Part

  1     1|                       A muskétás~- Én - mesélte nekem egyszer
  2     1|       hoztak el a félszigetről, de én már akkor is szerencsés
  3     1|       magával a hullaházak szagát, én pedig szerencsés fickó létemre
  4     1|        csillagzata alatt születtem én, egyszerű muskétás a brandenburgi
  5     1|     sapkájukat leütöttem fejükről; én meg magamban egy darabig
  6     1|       jutott, hogy gyerünk haza az én öreg polgár bácsimhoz, aki
  7     1|            szólott a lengyel -, de én már nem sok hasznát veszem
  8     1|      ezután már nem sokat beszélt, én pedig bementem a házba,
  9     1|     Pyrenneken, ha reátaposnak. De én csak közelebb, közelebb
 10     1|       békét, katona - kiáltotta -, én szent leány vagyok. A fekete
 11     1|            aki engem megcsókol.~De én csak nevettem. Szent leány!
 12     1|     szegény muskétásnak.~- Katona, én a halál vagyok. A fekete
 13     1|            halál! - kiáltotta ő. - Én azok közül vagyok, akik
 14     1|            elhullott embereket. Az én szerzetem hordja a hamuszürke
 15     1|          Meghalsz, ha megcsókolsz. Én megátkozlak.~A vér bugyogott
 16     1|            öreg férfiú arcából, és én megrészegültem. Átkozott
 17     1|        volna e leány közeléből, és én maradtam. És közelebb mentem
 18     1|      legyintett a kezével:~- Ahogy én ismerem ezt a várat, Kornádi
 19     1|          Kornádi széket emelt rám, én meg buzogányt fogtam rá.
 20     1|        lányokkal kereskedjenek. Az én nagyapám még Istámbulba
 21     1|          elítélnek...~- Hol leszek én már akkorára! - nevetett
 22     1|         zsoldos.~- De itt marad az én deres fejem!~Aztán mégiscsak
 23     1|        szakadt be.~- Megállj! Majd én lépek be.~Bakkecskeugrásokkal
 24     1|        hóval.~- Hopp, ne féljetek. Én vagyok, a Parka szenátor!...
 25     1|            manónak félnétek tőlem? Én csak egy sánta öregember
 26     1|      szájatoknak? Előbb itt vagyok én, aztán jön a lőcsei hóhér.
 27     1|            szenátor uram. Itt most én beszélek. Ne féljetek tőlem,
 28     1|       beszélek. Ne féljetek tőlem, én csak egy vándor katona vagyok.
 29     1|         erős fogai megvillantak.~- Én már attól se félek, te sánta
 30     1|         Rakjatok tüzet, asszonyok. Én majd vacsorát főzök.~Parka
 31     1|            meg néhanapján... Aztán én nem is tudom, hogy mit esztek
 32     1|      szomorúan az öreg szenátor -, én már öreg ember vagyok ugyan,
 33     1|        János! Hát nem ismersz már? Én vagyok a Bőrcsuha! - kiáltotta
 34     1|           könnyei potyogtak.~- Hát én tán pogány vagyok? - kérdezte
 35     1|            tenyerével:~- Bőrcsuha, én téged sok pénzhez juttatlak,
 36     1|       ember vagy, Bőrcsuha. Látod, én milyen vénség lettem. Én
 37     1|           én milyen vénség lettem. Én már nem kellek az asszonyoknak!
