Fejezet

   1 I      |                 mind az alsó vitorlákat s az északi szél az öblön
   2 I      |                 nyílt tenger még messze s míg odáig érünk, a keskeny
   3 I      |                 a délnyugoti csatornába s a világító‑tornyot balra
   4 I      |               éppen a szélnek fekszenek s este hét órakor elsurran
   5 I      |             utolsó fövénytorlat mellett s künn úszik az Atlanti‑óceánon.~
   6 I      |                hajó, kilencszáz tonnás, s egy gazdag liverpooli kereskedõháznak,
   7 I      |          tulajdona. Két éve, hogy épült s most indul harmadik útjára
   8 I      |              franciák, angolok, németek s a Scotia, Pereire vagy Holsatia
   9 I      |            Chancellor megtetszett nekem s valamiféle ösztön a fedélzetre
  10 I      |           kényelmesen voltak berendezve s egyébként is a vitorláshajón
  11 I      |                napra írom e jegyzeteket s e percben, midõn most e
  12 II     |                 keskenyek, feje kicsiny s rossz szokás folytán kissé
  13 II     |              kapitány magatartása lomha s egész testén bizonyos bágyadtság
  14 II     |         nincsenek összehúzva, álla lágy s kezeit nem szokta ökölbe
  15 II     |               tanulmányoztam még eléggé s kirõl majd késõbb szólok.~
  16 II     |              hajóhadnagy, egy kormányos s tizennégy matróz, angolok
  17 II     |                 felügyelõjét, Hobbartot s a néger szakácsot Jynxtropot
  18 II     |              néger szakácsot Jynxtropot s hogy senkit se hagyjak ki,
  19 II     |               asztalnál mind a vendégek s némelyikök tán a tengeri
  20 III    |              kilencszáz tonna térfogatú s jelenleg Charlestownban
  21 III    |        állapotban Liverpoolba szállítni s ott Leard testvér uraknak
  22 III    |                 személyemet, vagyonomat s fentnevezett hajómat, minden
  23 III    |                szeptember 13.~Huntly J. S.»~A Chancellor eszerint
  24 III    |            málhái számára van föntartva s e gyapot‑kötegek, melyeket
  25 IV     |                 A Chancellor gyors menõ s megszégyenítne nem egy hasonló
  26 IV     |                 sem most utazik elõször s többé‑kevésbé mind megbarátkoztak
  27 IV     |                 egymással megismerkedni s kezd kevésbé egyhangú lenni
  28 IV     |                  Mély bánatokon ment át s megy át még most is. Ez
  29 IV     |                 forrását hordja magában s ez meglátszik kissé fáradt
  30 IV     |               nevet, legfölebb mosolyog s csakis a fiára. Szemei szelídek,
  31 IV     |              sajátságos vegyülete lebeg s vonásainak általános kifejezése
  32 IV     |          elmosódott képmása; amellett - s éppen ez az oka atyja gyógyíthatatlan
  33 IV     |                miatt sántítni kénytelen s csak botra támaszkodva járhat.~
  34 IV     |              apa bálványozza ezt a fiút s láthatni, hogy egész életét
  35 IV     |             baja miatt, mint a fiú maga s tán bocsánatot is kér tõle
  36 IV     |            különösen jó barátok lettünk s mindig a fiáról beszél velem.~
  37 IV     |                önnek gyermekét sújtotta s következéskép önt is, nem
  38 IV     |                  mint a lelki fájdalmat s a lelki fájdalomból öné
  39 IV     |          figyelemmel kisérem az ön fiát s mondhatom önnek, ha van
  40 IV     |                  sõt szárnyai is vannak s már több év óta mindig együtt
  41 IV     |                  Bejártuk egész Európát s most megtekintettük az Egyesült‑
  42 IV     |               akartam intézetbe küldeni s most befejezem ezt a nevelést
  43 IV     |  képzelõtehetsége van. Érzõ szívvel bír s néha örömmel gondolom, hogy
  44 IV     |              tyúkketrecek felett vannak s atyja leül mellé. Beszélgetnek
  45 IV     |                leül mellé. Beszélgetnek s én részt veszek beszélgetésükben.
  46 IV     |       födélzetre. Figyelmesen szemlélem s meglepnek erejének jelei.
  47 IV     |                  Ez aztán erélyes ember s bizonyosan bír ama hideg
  48 IV     |                 fiatal Letourneur iránt s minden alkalommal igyekszik
  49 IV     |             Miután megvizsgálta az eget s a hajó vitorláit, a másodkapitány
  50 IV     |         másodkapitány hozzánk közeledik s részt vesz társalgásunkban.~
  51 IV     |              Kear, ki valami ötven éves s úgy látszik, olyan semmibõl
  52 IV     |                  nagyon unalmas cimbora s csak a saját hasznát és
  53 IV     |              csörget mindig a zsebeiben s két kezét szüntelen bedugja.
  54 IV     |           Dölyfös, hiú, önmagát bámulja s másokat lenéz és a leghatártalanabb
  55 IV     |               Szõke, sötétkék szemekkel s bájos arca nem oly kifejezéstelen,
  56 IV     |         külsõleg legalább aláveti magát s úgy látszik, szomorúan megnyugszik
  57 IV     |              igazgatója Dél‑Karolinában s most új tökéletesbített
  58 IV     |             erõmûtan foglal el teljesen s ki azon kívül nem lát a
  59 IV     |                lehet tõle megszabadulni s annyit beszél, hogy az ember
  60 IV     |               nem tett, csak adott‑vett s minthogy rendesen olcsóbban
  61 V      |             hogy elhagytuk Charlestownt s nekem úgy látszik, hogy
  62 V      |            másodkapitánnyal beszélgetek s némi bizalmasság fejlõdött
