bold = Main text
     Fejezet                                             grey = Comment text

3001 XLIII   |                akarok látni többé semmit, a vitorla alá csúszom, elrejtõzöm,
3002 XLIII   |                   ki mellembõl...~Ezalatt a hajó megfordította vitorláit;
3003 XLIII   |                   felé s három óra múlva, a legélesebb szem sem bírná
3004 XLIII   |          legmagasabb vitorláit fölfedezni a láthatáron.~ ~
3005 XLIII(6)|                                       Itt a Fahrenheit-féle hõmérõrõl
3006 XLIII(6)|                 van szó, melyen 104 fok = a Celsius-féle hõmérõ 40 fokával.~
3007 XLIV    |                   többé mit várnunk, csak a halált. Meglehet, hogy lassabban,
3008 XLIV    |                  s egy kis szelet hoztak. A hõmérsék kissé tûrhetõbb
3009 XLIV    |                száraz levegõt nyeldes, de a kormányos halfogása óta,
3010 XLIV    |                   hét óta mit sem ettünk. A tutajon nincs többé semmi.
3011 XLIV    |              kezembe.~Tegnap óta Jynxtrop a néger, valahogy kiszabadult
3012 XLIV    |                   való volna az most már! A hosszú koplalás elgyöngítette
3013 XLIV    |               nagytermetû cápa mutatkozik a tutaj körül s látjuk, amint
3014 XLIV    |             roppant sebességgel szeldelik a vizet. Nem tehetek róla,
3015 XLIV    |                 melyek nemsokára elnyelik a mi nyomorék tetemeinket.
3016 XLIV    |                vonzódom hozzájuk. Egészen a tutaj széléhez közelednek
3017 XLIV    |        szörnyetegek egyike le nem harapta a Flaypol karját, mely lelógott
3018 XLIV    |             Flaypol karját, mely lelógott a tutajról.~A kormányos kimeredt
3019 XLIV    |                 mely lelógott a tutajról.~A kormányos kimeredt szemekkel,
3020 XLIV    |                rossz húsát. De mi sem ám.~A kormányos megkisérti a fogást
3021 XLIV    |                    A kormányos megkisérti a fogást s minthogy nincs
3022 XLIV    |                  és kötelekkel csapkodnak a vízbe, hogy a cápákat a
3023 XLIV    |                  csapkodnak a vízbe, hogy a cápákat a tutaj körül tartóztassák.~
3024 XLIV    |                   a vízbe, hogy a cápákat a tutaj körül tartóztassák.~
3025 XLIV    |                  hogy vagy az élével vagy a másik oldalával megakad
3026 XLIV    |                másik oldalával megakad ez a szerszám a cápa állkapcsai
3027 XLIV    |           oldalával megakad ez a szerszám a cápa állkapcsai közt, ha
3028 XLIV    |              állkapcsai közt, ha lenyeli. A csákány nyelére, mely fából
3029 XLIV    |               erõs kötelet kötöttek, mely a tutaj egyik cölöpéhez van
3030 XLIV    |                lehetõ módon ébren tartjuk a cápák figyelmét, most már
3031 XLIV    |               most már nem fognak elfutni a szörnyetegek.~A horog kész,
3032 XLIV    |                   elfutni a szörnyetegek.~A horog kész, de nincs semmi
3033 XLIV    |              csalétek, amit rá tehetnénk. A kormányos, ki föl s alá
3034 XLIV    |               kormányos, ki föl s alá jár a tutajon, önmagával beszélgetve,
3035 XLIV    |             melyet már használt egyszer s a csákány vasát betakarják
3036 XLIV    |              gyapot rongyba, melyet ismét a Miss Herbey sálja szolgáltat.~
3037 XLIV    |               Herbey sálja szolgáltat.~De a kormányos nem akar elõbb
3038 XLIV    |                  kormányos nem akar elõbb a munkához kezdeni, míg óvatosan
3039 XLIV    |               megvan‑e kötve? Elég erõs‑e a kötél? Ki fogja‑e állni
3040 XLIV    |                   kötél? Ki fogja‑e állni a rángatásokat? A kormányos
3041 XLIV    |                   e állni a rángatásokat? A kormányos meggyõzõdést szerez
3042 XLIV    |                  ez megtörtént, leereszti a horgot a habok közé.~A tenger
3043 XLIV    |            megtörtént, leereszti a horgot a habok közé.~A tenger átlátszó
3044 XLIV    |          leereszti a horgot a habok közé.~A tenger átlátszó s száz lábnyira
3045 XLIV    |                bármi tárgyat. Látom, hogy a vörös rongyba csavargatott
3046 XLIV    |              élénk szín tisztán kilátszik a víz kék tömegébõl.~Utasok,
3047 XLIV    |            matrózok, mindnyájan lehajlunk a tutaj szélén, mély csöndben
3048 XLIV    |           várakozva. De úgy látszik, hogy a cápák lassanként eltûntek,
3049 XLIV    |            lassanként eltûntek, mióta ezt a falatot kínáltuk a falánk
3050 XLIV    |              mióta ezt a falatot kínáltuk a falánk szörnyetegeknek.
3051 XLIV    |                  legyen az bármi, mihelyt a vízbe esik, bizonyosan el
3052 XLIV    |                    Egyszerre csak jelt ad a kezével a kormányos. Egy
3053 XLIV    |          Egyszerre csak jelt ad a kezével a kormányos. Egy óriási tömegre
3054 XLIV    |                óriási tömegre mutat, mely a tutaj felé úszik, besötétítve
3055 XLIV    |                   felé úszik, besötétítve a tenger fölszínét. Egy tizenkét
3056 XLIV    |                 hosszú cápa, mely feljött a mélybõl s egyenest felénk
3057 XLIV    |              Mikor az állat már közel van a tutajhoz, a kormányos halkan
3058 XLIV    |                 már közel van a tutajhoz, a kormányos halkan megrántja
3059 XLIV    |                kormányos halkan megrántja a kötelet, úgy, hogy a csákány
3060 XLIV    |            megrántja a kötelet, úgy, hogy a csákány a cápa útjába essék,
3061 XLIV    |              kötelet, úgy, hogy a csákány a cápa útjába essék, s hogy
