Fejezet

 1 I      |        tenger kedvezõ, csaknem épp oly gyors, mint a gõzösökön
 2 I      |           most e sorokat írom, épp oly keveset tudok, mint azok,
 3 IV     |             Az atya fájdalmát, aki oly szerencsétlenség miatt vádolja
 4 IV     |         szemekkel s bájos arca nem oly kifejezéstelen, mint némely
 5 VII    |            legyen. Miért zárták be oly gondosan ezeket a nyilásokat?
 6 IX     |        Róbert, - azon éjjel, mikor oly nagy volt a zaj a Chancellor
 7 IX     |             betömtük a lék ajtaját oly módon, hogy be ne hatolhasson
 8 X      |            az jó jel. A nyilásokat oly légmentesen betömték, hogy
 9 XI     |           neki, hogy a veszély nem oly rögtöni.~Kurtis Róbertnek
10 XII    |   nemsokára elérkezik, midõn a tûz oly hatalmas lesz már, hogy
11 XII    |       közönséges lõpor, hanem csak oly gyúlékony. Ergo...~Falsten
12 XIII   |      gondoljuk. Lassanként a hõség oly nagy lett, hogy az utasoknak
13 XIII   |     szerencsétlenségünkre a tenger oly háborgó, hogy lehetetlen
14 XIII   |            a vitorlákat, de a szél oly dühös, hogy a Chancellor
15 XVIII  |        mintha elmulaszt megjelölni oly veszélyt, amely létezik,
16 XVIII  |            leánynak soha semmi még oly nagynak nem látszott!~Mi
17 XX     |         kell vallani. A Chancellor oly sérüléseket szenvedett,
18 XX     |      bizonyos s nem teheti hajóját oly szilárddá, mint kellene
19 XX     |       térnek vissza. A kár valóban oly nagy, hogyha Kurtis Róbert
20 XX     |         kellene várnunk, míg ismét oly nagy dagály jön.~Az pedig
21 XXI    |            káli robbantó ereje nem oly nagy ugyan, mint a lõgyapoté
22 XXIV   |            A helyzet nemsokára épp oly fenyegetõvé válik, mint
23 XXIV   | szakadatlanul a víz, mely most épp oly iszonyatosnak tûnik föl,
24 XXIV   |         habok ellen kell küzdenie, oly körülmények közt, midõn
25 XXV    |         elsûlyedt Chancellor éppen oly viszonyok közt van, mint
26 XXV    |           akik odáig kiállják, épp oly szerencsések, mint a Juno
27 XXVII  |           fúj, ami reánk nézve épp oly szerencsétlenség. A szárazföldtõl
28 XXVII  |    tehetünk, mert a hajó sülyedése oly hirtelen történt, hogy a
29 XXVIII |         egész az utolsó pillanatig oly hûséggel ápolta, mely mindnyájunkat
30 XXIX   |       alkotmány, mely nem merül el oly könnyen? Ki tudja, nem szállít‑
31 XXIX   |         szállít‑e partra? A remény oly erõsen gyökerezik az ember
32 XXIX   |           tutajra, midõn egyszerre oly hirtelen lesülyed a hajó,
33 XXXII  |           vonásain nem látszik már oly igen a bágyadtság s arca
34 XXXII  |         talált volna s miss Herbey oly bizalommal is beszél hozzá.~
35 XXXII  |       készletünkbõl! Ez apró halak oly bõven ellepik körülöttünk
36 XXXIII |         ellen.~20‑ikán a hõség épp oly nagy, a tutaj épp oly mozdulatlan,
37 XXXIII |          épp oly nagy, a tutaj épp oly mozdulatlan, mint elõtte
38 XXXIV  |      villámlások, melyek kétszerte oly fénylõknek látszanak a sötét
39 XXXVII |          hadnagy kérdésére. Szemei oly kérdõleg függnek rajtam,
40 XXXVII |           férfi ajkáról, ki mindig oly tartózkodónak, oly komolynak
41 XXXVII |          mindig oly tartózkodónak, oly komolynak látszott? Egész
42 XXXVIII|           utolsó orkán alatt, mely oly végzetessé vált reánk nézve,
43 XXXVIII|         utasok, szemeink nem lévén oly gyakorlottak, minduntalan
44 XXXVIII|            õket. De lázadó társaik oly állapotban lévén, hogy nem
45 XXXIX  |           elmult egy éj. Néha‑néha oly kegyetlen kínokat állok
46 XXXIX  |           kíván tõlem?~- Csitt! Ne oly hangosan! Meg ne halljon
47 XL     |        perccel halála elõtt Walter oly halk hangon, hogy alig bírtuk
48 XLI    |       habok közé s szerencse, hogy oly rendkívül sovány, remélem,
49 XLI    |       válaszra, melyet a kormányos oly hidegen ejt ki, nem tudok
50 XLI    |           szerencsétlen ember, aki oly régóta nem evett, meg nem
51 XLI    |       részleteket, melyek most már oly távolesõknek látszanak.
52 XLI    |     akarnának hatni a vízhomályon, oly sováran tekintenek le. Nem
53 XLII   |        felõle ezek a matrózok, kik oly éleslátásúak?~Kurtis Róbertra
54 XLII   |          Owen felszökik térdeire s oly hangon, mely már nem is
55 XLIII  |         mutatva magamat, ami pedig oly távol áll tõlem, szemeimmel
56 XLIII  |          mérföldnyire van tõlünk s oly távolról nem vehette észre
57 XLIII  |           minket, lehetett volna‑e oly embertelen, hogy elfusson,
58 XLIII  |           lángot látni lehetne még oly távolságról is, mint amilyen
59 XLIV   |   tartóztathat.~De nem távoztam el oly gyorsan, hogy ne hallottam
60 XLV    |             Irtózatosan szenvedek. Oly állapotban van ajkam, nyelvem,
61 XLV    |         öltözött s széleik, melyek oly élesen kiváltak napfelkeltekor,
62 XLV    |           oka, mert a vitorlák már oly régóta kitéve lévén a hullámok
63 XLVI   |         ködös s e szerint nem igér oly fénylõ világítást, mint
64 XLVIII |        Január 19.~Január 19‑én épp oly felhõtlen ég, épp oly magas
65 XLVIII |          épp oly felhõtlen ég, épp oly magas hõmérsék. Eljön az
66 XLIX   |         tenger víz, mely a szemnek oly hasonló az édes vízhez!
67 LI     |         ivóvizet szerzek magamnak, oly módon, hogy elpárologtatom
68 LII    |         Két óra tájban a szomjúság oly fájdalmakat okozott, hogy
69 LIII   |             hogy hangja reszketne, oly szilárdsággal, milyet ez
70 LIV    |           mentve. E két férfi, kik oly szorosan vannak egymáshoz
71 LIV    |           pár mérföldnyire tõlünk, oly bizonyos vagyok benne!~Ne
72 LV     |             De a megfulás nem megy oly könnyen, mint akarom. Ajkaim
73 LVI    |       egyetlen folyó, melynek árja oly hatalmas, hogy torkolatától