Fejezet

 1 I      |          nyílt tenger felé. Huntly kapitány fölvonatta mind a felsõ,
 2 I      |         homok torkolatokba. Huntly kapitány tehát bevitorláz a délnyugoti
 3 II     |          az nem lehetséges!~Huntly kapitány magatartása lomha s egész
 4 II     |          következõkbõl áll: Huntly kapitány, Kurtis Róbert másodkapitány,
 5 III    |         III.~Szeptember 29.~Huntly kapitány elismervénye, azaz azon
 6 V      |            látszik, hogy ezúttal a kapitány nem akarja ezt az utat követni.~-
 7 VI     |           Kurtis Róbert nem érti a kapitány szándékát, legalább a vitorlákat
 8 VI     |             mint én.~- S ha Huntly kapitány Kinába akarná vezetni a
 9 VI     |       Nincs, mindaddig, mig csak a kapitány eljárása elveszéssel nem
10 VI     |       fenyegeti a hajót.~- De ha a kapitány õrült?~- Ha õrült, akkor
11 VII    |        hogy mi lehet az oka Huntly kapitány e megfoghatatlan önfejûségének
12 VII    |     megszûnik. Hallom, hogy Huntly kapitány visszatér kabinjába, mely
13 VII    |        hadnagyhoz fordúl:~- Huntly kapitány? - kérdi.~- Még nem láttam.~-
14 VIII   |           óta veszem észre, hogy a kapitány s a másodkapitány gyakran
15 VIII   |         beszélgetések végén Huntly kapitány még jobban köti magát föltett
16 VIII   |    észrevettük már az ebéd alatt a kapitány komor hallgatagságát s Kurtis
17 X      |             Ma volt az értekezés a kapitány, másodkapitány, hadnagy
18 X      |        hogy mit határoztak. Huntly kapitány teljesen oda van, - amit
19 XI     |            jól tudta, hogy akkor a kapitány föl nem veszi.~- Nos aztán, -
20 XII    |         Huntly kapitánynak. Huntly kapitány habár tényleg nem is, de
21 XII    |            helyzetet.~E közlésre a kapitány egy szót sem felelt s miután
22 XII    |      Másnap, október 23‑án, Huntly kapitány hivatja a másodkapitányt,
23 XII    |               Kurtis úr, - szólt a kapitány, kinek zavaros szeme mutatja
24 XII    |    Hallgatom.~- Uram, - folytatá a kapitány, - e perctõl kezdve én többé
25 XIII   |      Azalatt, míg lehetett, Kurtis kapitány kihozatta az eleségtárból
26 XV     |           födélzetre lépni.~Kurtis kapitány, a hadnagy és a kormányos
27 XVI    |         kis szárított hús; aztán a kapitány, anélkül, hogy egy percet
28 XVI    |           a víz a hajóközben, de a kapitány még nem ad rendeletet, hogy
29 XVI    |     kormányos is helyeslik, amit a kapitány mond. Valóban, ha a tenger
30 XVI    |            egy kis felhõ takart. A kapitány, ki már reggel hozzá kezdett
31 XVI    |     vagyunk.~Akkor megmagyarázza a kapitány a helyzetet mindazoknak,
32 XVI    |            de a benyomás, melyet a kapitány e nyilatkozata eredményez,
33 XVII   |          ég kegyelmét, hogy Huntly kapitány neki adta át a hajó parancsnokságát.
34 XVII   |          percet sem veszteget el a kapitány s mindenki buzgón a dologhoz
35 XVII   |         Letourneurék elfogadták. A kapitány rendelkezésünkre bocsátja
36 XVIII  |   csakugyan el kell tûnnie, Kurtis kapitány jobb szeretné, hogy néhány
37 XVIII  |       óriás Gargantua, s ha Kurtis kapitány beleegyezik, ennek a szigetnek
38 XIX    |         hogy jobban ellenálljon.~A kapitány eljárása sikerült. Látható
39 XX     |       kellene ilyen hosszú útra.~A kapitány és az ács aggódó arccal
40 XX     |           a szoros irányában. De a kapitány, igen helyesen, nem mer
41 XX     |  összetörik, ha leapad a tenger. A kapitány parancsára gyorsan megfordítják
42 XX     |          börtönéül szolgál.~- Nos, kapitány, - kérdi ekkor a kormányos, -
43 XXI    |     válaszolt Kurtis Róbert.~- Ej! kapitány, - szólt Daoulas, - az eltart
44 XXII   |        lemegy kabinjába, de Kurtis kapitány nem hagyja el a hátsó födélzetet
45 XXII   |     gyorsan tódul a hajófenékbe.~A kapitány, amint feljön, szél mentébe
46 XXII   |            föl.~Látom, hogy Kurtis kapitány összeráncolja homlokát,
47 XXII   |     matrózok közt. A kormányos s a kapitány azonban elõljárnak jó példával
