Part
1 1| Szent leány! Az ördögbe, ez kell a szegény muskétásnak.~-
2 1| a nótát a zsoldosok.) Ha ez a nóta jutott eszébe a katonának,
3 1| folyosóról:~- Igaz, amit ez a leány mond? - kérdezte
4 1| zsoldos -, ha soká tart ez az állapot, nem mondom,
5 1| belenézett.~- Nem sokat ér már ez a süveg, cimbora - szólalt
6 1| katona vállat vont:~- Ha ez igaz, akkor te voltál a
7 1| keresztüldöfi.~- Csupán ez maradt meg a fegyvereim
8 1| meg a fegyvereim közül. De ez éppen elegendő! - dünnyögte
9 1| Mindig utáltam a hóhérokat!~- Ez másféle munka. Egy szép
10 1| mézeskalácsosnéról. Megölte az urát, ez a bűne. Aztán az utolsó
11 1| a szeme előtt tartja.~- Ez a kard nem fog hozzád nyúlni -
12 1| jajkiáltást sem hallottak.~Ez volt Bőrcsuha, alias Balkáj
13 1| A Hartwig~Ez a történet abból az időből
14 1| le szoktuk vágni a kezét. Ez a törvény a játéknál. Egy
15 1| rekedt suttogással Vjuk. - Ez a kutya hideg megöl. Érzem,
16 1| asztal állott.~Olyan volt ez a terem, mint a pokol előcsarnoka.
17 1| föstötte a jelenést, és ez a kép, a krakkói múzeumban,
18 2| Félig legenda, félig való ez az egész nemesi fölkelés,
19 2| De én azt hiszem, hogy ez a nagy könyv éppen olyan
20 2| fegyvere rozsdás. Ki volt ez az elátkozott vitéz?~Senki
21 2| vicispán uram gyerekeinek.~Tyű, ez már nem volt tréfadolog.~
22 2| tűnődtek a kishitűek.~- Ez ugyan kivágta a rezet! -
23 2| Mégiscsak vitéz gyerek ez a Bodó. A többiek még egy
24 2| talpra állott. Hohó, hisz ez ügyben itt némi anyagi előnyökre
25 2| szállott meg.~Régi fogadó volt ez, talán még akkoriban építették,
26 2| meglátogattam, divatos volt ez a frizura és a nagy szakáll,
27 2| könnyedén vállat vont.~- Ez talán nem is olyan fontos,
28 2| Dieu - mormogta. - Ha önnek ez így tetszik, kedvesem...~-
29 2| lemosni róla az árulás vádját: ez a programja - szólt a kortes,
30 2| Polgártársaim! Mi dolog ez?~- Áruló! - kiáltotta ismét
31 3| pályára csábították, amely ez idő tájt utolsóbb mesterség
32 3| verseinek vevője; állítólag ez asszonyság iránt érzett
33 3| útját.~A budai temető már ez idő tájt is régi temető
34 3| minden üdvössége függne ez órán, e boldog napon, e
35 3| földesasszonysággal. Amadét ez még kevésbé nyugtatta meg. "
36 3| ismerkedvén meg, vajon mit fog ez neki hazudni? És vajon boldogítani
37 3| magával. Kettőnknek kicsiny ez a földgolyó. Nos, van-e
38 3| Aljasság és ostobaság ez a mérkőzés, míg jó acélokat
39 3| csupán meghalni óhajtottak ez idő tájt, és a nyárfasorban
40 3| és a szemét lesütötte. Ez utóbbit a püspök bátyja
41 3| ment tönkre a közelében, s ez atyám volt. A tiszta életű
42 3| hosszú gyermekfürtjeimre. Ez a havasok tengerszeméhez
43 3| nevezhető. Sándori szerint mégis ez a ház volt a legderekabb
44 3| emberek általában hallgatagok, ez a falucska pedig még csöndesebb
45 3| táncolni, és így Klára sem tud. Ez a legnagyobb szerencsétlenség."~
46 3| kevés szavú emberek voltunk, ez a megbeszélés sokáig húzódott.
47 3| napom gyönyörű ragyogása ez az óra.~- Már két esztendeje,
48 3| szívében -, hogyan kerül kegyed ez idegen városba?~A nő hangtalanul
49 3| történt. Az altábornagynak - ez lett, midőn nyugalomba vonult -
50 3| szigorúan az altábornagy. - Ez nem béka.~Käti rázza a fejét.~-
51 3| béka.~Käti rázza a fejét.~- Ez csirke! - dörmög a szigorú
52 3| tapasztalásból, hogy mit jelent ez a bűnös pirulás, ezért nem
53 3| nem ismerjük egymást!" - Ez volt az öregember kalapemelése.~
54 3| történtek a családjában, de ez nem zavarta meg.~A fiatal
55 3| volt nála szolgálatban. Ez a gazdasszony csak annyiban
56 3| megverte az öregembert, amiért ez kételkedett hűségében.~-
57 3| mindenki alszik, mintha csupán ez volna az élet célja; ködben,
58 3| bicskázni. Félelmetes hely volt ez napközben, mintha bankót
59 3| kezdtek muzsikálni, amint ez a helyiségben megjelent.