  63 V      |                északi szélesség 32° 20’ s a nyugati bosszúság 64°
  64 V      |                  Meglátjuk a Bermudákat s különösen Szent György‑szigetét,
  65 V      |                észak felé kellene menni s a Golfáramot követni!~-
  66 V      |               de kelet felé parancsolta s a Chancellor kelet felé
  67 V      |           Chancellor kelet felé megy.~- S nem szólt ön neki?~- Mondtam
  68 V      |                hogy ez nem a szokott út s azt felelte rá, hogy õ tudja,
  69 V      |         végigsimítja kezével a homlokát s azt hiszem, hogy nem mondott
  70 V      |                már október hetedike van s nincs idõnk új utakat próbálgatni.
  71 V      |            Letourneurékkel a födélzetre s látjuk a Bermuda‑szigeteket.
  72 V      |          szigetekrõl a számûzött Walter s ha nem csalódom, egy idõben
  73 V      |          közelíthetõk meg a hajók által s a szirtek két‑három mérföldnyire
  74 V      |       körülöttük, a víz alatt lappangva s éppen ettõl félnek legjobban
  75 V      |             melyek az Antillákon dúlnak s épp úgy, mint a cethalnak,
  76 V      |                idõvel egybekapcsolódnak s lassanként esetleg egy új
  77 V      |              asszonyság lomha nyávogása s kényszerítette a fiatal
  78 VI     |                 A tenger igen hullámzik s a hajó szerfölött hánykolódik.
  79 VI     |            elhajlik a kitûzött iránytól s a szél dél felé ragad bennünket.
  80 VI     |           hosszúsági fok alatt vagyunk, s miután nem tudjuk pontosan,
  81 VI     |       Angolország északkeletnek fekszik s mi délkeletnek megyünk!
  82 VI     |         vitorlákat kellene megfordítani s észak‑nyugat felé tartva,
  83 VI     |                    Nem; most elõször.~- S ön ismételve elmondta neki
  84 VI     |                gondolkoznak, mint én.~- S ha Huntly kapitány Kinába
  85 VI     |               inkább rosszabbra fordult s valóságos szélvész dühöng
  86 VI     |              nagy vitorlát használhatja s az elõárboc kisvitorláját,
  87 VI     |          mondtam, elhajlása jelentékeny s mindinkább lefelé verõdünk
  88 VI     |         látványt nyújt az Atlanti‑óceán s Letourneurék észreveszik,
  89 VI     |            tekergõznek, mint a vadszõlõ s zöld lugost képeznek egyik
  90 VI     |               hinár sereg ellen küzdeni s néha olyannak látszik a
  91 VII    |               végre ezt a növény‑óceánt s a szél dühe is sokat csökkent.
  92 VII    |              Most már épen kellõleg fúj s gyorsan haladunk.~A nap
  93 VII    |             haladunk.~A nap kisütött ma s gyönyörûen ragyog. A hõmérséklet
  94 VII    |                északi szélesség 21° 33’ s a nyugati hosszúság 50°
  95 VII    |           foknál többet ment le délnek.~S még mindig délkeletnek megy!~
  96 VII    |            megfoghatatlan önfejûségének s több ízben beszélgettem
  97 VII    |              már ilyen lélektani esetek s épen errõl beszélek Kurtis
  98 VII    |          másodkapitány azt mondta nekem s most is azt mondja: neki
  99 VII    |           tájban visszatértem kabinomba s mozgó lámpám mellett egy
 100 VII    |           léptek hangzanak a födélzeten s zajos kiabálások. Úgy tetszik,
 101 VII    |            hátsó födélzet elõrészén van s én megint ledûlök fekhelyemre.
 102 VII    |            fölmegyek a hátsó födélzetre s megnézem a hajót.~Látszólag
 103 VII    |                  Kedvezõ szél támogatja s nagyon jól halad. Gyorsasága
 104 VII    |        Gyorsasága jelentékeny e percben s nem igen lesz kevesebb tizenegy
 105 VII    |                  felel Letourneur úr.~- S ön nem tudja e zaj okát?~-
 106 VII    |                hézag be van sûrûn tömve s minden elõkészület megtéve,
 107 VII    |                 míg a másodkapitány jön s magamban tartom, amit észrevettem
 108 VII    |                 a nap felkölte gyönyörû s a levegõ elég száraz, -
 109 VII    |                 nap mulva utolsó negyed s 24‑ikén újhold. Megnézem
 110 VII    |           újhold. Megnézem a naptáramat s látom, hogy nagyszerû árapályunk
 111 VII    |             akik a nyilt Óceánon úszunk s nem láthatjuk ennek az ár‑
 112 VII    |           Letourneurék lementek theázni s én várom a másodkapitányt.~
 113 VII    |             Walter hadnagyot fölváltani s elejébe megyek kezet szorítani.~
 114 VII    |              végig pillant a födélzeten s szemöldeit kissé összevonja.
 115 VII    |          szolgálattevõ matrózt szólítja s megöntözteti a hajófenékre
 116 VII    |                 megyek Kurtis Róberthez s társalgásunk eleinte jelentéktelen
 117 VII    |            szokatlan zajra ébredtem föl s Letourneur úr is fölriadt
 118 VII    |                hogy a hajó félrefordúlt s amiatt hirtelen össze kellett
 119 VII    |              baj hamar helyre lett ütve s a Chancellor csakhamar folytathatta
 120 VIII   |              szél folyvást északkeleti, s aki valami aggodalommal
 121 VIII   |                 beszélgetnek maguk közt s elhallgatnak, ha hozzájok
 122 VIII   |         beszélgetés hirtelen megszakadt s nem tudhattam meg belõle
 123 VIII   |           akaratától mindig félni lehet s vasfegyelem alatt kell õket
 124 VIII   |           veszem észre, hogy a kapitány s a másodkapitány gyakran
