Fejezet

 1 I      |   gyorsan vitt bennünket a nyílt tenger felé. Huntly kapitány fölvonatta
 2 I      |     magával az apály. De a nyílt tenger még messze s míg odáig érünk,
 3 I      |        való utazás, ha a szél és tenger kedvezõ, csaknem épp oly
 4 V      |   alacsony szigetek, rettenetes, tenger alatt lappangó szirtek láncolata
 5 VI     |          fújni észak‑keletrõl. A tenger igen hullámzik s a hajó
 6 VI     |          a Sargasso‑tengerben.~E tenger, melyet a Golf‑áram langyos
 7 VII    |         levegõt, mely tele van a tenger szagával.~Kérdezem ezeket
 8 VIII   |        tetszett a hõség. Ámbár a tenger erõsen hullámzott, kénytelen
 9 XII    |        ezen új fordulata elõtt a tenger állapota megengedi, hogy
10 XII    |  fejünket és hallgatunk. Mivel a tenger állapotát tekintve, a rögtöni
11 XII    |          elhagyni kabinomat... A tenger látásától rosszul leszek!...~-
12 XIII   |         következõ öt nap alatt a tenger nagyon háborgó. A Chancellor
13 XIII   |    Chancellor fölhagyott ugyan a tenger ellen való küzködéssel s
14 XIII   |          szerencsétlenségünkre a tenger oly háborgó, hogy lehetetlen
15 XIII   |       szél fúj, hogy kikerülje a tenger csapásait, melyek rettenetesek,
16 XIV    |      látni az esztelenek, hogy a tenger féktelen, hogy semmiféle
17 XIV    |      vöröses fényben ragyognak a tenger habjai. Fent az alacsony
18 XIV    |        Féltizenkettõkor, mikor a tenger legrémítõbb, sajátságos
19 XV     |    lassanként visszahúzódnak s a tenger dühe csillapul. A Chancellor
20 XV     |          szárazföld közel s ha a tenger hajózható, kiszállunk a
21 XV     |        Vajjon nem borítja‑e el a tenger, ha megdagad? Megismerhetjük
22 XV     |    zsarátnokon. Bizonyos, hogy a tenger megteszi azt, amit a mi
23 XVI    |        nyugati és déli részét.~A tenger most csaknem egészen visszahúzódott,
24 XVI    |        ha szükséges.~Túl rajta a tenger ismét fölveszi sötét szinét.
25 XVI    |         az egész teret betölti a tenger.~Kurtis Róbert mozdulatlan
26 XVI    |     kapitány mond. Valóban, ha a tenger dühöng, nem igen lehetne
27 XVI    |     emelkedni fog a víz, amint a tenger szintje emelkedik s csakugyan
28 XVI    |      foglalja el a Chancellor. A tenger ott meglehetõs nyugodt s
29 XVIII  |        jegec képét kölcsönzik. A tenger bámulatosan átlátszó a szirt
30 XVIII  |         vízbõl.~Az ég tiszta s a tenger alacsony lévén ekkor, kiemelkednek
31 XVIII  |    boldogságot - csak az Atlanti‑tenger egy ismeretlen szikláján!~ ~
32 XIX    |         van vízzel. Csak mikor a tenger leapad, apad a víz a hajófenékben
33 XIX    |   súlyosan meg volt terhelve s a tenger szerfölött hullámzó. Sõt
34 XIX    |      életünket védjük a betóduló tenger ellen s nem az a kétségbeesett
35 XX     |         puszta szirten, melyet a tenger minden percben elboríthat,
36 XX     |      hónapokig. Ma éppen magas a tenger, föl kell használnia, hogy
37 XX     |    igazítják.~Itt a nagy perc. A tenger dagad. Utasok és matrózok
38 XX     | Chancellor kissé megrázkódik s a tenger, mely dagad, könnyedén fölemeli
39 XX     |          összetörik, ha leapad a tenger. A kapitány parancsára gyorsan
40 XXI    |          tegnap óta leszállt s a tenger hullámzani kezd Ham‑Rock
41 XXI    |          szétrombolja hajónkat a tenger!~- Van valamink a lõpornál
42 XXI    |           melyet a dagadni kezdõ tenger betölt s a kijárás szabad.~
43 XXII   |     éjjel folyvást tartott. De a tenger gyõzedelmeskedik fölöttünk;
44 XXIV   |  fölemelkedni a hullám hátára, a tenger árja el‑elborítja s beömlik
