Part

  1     1|            cudar betegséget hoztak el a félszigetről, de én már
  2     1|          földön fetrengve dobálták el maguktól a szerzett mór
  3     1| csengettyűjét rázogatva riasztotta el magától az eleveneket és
  4     1|         aranyaink nem tévesztették el megszokott hatásukat, és
  5     1|       lőcsei hóhér kerekén utaztak el a másvilág felé: de a várak
  6     1|         Dunajec völgyében helyezte el, az üresen maradott Giskra-várban.
  7     1|        éppen a leányasszonyokat is el akarja adni a takács - vélekedett
  8     1|         volna soká élni. Higgyétek el nekem, hogy minden kedvem
  9     1|      asztalnál, és riadtan takarja el a szemét. Bőrcsuha megnézi
 10     1|          levegője sem hervasztotta el arcának üdeséget, ajkának
 11     1|        mély pincékben? És ki fújja el a mécses lángját széltelen
 12     1|         mintha nem is mentek volna el innen mindörökre, és csupán
 13     1|           csupán nappalra vonulnak el a városka polgárai sorából.~
 14     1|          Hosszú esztendők múltanak el - mondja a legenda -, és
 15     1|      kísérteties gyorsasággal tűnt el egy sötét sikátorban. A
 16     1|            Az öreganyját égettette el máglyán, amelyet neki raktak.
 17     1|           bevert fejjel menekültek el a "Jámbor utazó" környékéről.
 18     1|          zsoldos katona sem emészt el életében, de három-négy
 19     1|            ezüstkarika sem kerülte el, amely az egyik vendég fülében
 20     1|        arcán mámoros mosoly terült el, amidőn a borból ivott.~-
 21     1|            Csak a feszületet érjük el. Istentagadó, lázankodó
 22     1|      hármuk közül egyik sem érheti el soha. Mintha minden lépésüknél,
 23     1|          Holdvilágos lapály terült el a vitézek előtt. A lapályon
 24     1|     vitézekkel, de nem mulasztotta el megtapogatni a nyereg mellé
 25     1| összeroskadt.~- Miért hallgattatok el? - hangzott a csengő hang
 26     2|       tartjuk, és dehogy engednénk el egyet is belőlük. Hogyne
 27     2|     mellett, mint a jó barát: soha el nem hagyja, búban, bajban,
 28     2|         öregek nem felejtették még el. Az volt a nekünk való forradalom!
 29     2|            Tán egy kézlegyintéssel el lehetett volna oltani a
 30     2|            tudják tán. Így veszett el az egész régi Magyarország.
 31     2|      háborúzott, azért keresztelte el a fiát a porosz császárról.)
 32     2|        Vajon minek mozdultak volna el erről a tájról? Az ilyen
 33     2|             amelyeket úton-útfélen el kellett szenvednie.~- Az
 34     2|        ellen.~De bizony nem indult el soha.~Ha táblabíró nagyapáink
 35     2|       legyet nem szívesen kergette el orráról, ám ekkor az egér
 36     2|          Dehogyisnem volt meg.~Még el sem hangzott a dáridó utolsó
 37     2|          de már ezt senki se hitte el. Honnan hozta volna hát
 38     2|   kicsinylőleg intett:~- Hagyjátok el. Ha tudtam volna, hogy ennyire
 39     2|            halálos haraggal válnak el. A szövetségi ünnepen is
 40     2|        Csendben, szótlanul hagyták el a magyarok a kávéházat.
