Fejezet

 1 IV    |       tengerre.~Az Atlanti‑óceán nem igen viharos. Amennyire tudom,
 2 IV    |               mûvelt fiatal ember.~- Igen, Kazallon úr, - felel rá
 3 IV    |     gyönyörködve, képes felejteni!~- Igen, uram... kétségkívül, -
 4 IV    |             dob neki.~E fiatal leány igen csinos. Szõke, sötétkék
 5 V     |              Kurtis Róbert, hogy nem igen messze lehetünk a Bermuda‑
 6 V     |              e szigetcsoportról, nem igen értenek egyet a tengerészek,
 7 VI    |             észak‑keletrõl. A tenger igen hullámzik s a hajó szerfölött
 8 VI    |        illetõleg, melyen haladunk?~- Igen, de õ azt felelte, hogy
 9 VII   |     gyönyörûen ragyog. A hõmérséklet igen meleg kezd lenni. A mérés
10 VII   |          jelentékeny e percben s nem igen lesz kevesebb tizenegy mérföldnél
11 VII   |             anélkül, hogy felelne.~- Igen, - folytatám, - valami szokatlan
12 VIII  |          amit még ki sem ejtettem:~- Igen! - így szól. - Tûz ütött
13 IX    |               Tehát azon éjjel?...~- Igen, - felel rá Kurtis Róbert, -
14 IX    |               S a tûz folyvást nõ.~- Igen! A mi azt bizonyítja, hogy
15 X     |         tisztogatásához, amilyen nem igen szokásos a kereskedõ hajókon.
16 X     |           végtelen óceánon s kik nem igen ismerõsek a delejtûvel,
17 X     |             újra hallom szavaikat.~- Igen, igen! - szól Falsten, -
18 X     |            hallom szavaikat.~- Igen, igen! - szól Falsten, - tudtára
19 X     |        Klórsavas káli van a hajón?~- Igen, - válaszol Falsten, - harminc
20 XI    |              Rubytól.~- Ej, no, hát, igen! én tettem! - felel nyugodtan
21 XII   |        azalatt ez a tûzijáték‑anyag? Igen. Tehát vagy eléri a tûz
22 XII   |           tengerész vagyok, úgy‑e?~- Igen, uram.~- Ej, no, képzelje
23 XII   |              úr?~- Chancellor.~- Ah, igen, a Chancellor! Hol van most?~-
24 XII   |          hogy ápolásunk mellett...~- Igen, igen, majd meglátjuk!...
25 XII   |         ápolásunk mellett...~- Igen, igen, majd meglátjuk!... késõbb...
26 XII   |            nekem, hogy mi történt.~- Igen, - mondom én, - az az ember,
27 XIII  |              hogy semmit se tegyünk.~Igen! Légmentesen bedugni minden
28 XVI   |              ha a tenger dühöng, nem igen lehetne tartózkodni e sziklákon,
29 XVII  |              mérnök, ki különben sem igen közlékeny, elmélyed számítgatásaiba
30 XVII  |             személy, ki rendesen nem igen barátságos lábon áll a szakácsával
31 XVII  |             kellene.~Mulatságunk hát igen kevés lehet a hajón. Szerencsére
32 XVIII |           szigeteknek a léte gyakran igen rövid, s mikor a geographusok
33 XVIII |          elhatároz, úgy‑e barátim?~- Igen, Kazallon úr, - felelt Letourneur
34 XVIII |              sonkát rajzoltál ide!~- Igen, apa, - felel András, -
35 XIX   |            be és kiömlik, nagy, mert igen hamar megtelik és leapad
36 XX    |            irányában. De a kapitány, igen helyesen, nem mer teljes
37 XXII  |            de szerencsénkre nem kell igen hosszú utat tennünk. Csak
38 XXII  |          látni, - feleltem, - de nem igen lehetünk messze a szárazföldtõl
39 XXII  |              Falsten vállat vonva.~- Igen, itt van, - mondja miss