3062 XLIV    |                 cápa útjába essék, s hogy a vörös rongy kissé megmozduljon,
3063 XLIV    |              életem függne e pillanattól!~A cápa ezalatt közelebb jön;
3064 XLIV    |            közelebb jön; szemei villognak a víz fölszínén, rettenetesen
3065 XLIV    |                Egy kiáltás hallatszik!... A cápa megáll, aztán eltûnik
3066 XLIV    |                cápa megáll, aztán eltûnik a tenger mélyében.~Ki volt
3067 XLIV    |             akaratlan?~Ekkor visszafordul a kormányos haragtól sápadtan.~-
3068 XLIV    |            kormányos haragtól sápadtan.~- A legelsõt, aki megszólal,
3069 XLIV    |                  megölöm! ~S aztán megint a dolgához lát.~Végre is a
3070 XLIV    |                  a dolgához lát.~Végre is a kormányosnak igaza van!~
3071 XLIV    |                   kormányosnak igaza van!~A horog megint leszáll a vízbe:
3072 XLIV    |                    A horog megint leszáll a vízbe: hanem egy félóra
3073 XLIV    |                mélyebbre kell lebocsátani a horgot, húsz kötél hossznyira.
3074 XLIV    |                    úgy látom, zavaros már a víz s ez a zavarosság a
3075 XLIV    |                    zavaros már a víz s ez a zavarosság a cápák jelenlétére
3076 XLIV    |                   a víz s ez a zavarosság a cápák jelenlétére mutat.~
3077 XLIV    |                jelenlétére mutat.~Valóban a kötél egyszerre csak hevesen
3078 XLIV    |              hevesen megrántózik s kiesik a kormányos kezébõl; de erõsen
3079 XLIV    |                   de erõsen oda van kötve a tutaj cölöpeihez s nem szakadt
3080 XLIV    |                   el.~Valami cápa bekapta a horgot.~- Segítsetek, fiúk,
3081 XLIV    |                  segítsetek! - kiált most a kormányos.~Utasok és matrózok,
3082 XLIV    |         valamennyien oda megyünk mindjárt a kötelet húzni. A remény
3083 XLIV    |                 mindjárt a kötelet húzni. A remény föleleveníti megfogyott
3084 XLIV    |                   mégis alig bírjuk, mert a szörnyeteg rettenetesen
3085 XLIV    |         csapkodása alatt erõsen hullámzik a tenger. Amint lehajlok,
3086 XLIV    |               Amint lehajlok, észreveszem a roppant testet, hogyan rángatózik
3087 XLIV    |                 testet, hogyan rángatózik a véres habok közt.~- Rajta!
3088 XLIV    |                    Rajta! bátran! - kiált a kormányos.~Végre kibukkan
3089 XLIV    |              Föltátott száján át behatolt a csákány egészen mélyen torkába
3090 XLIV    |            rángatózik.~Daoulas fölragadja a bárdját, hogy reá mérje
3091 XLIV    |                   bárdját, hogy reá mérje a halálos csapást, mihelyt
3092 XLIV    |                  halálos csapást, mihelyt a tutaj fölszínére emelkedik.~
3093 XLIV    |                koppanás‑forma hallatszik. A cápa hevesen becsukta állkapcsait,
3094 XLIV    |                melyek egyszerre elmetszik a csákány nyelét s az állat
3095 XLIV    |                 nyelét s az állat eltûnik a habok közt.~A kétségbeesés
3096 XLIV    |               állat eltûnik a habok közt.~A kétségbeesés üvöltése tört
3097 XLIV    |             üvöltése tört ki kebleinkbõl.~A kormányos, Kurtis Róbert,
3098 XLIV    |             vetnek ki, de ezek lecsúsznak a cápák síkos bõrérõl. A kormányos
3099 XLIV    |         lecsúsznak a cápák síkos bõrérõl. A kormányos hiába kisérti
3100 XLIV    |                  lelógatja meztelen lábát a tutajról, csakhogy idecsalogassa
3101 XLIV    |                    csakhogy idecsalogassa a cápákat, kockáztatva azt,
3102 XLIV    |                 hogy valamelyik elharapja a lábszárát...~E sikertelen
3103 XLIV    |                helyére, hogy ott várja be a halált, melyet többé semmi
3104 XLIV    |                 ne hallottam volna, mikor a kormányos azt kérdezte Kurtis
3105 XLIV    |              Kurtis Róbert nem felelt, de a kérdés már megtörtént.~ ~
3106 XLV     |                XLV.~Január 16.~Mindnyájan a vitorlákon elterülve fekszünk.
3107 XLV     |                 egymásra, társaim meg én.~A hõség ma annál nagyobb,
3108 XLV     |                   ma annál nagyobb, mivel a lég zivataros. Sûrû gõzfelhõk
3109 XLV     |                   mindenütt eshetik, csak a mi tutajunkon nem.~Mindenki
3110 XLV     |              esdeklõleg nyújtja föl kezét a könyörtelen ég felé.~Hallgatom,
3111 XLV     |             távoli mormogás nem jelenti‑e a vihart. Délelõtt tizenegy
3112 XLV     |            tizenegy óra körül jár az idõ. A felhõk föltartóztatták a
3113 XLV     |                  A felhõk föltartóztatták a napsugarakat, de nem látszanak
3114 XLV     |              villamosaknak. Világos, hogy a zivatar nem fog kitörni,
3115 XLV     |             zivatar nem fog kitörni, mert a felhõtömeg egyforma színbe
3116 XLV     |           napfelkeltekor, most beolvadtak a szürkés egyformaságba. Most
3117 XLV     |                  mintegy fél mérföldnyire a tutajtól az eget egyenközû
3118 XLV     |              cseppei az Óceán fölszínére. A szél, mely az imént fújdogált,
3119 XLV     |               Csak elõbb ki ne fogyjon ez a felhõ, míg hozzánk nem ér!~
3120 XLV     |               cseppekben hull, mint ahogy a zivataros felhõkbõl hullni
3121 XLV     |           felhõkbõl hullni szokott. De ez a zápor nem fog sokáig tartani
3122 XLV     |               világosságtól kezd ragyogni a felhõ alsó széle a láthatár
3123 XLV     |               ragyogni a felhõ alsó széle a láthatár fölött.~Kurtis
3124 XLV     |               Kurtis Róbert fölállíttatta a tört hordót, még pedig úgy,
