Fejezet

  1 IV     |        izmai kissé összevonvák. Ez aztán erélyes ember s bizonyosan
  2 VI     |           mit kell cselekednem.~Ez aztán olyan eset, amire nem számítottam,
  3 VII    |            egy óra hosszáig írtam, aztán elgondolkoztam. Végre ledõltem
  4 VII    |       szemöldeit kissé összevonja. Aztán megtekinti az eget és a
  5 VII    |            Kurtis Róbert és Walter aztán pár percig suttogva beszélnek.~
  6 VII    |         hangon felel, fejét rázva. Aztán a másodkapitány parancsára
  7 VIII   |   szivattyúk lövelik a vizet, mely aztán a hajó hajlása szerint jobbra
  8 IX     |         beeresztem a vizet, melyet aztán kiszivattyúzunk; hanem,
  9 X      |            fogok, tehát hallgatok.~Aztán elszorúl a szívem, amint
 10 XI     |        hogy megfojtsa ezt a Rubyt.~Aztán nyugodt hangon kikérdezi
 11 XI     |      kapitány föl nem veszi.~- Nos aztán, - tette hozzá vállat vonva, -
 12 XI     |         örült hadarászva kezeivel. Aztán megint szóhoz jut s e rettenetes
 13 XI     |    legyûrnek s erõsen megkötöznek. Aztán kabinjába szállítják, hol
 14 XII    |          hogy hosszú‑é ez a kanóc!~Aztán odább megy.~Jó, hogy a matrózok
 15 XII    |            felel:~- Jól van, uram.~Aztán visszatérve a fedélzetre,
 16 XII    |  teljesíteni fogom kötelességemet.~Aztán egy matrózt szólít magához
 17 XIII   |          melybe már becsap a láng. Aztán megjelen Huntly Silas, a
 18 XIII   |             röpülünk! röpülünk!...~Aztán, mielõtt meg lehetett volna
 19 XIV    |     levegõben himbálózik a csónak, aztán, amint a hajó a haboktól
 20 XIV    |          egy pillanatig fölemeli s aztán ellenállhatlan erõvel sújtja
 21 XV     |           kioltja a tüzet.~- Hanem aztán? - szóltam én.~- Kazallon
 22 XV     |       felel nekem Kurtis Róbert - «aztán», az a jövõ, azt az Isten
 23 XV     |         oltsa ki a tüzet ez a víz, aztán majd õ ellene fordulunk!
 24 XVI    |       fõárboc kötéltartó rúdjaira, aztán átmegy a korlátfákon az
 25 XVI    |    legnagyobb figyelemmel a tájat: aztán visszakúszik a köteleken
 26 XVI    |           helyett csak vállat von. Aztán felém és Letourneur úr felé
 27 XVI    |      részére vetett.~Kurtis Róbert aztán élelmiszereket osztogattat
 28 XVI    |           s egy kis szárított hús; aztán a kapitány, anélkül, hogy
 29 XVI    |       Elõbb a tûzzel kell végezni. Aztán jön a víz.~Nem jobb lesz‑
 30 XVI    |            el a Chancellort.~Ekkor aztán a hátsó födélzeten tanyát
 31 XVI    |         Silas esztelen nyakassága, aztán az az északnyugati erõs
 32 XVI    |          teljesen kioltja a tüzet, aztán tengerbe dobatja a szállítmányt
 33 XVII   |        gyapotréteg még most is ég? Aztán, ha kioltottuk is a tüzet,
 34 XVII   |           bízva, hogy egészítse ki aztán, ha majd újólag kiszámította
 35 XIX    |           szállt föl a hajóközbõl; aztán lassanként szünni kezdett
 36 XIX    |          nagy munkát végezhessünk. Aztán az a félelem is visszatart,
 37 XX     |     amilyen szilárdan csak lehet s aztán elindulunk a legközelebbi
 38 XX     |         hogy elindítsa hajóját; ha aztán egyszer már e medencén kívül
 39 XX     |      terhelni valami súllyal, hogy aztán fölvonhassák a vitorlákat
 40 XX     |         másik horgonyt lebocsátnak aztán a szoroson kívül, melynek
 41 XXI    |   körülbelül tíz percig kell égni, aztán õ is hozzánk jön.~A robbanás
 42 XXII   |            hajóban, melyen megy! S aztán minõ út ez, hisz visszafordulunk,
 43 XXII   |         része még tele van. Emiatt aztán minduntalan tisztogatni
 44 XXIII  |           kell a hajó gyorsaságát, aztán nagy, vastag vitorlavásznakat
 45 XXIV   |            állítni elõ, melyen fog aztán nyugodni a tutaj felsõ állványa;
 46 XXIV   |              felel a bátor leány s aztán mindjárt visszatér Mrs.
 47 XXV    |         fölkapaszkodunk oda hozzá.~Aztán körültekintek. Az éj elég
 48 XXVI   |        hogy habok össze ne zúzzák, aztán a hátsó födélzet s az elõrészen
 49 XXVI   |          teste körül, mely kötelet aztán körül csavarják az árboc
 50 XXVI   |            az árboc kötélzetén is; aztán lecsúsztatják Mr. Keart,
 51 XXVI   |          ott marad körülnézegetve; aztán, mielõtt leszállna, megszorítja
 52 XXVI   |            mozgását. Mi lehet hát?~Aztán a hold újra felhõk közé