 41     2|         ezredes "kapásból" sütötte el a pisztolyt. Pásmáti megingott,
 42     2|           meggondoltsággal fogadta el a Selmeczi kinyújtott kezét.~-
 43     2|      mélységes elkeseredését. Hogy el ne veszítse a jövőbe való
 44     2|        bírtunk volna, ha a fővezér el nem árulja ügyünket! S ezért
 45     2|     ügyünket! S ezért nem csüggedt el az erejében még mindig tovább
 46     2|    végtelen űrben, hogy soha többé el ne hagyja egymást. Kitűnő
 47     2|        csatamezőn. És így, higgyük el, hogy Selmeczi örökre elveszett
 48     2|              A hőstett~Hadd mondom el egyszer az imádságos Stolniczky
 49     2|            vértől. - Sietve hagyta el a kis kávéházat, hogy oda
 50     2|          és szinte szökve távozott el a barátságos polgárházból,
 51     2|        került? Senkinek sem mondta el. Kis házat talált a hegyoldalban,
 52     3|           költői álom helyezkedett el a sírhantok között. Amadé
 53     3|        vagy azelőtt. Hol röppentek el a csókok, a drága szavak,
 54     3|         lépjek. Asszonyom, fogadja el karomat.~- Majd elvezetem
 55     3|             asszonyom, hadd mondom el önnek az öreg Toperczer
 56     3|        Jeromos sohasem mulasztotta el tárcájába zárni.~Jeromos
 57     3|          meg... kérem... Felejtsük el, ami köztünk történt. Ostobaság
 58     3|      példájára pompával árasztotta el anyámat, és legrégibb emlékeim
 59     3|         sétáltam, aki nem csábítja el a feleségemet...~- Talán
 60     3|         nemesi birtok mellett visz el utad, ahol rózsák nyílnak
 61     3|          semmi egyébért nem hagyta el falusi házát, amely még
 62     3|    istentagadó eretnekeket égettek el, mint ezek a modern hölgyecskék.
 63     3|          én kunyhócskámban: "égesd el a könyveket, bajtárs, a
 64     3|         bajtárs, a könyveket égesd el, mert Klára éjjel-nappal
 65     3|       tervünkkel. Félig én mondtam el az ügyet, félig az őrnagy.~
 66     3|      megkapta a levelet. Talán már el is olvasta...~A lovasnő
 67     3|        következő levelet rejtettem el a csodatévő kép mögött egy
 68     3|       látócsövet. Esztendők múltak el azóta, és Amadé délutáni
 69     3|         szinte búcsú nélkül váltak el egymástól, holott megszokták,
 70     3|         melyeket a bánat helyezett el ott a katona emlékére.~Egy
 71     3|          ígérte, hogy sohasem hágy el, Amadé?~- Nagyon boldogtalan
 72     3|            vinnék. Miért is hagyta el a várost, hol élete legboldogabb
 73     3|     másikkal utazó kereskedőt tett el láb alól -, estvére egy
 74     3|          meg a haja, miért hervadt el a szíve, miért nem dalol
 75     3|       volna.~Gyönyörűséges és soha el nem felejthető pillanat
 76     3|          feltalálhatók. Az ezredes el volt ámulva, és csaknem
 77     3|            ezredes nem mulasztotta el megjegyezni:~- Holnap már
 78     3|           milyen semmiséggel tölti el az ember az életét, hirtelen
 79     3|     pástétomból, és nem tagadhatta el, hogy az remek. Olyan remek,
 80     3|      odakünn... Minden esztendőben el szokott jönni titokban néhány
 81     3|             mondta az öreg -, hívd el az anyakönyvvezetőt. Megesküszöm
 82     3|           törvényesen sohasem vált el.~- Annál inkább! - felelt
 83     3|    éjszakába: vajon ki nem indulna el ilyenkor a hegedűhangok
 84     3|        hadnagy hősi tettre tökélte el magát alattomban. Megsérti
 85     3|            a nehéz hangszert, hogy el ne maradjon a többitől.~-
 86     3|        ablakban öt gyufaszál égett el. Mindegyik leányért egy.~-
 87     3|        barátcelláról emelték volna el, megjelent a ház kisasszonya.
 88     3|  befejezése után nem is mulasztjuk el papirosainkat előterjeszteni! -
 89     3|           neki, amelyet nem küldök el.~- A haja, a szeme, a foga?