3125 XLV     |            fogjunk föl vele s kiterítteti a vitorlákat, hogy még nagyobb
3126 XLV     |            nagyobb területen fölfoghassuk a vizet.~Mi mind hanyatt fekszünk
3127 XLV     |                húsz percig tartott, aztán a felhõ, félig kifogyva, szétfoszlott
3128 XLV     |              félig kifogyva, szétfoszlott a távolban.~Mikor fölkeltünk,
3129 XLV     |                   hoznak nekünk!~Aztán az a víz sem vesz el, mely tutajunkra
3130 XLV     |                    mely tutajunkra esett. A hordóban és a vitorlákban
3131 XLV     |           tutajunkra esett. A hordóban és a vitorlákban fölfogtuk, de
3132 XLV     |              cseppenként osztogatni szét.~A hordóban van valami két
3133 XLV     |                   esõvíz s ha kicsavarjuk a vizet a vitorlákból, azzal
3134 XLV     |                  s ha kicsavarjuk a vizet a vitorlákból, azzal jelentékenyen
3135 XLV     |                fog szaporodni készletünk.~A matrózok éppen hozzá akarnak
3136 XLV     |                 szól. - Vajjon iható‑e ez a víz?~Reá tekintek. Miért
3137 XLV     |                   Miért ne volna iható ez a víz, mely semmi egyéb, mint
3138 XLV     |                mint esõvíz?~Kurtis Róbert a bádogpohárba facsar egy
3139 XLV     |               Aztán én is megkóstolom. Ez a víz egészen sós! Mintha
3140 XLV     |                  egészen sós! Mintha csak a tenger vizét kóstolnám!~
3141 XLV     |                kóstolnám!~Az az oka, mert a vitorlák már oly régóta
3142 XLV     |                   oly régóta kitéve lévén a hullámok érintésének, magukba
3143 XLV     |              érintésének, magukba szítták a tenger vizébõl a sót. Az
3144 XLV     |                  szítták a tenger vizébõl a sót. Az nagy baj! De nem
3145 XLV     |             maradt még pár itce iható víz a hordóban. S aztán láttuk,
3146 XLVI    |               Nincs, hacsak be nem ugrunk a tengerbe, hogy ott késsel
3147 XLVI    |                   ott késsel támadjuk meg a szörnyetegeket saját elemökben,
3148 XLVI    |               saját elemökben, mint ahogy a gyöngyhalászatot ûzõ hinduk
3149 XLVI    |           megkisérti. De visszatartottuk. A cápák nagyon is számosan
3150 XLVI    |           számosan vannak s Kurtis Róbert a bizonyos halálba rohanna,
3151 XLVI    |                 bizonyos halálba rohanna, a nélkül, hogy nekünk valamit
3152 XLVI    |                   Megjegyzem itt, hogy ha a szomjúságot kijátszhatja
3153 XLVI    |          kijátszhatja néha az ember, vagy a tengerbe merítve testét
3154 XLVI    |            éhséget nem lehet kijátszani s a tápanyagot nem lehet semmivel
3155 XLVI    |                 semmivel kipótolni. Aztán a vizet elõteremtheti valami
3156 XLVI    |                 teljesen kétségbeeshetünk a fölött, hogy nincs mit enni.~
3157 XLVI    |                  tiszta.~Egy darabig fújt a szél, de csakhamar lenyugodott
3158 XLVI    |                   csakhamar lenyugodott s a vitorla lecsügg az árbocon.~
3159 XLVI    |             lecsügg az árbocon.~Egyébként a szelet most már nem is tekintjük
3160 XLVI    |             elõmozdítónknak. Hol van most a tutaj? Az Atlanti‑óceán
3161 XLVI    |                 melyik pontjára hajtották a tenger áramlásai? Senki
3162 XLVI    |                  azt nem óhajthatja, hogy a szél inkább kelet, mint
3163 XLVI    |               fújjon. Mi nem kívánunk már a széltõl egyebet, csak hogy
3164 XLVI    |                lesz éjfélig, mikor fölkel a hold, mely most utolsó negyedébe
3165 XLVI    |                most utolsó negyedébe lép. A légkör kissé ködös s e szerint
3166 XLVI    |           világítást, mint amilyen ragyog a hûs éjeken.~Némileg õrjöngve,
3167 XLVI    |                   mely este felé rendesen a legnagyobb dühvel szokott
3168 XLVI    |                   csomó vitorlára, melyet a tutaj jobb oldalán egymásra
3169 XLVI    |               egymásra hánytak s lehajlok a habok fölé, hogy beszívjam
3170 XLVI    |                fölé, hogy beszívjam onnan a hûs levegõt.~Társaim közül,
3171 XLVI    |                 Olyan gyönge szag, melyet a szellõ egy kis maradványa
3172 XLVI    |       emlékezetében.~Elmulik néhány perc. A szag, mely nagyobb mértékben
3173 XLVI    |        visszaemlékszik valamire.~Beszívom a szagot hosszasan s most
3174 XLVI    |             csalódhattak, pedig hisz ezen a tutajon...~Föltápászkodom
3175 XLVI    |                 újra szagolom... Ismét az a szag érinti orrlyukaimat.
3176 XLVI    |                 szag érinti orrlyukaimat. A szél felém hozza annak a
3177 XLVI    |                  A szél felém hozza annak a tárgynak a szagát s a szél
3178 XLVI    |              felém hozza annak a tárgynak a szagát s a szél után indulva,
3179 XLVI    |               annak a tárgynak a szagát s a szél után indulva, annak
3180 XLVI    |                  szél után indulva, annak a tárgynak a tutaj elõrészén
3181 XLVI    |                 indulva, annak a tárgynak a tutaj elõrészén kell lenni.~
3182 XLVI    |                    mint valami állat, nem a szemeim, hanem az orrom
3183 XLVI    |                 indulva, átcsúszom‑mászom a vitorlák alatt, a rudak
3184 XLVI    |                  mászom a vitorlák alatt, a rudak közt óvatosan, mint
3185 XLVI    |                   kúszom keresztül‑kasul, a szag után haladva, mint
3186 XLVI    |               valami kopó. Majd elvesztem a szag nyomát, vagy azért
3187 XLVI    |               vagy azért mert eltávolodom a tárgytól, vagy mert a szél
