
2 1| hússal éltem, és a gyónásban sem voltam mindig igaz, amikor
3 1| szokásom volt, mert a kockákat sem tudtam úgy forgatni, mint
4 1| mertek haragudni még azért sem, hogy sapkájukat leütöttem
5 1| ajtókon, egy darabig senkit sem találok. De a legutolsó
6 1| arról is, hogy a leányoknak sem jut eszükbe elhagyni a rejtekhelyet,
7 1| sziklából épített váron sehol sem látszott nyoma ajtónak,
8 1| esztendős koplalás után sehogy sem tudott jóllakni a Giskra-vár
9 1| hasítasz a hátunkból, akkor sem tudunk egy falat ennivalóval
10 1| tudunk egy falat ennivalóval sem szolgálni.~A katona megcsördítette
11 1| zsoldos szavait.~- A szájatok sem szagos már, a vállatok sem
12 1| sem szagos már, a vállatok sem fehér. Tűzre való vén banyák
13 1| dugjon az eresz alá, és hátra sem fordulva megindult régi
14 1| észrevette, hogy a városban senki sem örül valami nagyon az ő
15 1| kovácsműhely előtt, de senkitől sem kapott feleletet. Már éppen
16 1| várba.~- Hát még holnap sem lesz meg a kivégzés! - dünnyögte
17 1| csatangolt a városban, mert senki sem állott szóba a lerongyolódott
18 1| Pedig tán emberemlékezet óta sem volt tűz Lőcsén.~- Bőrcsuha,
19 1| szeretném.~- Gyújtogatni sem kell, csak valakinek a fejét
20 1| Talán egy esztendeje sem láttam asszonyt - dünnyögte. -
21 1| halálraítélt. Még a börtön levegője sem hervasztotta el arcának
22 1| és egyetlen jajkiáltást sem hallottak.~Ez volt Bőrcsuha,
23 1| középkori polgár csöppet sem csodálkozott azon, ha útjában
24 1| Hartwigtól, még tán a gyerekek sem. A Hartwig ugyanis nem volt
25 1| rosszindulatú kísértet, senkit sem bántott, álmokat, álmodásokat,
26 1| fejedelemnek már régen híre-hamva sem volt a Kárpát alatt. Ott
27 1| nem felelt. A szempillája sem rezdült meg.~Ekkor közeledtek
28 1| szükség reád.~Hartwig erre sem mozdult.~Végre valaki megérintette
29 1| mint rendesen, egy csöppet sem sietett, és így könnyedén
30 1| csizmád...~A kísértet hátra sem fordította a fejét.~- Előre,
31 1| barátnak már nem volt csuhája sem.~- Elég is volt már a játékból -
32 1| mellé.~A zivatar másnapra sem csillapodott. A hó befútta
33 1| nem engedte egy tapodtat sem a fogadóból. Ott maradt,
34 1| középkori legendás könyv sem ad erre a kérdésre kimerítő
35 1| fölszólítottak, nem tartozott sem a békés kalmárok, sem a
36 1| tartozott sem a békés kalmárok, sem a jámbor zarándokok fajtájához.
37 1| Mindenféle fogadóba talán be sem fogadták volna őket, mert
38 1| amelyeket a zsoldos katona sem emészt el életében, de három-négy
39 1| figyelmét a vastag ezüstkarika sem kerülte el, amely az egyik
40 1| rohanták meg az öreget, de az sem volt rest: előkapta kampós
41 1| rettentő hidegben még beszélni sem tudtak. Egy álmos szolgalegény
42 1| bundájával a hó. Még csak varjak sem látszottak a téli tájon;
43 1| hogy hármuk közül egyik sem érheti el soha. Mintha minden
44 1| mellé akasztott bőriszákokat sem. A medvekülsejű vitéz lemászott
45 1| felkapdosták köntöseiket. Senki sem figyel immár reájuk. A hosszú
46 2| megnyálazta. De már akkor ő sem emlékezett egyébre, mint
47 2| is. Bodó Sámuel még akkor sem mozdította a szemhéját.