 90     3|          mintha sosem merült volna el jóságos, barna tekintete
 91     3|            ezelőtt sohasem mozdult el mellőlem? - kérdezte a kastély
 92     3|         bibliai bőséggel foglalták el helyeiket a kocsikon, automobilok
 93     3|         neveletlen ember még talán el sem búcsúzik? Pedig az eldobott
 94     4|        csak az esti órákban hagyta el Koronaherceg utcai lakását,
 95     4|         miután sohasem mulasztotta el a házmesterné tudomására
 96     4|          egyforma léptekkel indult el mindennapi sétájára.~Ő szerette
 97     4|          véglegesen sohasem tűntek el a Váci utcából.~Ámde itt
 98     4|              egy mai nő arcképéről el sem képzelhette, hogy azt
 99     4|           amíg néhány Chopin-művet el nem játszott zongoráján,
100     4|      szállodába, és ha nem öntötte el az epe az étlapon található
101     4|     szájában soha nem érzett, soha el nem ért ételek ízeivel.
102     4|          Ezt az órát úgysem mondja el soha senkinek, azért bizonyos
103     4|      miféle korcsmában lehetne ezt el fogyasztani? - kérdezte
104     4|     hullákat, amelyeket már végleg el lehetett temetni, míg másokéra
105     4|         lehet, hogy az ördög vinné el a szokásukat. Mondom, a
106     4|       sülve, a másik lágyan omlott el a szájában. Mint az élet -
107     4|         szakmabelinek; hiába veszi el este a pénztárcát az asszony?
108     4|            Úgy látszik, mindenáron el akart zülleni...~- Tudja,
109     4|    elfoglalva. Szerencsére azonban el van foglalva a kocsi, a
110     4|           mutatott), nem mulasztja el látogatását az Arabs szürkénél.~-
111     4|             talán a rézkrajcárt is el tudnám harapni.~A csaposlegény
112     4|      köpönyeg zsebéből. Így jutott el az ezredes különös étvágyában
113     4|            lemezekben helyezkedett el a sóskiflin, mert az igazi
114     4|          közül, és sikoltva törött el a görbe padlón, pedig ezeket
115     4|           róla, hogy azért ejtette el a pálinkáspoharat, mert
116     4|         hogy csak egy délutánra is el akarta felejteni rangját,
117     4|         maga körül, mintha mindent el akarna egyszerre fújni,
118     4|        mert azt a katonaság intézi el. Ha egyenruhában halnak
119     4|          könnyed lépésekkel hagyta el a Bodzafa utcát, ahol egy
120     4|            ellenben sohasem árulta el, hogy valamely különösebben
121     4|     halálos helyzetét, nem titkolt el egy fanyar mosolyt, amellyel
122     4|          de ezt csak nem árulhatta el Olgának, ugyanezért így
123     4| kőnyomatost látni! Inkább veszítse el az állását, mint ezen az
124     4|            feléd a pincér. Gondold el, hogy a szerkesztődnek volna
125     4|           standja mellett vezetett el, aki lámpás mellett árult
126     4|            a dolgában.~Nem kerülte el figyelmét, hogy Kersántz,
127     4|             Csete Lajosról nevezik el a spriccert a korcsmárosok,
128     4|        utolsó alkalmat mulasztotta el, hogy ellenfelével kibéküljön...
129     4|           fal mellett helyezkedett el, miután jobbra-balra körülnézett,
130     4|            ez a párbajsegéd mindig el volt készülve arra, hogy
131     4|      virágot, de pénzt nem fogadok el érte. - A kávéház üzletvezetője,
132     4|  megmutatkozott. Egy modell indult el valamely belvárosi női ruha
133     4|          újságolvasó pincér árulta el Mágnás Elzának ezt a körülményt,
134     4|            nyilván azért, hogy azt el ne lophassák a megtermett
135     4|   betyárosan, félrecsapva helyezze el fején. A kalapkarimát lehajtogatta,
136     4|           olvasok, amely idő alatt el kell sütnöd a pisztolyodat,
137     4|          érzelmesség ragadta volna el. - Holnap beszélünk tovább. -
138     4|         egy másodpercre se mozdult el mellőle a halál gondolata.
139     4|        ezredes golyója nem találta el őt. Ellenben igenis eltalálta
140     4|        titkos szerelmesek suhannak el a bokrokba, mint a denevérek.