3188 XLVI    |         eltávolodom a tárgytól, vagy mert a szél eláll, majd megint
3189 XLVI    |              jobban szimatolom. Végre itt a nyom, követem s érzem, hogy
3190 XLVI    |                 érzem, hogy most egyenest a tárgy felé haladok.~Ekkor
3191 XLVI    |                 haladok.~Ekkor elérkeztem a jobboldali sarokba a tutaj
3192 XLVI    |           elérkeztem a jobboldali sarokba a tutaj elõrészén s most megismerem,
3193 XLVI    |                 darab füstölt szalonnának a szaga. Nem csalódom. Nyelvem
3194 XLVI    |              tárgyat. Hirtelen kirántom s a láthatáron ép e pillanatban
3195 XLVI    |                Egy darab szalonnát tartok a kezemben; alig lehet egy
3196 XLVI    |                 képmutató panaszkodásait. A hajótörés pillanatában bizonyosan
3197 XLVI    |               élelmiszereket s félrerakta a maga számára; õ jóllakott,
3198 XLVI    |               tápszert félre tudott tenni a többiek tudta nélkül, annál
3199 XLVI    |                igyekszik kicsikarni tõlem a szalonnadarabot, de nem
3200 XLVI    |     idecsõdüljenek mások, elragadni tõlem a zsákmányt! Némán küzdök
3201 XLVI    |                pedig bedugom szájamba azt a darab szalonnát, míg másik
3202 XLVI    |               Hobbartot.~Aztán elbocsátom a szerencsétlent, megint kúszva
3203 XLVI    |         visszajövök s elfoglalom helyemet a tutaj hátsó részén.~Senki
3204 XLVII   |          Csodálatos aggodalmak közt várom a reggelt! Mit fog mondani
3205 XLVII   |             táplálkozott tudtunkon kívül, a mi megrövidítésünkkel, társai
3206 XLVII   |             lecsillapult bennem, ámbár az a darabka szalonna bizony
3207 XLVII   |                 az utolsó falat», mint ez a szerencsétlen mondta. Már
3208 XLVII   |            lelkifurdalást érzek, hogy ezt a nyomorúságos kis maradékot
3209 XLVII   |            senkire, csak magamra!~Eközben a hold fölszáll a láthatáron
3210 XLVII   |                   Eközben a hold fölszáll a láthatáron s nemsokára követi
3211 XLVII   |             láthatáron s nemsokára követi a hajnal elsõ derengõ világa.
3212 XLVII   |                   lógna az árbocon.~Mi az a tárgy? Még nem tudom megkülönböztetni
3213 XLVII   |          megkülönböztetni s fekve maradok a vitorla‑csomagon.~Végre
3214 XLVII   |                  Végre azonban átsiklanak a nap elsõ sugarai s tengeren
3215 XLVII   |                  árbocon, aszerint, amint a tutaj mozog.~Ellenállhatlan
3216 XLVII   |               Ellenállhatlan elõérzet von a holttesthez s odalépek az
3217 XLVII   |        öngyilkosságra kényszerítettem ezt a szerencsétlent!~A borzalom
3218 XLVII   |     kényszerítettem ezt a szerencsétlent!~A borzalom fölkiáltása tör
3219 XLVII   |                fölébrednek, megpillantják a testet, oda rohannak...
3220 XLVII   |               pillanat alatt elmetszették a kötelet. A kormányos, Daoulas,
3221 XLVII   |                   elmetszették a kötelet. A kormányos, Daoulas, Jynxtrop,
3222 XLVII   |                Flasten és mások nekiesnek a holttestnek...~Nem! én nem
3223 XLVII   |                 Nem mertem kérdezni tõle.~A többiek, a kormányos, Daoulas,
3224 XLVII   |                 kérdezni tõle.~A többiek, a kormányos, Daoulas, Falsten,
3225 XLVII   |              kormányos, Daoulas, Falsten, a matrózok, mind ettek!...
3226 XLVII   |            vadállattá változott az ember!~A két Letourneur, miss Herbey,
3227 XLVII   |                 Herbey, meg én, elbújtunk a sátor alá, nem akartunk
3228 XLVII   |                  Õk nem ölték meg! S mint a kormányos mondta a multkor, «
3229 XLVII   |                   mint a kormányos mondta a multkor, «inkább a holtat
3230 XLVII   |                 mondta a multkor, «inkább a holtat egyék meg, mint az
3231 XLVII   |                 borzasztó halált!~Hobbart a rejtve tartogatott tápszerek
3232 XLVII   |             tartogatott tápszerek folytán a legjobb húsban volt valamennyiünk
3233 XLVII   |            tengervizet párologtassanak ki a napon s ezen a módon majd
3234 XLVII   |         párologtassanak ki a napon s ezen a módon majd sót nyernek.~-
3235 XLVII   |               úgymond.~- Igen, - felel rá a kormányos. Ennyi az egész.~
3236 XLVII   |              semmit. Mély csönd uralkodik a tutaj födélzetén s ebbõl
3237 XLVIII  |              magas hõmérsék. Eljön az éj, a nélkül, hogy legkisebb változtatást
3238 XLVIII  |             legkisebb változtatást okozna a levegõ állapotán. Nem alhattam
3239 XLVIII  |                   mérges kiabálást hallok a tutajon.~Letournerék és
3240 XLVIII  |                 kik velem együtt alszanak a sátor alatt, szintén fölébrednek.
3241 XLVIII  |                 fölébrednek. Félrehárítom a vászonleplet s kinézek,
3242 XLVIII  |                 kinézek, hogy mi történt.~A kormányos, Daoulas s a többi
3243 XLVIII  |                    A kormányos, Daoulas s a többi matróz rettenetes
3244 XLVIII  |                maga körül.~- Igen! - szól a kormányos, - itt tolvajnak
3245 XLVIII  |              vagyok! - Sem én! - felelnek a matrózok sorban.~S látom,
3246 XLVIII  |                   látom, hogy kutatnak ki a szerencsétlenek minden zugot,
3247 XLVIII  |                minden zugot, fölemelgetik a vitorlákat, széthúzzák a
3248 XLVIII  |                  a vitorlákat, széthúzzák a deszkákat, gerendákat. Haragjuk
3249 XLVIII  |              hiába keresgetnek mindenhol.~A kormányos hozzám jön.~-
