Fejezet

 1 II     |          szüksége van az embernek, mikor húsz-huszonöt napig eltarthat
 2 IV     |        támogatják a fiatal embert, mikor a Chancellor fedélzetén
 3 IV     |           anyja lelke, ki meghalt, mikor Andrást a világra szülte!~-
 4 IV     |          hogy mit szenved egy apa, mikor gyermekét nyomoréknak látja...
 5 VI     |             amire nem számítottam, mikor a Chancellorra szálltam.~
 6 VI     |    verõdünk délre.~Ez nyilvánvaló, mikor 11. és 12. közti éjjel a
 7 VI     |         nagy bajjal eveztek benne, mikor elõször kelt át az Óceánon.~
 8 VI     |        elõször kelt át az Óceánon.~Mikor megvirrad, furcsa látványt
 9 IX     |       Kurtis Róbert, - azon éjjel, mikor oly nagy volt a zaj a Chancellor
10 IX     |        helyzet teljes komolyságát, mikor ilyen tûzvésszel van dolgunk,
11 IX     |        gyapot nem teljesen száraz, mikor berakják, magától is meggyulladhat
12 XI     |         hogy mi megy végbe bennem, mikor Falstennek e feleletét hallom.
13 XI     |          kivülünk másnak megtudni.~Mikor a rend helyreállt, Kurtis
14 XIII   | kárhoztatva s vannak olyan percek, mikor ahhoz kell bátorság, hogy
15 XIII   |    csapásait, melyek rettenetesek, mikor valami hajónak az oldalába
16 XIII   |      szállnak föl kanyarogva, mint mikor a gõz kiszáll a kazán szelepein.~
17 XIV    |      tengerre ereszkedik a csónak, mikor egy óriási hullám alulról
18 XIV    |           anyag?~Féltizenkettõkor, mikor a tenger legrémítõbb, sajátságos
19 XVI    |            most már meg bennünket, mikor ép most menekültünk ki a
20 XVIII  |         léte gyakran igen rövid, s mikor a geographusok ezt a miénket
21 XVIII  |           Bizonyos, hogy az ember, mikor a tengerre szállni merészkedik,
22 XVIII  |         éppen most legalacsonyabb.~Mikor Letourneur András rajzolását
23 XVIII  |   szeszélyes zsarnoksága alól. De, mikor Mrs. Keart kérte, hogy eressze
24 XVIII  |       benne, hogy sajnálni fogjuk, mikor majd elhagyjuk.~Ami Staffa‑
25 XIX    |   födélzetig tele van vízzel. Csak mikor a tenger leapad, apad a
26 XIX    |          majd kitartani a nyomást, mikor belûl a kiszivattyúzás folytán
27 XIX    |          küzködés ez a mienk, mint mikor a kimerített víz helyébe
28 XXI    |            vetették be a tengerbe, mikor kivették a hajóközbõl.~A
29 XXI    |          de meg kell vallani, hogy mikor beszél, jól beszél. Tanácsát
30 XXII   |           Szomorú utazás az ilyen, mikor az embernek nincs bizalma
31 XXII   |       élénk, beszédes jókedv, mint mikor biztosan és gyorsan megy
32 XXII   |          egy része.~Másnap reggel, mikor újra megmérik, látják, hogy
33 XXII   |        helyzet nem olyan már, mint mikor a Chancellor megfeneklett
34 XXIII  |            nemsokára eljön a perc, mikor a szivattyúk nem lesznek
35 XXIV   |        csak megszûnik a sûlyedés s mikor a hajó födélzete már két
36 XXV    |         Hajózhat a Chancellor így, mikor két lábnyi a víz fedélzetén?~-
37 XXV    |           ragadta meg embereinket, mikor éjféltájban Daoulas észreveszi,
38 XXVI   |        följutnak az árbockosárhoz.~Mikor fölértek Mr. Kearhez, ott
39 XXVIII |          hogy másnap szálljunk be, mikor megvirrad. Az építmény szilárdul
40 XXIX   |        beszállok, - felel O’Ready, mikor a víz már derekáig ér.~S
41 XXX    |         oda lett azon pillanatban, mikor a Chancellor fedélzete víz
42 XXXI   |   hosszasági és szélességi fokot s mikor elérkezik a dél, tiszta
43 XXXII  |       XXXII.~December 8-tól 17-ig.~Mikor beesteledett, a vitorla‑
44 XXXII  | szórakoztat, gyakran oktat minket. Mikor András beszél, beteges arca
45 XXXIII |           tudunk szenvedésén, mert mikor a víz elborította a Chancellort,
46 XXXIII |       türelmetlen várjuk a percet, mikor a kormányos kiosztja köztünk
47 XXXV   |           villám még ki sem aludt, mikor már a másik követi. E tündöklõ
48 XXXV   |         Valóban, három óra tájban, mikor az orkán a legbõszültebben
49 XXXVII |            most magam tapasztalok. Mikor olvastam, túlzásnak tartottam.
50 XXXVII |       elõre láthatja már a percet, mikor ez a szûk táplálék is teljesen
51 XXXVII |       melyeket elõbb meggörbítnek.~Mikor ezek a halászó szerszámok
52 XXXVII |           a vízbe a zsinegeket, de mikor fölhúzzák, a vörös rongy
53 XXXVIII|            semmi! Tudjuk és mégis, mikor másnap a naponkénti élelemkiosztás
54 XXXVIII|       olyan szédelgést érzek, mint mikor az ember valami mélység
55 XXXIX  |          mond nekem, - felelt õ, - mikor talán átkoznia kellene engem!~-
56 XXXIX  |       beszélek.~Néhány perc mulva, mikor egyedül ketten vagyunk,
57 XL     |           bennünk a szomjúságot. S mikor azt mondom magamban, hogy
58 XLI    |   kormányos öröme határtalan volt, mikor kihúzta a horog zsinegeit
59 XLII   |       sóvárgással várjuk a percet, mikor Kurtis Róbert kiosztja azt
60 XLIII  |            is kel föl senki.~Hanem mikor a kormányos több ízben ismétli,
61 XLIII  |      szíveink megtelnek reménnyel. Mikor az ember vízbe fúl, tudjuk,
62 XLIV   |           s egyenest felénk úszik.~Mikor az állat már közel van a
63 XLIV   |           hogy ne hallottam volna, mikor a kormányos azt kérdezte
64 XLIV   |      Kurtis Róberttól:~- Kapitány, mikor húzunk sorsot?~Kurtis Róbert
65 XLV    |           szétfoszlott a távolban.~Mikor fölkeltünk, mint jobb emberek
66 XLV    |           kezdeni e kicsavaráshoz, mikor Kurtis Róbert megállítja
67 XLVI   |          az éj sötét lesz éjfélig, mikor fölkel a hold, mely most
68 XLVII  |          mind ettek!... Irtózatos, mikor így vadállattá változott
69 LI     |         Hiányzanak hozzá a szavak, mikor emberfölötti kínokat kell
70 LI     |         fog túlélni bennünket. Sõt mikor fölemelem fejemet, már nem
71 LII    |        véget vetni szenvedéseinek, mikor akarja. Ami engem illet,
72 LII    |      messze van még a holnapi nap!~Mikor aztán elérkezik a reggel,
73 LIV    |             Kire esett hát a sors? Mikor András elájult, csak két
74 LIV    |            ölelések.~Aztán késõbb, mikor egyedül maradok mellette,
75 LV     |      eszembe jut, hogy itt az óra, mikor az iszonyú mészárlás végbe
76 LVII   |         délnyugatnak azon nap óta, mikor a hajót elhagytuk. Hogy