Part

  1     1|          örvendezve felkiáltott:~- Most már emlékezem... Erre jártunk
  2     1|        német menyecskéhez. Gyerünk most már felfelé.~Sziklába vágott
  3     1|         lányokat!~A zsoldos katona most már vérszemet kapott, és
  4     1|       dolgunk van addig! - dörrent most közbe a zsoldos katona,
  5     1|          útból, szenátor uram. Itt most én beszélek. Ne féljetek
  6     1|             hanem a leányasszonyok most nem menekültek előle. Szisszenés
  7     1|            Húszesztendős kora óta (most már ötven felé hajlott)
  8     1|     akaratom. Nem tudom, van-e még most is. Kivel kell verekedni?~-
  9     1|     városházán, mert a mi hóhérunk most másfelé dolgozik.~- Brr! -
 10     1|           zsoldos katona vállát.~- Most is derék szál ember vagy,
 11     1|         őrizték a pallost, amelyet most ünnepélyesen átnyújtott
 12     1|       nagyon szép vagy.~Az asszony most már levette a tenyerét a
 13     1|       vitéz ott állt mozdulatlanul most is a helyén, mint már annyi
 14     1|            az ablakokat.~Talán még most is megvan, ha meg nem halt.~~
 15     1|          Bejárta a fél világot, és most hazafelé igyekezett, Magyarországra,
 16     1|           esett neki a barátnak. - Most már tudom, hogy mi a bajom.
 17     1|     helybenhagyta a zsoldosokat.~- Most pedig játszhatunk tovább -
 18     1|           megszökött rendjétől, és most bujdosik a büntetés elől.
 19     1|            voltam egész életemben. Most szeretnék a feszület alatt
 20     1|           látszott meg rajta. Csak most, amidőn a halál farkasa
 21     1|     ólálkodott a két vándor körül, most látszott, hogy a farkas
 22     1|       volna a célja a télnek, hogy most mindent megfagyasszon, mindent
 23     1|           van idekünn! - kiáltotta most az egyik vitéz, aki legjobban
 24     1|         börtönbe vetettek. De íme, most már itt vagyok...~- Álé,
 25     1|         csapták össze a kupákat.~- Most vajúdik az asszony! - kiáltották.~
 26     1|            a kecskeduda sikoltott.~Most egyszerre mintha nagy szél
 27     1|            A szilvajelvényes apáca most meghasította köntösét. Kivillant
 28     2|       égette, mégis nyoma veszett. Most jó volna az a nagy könyv,
 29     2|        Bizonyosan nem azoké, akiké most. Csakhogy még a gazdájuknak
 30     2|       maradtak. Bezzeg nem pengett most sarkantyú az ablakok alatt,
 31     2|        törődött volna Bodó urammal most, amikor itt voltak a hősök,
 32     2|     udvarházban: ugyan ki törődnék most azzal? Zengett a dal az
 33     2|      mondotta meglepődve Pogány.~- Most azonban kénytelenek vagyunk
 34     2|  gavallérok is elismerték.~Az ifjú most egy félhomályos sarokban
 35     2|          kissé remegő hangon. - Én most Genfből jövök. Tíz esztendeig
 36     2|         csakhamar tájékozódott, és most már biztonsággal vágott
 37     2|            ön szenvedett akkor. De most más napok, más divatok vannak,
 38     2|            barátom. Monsieur Pikké most a legdivatosabb borbély
 39     2|          tetszik, kedvesem...~- És most már többé szó se legyen
 40     2|          Stolniczky megborzongott. Most látta, hogy mily vadállatok
 41     2| sikoltással kapott utána az anyja, most elejtette a másik kicsinyt
 42     3|           torkára, az agyvelejére. Most is mintha sokkal könnyebben
 43     3|           teremtésnek látszott, de most a zene hatása alatt fehér
 44     3|           az eset hajfonás közben. Most egy állatorvost vádolt meg
 45     3|          fejébe nyomta kalapját.~- Most itthagylak! - mondta az
 46     3|     végigjártatta a szemét, mintha most látná először az olajnyomaton
 47     3|          és mint általában mindig, most is dühös gúnnyal kezdte:~-
 48     3|           és halkan fölkiáltott:~- Most jön vissza a Máriától, és
 49     3|         elszontyolodva mormogta:~- Most igazán nem tudom, mi lesz.
 50     3|     költőnek, akit egy vers kínoz.~Most már tudsz mindent. Most
 51     3|            Most már tudsz mindent. Most már tudod, hogy attól függ
 52     3|    kisasszony táncolni megtanulni. Most már várni kell a fejleményeket.~...
 53     3|            egy messzi nagyvárosban most gyulladnak föl az ezernyi
 54     3|   szerettem igazán, csak magát. És most két év után újra eljöttem,
 55     3|           ismerek.~- Az anyáméi.~- Most láttam és megnyugodtam.