3250 XLVIII  |                 jön.~- Önnek ismerni kell a tolvajt! - mondja nekem.~-
3251 XLVIII  |                   szól Daoulas. - Csak ez a sátor van még hátra, ahol
3252 XLVIII  |                sem hagyta el közülünk ezt a sátort, Daoulas.~- Meglátjuk!~-
3253 XLVIII  |             halnak!~- Kazallon úr, - szól a kormányos, mérsékelve magát, -
3254 XLVIII  |                  közül valamelyik kivette a maga részét, amit tegnap
3255 XLVIII  |                  Az egész!~- Kutassuk föl a sátort! - kiált Sandon.~
3256 XLVIII  |                   sátort! - kiált Sandon.~A matrózok betörnek. Nem bírok
3257 XLVIII  |                 szerencsétleneknek, kiket a harag elvakít. Rémítõ aggodalom
3258 XLVIII  |                  talán Letourneur úr, nem a maga, hanem a fia számára,
3259 XLVIII  |          Letourneur úr, nem a maga, hanem a fia számára, azt követte
3260 XLVIII  |                 csakugyan ezt tette, ezek a dühöngõk szétszaggatják!~
3261 XLVIII  |             odaáll mellém. Zsebeibe dugja a két kezét, de én eltalálom,
3262 XLVIII  |                  mindkét kezében.~Ezalatt a kormányos felszólítására
3263 XLVIII  |           felszólítására miss Herbeynek s a két Letourneurnek el kellett
3264 XLVIII  |           Letourneurnek el kellett hagyni a sátort, melyet kikutatnak
3265 XLVIII  |                 melyet kikutatnak egészen a legtitkosabb rejtek zugokig, -
3266 XLVIII  |                    Most már világos, hogy a Hobbart tetemeit valaki
3267 XLVIII  |                   Hobbart tetemeit valaki a tengerbe vetette, mert eltûntek
3268 XLVIII  |           tengerbe vetette, mert eltûntek a tutajról.~A kormányost,
3269 XLVIII  |                 mert eltûntek a tutajról.~A kormányost, az ácsot, a
3270 XLVIII  |                   A kormányost, az ácsot, a matrózokat a legrémítõbb
3271 XLVIII  |                    az ácsot, a matrózokat a legrémítõbb kétségbeesés
3272 XLVIII  |                tekintek. Szemeikbõl látom a feleletet, hogy nem õk voltak.~
3273 XLVIII  |               percig félrefordítja fejét.~A szerencsétlen fiatalember!
3274 XLVIII  |                  ha õ volt, tudja‑e ennek a cselekedetnek következményeit?~ ~
3275 XLIX    |                XLIX.~Január 20-tól 22-ig.~A kõvetkezõ napokon, azok,
3276 XLIX    |              kõvetkezõ napokon, azok, kik a január 18‑iki iszonyú lakomán
3277 XLIX    |                kell‑e sajnálnunk, hogy az a holttest eltûnt? Hátha most
3278 XLIX    |             meghal, ellentállhatunk‑e?...~A kormányost, Daoulast s a
3279 XLIX    |                  A kormányost, Daoulast s a többieket nemsokára elérte
3280 XLIX    |               nekünk, nem az éhség, hanem a szomjúság. Igen! Ha néhány
3281 XLIX    |               habozna! Mindig ezt mondták a hajótöröttek, kik hasonló
3282 XLIX    |                   Többet szenved az ember a szomjúság, mint az éhség
3283 XLIX    |                   s hamarább is meghal.~S a legiszonyúbb gyötrelem az,
3284 XLIX    |                 az, hogy itt körültünk ez a tenger víz, mely a szemnek
3285 XLIX    |           körültünk ez a tenger víz, mely a szemnek oly hasonló az édes
3286 XLIX    |                  utána még jobban égetett a szomjúság, mint azelõtt.~
3287 XLIX    |                    Negyvenkét napja, hogy a hajót elhagytuk! Ki ringathatja
3288 XLIX    |                után meghaljunk, még pedig a legborzasztóbb halállal?~
3289 XLIX    |                 jelenetnek voltunk tanui. A négert, Jynxtropot hirtelen
3290 XLIX    |               bõgve szaladoz össze‑vissza a tutajon. Kurtis Róbert föl
3291 XLIX    |                Néhány percig így õrjöng s a tutaj elõrésze felé halad,
3292 XLIX    |             leugrik s hallom, amint teste a tengerbe zuhan.~A kormányos,
3293 XLIX    |                   teste a tengerbe zuhan.~A kormányos, Falsten, Daoulas
3294 XLIX    |               kormányos, Falsten, Daoulas a hajó elõrészére rohannak,
3295 XLIX    |                rohannak, hogy kihúzhassák a holttestet, de nem látnak
3296 L       |                Egy hét alatt vagy elérjük a szárazföldet, vagy megszabadít
3297 L       |                megszûnt élni az utolsó is a Chancellor hajótöröttjei
3298 L       |                  ikán megváltozott az ég. A szél jelentékenyen el kezdett
3299 L       |                 éjjel északkeletrõl fújt. A tutaj vitorlája kidagadt
3300 L       |                tutaj vitorlája kidagadt s a nagyon is észrevehetõ hajónyom
3301 L       |               hogy elég sebesen haladunk. A kapitány számítása szerint
3302 L       |                  Róbert és Falsten mérnök a legépebbek még köztünk.
3303 L       |                   módon el bírják viselni a nélkülözéseket.~Nem bírnám
3304 L       |                    Õ már az égben él, nem a földön!~Egy szerfölött erélyes
3305 L       |                   teljesen elcsüggedt. Ez a kormányos. Nem lehet ráismerni.
3306 L       |             helyzetben ülve marad, mindig a tutaj egyik sarkán, a nélkül,
3307 L       |              mindig a tutaj egyik sarkán, a nélkül, hogy csak egyetlenegyszer
3308 L       |                   miss Herbey, õ már csak a testével él s amint ott
3309 L       |                  egész nap. Egyébként azt a néhány szót, melyet földagadt,
3310 L       |                 lehetne sehogy megérteni. A tutaj nem visz most már
3311 LI      |                   melyik részére vetõdött a tutaj? Kétszer kérdeztem
3312 LI      |              Mivel azonban mindig figyelt a tenger árjainak s a szeleknek