45 XXIV   |       állítják össze a tutajt. A tenger e percben aránylag csöndes
46 XXIV   | födélzete már két lábnyira van a tenger színe alatt, a Chancellor
47 XXV    |     nyugodt hangon. - Az fõleg a tenger állapotától függ. Csak annyi
48 XXV    |           Nem, Kazallon úr, de a tenger árja s a szél odább viheti
49 XXVI   |          a nap forró sugarait.~A tenger azonban meglehetõsen hullámzó
50 XXVI   |          csak ennyi áll még ki a tenger szine fölött: a három árboctalp,
51 XXVI   |           Lent az árbocok közt a tenger zúg, mint valami szirten
52 XXVI   |          szél lecsöndesült, de a tenger még mindig háborog. A hold,
53 XXVI   |   megrezdíti érctartóit. Hanem a tenger «érez» valamit. Hosszas
54 XXVII  |          homályban zúg alattam a tenger. Inkább sápadt, mint fehér,
55 XXVII  |        tûnik föl a fehéres színû tenger fölött. E két sötét árny
56 XXVII  |         amilyen állapotban van a tenger, úgy látszik, O’Readynek
57 XXVIII |          lábnyira fölemelkedik a tenger színe fölött.~Ami a felsõ
58 XXVIII |          van a nagy árbockosár a tenger fölött s az elõárbocnak,
59 XXIX   |          ez a végsõ óra, midõn a tenger már az árbockosarakig fölhágott! -
60 XXX    |      bármi történjék is. Hanem a tenger nem fogja‑e szétszaggatni?
61 XXXII  |       könnyen emelkedik. Mivel a tenger nem háborog, a habok nem
62 XXXII  |          Csakhogy fájdalom, ha a tenger háborgása szûnik, az azért
63 XXXII  |    néhány nagy cápa jelent meg a tenger fölszínén, - abból az óriási
64 XXXIII |       jobban meg vagyunk védve a tenger ellen.~Az élelmiszereinket
65 XXXIV  |          lesz a tutaj az ég és a tenger dühöngése közepett?~Éjfélig
66 XXXIV  |    villamos kitörések hangját.~A tenger idáig csöndes, lomha, tespedt
67 XXXIV  |        bekövetkezni. Szerintök a tenger «készül» s a távolban valami
68 XXXV   |        felhõboltozat lángolna. A tenger is olyan, mintha a mennybolthoz
69 XXXV   |          alatt meghajlik. Hogy a tenger el nem söpörte ezeket az
70 XXXVI  |          halat raktuk, elvitte a tenger mindkettõt s ezekbõl az
71 XXXVIII|  zsákmánytárgyai a szeleknek s a tenger árjainak!~Nyugat felé sietünk‑
72 XXXVIII|         a szürkés látkört, hol a tenger és az ég összeolvadnak.
73 XL     |       Január 7.~Néhány nap óta a tenger vize, mely mihelyt hullámzani
74 XLII   |       egy habocska sem zavarja a tenger sima fölületét, mely csaknem
75 XLIII  |       ikán helyzetünk ugyanaz. A tenger vize kezdi kienni a lábamat,
76 XLIII  |      szín legélesebben kiválik a tenger és az ég láthatárán.~A miss
77 XLIV   |         a horgot a habok közé.~A tenger átlátszó s száz lábnyira
78 XLIV   |        felé úszik, besötétítve a tenger fölszínét. Egy tizenkét
79 XLIV   |          megáll, aztán eltûnik a tenger mélyében.~Ki volt az közülünk,
80 XLIV   |         alatt erõsen hullámzik a tenger. Amint lehajlok, észreveszem
81 XLV    |       egészen sós! Mintha csak a tenger vizét kóstolnám!~Az az oka,
82 XLV    |   érintésének, magukba szítták a tenger vizébõl a sót. Az nagy baj!
83 XLVI   |      melyik pontjára hajtották a tenger áramlásai? Senki sem mondhatja
84 XLIX   |          hogy itt körültünk ez a tenger víz, mely a szemnek oly
85 LI     |         azonban mindig figyelt a tenger árjainak s a szeleknek irányára,
86 LI     |        szél teljesen megszûnt. A tenger mindamellett erõsen hullámzik,
87 LII    |         úszunk. Nem látjuk már a tenger fölszínét sem. A köd, mint
88 LII    |       vagyok áldozata... Hanem a tenger puszta, elhagyott!~Délelõtt