 38     1|        dörmögte Bőrcsuha. - Voltam én már minden. Lehet, hogy
 39     1|         mondja a zsoldos katona. - Én véletlenül kerültem ebbe
 40     1|     városba, ahol hóhért keresnek. Én azért jöttem csupán ide,
 41     1|       mikor még nem láttalak, mert én zsoldos katona voltam, és
 42     1|        nyakára fonta.~- Te katona, én nem hiszek neked. Te azt
 43     1|            nem fogod levágni! Mert én megboszorkányozlak. Nem
 44     1|            kigombolta a zekéjét.~- Én a boszorkányt szeretem -
 45     1|      gyönyörűségek után, amelyekre én megtanítottam, hogy a végén
 46     1|           édes volt neki, amely az én kezemtől származik. A ruhámat
 47     1|             és az ölelkezés közben én egy hegyes tőrrel lassan
 48     1|      játszhatsz - felelt Petrus. - Én éppen úgy ismerem a kártyát,
 49     1|     lázsiás Magdeburgba való, ahol én gyerekeskedtem. Tedd be,
 50     1|           a nyájas olvasó.~Hát biz én azt nem tudom megmondani,
 51     1|           amidőn a borból ivott.~- Én ma este, amire bealkonyult,
 52     1|          alig hallhatólag Penge.~- Én is azt gondolom - felelt
 53     1|            büszkén nézett körül.~- Én vagyok, én magam vagyok,
 54     1|         nézett körül.~- Én vagyok, én magam vagyok, Mitrovics
 55     1|           rablók és paráznák. Mert én mindenütt ott vagyok.~Mitrovics,
 56     1|         ugrott.~- Te vagy a Jézus, én pedig az Ördög vagyok. Gyer,
 57     1|       fehér válla, vakító teste.~- Én pedig az Asszony vagyok -
 58     1|            haragudni az Asszonyra, én Uram? Hiszen nem vétkezem,
 59     2|        mint az öreg Bodó Sámuel az én gyerekkoromban. (Erre a
 60     2|  birtokosok be voltak jegyezve. De én azt hiszem, hogy ez a nagy
 61     2|         família milliomos volt. Az én nagyapám is sokáig kereste
 62     2|        kátai komposszesszor.~- Oda én! - felelte nagy büszkén
 63     2|          költötte. Majd megmutatom én nektek, szájhősök, hogy
 64     2|             Hát olyanok is voltak? Én senkivel se találkoztam
 65     2|         lustán csóválta a fejét:~- Én nem hallottam róla. Grácia
 66     2|        Grácia szegény fejemnek, de én nem emlékszem semmire.~Nagy
 67     2|          már engem, elfelejtettek. Én is igyekszem elfelejteni
 68     2|             kissé remegő hangon. - Én most Genfből jövök. Tíz
 69     2|             ezüstszálas fejéről.~- Én - mondta olyan ünnepélyesen,
 70     2|    ünnepélyesen, mintha esküdne -, én az elmúlt idők csodaszép
 71     2|            Azért vesztettünk, mert én elárultam a nemzet ügyét? -
 72     2|       felpezsdítse az elalvó vért. Én így szeretem a nemzetemet.~
 73     2|        hogy már eljött a tavasz.~- Én jobban tudom, uram - felelt
 74     2|         tanáccsal! Ne mondja ki az én nevemet Magyarországon,
 75     2|       felelt könnyedén Selmeczi -, én szavamat adtam, hogy tisztázom
 76     2|       társadalom labirintusútjain, én künn, a fórumon... Ah, mily
 77     3|        szenyórák öltöznek.~- Uram, én önt nem ismerem...~- De
 78     3|            önt nem ismerem...~- De én már nagyon régen ismerem,
 79     3|            nőkért haltak meg... Ó, én mindenkinek tudom a történetét.
 80     3|     ismernek az élet rejtélyeiből. Én megesküdtem, tehát megtartom,
 81     3|          megtartom, amit fogadtam. Én önnel karddal nem párbajozom.~-
 82     3|           úr, ön valóban ártatlan! Én azonban tudom kötelességemet -
 83     3|             Eszét, szívét, életét. Én - pedig három éve az esetnek -
 84     3|          ebben az asszonyban! Majd én belenézek két megverő szemébe."~
 85     3|   Főhadnagy volt? Vagy százados?~- Én bizony nem néztem a csillagát.
 86     3|        örülésig szerelmes belém. S én nem tudtam neki ellenállani.~
 87     3|            jutott eszedbe, amíg az én két karom ölelte a fejed.
 88     3|            elhagytál, nem pedig az én mélységes bánatomat miattad.