3313 LI      |               figyelt a tenger árjainak s a szeleknek irányára, azt
3314 LI      |             nyugat felé haladhatunk, azaz a part felé.~Ma a szél teljesen
3315 LI      |         haladhatunk, azaz a part felé.~Ma a szél teljesen megszûnt.
3316 LI      |                   szél teljesen megszûnt. A tenger mindamellett erõsen
3317 LI      |                 keleten valami fölzavarta a vizet. Kétségkívül valami
3318 LI      |             Atlanti-óceánnak azon részét. A tutaj nagyon hányódik. Kurtis
3319 LI      |                Minek küzködünk vele ezért a nyomorúságos életünkért?~
3320 LI      |                  kínszenvedéseink elérték a legmagasabb fokot, amit
3321 LI      |                   ezen már túlmehessenek! A hõség tûrhetetlen. Izzó
3322 LI      |                   érzek! Hiányzanak hozzá a szavak, mikor emberfölötti
3323 LI      |                   kínokat kell kifejezni!~A fölüdülés azon egyetlen
3324 LI      |                  mert Jynxtrop halála óta a cápák seregestül gyûltek
3325 LI      |                ide s folyvást körülveszik a tutajt.~Ma megkísértettem,
3326 LI      |                módon, hogy elpárologtatom a tengervizet; de minden türelmem
3327 LI      |                   üst sem birt ellenállni a tûznek, mert már nagyon
3328 LI      |             fejemet, már nem is látom õt. A vitorlák alatt fekszik vagy
3329 LI      |                   még remél!~Én lefekszem a tutaj hátsó részén. Ott
3330 LI      |               megbolondult bizonyosan!~Ez a kacagás még hangosabb lesz.
3331 LI      |                   lesz. Én föl sem emelem a fejemet. Mit bánom én! Néhány
3332 LI      |                   mezõ! Zöld fák! Korcsma a fák alatt! Hamar! hamar!
3333 LI      |                   nálam!~Szegény õrjöngõ! A bank összes aranyával sem
3334 LI      |                 kiabál:~- Szárazföld! Itt a szárazföld!~Ez a szó fölvillanyozná
3335 LI      |          Szárazföld! Itt a szárazföld!~Ez a szó fölvillanyozná a holtat
3336 LI      |                   Ez a szó fölvillanyozná a holtat is! Kínos erõlködéssel
3337 LI      |                   se hamva!~Flaypol sétál a födélzeten s nevet. Dalol
3338 LI      |            Bizonyos, hogy hiányzanak nála a látás, hallás, ízlés egyenes
3339 LI      |                keresztül‑kasul jár ezeken a félig aléltan fekvõ testeken,
3340 LI      |            látszik, mintha eljutott volna a részegség legmagasabb fokára.
3341 LI      |                megõrülnék, mint õ!~Vajjon a szerencsétlen úgy végzi‑
3342 LI      |        szerencsétlen úgy végzi‑e be, mint a néger Jynxtrop s beugrik
3343 LI      |                  néger Jynxtrop s beugrik a habok közé?~Daoulas, Falsten,
3344 LI      |                   közé?~Daoulas, Falsten, a kormányos, bizonyosan azt
3345 LI      |                  vigyáznak rá! Ha Flaypol a tengerbe akar ugorni, ezúttal
3346 LI      |                   ezúttal nem engedik oda a cápáknak!~De nem történt
3347 LI      |           holtrészeggé vált, mintha attól a sok szeszes italtól kábult
3348 LII     |                           LII.~Január 25.~A január 24. és 25. közti
3349 LII     |               sajátságos tünemény folytán a legforróbbak egyike, milyet
3350 LII     |                   csak képzelni lehet.~Ez a köd fojtó. Azt hihetnõk,
3351 LII     |                 mint valami robbanó gázt. A tutaj nemcsak hogy nem megy,
3352 LII     |                 kérdezem magamban, vajjon a vizen úszik‑e még?~Ez éjjel
3353 LII     |                ugyan álomnak nevezhetõ ez a beteges kábultság, melybe
3354 LII     |                   azt mondom magamban, ez a nyomorúság megszûnik, mihelyt
3355 LII     |               nyugalommal mondom el neki. A kapitány nem felel egyebet,
3356 LII     |                   nem felel egyebet, csak a fejével bólint helybenhagyólag.~-
3357 LII     |                mint elhagyni helyemet. Ha a halál elõbb el nem ragad,
3358 LII     |                 utolsó maradok e tutajon!~A köd tovább tart. Szürkés
3359 LII     |          levegõben úszunk. Nem látjuk már a tenger fölszínét sem. A
3360 LII     |                   a tenger fölszínét sem. A köd, mint sûrû felhõ terül
3361 LII     |                nemsokára szétoszlatja ezt a ködöt.~Hét óra tájban, azt
3362 LII     |                 ismétlõdnek.~Harmadszorra a kapitányhoz közeledem s
3363 LII     |              Madarak!... De hisz akkor... a földnek közel kell lenni!...~
3364 LII     |                   szárazföld, sem sziget. A földgolyó nem egyéb már,
3365 LII     |                   Nyugtalan várom azonban a köd eloszlását, - nem mintha
3366 LII     |                  számítnék, hogy meglátom a földet, hanem ennek a teljesülhetlen
3367 LII     |            meglátom a földet, hanem ennek a teljesülhetlen reménynek
3368 LII     |               Csak tizenegy óra felé kezd a köd oszlani. Mialatt sûrû
3369 LII     |                  sûrû fodrokba tekergõzik a habok fölött, felsõ szakadékain
3370 LII     |                  Éles sugarak hasítják át a ködöt s mintha izzó ércnyilak
3371 LII     |                úgy lövellnek reánk. Hanem a ködnek e megsûrûdése a felsõ
3372 LII     |              Hanem a ködnek e megsûrûdése a felsõ rétegekben történik
3373 LII     |               felsõ rétegekben történik s a láthatárt még nem vehetem
3374 LII     |             hosszáig beboritnak bennünket a tekergõ ködoszlopok s nem