 125 VIII   |           kapitány komor hallgatagságát s Kurtis Róbert nyugtalanságát.
 126 VIII   |              teszi ezért a késedelemért s nagyon félvállról kezd vele
 127 VIII   |             beszélni.~14‑ikén napközben s ettõl kezdve naponként a
 128 VIII   |            fedõi folyvást vízben állnak s a vastag szövetû vizesvásznak,
 129 VIII   |                közti éjjel a kabinokban s a közös társalgó szobában
 130 VIII   |          mosogatást végzik a födélzeten s a szivattyúk lövelik a vizet,
 131 VIII   |           cipõimet, lehúzom a harisnyát s én is elkezdek pocskolni
 132 VIII   |         födélzete lábaim alatt jó meleg s nem állhatom meg, hogy bámulva
 133 VIII   |               megfordul, oda jön hozzám s megfelel a kérdésre, amit
 134 IX     |            nedvességben akarnak tartani s végül ez a hõség, mely a
 135 IX     |                a hajószobákban elterjed s mely már majdnem tûrhetetlenné
 136 IX     |                szenved miatta, mint én, s nem képesek megérteni, mi
 137 IX     |                tengeri úton történhetik s nincs ember, akár mennyire
 138 IX     |               visszanyerem hidegvéremet s elõször is azt kérdezem
 139 IX     |             meggyuladtak a hajófenékben s nem volt többé semmi mód
 140 IX     |            sikerül elfojtanunk a tüzet, s valóban az elsõ napokban
 141 IX     |             alatt szakadatlan növekszik s anélkül az elõvigyázati
 142 IX     |            tette hozzá Kurtis Róbert -, s azért mondom el önnek.~Némán
 143 IX     |           napról‑napra tovább harapózik s melyet talán semmi emberi
 144 IX     |                  szólt Kurtis Róbert; - s ismétlem önnek, hogy mi
 145 IX     |                  mely benn van a vízben s beeresztem a vizet, melyet
 146 IX     |      gyapotszállítmány belsõ rétegeiben s az egész hajófeneket víz
 147 IX     |               átfúrattam néhány helyütt s éjjelenként vizet öntenek
 148 IX     |               levegõ hozzá ne férhessen s hogy oxigén hiányában a
 149 IX     |       kényszerüljön magától kialudni.~- S a tûz folyvást nõ.~- Igen!
 150 IX     |                Igenis van, Kazallon úr, s nem ritkaság, hogy Liverpoolba
 151 IX     |         kirakodás akkor gyorsan történt s az árú épen maradt részét
 152 IX     |             mely kikerülte figyelmünket s melyen a külsõ levegõ behatol
 153 IX     |                Nem volna jó megfordulni s partra igyekezni, ahol legközelebb
 154 IX     |              válaszolt Kurtis Róbert, - s éppen azt akarjuk ma megvitatni
 155 IX     |                az eddig követett irányt s háttal fordultunk a szélnek,
 156 IX     |                 kérdém.~- Mitsem tudnak s kérem önt, tartsa titokban,
 157 IX     |                 vannak, hogy így beszél s megigérem neki, hogy mindenki
 158 X      |                  De nem történt ez sem, s legnagyobb részök teljes
 159 X      |            nyugalomban dõl le a padokra s hintáztatja magát a hajó
 160 X      |             függ a Chancellor utasainak s összes hajószemélyzetének
 161 X      |                 sem hidegvér, sem erély s hallgatólag átengedi a hajó
 162 X      |        belsejében, az most már bizonyos s már alig lehet kiállni a
 163 X      |               tüzet nem lehet elfojtani s elõbb vagy utóbb kitör és
 164 X      |           kiszámították, a Kis‑Antillák s remélhetõ, hogy elég hamar
 165 X      |           támpontjuk e végtelen óceánon s kik nem igen ismerõsek a
 166 X      |           megváltoztatta eddigi irányát s teljes erõvel vitorláz az
 167 X      |               úgy folyik, mint rendesen s a hajó napirendjén mi sem
 168 X      |           haladása nem látszik kívülrõl s az jó jel. A nyilásokat
 169 X      |             hajófenékben összpontosítni s végre talán levegõ hiányában
 170 X      |                A hátsó födélzeten ültem s két utas halkan beszélgetett,
 171 X      |           magamat, hogy ne hallgatózzam s következõ szavakat hallom:~-
 172 X      |              van csomagolva, Falsten úr s mondom önnek, hogy nincs
 173 X      |           ismeri a Chancellor helyzetét s nem tudja, hogy tûzvész
 174 X      |              helyzetben - megrázkodtat. S e szavakat: «klórsavas-káli»1
 175 X      |            alatt odaugrom a két utashoz s önkénytelen, ellenállhatlan
 176 XI     |        fészkében, szemét sem hunyorítja s alig hogy kissé összeráncolja
 177 XI     |          felháborodását a másodkapitány s látom, hogy összeszorítja
 178 XI     |                fajnál mintegy öröklött, s olyan könnyedén csempészte
 179 XI     |                 akasztják föl az embert s ha önnek az a doboz olyan
 180 XI     |           hidegvérû, mint Kurtis Róbert s a harag elragad. Rubyra
 181 XI     |                 elragad. Rubyra rohanok s mielõtt a másodkapitány
 182 XI     |                  mint valami szûkmellûé s a rémület a legmagasabb
 183 XI     |                 Aztán megint szóhoz jut s e rettenetes szavakat ordítja:~-
 184 XI     |               tûz már kívülre is kitört s hogy itt az ideje a csónakokba
 185 XI     |                  Férje nem törõdik vele s miss Herbeyre hagyja, hadd
 186 XI     |       tudniillik a gyapotszállítmány ég s az atya elõször is rögtön
 187 XI     |      fiatalember nagy hidegvért tanusít s igyekszik megnyugtatni atyját,