48 2| magyarul még a hajdújával sem kellett diskurálni, ennek
49 2| legöregebb levéltárosok sem tudják tán. Így veszett
50 2| bisztrai nemesi birtokot sem. Eltűnt annak még a nyoma
51 2| Dehogyisnem volt meg.~Még el sem hangzott a dáridó utolsó
52 2| volna egymást, és senkit sem találnának elég különbnek
53 2| Magyarországról. Ilyenkor senkinek sem jutott eszébe megjelölni
54 2| megjelölni a kártyákat, a kockába sem rejtettek hirtelen ólmot,
55 2| emberek voltak, senkinek sem jutott eszébe féltékenykedni
56 2| látta. Az órás nem ivott sem szilvóriumot, sem meggyvizet,
57 2| ivott sem szilvóriumot, sem meggyvizet, határozottan
58 2| múltjukat, még a nevüket sem. Habozás nélkül felajánlottuk
59 2| pattogtatta ostorát, mintha semmi sem történt volna, pedig ugyanakkor
60 2| előtt, akinek tán belépni sem volt szabad hajdanában az "
61 2| csendes városba, ahol a madár sem jár?~- Amnesztiát kaptam.
62 2| A tavasz előhírnökei meg sem érkeztek. A dunántúli dombokon
63 2| szobájába, és még Josephine-nek sem nyitott ajtót.~A szolgája
64 2| utcákon szobájába. Többé senki sem látta Pesten.~Mondják, hogy
65 2| ahol egy darabig senki sem ismerte, egy napon így szólt
66 2| asztalkendőt, s többé a kiskocsmába sem lépett be. Ha magányos,
67 2| utcákon ballagott, ahol senki sem ismerte, olykor hörgést
68 2| városba került? Senkinek sem mondta el. Kis házat talált
69 2| szerette az ótemplomot. Senki sem ismerte múltját, a kezéhez
70 3| férfiak, akik már katonának sem kellettek, vagy csöndes
71 3| és a sírokon megpihenni sem lehet a tegnapi eső miatt.
72 3| utcákon, midőn már reménysége sem lehetett arra, hogy a katona
73 3| utazóbundájában, de maga sem bízott valami nagyon e fegyverek
74 3| régiek, a farkaskalandok sem újak.~- Istenem! - mondta
75 3| templomába imádkozni, és senkit sem szeret igazán, csak az elvált
76 3| Ámbátor, ha messzebb volna, az sem volna nagy baj...~Orbán
77 3| egészen özvegy, de leány sem volt, férje sem volt, de
78 3| de leány sem volt, férje sem volt, de szeretője sem volt...
79 3| férje sem volt, de szeretője sem volt... Április Zsuzsannának
80 3| Komoróczy a sír mélyéből, senki sem mert a segítségére menni,
81 3| heverő pénzhez semmi köze sem volna, csupán a szerencse
82 3| csillag"-hoz címzett házban sem az orgonistát, sem Orbánt.
83 3| házban sem az orgonistát, sem Orbánt. A kanyargós bécsi
84 3| regényes dolgokat, habár sehogy sem tudta magát elképzelni deres
85 3| amely még csak kényelmesnek sem volt nevezhető. Sándori
86 3| ő ezért nem tud házában sem megmaradni. Jókedvű elevenséggel
87 3| szimatot. De Sándori rá sem ügyelt.~Körülbelül negyed
88 3| elé emelte, és a világért sem fordult volna meg. Pedig
89 3| nő a lovagló, de csúnya sem. Fiatal sem, de öreg sem.
90 3| lovagló, de csúnya sem. Fiatal sem, de öreg sem. Elhagyott
91 3| sem. Fiatal sem, de öreg sem. Elhagyott falukban látni
92 3| hazaküldöm...~S feleletet sem várva, vékonyán nyomta paripáját,
93 3| és semmi más. A világért sem okolom őt Kláráért. Furcsa
94 3| tudok táncolni, és így Klára sem tud. Ez a legnagyobb szerencsétlenség."~
95 3| hosszú estéken, és az őrnagy sem szólt, én sem. Míg végre,
96 3| az őrnagy sem szólt, én sem. Míg végre, hosszas megbeszélések
97 3| Elámultunk erre, és még az őrnagy sem tudott sokáig megszólalni,
98 3| levelet hamisítottam, semmit sem tudok, pajtás, de ezt a
99 3| láng piros lobogása mit sem változott, csupán a karosszékből
100 3| Nem, Amadé, én senkit sem szerettem igazán, csak magát.