3375 LII     |                 könnyen oszolnak el, mert a szél teljesen hiányzik.~
3376 LII     |        átláthatlan felhõ‑függönyön.~Végre a nap teljes égetõ hatalmával
3377 LII     |           eltisztítja az óceán felületét, a köd tova húzódik, a világosság
3378 LII     |            felületét, a köd tova húzódik, a világosság tágabb tért nyer,
3379 LII     |              világosság tágabb tért nyer, a láthatár föltûnik...~Ugyanaz
3380 LII     |              láthatár föltûnik...~Ugyanaz a láthatár, mely körülöttünk
3381 LII     |                   én meghalok holnap s ha a halál nem jön értem, elejébe
3382 LII     |                sem aludni. Két óra tájban a szomjúság oly fájdalmakat
3383 LII     |                  nem bírtam visszatartani a jajgatást. Hogyan?! Mielõtt
3384 LII     |                   nem részesülhetek abban a határtalan élvezetben, hogy
3385 LII     |                   hogy lecsillapítsam ezt a tüzet, mely mellemet égeti?~
3386 LII     |                  égeti?~De igen! Megiszom a saját véremet, ha nem ihatom
3387 LII     |              saját véremet, ha nem ihatom a mások vérét! Az mit sem
3388 LII     |                 de legalább kijátszom ezt a gyötrõ fájdalmat!~Alig szállt
3389 LII     |                Alig szállt át lelkemen ez a gondolat, rögtön végre is
3390 LII     |                hajtom. Erõlködve kinyitom a késemet. Karom meztelen.
3391 LII     |                 átmetszek rajta egy eret.~A vér csak cseppenként jön
3392 LII     |           kiszopom az élet e forrását. Ez a vér ismét belém hat, lecsillapítja,
3393 LII     |          kifolyjon!~Milyen messze van még a holnapi nap!~Mikor aztán
3394 LII     |                nap!~Mikor aztán elérkezik a reggel, megint sûrû köd
3395 LII     |                 megint sûrû köd ülepedett a láthatárra s körülfogta
3396 LII     |                   láthatárra s körülfogta a kört, melynek a tutaj képezi
3397 LII     |                körülfogta a kört, melynek a tutaj képezi központját.
3398 LII     |               tutaj képezi központját. Ez a köd úgy éget, mintha valami
3399 LII     |               Hozzá vánszorgok s megfogom a kezét. Kurtis Róbert megért
3400 LII     |                  Herbeyt is... Nem merem! A fiatal leány kiolvassa szemeimbõl
3401 LII     |                  Istenrõl beszélne nekem, a túlvilági életrõl, melyet
3402 LII     |                 bocsássa meg!~Visszatérek a tutaj hátsó része felé s
3403 LII     |                  vitorla emelkednék is ki a habok fölött, azt hinném,
3404 LII     |                  vagyok áldozata... Hanem a tenger puszta, elhagyott!~
3405 LII     |             végezzek. Az éhség mardosása, a szomjúság kínja újult erõvel
3406 LII     |               Azon pillanatban, midõn már a tengerbe akarom vetni magamat,
3407 LII     |          megmondani, de mégis visszatérek a tutaj hátsó részére.~ ~
3408 LIII    |                 Sorsot fognak húzni.~Akit a sors kijelöl, azon osztoznak
3409 LIII    |                   kijelöl, azon osztoznak a többiek.~No hát legyen úgy!
3410 LIII    |            többiek.~No hát legyen úgy! Ha a sors engem jelöl ki, nem
3411 LIII    |               indítványozta volna ezt. De a matrózok haragosan morognak.
3412 LIII    |              morognak. Tizenegyen vagyunk a tutajon, mindegyikünk számára
3413 LIII    |                   Herbeynek osztozni kell a többiek közös sorsában.~
3414 LIII    |           féltizenegyre jár az idõ ekkor. A kormányos, kit Daoulas indítványa
3415 LIII    |                ébresztett, követeli, hogy a sorshúzás rögtön történjék
3416 LIII    |          ragaszkodik az élethez. Az, akit a sors kijelöl, csak éppen
3417 LIII    |                  órával elõzi meg társait a halálban. Mindenki tudja
3418 LIII    |                  tudja és senki sem remeg a haláltól. De legalább egy‑
3419 LIII    |                    nem akarják érezni ezt a szomjúságot, csak ennyit
3420 LIII    |                szakított ki.~Ott van mind a tizenegy név. Vita nélkül
3421 LIII    |                 áldozat.~Ki fogja kihúzni a neveket? Mindenki haboz.~-
3422 LIII    |                   miért akarod te kihúzni a neveket! A te atyai önfeláldozásod
3423 LIII    |              akarod te kihúzni a neveket! A te atyai önfeláldozásod
3424 LIII    |                  Jó, ha ön akarja! - szól a kormányos. Letourneur úr
3425 LIII    |               Letourneur úr bedugja kezét a kalapba. Kihúz egy cédulát,
3426 LIII    |           kibontja, fönnszóval fölolvassa a nevet, mely rá van írva
3427 LIII    |                  illet.~Az elsõ név, mely a sorshúzáson kijött, Burke
3428 LIII    |            matrózé, ki örömében fölkiált.~A második Flaypol.~A harmadik
3429 LIII    |              fölkiált.~A második Flaypol.~A harmadik a kormányos.~A
3430 LIII    |               második Flaypol.~A harmadik a kormányos.~A negyedik Falsten.~
3431 LIII    |                   A harmadik a kormányos.~A negyedik Falsten.~Az ötödik
3432 LIII    |                  Az ötödik Kurtis Róbert.~A hatodik Sandon.~Már felénél
3433 LIII    |              folytatja szomorú hivatalát.~A hetedik név a Miss Herbey
3434 LIII    |                  hivatalát.~A hetedik név a Miss Herbey neve, de a fiatal
3435 LIII    |                név a Miss Herbey neve, de a fiatal leány nem reszketett.~
3436 LIII    |              fiatal leány nem reszketett.~A nyolcadik az én nevem. Igen!
3437 LIII    |                 én nevem. Igen! az enyém!~A kilencedik név:~- Letourneur.~-