 188 XI     |              kell elhamarkodni a dolgot s hogyha a kellõ perc elérkezik,
 189 XI     |            kapitánynak nem tennének meg s a csónak helyén marad.~Szerencsére
 190 XI     |              lehetne õket visszatartani s bármi történjék, megszöknének.~
 191 XI     |                 égésével egybekapcsolva s nem szabad kivülünk másnak
 192 XI     |                állt, karjait összefonva s talán valami erõmûtani kérdésen
 193 XI     |              Nem tudja, hogy mit csinál s keresztül‑kasul szaladgál
 194 XI     |              utast, kit végre legyûrnek s erõsen megkötöznek. Aztán
 195 XII    |               is, de jog szerint fõnöke s nem lehet elõtte eltitkolni
 196 XII    |            kapitány egy szót sem felelt s miután kezét végig húzta
 197 XII    |                 és én, tanácsot tartunk s bámulom a hidegvért, melyet
 198 XII    |      menekülésre való módot megvitatunk s Kurtis Róbert következõkbe
 199 XII    |            föltartóztatni, - úgymond, - s a hajó elõrészében már lehetetlen
 200 XII    |               én nem veszem számításba! S miért foglalkoznám vele?
 201 XII    |              létezik. Az az Isten dolga s nem az enyém, hogy megõrizzen
 202 XII    |            hangon ejtette ki e szavakat s mi lehajtjuk fejünket és
 203 XII    |          kezemet.~- Kazallon úr, - szól s nem is igyekszik elrejteni
 204 XII    |                aknához vagyunk láncolva s a kanóc már meg van gyujtva!
 205 XII    |               megy.~Jó, hogy a matrózok s a többi utasok nem tudják,
 206 XII    |    összerakosgatja legdrágább holmijait s természetesen nem törõdik
 207 XII    |   következményeért, hátrament kabinjába s azóta elõ sem jött. Mrs.
 208 XII    |              jött. Mrs. Kear sóhajtozik s bármily nevetséges is szegény
 209 XII    |            úrnõje iránti kötelességének s határtalan odaadással ápolja
 210 XII    |               ki lemegy hozzá kabinjába s ez a szóváltás folyt köztük,
 211 XII    |                semmi sem vagyok a hajón s ön átveszi a parancsnokságot...
 212 XII    |          hatalmasabbak, mint én vagyok, s érzem, hogy nem birok velök
 213 XII    |                eddig parancsolt a hajón s csak annyit felel:~- Jól
 214 XII    |               meg van zavarodva az agya s jobb hogy önként lemondott
 215 XII    |            szólít magához Kurtis Róbert s parancsolja neki, hogy hívja
 216 XII    |              alá.~A kormányos eltávozik s néhány perc múlva a Chancellor
 217 XII    |             helyzetben, melyben vagyunk s általam ismert okokból,
 218 XII    |               kívánunk Kurtis Róbertnek s a hadnagy és a kormányos
 219 XIII   |           tenger ellen való küzködéssel s a széllel és habbal úszik,
 220 XIII   |                 Róbert, - mondtam önnek s most is azt mondom, ha levegõt
 221 XIII   |                 elterjed az egész hajón s a lángok aljától kezdve
 222 XIII   |         Tétlenségre vagyunk kárhoztatva s vannak olyan percek, mikor
 223 XIII   |         egyetlen módja a tûz gátlásának s a matrózok azt teszik.~A
 224 XIII   |               szakadatlan tovább terjed s tán nagyobb mértékben, mint
 225 XIII   |            födélzetre kellett menekülni s csak a hátsó kabinokban
 226 XIII   |                 szörnyû rémület érzetét s iszonyatosan ordítoz, mintha -
 227 XIII   |      meglátogatom volt kapitányunkat is s úgy találom, hogy csöndes,
 228 XIII   |             akarja elfogadni ápolásomat s nem jön ki többé a kabinjából.~
 229 XIII   |              tûz terjed ezen az oldalon s ha hallgatózik az ember,
 230 XIII   |                néhány óra van már hátra s szerencsétlenségünkre a
 231 XIII   |                füst folyvást beszivárog s a forró, nedves levegõ majd
 232 XIII   |                 aljuk elégett volna már s most ledöntve hevernének
 233 XIII   |                vitorlát, amennyit lehet s az északkeleti széllel,
 234 XIII   |                hogy a tüzet észrevettük s hogy folyvást terjed, mert
 235 XIII   |                 ragasztékok szétnyilnak s a kátrány, melyet a hõség
 236 XIII   |              ide‑oda zökkenése szerint.~S hogy szerencsétlenségünk
 237 XIII   |           hirtelen átcsap északnyugatra s dühösen fúj! Ez valódi orkán,
 238 XIII   |          tájakon szoktak dühöngeni néha s eltávolít bennünket az Antilláktól,
 239 XIII   |            Chancellor nem bírja kiállni s nemsokára futnia kell, amerre
 240 XIII   |             föltaszítja a lékek födelét s fekete füstoszlopok szállnak
 241 XIII   |                mely a kormányfélen függ s a kis lélekvesztõt, mely
 242 XIII   |                a hátsó födélzetre rohan s fölkap egy fejszét.~- Aki
 243 XIII   |              lakosztályának bejáratából s hosszú lángnyelv szökik
 244 XIII   |            koromtól befeketített arccal s miután csöndesen köszöntötte
 245 XIII   |              fölhalad a hátsó köteleken s elhelyezkedik a hátsó árbockosárban.~
 246 XIII   |           kiáltana, átmegy a födélzeten s nem égnek meg a lábai! Berohan
 247 XIII   |           Berohan a legsûrûbb füst közé s nem fúl meg! Olyan, mint
 248 XIII   |            széttépve a vitorlavásznakat s a sokáig elfojtott láng
 249 XIII   |                 õrült hangosan fölordít s e szavak hangzanak ajkairól:~-
 250 XIV    |                a jelenet borzasztó volt s a kétségbeejtõ helyzet mellett