101 3| az éj eseményeiről. Mit sem hallott az éjféli történetből.~~
102 3| őfelsége egyetlen tisztjét sem, mert sohasem mozdulok ki
103 3| tényleges tábornok korában sem restellte a fáradságot,
104 3| nyugalomba ment, egyéb dolga sem volt többé, mint a piacok
105 3| lakására:~- Nem értem, sehogy sem értem a dolgot... A levegő
106 3| amíg fekete volt, addig sem ismert egyéb földi jót az
107 3| legkedvesebb olvasmányában - sem voltak feltalálhatók. Az
108 3| legrosszabbra is felkészült. Enni sem tudott már, és hetekig abból
109 3| legzsírosabb oldalas pecsenye sem ártott meg. Midőn az ágyat
110 3| nyugalomba vonult - sejtelme sem volt arról, hogy a "kicsi
111 3| az emberek nem tisztelnek sem kort, sem érdemeket, fehér
112 3| nem tisztelnek sem kort, sem érdemeket, fehér hajakat
113 3| megvetni az embereket azóta sem tudta senki! Hogy lenézte,
114 3| egyetlen tisztességes ember sem lakott a városban. (A nőket
115 3| A nőket még a szájára sem vette. Csak akkor, egyetlenegyszer
116 3| haját. Még csak annyira sem érdemesítette a kisváros
117 3| Az öregembernek eszébe sem jutott arra fordítani a
118 3| hideg, lenéző volt. Barátja sem volt. Mélységes undorral
119 3| házában, s egy pillanatra sem enyhült a gőgje. Mindig
120 3| ugyanezért még a temetőben sem volt senkije, akit érdemes
121 3| tovább folyik, mintha semmi sem történt volna. Egy hosszadalmas
122 3| némaságban, ahol még a lovak sem mozdulnak meg istállóikban,
123 3| urasági ház külseje semmiben sem különbözött azokétól az
124 3| ház, mintha már semmiben sem reménykednék, mint a szélben,
125 3| felé, miután azonban senki sem figyelt rá, hirtelen felkiáltott: -
126 3| mozdulattal a kisasszony. - Azt sem bánom, ha tegez, ha önnek
127 3| a toronyból, de az ügyet sem vetett rá. Áhítatosan bámulta
128 3| vagyok elkényeztetve. Örökké sem akarok élni.~A sárga virágot
129 3| rizsporozott hajának fodra sem ment volna fel egyenesen
130 3| neveletlen ember még talán el sem búcsúzik? Pedig az eldobott
131 4| egy mai nő arcképéről el sem képzelhette, hogy azt férfiú
132 4| legtöbb még Debussy zenéjében sem talál megfelelő kielégítést
133 4| legnagyobb kócsagtollat sem lehet tovább mutogatni a
134 4| kapzsiságával. Nem varratott tehát sem cipőt, sem új ruhát. Szép
135 4| varratott tehát sem cipőt, sem új ruhát. Szép szárnyas
136 4| felkötni akarná önmagát, akkor sem volna szeg?~- A háború alatt
137 4| azokat. Az ezredes maga sem tudta, miért engedelmeskedik
138 4| tagjai valóban még álmában sem gondolhatta, hogy valaha
139 4| éppen erre volt dolga, amúgy sem szokott mást inni, mint
140 4| elvégezték. János tehát mit sem felelt az ezredesnek.~De
141 4| volt, de még az ő tekintete sem ismerte fel a Kaszinó tagját
142 4| miután azt felhajtani amúgy sem tudja egyszerre senki? És
143 4| korcsmárosné egyetlen vendégének sem adott volna oda. Hiszen
144 4| különös úriembert amúgy sem látja többé az életben.