 53 XXVIII |          én betakargatjuk ruháiba; aztán néhány imát mondunk el a
 54 XXVIII |           Owen az, aki ezt mondta.~Aztán eszembe jut, hogy valóban
 55 XXIX   |         fölött marad, körültekint, aztán legutoljára hagyja el hajóját.
 56 XXIX   |           csúcsa tûnik el elõször, aztán a fõárboc csúcsa is és nemsokára
 57 XXX    |       mérnök, miss Herbey és én; - aztán Kurtis kapitány, Walter
 58 XXXI   |          is és a kétszersültet is; aztán megeheti, ahogyan és amikor
 59 XXXII  |          az éjszaka egy részén át. Aztán még egyszer kezet szorítottunk
 60 XXXII  |    Letourneur András néhány nappal aztán, hogy ez új jármûvön helyet
 61 XXXIII |            miatt eltörhessen. Erre aztán kissé gyorsabban kezd úszni
 62 XXXIII |              meghallhat bennünket!~Aztán a tutaj szélére megy, ahol
 63 XXXIII |     tisztek számára tartogatják?~- Aztán? - szólt Kurtis Róbert.~-
 64 XXXIII |             szólt Kurtis Róbert.~- Aztán azt akarjuk, hogy minden
 65 XXXIV  |        foglalnak el a láthatárból, aztán lassanként elborítják az
 66 XXXV   |    lenyomva a légrétegek súlyától, aztán annál dühösebben szökkentek
 67 XXXVII |      Hosszasan reánézek a betegre, aztán fülemet mellére tartom.
 68 XXXVII |           pillantása rajtam csügg.~Aztán megfordítja fejét s úgy
 69 XXXVII |           egy halat fognánk, azzal aztán ide csalogathatnánk többet
 70 XXXVII | egyetlenegy halat foghatnánk, mely aztán csalétkül szolgálhatna a
 71 XXXVIII|        minduntalan csalódtunk s ez aztán annál fájdalmasabban esik.
 72 XXXVIII|   Fájdalmas ásítozást idézett elõ; aztán valami két óra múlva némileg
 73 XXXIX  |          szenvednek, úgy‑e? - szól aztán.~- Igen, de hamarább meghalnak!
 74 XXXIX  |         állok ki, hogy fölkiáltok; aztán megint lecsillapodnak s
 75 XXXIX  |               Hát az atyám? - szól aztán.~Azt mondom neki, hogy Letourneur
 76 XL     |   fáradozásainkat.~- Uram, - szólt aztán, reszketõ kezébõl kiejtvén
 77 XL     |      meghidegült kezébe a levelet, aztán ajkaira helyeztem. Arca,
 78 XLI    | valamelyikünk életben marad.~Midõn aztán rá akarjuk adni a halottra
 79 XLIII  |      pillanatban.~- Nézze, - szólt aztán, - tekintsen balra hátra!~
 80 XLIII  |             hogy máglyát képezzen. Aztán meggyujtják, kissé ugyan
 81 XLIII  |           megfordította vitorláit; aztán lassan eltávozik kelet felé
 82 XLIV   |      hallatszik!... A cápa megáll, aztán eltûnik a tenger mélyében.~
 83 XLIV   |         aki megszólal, megölöm! ~S aztán megint a dolgához lát.~Végre
 84 XLV    |    körülbelül húsz percig tartott, aztán a felhõ, félig kifogyva,
 85 XLV    |         ismét vizet hoznak nekünk!~Aztán az a víz sem vesz el, mely
 86 XLV    |         vizet az egyik vitorlából; aztán megkóstolja s nagy meglepetésemre
 87 XLV    |        nagy meglepetésemre kiköpi.~Aztán én is megkóstolom. Ez a
 88 XLV    |            iható víz a hordóban. S aztán láttuk, hogy eljött az esõ.
 89 XLVI   |          lehet semmivel kipótolni. Aztán a vizet elõteremtheti valami
 90 XLVI   |         legyûrve tartom Hobbartot.~Aztán elbocsátom a szerencsétlent,
 91 XLVII  |          módon majd sót nyernek.~- Aztán besózzuk, ami megmarad, -
 92 XLVIII |            hogy miért dühöngenek s aztán igyekszik lecsillapítni
 93 XLVIII |         nem õk voltak.~Pillantásom aztán Andrásra fordul, ki egy
 94 XLIX   |      kiabálva:~- Igyatok! Igyatok!~Aztán leugrik s hallom, amint
 95 LI     |          megnedvesíthessek általa. Aztán az üst sem birt ellenállni
 96 LII    |            Ami engem illet, - szól aztán, - én nem ölöm meg magamat.
 97 LII    |       iszonyú gyötrelmeimet, hanem aztán egyszerre megáll, többé
 98 LII    |           még a holnapi nap!~Mikor aztán elérkezik a reggel, megint
 99 LIII   |          nevet, mely rá van írva s aztán átadja annak, kit e név
100 LIII   |            mellébõl.~Letourneur úr aztán fogja az utolsó cédulát
101 LIII   |            összegyûri, újjai közt, aztán komolyan reám függesztve
102 LIV    |         pillantása atyjára szállt. Aztán látom, hogy összeszámítja
103 LIV    |           ezek az utolsó ölelések.~Aztán késõbb, mikor egyedül maradok
104 LVII   |     találtak reánk s ennünk adtak, aztán elvittek Parába, hol a leggyöngédebb