 251 XIV    |           minden percben légbe röpülhet s hogy most már nem csupán
 252 XIV    |             tarthatja többé vissza õket s nem hallgatnak kapitányuk
 253 XIV    |                  a csónakot megragadják s kilökik.~Egy percig a levegõben
 254 XIV    |         végerõlködéssel kibontják onnan s már‑már tengerre ereszkedik
 255 XIV    |                 egy pillanatig fölemeli s aztán ellenállhatlan erõvel
 256 XIV    |            csónak tehát szétrombolódtak s most már csak a szûk, törékeny
 257 XIV    |                 hallani a kötelek közt, s a tûz pattogását. A hajó
 258 XIV    |              közepe csupa égõ zsarátnok s a léken át kormos füstfellegek
 259 XIV    |             látni már a hajó elõrészére s lángkorlát választja a Chancellort
 260 XIV    |       Chancellort két részre.~Az utasok s két vagy három matróz a
 261 XIV    |                fekszik egy tyúkketrecen s miss Herbey mellette van.
 262 XIV    |             Leteurneur úr átölelte fiát s keblére szorítja. Lázas
 263 XIV    |            izgatottság vesz rajtam erõt s nem birom lecsillapítani.
 264 XIV    |           mérnök hidegen nézi az óráját s följegyzi a jegyzõkönyvébe,
 265 XIV    |            öntünk be az égõ zsarátnokra s talán sikerül eloltanunk!~-
 266 XIV    |              szól Kurtis Róbert, - nem! S míg egy deszkaszál marad
 267 XIV    |                 kettõzött erõvel dühöng s vöröses fényben ragyognak
 268 XIV    |        kígyóznak föl a hajó nyílásaiból s a hátsó födélzet emelkedett
 269 XIV    |                 mely fönt függ kötelein s miss Herbey mellette foglalt
 270 XIV    |                 helyet.~Mily iszonyú éj s mily toll volna képes lefesteni
 271 XIV    |              úgy remegnek a tengerészek s e kiáltás hangzik elõlrõl:~-
 272 XIV    |       pillantást vet a fehér hullámokra s a kormánykeréknél álló ember
 273 XIV    |               óriási hullám hátára vesz s rögtön egy lökést kapunk.
 274 XIV    |              nekirugaszkodik néhányszor s a hátsó árboc, aljánál letörik
 275 XIV    |            hátsó árboc, aljánál letörik s a tengerbe hull.~A Chancellor
 276 XV     |            nincs éjfél. Nincs holdvilág s az éj egészen sötét. Nem
 277 XV     |             végre az amerikai partokhoz s itt van‑e közel a szárazföld?~
 278 XV     |          lánccsörgés hallatszik elülrõl s Kurtis Róbert megtudja abból,
 279 XV     |                kiáll a hajó oldalán túl s néhány percig fönntartja
 280 XV     |                 hajóba, - szól hozzám - s e víz - Isten segítsen rajtunk! -
 281 XV     |            valamelyik oldalborda betört s tág utat nyitott a víznek,
 282 XV     |                 A víz a tengerész eleme s a tengerész megszokta azt
 283 XV     |               lassanként visszahúzódnak s a tenger dühe csillapul.
 284 XV     |    szétválasztotta, lassanként eloszlik s egy sötét csoportot látunk
 285 XV     |         közlekedés a hajó két vége közt s a hadnagy és a kormányos
 286 XV     |       jelenlétemben tanácskoznak együtt s megegyeznek abban, hogy
 287 XV     |      megvirradna. Ha a szárazföld közel s ha a tenger hajózható, kiszállunk
 288 XV     |                hogy ismét elindíthassuk s eljuthassunk vele a legközelebbi
 289 XV     |                számíthattam hosszúságot s mivel nem ismerek semmi
 290 XV     |             hagyhatnók el a Chancellort s nem menekülhetnénk...~-
 291 XV     |         sötétségben? Hadd legyen nappal s akkor meglátjuk.~Kurtis
 292 XV     |               nem bírtak volna megtenni s ennek a tûznek, mely ezerhétszáz
 293 XVI    |          kiemelkedik néhány sziklacsúcs s a vízfenék színérõl láthatni,
 294 XVI    |               kellett a hajót fölemelni s én éreztem is azt a megfeneklés
 295 XVI    |                azt a megfeneklés elõtt. S amint körültekintek a sziklasoron,
 296 XVI    |         kiszabadítni.~Elõre van hajolva s hátulja magasabban áll,
 297 XVI    |                nehéz a födélzeten járni s azonkívül azon mértékben,
 298 XVI    |          megállapodott a hajó elhajlása s e tekintetben nincs többé
 299 XVI    |               hullám elvitt, visszatért s döngeti a Chancellor oldalát.
 300 XVI    |           Ugyanakkor kiáltás is hangzik s Kurtis Róbert neve hallatszik
 301 XVI    |                e kiáltások hallatszanak s a reggeli szürkületben egy
 302 XVI    |            leesõ árboc magával ragadott s ki csodálatos módon megmenekült
 303 XVI    |              rohan egykori kapitányának s ezer veszéllyel szembeszállva,
 304 XVI    |          közelebb vonni az úszó árbocot s feszesen a hajóhoz kötözik,
 305 XVI    |                 Chancellor megfeneklett s valami ötven lábnyi magas.
 306 XVI    |                már egészen világos lett s a köd eltünt. A láthatár
 307 XVI    |               határvonalban olvad össze s az egész teret betölti a
 308 XVI    |            minden legkisebb mozdulatára s világosan olvassuk a gondolatokat,
 309 XVI    |             elhagyja a hátsó födélzetet s köteleken átkapaszkodik
 310 XVI    |                visszakúszik a köteleken s hozzánk jön megint.~Kérdõ
 311 XVI    |          hidegen.~Akkor Mr. Kear elõlép s bosszúsan kérdezi:~- Hol
 312 XVI    |                ön hajóján maradni, uram s követelem, hogy induljunk