145 4| fülét, mintha egy árva szót sem értett volna a vendég szavaiból.~-
146 4| álöltözete nagyon sikerült; senki sem ismeri fel benne a Kaszinó
147 4| csaposlegény jóformán maga sem tudta, hogy miért felel
148 4| bizonyos újságírónak amúgy sem telik jobb falatokra. Csak
149 4| voltak. De az öreggel egyik sem vetélkedhetett. Az embernek
150 4| bizonyosnak, mert a legjobb szív sem szegheti meg a lovagi könyvek
151 4| hófehér hasukon, de nyoma sem például annak a barna hernyónak,
152 4| alattomosan közeledik, nyoma sem a fásult, rothadásos részeknek,
153 4| világon tisztességes emberek, sem retkek, a külszín csal,
154 4| előtt, amit nem lehet amúgy sem elkerülni. Az ő szekundánsai,
155 4| dolog, de a helyzeten ez mit sem változtatna. Utóvégre az
156 4| egyet-kettőt, mert a világért sem akarta észrevétetni, hogy
157 4| igazi megbocsátásról amúgy sem lehet szó - mondta az ezredes,
158 4| megérkeztek, mert még a klinikán sem boncolnak éjjel-nappal.
159 4| lábszárát, és mindaddig egy szót sem szólt, amíg két pohárkával
160 4| akkor nem akartak sehogy sem sikerülni, mikor Széplaki
161 4| amikor a kalapot amúgy sem látja senki) már olyan állapotú
162 4| ugyancsak nem lepődött meg akkor sem, mikor egyik-másik hírlapíróért (
163 4| csodálkozott Olga akkor sem, amidőn Széplaki nyurgán,
164 4| amely műbe azonban még bele sem fogott, bár azt híresztelte,
165 4| kilépett, és esze ágában sem volt a Bodzafa utcai szerkesztőség
166 4| szokásuk ez, akik még mit sem próbáltak az életben - még
167 4| még csak pisztolypárbajuk sem volt. Itt valahol a környéken,
168 4| lőni? A huszár tán szóba sem állna vele, vagy ráförmedne,
169 4| vissza, egyetlen pillantást sem vetett a lovagvárra, mialatt
170 4| szolgálatában még a haláltól sem fél?... Mikor veszik észre
171 4| körülötte, ha még ezen az estén sem - az utolsó estén, amelyet
172 4| még maga egy főszerkesztő sem kaphatott volna itt hitelben
173 4| hogy vendég érkezett. Ezt sem érte még meg Széplaki Titusz.
174 4| élete nem ér egy fakovát sem. Agyonlőtték máris.~A bolthajtásos
175 4| kellő mértékben.~Titusz oda sem hallgatott János ajánlatára,
176 4| még vadkereskedő korában sem tudja felejteni. - Azt olvasom
177 4| folytatta:~- Már Kersántznál sem szolgálják ki kedve szerint
178 4| hogy ha ebben a korcsmában sem lehetne feltalálni a hírlapírót,
179 4| és ott voltaképpen arra sem ügyeltek, mit esznek, mit
180 4| pezsgő hangulatában még ekkor sem tudta pontosan megállapítani
181 4| beszélhessenek.~- Egy macska sem marad utánam, hogyha meghaltam...
182 4| országban. Még csak véletlenül sem. De ha maradna egy özvegy
183 4| esküszöm, hogy számlát sem hoztam magammal.~De Titusz
184 4| gyászjelentése volna. Egy csepp erőt sem érzett magában arra nézve,
185 4| legalább egyetlen mozdulatot sem kell tennie, mint akár a
186 4| úrral szemben már a csoda sem segít, letelepedett az ajtó
187 4| szokta, aki már csak azért sem nyitja ki a szemét, mert
188 5| katonáskodott) mintha mit sem változott volna. Némely
189 5| mintha azóta emberi kéz sem nyúlt volna hozzájuk.~Szindbád
|