 89     3|           sírhalomra, nem pedig az én megholt szívem miatt, amelyet
 90     3|        hajú némán bólintott.~- Hát én tudom tovább is - szólalt
 91     3|           orgonista vállat vont.~- Én csak egy muzsikus vagyok,
 92     3|          csak egy muzsikus vagyok, én nem duellálok.~A tiszt elképedve
 93     3|     elterülő falucska "zajgásából" én mit se hallottam. Valahol
 94     3|        Kérlek, ne nézz hátra... Az én kedvemért... Sohasem szabadulunk
 95     3|         főznének a konyhájukon. Az én kedves korszakomban - ahova
 96     3|            se a vallásban. Hej, ha én egyszer úgy kedvemre megmondhatnám
 97     3|          szólt és elhallgatott, és én nem kérdeztem semmit, mert
 98     3|        üldögéltünk házában vagy az én kunyhócskámban: "égesd el
 99     3|            és az őrnagy sem szólt, én sem. Míg végre, hosszas
100     3|   elhatároztuk, hogy a táncra majd én fogom megtanítani Klárát.
101     3|       ugyanis a főhercegasszonnyal én táncoltam a bálon az udvarnál,
102     3|       beszéltünk ezután megint, és én otthon, titokban néhány
103     3|     előállottunk tervünkkel. Félig én mondtam el az ügyet, félig
104     3|     locsogáshoz, tereferéhez, mint én.~Az őrnagy aztán nemsokára
105     3|       nihilizmusról, meg mit tudom én, még mi mindenről. Pajtás,
106     3|            a mennyországba. De hát én az írásról megismertem,
107     3|            nyugállományban) csupán én lehetek, mert más kapitány
108     3|          kezét, hogy mindig-mindig én leszek az oltárképe, nélkülem
109     3|             Kedves, jó fiú volt.~- Én küldtem őt magának, hogy
110     3|            hogy ne legyen egyedül. Én legalább mindig tudtam,
111     3|        kedvese volt!~- Nem, Amadé, én senkit sem szerettem igazán,
112     3|           és az utolsó. Te vagy az én édesanyám. Add ide a két
113     3|            magyarok barátaink. Ah, én sok felvidéki fiatalembert
114     3|       könnyítene bűnös lelkén...~- Én nem vagyok babonás - felelt
115     3|           elmondott nekem mindent, én is őszinte leszek - mondta
116     3|         Jaj, be nagy rongy volt!~- Én is az vagyok! - kiáltotta
117     3|            az, "La Traviata"? Nos, én bukott nő vagyok. Nyáron
118     3|            a szíve utánam, mint az én szívem fog fájni maga után.~
119     3|    burkolódzott hárászkendőjébe:~- Én tudom a kötelességemet,
120     3|           ezennel rendelkezhetnek. Én majd meghúzom magam egy
121     3|            szélhajtotta dudaszó.~- Én nem vagyok elkényeztetve.
122     4|         János fiam, tudd meg, hogy én még ma agyonlövök egy embert,
123     4|      felélénkült:~- Ez a dolog, az én ügyem pedig csak egyedül
124     4|     nevessen ki furcsa ötletemért. Én például most valamely pörköltmaradékot
125     4|           kissé megkozmásodott is. Én ugyanis azt hiszem, hogy
126     4| pörköltcsont szopogatása közben -, én az osztrigát is szeretem,
127     4|            ha van hozzá való esze. Én ezt a "perkeltet" vezeklésből
128     4|        haramia üt orvul, hátulról. Én előre figyelmeztetem az
129     4|        vezeklek vele együtt, habár én igazán ártatlan vagyok...~
130     4|   küzdöttünk egyenlő fegyverekkel. Én vidám és bátor voltam, tehát
131     4|       megrágni, de hál'istennek az én fogaim egészségesek, talán
132     4|      intett:~- Azt a pohárkát majd én fizetem.~Az ezredes szavai,
133     4|           Kérek abból a pálinkából én is - szólalt meg most az
134     4|        egyenruhában halnak meg. Az én fuvarom persze civil ruhába
135     4|      dohányzó-felszerelésük is. Az én mellényzsebem persze tele
136     4|             Ajánlom figyelmedbe az én régi Salon-Naptáramat, amelyet
137     4|      rosszallóan csóválta fejét.~- Én megtartottam nexusomat a
138     4|         nem is volt okom megbánni. Én még mindig gróf Berchtold
139     4|          gróféknál lőnek, azt mind én dolgozom fel, mert szerződésem
140     4|    megnézte:~- Egyetlen ütéssel az én botommal: ketté tudnám törni
141     4|            meg... Mert tudod, hogy én mindig nagyon sokat adtam
142     4|           látszottak. - Olgácskám, én sokkal nyugodtabban halnék