 313 XVI    |               Letourneur úr felé fordul s így szól:~- Megtekintem
 314 XVI    |              hosszúságot ha kisüt a nap s akkor megtudjuk, hogy a
 315 XVI    |             osztogattat ki az utasoknak s a matrózoknak. Mindnyájunknak
 316 XVI    |             miatt. Kétszersültet eszünk s egy kis szárított hús; aztán
 317 XVI    |                 A tûz nagyon megfogyott s most már semmi láng sem
 318 XVI    |           megöntözteti az égõ deszkákat s két óra múlva a matrózok
 319 XVI    |            kipuhatolni a víz magasságát s a kormányos hozzá lát ehhez.
 320 XVI    |                 rögtön elhagyni a hajót s a sziklára menekülni? Kurtis
 321 XVI    |          kapitánynak nem ez a véleménye s a hadnagy és a kormányos
 322 XVI    |              födélzeten tanyát ütöttünk s néhány matracot, melyek
 323 XVI    |                szél nagyon megszelidült s a hullám a tengeren nagyon
 324 XVI    |                matrózait szóval, tettel s õ a lelke ennek a legénységnek,
 325 XVI    |               dagály. Most tizenegy óra s a szirtek csúcsai mind eltüntek
 326 XVI    |                tenger szintje emelkedik s csakugyan úgy is van. A
 327 XVI    |                 kilenc lábnyi a hajóban s újabb gyapotrétegek merülnek
 328 XVI    |           tenger ott meglehetõs nyugodt s a hullámok nem jönnek el
 329 XVI    |                most fölveheti a délkört s pontos számítást csinálhat
 330 XVI    |              hozzánk a hátsó födélzetre s így szól:~- Az északi szélesség
 331 XVI    |                 északi szélesség 18° 5’ s a nyugati hosszúság 45°
 332 XVI    |                 északi szélesség 18° 5’ s a nyugati hosszaság 45°
 333 XVI    |                alakulás ez a kis sziget s valami tengeralatti tûzhányó
 334 XVI    |          rémület benyomása alatt állnak s egy kis nyugalmat találván,
 335 XVI    |               vizet, betömeti a nyílást s miután a hajó megkönnyebbûlt,
 336 XVII   |          Letourneur úrral helyzetünkrõl s azt tartom, biztosíthattam
 337 XVII   |                 most a levegõ ott fojtó s ki tudja, nem múlik‑e el
 338 XVII   |         okvetlen jelentékeny mennyiség, s kiüríteni a legnagyobb vigyázattal,
 339 XVII   |          ringatom magamat csalódásokban s nagy szerencsének tartom,
 340 XVII   |                 elhagyhatjuk e sziklát. S Isten adja, hogy valami
 341 XVII   |              valami üveg ezen a szirten s itt lesz a sírunk!~Valóban
 342 XVII   |            Teljesen bízom, Kazallon úr, s úgy tekintem, mint az ég
 343 XVII   |              még nem tudja meghatározni s hogy az fõleg a körülményektõl
 344 XVII   |            csakugyan folyvást emelkedik s anélkül, hogy ingadoznék,
 345 XVII   |                 veszteget el a kapitány s mindenki buzgón a dologhoz
 346 XVII   |          vagyunk karjainkat fölajánlani s nem megvetendõ segélyt nyújthatunk,
 347 XVII   |      beszélgetünk, egy kicsit olvasunk, s én azonfölûl pár órát naplóm
 348 XVII   |    elindíthatnánk!~Kearék félrehúzódnak s nem untatnak szakadatlan
 349 XVII   |                 kénytelen velök maradni s csak nagyon ritkán vagy
 350 XVII   |           tengerész elveszett már benne s az ember is csak éppen,
 351 XVII   |              pár órára elhagyni a hajót s tanulmányozni ezt a földet,
 352 XVII   |         csónakot, mérõ kötéllel ellátva s egy matrózzal, aki evez.
 353 XVIII  |          körülhajózást hamar elvégeztük s kezünkben a mérõkötéllel,
 354 XVIII  |              köröskörül szerfölött mély s nem kétkedhetünk, hogy e
 355 XVIII  |                átlátszó a szirt szélein s látni engedi a jegecoszlopok
 356 XVIII  |                  szólt Letourneur úr, - s úgy látszik, hogy nemrég
 357 XVIII  |             viszonzá a fiatal András, - s én még hozzá teszem, hogy
 358 XVIII  |         szigetét Sicilia partja mellett s a Santorin‑szigeteket hozta
 359 XVIII  |             Vizsgáljuk hát meg gondosan s meg fogjuk ismertetni a
 360 XVIII  |                léte gyakran igen rövid, s mikor a geographusok ezt
 361 XVIII  |                veszélyt, amely létezik, s a tengerészeknek nem lesz
 362 XVIII  |                  apa, - szólt András, - s végre is lehetséges, hogy
 363 XVIII  |             akarja, hogy emelkedjék föl s nyeljen el egy sziklaszigetet,
 364 XVIII  |             önnek szüksége úgy kivánja, s miután ide teremtette a
 365 XVIII  |         szirtekre akarta vetni hajónkat s ismét kimozdítja innen,
 366 XVIII  |                 a pillanat elérkezik.~- S mi támogatni fogjuk teljes
 367 XVIII  |          törékeny a hajó, melyen úszik, s mily törékeny õ maga! S
 368 XVIII  |                 s mily törékeny õ maga! S én azt hiszem, a tengerész
 369 XVIII  |                lenni: Bízzál önmagadban s higyj az Istenben!~- Teljesen
 370 XVIII  |         Letourneur úr, - viszonoztam. - S én azt hiszem, nagyon kevés
 371 XVIII  |                a sziget alapját képezik s meggyõzõdünk, hogy eredete
 372 XVIII  |              hozott még ide semmi magot s a tengeri madarak nem kerestek
 373 XVIII  |          társaimnak, hogy szálljunk ki, s õk elfogadják.~- Azon esetre,
 374 XVIII  |            lények.~A csónak parthoz áll s mi kiszállunk a bazaltsziklára.
 375 XVIII  |             mert a talaj eléggé járható s a fiatal embernek nincs
 376 XVIII  |                 kissé hátra marad velem s most együtt megyünk fölfelé