40 XXII  |         kérdése volna s valószínûleg igen hamar végbemenne. A Chancellor
41 XXII  |             hullám lökésére már csak igen nehezen emelkedik föl.~Látom,
42 XXIV  |     mozdulatai nehézkesek s minthogy igen bajosan bír fölemelkedni
43 XXIV  |        könnycseppek gördülnek alá.~- Igen, - mondom, görcsösen megszorítva
44 XXX   |          merült. Ez élelmiszerek nem igen bõvek, ha megfontoljuk,
45 XXXI  |          számítjuk, kivéve azt a nem igen valószínû esetet, hogy valami
46 XXXII |         vonásain nem látszik már oly igen a bágyadtság s arca visszanyerte
47 XXXII |            legalább aránylag biztos. Igen, ismétlem, hogy a helyzet
48 XXXII |          csüggedjünk, hanem bízzunk!~Igen! mindnyájan bízunk. Úgy
49 XXXIII|            elgyöngül, Kazallon úr.~- Igen, kisasszony, - válaszolám, -
50 XXXIII|              Valami egy óra hosszáig igen élénken beszélgetnek Owen,
51 XXXIII|    hadarásznak, ami arra mutat, hogy igen izgatottak lehetnek. A beszélgetés
52 XXXIV |              különbözõ pontjairól.~- Igen, Kazallon úr, - így szól
53 XXXVI |              mindjárt meghalnának.~- Igen, - felelt Owen. - Legalább
54 XXXVII|           szereznünk, - ami most már igen nehéz. A kormányos és ács
55 XXXIX |             hogy éhen haljunk meg?~- Igen, miss Herbey, - feleltem
56 XXXIX |               úgy‑e? - szól aztán.~- Igen, de hamarább meghalnak!
57 XXXIX |             egy szívességet tenni?~- Igen, miss, - felelem ezúttal
58 XXXIX |            ettem!~- Nyolc nap óta?~- Igen! Félre raktam a fiam számára!~
59 XXXIX |    megsimogatta.~- A fáradságáért... igen... ön is fog enni belõle...
60 XL    |             semmit.~A hõség folyvást igen nagy, sõt tûrhetetlen, ha
61 XLI   |              meghidegült. Siettem... igen! siettem bedobni a tengerbe.
62 XLI   |                  Azt a lábat?... Óh, igen! - felel a kormányos furcsa
63 XLI   |           folytassa halászgatását.~- Igen, - mondja õ, - igen... kétségkívül...
64 XLI   | halászgatását.~- Igen, - mondja õ, - igen... kétségkívül... újra elkezdem...
65 XLI   |         horgokra kell? - kérdezem.~- Igen, - felel a kormányos halkan.~
66 XLI   |              távolesõknek látszanak. Igen! Mindez megtörtént s mégis
67 XLIV  |         nyelére, mely fából van, egy igen erõs kötelet kötöttek, mely
68 XLV   |            jobb emberek keltünk föl; igen, «jobbak». Egymásnak kezeit
69 XLVII |     eleségtári felügyelõ. Én vagyok, igen, én vagyok, ki öngyilkosságra
70 XLVII |           ami megmarad, - úgymond.~- Igen, - felel rá a kormányos.
71 XLVIII|            tekintgetve maga körül.~- Igen! - szól a kormányos, - itt
72 XLIX  |            éhség, hanem a szomjúság. Igen! Ha néhány csepp víz és
73 LII   |              mely mellemet égeti?~De igen! Megiszom a saját véremet,
74 LIII  |             A nyolcadik az én nevem. Igen! az enyém!~A kilencedik
75 LIV   |             meghallgatásra találhat? Igen! Egy szó visszatartotta
76 LIV   |         kiválasztottak szemei elõtt! Igen! várjunk még egy napig!
77 LV    |           mindkét meztelen karját.~- Igen! - kiált rettenetes hangon
78 LVI   |         szomjunk le van csillapítva.~Igen, a földet még nem láthatjuk,