 56     3|         Bánáti közelebb lépett, és most már megérezte a hölgy hajának
 57     3|            szét a csendes éjben... Most hirtelen az jutott eszébe,
 58     3|            elszöktek férfiak után.~Most ismét felhangzott az előbbi
 59     3|          por a szürke szárnyakról.~Most nagy robajjal felnyílott
 60     3|           meg minden behatásra, és most is nyomban a szag után nyomult.
 61     3|            ezüst hirdeti, hogy aki most enni készül, az ismeri az
 62     3|           látta még sírni az urát. Most pedig leperegtek a könnyek
 63     3|            házat, hisz éjfélt csak most danolja a bakter az alvégen...
 64     3|        héten házasságot ígért.~Ah, most előjött a kedves, cigánypiros
 65     3|          vannak. Néha kettő is. És most menjen, ne fájjon a szíve
 66     3|            hangzik a szélvihar. És most isten önnel, asszonyom.~~
 67     4|    látszottak, mint a friss, éppen most élni vágyó és ruganyos,
 68     4|           Pesten, elkeseredettsége most napról napra növekedett.
 69     4|   gavallérjának ismerte Verbénait, most "kenyeresfiú" lett vénségére
 70     4|            a padláson hevertek, és most kitisztította őket. Gyönyörködve
 71     4|           lesz, uram - szólalt meg most az asszony olyan intelligens
 72     4|       felelt elpirulva az ezredes, most nem mondott igazat. De csak
 73     4|          vendége lehessen. És íme, most itt ül; veres terítékű asztal
 74     4|             Gib im,12 János - mond most a gazda, aki valamely bonyolult
 75     4|     nyergek és lószerszámok szaga. Most már barátságosabban tekintett
 76     4|    pillantotta meg, aki bizonyosan most kelt fel délutáni szendergéséből,
 77     4| éberlaszting cipőikben, hogy éppen most kapják rajta az urukat a
 78     4|      furcsa ötletemért. Én például most valamely pörköltmaradékot
 79     4|           egy nyavalyás kófic, aki most valahol a végrendeletét
 80     4|          vége lesz a dolgainak. De most, halála küszöbén leereszkedem
 81     4|    mágnások sokat esznek - fordult most szemhunyorgatva a csaposlegényhez. -
 82     4|         talán éppen a zálogban van most a barátja kabátjáért.~Az
 83     4|           ezredes, a másik idegen, most csendes, komor arccal intett:~-
 84     4|        több a boncolás.~Az ezredes most nagyon elcsendesedve ült
 85     4|     pálinkából én is - szólalt meg most az ezredes, szinte akarata
 86     4|      szinte akarata ellenére, mert most már némileg restelkedett,
 87     4|      ízlene az ezredesnek is.~- No most már mehetünk - mond az ezredes,
 88     4|          ebben a helyiségben.~Nem, most már semmi körülmények között
 89     4|       módjára fog meghalni. Nézzük most Széplakit, hogyan alakul
 90     4|       változtak kedély hangulatai, most is csakhamar felülkerekedett
 91     4|              kiáltott fel Olga, és most már némi humorral nézett
 92     4|       szinte megfulladt tőle. Olga most a boternyőt nyújtotta feléje.~-
 93     4|             amelyek mögött nyilván most vacsoránál ülnek az urak,
 94     4|           a legnagyobb szamár, aki most, miután már "az egész város"
 95     4|         feléje fejecskéjüket, mert most ő a legérdekesebb férfi
 96     4|          az újságokban, hogy neked most bizonyos érintkezésed van
 97     4|              Nem jó nyomokon halad most az irodalom. Csete Lajos,
 98     4|           kezünkből, lejárattatok, most aztán itt vagyok, szemben
 99     4|         hangoztatnak - szólalt meg most a második párbajsegéd. -
100     4|           előzni a köszönésben.~De most éjszaka volt, a párbajsegéd
101     4|          grófok szeretője volt, és most öregségére azt mondta a
102     4|          meggondoljuk a dolgot.~Ám most, mikor Széplaki a kísértésébe
103     4|            bábuarculat láttára, de most, ezen az éjszakán kalapjához
104     4|          katonatiszt. Erre a hölgy most már teljes alakjában megmutatkozott.
105     4|        asztalánál. A párbajsegédek most kezdtek rájönni arra, hogy
106     4|         huszonhárom... harminc, és most öt lépés avansz. Kérlek,
107     4|          meztelenné" vetkeztették. Most azonban minden keresgélés
108     4|         tehetett vele kivételt.~De most házrengető lépések közeledtek
109     4|            napján". De a hírlapíró most már mind könnyebbülten lélegzett,
110     4|           és ostobaságnak tartotta most megadni magát, miután a
111     4|         Munk úrtól megszabadulván, most már nappali világításnál
112     4|     folyamán jobban imponáltak ők. Most már látszott rajtuk némi
113     4|           krajcárig elköltötte, és most már annyi pénze sincs, hogy
114     4|          nyújtott Széplakinak, aki most már valóban vidámabban nézett
115     5|            friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle
116     5|          faházikóba rejtett óra.~- Most már csak Amália hiányzik -