 377 XVIII  |              negyed óra alatt fölértünk s mindhárman leülünk egy bazalt
 378 XVIII  |         jegyzõkönyvet vesz elõ zsebébõl s kezdi lerajzolni a sziklaszigetet,
 379 XVIII  |               zöld vízbõl.~Az ég tiszta s a tenger alacsony lévén
 380 XVIII  |                 alakja ugyancsak furcsa s nagyon hasonlít egy kövér
 381 XVIII  |         foglalunk mi most éppen helyet.~S valóban, amint András lerajzolta
 382 XVIII  |                vele az óriás Gargantua, s ha Kurtis kapitány beleegyezik,
 383 XVIII  |            nagyon jó! Ham‑Rock szirtje! S bár ne jönnének a hajósok
 384 XVIII  |            domborúan nyugat felé hajlik s nemsokára egy szép barlangot
 385 XVIII  |     barlangokhoz, melyeket a Hebridákon s különösen Staffa‑szigetén
 386 XVIII  |         hullámok érhetik el a barlangot s a talajt száraz, síma bazaltsziklák
 387 XVIII  |            megyünk a kis sziget partján s visszatérünk a Chancellorhoz.
 388 XVIII  |            értesítjük fölfedezéseinkrõl s õ beírja térképére a szigetecske
 389 XVIII  |        megvizsgálja a sziklák minõségét s a geológus könyörtelenségével
 390 XVIII  |                Mr. Kear restelt fáradni s a hajón maradt. Mrs. Keart
 391 XVIII  |                 de félt a csónakba ülni s nem fogadta el ajánlatunkat.~
 392 XVIII  |             fölingerel ez a magaviselet s közbejárúlok Mrs. Kearnél
 393 XVIII  |               tenni az önzõ asszonynak, s mivelhogy még szüksége lehet
 394 XVIII  |                 is a kis sziget partján s vidám lakomát csapunk a
 395 XVIII  |             szeretjük e kopár szirteket s nemsokára nem lesz már itt
 396 XVIII  |                szûk fedélzetéhez képest s bizonyos vagyok benne, hogy
 397 XVIII  |                 Donald család tulajdona s évenként tizenkét font sterlingért
 398 XIX    |               lassanként szünni kezdett s november 6‑án a tüzet már
 399 XIX    |                 a víz a hajófenékben is s a két víz fölszíne egyenlõ
 400 XIX    |          megtelik és leapad benn a víz.~S valóban a szakadék a hajó
 401 XIX    |                 idején leszállt a vízbe s megtalálta a lyukat. Harminc
 402 XIX    |                az a kormányrúdtól elõre s három deszkabordát tört
 403 XIX    |              súlyosan meg volt terhelve s a tenger szerfölött hullámzó.
 404 XIX    |              bemehetnének a hajófenékre s kihozhatnák onnan a gyapot‑
 405 XIX    |                Róbert nem marad tétlen, s matrózai buzgón segítvén,
 406 XIX    |                 még a megfeneklés elõtt s melyet sikerült kihúzni
 407 XIX    |            vitorla helyébe újat tesznek s mindent rendbe hoznak, hogy
 408 XIX    |        hátrészén, mert lakosztályunkban s a matrózokéban is nagy kárt
 409 XIX    |                nem hiányzik, sem a gond s nemsokára visszatérhetünk
 410 XIX    |              gyapot‑bálok vízben úsznak s dagály idején a hajófenék
 411 XIX    |               alkalmaztunk a lékek fölé s mi is segítünk a matrózoknak
 412 XIX    |         csónakon egyenként elszállítjuk s lerakjuk a sziklaszigetre.~
 413 XIX    |        aláúsztak a hajó jobb oldala alá s beszögezték a lyukat egy
 414 XIX    |           oldalba. Anyag van hozzá elég s a Chancellor feneke nemsokára,
 415 XIX    |               fogy a víz a hajófenékben s a legények folytathatják
 416 XIX    |            hajót oldalt fölpeckelhetjük s új bordákat teszünk be a
 417 XIX    |              kellõleg be fogjuk tölteni s pár nap múlva elég jó állapotban
 418 XIX    |         nagyrészben ki volt már merítve s az utolsó gyapot‑bálok kiszállítása
 419 XIX    |                 a matrózoknak segítsünk s lelkiismeretesen dolgoztunk
 420 XIX    |                 is hozzánk csatlakozott s mindegyikünk megtette kötelességét
 421 XIX    |      belefájúlnak ebbe a szivattyúzásba s értem, hogy a matrózok miért
 422 XIX    |                 hajó szilárd alapon áll s nincs lábaink alatt a végtelen
 423 XIX    |                 a betóduló tenger ellen s nem az a kétségbeesett küzködés
 424 XX     |              sem rongálta meg tartalmát s letették biztos helyre a
 425 XX     |           Daoulas megvizsgálják a hajót s kijelentik, hogy a középsõ
 426 XX     |              melyet e vastag deszkáknak s az erõs gerendáknak ki kellett
 427 XX     |                 oldalai ellen irányult.~S csakugyan az oldalak belsõ
 428 XX     |              faszögek állnak ki itt‑ott s fájdalom, a hajó gerincei
 429 XX     |              javíthatja ki, az bizonyos s nem teheti hajóját oly szilárddá,
 430 XX     |            Róbert valami szigeten volna s nem egy puszta szirten,
 431 XX     |                 elboríthat, nem habozna s szétbontaná hajóját, hogy
 432 XX     |               gyorsan elhatározza magát s összehivat mindnyájunkat,
 433 XX     |                 nagyobb, mint gondoltuk s a hajó oldalai nagyon megsérültek.
 434 XX     |            amilyen szilárdan csak lehet s aztán elindulunk a legközelebbi
 435 XX     |                Guyana északi partjaitól s tíz vagy tizenkét nap múlva,
 436 XX     |           lyukat belülrõl bedugaszolják s amennyire lehet, megerõsítsék
 437 XX     |               biztosságot hosszabb útra s ott marad a legelsõ kikötõben,
 438 XX     |             iszkábálni, mely vízben áll s meg kell elégednie azzal,