3438 LIII    |           Letourneur.~- Melyik? - kérdezi a kormányos.~- András, - válaszol
3439 LIII    |                 neve maradt most már csak a kalapban a Letourneur úréval.~
3440 LIII    |                  most már csak a kalapban a Letourneur úréval.~Daoulas
3441 LIII    |                mosolyog. Belenyúl kezével a kalapba, kihúzza az utolsóelõtti
3442 LIII    |            cédulát, lassan kigöngyölíti s a nélkül, hogy hangja reszketne,
3443 LIII    |                 fogja az utolsó cédulát s a nélkül, hogy kibontaná,
3444 LIII    |                   kibontaná, széttépi.~De a széttépett papirnak egy
3445 LIII    |         széttépett papirnak egy darabkája a tutaj egyik szögletébe repült.
3446 LIII    |                  odakúszom, fölveszem azt a papirost s az egyik sarkán
3447 LIII    |            bedobja az összegyûrt papirost a tengerbe.~ ~
3448 LIV     |                  látják ez áldozatot, kit a sors számukra kijelölt.
3449 LIV     |           tátongnak, fogaik kivicsorodnak a zsákmány láttára, melyet,
3450 LIV     |            zsákmány láttára, melyet, mint a húsevõ vadállatok dühös
3451 LIV     |                  rohanni Letourneur úrra. A kormányos, ki a mészáros
3452 LIV     |          Letourneur úrra. A kormányos, ki a mészáros szerepét akarta
3453 LIV     |                   éppen játszani, Daoulas a bárddal kezében, mind megálltak,
3454 LIV     |               remény száll újra szívembe. A part, a hajó, tán megjelent
3455 LIV     |              száll újra szívembe. A part, a hajó, tán megjelent miss
3456 LIV     |                 úgy gondolkozik, mint én. A Miss Herbey kérelméhez kapcsoljuk
3457 LIV     |              Herbey kérelméhez kapcsoljuk a mienket is. Falsten hasonlóan
3458 LIV     |                   Könyörgünk társainknak, a kormányosnak, Daoulasnak
3459 LIV     |                Daoulasnak s többieknek...~A matrózok visszahúzódnak
3460 LIV     |                egy morgás sem hallatszik.~A kormányos akkor eldobja
3461 LIV     |                 Jó; honap napkeltekor!~Ez a szó mindent kifejez. Ha
3462 LIV     |           végerejét, elfojtja fájdalmait. A matrózok a vitorlák alá
3463 LIV     |           elfojtja fájdalmait. A matrózok a vitorlák alá bújnak. Nem
3464 LIV     |                  bújnak. Nem is nézik már a tengert. Bánják is õk! Holnap
3465 LIV     |                 látom, hogy összeszámítja a tutajon lévõ utasokat...
3466 LIV     |                  hiányzik. Kire esett hát a sors? Mikor András elájult,
3467 LIV     |            elájult, csak két név volt már a kalapban, az ács neve és
3468 LIV     |               csak annyit mond neki, hogy a sorshúzást nem végezték
3469 LIV     |                   vannak egymáshoz fûzve, a tutaj hátterére húzódik,
3470 LIV     |              benyomás alatt állok, melyet a fiatal leány beavatkozása
3471 LIV     |                 szült bennem. Várom, hogy a gondviselés segítni fog.
3472 LIV     |                 mily erõs gyökeret ver ez a gondolat lelkemben. Meg
3473 LIV     |                 végéhez közeledünk s hogy a hajó vagy a föld itt lesz
3474 LIV     |             közeledünk s hogy a hajó vagy a föld itt lesz pár mérföldnyire
3475 LIV     |                  Agyam annyira üres, hogy a képzelet minden csalóka
3476 LIV     |                   az ég meg fogja kímélni a Chancellor életben maradt
3477 LIV     |                 jó reménységgel.~Folyvást a láthatárt nézem s egy percig
3478 LIV     |               szemeimmel egész körületét. A láthatár puszta, de én mégsem
3479 LIV     |           nyugtalankodom. Mielõtt eljönne a holnapi nap, valami vitorlát
3480 LIV     |                   figyel Kurtis Róbert is a tengerre. Miss Herbey, Falsten,
3481 LIV     |                Miss Herbey, Falsten, maga a kormányos is egész lényüket
3482 LIV     |                   összpontosítják s nézik a láthatárt.~Ezalatt beesteledett,
3483 LV      |                behúnyni szememet. Ügyelek a legcsekélyebb zajra, a víz
3484 LV      |            Ügyelek a legcsekélyebb zajra, a víz loccsanására, a habok
3485 LV      |                zajra, a víz loccsanására, a habok susogására. Azt a
3486 LV      |                   a habok susogására. Azt a megjegyzést teszem, hogy
3487 LV      |               hogy nincs már egy cápa sem a tutaj körül. Szerencsés
3488 LV      |           Szerencsés elõjelt látok ebben.~A hold negyvenhat perccel
3489 LV      |            világítása nem elég arra, hogy a tengerbõl nagy területet
3490 LV      |           Hányszor hittem, hogy már látom a távolban az óhajtott vitorlát.~
3491 LV      |                 vitorlát.~Hanem elérkezik a reggel... A fölkelõ nap
3492 LV      |               Hanem elérkezik a reggel... A fölkelõ nap a puszta tengerre
3493 LV      |                   reggel... A fölkelõ nap a puszta tengerre veti sugarait!~
3494 LV      |                   tengerre veti sugarait!~A rettenetes pillanat közeleg.
3495 LV      |            elenyésznek tegnapi reményeim. A hajó nem jelenik meg. Sem
3496 LV      |                 hajó nem jelenik meg. Sem a föld. Visszatérek a valóságba
3497 LV      |                   Sem a föld. Visszatérek a valóságba s eszembe jut,
3498 LV      |                   hat óra. Nem hiszek már a gondviselés segélyében.
3499 LV      |                  egész testemben izzadok.~A kormányos és Kurtis Róbert
3500 LV      |              mindig az óceánt vizsgálják. A kormányost iszonyú nézni.