60 3| féloldalra volt fésülve. Ez a fekete, sűrű, szinte egzotikus
61 3| ujjast ingére, és miután ez mindjárt nem sikerült, nyájaskodó
62 3| kép? - mondta a hadnagy.~- Ez? - mormogta Livinszky, és
63 3| világította meg a képet. - Ez egy Ulászló, ősünk...~A
64 3| elhozta Krisztinának.~- Ez a virág azt hitte, amit
65 3| előkereste a teaszínű kendőjét - ez volt rajta, midőn a virágot
66 4| eredetét vasárnapi délutánokon. Ez apró ajándékokat már az
67 4| Napról napra érezte, hogy ez a háború, melynek kezdetben
68 4| gondolta magában.~És midőn ez elhatározása kialakult lelkében,
69 4| a háború ellen.~Verbénai ez éjszakán sorban elbúcsúzott
70 4| maga környékén, mert hiszen ez megakadályozná üzleti tevékenységében?
71 4| az ezredes felélénkült:~- Ez a dolog, az én ügyem pedig
72 4| mellette. Olyan étel volt ez, amelyet még az erre tévedő
73 4| gondolkozását is. Miért kíván ez a gyomor mindenféle olyan
74 4| rákkal garnírozták őkelmét. Ez a három kisebb rák is a
75 4| őt végleg falhoz állítani ez az idegen ember. - De ma
76 4| idegen ember. - De ma csak ez a koszt járja, böjti koszt,
77 4| felbuggyant benne, hogy ez az a fiatalember volna az
78 4| pisztolyát, és talált. Bolondság, ez egy században egyszer fordul
79 4| a dolog, de a helyzeten ez mit sem változtatna. Utóvégre
80 4| barátságot tudott mutatni ez a nő! Mégis, midőn átgondolta
81 4| Mégiscsak derék asszony ez az Olga - mondogatta magában
82 4| Oktondi hírlapíróknak szokásuk ez, akik még mit sem próbáltak
83 4| utána a kapuból, mintha csak ez a szemtelen szolga eltalálta
84 4| hiszen annyian küzdenek ez örömökért szakadatlanul.
85 4| gyümölcsöket. A legdrágábbak voltak ez idő tájt a szőlők és a diók,
86 4| arra gondolt Kersántz, hogy ez a botesernyő egyszer amúgy
87 4| szoktak. - Igen, János, ez csak a jövő zenéje. Máskor
88 4| darabkákra felvagdalni, mert ez csak úgy tud átfőni kellő
89 4| miután észrevette, hogy ez az eledel a legdrágább a
90 4| volna vonva a szájszöglet. Ez a vörös bajusz megérdemelte,
91 4| szólt az egyik párbajsegéd.~Ez a Szolyvai Aladár mindig
92 4| lelkipásztoroknak illik ez a kezükbe - monda, és a
93 4| sértés, arculütés, mert ez a párbajsegéd mindig el
94 4| Kezdő hírlapírónak való ez, nem pedig olyan szerkesztőnek,
95 4| időre elfelejtse bánatát. Ez pedig úgy történt, hogy
96 4| gonosz női személyiség volt ez, akit még abból az időből
97 4| lehajtogatta, mint abban az időben ez divat volt - diófehérre
98 4| Széplakiné! Nem is hangozna ez olyan rosszul, mintsem hiszi,
99 4| meggyőződött.~Azt hiszem, hogy ez az a bizonyos húsvéti szilvórium,
100 4| pálinkarekedten felelt: - Azt hiszi? - Ez az érzésem - felelt Olga.
101 4| volt akasztva az alvónak. Ez a gyászjelentés - vagy mint
102 4| szenvedés után elhunyt. Ez a Széplaki Róbertné volt
103 4| szerkesztő úr - mondotta -, ez nagyon is jól van!~És hallani
104 4| tehetetlennek érezte magát, hogy ez már szinte jólesett neki,
105 4| asztaloktól. Különben is ez a vendéglői étel az, amelyet
106 4| végignézte a vándorkatonát.~- Ez is a jergliben17 virrad
107 4| megbilincselve a börtönbe vetették.~~Ez a börtön a bástyafalba volt
108 5| medaillon. Igen, megösmeri. Ez volt az, amit a cukrásznénak
|