 439 XX     |          kiürült a gyapotszállítmánytól s a benn lévõ víztõl, folyvást
 440 XX     |         megfordulhat benne a Chancellor s ez a fordulás könnyen meg
 441 XX     |                 hullám fölkapta a hajót s bedobta a medencébe. Egyébként
 442 XX     |               fölvonhassák a vitorlákat s mehessünk.~A szél éppen
 443 XX     |                 a mûvelet nem sikerülne s a hajót vissza kellene vezetni
 444 XX     |            matrózok a kötelekhez állnak s délután négy órakor a Chancellor
 445 XX     |            csakhamar átcsúszott a gáton s meg kellett állnia.~És most,
 446 XX     |            Kibontják tehát a vitorlákat s a szélhez igazítják.~Itt
 447 XX     |           Róbert a hátsó födélzeten áll s vigyáz a vitorlákra; a hadnagy
 448 XX     |            Chancellor kissé megrázkódik s a tenger, mely dagad, könnyedén
 449 XX     |           kötelek csavarai megmozdulnak s halljuk a láncok csörgését.
 450 XX     |            láncok csörgését. A szél fúj s minthogy a hajó nem bír
 451 XX     |                egy mély torokhangú dalt s annak a ritmusára mozdítjuk
 452 XX     |          Megkettõztetjük erõlködésünket s a Chancellor reszket...~
 453 XX     |               megfordítják a vitorlákat s a hátul kivetve lévõ horgonyt
 454 XX     |        Visszafelé csavarjuk a köteleket s rettenetes aggodalomban
 455 XX     |                 Chancellor csúszni kezd s visszatér a medencébe, mely
 456 XXI    |         légsúlymérõ tegnap óta leszállt s a tenger hullámzani kezd
 457 XXI    |          mélységû hajózható vize legyen s ha gondosan használjuk fel
 458 XXI    |                 át fog csusszanni rajta s künn lesz a vizen, mely
 459 XXI    |               jegyzé meg a kormányos, - s a munka nagyon sokáig fog
 460 XXI    |        aknalyukat kell e bazaltba fúrni s az akadály nincs többé!~
 461 XXI    |            matrózok szerszámokat hoznak s Daoulas, Falsten útmutatása
 462 XXI    |                készen lesz még az éjjel s holnap napfölköltekor a
 463 XXI    |              már megtette a várt hatást s az út nyitva áll.~A klórsavas
 464 XXI    |               erõs ütés könnyen elvégzi s egy kiröpített rúddal könnyen
 465 XXI    |                 befér a robbanó szerbõl s mindjárt hozzá is látnak,
 466 XXI    |             ahelyett, hogy rudat dobunk s ez könnyebb volna. Azonkívül
 467 XXI    |            Összevegyítjük a két anyagot s miután megelõzõleg bedugtunk
 468 XXI    |                 menekültünk a barlangba s Mr. Kearnek is, bármennyit
 469 XXI    |      betûszerinti értelemben porrá lett s most egy kis csatorna metszi
 470 XXI    |             dagadni kezdõ tenger betölt s a kijárás szabad.~Általános «
 471 XXI    |                  A börtön ajtaja nyitva s a foglyok szabadon futhatnak!~
 472 XXI    |            Chancellor átmegy a szoroson s a nyilt tengeren úszik.~
 473 XXI    |              amint van, nem vitorlázhat s valamivel meg kell terhelni,
 474 XXI    |              hogy köveket hord a hajóba s a gyapot‑bálokból is, melyek
 475 XXI    |          melyeket soha többé nem látunk s melyek közt három hetet
 476 XXI    |        Chancellor nevét, a sziget nevét s a megfeneklés napját s utolsó
 477 XXI    |            nevét s a megfeneklés napját s utolsó istenhozzádot mondunk
 478 XXI    |               tovavitorláz a Chancellor s két óra múlva Ham-Rock utolsó
 479 XXII   |               ig.~Tengeren úszunk tehát s olyan hajóval, melynek szilárdsága
 480 XXII   |             Chancellor könnyen haladhat s biztosan eléri Guyana partját.~
 481 XXII   |            Délnyugati irányban haladunk s az élet a hajón visszatért
 482 XXII   |                 a hajóban, melyen megy! S aztán minõ út ez, hisz visszafordulunk,
 483 XXII   |            Mindenki gondolatokba mélyed s nincs a hajón az az élénk,
 484 XXII   |                én a szél feljebb fordul s most már északról fúj. Nem
 485 XXII   |             megváltoztatni a vitorlákat s jobbra húzni a köteleket.
 486 XXII   |           Chancellornak ez a meghajlás. S igaza van, mert nem arra
 487 XXII   |                nélkül megtegyük az utat s elérjük a szárazföldet.~
 488 XXII   |                szél folyvást erõsen fúj s szerencsétlenségünkre északnyugatról.
 489 XXII   |            hagyja el a hátsó födélzetet s az egész legénység a födélzeten
 490 XXII   |                 van bent!~Kurtis Róbert s a kormányos lerohannak a
 491 XXII   |          kormányos lerohannak a hágcsón s meggyõzödnek, hogy a rémhír,
 492 XXII   |     összeiszkábált deszkaszál vált szét s a víz jó gyorsan tódul a
 493 XXII   |               hányatásnak legyen kitéve s várja a reggelt.~Hajnalban
 494 XXII   |               leeresztik a mérõzsineget s látják, hogy a víz a hajóban
 495 XXII   |         lehetünk messze a szárazföldtõl s remélem, hogy elérjük.~-
 496 XXII   |            ettõl függ mindnyájunk élete s a matrózok, kétfelé osztva
 497 XXII   |                újabb méréseket eszközöl s meggyõzõdik róla, hogy a
 498 XXII   |           szivattyúk gyakran elromlanak s okvetlen javítni kell rajtok.
 499 XXII   |             tisztogatni kell a csöveket s a már végzett munkának mindig
 500 XXII   |               csak az idõ kérdése volna s valószínûleg igen hamar