48 XXIII  |  hajógerinc résén.~Ezen nap Kurtis kapitány, ki szempillantásig sem
49 XXIII  |         éjjel és sötét van. Kurtis kapitány azonban fönn akart hagyni,
50 XXIII  |         azt feleli, hogy: «nem.»~A kapitány ismétli parancsát.~Owen
51 XXIV   |        elsõ mozgalmát elfojtotta a kapitány erélyes magatartása. Szintoly
52 XXIV   |     hadnagy, a kormányos és Kurtis kapitány tanácsot tartván, elhatározzák,
53 XXV    |            még el minden reményét, kapitány úr, - kérdezem, meglepetve
54 XXV    |       Chancellor még nem sûlyed!~A kapitány szilárd hangjára a matrózok
55 XXVI   |           nem fog sûlyedni; mint a kapitány mondja, valószinû, hogy
56 XXVI   | észreveszem, hogy Mr. Kear s az ex‑kapitány, Huntly Silas nagy izgatottsággal
57 XXVII  |            E két sötét árny Kurtis kapitány s a kormányos. Szavaik,
58 XXVII  |          elhagyta nejét! A hitvány kapitány elhagyta hajóját! S ellopták
59 XXIX   |           be, öreg! - kiált neki a kapitány.~- A hajó elsülyed? - kérdezi
60 XXX    |       Herbey és én; - aztán Kurtis kapitány, Walter hadnagy, a kormányos,
61 XXXI   |        reggel nyolc órakor, Kurtis kapitány mindnyájunkat, utasokat
62 XXXI   |         melynek irányát megnézte a kapitány a delejtûvel, északról fúj.
63 XXXI   |     hasonló.~Ezen idõ alatt Kurtis kapitány a szükséges szemléhez készül,
64 XXXI   |    elkerülhetlen szükséges. Kurtis kapitány tanácsot kért tõlünk e tárgyban
65 XXXI   |          sem szabad hozzá nyúlni a kapitány engedélye nélkül.~Az életrend
66 XXXII  |           Bárcsak ne csalódnának a kapitány és a kormányos, mert ebben
67 XXXII  |  felelõsség terhe, bizonyosan! Õ a kapitány, neki nemcsak a saját életét,
68 XXXII  |       tutaj elején. A hátsó rész a kapitány parancsára az utasok számára
69 XXXIII |    kapitányával s vakmerõn szól:~- Kapitány, beszélni valóm van önnel
70 XXXIII |        folytatja Owen. - Ön tudja, kapitány, azt a kis tonnát... Tán
71 XXXIII |          szokták.~- Nem, - felel a kapitány.~- Mit mond ön?... - kiált
72 XXXVII |        félfont kétszersültünkhöz a kapitány még néhány csepp pálinkát
73 XXXVIII|     végzetessé vált reánk nézve, a kapitány mûszerei minden vigyázat
74 XXXVIII|              Tengerbe vele! Owen a kapitány! Owen a parancsnokunk!~A
75 XXXVIII|        nyomorban!~- Owen, - szól a kapitány másodszor, - le a fegyverekkel!~-
76 XL     |            nézve megfogytunk is, a kapitány leszállította a napi részletet
77 XL     |        melyet biztos helyre tett a kapitány, a tutaj hátsó részébe.~
78 XLI    |      matrózok reá rohannak. Kurtis kapitány, Falsten, én, oda ugrunk,
79 XLI    |           Letourneurék, Falsten, a kapitány és én elkezdünk beszélgetni
80 XLII   |            levegõtõl.~Kérelmemre a kapitány ezúttal megváltoztatta az
81 XLII   |          tehát Kurtis Róberttól. A kapitány szívesen ad.~Az elsõ hordóból
82 XLII   |            idõre. Végre szólhat. A kapitány és én kikérdezzük...~Nem
83 XLIII  |         délelõtt tizenegy órakor a kapitány hozzám jön s halkan azt
84 XLIII  |          egy hajót vettem észre!~A kapitány jól tette, hogy elõre figyelmeztetett,
85 XLIII  |         félegykor a kormányos és a kapitány úgy vélik, hogy a brigg
86 XLIV   |       kérdezte Kurtis Róberttól:~- Kapitány, mikor húzunk sorsot?~Kurtis
87 L      |           elég sebesen haladunk. A kapitány számítása szerint mintegy
88 LI     |       meghalt már? Csak az erélyes kapitány, Kurtis áll egyedül ott
89 LII    |      nyugalommal mondom el neki. A kapitány nem felel egyebet, csak
90 LII    |       Kurtis Róbert mellett áll.~- Kapitány, - szólal meg, - sorsot
91 LV     |           de nem is hátráltatja. A kapitány gondolatait és érzelmeit
92 LV     |       megtörténni, míg mi élünk. A kapitány a matrózok közé rohan, hogy
93 LVI    |         tekintenek. Megbolondult a kapitány? Nem látni semmi partot
94 LVI    |   láthatjuk, de itt van! - szólt a kapitány, nyugat felé kinyújtva karját.~-
95 LVII   |        legutoljára - Kurtis Róbert kapitány.~Hozzá kell tennem, hogy